AZ ELSŐ NEW YORK-I BULI

Szombat este Csillivel 11-kor a Union Square-en találkoztunk. Onnan elsétáltunk a Webster Hall-ba, egy kiszemelt klubba. A bejáratnál csatlakozott hozzánk Bertram és Dávid, és még egy kanadai pár. A srácok néhány hétig vannak New York-ban, informatikai továbbképzésen. Csilli már régen ismeri Bertramot, onnan a kapcsolat.

30 helyett 1 dollárért jutottunk be. Hatalmas a hely, három szintes, 3 ezer fősre tervezték.
A zene nagyon-nagyon jó, és van hely táncolni. Nagyon sokan vannak, de nincsen tömeg nyomor. Pont tökéletes. Az ital árak is korrektek.







Minden szombat este "Circus night" van. A bulizók között járkál a bohóc, a gólyalábú, az artisták... Nagyon klassz. Az akrobaták produkciója eszméletlen. Egy későbbi bejegyzésben lesz róla video.


Ha jól emlékszem, 4-ig buliztunk. Utána még a Union Square-en ökörködtünk kicsit,


aztán elbúcsúztunk. Mivel ott lakom a Union Square mellett, pár perc alatt hazaértem.

Felbotorkáltam a szobámba, ledőltem buli ruhában az ágyra, de csak egy pillanatra........aztán reggel 11-kor ébredtem. Hát igen. Sosem szabad "csak egy pillanatra" ledőlni az ágyra.

Ébredés után gyors zuhé, majd irány a város, tali újra Csillivel, és bejött Dóri is a city-be. Kómásan, mélyen pislogtunk egymásra a tegnapi party miatt. Arról beszélgettünk, hogy jövő szombaton meg kéne ismételni a bulit.

FIRE ISLAND III. (aug.20, első hónap)

Floridából visszatérve a repülőnk New York-ba, a Kennedy Reptérre érkezett. A fogadócsaládom megírta sms-ben, hogy a reptérről ne haza Manhattan-be, hanem Fire Island-re menjek.

Ennek nem örültem, hiszen baromi nagy cuccal voltam, jobb lett volna hazamenni, a szobácskámban kipakolni a floridás cuccaimat, és csak egy-két ruhadarabbal utazni a szigetre.

A Kennedy Reptérről Dóri társaságában Air Trainnal utaztam Jamaica station-re(vonatállomásra). Ott átszálltam a Long Island Rail Road-ra (LIRR), és azzal száguldottam át Long Island-en, egészen Bay Shore-ig. A vonatról taxiba csüccs, pár perc múlva a kikötőben taxiból ki, hajóra fel. Hajó vitt át Long Island-ről Fire Island-re. Itt meglepetés ért. Közölték, hogy a hajó nem áll meg annál a városkánál, ahová én tartok. Na köszi. Egy várossal arrébb, Firl Habor-ben kellett leszállnom. Tudtam én, hogy a reptérről haza kellett volna menni, hogy letegyem a nehéz bőröndömet. Mivel Fire Island-en nincsenek kocsik(csak biciklis vagy gyalog közlekedés), gyalog kellett a nagy cuccommal átbaktatnom a szomszédos városkába. Persze nem rendes úton, hanem falécekből kirakott járdákon...na köszi. Sejthetitek milyen hangot adott ki a gurulós táskám, ami egyébként akkora volt mint egy szekrény. Hát igen. Volt benne sok-sok ruha, a laptopom, egy mickey és egy minnie egér.... Az egereket a két gyereknek hoztam Orlandoból, mint disney worldös ajándékokat.
Mikor megérkeztem, üres volt a ház. Ja mégse, ott volt a boszi(a francia nagymama). Mondta, hogy a szülők meg a picik elmentek bevásárolni. Hát jó. Akkor én meg lemegyek az óceánpartra lemosni magamról a hosszú út porát. Na kikbe botlok a parton??? Hát persze, hogy a családba. Szép sorban ott ültek a fehér homokban, meg a szomszédok is, és mindenki rögtön nekem szegezte a kérdést: Milyen volt Miami???

Tessék? Először is, nem csak Mimaiban voltam, hanem Orlandoban is, de úgy tűnik, arra senki sem kíváncsi. Pedig szívesen elmeséltem volna, hogy milyen klassz volt sikítani a hullámvasútokon :).
Másod sorban pedig, mi a fenét keresnek a parton, mikor a boszi azt mondta, hogy bevásárolni mentek?!

Meg is mondtam nekik, hogy a nagyi úgy tudja, hogy éppen bevásárolnak. Csodálkoztak is, hogy még csak szó sem volt bevásárlásról. Na oké.
Belegázoltam az óceánba, ami rögvest ki is tett egy nagy hullám segítségével.

