2009. december 31., csütörtök
2009. december 23., szerda
....... BOLDOG KARÁCSONYT!!! ......
Sziasztok!Karácsony vaaaaaaaaaaaaaaan!!!
NEW YORK ünnepel!!!
Megyek Csillihez, ott találkozom Zsófival, és Dóri hív majd Washingtonból. Az én kis New York-i magyar családom. Velük ünneplem a Karácsonyt.
Most csomagolom az ajándékokat :).
Csilli csinált egy kisfilmet négyünkről. Manóruhában táncolunk. Látogassatok el a blogjára, és nézzétek meg hogyan táncol a kvartet :). Nagyon poén.
Otthonról kaptam csomagot. Anyu küldött szaloncukrot! Ugye, hogy egy kincs az anyukám?
Na meg nekem holnap névnapom is lesz. Amit igazából sosem ünneplek meg, mert elnyomja a Karácsony, és mindenki elfelejti :). Szerintem ez poén.
MINDENKINEK NAGYON-NAGYON-NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Évi.
2009. december 20., vasárnap
Több havat neee!!!!
Ettől a sztoritól a hasatokat fogjátok majd a röhögéstől.Ahogy szépen el volt tervezve, szombat kora reggel felszálltam a Washingtonba induló távolsági buszra. Sokan figyelmeztettek az időjárás miatt, de én ugye bátor csaj vagyok, nem fogok megijedni egy kis havazástól. Meg egyébként is, ha a busz elindul, az azt jelenti ugye, hogy a sofőr tudja előre, hogy képes lesz majd célhoz érni. Nem is értettem miért parázik egész New York a közeledő "big snow storm (nagy hóvihar)"-tól.
A busz elindult, sehol egy hópihe. De aztán egy óra múlva megjelentek. Sok. Sok-sok. Nagyon sok. Ijesztően sok. Volt egy éles határ, amelytől kezdve úgy zuhogott a hó, hogy csak egy nagyon rövid távon lehetett ellátni. És nem állt el, nem csitult. Gondoltam is magamban, nem csoda hogy félnek ettől, mert tényleg félelmetes. A busz az egyik hídon szinte kormányozhatatlanná vált. Egyszerre ugrott fel az összes utas és kiabált a buszsöfőrnek, hogy lassítson. Annyira megijedtem, azt hittem le fogunk zuhanni. Ezek után pedig letört az egyik megfagyott albaktörlő. Ezen már csak röhögtem, hogy ilyen nincs.
A busz a körülményekhez képest feltűnően gyorsan haladt. Kielőztünk mindenkit. Szerintem a sofőr nem volt normális. Körülöttünk mindenhol elakadt autók. Aztán mi is elakadtunk. Se előre, se hátra. Kicsit kétségbe estem. Jöttek rendőrök és mindenféle egyszemélyes négykerekű csodamotorosok(nem tudom mik voltak), hoztak sót, kavicsot, és végül "kiásták" a buszt. Haladtunk 100 métert, aztán újra elakadtunk.... Aztán volt, hogy simán tudtunk volna menni, de mások nem, mert összecsúszott vagy keresztbe fordult több autó is és nem tudtak arrébb menni.Láttam pár könnyes arcot, ahogyan kétségbeesetten próbálták kesztyű nélkül kézzel kiásni az elakadt kerekeket. Az kicsit megnyugtató volt, hogy folyamatosan jött a segítség.
Az út hosszúra nyúlt, de nem unatkoztam. Dóri többször is hívott, hogy ott van Washingtonban a buszmegálló közelében egy helyen, és rám vár, de amúgy nem tudja hogy fogunk hazajutni hozzájuk, mert nem járnak a buszok... Végül több óra késés után mondtam Dórinak, hogy induljon haza, mert ki tudja egyáltalán haza tud-e jutni Washingtonon belül, értem pedig ne aggódjon, mert két diákszállót is tudok a busz érkezési helyének a közelében, és majd alszom valamelyikben.Na és a buszon mellettem egy fiatal kínai srác ült, aki Los Angelesben volt 4 hónapig cserediák, és most végigutazza a keleti partot mielőtt hazarepül. Nagyon jó társaság volt.
A busz végül 4 óra helyett 9 óra alatt ért Washingtonba. A viharról mindenki tudta, hogy Washingtontól halad északra, New York felé. A hihetetlen az volt, hogy mikor megérkeztünk, még mindig havazott. Már így is leállt az egész város, pedig még több hó lesz.Leszálltam a buszról. Beszaladtam a megálló melletti kisboltba. Felmarkoltam némi kaját, és azonnal visszaszálltam a buszra, ami azonnal visszaindult New Yorkba. Valószínűleg a nagy havazás miatt később már el sem indultak volna a buszok. A host anyukámtól nemsokára kaptam sms-t, hogy félnek, hogy nem fogok időben visszaérni New Yorkba, ezért a lehető leghamarabb induljak vissza, mert nem tudnak nélkülözni ha esetleg Washingtonban ragadnék. Visszaírtam neki, hogy már úton is vagyok.
Keresztbe fordult, és úgy is maradt. Egy híd tetején.Még jó, hogy ki tudtuk kerülni.
Tehát miután 9 óra utazás után megérkeztem Washington DC.-be, ugyanazzal a busszal 5 perc múlva vissza is indultam, majd újabb 9 óra buszozás után hajnali fél2 körül visszaérkeztem New Yorkba. El voltam képedve, ahogyan a busz ablakából láttam, ahogyan a New York-i emberek kétségbeesetten ássák ki autóikat a hóból. Hiszen reggel még egy hópihe sem volt, most pedig annyi van, hogy megbénított mindent. Több havat neee!!!
Egyébként pedig hálás köszönet az égieknek a fehér Karácsonyért :) .
A buszozást pedig nem bánom, mert igaz, hogy rettentő volt, de ugyanakkor csodaszép is, és olyat láttam, amilyet még sosem, tehát új élménnyel gazdagodtam.
Ennyit a pozitív világszemléletemről :).
2009. december 18., péntek
A mai napom II
Délelőtt fél 11 van. A Fifth Avenue és a 42. utca sarkán vagyok a New York Public Library-ban.
Már vagy százszor elsétáltam mellette, de csak most először jöttem be.
Nem sokkal New Yorkba érkezésem után csináltattam olvasójegyet egy a 23. utcában lévő kis könyvtárban, és akkor ott mondták, hogy azzal ide is járhatok.
Megnyílik New York. Olyan szabadságot érzek, mint még soha ezelőtt. Most, hogy vége lett a sulinak, nagyon sok szabadidőm lett, és oda mehetek ahová csak akarok. Lényegében minden délelőtt 5 óra szabadidőm van. Ez alatt New York bármely pontjára eljuthatok, és időben visszaérek.
Persze ilyen hidegben talán jobb ha otthon maradok, de mint 2 nappal ezelőtt, ma is dupla forgatás miatt el kellett jönnöm.
Fél9-kor indultam. A forgatás 8-kor kezdődö tt, de hála Istennek csúszott 40 percet.
Hogy miért nem lehetek ilyenkor otthon???
Mert a szobámba a studión át vezet az út, és ha a studióban munka van, akkor nem lehet átmenni rajta, azaz ha reggel nem jövök el, akkor otthon ragadok és nem tudom felvenni a piciket suli után. Ez meg ugye egy au-pairtől óriási nagy hiba lenne.
Délután pedig mindig kapok sms-t, ha vége a forgatásnak, és haza lehet menni.
Tehát ma reggelt fél9kor jöttem el, a kislányt leraktam a suliban, majd 1-es metróval irány a Times Square.
Kopogott a szemem az éhségtől. Otthon nem tudtam megreggelizni, mert mikor lementem a konyhába, már ott voltak a színészek, és hát mégse kéne az ő társaságukban kenyeret kenni :) . De egyébként sem volt otthon semmi ehető.
Tehát a Times Square környékén kerestem alkalmas reggelizős helyet. Percenként belebotlottam egybe, de egyik sem volt az igazi. Végül elsétáltam a kedvenc helyemre ami a Fifth Avenue és a 37.utca sarkán van. Ott aztán csodás panorámával fogyasztottam el a reggelimet és ittam meg a teámat.
Ó, ha minden reggel ott reggelizhetnék, minden napom tökéletesen indulna :) .
Innen a könyvtár csak 5 blokknyira(=5 perc) van.
Simán besétáltam. Az előttem és az utánam lévő táskáját ellenőrizték, de az enyémet nem. Ezen meglepődtem. Akár terrorista is lehetnék, nem?
Megszólítottam egy srácot(akinél sok könyv volt) az előcsarnokban, a tipikus szöveggel: "Szia, új vagyok itt, tudnál segíteni?" Persze segített. Mondtam neki, hogy egy kellemes nyugodt helyet keresek, ahol lehet tanulni. Visszakérdezett, hogy a "Reading Room"-ot keresem?
Hmmm.... igen!
Felmentünk lifttel a 3- emeletre, és ott bevezetett az olvasóterembe.
A Reading Room óriási és káprázatos. Ez is olyan tipikus New York-i hely, ami jó pár amerikai filmbe bekerült.
Ja és van ingyen wifi. Tehát ha legközelebb "kidobnak" otthonról, ez a hely tökéletes "csövező hely" lesz.
De ha nem dobnak ki otthonról, akkor is el fogok néha jönni ide. Tanulni. Ma kicsit angolozni fogok, de az lenne a legjobb, ha sikerülne megkérni egy pesti ismerőst, hogy küldjön nekem egy implantológia könyvet...
Na abbahagyom az üres fecsegést, és szétnézek a teremben. A belső magassága szédítő, és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik...
Legközelebb lefényképezem és megmutatom miről írok.
Holnap reggel megyek Washingtonba két napra. Közben egész New York a közelgő hóviharról beszél. Dóritól ezt az sms-t kaptam Washingtonból: "Holnapra hóvihart jósoltak, 30 centit, remélem rendben lejutsz. Azért figyeljük az időjárás jelentést. Puszi "
A host mamám is aggódva jött oda hozzám, hogy lehet holnap nem tudok eljutni Washingtonba.
Majd később Dóri telefonon is hívott, hogy az ő host szülei azt üzenik nekem, hogy ők szívesen látnak Washingtonban bármeddig, és esetleg készüljek föl arra, hogy nem fogok időben visszajutni New Yorkba.
Na köszi :) .
Azért remélem, hogy mindenki csak túlparázza. Minden esetre elviszem magammal azt a sínadrágot, amit múlt héten vettem arra az esetre, ha nagyon-nagyon hideg lenne.
Vicces ugye? Egy New York központjában lévő au-pair sínadrágot vesz a hideg ellen.
Biztosra akarok menni, hogy nem fogok fázni :).
Már vagy százszor elsétáltam mellette, de csak most először jöttem be.
Nem sokkal New Yorkba érkezésem után csináltattam olvasójegyet egy a 23. utcában lévő kis könyvtárban, és akkor ott mondták, hogy azzal ide is járhatok.
Megnyílik New York. Olyan szabadságot érzek, mint még soha ezelőtt. Most, hogy vége lett a sulinak, nagyon sok szabadidőm lett, és oda mehetek ahová csak akarok. Lényegében minden délelőtt 5 óra szabadidőm van. Ez alatt New York bármely pontjára eljuthatok, és időben visszaérek.
Persze ilyen hidegben talán jobb ha otthon maradok, de mint 2 nappal ezelőtt, ma is dupla forgatás miatt el kellett jönnöm.
Fél9-kor indultam. A forgatás 8-kor kezdődö tt, de hála Istennek csúszott 40 percet.
Hogy miért nem lehetek ilyenkor otthon???
Mert a szobámba a studión át vezet az út, és ha a studióban munka van, akkor nem lehet átmenni rajta, azaz ha reggel nem jövök el, akkor otthon ragadok és nem tudom felvenni a piciket suli után. Ez meg ugye egy au-pairtől óriási nagy hiba lenne.
Délután pedig mindig kapok sms-t, ha vége a forgatásnak, és haza lehet menni.
Tehát ma reggelt fél9kor jöttem el, a kislányt leraktam a suliban, majd 1-es metróval irány a Times Square.
Kopogott a szemem az éhségtől. Otthon nem tudtam megreggelizni, mert mikor lementem a konyhába, már ott voltak a színészek, és hát mégse kéne az ő társaságukban kenyeret kenni :) . De egyébként sem volt otthon semmi ehető.
Tehát a Times Square környékén kerestem alkalmas reggelizős helyet. Percenként belebotlottam egybe, de egyik sem volt az igazi. Végül elsétáltam a kedvenc helyemre ami a Fifth Avenue és a 37.utca sarkán van. Ott aztán csodás panorámával fogyasztottam el a reggelimet és ittam meg a teámat.
Ó, ha minden reggel ott reggelizhetnék, minden napom tökéletesen indulna :) .
Innen a könyvtár csak 5 blokknyira(=5 perc) van.
Simán besétáltam. Az előttem és az utánam lévő táskáját ellenőrizték, de az enyémet nem. Ezen meglepődtem. Akár terrorista is lehetnék, nem?
Megszólítottam egy srácot(akinél sok könyv volt) az előcsarnokban, a tipikus szöveggel: "Szia, új vagyok itt, tudnál segíteni?" Persze segített. Mondtam neki, hogy egy kellemes nyugodt helyet keresek, ahol lehet tanulni. Visszakérdezett, hogy a "Reading Room"-ot keresem?
Hmmm.... igen!
Felmentünk lifttel a 3- emeletre, és ott bevezetett az olvasóterembe.
A Reading Room óriási és káprázatos. Ez is olyan tipikus New York-i hely, ami jó pár amerikai filmbe bekerült.
Ja és van ingyen wifi. Tehát ha legközelebb "kidobnak" otthonról, ez a hely tökéletes "csövező hely" lesz.
De ha nem dobnak ki otthonról, akkor is el fogok néha jönni ide. Tanulni. Ma kicsit angolozni fogok, de az lenne a legjobb, ha sikerülne megkérni egy pesti ismerőst, hogy küldjön nekem egy implantológia könyvet...
