Elmentünk Mexikoba

Hello Everybody,
Először is nagy-nagy köszönet nektek, amiért az előző bejegyzésemhez sok hozzászólást írtatok, így most nekem is volt mit olvasni :) .
Nagyon klassz visszajelzést kapni. Ti olvastok engem, tudtok rólam mindent, de én rólatok szinte semmit. És hát nem csak én érdekellek Titeket... :D .

Összepakoltam Mexikoba. Útlevél, biztosítás(köszi Anya!), peso, napszemcsi, fürdőruha, naptej, fényképezőgép, esti partyruha berakva. És még ez, meg az. De egyébként más annyira nem is fontos :) .
Szombat délre érünk Cancúnba, és az első dolgunk az lesz, hogy veszünk egy üveg tequilát, mert kell a gyomorfertőtlenítő. Mexico vize nem éppen tisztaságáról híres :).
Az időjárás előrejelzés szerint 31 fok lesz mikor megérkezünk :). Je-je-jeee!!! Nem rossz :) .

Na ennyit a dicsekvésből.
De egyébként is, lehet rossz lesz minden, mert jön egy hurrikán, és elvisz minket valahová :) .
De ha nem jön hurrikán, és hazaérünk Csillivel épségben, szép kis beszámolót fogok írni. Például arról, hogy a vicces maják emberáldozatokat mutattak be, mert féltek, hogy különben nem fog feljönni a nap :). He-he-he...

Na elég a dumából, ideje elindulni Mexicoba.
Mexico, here we go!

The sun is shining!

The sun is shining, azaz süt a nap!

KICSI ZÖLD EMBERKÉK
Szerdán dupla forgatás volt itthon a studioban, így úgy döntöttem, hogy a délelőttöt a Publick Library-ben fogom tölteni.
Miután elvittem a srácokat suliba, elmetroztam a Times Square-re.

Vettem egy helyen tortillába tekert görög omlettet(tojás,spenót,paradicsom,feta sajt), majd leültem a Briant Parkba reggelizni. Meséltem már a "szabad asztalokról"? Nem tudom mi a hivatalos nevük, de én így hívom őket. New Yorkban rengeteg helyen, főleg a parkokban és tereken asztalok és székek vannak kihelyezve. Ezek nem tartoznak sem étteremhez, sem kávézóhoz, egyszerűen csak ki vannak téve, a város tulajdonai. Eme csodás lehetőséget a helyiek ki is használják. Mindenki hoz magának ennivalót, innivalót, olvasnivalót, majd leülnek az asztalokhoz eltölteni néhány kellemes percet vagy órát a szabadban.

A mai nap volt az első igazán tavaszi nap. Csodás volt ott ülni a Briant Parkban, és elfogyasztani a reggelimet. Nagyra becsülöm az ilyen pillanatokat. Otthon vissza fogom sírni.

Ezen a napon a város teljesen felfordult. Zöld emberkék lepték el New York központját, Manhattant.

"Happy St. Patrick's day!(Boldog Szent Patrik napot!)" - üvöltötte rengeteg fiatal.
Zöld ruha, zöld arcfesték, zöld kiegészítők... Nagyon vicces volt. A Briant Park és a Publick Library környéke különösen el volt lepve a zöldekkel, hiszen erről a környékről indult a felvonulás.
Az ünnep egy nem hivatalos ünnep. Ennek ellenére több államban munkaszüneti nap. New York államban nem.
Írországban nemzeti ünnep. Szent Patrik az ország egyik védőszentje.
Az ír bevándorlók hozták magukkal e jeles napot az USA-ba.