Este a szülők leléptek, visszamentek Manhattan-be. Másnap hétfő van, munkába kell menniük.
Én pedig maradtam a picikkel meg a boszival a szigeten.

Jól telt a hét. Időjárás tekintetében, mintha vissza se jöttem volna Floridából.
A hét közepén meglepetés jött. Szó szerint, két lábon: Nanny:) Juhéjjj! Nanny-t imádom. Ő a másik nagymama. Édes, aranyos, kedves, mókás zsidó néni. Bezzeg a boszi, egy nagyvilági.....nemistudom. Egyébként nem akarok róla rosszat írni, mert vannak vele szép pillanatok is. (Vagy a leboszizás már rossznak számít? Hmm...)

Szóval megjött drága Nanny. Egyből minden jobb lett. Egyébként is jó volt, de így még jobb lett.
A két nagyi jól elvolt egymással. Úristen, mennyit tudnak beszélni. Én meg csak hallattam őket. Egyik este leültem hozzájuk beszélgetni. Az volt a téma, hogy ki milyen kajákat szúrt el, mikor tanult főzni fiatalkorában. Én is meséltem pár történetet.

A piciket hétfőn, szerdán és pénteken táborba vittem, ami reggel 9-től 12-ig tartott. Ezt nagyon jó. A tábor jó pár városkával odébb van, és én imádok elbiciklizni oda, majd vissza.

AUGUSZTUS 20.
Ez a nap nagyon rohanósan telt. A picik hiperaktívak voltak, mint mindig.
A két nagyi jól lekötötte egymást, én meg alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Nem tudom miért. Igazából minden napot élvezek a szigeten, hiszen annyira szép a környezet.
Valahogy estére nagyon kimerültem. Egyedül akartam lenni. Elhatároztam, amint a picik alszanak, elmegyek Fire Habor-be biciklivel.

Éppen a pizsit adták a gyerkőcökre a nagyik, mikor beszóltam nekik a gyerekszobába, hogy egy kicsit elmegyek. Oké, naná. Menj csak! - mondták.

Mp3 lejátszót, mobilt, zsepit és egy pulcsit felkapva biciklire ültem. Azon agyaltam, hogy vajon lesznek-e a kikötőben a móló végén. Bárcsak ne lennének. Oda szeretnék leülni, de egyedül. Most erre van szükségem.

Mikor beértem a városkába, óriási volt a nyüzsi. Tele emberekkel. Jó volt a hangulat. Irány a móló vége. Senki sem volt ott. Milyen szerencse! Pont így képzeltem el.

Letámasztottam a biciklit, és leültem. Mp3 lejátszó bekapcs. Csak magyar számokat hallgattam. Elővettem a mobilt. Ekkor vettem észre a dátumot: augusztus 20. Atyaég. Itt ülök Amerikában Long Island mellett egy kis sziget kis városkájának mólója végén, teljesen egyedül, otthon pedig, Magyarországon, megy a buli, mindenki ünnepel.
Könnycseppek...

Augusztus 20-át az elmúlt években vagy Budapesten a tűzijátékot nézve, vagy pedig Debrecenben, a virágkarneválon bulizva ünnepeltem.

Augusztus 20., augusztus 20... kicsit tovább agyaltam, és akkor megint leesett a tantusz, hogy napra pontosan egy hónapja, július 20-án érkeztem az Egyesült Államokba.
Emlékszem, milyen csodaszép volt Manhattan, mikor egy hónappal ezelőtt taxival beérkeztem a városba.

Már vártam a pénteket. Csilliékkel megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni. Vicces, hogy már egy hónapja new york-i vagyok, de még nem mentem el este szórakozni. Egyébként nem is csoda, hiszen a hétköznapokat a szigeten töltöm, és 9 napot pedig Floridában.
Nem is lett volna mikor elmenni bulizni New Yorkban.
Persze Miami-ban volt mulatozás... :) .

VISSZA A CITY-BE
Eljött a péntek. Yesss!!!
Délután a 4.10-es ferry-vel (komp) utaztam Long Island-re, ahonnan vonattal meg sem álltam a Penn Station-ig(New York). Irány a metro(subway), 7-kor már a Union Square-en voltam. Onnan pedig 3 perc múlva a szobámban(cuccot le), majd 15 perc múlva újra a Union Square-en a Forever 21 üzletben. Rucit vettem. Kettőt is. Súlyos buliruha hiányban szenvedek :) . 11-ig shoppingoltam. Néhány üzlet csak 11-kor zár. Ez nagyon jó. Akár este 9-kor is elindulhatsz vásárolni :).
I love NY :).