Na abbahagyom az üres fecsegést, és szétnézek a teremben. A belső magassága szédítő, és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik...
Legközelebb lefényképezem és megmutatom miről írok.
Holnap reggel megyek Washingtonba két napra. Közben egész New York a közelgő hóviharról beszél. Dóritól ezt az sms-t kaptam Washingtonból: "Holnapra hóvihart jósoltak, 30 centit, remélem rendben lejutsz. Azért figyeljük az időjárás jelentést. Puszi "
A host mamám is aggódva jött oda hozzám, hogy lehet holnap nem tudok eljutni Washingtonba.
Majd később Dóri telefonon is hívott, hogy az ő host szülei azt üzenik nekem, hogy ők szívesen látnak Washingtonban bármeddig, és esetleg készüljek föl arra, hogy nem fogok időben visszajutni New Yorkba.
Na köszi :) .
Azért remélem, hogy mindenki csak túlparázza. Minden esetre elviszem magammal azt a sínadrágot, amit múlt héten vettem arra az esetre, ha nagyon-nagyon hideg lenne.
Vicces ugye? Egy New York központjában lévő au-pair sínadrágot vesz a hideg ellen.
Biztosra akarok menni, hogy nem fogok fázni :).
2009. december 16., szerda
A mai napom
Reggelente 7.20-kor szoktam kelni. 8-ra kell készen lennem, persze mindig hamarabb hívnak. Gyorsan eldarálja a mama, hogy kit viszek ma suliba. Ma a kislányt, 9-re. Elvittem. Utána irány a Union Square.
Kellemes reggeli tömeg van.
Itt, a föld alatt a legfontosabb metró vonalak futnak össze. Fontos átszállási csomópont. A felszínen a téren heti többször van piac. Ezt látjátok a képen. Farmer-market. Farmerek hozzák gyönyörű bio áruikat. Csak méregdrágák. Ennek ellenére mégis sok a vásárló.
Lemegyek a föld alá, felszállok a befutó Q metróra. Irány Brooklyn!!!
A metró átmegy a Brooklyn hídon. Gyönyörű a kilátás. Nyomon lehet követni ahogyan elhagyja a metró Manhattant. Látni a felhőkarcolókat, majd eltűnnek. A folyó túloldalán már Brooklyn. Ez is New York, de magas épületek nélkül.
Manhattan falhőkarcolói.
A Q metrón.
Leszállás a Prospect Parknál.
Tipikus brooklyni kép.
Brooklyn.
Csilli a hibrid-autóban.
Fifth Avenue, hátul pedig az Empire State Building.
Fifth Avenue
Times Square
Briant Park
A Grand Central, és mögötte magasodik a Chrysler Building.
Én a Central Parkban a kori pályán a ronda de meleg sapkámban.
Mikor már Zsófi nagyon fázott és nagyon fájt a lába a korizástól (bocsi Zsófi, de tényleg úgy sajnállak :)) és már nekem is elég volt, elmentünk és beültünk egy amolyan nagyon tipikus New York-i kajálós helyre. Ezeken a helyeken rendszerint van pizza, muffin, panini...stb.
Isteni pizzát ettünk és még valami csokitekercset is, közben pedig hosszan elbeszélgettünk.
Zsófi
Én. És nem vágok mindig ilyen fancsali képet :).
Utána a 6. sugárúton sétáltunk el a Times Square-ig, ahol metróval hazamentünk. Én a Union Square-re, Zsófi Brooklynba.
Nos, így telt el egy napom. Persze nem megyek minden nap Brooklynba és nem korcsolyázom minden este a Central Parkban. Holnap ismét dupla forgatás (nem lehetek otthon), így úgy döntöttem megnézem New York leghíresebb könyvtárát és elütöm ott az időt olvasással.
Tudom nem túl izgi elolvasni egy napomat, de amikor én majd sok-sok év múlva visszaolvasom, engem érdekelni fog.
Kellemes reggeli tömeg van.
Itt, a föld alatt a legfontosabb metró vonalak futnak össze. Fontos átszállási csomópont. A felszínen a téren heti többször van piac. Ezt látjátok a képen. Farmer-market. Farmerek hozzák gyönyörű bio áruikat. Csak méregdrágák. Ennek ellenére mégis sok a vásárló.
Lemegyek a föld alá, felszállok a befutó Q metróra. Irány Brooklyn!!!A metró átmegy a Brooklyn hídon. Gyönyörű a kilátás. Nyomon lehet követni ahogyan elhagyja a metró Manhattant. Látni a felhőkarcolókat, majd eltűnnek. A folyó túloldalán már Brooklyn. Ez is New York, de magas épületek nélkül.
Manhattan falhőkarcolói.
A Q metrón.
Leszállás a Prospect Parknál.
Tipikus brooklyni kép.
Brooklyn.A Maple Street-re tartok, ott lakik Csilli barátnőm. Tőle kocsival mentünk egy bankhoz, ahol csináltattunk nekem bankkártyát. Azért megyünk együtt, mert így kapunk a banktól tíz-tíz dolcsit mind a ketten :) .
Csilli a hibrid-autóban.A bankkártyát elintéztük. Utána Csilli kirakott egy plázánál. Vettem egy ronda de nagyon meleg sapkát. Ezek után ismét metrón vagyok, irány vissza Manhattan-be. De nem haza, mert otthon forgatás van és emiatt nem tudok bemenni. Ezt nem szeretem, mert ilyenkor kint kell eltöltenem az egész napot. Igaz, hogy süt a nap, de hideg van, és szívesebben neteznék vagy olvasnék a szobámban.
Egyébként a házban ma Jon Bon Jovi, és a studioban Tia Leoni van.
Kettő körül csak hazaugrottam.
Mikor látják a színészek, rendező stb... hogy otthonosan mozgok a házban, akkor gondolom egyből azt gondolják, hogy itt dolgozom(ami igaz is), ezért szépen köszönnek, meg arrébb mennek ha éppen kell valami onnan ahol vannak (pl. hűtő). Nos, csak ennyire avatkozom bele a studio életébe. Nem sok.
A szobámba persze nem tudok feljutni. Lehetetlen. Felvétel van.
Ezek után kiviharzok a házból. Van még egy kis elütni való időm munkáig. Sétálok egyet a Fifth Avenu-en. Úgyis csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól.
Egyébként a házban ma Jon Bon Jovi, és a studioban Tia Leoni van.
Kettő körül csak hazaugrottam.
Mikor látják a színészek, rendező stb... hogy otthonosan mozgok a házban, akkor gondolom egyből azt gondolják, hogy itt dolgozom(ami igaz is), ezért szépen köszönnek, meg arrébb mennek ha éppen kell valami onnan ahol vannak (pl. hűtő). Nos, csak ennyire avatkozom bele a studio életébe. Nem sok.
A szobámba persze nem tudok feljutni. Lehetetlen. Felvétel van.
Ezek után kiviharzok a házból. Van még egy kis elütni való időm munkáig. Sétálok egyet a Fifth Avenu-en. Úgyis csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól.
Fifth Avenue, hátul pedig az Empire State Building.
Fifth AvenueKésőbb felvettem a piciket a suliból, elmentünk pizzazni, hogy elüssük az időt. Négykor kaptam az sms-t, hogy haza lehet menni, vége a forgatásnak.
Otthon hamar elrohant az idő.
Este munka után 7-kor elindultam au-pair meetingre, de végül hamarabb leszálltam a metrórol a Times Square-nél. Egyébként pedig a Central Parkba kellett volna mennem.
Otthon hamar elrohant az idő.
Este munka után 7-kor elindultam au-pair meetingre, de végül hamarabb leszálltam a metrórol a Times Square-nél. Egyébként pedig a Central Parkba kellett volna mennem.
Times SquareMost, hogy van ronda de meleg sapkám, nem fázom többé. Sétálni támadt kedvem. Emlékszem, anno azt mondtam a szüleimnek, hogy azért lesz jó New Yorkban, mert ott sose fogok unatkozni. Ha mást nem, este majd munka után csak elmegyek sétálni. Igazam lett. Végtelen látnivaló van.
Ezért szeretem New Yorkot.
A Times Square-ről elindultam a 42. utcán keletre. Nem messze van a Briant Park. És most éppen karácsonyi vásár van :).
Ezért szeretem New Yorkot.
A Times Square-ről elindultam a 42. utcán keletre. Nem messze van a Briant Park. És most éppen karácsonyi vásár van :).
Briant ParkSajnos a képen nem látni, de jobbra van egy óriási koripálya ami tele van emberekkel. A pálya mellett van egy hatalmas karácsonyfa, és szól a karácsonyi zene. Nagyon hangulatos.
Ez az egyik kedvenc parkom.
Innen továbbsétáltam kelet felé a 42. utcán. Hamar belefutok a Grand Central-ba. Tudjátok, ez az a pályaudvar ahol az összes amerikai filmben a bomba robban :).
Ez az egyik kedvenc parkom.
Innen továbbsétáltam kelet felé a 42. utcán. Hamar belefutok a Grand Central-ba. Tudjátok, ez az a pályaudvar ahol az összes amerikai filmben a bomba robban :).
A Grand Central, és mögötte magasodik a Chrysler Building.A Grand Central-nál metróra szálltam és elmentem a Central Parkba. Ott van ma este au-pair meeting. Korizós au-pair találka. Találkoztam Zsófival is, hiszem egy cégnél vagyunk. Béreltem korit. Ahhoz képest, hogy egy éve nem volt a lábamon kori, nagyon szuperül ment. Úgy látszik ezt nem lehet elfelejteni :).
Én a Central Parkban a kori pályán a ronda de meleg sapkámban.Mikor már Zsófi nagyon fázott és nagyon fájt a lába a korizástól (bocsi Zsófi, de tényleg úgy sajnállak :)) és már nekem is elég volt, elmentünk és beültünk egy amolyan nagyon tipikus New York-i kajálós helyre. Ezeken a helyeken rendszerint van pizza, muffin, panini...stb.
Isteni pizzát ettünk és még valami csokitekercset is, közben pedig hosszan elbeszélgettünk.
Zsófi
Én. És nem vágok mindig ilyen fancsali képet :).
Utána a 6. sugárúton sétáltunk el a Times Square-ig, ahol metróval hazamentünk. Én a Union Square-re, Zsófi Brooklynba.Nos, így telt el egy napom. Persze nem megyek minden nap Brooklynba és nem korcsolyázom minden este a Central Parkban. Holnap ismét dupla forgatás (nem lehetek otthon), így úgy döntöttem megnézem New York leghíresebb könyvtárát és elütöm ott az időt olvasással.
Tudom nem túl izgi elolvasni egy napomat, de amikor én majd sok-sok év múlva visszaolvasom, engem érdekelni fog.
2009. december 12., szombat
Hanuka és tűz a házban
Péntek este kezdődött Hanuka. Zsidó ünnep.
Nem megyek bele a részletekbe, de a lényeg, hogy egy isteni csodáról szól, hogy egy napra elegendő olaj 8 napon át égett. Erre a zsidók úgy emlékeznek, hogy 8 napon át minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Hagyományosan mind a 8 estén ajándékkal köszöntik egymást.
A Hanuka első estéjén vacsorameghívása volt a fogadócsaládomnak a nagyihoz. Természetesen engem is szívesen vártak. Csak a piciknek vettem ajándékot, valkie talkie-t.
A nagyi olajban sült ételeket készített. Ez a hagyomány. Olajban sütés.
Az ajándékokat vacsi után akartuk átadni, de a picik túl izgatottak voltak.
Meggyújtották az első gyertyát majd énekeltek héberül. Megható volt. Most először láttam a családod zsidónak. A 6 éves kisfiú éneklés közben megkérdezte: "Apu, mi zsidók vagyunk?"
Nehéz volt visszafojtani a nevetést.
Én is kaptam ajándékot, amire nem számítottam. A gyerekek is nagyon-nagyon örültek a valkie talkie-nak. Pókemberes minta van rajta, ami a 4 éves kislány kedvence.A kisfiú egyszer csak elkezdett játszani a menórával(kilenc ágú gyertyatartó), és kigyulladt miatta az ajándékom. Jó magasra felcsaptak a lángok. Az apuka fölkapta, és elkezdett vele rohangálni és fújogatta. Nem sikerült eloltania. Én ekkor megnyitottam a csapot, és kiabáltam, hogy jöjjön oda. Odafutott, ajándék a víz alá, a tűz elalszik. Könnyes szemmel röhögök a történteken, a tűzriasztó sivít, a kislány sír az ijedtségtől. Annyira, de annyira vicces volt, kár hogy nem vette föl valaki videora. Ha Hanuka minden évben ilyen, akkor én mostantól Hanuka-rajongó vagyok (: .
A vacsinak elég későn lett vége a nagyinál. Még csak utána indultam el Bronxba, de előtte hazaugrottam a családom otthonába, és becsempésztem egy kis ajándékot és levelet a szülők ágyába a párnák közé. Az ajándék egy könyv volt, ami magyar és angol nyelvű, a címe: A zsidó Budapest. A levélbe írtam nekik, hogy mondták korábban, hogy szívesen megnéznék ezt a könyvet, és emiatt megkértem édesanyámat hogy küldjön egyet Magyarországról, és nagyon boldog Hanuka-t kívánok nekik.
Este 10 múlt mire odaértem Papishoz Bronxba, akivel két napos filmmaratont rendeztünk. Kaptam a fogadóapukámtól egy olyan dvd-t, amit még csak most játszanak a mozikban. Megvannak neki a filmek hamarabb, gyakran még a mozi előtt. Az apuka rendező, producer. Meg kell néznie a filmeket majd pontozni őket. Sajnos nem adhatja nekem ide a filmeket, csak most az egyszer tett kivételt. De mondta, hogy nyugodtan itthon nézzem meg mindet, csak ne vigyem el őket a studiobol, és ne kerüljön más kezébe. Lemásolni pedig eszembe se jusson :) .
Nem is jutott eszembe.
