2009. július 29., szerda

FIRE ISLAND

Ez a bejegyzés kivételesen nem New York-ról szól :).
Egy hetet Fire Island-en (Long Island) töltöttem a fogadócsaládommal, erről szólnak a következő hosszú sorok. Magáról a szigetről, és az ott átélt sok kis kalandról...




INDULÁS FIRE ISLAND-RE

Össze kéne pakolni Fire Island-re. Ez azért vicces, mert hogy tegnap pakoltam ki:). Nem töltöttem el még 24 órát sem a New York-i családom házában, máris elmegyek legalább 1, de valószínűleg 2 hétre nyaralni. Violaine(a továbbiakban: Anyuka) még tegnap este adott egy bőröndöt, mert ugye én egy baromi naggyal jöttem New Yorkba, és még egy ici-pici kézi poggyásszal(20x40x55cm – nem volt semmi beszerezni egy ilyet). Az egyik bőrönd túl nagy, a másik túl kicsi. Miután ezt elmagyaráztam a mamának, kaptam egy közepest. Köszi! Mire van szükséged Fire Island-en? Fürdőruha, napszemüveg és laptop. Ha ezek beférnek, meg is van mindened. :)

Anyuka kora délután küldött egy SMS-t. Csak néztem, hogy vajon mi szólalt meg az asztalon. A mobil volt az, amit tegnap letettek oda, hogy az az enyém. :) A mama azt írta/kérdezte az sms-ben, hogy minden OK-e, és hogy hatra jön haza. Anyuka tegnap többször is elmondta, hogy mennyire bántja, hogy magamra hagy az első napomon. Amúgy meg nem is vagyok egyedül. Hiszem itt rohangál stúdióban 2-3 ember, akik folyton mosolyognak.

Mivel volt egy kis időm 6-ig, gondoltam kimegyek az utcára, úgyis vennem kell ezt-azt. Házból ki, a ház melletti óriási drogériába be. Vettem kontaklencse folyadékot, sampont... Orientáción a Petráét használtam, köszi Petra! Boltból ki, házba be. Mikor eljöttem, csak becsaptam az ajtót, bezáródott magától,de most ki kell nyitni, hogy bejussak. Ez baromi nehezen jött össze. Kaptam egy kulcscsomót, és elmondták mi mivel nyílik, de valahogy nem stimmeltek a dolgok. Már láttam magam előtt, hogy anyuka 6-kor megjön, én meg ott ülök az ajtó előtt a földön, mint egy szerencsétlen, aki egy ajtót se tud kinyitni. Végül kinyitottam, csak kissé vissza kellett húzni a kulcsot a zárban. De egyébként is, folyton ki-be járnak a házból, biztos pár percen belül jött volna valaki. Tehát némi bénázás után házba be, szobába föl, a vásárolt cuccokat zacsiból ki, szobámból le, házból ki.

Itt az ideje az első sétának a környéken, fel kell mérnem, hol fogom élni új, New Yorki életemet. Elindultam jobbra, rögtön egy piacra jutottam. Ez nem olyan mint az otthoni piac(hiszen mégis csak Manhattan közepén van). Tipikus amerikai cuccokat lehet kapni(kekszek, muffinok), és gyönyörű gyümölcsöket, mindenféle különlegességeket. Vettem egy szelet répa tortát, és egy szelet browniet. Nyamí! Sütizés közben elindultam egy a Broadway-el párhuzamos utcán(Fifth Avenue). Wow, szép kis környék! Egy térre értem, ahol mindenki felfelé nézett, és fotózott. Húúú, vajon mi van a hátam mögött? Megfordulok... Flatiron Building!!!! Wow, most nem útikönyvben, hanem végre teljes valóságban látom a híres épületet. Eddig csak képeken láttam.

Manhattan utcaszerkezete teljesen merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utcák a sugárutak(Avenue), a merőlegesek az utcák(Street). Van egy kivétel, a Manhattana-en végighúzódó Broadway(itt lakom én :), mely ferdén keresztezi a sugárutakat és utcákat. Ennek köszönhetően érdekes építészeti megoldások születtek, mint például a Broadway és a Fifth Avenue találkozásánál lévő Flatiron Building(Vasaló-épület). A kép magáért beszél:


Hazaindultam, mert hogy össze kéne még pakolni Fire Islandra. Pont készen lettem, mire anyuka hazaért. Mondta, hogy futás, indulni kell, mert kicsit késésben vagyunk. Ő még összeszedett egy táska cuccot, én fogtam a motyómat, futás!!! Leintett egy sárga taxit, 5 perc múlva a pályaudvaron voltunk. Vicces, vannak olyan sávok(az út közepén) NY-ban, amikben megállhatnak a taxik, hogy ki lehessen ugorni belőlük. Taxiból ki, pályaudvarra be, vonat megkeresése, várakozás a peronon. Még volt 10 perc a vonatig, de arra már nem volt idő, hogy beálljunk a sorba jegyet venni. Nem gond..., majd veszünk a vonaton. A peron tele van. Nanááá, hiszen New York-ban vagyunk péntek kora este, igyekszik mindenki elhagyni a várost. Anyuka magyarázza, hogy mindig ez van pénteken. Megjött a vonat, vonatba be. Rengetegen voltak, leültünk, bár nem egymás mellé. Gondoltam elmagyarázom anyukának, hogy nincsenek is olyan sokan, hiszen ülünk... Kb. egy órát utaztunk, egy idő után elmentek mellőlem, átült hozzám anyuka. Egész úton beszélgettünk. Általában a két ország közötti különbség a téma. Hát persze hogy az, annak kell lennie, hiszen az InterExchange program keretein belül vagyok itt. Gyönyörű suburb(külvárosok)-on át ment a vonat. Csodásan rendezett kertvárosok, pont mint a Született feleségekben :) . A vonat csendesen megy. Anyuka mondta, hogy ez Brooklyn suburb-je. Kb. egy óra múlva átszálltunk egy másik vonatra, de le sem ültünk,mert csak egy megállót mentünk. Innen még egy kis buszozás...

A kikötő, ahová érkeztünk az a hely, ahonnan óránként indulnak a hajók. Ez Long Island. A család beach house-a FireIsland-on van. Megkérdeztem Anyukát, hogy az a sziget hová tartozik. Long Island-hez. Fire Island gyönyörű homokos partjairól híres. Leghíresebb az Ocean beach. Azt mondták, majd elmegyünk megnézni. Úgy legyen.

A térképen látható New York City(narancssárga), Long Island, és a zöld színnel színezett Fire Island elhelyezkedése.


Miután New York City-ből vonatozás majd buszozás után megérkeztünk a kikötőbe(Long Island), letettük a cuccunkat, és elmentünk valami vacsit venni. A cókmókunkat csak úgy otthagytuk a földön. Anyuka mondta, hogy ne aggódjak, nem fog eltűnni. De én aggódtam. Benne a laptopom, az útlevelem, a VÍZUMOM, a pénzem.....és még egy halom fontos dolog. Nincs mit tenni, ha ő azt mondja,hogy hagyunk ott, én nem fogok ellenkezni, megkockáztatom, hogy eltűnik majd minden. Elmentünk, egy a kikötő melletti helyre ennivalóért. Violaine valami állítólag extra finom levest, én meg egy csirkés-paradicsomos szendvicset kértem. Úgy negyed órát kellett várni, mire készen lett, és megkaptuk becsomagolva a kezünkbe. Valószínűleg nagyon látszott rajtam, mert Violaine többször is elmondta, hogy nyugi, meglesz a cuccom. Azért azt bántam, hogy legalább az útlevelem/vízumom nem hoztam magammal. Kezünkben a vacsival visszamentünk a kikötőbe, ahol a cuccot hagytuk, és ahonnan a hajók indulnak Fire Islandra. Anyuka nevetve mutatta, hogy look!, még megvan a cucc. Yeahhh!!! Amúgy még páran mellépakoltak, úgy kellett kiásnom az enyémet.

Felszálltuk a hajóra. A feljáratnál elvették a táskámat, hogy majd ha megérkeztünk, szóljak, és visszaadják. Na neeeeeee!!! Már megint hagytam, hogy különválasszanak féltve őrzött csomagomtól. Violaine nevet: Don’t worry!!! A hajóút nagyszerű volt. Felmentünk a hajó tetejére. Már sötétedett.


Nagyon hideg volt, de mi Anyukával nagyon élveztük a friss, tengeri levegőt. A kezemmel közbefogtam a nyakamat, úgy nem fáztam annyira. Anyuka sörözött, és megettem a szendvicsem végét. Előttünk ült egy pali a hűtőtáskájával. Az óriási szélben lerepült a teteje és banggg!!!, a pofámba csapódott. A másodperc töredéke alatt levarázsoltam képemről a hűtőtáska tetejét, és gyorsan visszaadtam aggódóan néző tulajdonosának. Igyekeztem ezt fapofával és gyorsan csinálni, persze mindenki észrevette... és mindenki röhögött. Én is :) .

