2009. november 25., szerda

Képzelt barát

A kisfiú akire vigyázok 6 éves. Van képzelt barátja. Még mindig ledöbbenek rajta. Újra és újra meglepetésként ér. Négy hónapja vagyok itt, másfél hónapja vettem észre. Hogy hogyan? Reggelenként mikor viszem a suliba, vagy délután hozom haza, a gyerek beszélget. De nem velem. Pedig csak ketten vagyunk.

Eleinte mikor rácsodálkoztam, a kissrác hirtelen abbahagyta a "beszélgetést". Most már mindig mondom, hogy nyugodtan beszélgessen, és ő beszélget is. A jobb keze a képzelt barátja. Peach-nek(Baracknak) hívják. Találjátok ki, hogy mi a gyerek kedvenc étele. A bio barackos-szójajoghurt. Nem is eszik meg másfélét. Egyszer vettem neki sima barackosat(nem szójából készültet), nem ette meg. Kóstoltatok már szójajoghurtot? Fújjj... Erről az anyjának is ez a véleménye, de ahogy mondani szokta, ha gyerek megeszi, ő megrendeli neki. Mert ugye nem lehet csak úgy hozzájutni, rendelni kell.

Most visszatérek Peach-re. Férfi, 49 éves(márciusban lesz 50), eddig a babaházban lakott, de két hete elköltözött a 22. utcára. A tegnapi újdonság, hogy van felesége(eddig nem volt), akit Shy-nak(jelentése: félénk) hívnak, 36 éves. Na és amit már végképp nem tudtam mosoly nélkül fogadni, az az, hogy van két gyerekük, az egyik egy 6 éves fiú, a másik egy 4 éves lány. Pont mint a kis srác és kishúga...

Ebből arra következtetek, hogy saját magát képzeli el a képzelt barátjának fiaként. Huh, remélem érthetően írtam le.

Tehát a kissrác jobb keze Peach. A másik kezét én fogom, de néha az is "megelevenedik". Őt úgy hívják, hogy Bad guy(=rossz fiú). Peach és Bad guy néha harcolnak. Persze mindig Peach győz...

Mióta a kisfiú nyugtázta, hogy én teljesen közömbösen fogadom a képzet barátját, egészen megnyílt előttem. Például azt, hogy Peach a babaházból a 22.utcára költözzön, együtt találtuk ki. Először azt javasoltam neki, hogy inkább költözzön a Fifth Avenue(Ötödig Sugárút)-ra, mert az csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól ahol lakunk, de végül a 22.utcában állapodtunk meg. Féltem, hogy majd kitalálja a kissrác, hogy menjük el oda, de még egyszer sem kellett.

Iggy. A Central Parkban fényképeztem a fáról :)

Egy pszichológiai tanulmány szerint a kisiskolások 65%-nak van képzelt barátja, amiről a szülők negyede mit sem sejt. A gyerekek általában nem ugyanazzal a "baráttal" töltik az egész gyermekkorukat. A szereplő(k) a többségnél folyamatosan változnak. A neten olvastam egy tanulmányról. 150 gyereket felmértek, majd 3 év múlva megismételték, és 100-nak változott/változtak a képzelt barátai. Egyébként van akinek egyszerre 10 is volt. A képzelt barátot az ovisoknál 52%-ban egy valódi játék testesítette meg, addig a kisiskolások(6-7 évesek) 67%-nak láthatatlan barátja van, aki hol egy kisfiú vagy kislány, vagy elefánt, mókus, párduc...

A képzelt barátok ugyanúgy működnek mint a valódi játékok. Például ha megunja egy gyerek a képzelt kisfiút, az egyszerűen elmegy.

Az, hogy a srácomnak van képzeletbeli barátja, nevezzük nevén: Peach, óriási élményként fogom fel. Klassz, hogy miközben sétálgatunk az utcán, a gyerek beszél valakivel. De nem velem.

:)

10 megjegyzés:

  1. Húha ez nem semmi. Én ilyet még csak filmben láttam, de sejtettem, hogy van valóság alapja :). Fura lehet ezt élőben is tapasztalni. És miről beszélgetnek? Elmondja neki a napi történéseket? Sokan biztos hülyének néznék a gyerekeket, akiknek képzeletbeli barátjuk van. Szerintem jól teszed, hogy hagyod beszélgetni őket :).

    VálaszTörlés
  2. Az én tesómnak is volt képzeletbeli barátja,vagyis 2. Csiki és Beko volt a nevük.Sokszor emlegette őket,de leginkább esténként,fürdés közben. 3 éves volt ekkor. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem miért nem volt képzelt barátom? Hugi neked volt? :)

    VálaszTörlés
  4. De komoly!És karácsonyi ajándékot is kap majd a képzelt barát?:)

    VálaszTörlés
  5. szerintem izgi
    az én 'gyerekem' 7 éves
    neki nincs képzeletbeli barátja
    de beszélget magába mikor játszik figurákkal de az átlagos
    egy képzeletbeli barát meg menő
    bár vaj' mért találják ki? O.o
    na midnegy...nekem nemvolt
    ingergazdag környezetem viszont igen.ezért nem kellett...oh nem vok pszichológus belesefogok a boncolgatásba

    VálaszTörlés
  6. Nekem nem volt képzeletbeli barátom, viszont Magyarország legnevesebb és legelismertebb gyermekpszichológusa, Dr. Ranschburg Jenő ezt írja erről:
    "Egyáltalán nem kóros, sőt inkább az élénk fantázia, a jó értelmi képesség jele. Napjainkban a vizsgálatok arra utalnak: az egynél több fantáziabarát kifejezetten a tehetség jele. Ezzel természetesen nem állítom, hogy minden ilyen kisgyermek feltétlenül tehetséges, azt azonban igen, hogy ők jó képességű, gazdag képzeletvilágú gyerekek, akik teljesen egészségesek! Ne küzdjünk a fantáziabarátok ellen, sőt a gyerekkel is érzékeltessük, hogy nem aggódunk miatta. A szorongás, amelyet a szülői aggodalom a gyerekben kivált, biztos, hogy nem tesz jót. A gyerekközösségben a gyerekek egykettőre rá fognak ébredni arra, hogy fantáziabarátokkal „intim” kapcsolatot kell tartani – csak ő tudhat róluk, meg a „beavatottak”. Ezek a barátok egy-két év után eltűnnek, „létezésük” csupán kedves családi emlék marad."

    VálaszTörlés
  7. Igen Csilli, én is több cikket elolvastam róla, és az az általános vélemény, hogy ez teljesen rendben van.

    VálaszTörlés
  8. Nekem volt? Gondlom ha igen csak tudtok róla, nővérkéim?:) mert sztem nekem nem volt(:
    de édiiii*.*
    puszi: Fanni

    VálaszTörlés
  9. Évi nagyon édes a kisfiú van egy ilyen osztálytársam akinél agressziót váltott ki !
    NálATOK MÁR VOLT ILYEN ???

    VálaszTörlés