Szombaton találkoztam Csillivel. Természettesen a Starbucks Coffe-ban, pont úgy mint az átlag amerikaiak.
Kiírtuk neki CD-re azokat a Floridában készült képeket, amiket az én laptopomra mentettünk. Utána kicsit shoppingoltunk, majd elbúcsúztunk.
Este úgyis találkozunk, hiszen irány a Webster Hall Klub :).

VAKÁCIÓ FLORIDÁBAN

Sziasztok!

Hazaértünk Floridából. Felejthetetlen élmény volt.

A következő sorokban olvashatjátok az élménybeszámolót. A képekből/videokból filmet szerkesztettem. Ezt később tudom csak feltölteni, de nagyon klassz lesz.
Most csak pár képet szúrtam be a sorok közé.

Az indulás

Ébredés Manhattanben, a szobámban. Reggelire organikus tej,müzli..., aztán irány Brooklyn. Mióta New Yorkban vagyok, most jöttem át először a Brooklyn hídon. Csilli szólt, hogy a subway majd a felszínen fog menni, szóval figyeljem a panorámát. Figyeltem is. A hídon áthaladva leesett az állam Manhattant látva...

A Prospect Parknál szálltam le. Dóri is. Egy subway-el jöttünk :).
Már ott várt Csilli, utunk főszervezője.
Máris együtt van a csapat: Dóri, Csilli és én.
Úticél: Florida

Kocsival irány a Kennedy Reptér.


A reptéren becsekkoltunk, jött a szokásos "vegyük le a cipőnket" herce-hurca. Persze én, mint tapasztalt utazó :) már a kezemben szorongattam a zoknit, szóval cipőt le, be a dobozba, dobozt fel a futószalagra, megy az átvilágítóba (nehogy a cipőnkben vigyük fel a bombát...LOL). Zoknit fel, átcammogás a biztonsági kapun, hurrá, nem sípol semmi, így elmarad a tapizás... Becsekkolás után a terminálban csatlakozott hozzánk két brazil lány: Giovana és Leila. Egy jó tanács: ha Amerikában utazol, mindig vigyél magaddal egy brazilt. Imádnak intézkedni. Mi meg azt imádjuk, hogy ők imádnak intézkedni :) .

Repcsire föl, 3 óra múlva repcsiről le......banggg......kb. ilyesmi érzés New York után Floridában leszállni repülőről. A meleg hihetetlen, a páratartalom az egekben.

És én még azt mondtam, hogy NY párás. Egy frászt. Florida lekörözi.

Orlanado repteréről taxival mentünk a szállásra. Egy ázsiai pasi volt a sofőr, aki miközben nyomta a gázpedált a sztrádán, folyton hátrafelé nézett és szövegelt, no meg néha elengedte a kormányt is, ekkor elkezdett a kocsi lemenni az útról...

Épségben megérkeztünk a szállásra. A hotel Orlando külvárosában volt, közel Disney World-höz. Első teendőnk a légkondi bekapcsolása volt :) .

NASA, Kennedy Space Center és Orlando belvárosa

Reggel 7-kor állt meg a taxi a hotel előtt. Irány a reptér, ott kell átvennünk a bérelt autót. Hárman megyünk, Csilli, Dóri és én. A brazil lányoknak más programja van mára.

Egy bő óra múlva már a bérelt kocsival tartottunk Orlandóból a Kennedy Űrközpont(NASA) felé. Csilli vezetett. Ő rutinos vezető, Brooklyn-ban kocsikázik minden nap.
A NASA felé tartva gyönyörű vízimadarakat, hatalmas sasokat, teknősbékákat és aligátorokat is láttunk :D.
Kb. 45 perc alatt értünk célhoz. Parkoló, reggeli, majd irány a NASA. A jegyeket már előre elintézték a lányok.

Bent először a souvenir boltba tévedtünk. Mindig a souvenír boltokban lehet a legpoénosabb képeket csinálni. :) Jól kiszórakoztuk magunkat.

Az a pici ott lent, én lennék :) .

Beültünk egy 'kilövő' imitátor gépbe, majd elmentünk egy buszos túrára, ami körbevitt a NASA területén. Megmutatták a kilövőállomást, az irányítóközpontokat, a hangárokat, ahol a gépeket tárolják...stb.
A NASA területe óriási. Az épületeket hatalmas mocsaras területek választják el.
Az egyik mocsárban, egy mocsárjáró kütyüvel körözött valaki (olyannal, amilyennel a CSI: Miami helyszínelők kezdődésében Horatio Caine hadnagy száguldozik). Mondta a buszsofőr, hogy aligátorokat keresnek. Amikor leszálltunk a buszról, figyelmeztetett minket a sofőr, hogy ha látunk egyet, fussunk gyorsan vissza a buszra. Na köszi. És ha gyorsabb az aligátor??? Akkor otthagyom az egyik lábfejem emlékbe?