TRIPLA?
Csütörtökön tripla forgatás volt. Kértem a host apukámat, légyszíves árulja el nekem, hogyan lehet 3 forgatást 2 studioban lebonyolítani.
Úgy oldotta meg a dolgot, hogy kibéreltek plusz egy studiot az épületben.
Reggelizni persze nem itthon reggeliztem. Ha forgatás van, kizárt, hogy használjam a konyhát.
Elmentem a Whole Foods Market-be. Vettem joghurtot és péksüteményt. A bio áruház két szintes, a harmadik szinten pedig asztalok és székek vannak. Az a klassz az egészben, hogy az üzlet északi oldalát üveg fal határolja, a kilátás pedig a Union Square-re nyílik. Itt reggelizni, és figyelni fentről a munkába igyekvőket a Union Square-en, csodás.
A délelőttöt a YMCA sportközpontban töltöttem, nap további része pedig a szokásos volt. Délután felvettem a piciket a suliban, majd a közeli játszótérre vittem őket. Ekkor hívott az apuka, hogy van-e nálam naptej. Mondtam, hogy nincsen... Szerinte pedig kéne nálam lennie, mert erősen süt a nap, és meg fog égni a picik bőre.
Na ok. Összenyaláboltam a kölyköket, majd elmentünk egy pár blokkra lévő drogériába naptejet venni. Szépen bekentem a fejüket, majd elindultunk a Madison Square Park-ba. Persze ekkor kitalálta az egyik gyerek, hogy neki wc-re kell mennie... irány vissza az előző játszótérre, mert ott van mosdó. Onnan pedig végül csak elmentünk a Madison Square Park-ba. Csak 30 percünk volt, mert indulnunk kellett a Madison Square Gardenhez. Ehhez persze metrora kellett szállni. A környék borzasztó volt. Itt most nem a biztonságra, hanem az ömlő embertömegre gondolok. Itt a tavasz, süt a nap, felébredt New York, és szépen ellepték a várost a turisták. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a járda tele van emberekkel, és nincsen hová lépni. És én két kis gyerekkel vagyok. Pláne mivel a kora esti fél hatos tömegről van szó, még rosszabb a helyzet, mert a turistákon kívül a haza igyekvő New York-i lakosok is úton vannak. Ááááá!!!
Végül csak sikerült a két gyerekkel átvergődni a tömegen. Beültettem őket egy pizzériába, kértem nekik sajtos pizzát, benyomták mindet, majd egy óra múlva átadtam őket az anyjuknak a Nyolcadik Sugárúton. Ezek után nem tudom, hogy nekik mi dolguk volt a környéket, de én gyorsan metrora szálltam és egy óra múlva már Brooklynban voltam. Beköszöntem Zsófinak, majd átsétáltam Csillihez, aki leült velem a házuk elé, és nagyon jót beszélgetett velem a tiszta égbolt alatt. Jövő héten együtt megyünk Mexicoba. We can't wait!
Este 10 lehetett mire visszaértem Manhattan-be.

ÉBRED NEW YORK
Péntek reggel nem volt forgatás. Hurrá. Gondoltam, ma itthon fogok reggelizni, de nem volt otthon semmi kaja. Kiterveltem, hogy majd veszek valami kézben elvihetőset egy utcai árustól, majd pedig elmegyek a Central Parkba megenni. Ma táncórám van 10-től, ami az Upper East Side-on van, azaz a Central Park mellett, tehát hamar oda tudok érni a parkból.
Metroval mentem az 57.utcáig. Ez a Central Park déli határa. Innen pár perc alatt a parkban vagyok. Csodás volt a város, csodásak voltak az utcák, csodás volt a levegő, csodás volt a park. Kora tavasz van. A central parkban végre újra megjelent a zöld szín.

Nő a fű, nyílnak a virágok, lassan megjelennek a fák lombkoronái is. Csodás.
Néha mikor a magas épületek között sétálok, olyan érzésem van, hogy az épületek összehajlanak fölöttem. Nos, ezek után képzelhetitek milyen jó érzés a Central Parkban sétálni. A park eleinte nem tetszett. Úgy éreztem, csak egy mű park, ami egyáltalán nem illik ide, csak betették egy city közepébe...
Azóta változott a véleményem. Most úgy gondolom, hogy a Central Park a város legnagyobb kincse.

Central Park március elején from Eva T on Vimeo.

A tánc óra ismét nagyon jó volt. Jazz-funk. Próbáljátok ki.

