Úgy éreztem, hogy írnom kéne valamiről, de nem tudom miről. Na azért megpróbálom :).
Panaszkodni nem tudok, mert nincsen miről. A család úgy két hete újra normális(3 hónap nem normálisság után). A mama újra megkérdezi "How was your day?". A papa pedig felhagyott a "minden nap kioktat valami hülyeséggel kapcsolatban"-al. Mikor Mexikóban voltam, a család is ott volt, csak az országnak egy másik részén. Szerintem a vakáció alatt rájöttek a szülők, hogy milyen nagy segítség vagyok nekik, miután eltöltöttek 10 napot a saját gyerekeikkel. Valószínűleg emiatt van a nagy változás. Többre értékelnek. Remélem így is marad, és nem felejtkeznek meg erről pár hét múlva. A papa biztosan nem fog egy hamar :) , mert vettem a szülinapjára egy üveg bort, és azóta folyamatosan csak mosolyog. Hogy nem fáradnak el a mimikai izmai?!? A kölykökről nincs mit panaszkodni, mert nagyon szeretetreméltóak. Nincs bennük rosszindulat, mindig szót fogadnak, hallgatnak rám, tisztelnek, szeretnek. Néha kicsit irigy is vagyok a szülőkre, bárcsak a két lurkó az enyém lenne.
A barátommal is minden szép és jó. Mexikó után már alig vártuk, hogy végre találkozzunk. Többször is megnézte a filmet amit a csajokkal az útról készítettünk. Odaadtam neki az ajándékot amit hoztam, nagyon örült neki. Ezen a hétvégén elmentünk a New York Botanikus Kertbe. Az idő tökéletes volt, és nagyon klassz volt a hely. Sok-sok virág, sok-sok fa, friss levegő...
Megbeszéltük, hogy az utazós hónapomban együtt megyünk vakációzni Kaliforniába. Kocsit fogunk bérelni, és megnézzük San Franciscot, Santa Barbarat, Los Angelest, Las Vegast, a Grand Canyont és San Diegot. Je-je-jeee!!! Igaz, ez még csak terv, de már ez is valami :). Az ezt követő héten is már péntek este munka után Bronx-ba mentem. Ilyenkor már elég késő szokott lenni, csak bedőlünk az ágyba és alvás. Reggel adtam neki oda az ajándékot, amit a héten készítettem. Fényképekből szerkesztettem képeket, és ki is nyomtattattam őket. Volt hozzá még egy csoki, amit egyébként anyu küldött nekem, de remélem nem haragszik, amiért az egyiket a pasimnak adtam. Ugye Anya? Papissal szombat reggelenként mindig elmegyünk a törzshelyünkre reggelizni. Amerikai palacsintát ettem, amibe friss áfonyát sütöttek. Persze nem bírtam mindet megenni. Az amerikai adag nekem túl nagy. Az étel felét/harmadát mindig el kell csomagoltatni. A hely amolyan nagyon tipikus New York-i étterem. Igyekszem majd legközelebb képeket csinálni. New York lakosai imádnak ilyen helyeken enni. Csúcsidőben nem is lehet azonnal asztalt kapni. Mikor megyünk, mindig ugyanaz van: 20 percet kell várni szabad asztalért. Ilyenkor feliratkozunk egy listára, és elmegyünk 20 percre valahová. Most például a Macy's-be mentünk, mert a barátomnak nem tetszik az órám, és kinézett nekem egy újat. Azt kell hogy mondjam, nagyon jó ízlése van. Az óra tökéletes volt. Ezüst színű, szögletes, gyémánt kövek díszítik. Látta rajtam, hogy tetszik. Még fel sem próbáltam, de ő már eldöntötte, hogy megvesszük.
Délután bementünk Manhattan-be farmert nézni, de nem jártunk sikerrel. Ezek után elindultunk a Museum of Modern Art(MOMA)-ba, de még a metron ülve meggondoltuk magunkat, és gyorsan átszálltunk egy visszafelé tartó szerelvényre. Így végül újra Bronx-ban kötöttünk ki, és múzeumozás helyett aludtunk :). Vasárnap reggel eljöttem a barátomtól, mert nem jó az, ha az egész hétvégét nála töltöm. Hagyni szeretek neki időt, hogy felkészüljön a következő hétre. De aztán délután Manhattan-ben meggondoltam magamat, és visszamentem Bronx-ba, vittem neki vacsit :).