Mikor megérkeztünk Fire Islandra, és visszakaptam a táskám (hála Istennek), David(a papa) már ott várt minket a kikötőben biciklivel. Ismétlem magam: bi-cik-li-vel. Képzeljétek, Fire Islandon(a sziget egyik felén) nincsenek kocsik. Amikor először mondták, nem hittem el. Most már tudom, hogy igaz. Ez a kocsi nélküli élet, egyedi hangulatot ad a szigetnek. Azt hiszem ez a lényege Fire Islandnak, ettől különleges. Fire Island egy hosszú, de keskeny sziget. Ha a hosszabbik részén akarsz végigmenni, az sok-sok kilométer, míg a keskeny részét 5 perc alatt átsétálod. Mivel a sziget vékony-hosszú, két oldala van. Az egyik, amelyik a szárazföld felé(Long Island-re) néz, és a másik, mely az óceán felé. A szárazföld felőli oldalt ÖBÖL-nek hívják a helyiek, míg az óceán-oldalt BEACH-nak. A hajó, amivel jöttünk az öböl oldalon kötött ki, és ott áll mindenkinek a csónakja. A beach gyönyörű homokos tengerpart, végig safe guard-okkal (pont mint a Baywatch-ban). Az öböl oldalon is vannak úszásra kijelölt részek, de a hajók között nem a legjobb úszni, míg a beach-en, ahol a végtelenbe látsz, oltári élmény. Viszont a beach-en óriási a hullámzás, míg az öböl gyerek barátabb. Vagy egy úgynevezett bay-beach rész, ami tökéletes gyerekeknek. Bólyákkal alaposan elkerített, és safe guard (életmentő) van a parton.

Tehát David(fogadó apa, a továbbiakban: Apuka) már várt minket a kikötőben. Sokan várták a hozzátartozóikat. Mindenki biciklivel jött, és mindenkinek hozzá volt erősítve valami teherhordó eszköz. Mindenki belepakolt azokba, majd hazaindult. Az én táskám túl nagy volt (Apuka megpróbálta rárakni a biciklire, de sikertelenül), de Anyuka cucca bőven befért a bicikli ’csomagtartójába’. Ezután izgalmas séta következett a házik. Már sötét volt, csak azt láttam, hogy ici-pici utakon a fák és házak között haladtunk. A járda fából van, és nem a földön van, hanem kb. egy méterrel magasabban. Gondolhatjátok, milyen hangot adott ki a gurulós táskám. Bár mindenki zörgött, csak más a biciklijével/miniutánfutójával. Én igazából megint a laptopomat féltettem. Ha ezt a rázkódást a laptopom túléli, soha többet nem fogok rá rosszat mondani(pl: de lassú vagy, lecseréllek egy jobbra!).

Érkezés a házhoz. Szép nagy, kb. 25 méterre a víztől(öböl oldal). Hatalmas terasz van hozzá, és udvar. Fa emelvényen áll a ház is. Meg van a hangulata. Házba be, szobámat megmutatják, gyerekekét, szülőkét.... Ha belépsz, szép nagy nappaliba jutsz, itt van a konyha is. A ház 100% felszerelt, mintha csak otthon lennél. A picik sehol. Pár házzal az beach felé van egy család, akiknek szintén két gyerekük van, ők is fiú és lány, és pont annyi idősek mint Iggy, Macy( a fogadócsaládom gyerekei). Náluk van a két pici. A 4 gyerek mindig együtt van, legjobb barátok. Átmentünk hozzájuk. Vajon milyenek lesznek az új testvérkéim? Leültünk a teraszon, bemutattak mindenkinek. Jöttek a kérdések: tényleg fogorvos leszel?, hány éved van még hátra?, honnan jöttél?, először vagy a USA-ban?, hogy tetszik?... Yes, one, from Hungary, yes, nice.... Anyuka megjelent Macy-vel. Jaj de pici, atya ég!!! Hulla fáradt volt a pici, hamar eltűnt anyja ölében. Anyuka mondta neki, hogy én vagyok Éva.....de semmi reakció a gyerektől(átlátszó lennék?). Később odamentünk Iggy-hez, éppen mesét nézett a többi gyerekkel. Megkérdezték, hogy akar-e velem találkozni. Sejthetitek a választ: No!!! Na tessék. Így ismertem meg újdonsült családom gyermekeit. Átmentünk a szomszédtól a mi házunkba. A piciket ágyba dugták. Egyik szülő az egyik mellé, másik a másik mellé. Esti mese olvasás következik. Körülbelül 10 percig olvastak mesét, majd kijöttek. A két gyerek azonnal elaludt. Még picit beszélgettünk a szülőkkel, majd Good night!, elmentünk aludni.


AZ ELSŐ NAP A CSALÁDDAL

Mikor fölkeltem, már mindenki ébren volt. Rögtön jön a kérdés: Jól aludtam? Nanááá... Anyuka amerikai palacsintát sütött. Persze Mickey-egér alakút. Én is olyat kaptam. Annyira vicces, le is fényképeztem.


A picik reggeli után játszottak. Én mintha ott se lennék. Egyszer sem néztek rám. Ha szembejönnek velem a lakásba, kikerülnek, ha kezükbe adok egy kanalat elveszik, de akkor sem néznek rám, se egy köszönöm. Én egyszerűen nem létezek. A szülők persze jó fejek. Mondtam,hogy elmennék megnézni az óceánt. Menj csak! Have fun! Csak végigsétáltam azon az úton(járdán), amelyiken a ház van. Az út végén van az óceán, kb. 3 perc séta. Mivel reggel volt, alig voltak a parton. Eszméletlen szép! Elnézel balra, jobbra, mindkét irányba a végtelenségig gyönyörű homokos tengerpart. Csak néhány korán kelő sétálgat, vagy fut a parton. Papucsot le, mert úgyis, minimum bokáig süllyedsz a homokban. Egy órácskát csatangoltam a térdig érő vízben. Gyönyörű Fire Island!



Délután lementünk az óceán partra. Reggel már jártam itt. A picik nagyon élvezték a vizet. Persze csak a parton voltak, de a hullámok ott is erősen érezhetőek. Melléjük álltam (bikiniben), de csak térdig merészkedtem be(ők kijjebb voltak). Viszont az a poén, hogy hiába csak térdig mentem be, a hullámok felcsaptak a nyakamig. Ekkor döntöttem el, hogy nem megyek beljebb, pláne nem bikiniben, mert különben a bikinim el fog ’úszni’. És annak nem örülnék. Más valószínűleg igen :).

Óriási ereje van az óceánnak. Hatalmas és gyönyörű! A szörfösök élvezik a legjobban. Óceánozás után hazamentünk. Vacsi.
Kimentem a teraszra, David Iggy-vel puzzle-ozott. Az USA térképét rakták ki, minden állam egy darab puzzlet jelent. David elrohant valahová, én meg ott ültem Iggy mellett az asztalnál. Na próba cseresznye, ideje kapcsolatot teremteni... Elkezdtem kérdezgetni, hogy melyik állam hol van, és végül kiraktuk az egész puzzle-t. :)!!! Elkezdtük újra kirakni, de mivel késő volt, apu elvitte Iggyt aludni, és megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk. Tök jó, ez volt az első eset, hogy Iggy-vel kommunikáltam.


OKOS VAGYOK BOGARAKBÓL

2009.07.26 Vasárnap

Reggel, mikor kimentem a teraszra, ott ült Iggy és kishúga egy törölközőn, és csokis fánkot ettek. Iggy odajött hozzám a doboz fánkkal, és megkínált. Fincsi!!! Később kiderült, hogy fánkot csak napi egyet lehet enni, az a szabály. Persze ők már kettőnél tartottak(én adtam nekik még egyet)... :)



Iggy szólt, hogy tegnap megbeszéltük, hogy folytatjuk a puzzlet. Néhány darab puzzle véletlenül kint maradt a teraszon, jól meg is áztak...ha jól emlékszem egyik Hawaii volt. :) Macy is csatlakozott, újra kiraktuk az Államokat.

Végre kommunikálunk a picikkel, igaz csak nagyon felületesen. Ami azt jelenti, hogy már észreveszek, de nincs mosoly és mókázás...

Iggy-nek van egy halom bogara. Persze műanyagból vannak. Odahozta játszani. Tök jó, barmira lekötik őt a bogarak. Gondoltam csatlakozom...bogarazzunk együtt. Végül sikerült rávenni Iggyt, hogy tanítsa meg nekem a bogarak neveit. Szóval most már nagyon okos vagyok bogarakból, bárkivel el tudok róluk csevegni angolul. Tudom a csótányt, a hernyót, a szöcskét, a szitakötőt, a szúnyogot(ezt kétféleképpen is), a húsevő legyet, csak az imádkozó sáskát nem sikerült megjegyeznem. Sebaj. Csak megleszek nélküle.


Délelőtt elmentünk a bay-beachre úszni a picikkel. Anyuka megbizonyosodhatott arról, hogy jól úszom. Mondta is, hogy ha ők nem lesznek itt Daviddel, minden nap hozzam el a gyerekeket úszni. Mondtam, hogy OK, menni fog.

Miután hazajöttünk, már gyűltek a gyerekek nálunk. Általában két gyerek csatlakozik az enyéimhez. Róluk már írtam, ugyanannyi idősek mint Iggy és Macy. A kisfiú Brody, a kislány Clodagh. Mondanom sem kell, hogy mind a négy gyerek baromi cuki, pláne így együtt.

Van még egy ötödik gyerek, ő kisfiú, Kenzo. Iggy-vel nagyon jó barátok. Kenzo szüleinek beach house-a nincs olyan közel a miénkhez, ezért nincs olyan gyakran nálunk, mint a másik kettő. Amúgy Kenzo fekete. Gyönyörű szép csokibaba.