ATB KONCERT A NOKIA THEATER-BEN
Péntek este éjfél körül találkoztam a magyar csajokkal a Times Square-en.
Volt náluk pár fél literes üveg, megtöltve vodka-naranccsal. Hamarosan az én kezembe is jutott egy. Beálltunk a Nokia Theater előtti sorba. Ma este ATM buli van. Zsófi már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyeket.
Gondoltuk, mire a bejárathoz érünk, elfogy az innivalónk. Persze még a bejárathoz sem értünk, mikor elkobozták az üvegeket. A pasi fel volt háborodva: Inni a sorban? Mégis mit képzelünk?
"No drinking in the line!"
Rögtön kérte a személyi igazolványokat, hogy mutassuk elmúltunk-e már 21, hiszen itt ez az ivási korhatár. Mondta a pasi, hogy egy kollégája, aki az ajtón való beengedésért felelős, nagyon-nagyon mérges, és meg kell hogy kérjen minket, hogy álljunk ki a sorból egy fél órára, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy lássa mi lesz az alkohol hatása, és ha nem leszünk ittasak, beengednek minket. Kiálltunk. Odajött később beszélgetni egy kicsit. Elmondtuk, hogy nálunk, Magyarországon ebből nincsen gond, 18 év a korhatár, és a szórakozóhelyeken a bejáratnál szoktuk az üvegeket a kukába dobni.
Erre az volt a pasi reakciója, hogy "jó hogy a gyerekeim nem Magyarországon nőnek fel".

Fél óra múlva, mivel látták, hogy cseppet sem vagyunk ittasak, szó nélkül beengedtek a szórakozóhelyre. Bent is tele volt biztonságiakkal a hely. Óriási óvintézkedés volt. Ilyen még sosem láttam.
ATB, ahogyan a kiírásban is szerepelt, pontosan egykor jelent meg. A tömeg őrjöngött. Jó bulit csinált.

Itt van egy 1 perces rövidke felvétel. Bocs a minőségért, de a régi rossz fényképezőgépemet vittem magammal. Az jobb gépem nem fér bele a pici bulitáskámba.

Untitled from Eva T on Vimeo.

HÉTVÉGÉN
Szombaton délben bevásároltam a Whole Foods Market-ben. Vettem sushi-t, egy nagy tál salátát, tiramisut, sajt torta szeletet és mangó juice-0t.
Metrora szálltam, majd a 96. utcánál a felszínen találkoztam a barátommal. Ő hozott plédet, szőlőt, innivalót...
Mára piknik volt betervezve a Central Parkban.
Kerestünk egy szimpatikus területet, leterítettük a plédet, majd leültünk ebédelni. Minden isteni finom volt. Miután befejeztük, csak lefeküdtünk a szabad ég alá, és élveztük a napsütést.
Ez volt a legjobb pillanata a hétnek.


Többi kép a szokott helyen(link).
Kora este összeszedtük magunkat, és elmetroztunk Bronx-ba. Itt lakik a barátom. Beugrottunk egy DVD kölcsönzőbe, kivettük a 500 days of Summert. Este végül túl fáradtak voltunk megnézni, így csak vasárnap reggel kerítettünk rá sort. Klassz film volt.
Délután bejöttünk Manhattan-be, találkoztunk a csajokkal, mert a pasim meghívta őket vacsizni. Egy mexikói étterembe mentünk. Picit várni kellett, addig átmentünk egy közeli boltba nézelődni, majd mikor telefonon hívtak minket, hogy készen van az asztalunk, visszamentünk. Isteni finomat ettem. Nem hiába a mexikoi konyha a kedvencem :) . A többieknek is nagyon ízlett amit választottak. A barátom megígérte a lányoknak, hogy legközelebb egy kubai étterembe fog minket elvinni, mert azt is biztosan imádni fogjuk.
Vacsi után elsétáltunk a Unin Square-re. Itt mindenki metrora szállt(kivéve én). A barátomtól még külön elbúcsúztam, hiszem most legalább 2 hétig nem fogunk találkozni, mert megyek Csillivel Mexicoba. Mondta, hogy hiányozni fogok, és hogy én hagyom itt őt... :(
Ha együtt leszünk addig, amíg haza nem megyek Magyarországra, nem tudom mit fogunk mondani egymásnak a reptéren. . .