Mikor vasárnap hazajöttem Bronxból, a szülők meghatottan mondták, hogy köszönik a csodás ajándékot amit a párnák közt találtak, és hogy nagyon-nagyon szép volt tőlem.
Semmi szükség nem volt arra, hogy meglepjem őket, de tudtam, hogy sokat fog nekik jelenteni. És igazam lett :) . És nagyon örülök, hogy örülnek.
Az új barátom: SnowmanJa és még valamit: a kigyulladt ajándékomnak nem lett baja, csak a csomagolópapír égett le róla :) .
2009. december 10., csütörtök
Sunshine, New York, Happiness
Az elmúlt napokban különösen csillogott New York. Minden reggel mikor kiléptem az utcára arra gondoltam, hogy a mai napon itt lévő turisták milyen szerencsések. Jókor vannak itt.
Tél van, de a hőmérséklet még nem esett fagy pont alá. Néha elkezd zuhogni az eső, és amikor a nap kisüt utána, csillog a nedves utakon a napfény. Ilyenkor nagyon szép a város.
Az a kedvencem, mikor a felhőkarcolók között átsüt a napfény, és az üveg épületek oldaláról visszatükröződik.
Este nem ilyen szép New York. Itt meg kell ismét jegyeznem, hogy amikor New Yorkról írok, kifejezetten csak a központra, Manhattanra gondolok. A többi városrészben(Brooklyn, Bronx...) más a helyzet.
Tehát esténkét nem a legszebb a város. Sőt, kifejezetten mocskos. A járdák szélére kirakják a szemetes zsákokat. Ez nagyon tipikus. Ilyenkor néha 10-20 szemetes zsák van egymás mellett, és minden épületnél (üzletek, éttermek). Az utcán is áll a piszok. Nehogy valakinek is valami rém kép legyen a szeme előtt, mert nem súlyos a helyzet, csak a reggeli tisztasághoz képest nagy a kontraszt. Még az éjszaka folyamán jönnek a szemeteskocsik, és elvisznek mindent. Kora reggel pedig oda-vissza cikázó úttesttisztító gépek takarítják az utakat. Mire New York felébred, már tiszta minden.
Olyat is láttam már hajnalban(4-5 között), hogy mertóval szállították a szemetet a föld alatt. Azt hittem az én metróm jön, erre meg egy óriás kádhoz hasonló szerelvény ment el (megállás nélkül), ami tele volt pakolva kukás zsákokkal. Ezt ügyesen megoldották. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a metróállomásokon a sínek között néha rohangálnak patkányok. Az még sosem fordult elő, hogy az utcán vagy a metró aluljáróban emberek között láttam volna rohangálni őket, hanem tényleg csak pár méterrel lejjebb, a sínek között vannak.
Azt nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le a szemétszállító metrót, mert azóta sem láttam ilyet. Tanulság: mindig a nyakamban kell lógnia a fényképezőgépnek. Utálom elszalasztani a pillanatokat. Már pedig a pillanatok végesek.
Tegnap nagy beszélgetés volt a mamával. Nem is tudom mikor volt erre példa legutóbb. Ma van az utolsó órám a suliba, és kérdezte, hogy miután ezt befejeztem, mit akarok következőként tanulni. Mondtam, hogy semmit :). Ezzel nem értett egyet. Sőt, kifejezett ötlete is volt, hogy mit kéne tanulnom. Fényképészetet vagy New York-ot. Igen, létezik olyan kurzus is, ahol New Yorkról lehet tanulni. Legalábbis a mama állította, de én nem találtam nyomát a neten. Végül megegyeztünk, hogy oké, beiratkozom valahová, de max. olyanra, ahol csak 1-szer van suli. Ezek után átlapoztam egy a photograpy-hoz kapcsolódó sulikról szóló könyvet, de nem találtam semmi szuperjót.
Egyébként most a 96.utcai metrómegállóban vagyok, és várom, hogy befusson az 1-es metró, ami majd letesz a Columbia University-nél. Ma van az utolsó órám a suliban. Filmet fogunk nézni. Mamma Mia-t hallgatok, és ismét bánom, hogy nincsen nálam a fényképezőgép, mert látok valami érdekeset.
Itt kell elárulnom, hogy a bejegyzéseket nem mindig otthon írom, hanem nagyon gyakran utazás közben a metrón. Szoktak is nézni, hogy vajon mit írok... Felpislantanak az álmos utasok a kávésbögréjük mögül. Ilyen hordozható kávéspoharat én is akarok venni. Gyakran előfordult otthon reggelenként, hogy mikor indultam az egyetemre, néha az egész csésze teám az asztalon maradt. Nos, ezek után majd csak beöntöm a hordozható pohárba, és amíg a metróval és villamossal eljutok a suliba, megiszom.
Közben megjött az 1-es metró. Poén hogy írok. Olyan mint ha beszélgetnék valakivel. De csak én beszélek. :)
Tíz perc és beérek a suliba.
Hazafelé tartok a suliból. Klassz volt a film amit néztünk. Ez volt az utolsó óránk. Az óra végén többen is elkérték az elérhetőségemet. Ez jól esett. Van egy osztálytársam, aki ügyes kártyatrükköket tud. Még bemutatott egy utolsót az óra végén. Engem kért meg, hogy asszisztáljak neki. Hatalmasat sikítottam a végén, majd pedig könnyesre röhögtem magamat. Egy történetet mondott el, de kártyával illusztrálta. Három kártyalap volt nála. Egyiken egy sikító nő, a másikon egy varázsló, a harmadikon pedig egy csótány rajza. A tenyerembe tette a sikító nőt, majd arra a csótányt, és mondta, hogy a nő azért sikít, mert fél a csótánytól. Ezek után rájuk tette a varázslót is. A másik kezemmel abraka-dabrázni kellett a kártyák fölött, majd pedig egyenként áttette a lapokat az egyik tenyeremről a másikra. Először a varázslót, majd a csótányosat, de hoppá, a csótányoson nem volt ott a csótány, csak egy üres lap volt. Majd rájuk tette a sikító nőt is, és mondta, hogy a varázsló elvarázsolta a csótányt, de nő még mindig sikít, mert nem tudja, hogy a varázsló hová varázsolta. Ebben a pillanatban vettem észre egy igazi csótányt a jobb kezemen. Borzasztóan megijedtem, és sikítva eldobtam. Később kiderült, hogy műanyagból volt. Hirtelen igazinak tűnt, mert nagyon ügyes utánzat volt.
Hi-hi. Most szállt le a szerelvényről egy csapat gitározó mexikói, és rögtön fel is szállt egy feka dobos. Meghallgatom őt is. Nagyon szeretem a metrón zenélőket, mert egytől-egyik tehetségesek.
Holnap péntek lesz. Hurrá!
Este megyünk a családdal a nagyihoz Hanukát ünnepelni, de utána lelépek Bronxba. A péntek estét-szombatot Papissal töltöm, vasárnap pedig shopping! És remélem a csajokat is látom majd. Itt Csillire és Zsófira gondolok :).
Én az idő legyen továbbra is ilyen szép! Szeretek New Yorkban gyönyörködni.
Jó hétvégét Nektek is!!!
Tél van, de a hőmérséklet még nem esett fagy pont alá. Néha elkezd zuhogni az eső, és amikor a nap kisüt utána, csillog a nedves utakon a napfény. Ilyenkor nagyon szép a város.
Az a kedvencem, mikor a felhőkarcolók között átsüt a napfény, és az üveg épületek oldaláról visszatükröződik.
Este nem ilyen szép New York. Itt meg kell ismét jegyeznem, hogy amikor New Yorkról írok, kifejezetten csak a központra, Manhattanra gondolok. A többi városrészben(Brooklyn, Bronx...) más a helyzet.
Tehát esténkét nem a legszebb a város. Sőt, kifejezetten mocskos. A járdák szélére kirakják a szemetes zsákokat. Ez nagyon tipikus. Ilyenkor néha 10-20 szemetes zsák van egymás mellett, és minden épületnél (üzletek, éttermek). Az utcán is áll a piszok. Nehogy valakinek is valami rém kép legyen a szeme előtt, mert nem súlyos a helyzet, csak a reggeli tisztasághoz képest nagy a kontraszt. Még az éjszaka folyamán jönnek a szemeteskocsik, és elvisznek mindent. Kora reggel pedig oda-vissza cikázó úttesttisztító gépek takarítják az utakat. Mire New York felébred, már tiszta minden.
Olyat is láttam már hajnalban(4-5 között), hogy mertóval szállították a szemetet a föld alatt. Azt hittem az én metróm jön, erre meg egy óriás kádhoz hasonló szerelvény ment el (megállás nélkül), ami tele volt pakolva kukás zsákokkal. Ezt ügyesen megoldották. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a metróállomásokon a sínek között néha rohangálnak patkányok. Az még sosem fordult elő, hogy az utcán vagy a metró aluljáróban emberek között láttam volna rohangálni őket, hanem tényleg csak pár méterrel lejjebb, a sínek között vannak.
Azt nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le a szemétszállító metrót, mert azóta sem láttam ilyet. Tanulság: mindig a nyakamban kell lógnia a fényképezőgépnek. Utálom elszalasztani a pillanatokat. Már pedig a pillanatok végesek.
Tegnap nagy beszélgetés volt a mamával. Nem is tudom mikor volt erre példa legutóbb. Ma van az utolsó órám a suliba, és kérdezte, hogy miután ezt befejeztem, mit akarok következőként tanulni. Mondtam, hogy semmit :). Ezzel nem értett egyet. Sőt, kifejezett ötlete is volt, hogy mit kéne tanulnom. Fényképészetet vagy New York-ot. Igen, létezik olyan kurzus is, ahol New Yorkról lehet tanulni. Legalábbis a mama állította, de én nem találtam nyomát a neten. Végül megegyeztünk, hogy oké, beiratkozom valahová, de max. olyanra, ahol csak 1-szer van suli. Ezek után átlapoztam egy a photograpy-hoz kapcsolódó sulikról szóló könyvet, de nem találtam semmi szuperjót.
Egyébként most a 96.utcai metrómegállóban vagyok, és várom, hogy befusson az 1-es metró, ami majd letesz a Columbia University-nél. Ma van az utolsó órám a suliban. Filmet fogunk nézni. Mamma Mia-t hallgatok, és ismét bánom, hogy nincsen nálam a fényképezőgép, mert látok valami érdekeset.
Itt kell elárulnom, hogy a bejegyzéseket nem mindig otthon írom, hanem nagyon gyakran utazás közben a metrón. Szoktak is nézni, hogy vajon mit írok... Felpislantanak az álmos utasok a kávésbögréjük mögül. Ilyen hordozható kávéspoharat én is akarok venni. Gyakran előfordult otthon reggelenként, hogy mikor indultam az egyetemre, néha az egész csésze teám az asztalon maradt. Nos, ezek után majd csak beöntöm a hordozható pohárba, és amíg a metróval és villamossal eljutok a suliba, megiszom.
Közben megjött az 1-es metró. Poén hogy írok. Olyan mint ha beszélgetnék valakivel. De csak én beszélek. :)
Tíz perc és beérek a suliba.
Hazafelé tartok a suliból. Klassz volt a film amit néztünk. Ez volt az utolsó óránk. Az óra végén többen is elkérték az elérhetőségemet. Ez jól esett. Van egy osztálytársam, aki ügyes kártyatrükköket tud. Még bemutatott egy utolsót az óra végén. Engem kért meg, hogy asszisztáljak neki. Hatalmasat sikítottam a végén, majd pedig könnyesre röhögtem magamat. Egy történetet mondott el, de kártyával illusztrálta. Három kártyalap volt nála. Egyiken egy sikító nő, a másikon egy varázsló, a harmadikon pedig egy csótány rajza. A tenyerembe tette a sikító nőt, majd arra a csótányt, és mondta, hogy a nő azért sikít, mert fél a csótánytól. Ezek után rájuk tette a varázslót is. A másik kezemmel abraka-dabrázni kellett a kártyák fölött, majd pedig egyenként áttette a lapokat az egyik tenyeremről a másikra. Először a varázslót, majd a csótányosat, de hoppá, a csótányoson nem volt ott a csótány, csak egy üres lap volt. Majd rájuk tette a sikító nőt is, és mondta, hogy a varázsló elvarázsolta a csótányt, de nő még mindig sikít, mert nem tudja, hogy a varázsló hová varázsolta. Ebben a pillanatban vettem észre egy igazi csótányt a jobb kezemen. Borzasztóan megijedtem, és sikítva eldobtam. Később kiderült, hogy műanyagból volt. Hirtelen igazinak tűnt, mert nagyon ügyes utánzat volt.
Hi-hi. Most szállt le a szerelvényről egy csapat gitározó mexikói, és rögtön fel is szállt egy feka dobos. Meghallgatom őt is. Nagyon szeretem a metrón zenélőket, mert egytől-egyik tehetségesek.
Holnap péntek lesz. Hurrá!
Este megyünk a családdal a nagyihoz Hanukát ünnepelni, de utána lelépek Bronxba. A péntek estét-szombatot Papissal töltöm, vasárnap pedig shopping! És remélem a csajokat is látom majd. Itt Csillire és Zsófira gondolok :).
Én az idő legyen továbbra is ilyen szép! Szeretek New Yorkban gyönyörködni.
Jó hétvégét Nektek is!!!
2009. december 6., vasárnap
Dec. 6.
Hello Everybody!
December 6. van, vasárnap este. A hétvége aránylag semmittevősen telt, pedig nagy shopping(téli cuccok) és nagy tanulás(jövő héten vizsga) volt betervezve. Ma délután összefutottunk Csillivel a Fifth Avenuen. Írt nekem két CD-t(Köszi Csilli!), én pedig adtam neki egy mini európás térképet, hogy ha olyannal találkozik aki nem tudja hol van Magyarország, akkor megmutathassa neki :).
Egy kép ma délután a Union Square-ről:
Az elkövetkező héten befejeződik a suli, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve sok-sok szabad délelőttöm lesz. Yeahhh!