Megnéztünk pár előadást, amik hol jók voltak, hol nem...hol értettem, de inkább nem...

Összességében a Kennedy Űrközpont nem a legnagyobb durranás, de azért végül senki sem fogja megbánni ha egyszer elmegy.

Az Űrközponttól én vezettem Orlando belvárosa felé. Sajnos Manhattanban nem kell vezetnem, így most nagyon-nagyon-nagyon örültem neki. Imádok vezetni.
Gyönyörű időnk volt. Florida gyönyörű. Minden csupa zöld, pálmafákat mindig látni. A sok sávos utakon nem volt sok autó. Mindenki betartotta a sebességhatárt. Emlékszem, egyszer az öt sávos úton átment előttünk egy kacsa. Dóri azt mondta, hogy "a kacsa olyan szerencsés amiért túlélte, hogy haza kéne vinni. Majd Évi megeszi, ő nem vegetáriánus"
Persze a kacsát nem vittük haza. Ha nem ütötte el egy autó, még él.

Az úticél Orlando belvárosa volt. Azt tudni kell, hogy az amerikaiak nem viszik túlzásba a táblákat. Néha, még a legnagyobb kereszteződésekben sincs tábla. Ennek köszönhetően tettünk pár felesleges kört... :) Legalább kicsit szétnéztünk Orlando környékén. Voltunk pl. egy Christmas(Karácsony) nevű városkában is. Valószínűleg azért nevezték el így , mert egyszer véletlenül esett ott hó. :)

A legviccesebb az volt(szintén a táblák hiánya miatt), mikor bekanyarodtam egy 3 sávos útra, de a szembejövőre. Áááá!!! Én mondtam, hogy az nem lesz jó...!!! Hamar jött egy átkötő utacska a túlsó oldalra(persze egyirányú, de nem nekünk pafff!!!), átmentünk. Hála Istennek senki sem jött szembe. Thanks God!!!

Végre meglett az Orlandoba vezető út.

Már messziről láttuk, hogy a távolban zuhog. Sötét volt az ég, és úgy nézett ki az ömlő eső, mint egy nagy sötétkék függöny az égen. A probléma az volt, hogy pont arra tartottunk. Florida ezen évszaka forró, nedves. Már megtapasztaltuk az első napon, hogy ezt szó szerint kell venni. A meleg hihetetlen!!! És napi egyszer a déli vagy délutáni órákban leszakad az ég. Ezt is szó szerint kell venni. Nem tart soká, kb. 40 percig, de az nagyon elsöprő. Na és persze, hogy akkor jön a napi zuhé, mikor én vezetek. Sebaj, kihívásnak tökéletes.
Annyira esett, hogy néha semmit se láttam, így időnként lépésben haladtunk. Közben meg próbáltuk figyelni a "nem létező" táblákat. Elfogytak a soksávos utak, gyönyörű fagyi-falvákhoz("Született feleséges" kertvárosok) értünk. Ez már Orlando külvárosa. Nem sokkal később feltűntek a felhőkarcolók is.

Orlandóban nagy nehezen találtunk parkolót. Mikor kiszálltunk a kocsiból, már elállt az eső, kisütött a nap, és elkezdett felszáradni minden. Orlando szép hely. Rengeteg gyönyörű, óriási hotel. Disney World vonzza a turistákat.
Sétáltunk egyet a központban, majd este irány a reptér. Visszavittük a bérelt kocsit, utána buszozás, taxizás, hotelünkbe érés, alvás. Holnap vár minket Disney World.

Disney World

Hozzátartozott a hotel szolgáltatásaihoz, hogy reggel jön egy busz, megáll a hotel előtt, és elvisz minket Disney World-be. Ami vicces és többször is tapasztaltunk, hogy bemondják, hogy leszállásnál senki se felejtse a gyerekét a buszon...

Disney World 4 parkból áll. Mi kettőt látogattunk meg. Egy napot töltöttünk az EPCOT parkban, és egyet a Magic Kingdom-ban.
Mindkettő klassz volt, de kiemelném a Magic Kingdom-ot.

Eszmélet a hely!!!!!!!!! Már kiskoromban voltam a párizsiban, így tudtam mire számíthatok, de azt nem gondoltam volna, hogy újra úgy fogom élvezni, mint egy kisgyerek.