A ház előtt összegyűlt némi víz az esti eső után. A picik azzal szórakoztak, hogy biciklivel átgázoltak rajta, és ha valaki pont a pocsolya közepén állt, az csupa víz és piszok lett. Tehát kellett egy áldozat a játékhoz. Hogy kit állítottak be a pocsolya közepére áldozatnak? Hát persze, hogy az au-pairt!!! Az meg ugye én vagyok...


Délután elmentünk az óceán partra. Persze egyrészes fürdőruhát vettem. Nincs mese, ha be akarok menni, szükség van rá. Ezt tuti nem mossák le rólam a hullámok. Nos, nekem csak úszó ruhám van, nem igazán illik a homokos tengerpartra. Néztek is... Nincs mese, amint visszamegyek New York City-be, veszek egy szép egyrészest. Bementem a vízbe.Óriási hullámok vannak, már pár méterre a parttól. Mikor bemegyek, mindenki odaszól, hogy "be careful!", azaz lény óvatos. Mint kiderült, nem ok nélkül mondták :). Akkorák a hullámok már pár lépés után, hogy egy nem jól úszó simán belefullad. Nem csoda, hogy a piciken mentő mellény (life jacket) van. Ez alapszabály, e nélkül nem mehetnek az óceánba. Egyébként okos gyerekek, hozzák maguktól, hogy adjam rájuk.

A hullámok olyanok mint a filmekben(talán egy picit kisebbek). Akkora nagyok, hogy visszafordulnak magukba.Remélem ezt el lehet képzelni.

Vörös zászló kihelyezve: most veszélyes a víz!

Az a trükk, hogy ha jön egy hullám(ami persze totál feléd tornyosul), mikor ott van előtted, bele kell ugrani az aljába. Így nem sodor el, nem visz le a víz alá. Már korábban kinéztem, hogy mások így csinálják. Nekem is összejött. Aztán annyi hullám jött, hogy alig hogy átbújtam egy alatt, ott volt a következő. Majd elnéztem a dolgot...gyorsabb volt a hullám. Bumm..., rám borult. Levitt a víz alá, de nagyon mélyre, és belefúrt a homokba. Eltűnt a világ, azt se tudtam merre van fel vagy le. Jó, hogy automatikusan védtem az arcom, így nem jött le róla a bőr, de a térdem nagyon fájt. Ahogy belecsapódsz a homokba, az hiába puha, felsérti a bőröd. Vááá, összeszedtem magam, aztán gyorsan kievickéltem a partra földolgozni a történteket. Persze utólag vicces, de azért ma már nem mentem vissza a vízbe.


Mivel vasárnap este van, a szülők mennek vissza a városba. Én meg itt maradok újdonsült testvéreimmel a beach house-ban. Hála Istennek jön Nanny(David mamája, a nagymama). Ő lesz az én segítségem, társaságom.

Anyukával este még biciklire pattantunk, elmentünk, hogy megmutassa nekem a szigeten, hogy hol a bolt, és hol a bay-beach(ahol a picik úsznak). Megjegyeztem az útvonalat.

Mikor hazajöttünk, már este volt. Megjött Nanny is. Míg a szülők mesét olvastam a piciknek, Nanny-vel jót beszélgettünk a teraszon. Tök jó arc, amolyan szupernagyi. Jól tartja magát, jó fej...

A picik elaludtak. A szülők indultak vissza a city-be. Anyuka adott egy nyakláncot Iggy-nek, azt ő kérte tőle, hogy ha hiányzik, akkor majd ott lesz neki a mama helyett a nyaklánc. Végül nagy becsben tartotta, és mindig a gyerekszoba kilincsére tette.

Mikor a szülők elindultak, még elmondtak néhány instrukciót, majd "Good luck! Have fun!"-al búcsúztak. A "good luck"-ra szükség is lesz... A szerencse minden élet helyzetben jól jön:).



LITTLE GIRL

2009.07.27 Hétfő

Én keltem fel legelőször. Még holt fáradt voltam, de mi van, ha a picik már ébren vannak? Még aludtak. Leültem kint a teraszon. Megjelent Macy: "Hello Éva!" - Jéé, tehát tudja a nevemet? Csüccs, beült az ölembe. Wow!!! Jön Iggy, a lábamra csimpaszkodik. Megint wow!!!

Mi történk? Mától tesók vagyunk? Ezek szerint igen.

Hamarosan jöttek a szomszéd gyerekek, indul a játék.



Megkérdeztem Macy-t, hogy nem akar-e úszni a gyerek-öbölben. Akar!!! Hurrá. Ugye anyunak megígértem, hogy minden nap fogunk úszni. Gyorsan naptej(magától hozza és kéri,hogy kenjem be)...összepakolás, indulás.

Apropó "gyorsan". A gyors szónak új értelmet adnak a körülmények, ha egy 4 és 5 éves gyerekkel vagy :).

Macy felült a biciklire, én is a sajátomra. Egyből odataláltam az öbölhöz. Macy felvette a karúszót, remegve(fázott) gázolt a vízbe. Úsztunk 2 oda-visszát, nagyon ügyes volt. Anyuval tegnap csak egyet úsztunk, szóval büszke voltam magamra, hogy én kettőre is rávettem a gyereket. Senki sem volt a parton, még az életmentő(safe guard) sem. Ezen meglepődtem, de sebaj, megmentem én a gyereket ha baj van. Végül arra úszott egy nagyon jó pasi, többször oda is szólt, hogy milyen ügyesek vagyunk. Na tessék, pont akkor vagyok gyerekkel, amikor erre úszik Brad Pitt hasonmása. Úszás után vízből ki, törölközés, bicikli, indulás haza.

Korábban írtam, hogy kis-keskeny fajárdákon közlekedünk, ami néha egy méterre van a föld fölött. Macy nem fékezett le egy kanyarban, és levágódott biciklivel együtt a mélybe. Ekkor majdnem megállt szívem.

Elkezdett sírni....gyorsan leugrottam a bicikliről, le a járdáról a bokrok közé, felkaptam a picit, feltettem a járdára, borzasztóan sírt. Meglepetésemre nem tört el semmije, még a bőre sem horzsolódott le, a szemének sincs semmi baja, csak sír. Én is majdnem. Ott álltam a bokorban, remegett mindenem, annyira jó hogy nincs semmi baja! Próbáltam nyugtatni, semmi. Mutat a biciklire. Gyorsan kibányásztam neki a bokorból, feltettem a járdára. Mutat a bokorba....kibányásztam a cipőjét is. Na mondom, mindjárt összefut egész Fire Island, annyira hangosak vagyunk. Ki is jött minden házból legalább egy szülő, de intettem, hogy köszi, nem kell segítség(Everything is OK!). Nem jutott jobb eszembe, elkezdtem Macy-nek énekelni angolul. Még mielőtt eljöttem Amerikába, tanultam pár gyerek dalt, hátha hasznát veszem. Ez volt az pillanat, mikor óriási hasznát vettem. Macy elkezdte velem énekelni, és rögtön megnyugodott. Visszaszálltunk a biciklire, és hazáig énekeltünk. Mire hazaértünk, el is felejtette a balesetet. Én nem. Óriási nagy szerencse, hogy így megúszta.

Otthon bemásztam Macy-vel a zuhany alá, fürdés, törölköző. A többit megcsinálja magától is, szépen felöltözik. Mire összeraktam magamat, már a többiekkel játszott.

Annyira viccesek. Bementem a szobába. Az emeletes ágy tetején állt Iggy és Macy. Feltették a kezüket a plafonra, és közölték, hogy: I’m taller, than you!!!(Magasabb vagyok nálad!)

Macy és Iggy az ágy tetején:

Tök jó, hogy ilyen jól szórakoznak a dolgon.


Macy, Brody, Iggy:


Délután a szomszéd család lement a beach-ra. Mi is megyünk. Naptej, mentőmellény, felfújhatós surf-deszka,törölközők... Macy kezembe ad némi száraz ruhát, hogy tegyem el neki, mert a parton majd fölveszi a vizes ruha helyett. Ugye milyen okos kislány?

Lementünk a partra. Óriási a szél, kint vannak a vörös zászlók(lifeguard teszi ki, ha nagyobb a szél). El is repült Macy surf-deszkája. Hát ki rohan utána? Hát az au-pair :). Vicces jelenség volt, ahogy percekig üldöztem a felfújhatós surf deszkát. Nem túl könnyű a homokban futni.


Miután kifürödték magukat a kölykök, kijöttek, hogy fáznak. Rájuk csavartam a törölközőt. Macy az ölemben landolt. Percekig nem mozdult,eléggé átfagyott.

Mikor éhesek voltak, visszamentünk a házba, Nanny főzött vacsit. Mikor készen volt, éppen nem a konyhában voltam. Szóltak a picik, hogy Éva!!! Tök jó,végre nem Ívának, hanem Évának ejtik a nevem. Ma többször is mondtam nekik, ezek szerint sikerrel tanítottam őket :).

Nanny megkérdezte Macy-t, hogy ki az az Éva, ő meg közölte, hogy a "little girl". Na bááááámmm!!!, little girl-nek néznek a picik. Amúgy ha én little girl vagyok, akkor Macy ultramini girl, és csak nagyítóval látni. :)

Még be sem fejeztünk a vacsit, szóltak a szomszédok, hogy mennek Fair Habor-ba fagyizni(mi Lonelyville-ben lakunk). Iggy elment velük, Macy még evett.