A szabad délelőttökre sportolást(most jégkori, később úszás) és persze New York-járást, fotózást tervezek. Jut eszembe, akarok venni egy jégkori-cipőt. Nagyon drága a kölcsönzés, így jobbnak látom venni egyet.
Jövő hétvégére nincsenek komoly tervek, egy barátommal fogom tölteni, viszont az azt következő hétvégén Washington DC.-be szeretnék menni. Bár félek, hogy a család bele fog szólni, hiszen ha jól számolom, akkora esik a Hanuka vége. De én akkor is elmegyek DC-be :).
Este fél 9 van. A család pár perce ért haza a szigetről(Fire Island, ott van a második otthonuk).
Vicces volt mikor megjöttek.
Hallom, hogy a két gyerek kiabálja, hogy "Éva!!!". Kimegyek a szobámból, le a lépcsőn....a lépcső közepén a nyakamba ugrik mindkettő :) .
A kisfiúnak van egy kabalája. Egy fehér tigris. Eleonora-nak hívják, de fiú.
A kis srác a kezembe nyomta, majd hátat fordulva elment.
Utána szóltam: Eleonora ma este velem alszik?
A kisfiu visszanéz: Igen.
Tehát ma este egy 55 centis fehér kabala tigrissel alszom.
December 6. van, vasárnap este. A hétvége aránylag semmittevősen telt, pedig nagy shopping(téli cuccok) és nagy tanulás(jövő héten vizsga) volt betervezve. Ma délután összefutottunk Csillivel a Fifth Avenuen. Írt nekem két CD-t(Köszi Csilli!), én pedig adtam neki egy mini európás térképet, hogy ha olyannal találkozik aki nem tudja hol van Magyarország, akkor megmutathassa neki :).
Egy kép ma délután a Union Square-ről:
Az elkövetkező héten befejeződik a suli, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve sok-sok szabad délelőttöm lesz. Yeahhh!A szabad délelőttökre sportolást(most jégkori, később úszás) és persze New York-járást, fotózást tervezek. Jut eszembe, akarok venni egy jégkori-cipőt. Nagyon drága a kölcsönzés, így jobbnak látom venni egyet.
Jövő hétvégére nincsenek komoly tervek, egy barátommal fogom tölteni, viszont az azt következő hétvégén Washington DC.-be szeretnék menni. Bár félek, hogy a család bele fog szólni, hiszen ha jól számolom, akkora esik a Hanuka vége. De én akkor is elmegyek DC-be :).
Este fél 9 van. A család pár perce ért haza a szigetről(Fire Island, ott van a második otthonuk).
Vicces volt mikor megjöttek.
Hallom, hogy a két gyerek kiabálja, hogy "Éva!!!". Kimegyek a szobámból, le a lépcsőn....a lépcső közepén a nyakamba ugrik mindkettő :) .
A kisfiúnak van egy kabalája. Egy fehér tigris. Eleonora-nak hívják, de fiú.
A kis srác a kezembe nyomta, majd hátat fordulva elment.
Utána szóltam: Eleonora ma este velem alszik?
A kisfiu visszanéz: Igen.
Tehát ma este egy 55 centis fehér kabala tigrissel alszom.
2009. december 5., szombat
Havazik New York-ban!!!!
Hanali 3-kor még a Times Square-en álltam metróra várva. Ez történik akkor, mikor egy éjfél után kezdődő filmet nézünk meg Papissal. Ezek után délután 2-kor keltem.
A ház teljesen üres, a család még reggel elment a szigetre, ami azt jelenti, hogy egyedül leszek itthon egész hétvégén. Ezt szeretem is meg nem is.
Mivel a hűtő üres, elkezdek szedelőzködni. Elegáns naci, aminek a szárait beletömöm a gumicsizmába, garbó, lila esőkabát, végül pedig egy élénk-piros hátizsák....csak amolyan New Yorkosan. Itt úgy sem számít. Meg egyébként sem randira megyek, csak ide a Union Square-re.
Esik. Nagyon. Szétnéztem(már megint) a karácsonyi vásárban, majd Basemet áruház, majd egy cipőbolt. Fekete, elegáns, de BÉLELT! cipőt keresek. Hármat is találtam ami nem volt nagyon ugly, de lusta vagyok próbálni, vagy még nincsen elég hideg. Az árakat nem mertem megnézni. Holnap visszajövök. Következő bolt a Whool Foods Market. Ez egy két emeletes bio áruház, hatalmas kínálattal, mely miatt már kétségbe vonom, hogy valóban minden bio-e. Vettem ezt-azt.
Kilépek az üzletből, már besötétedett. Hihetetlen, alig pár órája keltem.
Azon csodálkozom, hogy milyen furi ez az eső a sötétben...
Ez hó! Havazik :) . Hatalmas pelyhekben. Csodaszép! Ha most itt állna mellettem egy barátom, tutira a nyakába ugranék.
Irány haza, 2 perc múlva a studioban vagyok, égnek a lámpák, meglepi, itt van Chris. Ő itt dolgozik a studioba. Kedvelem. Jó arc. Ha valamit nem tudok működtetni, ő segít. Éppen arról beszélget valakivel telefonon, hogy havazik.
Szobámba föl, msn-ezés Barbival, beszámol ki hogy van az egyetemen. Hihetetlen, mire hazamegyek, már doktornénik és doktorbácsik lesznek. Nekem még 1,5 évet kell várnom addig.
Tegnap egy gyerek fejjel leesett a mászókáról. Eléggé összetörte az arcoskáját, ömlött a vér az orrából, kirepedt az ajka, lehorzsolódott a bőre. Szerencsétlenkedett az anyja, nem bírtam nézni, odamentem segíteni. Az anyja hagyta. Végül mondta az anyja az én kislányomnak, hogy: "Anyukád milyen ügyes!". Nem kezdtem el magyarázni, hogy Macy nem az enyém, Macy pedig csak fogta a vállamat és nem mert megszólalni a vérző kisfiú láttán.
Még adtam az anyukának pár instrukciót (Lehet a gyerek később hányni fog -> agyrázkódás, ne ijedjen meg, vigye orvoshoz...), majd hazaindult a kisfiával. Nem volt egy nagy durranás a napom, de ezek után nagyon jó kedvem lett. Hurrá! Végre csináltam valamit orvosit. Már hiányzott :) .
Most pedig ismét msn-ezek, J. Dáviddal. Itt volt NY-ban, majd elrepült Londonba, mára pedig már hazaért Budapestre. Később skype Dórival. Dórit a nővéremet irigylem, mert Malaysiaban lakik, ahol most (és egész évben) 30 fok-ot mutat a hőmérő.
Na mindegy, nem panaszkodom hogy hideg van, mert majd úgyis veszek bélelt cipőt. És ha nem lenne hideg, nem havazhatna, aminek a látványát nem szeretném egy évben sem kihagyni.
Peace and love mindenkinek!
A ház teljesen üres, a család még reggel elment a szigetre, ami azt jelenti, hogy egyedül leszek itthon egész hétvégén. Ezt szeretem is meg nem is.
Mivel a hűtő üres, elkezdek szedelőzködni. Elegáns naci, aminek a szárait beletömöm a gumicsizmába, garbó, lila esőkabát, végül pedig egy élénk-piros hátizsák....csak amolyan New Yorkosan. Itt úgy sem számít. Meg egyébként sem randira megyek, csak ide a Union Square-re.
Esik. Nagyon. Szétnéztem(már megint) a karácsonyi vásárban, majd Basemet áruház, majd egy cipőbolt. Fekete, elegáns, de BÉLELT! cipőt keresek. Hármat is találtam ami nem volt nagyon ugly, de lusta vagyok próbálni, vagy még nincsen elég hideg. Az árakat nem mertem megnézni. Holnap visszajövök. Következő bolt a Whool Foods Market. Ez egy két emeletes bio áruház, hatalmas kínálattal, mely miatt már kétségbe vonom, hogy valóban minden bio-e. Vettem ezt-azt.
Kilépek az üzletből, már besötétedett. Hihetetlen, alig pár órája keltem.
Azon csodálkozom, hogy milyen furi ez az eső a sötétben...
Ez hó! Havazik :) . Hatalmas pelyhekben. Csodaszép! Ha most itt állna mellettem egy barátom, tutira a nyakába ugranék.
Irány haza, 2 perc múlva a studioban vagyok, égnek a lámpák, meglepi, itt van Chris. Ő itt dolgozik a studioba. Kedvelem. Jó arc. Ha valamit nem tudok működtetni, ő segít. Éppen arról beszélget valakivel telefonon, hogy havazik.
Szobámba föl, msn-ezés Barbival, beszámol ki hogy van az egyetemen. Hihetetlen, mire hazamegyek, már doktornénik és doktorbácsik lesznek. Nekem még 1,5 évet kell várnom addig.
Tegnap egy gyerek fejjel leesett a mászókáról. Eléggé összetörte az arcoskáját, ömlött a vér az orrából, kirepedt az ajka, lehorzsolódott a bőre. Szerencsétlenkedett az anyja, nem bírtam nézni, odamentem segíteni. Az anyja hagyta. Végül mondta az anyja az én kislányomnak, hogy: "Anyukád milyen ügyes!". Nem kezdtem el magyarázni, hogy Macy nem az enyém, Macy pedig csak fogta a vállamat és nem mert megszólalni a vérző kisfiú láttán.
Még adtam az anyukának pár instrukciót (Lehet a gyerek később hányni fog -> agyrázkódás, ne ijedjen meg, vigye orvoshoz...), majd hazaindult a kisfiával. Nem volt egy nagy durranás a napom, de ezek után nagyon jó kedvem lett. Hurrá! Végre csináltam valamit orvosit. Már hiányzott :) .
Most pedig ismét msn-ezek, J. Dáviddal. Itt volt NY-ban, majd elrepült Londonba, mára pedig már hazaért Budapestre. Később skype Dórival. Dórit a nővéremet irigylem, mert Malaysiaban lakik, ahol most (és egész évben) 30 fok-ot mutat a hőmérő.
Na mindegy, nem panaszkodom hogy hideg van, mert majd úgyis veszek bélelt cipőt. És ha nem lenne hideg, nem havazhatna, aminek a látványát nem szeretném egy évben sem kihagyni.
Peace and love mindenkinek!
2009. december 3., csütörtök
Az apuka már...
Az apuka már tegnap szólt, hogy ma dupla forgatás lesz(=diliház).
Ma reggel pedig finoman megjegyezte, hogy a forgatás fél9-kor kezdődik, én pedig ennek hatására fél9-kor finoman leléptem. Egyébként 45 perccel később indultam volna. Az indulásról annyit, hogy már nem tudtam keresztülmenni a stúdión. Ilyenkor mindig az "egérutat" választom. Azért neveztem el egérútnak, mert ha el is van minden torlaszolva, itt még kijutok. Egy kis ajtókáról(inkább nyílásról) van szó, ami a galériáról levezető lépcsőtől balra van, és az egyik szerkesztői szobába nyílik. Tehát ezen keresztül kijutottam a stúdióból.
Kilépek az utcára. Tegnap előtt kabát, sál, sapka, kesztyű, ma pedig csak egy pulcsi. Érdekes, hivatalosan már tél van, amit valójában csak a naptár bizonyít.
18 fok, szikrázó napsütés. Mivel hamarabb jöttem el otthonról, van némi időm suliba indulásig.
Ráérősen sétálok a Broadwayon, körülöttem sietős New York-iak. Sokak kezében kávéspohár. Ez annyira tipikus!
Gyönyörű a rálátás az Empire State Buildingre. Tegnap este fehéren volt kivilágítva. Az a kedvencem. A színe estéről-estére változik, és mindegyiknek van jelentése.
A Madison Square Parknál szállok metróra, majd 5 perc múlva már a Times Square-en vagyok.
Itt át kell szállnom az R-ről a 2,3-as metróra. A föld alatti járat tele van emberekkel. Ezrek özönlenek... Nehéz haladni. Ez nem csoda, hiszen New York legbelsőbb központjában vagyok.
Kettes metróra fel, 96. utcánál le, ott 1-esre fel..., ez visz a Columbia Egyetemhez.
Többen is korán érkezünk a tanterembe. Egyik csopitárstól kapok egy japán csokit (nyami!), a másik pedig azt meséli, hogy bakteriális gastritise volt, ezért hiányzott az elmúlt két hétben. Végül én magyarázom meg a többieknek mit is jelent a betegség. Rajzolok nekik gyomrot és bacit... Helicobacter Pylori. Rohadt kis dög. (Bocs a kifejezésért!)
Az óra jól telik. Egyik csoporttárs bemutat egy szenzációs kártyatrükköt. Eddig csak egy trükkjére jöttem rá, arra is csak azért, mert felvettem kamerával, majd pedig többször visszanéztem lassítva.
Suli után ismét metrón. Times Square-en leszállok, felszínre föl. Sosem jövök fel a felszínre, mert nem szeretem a Times Square-t (túl sok turista). Most végiggondoltam: vége a fő turistaszezonnak és hétköznap van, tehát nem lehetnek olyan sokan. Igazam lett.
A színháznegyedben voltam, az előadások plakátjait nézegettem, és fájt a szívem, hogy ezt se és azt se fogom látni. Jaj, minek kerül egy előadás 130-150 dollárba(23-27.000 Ft)? Ezt tényleg zokon veszem. Két előadás van, amit nagyon szeretnék megnézni. Egyik kifejezetten karácsonyi.
Beültem egy helyre megebédelni. Tudom, nincs is drágább hely a Times Square-nél az USA-ban, de hát a Union Square-en lakom, ahol szintén Times Square-es árak vannak. És itt kell megemlítenem, hogy igen, jó nekem hogy a Broadway-on lakom, viszont az au-pair fizum a felét sem éri mint másnak, aki egy fagyifalván lakik. A csajok (Csilli,Dóri,Zsófi) szoktak is cukkolni: " jaj te szegény Manhattan-i".