Odaértünk nyitás előtt néhány perccel. A nyitás sem volt unalmas. Felnőtteket elvarázsoló attrakcióval üdvözölték a belépésre várakozókat. A zene azonnal elrepített mindenkit egy másik világba, és amikor megjelent Mickey Mouse, Pluto, Micimackó és Donaldkacsa.., mindenki újra gyerekké változott. Mi is. A felnőttek ugyanúgy ujjongtak mint a gyerekeik :). Baromi jó érzés volt. Óriási nagy ereje van a Magic Kingdom-nak, aki még nem volt, nem tudja elképzelni. Szó szerint újra gyerek leszel.

Emlékszem, mikor beléptünk és végigmentünk a főúton, arról beszéltünk a lányokkal, hogy itt maradunk örökre. Micsoda álomvilág!!!

Felültünk egy halom dologra. Volt olyan amit végignevettünk, olyan amit nyitott szájjal szótlanul csodáltunk végig, és olyan is amit végigsikítottunk. Természetesen a sikítósok voltak a kedvenceink. Néhány feltettem a kisfilmre, megnézhetitek.

Ha már újra gyereknek érzi magát az ember lánya, mit is csinál???? Sorba áll Mickey Mouse-t és Micimackót ölelni. :)
Emlékszem, egy pasi sorba állás közben megkérdezte, hogy hol vannak a gyerekeink. Mi meg csak csodálkoztunk a kérdésén, és közöltük, hogy mi vagyunk a gyerekek. Két 23 és egy 20 éves... Nah.

Disney World egy olyan világ, ahová az embernek élete során többször is el kell mennie. El kell mennie kisgyerekként, mikor még elhiszi, hogy Mickey Mouse akivel találkozik, igazi. El kell mennie ifjú korában, mert akkor élvezi igazán. Poénra veszi az egészet. Tudja, hogy Mickey Mouse nem igazi, de mégis úgy tesz, szinte elhiszi, hogy az. És nem utolsó sorban el kell mennie felnőtt korában, hogy elvigye a saját gyerekeit. Tehát én még egyszer el fogok menni...

Miami, az amerikai riviéra

Miután eltöltöttünk néhány napot Orlandoban és környékén, buszra szálltunk, és elindultunk Miami-ba. Hiszen Florida nem csak a NASA-ról és Disney World-ről szól, hanem ott vannak azok a csodálatos óceánpartok, amik erőteljes vonzással hatnak az én korosztályomra. A beach-ek a sunshine-ról, a pancsolásról, és a bulikról szólnak.

Miami egy világváros, Florida állam déli részén, az Egyesült Államok keleti partvidékén.

Sokan csak a "Mágikus városnak" vagy az "amerikai riviéranak" becézik.

A városnak 24 felhőkarcolója van, és köztük van Amerika harmadik legmagasabbja.
Miami az első helyen áll az "Amerika legtisztább városai" listán(a világlistán: 22.), mert egész évben tiszta és friss a levegője, tiszta iható vize és rendezett utcái vannak.
Az Egyesült Államok harmadik leggazdagabb városa.
Jah, és ezt is muszáj megemlítenem: Miami az Egyesült Államok egyetlen olyan városa, amelyet nő alapított :D .

Az éghalat egész évben meleg, úgynevezett trópusi-monszun keverék. A nyarak forrók és nedvesek, a telek pedig melegek és szárazak. A hurrikánok főleg nyáron érkeznek a térségbe. Ezt szerencsére nem tapasztaltuk meg :) .
A városban eddig csak egyszer havazott(valamikor 32 évvel ezelőtt).

A trópusi- monszun keverék éghajlatból kiemelném a monszun részt. Miami az Egyesült Államok legesősebb városa. Na pufff..., mert ugye minden tökéletes lenne, csak ne esne minden nap.
Az eső legtöbbször délután vagy kora este esik, és nem tart tovább egy óránál. Ilyenkor megtelnek a vendégfogadók, és mindenki koktélt szürcsölget. Amint elvonul, újra tűz a nap, felszárad minden és irány vissza a strandra.

Mikor odautazáskor Miami Belvárosából South Beach-re(itt volt a szállásunk) tartottunk taxival, azt mondta a taxis, hogy amíg mi itt vagyunk, nem fog esni. Ez mind az utolsó napig igaz is volt, de aztán az utolsó nap....beültünk koktélt szürcsölgetni :) .