Később utánuk mentünk Macyval a biciklikkel. Persze extra óvatosan, nehogy megint baleset legyen. Megállítottam, és mutattam neki, hogy ha nem megy lassabban, akkor oda fog esni. Megértette. Azóta ha mondom, hogy "túl gyorsan mégy",azonnal fékez. Okos, jól nevelt kislány.

Mire odaértünk a fagyizóba, bezárt. Persze a többi gyerek már fagyizik. Macy nagyon elkeseredett. Én is. Már dél óta hajtjuk, hogy este fagyizni fogunk. Már annyira várta,és lekéstük. Ott álltunk a bolt csukott ajtaja előtt, és ő nagyon szomorú volt. Elkezdett sírdogálni. Megöleltem, és mondtam, hogy holnap reggel azonnal jövünk fagyizni. Sovány vigasz egy 4 éves kislánynak. Vigasztalhatatlan volt.

Na láss csodát, nyílik a bolt ajtaja. Az ajtó üvegből van, és látták,hogy valami gond van a bolt előtt. Egy hatalmas nagydarab fazon kidugja a fejét az üzletből, és megkérdi, hogy mi a probléma. Mondta, hogy fagyizni szerettük volna. Elmosolyodott, intett, hogy menjünk be. Macy-val kis idő alatt megtaláltuk a legmegfelelőbb vaníliás vagyis. Mivel a kasszát már lezárták, nem kellett fizetni. Két dollárt nyertünk, és nem utolsó sorban Macy boldog. Egyből a képébe nyomta a jégkrémet. Lefényképeztem :).


Otthon, este a picik fölvették a pizsit, Iggy szólt, hogy vegyek én is. A gyerekek kiszúrták, hogy Hello Kittis a pizsim. Macy rögtön keresett, és kezembe adott egy hello kittis képeslapot :).

Ma este nagyi mondta az esti mesét(mivel a szülők a city-ben vannak), külön mind a két gyereknek. Macy szólt, hogy legyek mellette míg a nagyi Iggy-nek mesél. Mire végeztek, Macy aludt. Egy perc múlva Iggy is. :)


TESÓIM, ŐZIKÉK

2009.07.28 Kedd

Ma már teljesen nyitottak a tesóim. Folyton megy a mókázás. Macy kéri, hogy vegyem az ölembe, Iggy előreenged az ajtóban... :)

Azzal poénkodnak evés közben, hogy miután lenyeltük a falatot, azt kell mondani, hogy bye-bye. Ez jó játék arra, hogy végül mindent megegyenek. Egyébként azt kell tudni, hogy Iggy mindent megeszik, Macy meg semmit sem :).

Van egy jó story-m reggelről. Minden este a Hello Kittis pizsamámban alszom. A gyerekekenek annyi pizsije van, hogy mindennap másban alszanak. Mikor Macy észrevette, hogy már megint a hello kittis van rajtam, megkérdezte, hogy miért ugyanabban aludtam, mint tegnap. Mondtam neki, hogy azért, mert nekem csak ez az egy van. Erre nagyon rácsodálkozott. Gyorsan hozzátettem, hogy van nekem még egy, de az a cityben maradt... de már kész, vége,a kiscsaj elkönyvelte, hogy én egy szegény lány vagyok, egy pizsivel. Ha visszamegyek a city-be, azt hiszem veszek még 2 pizsamát... :).

Viccesek ezek a 4-5 éves törpék :).

Itt, a beach house-ban is van saját szobám. Benne francia ágy. Egyik felén alszom, mert a másikon tárolom a laptopomat, fényképezőgépemet, órámat, 2 mobilt, egy halom kábelt. Már mind két gyerek megkérdezte, hogy minek vannak azok az ágyamon. Mindkettőnek azt mondtam, hogy azért, mert szeretem őket, és velük alszom. Mindkettő totál elhitte, és nulla csodálkozás nélkül továbbmentek. Wow! Annyira poén... Ők ugye macival meg ugly-monsterrel, plüss tigrissel alszanak, és kérdés nélkül elfogadták, hogy én meg az elektronikus cuccaimmal.

Ma is elmentünk bay-beach-re úszni, délután pedig az óceánpartra. Igaz oda csak 15 percre, mert rögtön hazamentünk, mert kiderült, hogy éhesek vagyunk :). Ennek örültem, mert szándékosan kerülöm a napot, kicsit leégtem, még vasárnap. Azóta a gyerekek 50 faktoros naptejét használom. Nem, szerintem ez nem túlzás :).

Ha a picik kimennek a házból, be kell őket kennem. Okosak nagyon, mielőtt kimennek, hozzák maguktól a naptejeket(2 van, külön az arcra és testre), hogy kenjem be őket.

Már korábban írtam, hogy a szigeten biciklivel közlekedünk, és hogy magas fa járdák képezik az utakat(kivéve néhányat). Ma délután elmentem a boltba biciklivel, hogy vegyek organikus (itt Amerikában organikus(azaz bio) őrület van) tejet. Kamerával felvettem egy részt(fajárda), csak hogy el tudjátok képzelni, miről beszéltem. Azért hagytam abba a felvételt, mert már megint megijesztett egy őz. Tudni kell, hogy Fire Island tele van őzzel. Eddig még nem volt olyan nap,hogy ne láttam volna párat közvetlen közelről. Sőt, az első nap amikor biciklire ültem, nekem jött egy. Az őzök megszokták az embereket, nem félnek tőlünk. De én nem szoktam meg őket!!! Lassan, komótosan állnak tovább. Nagyon keskeny a járda. Ha felugrik egy őz, nem tudsz továbbmenni, mert nem férsz el mellette. Várnod kell míg arrébb megy.

Őzikés video:



TRICIKLI

2009.07.29 Szerda

9 napja vagyok az Egyesült Államokban, 6 napja ismerem az új családom, és 5. napja vagyok a szigeten.

A mai nap jól telik. Mivel esik, elmarad a reggeli úszás, sőt, a délutáni óceánozás is. Ennek örülök, mert ugye leégtem még vasárnap. Azóta kerülöm a napot.

A szomszéd gyerekek sem jönnek át, mert vendégeik vannak.

Puzzle, kocsikázás, a fényképezőgépemmel játszás, a laptoppal játszás.... jól telik a nap.

Gondoltam kicsit felfedezem a szigetet, kértem Nanny-t(nagyi), hogy tartsa a szemét a tesókáimon, elmennék biciklizni.... Mondta, hogy naná, menjek csak! Csináljak amit szeretnék.

Végül nem egyedül, hanem Iggy-vel mentem. Tök jó vele biciklizni, mert gyorsan megy, lehet vele dumálni, és tanít angolul. Végül Fair Habor-ig mentünk.


Fair Habor egy nagyobb kikötő Fire Islandon. Itt van tűzoltóság, orvos, mozi, étterem, fagyizó.. Persze mindegyik pici, amolyan fire island-os.

Iggy-vel ettünk fagyit, és leültünk a mólóra. Na, gondoltam itt van annak az ideje, hogy kikérdezzem, mit is tud ő rólam. Megkérdeztem, hogy hogy hívják az anyukámat. Mondta, hogy Évának, de a nagymamámat is. Megkérdeztem, tudja-e mi az anyukám. Mondta, hogy nem, de azt tudja, hogy én "dentist" vagyok... Lehidaltam, hogy tudja ezeket.

5 éves, nem gondoltam, hogy egyszeri elmondás után(a nagyi mondta neki) megjegyezte. Nincs mit tenni, a jövőben többre kell tartanom egy 5 évest. :)

Ha Iggy-ről van szó nem lesz nehéz, mert inkább tartom haveromnak, mint a kisöcsémnek. Ő tisztában van azzal, hogy nem vagyok amerikai, és ha valamit nem értek, rögtön elmagyarázza(más szavakkal, mutogatva). Nagyon ügyes. Macy ugye 4 éves, de ő még nagyon kicsi. Ritkán értem mit mond. Ő még nem érti, hogy én nem értem őt. De amúgy a nagyi sem érti mindig. Ilyenkor szólunk Iggy-nek, és ő lefordítja Macy-t :).

Iggy-vel csináltunk pár képet a mólónál. Már írtam, hogy bicikivel közlekedünk a szigeten. A cuccait mindenki kis 'taligán' szállítja. Így nem csak biciklitartók, hanem taligatartók is vannak a szigeten :




Este elmentünk moziba. Mivel Macy fáradt volt, nem kockáztattam meg, hogy majd nem bír visszabiciklizni(későn, hidegben, koromsötétben). Kitaláltam,hogy majd én viszem Macy-t, triciklivel. Még sosem ültem triciklin. Macy-t ’felszereltem’ magam mögé. Egyből bementünk az első bokorba. Nagyon nem ment a tricikli vezetése. Később belejöttem.

A mozi gyerekmozi, gyerek filmeket vetítenek. Az enyéim leültek elől a földre, én meg leghátulra. Egyszer csak mellettem állt egy kisfiú(kb. 4 éves). Megkérdeztem, le akar-e üli. Nem. Később nekem dőlt. Egy idő után nem bírtam tovább támasztani, felvettem, betettem az ölembe. Már alig bírt állni. Egy pillanatra meglepődött, de aztán kényelmesen elhelyezkedett az ölemben, és a következő másfél órában ott is maradt. Vicces. Baromira nem zavarta, hogy nem én vagyok az anyja. Egyszer leraktam az ölemből, mert Macy kért inni. Mikor Macy elment, a gyerek automatikusan visszaült az ölembe. Poén.