A hetem csodás volt. Az idő 18-22 fok volt. Jövő héten újra esni fog, de nem számít...hiszen péntek éjszaka irány a reptér, és szombat délben már Cancúnban, a party fővárosában, a Karib tenger partján leszünk Csillivel.
Mexico, here we go!

Babysitter(munka?)

Pár nappal ezelőtt, miközben a kislánnyal sétálgattam az Ötödik Sugárúton, néhány sms-t váltottam Zsófival.

Kislány: Éva, mit csinálsz?
Én: Sms-t írok Zsófinak.
Kislány: Mit írsz?
Én: Azt, hogy este munka után elugrom hozzá Brooklynba.
Kislány: Munka után? Te dolgozol?
Én: Igen. Babysitter vagyok. Most is éppen dolgozom. Rád vigyázok.
Kislány: Éva, ez nem is munka. Az amit anyu és apu csinál, az munka, de az amit te csinálsz, az nem munka.
Én: Dehogynem, ez munka.

Szegény négy éves kislány azt gondolja, hogy én azért töltöm vele a hétköznap délutánjaimat, mert jól érzem magam vele. Ha-ha-ha...

Az igaz, hogy nagyon szeretem őt, de az is igaz, hogy ha nem fizetnének azért, hogy vigyázzak rá, nem csinálnám.

Arról pedig, hogy a babysitterkedés munka-e vagy sem, a következő véleményem:
Minden olyan cselekvés amit a szabadidőd rovására csinálsz, és nem csinálnád ha nem fizetnének érte, az munkának számít.
Ha csak a fizikai vagy szellemi igénybevételt vizsgálnánk meg, akkor a babysitterkedés valóban nem számítana munkának, de ha a felelősséget is figyelembe vesszük, akkor a babysitterkedés számít a világon a legfontosabb munkának.

Téma lezárva.


És most nézzük a hétvégét.
Péntek este itthon maradtam dolgozni, mert a szülők elmentek egy barátjuk szülinapi bulijára, és megkértek, hogy tegyem le a kölköket aludni, aztán pedig őrizzem az álmukat amíg haza nem érnek a buliból.
Időben ágybaparancsoltam őket. Nem volt se hiszti, se nyavalygás, amit egyébként a szülőknek mindig levágnak. Engem már eléggé jól ismernek ahhoz, hogy tudják, úgysem tudnak rám hatni, csak saját magukat fárasztják a felesleges kis röhejes próbálkozásaikkal. Így inkább rögtön becsukják a szemüket, nem beszélgetnek...és pár perc múlva már alszanak is. Hurrá!!!

Másnap, szombat reggel elmentem a gym-be. A gym jelentése edzőterem/tornaterem.
A sport-centrum ahová járok, 8-10 perc sétára van tőlünk. Nagyon klassz hely. Van úszómedence, futópálya, szauna, tornatermek(jóga,pilates...), edzőtermek(kondigépes; kardiogépes)...stb. Minden amit akarsz. Az a saját szabályom, hogy heti minimum háromszor megyek. Eddig minden héten sikerült betartanom. Ezen kívül heti egyszer tánc is van, így az 5 hétköznapi szabad délelőttből 4 már nem is szabad.
A maradék 1 nap a shopping-nap. Ez a nap bűnös azért, amiért néha elköltöm a heti fizetésemet.
Most azon gondolkozom, hogy át kéne a shopping napot is transzformálni gym-nappá. Hmmm...

Tehát szombat reggel elugrottam a gym-be, majd vissza haza zuhanyozni, majd irány Bronx. Ott lakik a pasim.
Annyira de annyira kedves volt, úgy várt, hogy az ágyon a párnámon egy doboz szalaggal átkötött csokoládé volt. Nagyon különleges csoki volt, és nagyon finom :).
Az volt a terv, hogy a szabadban fogjuk tölteni a hétvégét, de úgy zuhogott az eső, és olyan szélvihar volt, hogy nem lehetett kimozdulni. A program gyorsan megváltozott fagyi evésre és TV-nézésre. Vasárnap reggel egy fél órára csitult a vihar(ami már 3. napja szünet nélkül tartott), így gyorsan elugrottunk a törzshelyünkre reggelizni, ahonnan mikor hazaindultunk, már újra zuhogott...