Times Square után irány a Union Square, ott is egy közeli posta, föladtam anyáéknak a tegnap vett "Karácsony előtt felbontható karácsonyi ajándék"-ot. Valamivel később fölvettem Macy-t a suliból, balett óra, fölveszem Iggy-t, pizzéria(=vacsi). Ekkor kapom az sms-t, hogy vége a forgatásnak, haza lehet menni. Hazamegyünk, gyerekeket a kádba, majd berakok nekik egy mozifilmet (Up!), könyvolvasás, röhögnek a kiejtésemen, gyerekek alszanak.
Most blogot írok, a szülők még sehol. Grrr..., el akartam még ugrani egy boltba ami 11-kor zár, ami 30 perc múlva lesz. Ez már nem fog összejönni.
Peace and Love mindenkinek!
Ma reggel pedig finoman megjegyezte, hogy a forgatás fél9-kor kezdődik, én pedig ennek hatására fél9-kor finoman leléptem. Egyébként 45 perccel később indultam volna. Az indulásról annyit, hogy már nem tudtam keresztülmenni a stúdión. Ilyenkor mindig az "egérutat" választom. Azért neveztem el egérútnak, mert ha el is van minden torlaszolva, itt még kijutok. Egy kis ajtókáról(inkább nyílásról) van szó, ami a galériáról levezető lépcsőtől balra van, és az egyik szerkesztői szobába nyílik. Tehát ezen keresztül kijutottam a stúdióból.
Kilépek az utcára. Tegnap előtt kabát, sál, sapka, kesztyű, ma pedig csak egy pulcsi. Érdekes, hivatalosan már tél van, amit valójában csak a naptár bizonyít.
18 fok, szikrázó napsütés. Mivel hamarabb jöttem el otthonról, van némi időm suliba indulásig.
Ráérősen sétálok a Broadwayon, körülöttem sietős New York-iak. Sokak kezében kávéspohár. Ez annyira tipikus!
Gyönyörű a rálátás az Empire State Buildingre. Tegnap este fehéren volt kivilágítva. Az a kedvencem. A színe estéről-estére változik, és mindegyiknek van jelentése.
A Madison Square Parknál szállok metróra, majd 5 perc múlva már a Times Square-en vagyok.
Itt át kell szállnom az R-ről a 2,3-as metróra. A föld alatti járat tele van emberekkel. Ezrek özönlenek... Nehéz haladni. Ez nem csoda, hiszen New York legbelsőbb központjában vagyok.
Kettes metróra fel, 96. utcánál le, ott 1-esre fel..., ez visz a Columbia Egyetemhez.
Többen is korán érkezünk a tanterembe. Egyik csopitárstól kapok egy japán csokit (nyami!), a másik pedig azt meséli, hogy bakteriális gastritise volt, ezért hiányzott az elmúlt két hétben. Végül én magyarázom meg a többieknek mit is jelent a betegség. Rajzolok nekik gyomrot és bacit... Helicobacter Pylori. Rohadt kis dög. (Bocs a kifejezésért!)
Az óra jól telik. Egyik csoporttárs bemutat egy szenzációs kártyatrükköt. Eddig csak egy trükkjére jöttem rá, arra is csak azért, mert felvettem kamerával, majd pedig többször visszanéztem lassítva.
Suli után ismét metrón. Times Square-en leszállok, felszínre föl. Sosem jövök fel a felszínre, mert nem szeretem a Times Square-t (túl sok turista). Most végiggondoltam: vége a fő turistaszezonnak és hétköznap van, tehát nem lehetnek olyan sokan. Igazam lett.
A színháznegyedben voltam, az előadások plakátjait nézegettem, és fájt a szívem, hogy ezt se és azt se fogom látni. Jaj, minek kerül egy előadás 130-150 dollárba(23-27.000 Ft)? Ezt tényleg zokon veszem. Két előadás van, amit nagyon szeretnék megnézni. Egyik kifejezetten karácsonyi.
Beültem egy helyre megebédelni. Tudom, nincs is drágább hely a Times Square-nél az USA-ban, de hát a Union Square-en lakom, ahol szintén Times Square-es árak vannak. És itt kell megemlítenem, hogy igen, jó nekem hogy a Broadway-on lakom, viszont az au-pair fizum a felét sem éri mint másnak, aki egy fagyifalván lakik. A csajok (Csilli,Dóri,Zsófi) szoktak is cukkolni: " jaj te szegény Manhattan-i".
Times Square után irány a Union Square, ott is egy közeli posta, föladtam anyáéknak a tegnap vett "Karácsony előtt felbontható karácsonyi ajándék"-ot. Valamivel később fölvettem Macy-t a suliból, balett óra, fölveszem Iggy-t, pizzéria(=vacsi). Ekkor kapom az sms-t, hogy vége a forgatásnak, haza lehet menni. Hazamegyünk, gyerekeket a kádba, majd berakok nekik egy mozifilmet (Up!), könyvolvasás, röhögnek a kiejtésemen, gyerekek alszanak.
Most blogot írok, a szülők még sehol. Grrr..., el akartam még ugrani egy boltba ami 11-kor zár, ami 30 perc múlva lesz. Ez már nem fog összejönni.
Peace and Love mindenkinek!
2009. december 2., szerda
Karácsony?
Suli után a kislánnyal a könyvtár felé tartottunk, mikor felhozta a témát:
Macy: Éva, te ünnepled a Karácsonyt?
Én: Igen.
Macy: De miért a Karácsonyt ünnepled, mikor a Hanuka sokkal jobb? Hanuka-kor 8 estén át kapunk ajándékot, Karácsonykor pedig csak egy este.
Én: Szerintem a Hanuka nem jobb, hanem mind a kettő egyformán jó.
Macy: De a Hanukka jobb.
Én: Én keresztény vagyok, tehát a Karácsonyt ünneplem. Te zsidó vagy, tehát a Hanukát ünnepled. De idén én is fogok Hanukát ünnepelni, mert veletek lakom.
Macy: Tudom, tudom, tudom...
A kiscsaj spéci zsidó suliba jár, ami szerintem klassz, mert így megtanulja saját vallásának a hagyományait...stb.
Ami nem tetszik, hogy úgy próbálják a gyerekek fejéből kimosni a Karácsonyt, hogy azt mondják nekik, hogy "a Hanuka jobb mint a Karácsony, mert a Hanuka 8 estényi ajándék, a Karácsony pedig csak egy".
New York zeng a közelgő Karácsonytól. Mindenhol díszek, szól a karácsonyi zene, árulják a fenyőfákat... és ezt látva, hallva nem csoda, hogy a zsidó kisgyerekek is elkezdenek beszélni a Karácsonyról, felveszik a karácsonyi készülődés izgalmát, amit viszont a szülők nem néznek jó szemmel, hiszen ők zsidók lévén nem ünneplik a Karácsonyt. Nos, Good Luck minden kisgyerekes zsidó családnak!!!
A Hanuka zsidó ünnep, de számukra az egyik legkevésbé jelentős. Semmi köze sincsen a Karácsonyhoz. Sokat tévesen azt hiszik, hogy Hanuka a zsidó Karácsony. Ezt amiatt hiszik, mert az ideje közel esik Karácsonyhoz. Egy héttel van korábban, ha nem tévedek.
Tiszteletben tarom mindenki vallását, szokásait és ünnepeit. Nagyon szívesen együtt ünneplek bárkivel bármit, egyszerűen azért, mert csodálom és érdekelnek a különbségek.
Egy valamit viszont én is mindenkitől elvárok, mégpedig az, hogy tartsák tiszteletben az én szokásaimat is. Számomra a Karácsony szent. A legfontosabb ünnep. Nem akarok róla rosszat vagy bugyuta összehasonlításokat ("Hanuka jobb mint Karácsony mert több ajándék bla-bla...") hallani.
Még reggel kinéztem egy délutáni bábozós programot, hogy elviszem rá a gyereket. Apuka persze szólt, hogy ne vigyem el rá, mert karácsony témájú lesz. Na puff...
Hiányzik a Karácsony! Hiányzik, hogy nincsen teleaggatva a ház karácsonyi kütyükkel. Rossz, hogy itthon nem beszélhetek a Karácsonyról.
Hála az Istennek itt van New York. Ha a jelenlegi otthonom nem is, de a jelenlegi városom ünnepli a Karácsonyt. Nem is akárhogyan!
A családomnak múlt pénteken feladtam a karácsonyi csomagot. Ma reggel(kedd) megkapták. Hiperszuper gyorsan odaért. Persze csak Karácsonykor bonthatják fel.
Ma este elmentem a Briant Parkba megnézni a karácsonyi vásárt. Már megint vettem valamit. Holnap fel is adom anyáéknak. Anya, ezt nyugodtan felbonthatjátok azonnal!
A vásár után találkoztam Csillivel és Zsófival. Nagyon jó volt látni őket. Kiscsaládom...
Együtt fogunk karácsonyozni! Lesz Karácsony! Hurrá :) .
Macy: Éva, te ünnepled a Karácsonyt?
Én: Igen.
Macy: De miért a Karácsonyt ünnepled, mikor a Hanuka sokkal jobb? Hanuka-kor 8 estén át kapunk ajándékot, Karácsonykor pedig csak egy este.
Én: Szerintem a Hanuka nem jobb, hanem mind a kettő egyformán jó.
Macy: De a Hanukka jobb.
Én: Én keresztény vagyok, tehát a Karácsonyt ünneplem. Te zsidó vagy, tehát a Hanukát ünnepled. De idén én is fogok Hanukát ünnepelni, mert veletek lakom.
Macy: Tudom, tudom, tudom...
A kiscsaj spéci zsidó suliba jár, ami szerintem klassz, mert így megtanulja saját vallásának a hagyományait...stb.
Ami nem tetszik, hogy úgy próbálják a gyerekek fejéből kimosni a Karácsonyt, hogy azt mondják nekik, hogy "a Hanuka jobb mint a Karácsony, mert a Hanuka 8 estényi ajándék, a Karácsony pedig csak egy".
New York zeng a közelgő Karácsonytól. Mindenhol díszek, szól a karácsonyi zene, árulják a fenyőfákat... és ezt látva, hallva nem csoda, hogy a zsidó kisgyerekek is elkezdenek beszélni a Karácsonyról, felveszik a karácsonyi készülődés izgalmát, amit viszont a szülők nem néznek jó szemmel, hiszen ők zsidók lévén nem ünneplik a Karácsonyt. Nos, Good Luck minden kisgyerekes zsidó családnak!!!
A Hanuka zsidó ünnep, de számukra az egyik legkevésbé jelentős. Semmi köze sincsen a Karácsonyhoz. Sokat tévesen azt hiszik, hogy Hanuka a zsidó Karácsony. Ezt amiatt hiszik, mert az ideje közel esik Karácsonyhoz. Egy héttel van korábban, ha nem tévedek.
Tiszteletben tarom mindenki vallását, szokásait és ünnepeit. Nagyon szívesen együtt ünneplek bárkivel bármit, egyszerűen azért, mert csodálom és érdekelnek a különbségek.
Egy valamit viszont én is mindenkitől elvárok, mégpedig az, hogy tartsák tiszteletben az én szokásaimat is. Számomra a Karácsony szent. A legfontosabb ünnep. Nem akarok róla rosszat vagy bugyuta összehasonlításokat ("Hanuka jobb mint Karácsony mert több ajándék bla-bla...") hallani.
Még reggel kinéztem egy délutáni bábozós programot, hogy elviszem rá a gyereket. Apuka persze szólt, hogy ne vigyem el rá, mert karácsony témájú lesz. Na puff...
Hiányzik a Karácsony! Hiányzik, hogy nincsen teleaggatva a ház karácsonyi kütyükkel. Rossz, hogy itthon nem beszélhetek a Karácsonyról.
Hála az Istennek itt van New York. Ha a jelenlegi otthonom nem is, de a jelenlegi városom ünnepli a Karácsonyt. Nem is akárhogyan!
A családomnak múlt pénteken feladtam a karácsonyi csomagot. Ma reggel(kedd) megkapták. Hiperszuper gyorsan odaért. Persze csak Karácsonykor bonthatják fel.
Ma este elmentem a Briant Parkba megnézni a karácsonyi vásárt. Már megint vettem valamit. Holnap fel is adom anyáéknak. Anya, ezt nyugodtan felbonthatjátok azonnal!
A vásár után találkoztam Csillivel és Zsófival. Nagyon jó volt látni őket. Kiscsaládom...
Együtt fogunk karácsonyozni! Lesz Karácsony! Hurrá :) .
2009. december 1., kedd
Na pufff...
A mama 2 héttel ezelőtt elfelejtette ideadni a fizumat, és mikor tegnap szóltam neki emiatt, azt mondta, hogy ő úgy emlékszik, ideadta.
Pedig neeeeeem! Áááá. Buktam egy heti munkám bérét.
200$ (jelenlegi árfolyam alapján: 40 ezer Ft)
Úgy döntöttem, nem fogok miatta a mamával hadakozni, mert nem ér annyit a jó viszony elvesztése...
Ma mikor leültünk vacsizni, nem bírtam ránézni. Haragszom.
Pedig neeeeeem! Áááá. Buktam egy heti munkám bérét.
200$ (jelenlegi árfolyam alapján: 40 ezer Ft)
Úgy döntöttem, nem fogok miatta a mamával hadakozni, mert nem ér annyit a jó viszony elvesztése...
Ma mikor leültünk vacsizni, nem bírtam ránézni. Haragszom.
2009. november 30., hétfő
Házhoz jönnek
A szülőknek nincsen idejük bevásárolni. Ha lenne, akkor azt az időt inkább a gyerekekkel töltik. Mióta itt vagyok, egyetlen egyszer mentek el szupermarketbe, egyébként pedig minden házhoz jön.
A Fresh direct heti egyszer jön. Csengetnek az ajtón, majd mikor kinyitom, egy halom telepakolt kartondobozzal találom magamat szemben. A mama interneten beikszeli ami kell, estére pedig leszállítják.
A mama esténként főz vacsit. De van, hogy mégse. Például heti egyszer japán vacsi van, ezt természetesen rendeli a mama.