Szorgalmasan járok szinte minden nap a gymbe, és pár hét után már érzem a változást. Sokkal később fáradok el a nap végén, mint korábban. Hurrá!!! Az mp3 lejátszóm bedöglött, így vennem kellett egy újat. Megvettem a legolcsóbbat, ami négy gigás, van rajta rádió... Eleinte a kütyü nem működött , mert a számítógépem nem ismerte fel. Visszamentem a boltba ahol vettem, és ott megbütykölték a laptopomat, azóta felismeri a lejátszót, így tudom gépen keresztül tölteni, és zenéket tenni rá. Zsófi és Csilli, köszi a zenéket!!! Egy este elugrottam Brooklynba, ahol a csajok adta pár jó muzsikát :).
Itthon a stúdió múlt héten katasztrófális volt. Azért ezt senki se érte szó szerint :). Forgatás volt minden nap. Ilyenkor hapcizni sem szabad a házban. Mivel hangérzékeny felvétel volt minden nap, csak lábujjhegyen járkálhattam.
Már az külön móka volt, hogy feljussak a szobámba. Már korábban írtam arról, hogy a szobámba a studion át vezet az út, tehát ha forgatás van, nem tudok a szobámba menni. De mégis!!! Mert ha a studio elejében felmászok az emeletre egy LÉTRÁN(!!!!), akkor onnan könnyedén bejuthatok a szobámba.
Persze vigyázni kell hová lépek, mert itt-ott nyikorog a padló( = zaj = zavarja a forgatást), de már kitapasztaltam hová szabad lépni. Volt olyan este, hogy nagyon elhúzódott a forgatás, és kölykökkel nem tudtunk hazajönni. Hál Istennek a fölső stúdióban már végeztek a filmezéssel, így oda mentünk. Én létrán felmentem a második szinti studióban az emeletre pizsamáért, fogkeféért, mese könyvért, majd cuccal együtt létrán le, gyalog föl a harmadik szinti stúdióba... Ááááá. Hahaha.
Aztán hogy New York-ot is megemlítsem... Csodaszép az idő, meleg van, és így minden sokkal jobb. Visszatért az az enyhe büdös is, amit gyakran érezni a levegőben. Igen, New Yorkban büdös van! De hát én sose mondtam, hogy az illata miatt kedvelem a várost :) . Hehehe. A szag abból ered, hogy óriási a forgalom(= szmog), rengeteg, de rengeteg az étterem(= kajaszag), és egyes utcák dugig vannak siető helyiekkel, és fényképező turistákkal(= tömeg). Na ezt képzeljétek el... Néha köhögök is. De sebaj, továbbra is az a véleményem, hogy egy várost nem a szaga alapján kell megítélni :). Egyébként New York csodaszép. Nem telik el úgy nap, hogy ne döbbennék újra és újra rá, hogy nyaralok. New York annyira hatalmas, annyira sokszínű, annyi a látnivaló, annyi a kipróbálni való!!! Annyira jó itt, minden nap úgy érzem, hogy vakáción vagyok. Viszont vészesen fogynak a napok. Egyre gyorsabban. Hülyeségeket álmodom, hogy a reptéren lekésem a Magyarországra tartó gépemet, és sírva hívom a szüleimet: Anya, apa, ne haragudjatok, de lekéstem a gépet, nem tudok hazamenni, itt maradok New Yorkban.
Pedig napra pontosan még négy hónap van hátra. Még négy hónap vakáció :) .
Csillivel hazaértünk Mexicóból. Micsoda út volt! A képekből és videokból készítettünk egy filmet, amit a most következő élménybeszámoló alatt találhattok meg.
Péntek este munka után indultam Brooklynba, hogy onnan együtt menjünk ki Csillivel a reptérre. A metron ült mellettem egy nő, aki regényt olvasott. Valószínűleg egy nagyon romantikus résznél tarthatott, mert hangosan zokogott. Hahaha.
Amikor megérkeztem a Prospect Parkba Csillihez, azonnal egymás csomagjait kezdtük el emelgetni. Végül annál maradtunk, hogy biztosan egyikőnké sem fogja átlépni a 23kg-os súlyhatárt. A reptéren kiderült, hogy igazunk volt. Szombat hajnalban 1 óra 40 perckor indult a gépünk. Mindketten ablak mellett ültünk, egymás mögött. Körülbelül 4 és fél óra múlva megérkeztünk Mexico City-be. Még sötét volt mikor leszálltunk, helyi idő szerint hajnali 5. Emlékszem, mikor közeledtünk a föld felé, szóltam Csillinek: Csilli! Nézz le! Pálmafák vannak alattunk :) .