Később kiderült, hogy a gyerek a szomszédok rokona, és a mozi előtt mutatták neki a szülei, hogy ha baja van, hozzám jöjjön, mert ők elmennek pizzázni.

Este a picik pizsit húztak. Jött Macy, és közölte, hogy vegyem fel a hello kittis pizsimet. Mondtam, hogy nem,majd később... Erre meg hozott nekem egy hello kittis tépegetőslapot, és rátette az ágyamon lévő pizsimre. Annyira aranyos. Nem volt mit tenni, felvettem pizsit.

Míg a nagyi mesét olvasott Macy-nak, Iggy csak úgy bejött a szobámba(sosem jönnek a szobámba), odaállt mellém, és elkezdett énekelni. Imádom Iggy-t!!! Mikor délután a mólón fagyiztunk, elénekeltem neki a kedvenc angol gyerekdalomat, és most ő kedvességből megpróbálta visszaénekelni. Persze alig emlékezett rá. Gyorsan mp3 lejátszót elő, bekapcs, baba-angol mappa, Yankee Doodle elindít... Kétszer is meghallgatta a számot. Nagyon örült. Szerintem mikor én énekeltem, nem értette teljesen a szöveget, de most végre hallotta rendesen. Ezután megfogta a kezem, kivitt és leültetett a kanapéra. Odahozta az egyik estimese könyvet, hogy olvassak neki.

MI??? Én olvassam az esti mesét? Wow... ez ismét egy előrelépés a gyerekkel. Olvastam neki, örült. Később megjött a nagyi, elvitte aludni. Azonnal aludt.


CAMP

2009.07.31 Péntek

A camp szó jelentése tábor. Az au pair-nek azt jelenti, pihi!!! :)

A picik reggel 9-től 12-ig táborban vannak. Egy messzibb városkában van, ezért Macy-t triciklivel vittem, Iggy pedig előttem száguldozik biciklivel. Miután átadtam őket a táborvezetőnek, visszamentem Lonelyville-ba, és elmentem sétálni az óceánpartra.

Nincs is jobb annál, mint rekkenő hőségben a hűs, nedves homokon sétálni.

A picik jövő héten minden nap mennek táborba, így minden nap lesz óceánpari séta :).

A séta közben készített képek közül ez tetszik a legjobban:


Mivel péntek van, jönnek a szülők Fire Island-re, én pedig megyek el. Váltjuk egymást :).
Nagyszerű hét volt!!! Fire Island csodás hely.

A hétvégét otthon, New York City-ben töltöm.
Az út Fire Island-ről a city-be nem lesz egyszerű. Először fél óra hajó Long Island-re, majd 10 perc taxi Jamaica-ra(NY suburb), 1 óra vonat New York-ba, végül 5 perc taxi a Broadway. :). Majd csak hazaérek...



ÚJRA NEW YORK-BAN

Hello New York City!!!

Este fél 10-re értünk New York-ba, a Penn Station-re. (A nagyi is visszajött velem.)
A Penn Station vicces hely. Csak ülj le valahová, és figyeld azt a rengeteg különböző embert, akik össze-vissza rohangálnak. Jól fogsz szórakozni.

Taxi-ba be, irány haza!
A "haza" szó egy hete új értelmet nyert. Most New York City-ben vagyok otthon :).

Klassz volt taxi-val végigszáguldani a városon. Nagy a nyüzsi. New York sosem alszik!
Újra elvarázsolt...


Jóéjt!!! Évi.

2009. július 24., péntek

Találkozás a fogadócsaládommal és a "hogyan váltam au-pairré" story

AZ ORIENTÁCIÓ UTOLSÓ NAPJA (és mikén kerültem NY-ba)

2009.07.23 Csütörtök
Valójában, nem az orientáció vége miatt izgalmas ez a nap, hanem azért, mert este jön értem a hotelbe a fogadócsaládom. Negyedik napja vagyok New Yorkba, épp itt van már az ideje megismerni azokat, akikkel együtt fogok élni.
Az utolsó orientácó jól telik. Perta reggeli előtt még elment a gyógyszertárba, megfázott a légkonditól :( . Petra egyébként nem NY-ban lesz au-pair. Holnap átrepüli egész Amerikát, hiszen míg én a Keleti-patron maradok, addig ő az ország nyugati részén, Washington Államban, Seattle-ben fog dolgozni. Nagyon szerencsés lány, Seattle egy álom. Majd meglátogatom :) . Megbeszéltük......ő jön New York Citybe egy hétre, és pedig megyek majd Seattle-be hozzá. Addigra mindketten kiismerjük a saját városunkat, és körbe tudjuk vezetni egymást. Két micsoda város!!!!! New York City és Seattle. Amerika két oldalán....

Nagyon szeretem a városokat. Európában Prága a kedvencem.
Szerintem turistaként megismerni egy várost, nem az igazi. Élni kell bennük, velük... hiszen csak így ismerheted meg a város igazi 'lelkét'. Máskülönben csak az ott lakók mesélnek róla.
Mikor otthon az ügynökségen kérdezték, hogy az Egyesült Államokban hová szeretnék menni, először nem tudtam mit mondjak. Nekem mindegy, csak az óceán parton legyen, és mindegy, hogy melyik óceán partján. Az országot balról a Csendes-óceán, jobbról az Atlanti-óceán határolja. Tehát ha lemegyek a beach-re fürödni, akkor nem a tengerpartra megyek, hanem az óceánpartra. Szokatlan kifejezés :).
Persze, hiszen Európai vagyok :).
Apropó, Európa. Míg Európában az ember lánya Amerikába vágyik, addig az amerikai Európába. Az ittenieknek az a nagy szám, ha valaki Olaszországban, Franciaországban..stb. tölthet egy évet.
Például az reptéri dolgozó, aki átengedett az utolsó ellenőrző ponton, Budapesten töltött egy fél évet fiatalkorában. Erről már írtam...

Mit csinál az ember lánya, ha nem tudja hová akar menni Amerikában? Vesz egy útikönyvet. Persze olyan útikönyvet, amiben az egész Egyesült Államok benne van, nem találsz. Az Egyesült Államok óriási, képzelheted mekkora lehet az az útikönyv. A boltokban azt mondják, hogy ilyen nem létezik.... Aztán csoporttársam Kinga megment. Neki van egy otthon, kölcsönadja. Na ettől kezdve nincs tanulás az egyetemen, nincs hobbyzás délután, csak az USA útikönyv.
Nos, hová akarjak menni?

1. Nem megyek olyan helyre, ahol hidegebb van, mint Magyarországon.
2. Csakis kizárólag óceán-partra megyek. Hát hová máshová vágyna egy európai, aki egy kontinens közepén lakik?!
3. Közel szeretnék lakni egy city-hez (pl. city külvárosa).

Ezzel a 3 kritériummal alaposan leszűkül a kör.
Végül odáig szűkült, hogy ha Keleti-part, akkor Miami-t vagy New York-ot szeretném. Kiderül, hogy Miami-ban nincs kirendeltsége az ügynökségnek. Maradt NY.
A Nyugai-parton pedig San Francisco, Los Angeles vagy San Diego(húúú ezt imádnám!) környéke tetszik. Klassz lenne Kaliforniába menni, de nem vágyom oda jobban, mint pl. New Yorkba.
Számomra Amerikának 3 közepe van: New York, Florida(Miami) és Kalifornia. Máshová nem is megyek!!!!
Úgy voltam vele, ha nem jön össze valami nagyon jó hely és nagyon jó fogadócsalád, akkor nem is megyek. Egy évem van hátra az egyetemből. Ha most kihagyok egy évet, akkor azt nagyon jó indokkal kell tenni, pl. hogy Amerika egyik "közepébe" megyek.

Mikor elkészült az anyagom(nyelvi és pszichológiai tesztek ; motívációs levél a családnak; fényképek...), kiküldték Amerikába. Ahogy kiérkezett, már aznap írt egy család, hogy "tetszem nekik". Detroitban laknak, két iskoláskorú fiúval. Szimpatikusak voltak, de megírtam nekik, hogy én feltétlen óceán-part mellé szeretnék menni. Megértették, kedvesen visszaírtak, hogy szurkolnak, hogy összejöjjön. Én is sok szerencsét kívántam nekik, hogy jó au pairt találjanak(később egyébként megsimerkedtem azzal a lánnyal, aki hozzájuk ment).
Egy héten belül írt egy másik család. New Yorktól északra, kb. 200 km-re laknak, 35 km-re az óceánparttól. 3 gyerekük van. Nekik azért mondtam nemet, mert nagyon 'pici' helyen laktak,és tudom, hogy megőrülnék egy kisvárosban. Az ügynökség írt egy levelet, hogy magyarázzam már el nekik, hogy pontosan mit akarok, mert úgy könnyebben tudnak nekem családot találni. Amúgy ez időtájban jöttem rá, hogy csakis New York-ot akarom. Megírtam nekik a kért magyarázatot, és este kaptam is egy e-mailt egy újabb családtól: New York állam, 10003 körzet, 2 gyerekes család. Na ezazzzzz!!!! NY Állam! Gyorsan gépelem be a Google Térkép keresőjébe a ZIP-kódot ( 10003), klikk a keresésre........vársz......vársz..... Ha megnyílik, kijön,hogy NY Államon belül, hol lakik a család. Megnyílik,yeahh. Város. Klikk arra a gombra, amivel távolítasz. Manhattan.
Manhattan????? Eldobtam az agyamat.
Azzal is meg lettem volna elégedve, ha csak a külvárosba mehetek, de erre nem számítottam. New York City, annak is a közepe, Manhattan. És Manhattannak is a közepe: Broadway.
Tessék!!!!!! Megkaptam Amerika egyik közepét!
Vérem endorfin szintje az egekig szökik, BOLDOGSÁG...
Persze még nem dőlt el a dolog, még nem ismerem a családot. Küldtek e-mailt (a család motívációs levele, fényképek), és kérdezték, hogy felhívhatnak-e telefonon. Az elküldött anyag alapján tökéletesek:).
Igen, ilyet akartam, ilyen családod. Ők azok, őket akarom!!!