Tegnap kínait rendeltek, és az előbb jött be a papa a szobámba, hogy jó lesz-e ma estére mexikói. Tegnap előtt pont mexikóit vacsiztam Philadelphia-ban, de jöhet megint. Imádom!
Ami még házhoz jön, az a fodrász. Szegény gyerekek, nehogy egy idegen helyre(fodrászat) kelljen beülniük hajat vágatni. Óvjuk a picik lelkét, inkább jöjjön házhoz a fodrász. Kis utazótáskával megérkezik, leterít a földre egy nagy műanyag fóliát, közepére tesz egy széket, arra a gyereket, majd hajvágás....
Az amerikaiak igyekezek mindent leegyszerűsíteni. Azért a fodrászt nem hívnám házhoz, de a vacsirendeléseket kifejezetten élvezem. Tetszik, hogy náluk teljesen természetes dolog, hogy japán, kínai vagy mexikói vacsit esznek. És ezek nem egy-egy alkalmak, hanem rendszeres dolgok.
A Fresh direct heti egyszer jön. Csengetnek az ajtón, majd mikor kinyitom, egy halom telepakolt kartondobozzal találom magamat szemben. A mama interneten beikszeli ami kell, estére pedig leszállítják.
A mama esténként főz vacsit. De van, hogy mégse. Például heti egyszer japán vacsi van, ezt természetesen rendeli a mama.
Tegnap kínait rendeltek, és az előbb jött be a papa a szobámba, hogy jó lesz-e ma estére mexikói. Tegnap előtt pont mexikóit vacsiztam Philadelphia-ban, de jöhet megint. Imádom!
Ami még házhoz jön, az a fodrász. Szegény gyerekek, nehogy egy idegen helyre(fodrászat) kelljen beülniük hajat vágatni. Óvjuk a picik lelkét, inkább jöjjön házhoz a fodrász. Kis utazótáskával megérkezik, leterít a földre egy nagy műanyag fóliát, közepére tesz egy széket, arra a gyereket, majd hajvágás....
Az amerikaiak igyekezek mindent leegyszerűsíteni. Azért a fodrászt nem hívnám házhoz, de a vacsirendeléseket kifejezetten élvezem. Tetszik, hogy náluk teljesen természetes dolog, hogy japán, kínai vagy mexikói vacsit esznek. És ezek nem egy-egy alkalmak, hanem rendszeres dolgok.
2009. november 28., szombat
Black Friday
Fekete Péntek.
Ez a nap mindig a Haladast koveti, es egyuttal jelzi a karacsonyi szezon kezdetet.
Hogy mirol szol?
Elmentem cipot venni. Talaltam is kettot. Mindketto 75 dolcsi volt, mikor fizettem, 150 helyett 89-et fizettem. Na errol szol a Black Friday :) .
Mostantol Black Friday rajongo vagyok.
Ezen a napon oriasiak a learazasok. Nem talakoztam nagy tomeggel es taposassal sem. Ugyanakkor vettem 4 New York-os polot, darabonkent 1 dolcsijert. Es meg ezt meg azt...
Yeahhh...
Ez a nap mindig a Haladast koveti, es egyuttal jelzi a karacsonyi szezon kezdetet.
Hogy mirol szol?
Elmentem cipot venni. Talaltam is kettot. Mindketto 75 dolcsi volt, mikor fizettem, 150 helyett 89-et fizettem. Na errol szol a Black Friday :) .
Mostantol Black Friday rajongo vagyok.
Ezen a napon oriasiak a learazasok. Nem talakoztam nagy tomeggel es taposassal sem. Ugyanakkor vettem 4 New York-os polot, darabonkent 1 dolcsijert. Es meg ezt meg azt...
Yeahhh...
2009. november 26., csütörtök
Thanksgiving
Times Square, New York (többi kép a szokott helyen)Pont úgy lettek méretezve, hogy beférjenek Manhattan égig érő épületeinek falai közé, bár amikor a figurák befordulnak a sarkokon, hozzá-hozzá ütődnek itt-ott az felhőkarcolók oldalainak.
A Hálaadást ünnepli így a város. Tudjátok, ez az az ünnep, amikor minden amerikai család sütőjében ott sül a pulyka. Szegény pulykák (: . Nem szeretnék egy másik életemben Amerikában pulykaként megszületni :) .
Az Újvilágba érkező első telepeseknek az indiánok segítettek túlélni. Megtanították őket halászni, vadászni, kukoricát termeszteni... Majd a telepesek vezetője az őszi bőséges termés után hatalmas ünnepséget szervezett, ahová az indiánokat is meghívták, hogy hálát adjanak a segítségükért.
Mikor megérkeztek a telepesek, nem igazán volt mit enni, de pulyka az volt bőven. Emiatt kerül hagyományosan az asztalra pulyka.
Az ünnepi vacsinak pulykának, kukoricakenyérnek, áfonyaszósznak, édesburgonyának... kell lennie.
Az ünnepet a családdal töltöttem. Elmentünk a nagyihoz, aki már egy teljes napja sütött-főzött. Minden amit az előbb felsoroltam, ott volt az asztalon. Mikor asztalhoz ültünk, szépen sorban mindenki elmondta miért ad hálát. Én a családért adtam hálát. Aztán rájöttem, hogy többet kellett volna mondani, mert mindenki beszélt vagy 2-3 percig. És mindenki kiemelt engem,hogy hálát adnak hogy itt vagyok velük, és hogy ezt a vacsit is velük töltöm... Nagyon-nagyon jól esett. A kicsik poénosak voltak, például a kislány az asztalon lévő gyertyáért is hálát adott.
2009. november 25., szerda
Képzelt barát
A kisfiú akire vigyázok 6 éves. Van képzelt barátja. Még mindig ledöbbenek rajta. Újra és újra meglepetésként ér. Négy hónapja vagyok itt, másfél hónapja vettem észre. Hogy hogyan? Reggelenként mikor viszem a suliba, vagy délután hozom haza, a gyerek beszélget. De nem velem. Pedig csak ketten vagyunk.
Eleinte mikor rácsodálkoztam, a kissrác hirtelen abbahagyta a "beszélgetést". Most már mindig mondom, hogy nyugodtan beszélgessen, és ő beszélget is. A jobb keze a képzelt barátja. Peach-nek(Baracknak) hívják. Találjátok ki, hogy mi a gyerek kedvenc étele. A bio barackos-szójajoghurt. Nem is eszik meg másfélét. Egyszer vettem neki sima barackosat(nem szójából készültet), nem ette meg. Kóstoltatok már szójajoghurtot? Fújjj... Erről az anyjának is ez a véleménye, de ahogy mondani szokta, ha gyerek megeszi, ő megrendeli neki. Mert ugye nem lehet csak úgy hozzájutni, rendelni kell.
Most visszatérek Peach-re. Férfi, 49 éves(márciusban lesz 50), eddig a babaházban lakott, de két hete elköltözött a 22. utcára. A tegnapi újdonság, hogy van felesége(eddig nem volt), akit Shy-nak(jelentése: félénk) hívnak, 36 éves. Na és amit már végképp nem tudtam mosoly nélkül fogadni, az az, hogy van két gyerekük, az egyik egy 6 éves fiú, a másik egy 4 éves lány. Pont mint a kis srác és kishúga...
Ebből arra következtetek, hogy saját magát képzeli el a képzelt barátjának fiaként. Huh, remélem érthetően írtam le.
Tehát a kissrác jobb keze Peach. A másik kezét én fogom, de néha az is "megelevenedik". Őt úgy hívják, hogy Bad guy(=rossz fiú). Peach és Bad guy néha harcolnak. Persze mindig Peach győz...
Mióta a kisfiú nyugtázta, hogy én teljesen közömbösen fogadom a képzet barátját, egészen megnyílt előttem. Például azt, hogy Peach a babaházból a 22.utcára költözzön, együtt találtuk ki. Először azt javasoltam neki, hogy inkább költözzön a Fifth Avenue(Ötödig Sugárút)-ra, mert az csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól ahol lakunk, de végül a 22.utcában állapodtunk meg. Féltem, hogy majd kitalálja a kissrác, hogy menjük el oda, de még egyszer sem kellett.
Iggy. A Central Parkban fényképeztem a fáról :)
Egy pszichológiai tanulmány szerint a kisiskolások 65%-nak van képzelt barátja, amiről a szülők negyede mit sem sejt. A gyerekek általában nem ugyanazzal a "baráttal" töltik az egész gyermekkorukat. A szereplő(k) a többségnél folyamatosan változnak. A neten olvastam egy tanulmányról. 150 gyereket felmértek, majd 3 év múlva megismételték, és 100-nak változott/változtak a képzelt barátai. Egyébként van akinek egyszerre 10 is volt. A képzelt barátot az ovisoknál 52%-ban egy valódi játék testesítette meg, addig a kisiskolások(6-7 évesek) 67%-nak láthatatlan barátja van, aki hol egy kisfiú vagy kislány, vagy elefánt, mókus, párduc...
A képzelt barátok ugyanúgy működnek mint a valódi játékok. Például ha megunja egy gyerek a képzelt kisfiút, az egyszerűen elmegy.
Az, hogy a srácomnak van képzeletbeli barátja, nevezzük nevén: Peach, óriási élményként fogom fel. Klassz, hogy miközben sétálgatunk az utcán, a gyerek beszél valakivel. De nem velem.
:)
Eleinte mikor rácsodálkoztam, a kissrác hirtelen abbahagyta a "beszélgetést". Most már mindig mondom, hogy nyugodtan beszélgessen, és ő beszélget is. A jobb keze a képzelt barátja. Peach-nek(Baracknak) hívják. Találjátok ki, hogy mi a gyerek kedvenc étele. A bio barackos-szójajoghurt. Nem is eszik meg másfélét. Egyszer vettem neki sima barackosat(nem szójából készültet), nem ette meg. Kóstoltatok már szójajoghurtot? Fújjj... Erről az anyjának is ez a véleménye, de ahogy mondani szokta, ha gyerek megeszi, ő megrendeli neki. Mert ugye nem lehet csak úgy hozzájutni, rendelni kell.
Most visszatérek Peach-re. Férfi, 49 éves(márciusban lesz 50), eddig a babaházban lakott, de két hete elköltözött a 22. utcára. A tegnapi újdonság, hogy van felesége(eddig nem volt), akit Shy-nak(jelentése: félénk) hívnak, 36 éves. Na és amit már végképp nem tudtam mosoly nélkül fogadni, az az, hogy van két gyerekük, az egyik egy 6 éves fiú, a másik egy 4 éves lány. Pont mint a kis srác és kishúga...
Ebből arra következtetek, hogy saját magát képzeli el a képzelt barátjának fiaként. Huh, remélem érthetően írtam le.
Tehát a kissrác jobb keze Peach. A másik kezét én fogom, de néha az is "megelevenedik". Őt úgy hívják, hogy Bad guy(=rossz fiú). Peach és Bad guy néha harcolnak. Persze mindig Peach győz...
Mióta a kisfiú nyugtázta, hogy én teljesen közömbösen fogadom a képzet barátját, egészen megnyílt előttem. Például azt, hogy Peach a babaházból a 22.utcára költözzön, együtt találtuk ki. Először azt javasoltam neki, hogy inkább költözzön a Fifth Avenue(Ötödig Sugárút)-ra, mert az csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól ahol lakunk, de végül a 22.utcában állapodtunk meg. Féltem, hogy majd kitalálja a kissrác, hogy menjük el oda, de még egyszer sem kellett.
Iggy. A Central Parkban fényképeztem a fáról :)Egy pszichológiai tanulmány szerint a kisiskolások 65%-nak van képzelt barátja, amiről a szülők negyede mit sem sejt. A gyerekek általában nem ugyanazzal a "baráttal" töltik az egész gyermekkorukat. A szereplő(k) a többségnél folyamatosan változnak. A neten olvastam egy tanulmányról. 150 gyereket felmértek, majd 3 év múlva megismételték, és 100-nak változott/változtak a képzelt barátai. Egyébként van akinek egyszerre 10 is volt. A képzelt barátot az ovisoknál 52%-ban egy valódi játék testesítette meg, addig a kisiskolások(6-7 évesek) 67%-nak láthatatlan barátja van, aki hol egy kisfiú vagy kislány, vagy elefánt, mókus, párduc...
A képzelt barátok ugyanúgy működnek mint a valódi játékok. Például ha megunja egy gyerek a képzelt kisfiút, az egyszerűen elmegy.
Az, hogy a srácomnak van képzeletbeli barátja, nevezzük nevén: Peach, óriási élményként fogom fel. Klassz, hogy miközben sétálgatunk az utcán, a gyerek beszél valakivel. De nem velem.
:)
2009. november 23., hétfő
Hétvége, :( , :) , beszélgetések.
A hétvégém lustizósan telt, pedig tanulás volt betervezve. A család elment a szigetre, a studióban sem dolgoztak, tehát teljesen egyedül voltam. Ezt nagyon szeretem. Ilyenkor szoktam félcsupaszon rohangálni a szobám és a fürdőszoba között. Vannak kamerák, amiket eleinte még figyelembe vettem, de most már egyáltalán nem érdekelnek. Felőlem visszanézhetik a félcsupasz rohangálásomat, nem érdekel.
Egész hétvégén 14-15 fok volt a lakásban. Itt hagytak fűtés nélkül. A szüleim azt tanácsolták, hogy hívjam fel a szülőket, és kérdezzem meg, hol lehet bekapcsolni. Ezt nem tettem meg, hiszen mégsem kéne az egész házat studióstul befűteni egy ember miatt. Szombaton első utam a Bed Bath and Beyond-ba vezetett, ami természetesen a Fifth Avenue-n van. Imádom a helyet. Kicsit az IKEA-ra emlékeztet, csak sokkal jobb tőle. Minden marhaságot lehet kapni. Most például valami fűtőtest féleséget vettem, ami 2 perc alatt felmelegíti a szobámat, így nem kell fáznom. Na és vettem egy termo-zoknit is, ami szintén jól működik.