Most vasárnap este van, már Manhattan-ben vagyok az ágyikómban és bejegyzést írok nektek, aminek most itt a vége, fuss el véle :) .

Feltöltődés

Péntek délután munka közben számoltam vissza az órákat...
Estére randi volt megbeszélve az exbarátommal(Honey). Egy jó ideje nem láttuk egymást.
Még február közepén elhatároztuk, hogy újra találkozunk, de az ezt követő hétvégét Washingtonban töltöttem, az azutánit pedig végigdolgoztam.

Péntek este Manhattan Greenwich Village negyedében találkoztunk. Ez a kedvenc helyem New Yorkban. Ha választhatnék, itt élnék.
Egy mexikói étteremben vacsiztunk. Kedvenc konyhám a mexikói konyha :). És itt megjegyezném, hogy 2 és fél hét múlva megyünk Csillivel Mexicoba :) !!!

A vacsi isteni finom volt. A terv az volt, hogy ezek után beülünk a kedvenc cukrászdámba sütizni, de az már nem fért volna belénk, így a sütizést átugorva moziba mentünk. Irány a Times Square, ahol több mozi is van. A Shutter Island-et néztük meg. Nem volt rossz, csak story volt kicsit már elcsépelt.
A mozinak hajnali kettőkor lett vége. Megbeszéltük Honey-val, hogy a következő este a Webster Hallban fogunk találkozni, majd elváltunk. Az este nagyon jól sikerült. A folyamatos két hét munka után nagyon jól esett egy kicsit lazítani.

Valamikor hajnali 3 után kerültem ágyba, de másnap reggel 8kor felkeltem, mert 10 körülre találkozó volt egyeztetve Péterrel. Peti néhány hete írt emailt, hogy a blogomból ismer, és hamarosan jön pár napra New Yorkban, jól jönne a társaság...
A Central Park déli-nyugati sarkánál, a Columbus Circle-nél találkoztunk. Azonnal felismertem. Hamarosan elindultunk várost nézni. Először megnéztük Manhattan központját, majd dél felé haladva minden mást is.

Péter a Grand Central-ban

A városnézés nagy tanulsága az volt számomra, hogy igen, egy nap alatt meg lehet nézni Manhattant(ha kihagyjuk a múzeumokat). Persze ilyen rövid idő alatt ennyi mindet látni csak egy helyi vezetésével lehet(mint például én :).
Jó társaságban repül az idő, és bizony Peti nagyon jó társaság volt. Kora este váltam el Tőle. Úgy volt, hogy még elmegyek vele a South Ferry-vel megnézni a Szabadságszobrot, de megfájdult a hasam...és most kárörvendően fogtok nevetni a következő sztorin. Kora délután a Kínai negyedben jártunk, és elkövettük azt a hibát, hogy vettünk ezt-azt enni(mogyoró, szárított áfonya, majdnem szappant is(gombának nézett ki), és hát sajnos miután belekóstoltam ebbe-abba, nemsokkal utána elkezdett csikarni a hasam. Egy Dunkin Donuts mosdójában lettem jobban...ha-ha-ha.
Tehát hasmenés miatt kora este abbahagytam az idegenvezetést. Igazából nem csak a hasam ment, hanem az egész testem hirtelen, nagyon legyengült. Útközben bementem egy boltba egy tábla fekete csokiért, majd hazamentem, bevettem egy kis gyógyszert, zuhi, alvás. Körülbelül 2 óra szundi után este 10-kor csörgött az ébresztőm. Sokkal jobban voltam. Felöltöztem csinibe, majd elindultam a Union Square-re, ahol már ott várt Csilli, Zsófi, Péter, Laci, Laci tesója... Együtt sétáltunk el a Webster Hallba(klub), ahol bent csatlakoztak hozzánk a brazil barátok, és Honey is. Mondtam Honey-nak, hogy picit beteg vagyok, így nagyon hamar eljöttünk a buliból. Honey-hoz Bronxba mentünk. Magunk elé tettünk egy-egy nagy tál fagyit, majd úgy hajnali fél négy körül feküdtünk le.
Reggel a szokásos reggeli volt. Imádok Bronxban reggelizni. Honey lakásához közel két reggeliző hely is van, amolyan amerikai filmekben gyakran látott tipikus helyek. Imádom őket. Reggeli után elmentünk nézelődni a Macy's-be, majd kiültünk a parkba élvezni a kora tavaszi napsütést.
Péntek reggel még zuhogott a hó, de most, vasárnap reggel tökéletes az idő. Végre egy kis napsütés, végre egy kis meleg, végre egy kis pihi, egy kis semmittevés.
New Yorkba megérkezett a tavasz. Csak én vagyok testileg egy kicsit legyengülve, de majd rendbe jövök.
Mostanság rám jött egy amolyan "nagyon egyedül érzem magamat" érzés, amit azt hiszem minden külföldön élő néha átél. Ezt az érzést most Honey jó messzire űzte.
Tavasz és Honey. Ezek együtt most adtak egy kis energiát. Feltöltődés :).
Az időjósok azt mondják, lesz még a közeljövőben hó New Yorkban. Brrrr.... Remélem tévednek.