A szülők: a mama Sclerosis Muliplex kutató, a papa színész, rendező, producer(saját filmstúdiója van).
A picik ennivalók. Iggi 5(nemsokára 6) éves, Macy 4. Iggy suliba, Macy(ne maci-nak, hanem Mészi-nek ejtsd :) !!!) iskolaelőkészítőbe jár. Azt írják a szülők, hogy jó gyerekek. Elhiszem. Mit is tehetnék?

Megírtam nekik a választ, hogy igen, tetszenek, hívhatnak telefonon.
Halálra izgultam magam aznap. Úristen, fel fog hívni egy amerikai család, hogy fogom őket érteni?
Értettem őket. Mama és Papa ki voltak hangosítva. Kérdeztek ezt-azt, ha jól emlékszem 15 percet beszéltünk. Amire emlékszem a kérdésekből:
- Miért akarok au-pair lenni? Nem gond ha megszakítom a tanulmányaimat?
- Nagy városban lakom-e(tudok-e majd vigyázni a picikre NY-ban)?
Örültek, hogy az országom fővárosában lakom.
- Van-e tapasztalatom gyerekekkel? Persze, hogy van. :)
- Jól úszom-e (vigyázni a picikre a vízben)? Naná, kedvenc sportom!
-Mit szeretnék tanulni NY-ban(mert ugye suliba fogok járni)? A nyelvet.....
- Szeretnék-e hozzájuk menni? IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Mikor szeretnék menni? Július vége.
És még sok mindenről beszéltünk.....kedvenc filmjeim,hobbim...stb.
A telefonbeszélgetés után kb. 2 hétig e-maileztünk, majd felhívtak még egyszer, és akkor újra megkérdezték, hogy akarok-e menni hozzájuk. Mondták, hogy ők örülnének neki... Nanááá, hogy megyek!
Ilyen jó családhoz, ilyen jó helyre..... én már az első telefonbeszélgetés után tudtam,hogy ők az igaziak.
Jól elkanyarodtam az "orientáció utolsó napja"-tól :) .

Az orientáció utolsó napja jól telt.
Hallottam, tanultam egy-két érdekes dolgot.
Pl.:
- Mit csinálj ha elkap a rendőr gyorshajtásért? Amit otthon: smile and be friendly :) . Ja és mindig mutasd a szabad kezeidet, hogy lássák, nincs nálad fegyver.
- Láz. Itt ugye nem celsisusban mérnek. A láz 106 fahrenheit fölött van.
-Érdekességek: a tavalyi au pairek 20%-a esett teherbe, 75%-nak volt autó balesete.
-911!!!! A legfotosabb tel. szám az Államokban. Ezt folyamatosan sulykolták belénk.
Ha éjszaka legmélyebb álmomból fölráznál, tuti ez lenne amit mondanék: Nine-one-one!!!!!!! :)

Az orientáció legvégén mindeni előadást tartott a saját országáról. Mi hárman voltunk magyarok. Rajzoltunk egy Európa térképet(az volt a fő kérdés, hogy hol van az ország), rárajzoltuk Magyarországot, szomszédos országokat, magyar zászló, címer(bravó Petra!!! nagyon ügyes vagy!). Meséltünk a pálinkáról, a gulyás levesről, Budapestről, a SZIGET fesztiválról....
Nekem legjobban az argentin és a brazil előadások tetszettek. Egyszer megnézem ezeket az országokat!!
A képen az argentin lány táncol a brazil fiúval. Bemutatja az argentin táncot.



Vége az utolsó orientációnak,még egy csoportkép gyorsan...


Este 6-kor már nagyon be voltam tojva, hiszen fél7-re jön értem a családom. Elbúcsúztam Nóritól(Washington DC-be megy) és Petrától(Seattle). Lekísértek a hall-ba. Jól esett, hogy izgulnak értem. Hármunk közül én találkozom leghamarabb a családommal, nem is csoda, hiszen a családom itt lakik New Yorkban, ahol az orientáció is van,és ráadásul szintén Manhattanba.



TALÁLKOZÁS A FOGADÓCSALÁDOMMAL

A hotel lobby-jában leültem egy fotelbe. Az izgalom a tetőfokon. Úúúristen, inkább még egy anatómia szigorlat, mint ez.
Azt mondta a fogadó-mamám, hogy fél7és 7között jönnek értem.
Fél 7, semmi. Elkezdett esni az eső. Özönlöttek be a hotelbe az emberek. Mindenkin I LOVE NEW YORK-os esőkabát. Akinek esernyője van, attól elkérik, és zacskóba csomagolva visszakapja, nehogy összecsöpögtessék a hotelt. :)
Már elmúlt 7, sehol a családom. Kész, elfáradtam, nem bírom tovább mereven bámulni a bejáratot. :) Folyamatosan azon agyalok,hogy hogyan köszönjek nekik. Puszi? Kézfogás? Hi vagy hello?
Negyed 8, megjelenik Violaine(mama). Rögtön fölugrottam, integetek....észrevesz. Mosoly, puszi... tehát puszi, és nem kézfogás. :)
Örülünk egymásnak....how are you, nice to meet you in person.
Mondja, hogy David(papa) a hotel előtt áll a kocsival. Futás a kocsihoz. Nem igazán lehet csak úgy megállni Manhattan közepén a Hotel New Yorker előtt. Ők azért megálltak:).
David-del kézfogás. Cuccot, hátra, kocsiba be......egész úton beszélgettünk....időjárás, Magyarország, hol vannak a gyerekek(nagyszülőknél)...

Nagyon ismerős volt az utca.....hát persze!! Goole Map segítségével, már végigsétáltam itt, legalább 100-szor. Az üzletek, a lámpák...minden ismerős.
Cuccot kocsibók ki, épületbe be, lifttel föl, házba be........ paffff!!! Ilyet se láttam még:
Ez tényleg egy stúdió. A papa producer és director, saját filmstúdióval. Még mikor otthon voltam, írták nekem e-mailben, hogy a stúdió része a lakás, ahol az én szobám is van. Most amúgy a szobámban ülök. Ha kinézek az ablakon, akkor az nem az utcára néz, hanem az egyik studióba(vagy nem tudom minek hívjam, ők azt mondják: the big room). A plafonról mindenféle világítástechnikai berendezések lógnak le. Több kis szoba van mellette, mindegyik üvegfallal elhatárolva, gondolom azért, hogy lássák a felvételt. A kis szobákban egy halom számítógép és mindenféle technikai felszerelés.... Amúgy óriási kupi van, de tisztaság. Gondolom egy ilyen stúdióban nem is lehet rendet tartani.
Az előbb lementem mogyoróvajas kenyérért. Ehhez át kell mennem a big room-on. Pizsiben, papucsban. Bele is futottam 2 emberbe. Egyből kérdezték, te vagy az új au-pair? Nanááá, én lennék az. Ha nem én lennék, akkor csak betörő lehetek :).

Most visszakanyarodnék oda, hogy a családdal megérkeztünk a házba. Körbevezettek....megmutatták a szobámat(pici, de takaros). Kapok lakáskulcsot, mobilt. Elmagyarázzák, hogy mikor melyik fürdőszobát használjam. Napközben, amikor itthon vagyok a picikkel, akkor a fentit(ez a család fürdőszobája). Az enyém lent van, azt használják a kliensek/munkatársak is, tehát azt csak este használjam 6 után, mikor már nincs munka. Egyébként 3 ember van folyton a lakásban/stúdióban. Ők dolgoznak azokban a pici szobákban. Tehát folyamatosan velük vagyok. Gondolom jó barátok leszünk, hiszen együtt fogunk élni. Közös a konyha, fürdőszoba. A előbb lementem a fürdőbe, éppen valamit szereltek. Ha jól láttam,egy tükröt próbálnak beleimportálni egy képkeretbe. Most meg van itt valaki, biztos egy 'kliens', mert a studio felépítését magyarázzák(méretek,időpontok, green screen, kamerák, fények, where is the make-up room, where is the bathroom).
A green screen studiók egy emelettel fölöttem vannak. Még nem mutatták meg. Ott folynak az igazi filmes munkák. Remélem bejárhatok majd oda, hogy lássak egy-két hírességet :).

Miután körbemutatták a házat, elmentünk hárman(anyu,apu meg én) vacsorázni. Tök jó, sötétedik Manhattanban, gyalog indulunk neki. Nanáá, hogy gyalog. Itt minden elérhető gyalog, minden közel van. Picit esik, de jól esik a bőrömnek. Nagyon frissítő. Klassz. Tele az utca.....igazi New York feeeling. Erre vágytam. Más mint Budapest.