Ami még érdekessége Miami-nak, hogy ebben a városban van a legtöbb olyan állampolgár, aki nem abban az országban született. Ami az etnikai összetételt illeti, nem-spanyol fehér: 11%, spanyol és latin: 65% (Miami-ban az angol mellett főleg spanyolul beszélnek), fekete amerikai: 22%, őslakos csak 0,2%.

Hogy megemlítsem a médiát is, itt játszódik a Kés alatt, a CSI: Miami helyszínelők, a Dexter. Itt forgatták a Bad Boys1 és 2-őt, az Ace Ventura-t, a Casino Royale...stb.

Miami város Florida keleti partján fekszik. Miami Beach pedig egy sziget, melyre hídon lehet átmenni.
A mi hotelünk Miami Beach szigeten, a leghíresebb beach mentén, South Beach mellett volt.
Yeahhh!!! Ha már Miami, akkor menjünk a legszebb részére.
Szegény, fáradt gyerekcsőszök vagyunk, megérdemeljük :).


Négyen voltunk egy szobában, Dóri, Csilli, Giovana(egy brazil útitársunk) és én. A szoba klassz volt. Tágas, és jól működött a légkondi. Mikor megérkeztünk bekapcsoltuk, és csak napokkal később távozáskor kapcsoltuk ki. A vízpart kb. 10-15 perc séta volt, tempótól függően, de mi ugye sosem siettünk. Út közben elmentünk a hotel főépülete mellett, itt kaptunk reggelit-ebédet-vacsorát. Az utolsó estére átköltöztünk a főépületbe, innen csak 2 percre volt a strand.

Mikor első este megérkeztünk Miami-ba, azonnal lementünk a partra. Szerelem volt első látásra. Azt hiszem mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy itt szeretnénk élni:). Örök nyár, meleg-, csodaszép kék vizű, fehér-homokos strandok, megszámlálhatatlanul sok éjszakai klub.

A napi programunk kb. így nézett ki: 9-kor reggeli, majd irány a strand. Strand után ebéd, majd irány a légkondival hűtött szoba, szunya(szieszta). Szunya után ismét strand, majd vacsi. Vacsi után este irány a szállás, csini ruha, majd séta a városban(shopping) vagy buli. Jó kis napirend, ugye? Könnyen megszokja az ember.

Dóri és Csilli

Csilli és én

Me

Szép kis felhőkarcolók, ugye?

Smile.

Csilli


Csilli

Dóri

Egy ferde pálmafán :)

Általában szuveníreket vásároltunk. Még első este vettem egy pálmafás floridás törölközőt. Egyébként se volt törölközőm, már New Yorkban is akartam venni. Na és beszereztem egy I LOVE MIAMI pólót, talán kettőt is... Csilli vett MIAMI BEACH feliratú rövidnacikat, flroidás baseball sapit, Dóri is beszerzett egy pólót.
Egyik este elmentünk a tévéből már világhírűvé vált Miami INK tetováló szalonba. Autogramot akartunk kérni. Baromira dolgoztak, így nem értek rá("jöjjetek vissza este!"). Persze nem mentünk vissza este, inkább a bulit választottuk :).
A lényeg, hogy ott voltunk, beszéltünk velük és jófejek voltak.

Buli.
A hotelben volt egy promoter fiú. Amolyan tipikus floridai sunshine-boy. Elneveztük David-nek, persze gőzünk sincs a nevéről, párszor beszéltünk vele. Magas, szőke, babaarcú pasi, tökéletes mosollyal.......sokat röhögtünk a csajokkal, hogy már csak egy surf deszkát kéne a kezébe adni, és teljes lenne az összkép.
Ő volt a hotelben a buliszervező. Minden nap teleaggatta a falakat az elkövetkező este buliplakátjaival. Az volt a jó a dologba, hogy VIP bevitt minket klubokba, ami azt jeleni, hogy 30 dollár helyett 5 dollár volt a belépő. Szóval érdemes volt a sunhine-boy-al tartani bulizni. Kb. fél12kor taliztunk a hotel előtt, rengetegen voltunk, és együtt, a sunshine-boy vezetésével sétáltunk el a szórakozóhelyre, ahová a személyi igazolvány ellenőrzése után léphettünk be.


Itt Amerikában 21 év felett vagy nagykorú. A probléma az volt, hogy Dóri még csak 20. De sebaj, csak meg kell cserélni a hónapot és napot, és Dóri máris nagykorú... =D !!! Egyébként személyi és útlevél helyett a vezetői engedélyt vittük magunkkal mindenhová, mert akkor azzal voltak elfoglalva, hogy "húúúú de szép rózsaszín", és nem pedig azzal, hogy hol van rajta a születési év, hónap, nap. Amit jó tudni, hogy az esetek 50%-ában ellenőrzik a nagykorúságot. Például mikor beültünk egy jobb étterembe, el se kérték a koktél rendelésnél, este pedig a party-helyen nagy feka öltönyös biztonsági őr elemlámpával csekkolta a vezetői engedélyünk.