Végre kezd New York újra felébredni. A turisták is kezdenek "előjönni". Az üzletekben kint van a nyári kollekció, és a nyitva tartást ismét megnyújtották este 11-ig. Yeahhh!

A shoppingról jut eszembe, hogy nemrég írtam, hogy megfogadtam, hogy Mexikóig már nem veszek semmit. Nos, nem jött össze. Találtam pár cipőt, amik sírtak volna ha otthagyom őket a kirakatban.

Vasárnap és Hétfő este beültünk Csillivel, Zsófival és Péterrel az Ulysess bárba. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Hétfő este nőnap alkalmából Peti meghívott minket egy italra. Igazi úriember. Köszönjük!

Vacsi az Ulysess bárban

Mostanra Péter már Miami-ban van, és valószínűleg már kiheverte a társaságunkat. Három au-pair társaságát :). Képzelhetitek :).

Hétfőn a munka jól telt. Hál Istennek valaki kitalálta, hogy a nagyival vigyük el a piciket az Empire State Buildingre. Ez azért klassz, mert ha munkaidőben, a gyerekekkel megyek valahová, kifizetik a belépőmet.
Az Empire State Building számomra Manhattan jelképe. Fantasztikus volt fent lenni a felhőkarcoló tetején, és fentről nézni New York Cityt.
Egyébként a blogom tetején lévő város kép is az Empire State Building tetejéről lett fényképezve.

Untitled from Eva T on Vimeo.

Ma szerda van. Délelőtt elmentem megnézni a 2.Avenue és a 82.Street sarkán lévő magyar boltot. Az eladók magyarok, és árulnak jó néhány magyar finomságot :). Nem vettem semmit, de fülig érő mosollyal jutalmaztam több, régen nem látott magyar ételt.

Ezek után sétáltam egyet (a csodás napsütésben és 10 fokban) a Central Park déli oldalán, majd egy bio-áruházban vettem csirkehúslevest, mert nem ettem már ilyet 8 hónapja. Itthon felmelegítettem, majd megettem, persze pótoltam a hiányzó sót...
Többet nem veszek ilyet, mert nem volt rendes íze, vagy csak én nem szeretem már a húslevest.

Magyarországról ma olyan hírek kaptam, hogy eltűnt a tavasz, és visszatért a tél. Hát nagyon sajnálom.
New Yorkban legalább süt a nap :).

És most ez úton szeretném megköszönni drága szüleimnek, amiért küldtem nekem 3 tábla bocicsokit és egy doboz vaníliás karikát. Üzenek nekik, hogy másfél nap alatt elfogyott.
Ezúton kérem őket, hogy többet ne küldjenek, ha nem akarják, hogy nyár végén a kislányuk helyett egy hordó térjen haza Magyarországra.

Csók,
Évi