Bemegyünk egy amolyan tipikus new york-i bárba. Nem étterembe!!! Bárba. Tipikus New York.... eszméletlen. Tele emberekkel, a pultnál le sem lehetne ülni. A falon képek, fotók, régiségek.....nagyon jó a hangulata. Azonnal odajön valaki, leültetnek. Rendelünk. Míg kihozzák, megbeszéljük ki mit szeret. Persze a legjobban a magyar tradicionális kaják érdekli őket. Nincs mese, meg kell főznöm nekik az összeset!
Mindent szeretnek, és mindent meg akarnak kóstolni ami a világban van. Apa a tengeri herkentyűk, mama a japán kaja szerelmese. Bort vacsihoz? Mindig.
Kérdezik iszom-e. Mondom, hogy nem igazán(csak ha buli van, akkor is csak tequila).
Kávézom? Nem. Dohányzom? Nem. Coca-cola? Néha. A válaszaim tetszenek, OK, rám merik bízni a gyerekeiket :). A hely tulajdonosa odajön, megkérdi ízlik-e a vacsora. Ízlik. Ha nem ízlene, szerintem hozna mást. Ez New York. Mindent a vendégért.
Vacsi után haza.
Davidtól búcsú, hiszen ő megy Pennsylvaniába, még vezetnie kell. Megy a picikért. Velük holnap találkozom Fire Islandon. Fire Islandon(Long Island-hez tartozik, mellette van) van beach house-uk, és oda megyünk egy vagy két hétre(nem lesz net!!!!). David oda megy a picikkel, mi meg Violaine-nal este fél 7kor vonattal megyünk utánuk. Ott lesz a nagyi is.
Vacsi után, mikor visszatértünk a házba, még kipakoltam a szobámban. Kaptam egy elemlámpát. Ha le akarok este menni a fürdőszobába, használjam azt. Jobb mint végigkapcsolni ezer lámpát. Poén, le is mentem vele este. Tök sötét volt, csak a számítógépek és egyéb filmes kütyük világítottak.
Hurrá, bejön a wifi is!! Felmegyek a netre, jééé skypen apa elérhető. Poén, hisz ő most kelt fel Kisvárdán, és meg most fekszem le aludni New York-ban.
Könnyen elaludtam...
Ébredés reggel 9-kor. Wow, hol vagyok? A szobámban. A mama és papa sehol. Lemegyek a konyhába, idegenek. Bemutakoznak, 2-en vannak. Tudtam, hogy itt lesznek. Mogyoróvajas kenyér...itt tényleg mogyoróízű(és színű). Rátettem egy datoját, és egy kis cukrot is. Just for FUN!!! Nagyon amerikai. Méltó lesz első reggelinek. :) Mind megettem, nem volt rossz:). Ok, mostantól ez a reggeli.


.... szobába vissza föl, blogot kéne írni. Annyi minden történt az elmúlt 24 órában. A családom és a szűk baráti köröm(akiknek megadtam a blogom elérhetőségét), már várják a híreket, hogy milyen a család. Megírtam nekik.
Most járok itt, ez a jelen.
Mindjárt felöltözöm, kimegyek az utcára, veszek ezt-azt. Aztán hazajövök,össze kell pakolni, este indulunk az óceánpartra, Fire Islandra.
Majd mesélek.

Üdv, puszi, ölelés: Évi

2009. július 22., szerda

Érkezés New York-ba (az út, első napok)




Sziasztok!

2009.07.21

New York, Manhattan, Hotel New Yorker.

Kinézek az ablakon: Empire State Building. :)


És most visszaugornék oda, ahol a legutóbbi bejegyzésem abbahagytam.:

Összepakoltam(Budapest), indulásra készen. Másnap, hétfő reggelt már 9 előtt a reptéren voltunk. A szüleim vittek ki. Hamar megtaláltam Petrát és Nórit. Ők is az Interexchange program keretében jönnek New Yorkba.

Gyorsan becsekkoltunk(check in), még maradt egy óránk a búcsúig.

Irány a Terminál bejárata melletti kávézó. Petráék is ott voltak.

Kávé, kaja... ki mit kér. Végre ettem. Az ezt megelőző nap ez nem jött össze. :)

10 óra, Petráék intettek, hogy induljuk.

Anyapuval ölelés, puszik......, igen, ígérem vigyázok magamra, legkésőbb egy év múlva jövök...

Lufthansa, Boeing 737-500-as Frankfurti járata. Szerencsére ablak mellett ülök, mögöttem Petra.

A gép gyorsul, beleszorulsz az ülésbe, majd mikor elemelkedik a kifutóról, megkönnyebbülsz. Majd éles kanyarok, végül rá áll a megfelelő légi folyosóra. Nos, a repülésből ennyi amit szeretek. De ebből a részből sosem elég :). Viszont az ezután következő hosszú mozdulatlan órákat nem lehet megszokni. E miatt szoktam mondani, hogy utálok repülni. Mintha bebetonoznának. Ha megmozdulsz, tuti fejbe kólintod a melletted ülőt.....sorry!!!

Olyan szép föntről Budapest!!!! Mindig a Dunát nézem. Amíg azt látom, addig tuti Magyarország felett vagyunk. Ha azt elvesztem szem elől, már bizonytalan a helyzet.

Érkezés Frankfurtba.

Gépről le, összeszedjük magunkat hárman magyarok, és irány az 'A' terminál. Onnan indul tovább a New York-i járat. Persze csak 4 óra múlva :) .

Újabb meglepetés: nem gyalog megyünk az 'A' terminálra , hanem mozgó járdán. Még nem láttam ilyet. Ehhez el kellett jönni Frankfurtba :). Persze nem csak a mozgójárda új az ember lányának, hanem a SMOKING ZONE is. Ezek kis üvegkabinok a terminálok területén, és ezekben lehet csak dohányozni.



Átérünk az 'A' terminálra, beülünk egy barátságos kávézóba. Kb. 1-2 óra telhetett el, mikor reptéri alkalmazottak jöttek, és papírokat osztottak az 'A' terminálban várakozóknak. Szúrópróbaszerű biztonsági vizsgálat következik!! Na pafff.., persze hogy ez velünk történik. Hirtelen kiürült a hely, pedig pár perce még rengetegen voltak... minket is kitereltek. Sorbaállás.....sorra kerülsz....kézi poggyászból mindent ki. A fél liter ásványvízhez kapsz 1 percet, hogy magadba töltsd. Sikerült, yeahhh!!!

Vizsgálgatnak, persze minden csipog rajtad..... leültetnek egy székre, cipőt le, elviszik... Na neee!! KÉREM VISSZA A CIPŐMET!

Visszakaptam, csak még átvilágították őket a lábaim nélkül is :) . Nem találtak benne elrejtett terroristát. Örülhetnek.

Petra és Nóri is átjut.

Újabb várakozás, majd láss csodát, eltelik a 4 óra. Amúgy a terminál ablaka üveg ablak, óriási a panoráma. Miközben vársz, percenként gurulnak el melletted a fel és leszálló gépek.

Video:

Egy élmény. Imádom őket! Ez apáról ragadt rám át. Budapesten légi folyosó alatt lakom. Ha alacsonyan repül egy-egy gép, elnyomja a TV hangját is. Az itt lakók utálják. Én nem. Nem is fogom soha :).

Boeing 747-400. Megint ablak mellett, ráadásul jobb oldalt(onnan többet látni) a szárny mögött, de teljesen lelátok. A mákos.....mi? Petráék jóval előrébb ülnek, a szárny mellett, sajnos így nem sokat látnak.

Indul a gép, irány NEW YORK!!!

Sorban állunk a kifutón. Annyi gép indul Frankfurtból, lévén Európa talán legforgalmasabb reptereként, hogy még várni kell, míg fölszáll néhány gép előttünk, és hátranézve a kanyarban még 3 gép áll mögöttünk.

Viszlát Európa.........irány Amerika!!!!!!!!!

Video:

A kijelzőn: 37ezer láb magasan, -59 Fahrenheit...

Az ablak zúzmarás. Poén.

Kaja, alvás, kijelzőn utat követős, vízumpapírkitöltős, filmet nézős....... kereken 5 órája voltunk úton mikor ’meguntam’. Ez jó. Intercityn már 2 óra után szenvedek.

Nézem az órámat, éjfél........de kint szikrázó napsütés(nem kéne éjfélkor már besötétednie?). Hát persze hogy nem, hiszen IDŐUTAZUNK. A gép előre, de az idő szembe.....és gyorsabb :). Végül -6 óra az eredmény. Kitűnő volt az időjárás, talán csak egyszer rázkódott a gép....persze pont akkor mikor a WC-n voltam. :)


Szólnak, hogy csatoljuk be az öveket. Közeledünk NYC-hez.

Nem tudom hol jártunk, mikor lent minden csupa fekete szikla volt, tele pici, apró, változatos formájú tóval. Rájuk sütött a nap, és azok úgy világítottak a napfényben........óriási!!!

Csökken a magasság......mindenki feje az ablakra tapad. Amerika fölött vagyunk, közel New Yorkhoz. Gyönyörű kertvárosok, minden házhoz úszómedence. És amit még sose láttam: óriási, gyönyörűen rendezett golfpályák..... nagyon sok.