Minden bulin van egy kis divatbemutató. Ez már Magyarországon is kezd elterjedni. Nem tudom mi az értelme a dolognak...de ha más örül, hát legyen. Ilyenkor mindig megáll a buli, és mindenki a modell csajokat nézi.

Egyik klubban rossz volt a zene, a másikban jó. Az utolsó esténk nagyon jól sikerült. Kitaláltuk, hogy nem a hotelben vacsizunk, hanem elmegyünk étterembe. Isteni finomat ettünk, ittunk... Vacsi után irány újra party-zni. A klubba való belépésre várva, kiszúrtam messziről pár magas pasit, mondtam is Csillinek, hogy velük kéne táncolnunk. Aztán volt olyan szerencsénk, és bent megtaláltak minket :) . Persze olaszok... egyik fogorvos.

Azt még nem is említettem, hogy fél 1ig ingyen volt az ital.
Mivel éjfélkor léptünk be a klubba, már csak fél óra volt hátra az akcióból. Nem tudom hogy csináltuk, de éjfél és fél 1 között elfogyott fejenként 4-4 Sex on the beach koktél :D .


Valamikor 4 körül mentünk haza.

Egy percet sem aludtam, mivel rám volt bízva, hogy ébresszem majd hajnalban a csapatot, nehogy lekéssük a gépünket.

Taxival mentünk a reptérre. Az autót még a sunshine-boy rendelte előző este nekünk.
A taxiban a szokásos beszélgetés zajlott: a taxis kérdezi honnan jöttünk, aztán ő is elmondja honnan jött.

Miami nemzetközi repterén becsekkoltunk. Volt még időnk, így leültünk cseverészni. Odajött hozzánk egy fiatal kubai srác (egy reptéri dolgozó), és azt mondta, hogy látott mikor bejöttem, és hogy én vagyok Miami repterének a hercegnője. Hát, utólag is köszi drága! Nagyszerű érzés volt egy röpke órára Miami repterének hercegnője lenni =) .

A repcsin az ablakon kinézve Miami-n tartottam a szememet. Azon gondolkoztam, hogy vajon még vissza fogunk-e még ide jönni az életben...

Igen, visszafogunk. WE LOVE MIAMI!!!

FIRE ISLAND II.

Hello!

Ismét Fire Island-en vagyok, de csütörtök este visszamegyek a city-be, hiszen másnap repülök Floridába.
Az előző Fire Island-es bejegyzésem olyan hosszú volt, hogy most szöveg helyett csak képekben mesélek:

Sunshine. Fotonok billiárdjai...

Nagy kagyló, benne sok kiskagylóval.

Katica.

Kagyló.





Apálykor találtam a szárazzá vált homokban. Csodaszép növény!

Sok kis kagyló a homokban.

Tengeri fű. Mindig találni a parton.

Ez is tengeri fű.

Sand/Homok

Sirály!

Hullám.

Még egy hullám :).

Mekkora kagyló!

Life guard/Életmentők

Macy-vel

Macy mókázik I.

Macy mókázik II.

Iggy

Kicsi a rakás!

Tanítom grimaszolni. Tehetséges, ugye?

HÁTlakók.

LÁBlakók.

Macy fotózott, ezért lemaradt a fejem teteje.




Fire Islanden fényképeztem az eddigi legszebb naplementét.


Üdv, puszi, ölelés: Évi





ÚJRA NEW YORKBAN

Újra New York Cityben.
Az út Fire Island-ről haza, nem volt unalmas. Elsősorban azért, mert most egyedül utaztam.