Egyik barátom miatt rossz kedvem volt, így már előre tudtam, hogy vásárlásba fogom fojtani a bánatom. Be is mentem az összes helyre ami a környéken volt, majd délután Brooklynba is elugrottam. Poén, de semmit sem vettem(a fűtűkütyün és termozoknin kívül).
Szombat estére buli volt betervezve. Csillivel és egy olasz au-pairral 11-kor találkoztunk a Broadway és a 17. utca sarkán. Egy a 17.utcában lévő klubhoz mentünk, ahová meg volt beszélve, hogy egy ismerős fog beengedni. Az ismerős késett, én pedig rájöttem, hogy nincs is kedvem igazából bulizni, na meg már át is fagytam, így hazamentem. Nemsokára hívott Csilli, hogy ők is meggondolták magukat, inkább eljönnek hozzám. Eljöttek, így végre megmutathattam nekik, milyen körülmények között lakom. Csilli meg is mondta a véleményét: "ez nem egy otthon". Így van, ezzel egyet értünk. Hogy is lehetne egy studiót, ahová ki-be járkálnak a legtöbbször ismeretlen emberek, otthonnak nevezni. Azért a galéria része egészen otthonos, és oda idegenek is csak ritkán jönnek fel.
Vasárnap délután 1-ig ágyban fetrengés volt(tegnap, szombaton is). Ez szokott lenni, ha rossz a kedvem. Aztán felhívott egy amerikai barátom(Papis), akitől megkaptam az utasítást, hogy keljek fel, reggelizzek meg, kettő körül tali... Akkor már meg volt a zuhi és reggeli, csak megint visszafeküdtem az ágyba :).
Miután összeraktam magam, elmentem a Times Square-re. Összefutotam Dórival, akivel leültünk egy a téren lévő asztalhoz. Sütött a nap. Csodaszép volt. Csak egy 15-20 percet beszélgettünk, mert hívott Papis, hogy itt van a közelben. Hosszú beszélgetés, mozi, vacsi...
Este 9 körül értem haza. Mikor kijöttem az esti fogmosás után a fürdőszobából, már megjött a család a szigetről.
Nos, így telt el a hétvégém, már megint anélkül, hogy tanultam volna.
Hétfő reggel a mama korán lelépett, a kisfiút a papa elvitte suliba, és meg egy bőgő kislánnyal találtam magam szembe, aki fájlalta, hogy mikor felkelt, se anya, se apa nem volt otthon. Persze 2 perc alatt megvigasztaltam, majd elindultunk reggelit keresni(házon belül).
Kislány: De hideg van.
Én: Gyere az én szobámba átöltözni, mert ott meleg van.
Kislány a szobámban a fűtőkütyüt vizsgálja: Ezt te vetted?
Én: Igen.
Kislány: És majd haza fogod vinni? (Ekkor Magyarországra célzott.)
Én: Nem.
Kislány: Jajj de jó, mert majd jó lesz nekem meg anyunak is...
Apuci közben hazaért a kisfiú sulijából, most a kislányon a sor, hogy elvigye. Nagyon változó, hogy ki-kit visz suliba. Van, hogy én viszem mind a kettőt. Ma apuci vitte mindkettőt.
Miután elmentek a kislánnyal, én is elmentem otthonról.
Francia kapcsot akartam venni. Meg is kérdeztem több ruházati boltban, hol van olyan bolt, ahol varráshoz szükséges dolgokat(tű, cérna..) tudok venni. Senki sem tudott semmit. Egész Manhattanben nem tudtak egy helyet sem. Én sem láttam varrós-boltot az elmúlt 4 hónap alatt. New York-iak! Ha valaki ezt olvassa és tud egy helyet(kérlek ne drogériát mondjatok mert azok gagyit árulnak), akkor please szóljon. Köszi!
A munkám legfőképpen abból áll, hogy suli után felveszem a csöppségeket, és hazaviszem.
A 19. utcán szoktam rohangálni, keresztezve a Fifth Avenue-t, a Park Avenue-t és persze a Broadway-t. Azt hiszem nincs még egy olyan utca, amin annyit futkosnék, mint a 19-en és a Broadway-en.
Nem kell autót vezetnem. :(.
Gyalog rohangálok. Közben a picikkel beszélgetünk. Ők hol gyalogolnak velem, hol rollereznek, hol bicikliznek...stb.
Egy mai beszélgetés:
Kislány: Eva, mégy ma este partyzni?
Én: Nem.
Kislány: Mégy ma este valamelyik barátodhoz?
Én: Nem.
Kislány: Az jó.
Kisfiú: Éva, minden reggel be szoktam nézni a szobádba, és van, hogy nem vagy ott.
Én: Igen, mert akkor a fürdőszobában vagyok.
Kisfiú: Oda is be szoktam nézni, ott sem vagy, tehát nem aludtál itthon.
(Hozzáfűznivalóm: ez hülyeség, mindig itthon alszom, kivéve néha hétvégén, de akkor a család sincsen otthon, mert Fire Islandon, a második otthonukban vannak).
Kislány: Éva, ha otthon vannak anyáék, miért mindig ők fektetnek le aludni? És te miért nem?
Én: Mert ha anyuék nincsenek otthon, sírtok, hogy miért nem ők fektetnek le.
Kislány: Nem fogok máskor sírni. De ha itthon vannak anyuék, akkor is lefektethetsz te aludni.
(Hozzáfűznivalóm: Na neee... Szeretem őket, de azért mindig örülök mikor vége a munkának, nehogy már még utána mesét olvassak).
Kisfiú: Én jobban szeretem, ha anya meg apa fektet le aludni, mert akkor ketten vannak, és egyik van velem, a másikuk meg a húgommal, és az jó.
Én: De mindig rohangálni szoktam a szobáitok között, hogy mindkettőben legyek.
Kisfiú: De én azt akarom, hogy velem legyél, Macy-hez meg egyáltalán ne menj át.
A legpoénosabb szóváltás az, mikor a picik győzködik a szüleiket, hogy kistesót akarnak. A papa ilyenkor csak azt szokta mondani, hogy"kérdezd anyádat!", és pedig megpróbálok csöndben lelépni, hogy ne lássák a röhögéstől könnyes arcomat.
Egész hétvégén 14-15 fok volt a lakásban. Itt hagytak fűtés nélkül. A szüleim azt tanácsolták, hogy hívjam fel a szülőket, és kérdezzem meg, hol lehet bekapcsolni. Ezt nem tettem meg, hiszen mégsem kéne az egész házat studióstul befűteni egy ember miatt. Szombaton első utam a Bed Bath and Beyond-ba vezetett, ami természetesen a Fifth Avenue-n van. Imádom a helyet. Kicsit az IKEA-ra emlékeztet, csak sokkal jobb tőle. Minden marhaságot lehet kapni. Most például valami fűtőtest féleséget vettem, ami 2 perc alatt felmelegíti a szobámat, így nem kell fáznom. Na és vettem egy termo-zoknit is, ami szintén jól működik.
Egyik barátom miatt rossz kedvem volt, így már előre tudtam, hogy vásárlásba fogom fojtani a bánatom. Be is mentem az összes helyre ami a környéken volt, majd délután Brooklynba is elugrottam. Poén, de semmit sem vettem(a fűtűkütyün és termozoknin kívül).
Szombat estére buli volt betervezve. Csillivel és egy olasz au-pairral 11-kor találkoztunk a Broadway és a 17. utca sarkán. Egy a 17.utcában lévő klubhoz mentünk, ahová meg volt beszélve, hogy egy ismerős fog beengedni. Az ismerős késett, én pedig rájöttem, hogy nincs is kedvem igazából bulizni, na meg már át is fagytam, így hazamentem. Nemsokára hívott Csilli, hogy ők is meggondolták magukat, inkább eljönnek hozzám. Eljöttek, így végre megmutathattam nekik, milyen körülmények között lakom. Csilli meg is mondta a véleményét: "ez nem egy otthon". Így van, ezzel egyet értünk. Hogy is lehetne egy studiót, ahová ki-be járkálnak a legtöbbször ismeretlen emberek, otthonnak nevezni. Azért a galéria része egészen otthonos, és oda idegenek is csak ritkán jönnek fel.
Vasárnap délután 1-ig ágyban fetrengés volt(tegnap, szombaton is). Ez szokott lenni, ha rossz a kedvem. Aztán felhívott egy amerikai barátom(Papis), akitől megkaptam az utasítást, hogy keljek fel, reggelizzek meg, kettő körül tali... Akkor már meg volt a zuhi és reggeli, csak megint visszafeküdtem az ágyba :).
Miután összeraktam magam, elmentem a Times Square-re. Összefutotam Dórival, akivel leültünk egy a téren lévő asztalhoz. Sütött a nap. Csodaszép volt. Csak egy 15-20 percet beszélgettünk, mert hívott Papis, hogy itt van a közelben. Hosszú beszélgetés, mozi, vacsi...
Este 9 körül értem haza. Mikor kijöttem az esti fogmosás után a fürdőszobából, már megjött a család a szigetről.
Nos, így telt el a hétvégém, már megint anélkül, hogy tanultam volna.
Hétfő reggel a mama korán lelépett, a kisfiút a papa elvitte suliba, és meg egy bőgő kislánnyal találtam magam szembe, aki fájlalta, hogy mikor felkelt, se anya, se apa nem volt otthon. Persze 2 perc alatt megvigasztaltam, majd elindultunk reggelit keresni(házon belül).
Kislány: De hideg van.
Én: Gyere az én szobámba átöltözni, mert ott meleg van.
Kislány a szobámban a fűtőkütyüt vizsgálja: Ezt te vetted?
Én: Igen.
Kislány: És majd haza fogod vinni? (Ekkor Magyarországra célzott.)
Én: Nem.
Kislány: Jajj de jó, mert majd jó lesz nekem meg anyunak is...
Apuci közben hazaért a kisfiú sulijából, most a kislányon a sor, hogy elvigye. Nagyon változó, hogy ki-kit visz suliba. Van, hogy én viszem mind a kettőt. Ma apuci vitte mindkettőt.
Miután elmentek a kislánnyal, én is elmentem otthonról.
Francia kapcsot akartam venni. Meg is kérdeztem több ruházati boltban, hol van olyan bolt, ahol varráshoz szükséges dolgokat(tű, cérna..) tudok venni. Senki sem tudott semmit. Egész Manhattanben nem tudtak egy helyet sem. Én sem láttam varrós-boltot az elmúlt 4 hónap alatt. New York-iak! Ha valaki ezt olvassa és tud egy helyet(kérlek ne drogériát mondjatok mert azok gagyit árulnak), akkor please szóljon. Köszi!
A munkám legfőképpen abból áll, hogy suli után felveszem a csöppségeket, és hazaviszem.
A 19. utcán szoktam rohangálni, keresztezve a Fifth Avenue-t, a Park Avenue-t és persze a Broadway-t. Azt hiszem nincs még egy olyan utca, amin annyit futkosnék, mint a 19-en és a Broadway-en.
Nem kell autót vezetnem. :(.
Gyalog rohangálok. Közben a picikkel beszélgetünk. Ők hol gyalogolnak velem, hol rollereznek, hol bicikliznek...stb.
Egy mai beszélgetés:
Kislány: Eva, mégy ma este partyzni?
Én: Nem.
Kislány: Mégy ma este valamelyik barátodhoz?
Én: Nem.
Kislány: Az jó.
Kisfiú: Éva, minden reggel be szoktam nézni a szobádba, és van, hogy nem vagy ott.
Én: Igen, mert akkor a fürdőszobában vagyok.
Kisfiú: Oda is be szoktam nézni, ott sem vagy, tehát nem aludtál itthon.
(Hozzáfűznivalóm: ez hülyeség, mindig itthon alszom, kivéve néha hétvégén, de akkor a család sincsen otthon, mert Fire Islandon, a második otthonukban vannak).
Kislány: Éva, ha otthon vannak anyáék, miért mindig ők fektetnek le aludni? És te miért nem?
Én: Mert ha anyuék nincsenek otthon, sírtok, hogy miért nem ők fektetnek le.
Kislány: Nem fogok máskor sírni. De ha itthon vannak anyuék, akkor is lefektethetsz te aludni.
(Hozzáfűznivalóm: Na neee... Szeretem őket, de azért mindig örülök mikor vége a munkának, nehogy már még utána mesét olvassak).
Kisfiú: Én jobban szeretem, ha anya meg apa fektet le aludni, mert akkor ketten vannak, és egyik van velem, a másikuk meg a húgommal, és az jó.
Én: De mindig rohangálni szoktam a szobáitok között, hogy mindkettőben legyek.
Kisfiú: De én azt akarom, hogy velem legyél, Macy-hez meg egyáltalán ne menj át.
A legpoénosabb szóváltás az, mikor a picik győzködik a szüleiket, hogy kistesót akarnak. A papa ilyenkor csak azt szokta mondani, hogy"kérdezd anyádat!", és pedig megpróbálok csöndben lelépni, hogy ne lássák a röhögéstől könnyes arcomat.
2009. november 21., szombat
"Gyerekeim"
A metron.Két "gyerekem" van.
A kislány 4 éves. Macy(ejtsd:mészi) a neve. Iskola előkészítőbe jár, ami egy fokkal komolyabb mint az óvoda. A gyerek hihetetlenül okos. Vele a kapcsolatom egy 10-es skálán 11-es. Tegnap azt mondta, hogy "I love you". Ilyet korábban nem mondott nekem, csak az anyukájának.
A kisfiú 6 éves. Iggy-nek hívják. Elsős a suliban, de még éretlen hozzá. Imád játszani. A kishúgával gyakran nem fer. Emiatt picit haragszom rá, hiszen kishúga imádja őt.
A múltkor megcsókolt, tegnap este meg benyúlt a pólóm alá és megfogta a cicimet. Na erre nem tudok mit írni. Hihetetlen.
Írtam a Birthday girl bejegyzésemben, hogy a szülinapomon elvittem a piciket kompozni, és szupi képek születtek, és hogy majd utólag felrakom őket. Nos, emiatt írtam most ezt bejegyzést.