Szólt a mellettem ülő hölgy, hogy nézzek jobbra messze.....ott csillog Manhattan a lemenő napfényben. Álomszép!!!! - mostantól az otthonom :) .

Leszállunk a Kennedy reptéren.

Végre fölállunk, még nem sorvadtak el az izmaim, dejóóó!!! És trombózist sem kaptam(prevenció gyanánt induláskor bevettem egy aszpirint) :).

Gépből ki.......jééé, mennyi afroamerikai!!! És akkor rájössz: itt New Yorkban te leszel a kisebbség :).

Összeszedjük magunkat, immár 8-an vagyunk. 3 magyar, 4 német, 1 holland. Persze senkiben sincs élet, sebaj, mi magyarok tartjuk a frontot. Mi szedtük őket össze a csapatot Frankfurtban is.

Sorbaállás a "határon"..... még egy utolsó akadály az Egyesült Államokba lépésig. Itt még visszafordíthatnak. Vagy mert nincsenek rendben a papírjaid, vagy mert ’csak úgy, miért ne, hiszen minden ok nélkül megtehetik’. Sorra kerülök, kezemben egy kiló papír...vízumok...stb. Nagyon kedves az ürge. Sablon kérdések.... én meg sablon válaszokat adok. Már kívülről mondom, kérdeznie sem kéne. Aztán elhangzik Budapest...opppá... :) mosolyog a pasi. Meséli, hogy fél évet élt Budapesten, mikor annyi idős volt mint én, és élete legnagyobb élménye volt, szerinte nincs is szebb város Budapestnél. Nem is tudtam mit mondjak rá....eszméletlen. Egy New York-i Budapestet dicséri. Olyan büszke voltam!!!!!!!!!

Sok-sok pecsét, átjutottam...végre az USA-ban. MEGÉRKEZTEEEEM!!!!

A többiek is átjutottak, mindenkinek meg van a csomagja, hálelúja :).

8-an együtt. Rendeltünk taxit(persze ezt is a magyarok intézik). Ennek is megvan a storyja..... de ezzel már nem fárasztok senkit.

Taxiba be, irány Manhattan.

Micsoda út volt! A Kennedy reptérről Manhattanba éjszaka......világít New York!!!!!! Beérve a városba egyre nő a forgalom, feltűnnek azok a tipikus New York-i házak, utcák, falak, tűzlétrák, feka rendőrnő, átszeljük a sugárutakat.....végignézel, két oldalt csak felhőkarcolók. Na emiatt jöttem New Yorkba. Ezt hiányoltam Rómából, Párizsból.....

Megérkeztünk a Hotel New YORKER-hez. Itt töltünk 4 napot (orientáció/felkészítő tábor). Utána megyünk a fogadócsaládunkhoz (Host Family). Róluk majd később mesélek.


Bejelentkezünk a recepción, a szobatársaim egy német, orosz és koreai lány...... de nem sokáig, mert variálnak a németek....ez jól jön, így végül Petrával egy szobában leszünk, egy brazil és egy ecuadori lánnyal.

A hotel 40 emeletes(mi a 28.-on lakunk). A liftben fölfelé menetkor bedugul a fülünk :).

Kinézek a szoba ablakán: Empire State Building.

Csak pár percet töltöttünk a szobánkban. Úgy nem lehet lefeküdni, hogy nem sétáltunk az első éjszaka New York City-ben :) .

Hárman magyarok elindultunk a 8. Avenue-n déli irányba. A hotel a 43. utcánál van, mi a 28-ig sétáltunk le, majd vissza.

Elég késő volt. Kevesen voltak az utcákon, főleg fiatalok. Na meg minden sarkon fekete srácok bandáznak. Tipikus amerikai jelenség. Naná, hogy beszólnak páran. Egyértelmű, hogy turisták vagyunk, mindenki kezében fényképezőgép :).

A legviccesebb az a hajléktalan fazon volt, aki I LOVE NEW YORK pólót viselt :).

Mivel az éhen halás küszöbén álltunk, vettünk egy újságosnál inni (fél liter narancs juice 2 dollár - 400Ft), és beültünk egy kis koszos pizzázóba, ahol ketten ettünk egy kis szelet pizzát(6 dollár – 1200 Ft). Ááá!!! Azért ez elég drága. Hogy fogok így kijönni az Au-pair fizetésemből? Sehogy. Kell mellé még keresni valami más munkát is.

Hotelbe vissza. Már több mint 24 órája nem aludtunk. Zuhany,alvás.

Kb. fél 7-kor kelés, irány a földszint reggelizni.

Reggeli(ugyanaz): tea, orange juice, croassan vagy muffin.........nagyon amerikai :).

8.30, irány az orientáció(ami lényegében egy előadás-sorozat). 18-an vagyunk(au-pairek),és nagyon jó arcok az előadók. Nagyon lassan, erősen artikulálva, széles vigyorral beszélnek. Egész sokat megértek belőle :).

Témák:

1) Hivatalos papírok, vízum, mi mire jó, hogyan működik...stb.

2)Mi az amit ne csinálj az USA-ban, különben irány haza(jobb esetben) vagy irány a börtön(rosszabb esetben).

Van Au-pair, aki 29 évet kapott(nem mondták el miért).

Pl. Gyerekhez tilos ’hozzáérni’. Ha csak picit is meglököd, börtön!

23 vagyok, tehát ihatok alkoholt. De ha egy 21 év alattit megkínálnék, fél év börtön.

Szóval bocsi Petra, de októberig nem iszunk együtt(ő akkor tölti be a 21-et).

3) Kulturális sokk kezelése.

Erről azért beszélnek, hogy ne ijedjünk meg Amerikától....... De hát ki fél itt? :).

4) Kids(gyerekek). Arról szólt hogy melyik korosztály mivel, és hogyan lehet lekötni.


Ebéd: választottunk valamit a menü-listáról.

Megkérdezte a felszolgáló Petrát, hogy hogy ízlik. Petra csak őszintén: elmegy. Kérdezte az úriember, hogy honnan jöttünk. Magyarországról. És voalá, egyből jön a nem várt kérdés: Budapestről??? Wow, már a második New York-i vágja, hogy hol van a kis hazánk, és igen!!!!!!-nem keveri össze Budapestet Bukaresttel :).

Nemsokára jön egy tál extra saláta az asztalunkra, csak azért, mert mi Budapestről jöttünk. Na tessék, ki gondolta volna, hogy ilyen menő New York Cityben magyarnak lenni :).

Az átlagnál több borravalóval köszöntük meg az extra kaját.

Az orientáció végén ismét irány a city. Ketten Petrával indulunk neki.

Az időjárás: Esőnek nem nevezném..., ahhoz túl kevés az a valami, ami a levegőben van. Párának sem nevezném, mert ahhoz túl sok. Olyan mint a szitáló eső, csak nem esik le, hanem áll a levegőben.

Mindenütt maximális fokozaton megy a légkondi. Ha bemégy az utcáról valahová, fel kell venni a nyári ruhára a kabátot. A hotelben is megy a légkondi. Szegény európai lányok :), kint nyári idő, de bent mindenki zárt cipőben, kabátban,sálban hallgatja az orientációt. A légkondinak köszönhetően állandóan vörös a szemem, Petra pedig megfázott.

Este nem tudtuk megállni Petrával, hogy be ne menjünk egy-két üzletbe. Persze itt az üzletek este 9-kor is nyitva vannak. Amikor shoppingolás után kijövünk az üzletből(ahol a légkonditól száraz a levegő), ekkor lehet igazán érezni, hogy milyen magas a levegő páratartalma New York-ban. A felhőkarcolók tetejét nem látni a ködtől.

Petrával átszeltünk pár Avenuet-t és Street-et, aztán valami nagyon klassz helyre jutottunk. Lassan leesett, hogy ez a Times Square :).

Video:


Itt rengeteg időt töltöttünk el. Bementünk egy new york-os souvenir boltba. Ez nagyon poén hely. Persze mindent felpróbáltunk, megfogtunk,lefényképeztünk. Senki sem szólt ránk.



Aztán megtaláltuk a híres M&Ms boltot, rögtön beszabadultunk.... :) .

Video:

A bejáratnál fejünkre tettünk egy-egy M&Ms-es rugós ’csápot’. Később el is felejtettük, hogy a fejünkön van. Nagyon jól szórakoztunk a boltban. Mint a kisgyerekek. Mindent megfogtunk, lefotóztunk, felpróbáltunk, levideóztunk.... :).


2009.07.22

A második reggelünk New Yorkban.

Reggelire muffin, croassan, tea, kávé, narancs juice. Apropó kávé: bögrében adják. Valószínűleg nincs is kis kávés csészéjük.

Kezdődik az orientáció. Egész nap az elsősegélyről volt szó. Nem mondtak újat, azt hittem sosem lesz vége.

Az ebédről annyit, hogy ismét megjelent a tegnapi fazon ( Hello Hungary, how are you?), és Magyarországot emlegetve ismét hozott egy extra tál ételt. Nagyon fincsi volt! Dupla borravaló, hiszen holnap is jövünk még. :).



Most a szobában vagyok, Petra is netezik, az equadori lány már alszik, a 4. lány nem tudom hol lehet.

Holnap lesz az orientáció utolsó napja, ami azt jelenti, hogy holnap este jön értem a fogadó családom. Már nagyon várom, de be is vagyok tojva miatta. Vajon tetszem majd nekik?

Jó éjt!!!

Évi