A szokásos: hajó, taxi, vonat, újra vonat majd metro.
Persze szépen mindent elmondtak nekem a host szüleim, hogy mikor merre melyik hajó, vonat...stb.
Csak azt nem mondták, hogy ez most egy másféle vonat lesz, expressz. És ugye ebben az estben máshol kell átszállni. Babilon helyett Jamaica-n. Na igen. Long Island-en a külvárosok ilyen viccesen vannak elnevezve.
Szóval rossz helyen szálltam le, de mivel volt annyi eszem, megkérdeztem egy forgalomirányítót, hogy melyik vonat hol, hogyan... utolsó pillanatban visszaugrottam a vonatomra, így végül megúsztam a dolgot :).
Három óra utazás után megérkeztem New Yorkba, a Penn Station-re. Elhatároztam, hogy metroval(USA-ban: Subway) megyek haza a Union Square-re. Eddig csak egyszer utaztam NY-ban metroval, akkor is Csillivel.
A Penn Station-on röpke fél órát köröztem, mire megtaláltam a megfelelő metrót. Mert ugye itt millió metro van. Azt is úgy találtam meg, hogy végül megkérdeztem valakit...vagyis valakiket. Az első megszólított közölte, hogy NO ENGLISH...nah tessék. A második csak annyit, hogy bocsi de turista vagyok, a harmadik meg, hogy "nem vagyok New York-i"...ááá!!!
A negyedik lány hurrá NY-i, ráadásul arra megy amerre én, szóval ő igazított útba. Amúgy nem ilyen nehéz a dolog, csak én voltam túl lusta a kiírásokat böngészni, meg hát ugye ez volt az első alkalom..... magyarázkodom-magyarázkodom,mi? Ha gyalog mentem volna haza, kiigazodom. De így a föld alatt...

Azt tudni kell, hogy ha bemégy egy metróállomásra, 10 fokkal melegebb van bent, mint kint. Amikor pedig felszállsz a metróra, 10 fokkal hidegebb van bent, mint kint. Mert ugye a légkondi a metróról sem maradt le.
Agyamra megy az amerikaiak légkondi mániája. Nem lenne gond, ha nem vinnék a dolgot túlzásba. Képzeljétek el, forró nyári melegben is mindig van egy sál a táskámba, mert ha bemegyek az utcáról bárhová, akkor magamra(vállamra, nyakam köré) kell terítenem, különben didergek. Mióta itt vagyok Amerikában, egy kicsit folyton csöpög az orrom. Egyszerűen nem tudom megszokni a légkondit.

Holnap repülök Floridába. A kézitáskámba már be van készítve egy kiskabát, sál, zokni. Tuti fagypont alá lesz beállítva a repülő légkondija :). Biztos ami biztos, felkészülök alaposan.
Subway-al megérkeztem az Union Sguare-re, onnan 2 perc múlva otthon is vagyok.
Üres a ház. Néha átbotorkálok a stúdión, de most túl sok dolog csillogott a sötétben, szóval felkapcsoltam a világítást. Wow, nem nagyon pakoltak el a mai forgatás után. Még jó, hogy villanyt kapcsoltam, különben tuti felborítok valami kamerát.
Leraktam a motyómat a szobámba, majd irány shoppingolni. Miközben átmegyek a Broadway és a 17. utca sarkán, majdnem nekimegyek egy kamerának. Több irányból vesznek valamit. Ha jól láttam, a kávézó teraszán ült 3 modell lány...
Na tessék. Otthon is forgatnak, az utcán is forgatnak, kész filmstúdió egész New York.

Union Square, a legközelebbi tér. Üzlet: Forever 21. Ez egy két szintes mega shopping hely. Oltári!!! Ameddig a szem ellát, rucik. Jók, divatosak, maiak. Egy ilyen boltban ha normálisan körbe akarsz nézni, az vagy 4 óra. Kapok egy sms-t a host(fogadó) mamámtól, hogy egy óra múlva otthon lesz, és ha vele szeretnék vacsizni, érjek haza. Hát jó. Nem fogom 58 perc alatt letudni a 4 órás boltot, szóval boltból ki, indulás haza. Úgyis vennem kell még sminkcuccot az illatszer üzletben, oda beugrom. Van egy két emeletes drogéria, közvetlen a házunk mellett. Boltba be......wowwww!!!! Eddig még sosem néztem a smink cuccok árait. Nevetségesen olcsók. Márkás szempillaspirál 3 dollár(700FT.). Otthon nem kapsz 3000Ft alatt. El is döntöttem gyorsan, ha hazamegyek, mindenkinek make up-ot viszek ajándékba. Pici(befér majd a táskámba), olcsó, mindenki örül neki :).
Miközben fizetek, megjelenik a host mamám,ő is ide jött vásárolni. :). Együtt mentünk haza. Vacsirendelés, vacsi a mamával,jót beszélgettünk. Vacsi után pakolás Floridába, ami úgy nézett ki, hogy mindenem ami van, bepakoltam. Hiszen még 3 hete sem vagyok NY-ban, és mivel főleg Fire Islandon vagyok, nem volt időm túl sok ruhát venni. Szóval ami van, azt mind beraktam, simán befér. Útlevél és repjegy ellenőrzés, minden rendben van. Holnap irány Floridába!!!
Hosszú bejegyzés lesz a Florida bejegyzés :)

Üdv, puszi, ölelés: Évi