Hol van a térképen New York?
Ott van a Szabadság-szobor!!!
Mi vagyunk a Szabadság-szobor!!!A képek alapján most már biztosan értitek, hogy miért szeretem őket annyira. Hipercukik :D .
2009. november 20., péntek
New Jersey
Hello, itt szombat hajnali fél2. Nem rég értem haza egy Pealr Street-en lévő pub-ból, ahol Bertrammal, Csillivel és Zsófival töltöttük el az estét. Bertram ma estel 6-kor repül vissza Magyarországra, emiatt gyűltünk össze.
Hétfőn elugrottunk New Jersey-be, mert ott lakik(lakott) Bertram. Ott készültek a képek. Anyukám küldött nekem magyar teát, amit elvittem, és azt szürcsölgettük :) . Köszi Anyuci! Egy kincs vagy.
Csilli
Zsófi
Bertram and Csilli
Hétfőn elugrottunk New Jersey-be, mert ott lakik(lakott) Bertram. Ott készültek a képek. Anyukám küldött nekem magyar teát, amit elvittem, és azt szürcsölgettük :) . Köszi Anyuci! Egy kincs vagy.
Csilli
Zsófi
Bertram and CsilliCsók, házasság
A kisfiú(6 éves) egy óvatlan pillanatban megcsókolt, majd közölte, hogy ezek után el kell vennie feleségül. Mondtam neki, hogy nem fogok hozzámenni, mert még túl kicsi :) . Kicsit gondolkodott rajra, majd belátta, hogy igazam van, haha.
2009. november 17., kedd
Washington DC.
Én, Ilyes, ZsófiSziasztok!
A képek a szokott helyen, a story pedig..:
Szombat reggel 7-kor a New York-i China town-ból indult a busz. Hogy több helyünk legyen, egymás mögé ültünk Zsófival és Ilyesel. Négy óra utazás várt ránk. Eleinte aludtam, majd pedig nekiálltam átnyálazni azt a 10 oldalt, amit az USA útikönyvemből fénymásoltam ki. Pont végeztem, mikor megérkeztünk a washingtoni China town-ba(minden vagy városban van egy). Első utunk egy starbucks-ba (a világ legnagyobb kávéházlánca) vezetett. Mi Zsófival bementünk, Ilyes pedig kint maradt beszélgetni egy hajléktalan veteránnal, akinek végül vett egy forró italt és egy sütit.
Feltankoltunk egy-egy sütivel (=reggeli), és elindulunk a szállást megkeresni, hogy lerakhassuk a cuccunkat, mert ugye nem lenne jó ötlet hátizsákkal nekivágni várost nézni.
Rossz irányba mentünk, így tettünk pár felesleges kört mire odaértünk. A szállás: diákszálló (international student hostel) a város központjában. Voltam már hasonlóban Barcelonában és Miami-ban is. Sosem csalódtam bennük. Most sem. Tíz ágyas szobában(külön lány/fiu) foglaltunk. Becsekkoltunk a recepción, de még túl korán volt(dél)elfoglalni az ágyunkat, így az alagsorban lévő csomagmegőrzőben hagytuk a motyónkat, majd pedig elindultunk, hogy felfedezzünk az Amerikai Egyesült Államok fővárosát, Washington DC-t.
Még a buszon készítettem tervet, hogy mit és milyen sorrendben nézzünk meg, figyelembe véve a látványosságok elhelyezkedését és a nyitvatartásokat.
WashingtonDC-ben 600.000-en élnek. Ebből alig láttunk pár embert a hétvége alatt, mert az utcák állandóan üresek voltak. Akiket láttunk azok turisták, rendőrök és a múzeumok dolgozói voltak. Hihetetlen.
Ami egyből szembe tűnik New York City után, a feltűnően jobb levegő és nagyobb a tisztaság. Ezzel most nem szidni akarom New York-ot, hanem csak a tényeket leírni. Ez van.
Alacsonyak az épületek, és soksávos utak vannak köztük, így nagy a távolság egy-egy épület között. Kocsi kevés van.
New Yorkban magasak az épületek (kétsávos) egyirányú utcákkal, és Manhattan mindig tele van emberekkel és kocsikkal(főleg sárga taxikkal).
Na persze nem csoda ha kevés a szemét Washingtonban, hiszen nincsen aki szemeteljen :) . Ha mégis valami lepottyan a földre, azonnal felseprik ilyen spéci lapáttal és seprűvel. Sok ilyen seprűs emberke rohangál a járdákon.
Egyébként nem a teljes városról, hanem New York estében Manhattanről, Washington esetében pedig a központról beszélek. Ezeket hasonlítom össze, és leírom a véleményem. Lehet másnak más.
Visszatérek oda, hogy miután leraktuk a cuccunkat a diákszállóban, elindultunk várost nézni.
Washington DC. négy kvadránsból áll, amik közül szinte az össze látványosság az északnyugati negyedben van. A négy kvadráns középpontjában áll a Kapitólium.
Tudom, hogy nem igazán érdekel Titeket, hogy mik a múzeum nevei és hogy mi mi mellett áll, de nekem nagyon jó érzés lesz egyszer majd visszaolvasni ezeket a sorokat, így le fogom őket írni...
Tehát a középpontban van a Kapitólium (kihagyhatatlan látnivaló 1.) és vele szemben áll a Washington-emlékmű (kihagyhatatlan látnivaló 2.). A kettő között 1,6 kilométer távolság van, ezen a területen fekszik a Mall (kihagyhatatlan látnivaló 3.). A Mall egy sugárút, aminek a két oldalán múzeumok sorakoznak. Ez képezi a város kulturális magját.
Háttérben a KapitóliumElőször megnéztük a Kapitóliumot. Szép.
Az idegenvezetőnk egy poéngyáros piros zakós ürge volt. Nem tudtam levenni a szemem a fölső frontfogairól. Végig azon agyaltam, vajon mi lehet a bajuk. Valószínűleg zománchipoplázia.
Most pedig következzen egy kis okosság a Kapitóliumról:
A Kapitólium világszerte a demokrácia szimbóluma. Több mint 200 éve Amerika törvényhozásának központja. 1793-ban George Washington tette le az alapkövét. Még el sem készült, de már 1800-ban beköltöztek. 1812-ben felgyújtották a britek, majd 3 év múlva nekiálltak restaurálni.
Kapitólium után csak kevés időnk volt, hogy idejében odaérjünk a Kongresszusi Könyvtárhoz. De sajna elnéztem a fehér épületet és a mellette lévő Legfőbb Bíróság-hoz mentünk. Mire átértünk a könyvtárhoz, pont bezárt. Shit! Na de kívülről megnéztük, Ilyesel csúszkáltunk egyet a korlátokon...
Legfelsőbb Bíróság
Kongresszusi KönyvtárKezdett sötétedni. Mivel már megnéztük a mára betervezetteket, rögtönöztünk, mi lenne ha megnéznénk a Fehér Házat már ma is. Holnap majd nappali fényben, ma este pedig sötétben.
Ekkor csatlakozott hozzánk Zsófi (ő egy másik Zsófi, szintén au-pair), és négyen mentünk a Fehér Házhoz. Ott azzal szórakoztam, hogy a fényképezőgépemmel rázummoltam az ablakokra... belestem. Kislámpa és plazmatévé(képek az albumban)..
A Fehér HázA reggelinél csatlakozott hozzánk Ilyes, aki panaszkodott az ágyra, és nem akart reggelizni, mondván, hogy majd inkább az első starbucksban. A recepción felmarkoltunk pár ingyen banánt és elindultunk, ez úgy 7.50 körül lehetett. Az első starbucksba (egy hotelben volt) 2 blokkal lejjebb botlottunk bele. Amíg Zsófi és Ilyes reggelizett, bementem a hotel hiper-szuper mosdójába és betettem a kontaklencséimet, csak hogy lássam is majd amit nézünk a nap folyamán.
Első utunk a Fehér Házhoz vitt, amit már tegnap este sötétben megcsodáltunk. Mondanom sem kell, ma minden százszor szebb volt mint tegnap, mert tegnap egész nap lógott az eső lába(igaz, nem esett), ma pedig szikrázó napsütés és meleg fogadott minket reggel.
Ugráltunk egyet a Fehér Ház előtt, majd irány az emlékművek.
A Fehér HázA Lincoln-emlékmű, a National World War II Memorial, a Washington-emlékmű és a Jefferson-emlékmű mind a Constitution Gardens(gyönyörű hatalmas park) körül vannak.
Annyit keringtünk a parkban, hogy elkerültünk a Lincoln-emlékművet, így végül csak messziről vettük szemügyre.Ha közelebb mentünk volna, láthattuk volna Abraham Lincoln elnök 6 méteres fehér márványszobrát. Na majd legközelebb. Úgy is jövök még vissza Washingtonba.
Következett a National World War II Memorial, ami a II. világháború áldozatai számára épült. Csodaszép, szenzációs, büszke lehet rá Washington DC.
A Washington-emlékmű 170 méter magas. Mikor felnézel, elszédülsz. Francia útitársunk Ilyes rögtön közölte, hogy az Eiffel-torony 322 méter. Köszönjük.Egy pali sárkányrepülőt eregetett az épület mellett. Nagyon ügyes volt, úgy élvezte mint egy gyerek. Többször is úgy irányította, hogy megfoghassuk. Jó arc volt!
A Jefferson-emlékmű szintén szenzációs. Az USA harmadik elnökének, Thomas Jefferson tiszteletére épült. A gúnyneve "Jefferson fánkja", mivel túlságosan femininnek tartották egy ilyen befolyásos emberhez képest. Nem értek vele egyet. Tényleg nagyon kerek a formája, de ugyanakkor hatalmas oszlopok övezik...
Zsófi and Ilyes
Mire végeztünk ezzel is, már kopogott a szemem az éhségtől. Washington DC.-ben a legnehezebb kajához jutni. Semmi túlzás nélkül. Ugye sok a nagy park, meg a szép nagy fehér épületek, csak boltot és éttermet nem tettek közéjük. Ha enni akarsz, ki kell menni erről a központi, látványosságoktól hemzsegő területről, hogy találj valamit. Nos eljutni odáig, idő. Ha éhesen indulsz neki, mire odaérsz, már nagyon-nagyon éhes leszel.Étteremkeresés közben bementünk még ide-oda. Az elsőre nem emlékszem mi volt, valami művészeti galéria. Igazából csak a mellékhelyiség miatt néztünk be :).
National Museum of Natural History, azaz a Természettudományi múzeum. Nem tudom melyik, a New York-i vagy a Washingtoni volt-e meg hamarabb, de az tuti, hogy lemásolta egyik a másikat.
Minden esetre a Washingtoni igaz, hogy sokkal kisebb, de igényesebb, és ráadásul itt sem volt belépő, mint a város többi múzeumában sem. Bementem egy pillangó-házba is. Nagyon poén volt, ahogyan ott repdestek köröttem a pillangók, és rászálltak a vállamra vagy a fényképezőgépemre.
Mikor innen kimentünk, már az éh-halál szélén voltunk. Elindultunk kifelé a Mall területéről, hogy találjunk valamit, végül egy kis csarnokban ettünk, ami gyorséttermekkel volt tele. A csarnokba való belépéskor átvilágították a táskánkat. Lol.Következett a National Museum of American History. Itt célirányosan két dolgot néztünk meg. A first lady-k ruháit, amit a férjeik elnöki beiktatásakor viseltek, és azt az amerikai zászlót, ami az Egyesült Államok Himnuszának íróját megihlette.
Utolsó múzeum a National Air and Space Museum, azaz a Nemzeti Légi és Űrhajózási Múzeum volt. Ezen kívül már nem volt semmi sem betervezve, és az óránk is azt mutatta, hogy ez lesz az utolsó. A múzeum nagy, szép és igazán remek, de nem nekem, aki már megjárta Orlandóban a Kennedy Űrközpontot. De egyébként jó, lehet holdkőt tapogatni, és szimulátorba ülni(ezt én kihagytam).
Múzeumból ki. Ismét a Mall-on sétáltunk. Még egy utolsó pillantás a Kapitóliumra, már sötétedett.
Irány a szállás, fel kell venni a cuccunkat, majd menni China Town-ba, mert 7-kor indul vissza a busz New Yorkba.
China town, Washington DCÖsszefoglalva:
Washington szép. Ha valaki eljön New Yorkba, ne hagyja ki a főváros meglátogatását, mert nincs olyan messze. Négy óra buszozással megéri elmenni és ott tölteni 2-3 napot. Ennyi idő elég arra, hogy mindent megnézz. Én nem láttam mindent, sőt, van amit újra megszeretnék nézni, így még vissza fogok menni.
A város tiszta, kissé üres(emberileg), a központ nagyon biztonságos. Sok a park, és azokban a nagy-nagy fehér épületek. Minden múzeumnál átnézik a táskákat, van ahol a cipőmet is levetették.
Kajához jutni nehéz, így okos dolog szendviccsel elindulni. Pénz alig kell, mert szinte minden ingyenes (nincs belépő). Csak a pillangóházban fizettem.
Amit érdemes megnézni, az az, amit mi is megnéztünk. Ha több idő lett volna, több időt töltöttünk volna egy-egy helyen, és talán elmentünk volna a Pentagonhoz is.
A sok ingyenes program, az állandóan tisztított utcák, a sok-sok biztonsági intézkedés órási pénzeket emészthet fel. Kicsit túlzásnak is tartom, hiszen óriási a kontraszt Washington központja és az USA más területei között. Ég és föld...
Valószínűleg természetes, hogy az Egyesült Államok a maximálisat teszi meg fővárosa érdekében...
Washington tényleg csodaszép, de ami az előnye, néha az a hátránya is. Nem cserélném el New York-kal. Én inkább a nyüzsire, a pörgésre és a sokszínűségre voksolok, és annak ellenére, hogy meghajlok Washington DC előtt, örülök, hogy inkább New Yorkban élhetek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