A reptéren kiderült, hogy senki sem tudja honnan(melyik kaputól) indul tovább a következő, Cancúnba tartó gépünk. Mivel az indulásig még 5 óránk volt háta, lefeküdtünk a székekre aludni. Mikor felébredtünk, már világos volt. Szétnéztünk a reptéren, és sikerült találnunk egy jó helyet, ahol vettünk reggelit. Már csak onnan is tudtuk, hogy jó a hely, hogy az összes stewardess és pilóta is ott vett ennivalót :) .
A repülő indulása előtt egy órával végre kiderült, hogy a reptér melyik részéről indul a gépünk. Repcsire fel, alvás. Mikor megérkeztünk Cancúnba, és leszálltunk a repülőről, óriási meleg csapott meg minket. Egy turista nagyon vicces volt, mondta, hogy érzi a levegőben a csótány, a tequila és a taco szagát. Ez tényleg poén :) . Gyorsan átcseréltem a zárt cipőmet szandálra, a hosszú farmeromnak pedig felhajtottam a szárát. Kisbusszal(shuttle) mentünk a hotelünkhöz(Flamingo Hotel, Hotel-zóna). Cancúnnak 3 része van: Hotel-zóna, Belváros, Külváros. A Hotel-zónában laknak a turisták és a nagyon gazdag helyiek, a belvárosban lakik a középréteg, és a külvárosban pedig a szegények. A hotel-zóna egy hosszú, keskeny szárazföld darab, melyet nyugatról egy lagúna, keletről pedig a Karib-tenger határol. Ez az elhelyezkedés adja Cancún különös varázsát. A tengerpartot a világ 10 legszebb partja közé sorolják.
Hote-zóna, Cancún, Mexico (a kép a netről van)
A hotelnél kinyitották nekünk a kisbusz ajtaját, a csomagjainkat pedig egy percig sem engedték cipelni. Ez a kényeztetés nagyon jól esett. A recepción sokat variáltak, késett a szoba átadása. Végül az egyik recepciós odasúgta nekünk, hogy próbál tengerre néző szobát intézni nekünk, csak legyünk türelemmel. Ettől a pillanattól kezdve hirtelen nagyon türelmesek lettünk :) . Mondtuk a hölgynek, hogy csak nyugodtan intézze, mi ráérünk. Tengerre néző szobáért külön fizetni kellett volna, de mi ezt nem tettük, így gondolhatjátok mennyire örültünk annak, hogy mégis kaphatunk ilyen szobát. Fél óra múlva már úton voltunk a lift felé, követtük a "táskás fiút", aki a csomagjainkat cipelte. Mikor benyitottunk a szobánkba, és megláttuk a kilátást, egymásra néztünk Csillivel, sikítottunk egyet, és megöleltük egymást. Mint két csitri, aki most jött életében először tengerpartra nyaralni. Hehehe. A kilátás...ahh...nem lehet leírni. Csodás volt. Rengeteg helyen jártam már, sok tengert láttam, de az a látvány ami itt fogadott, azt nem lehet szavakba foglalni. Ahhoz, hogy megértse valaki, ott kell lennie, látnia kell azt a mesebeli türkizkék színt , hallania kell a hullámzást, éreznie kell a tenger illatát. Varázslatos.
Ettől a pillanattól elkezdődött a kaland. Igyekeztünk minden napra programot szervezni. Semmiképpen sem akartuk a tengerparton fekve eltölteni a hetet. Még otthon utánaolvastunk mindennek, utánanéztünk a lehetőségeknek, így napokra lebontva megvolt a tervünk, hogy mikor, és mit akarunk megnézni. A hotelszobánkból lehívtak minket a recepcióra, hogy adjanak egy kis iránymutatást, segítséget, de mi csak bólogattunk, hogy igen, mi ezt is, meg azt is tudjuk. Csilli még a buszmenetrendeket is kinyomtatta otthon :) , én pedig a netről minden magyar információt leszedtem Cancúnnal kapcsolatban. A hotel személyzete nagyon segítőkész volt, és a hotelen kívüli helyiek is kedvesek voltak. A mexikóiak nagyon szegények, így nagyon igyekeznek minden fillérért. Talán túlságosan is. Például ha véletlen többet adsz, eszük ágában sincsen szólni, inkább csendben elteszik. Az első két alkalommal mikor fizettem, mind a kétszer rosszul adtak vissza. Persze nem többet, hanem kevesebbet :) . Tehát itt egy szabály Mexicoba: mindig számold meg a visszajárót!!!
A mexikóiak alacsonyak, nincsen(nem látszik a) nyakuk, köpcösök, jellegzetes a fejformájuk, az arccsontozatuk nagyon tipikus. A bőrük a miénktől sokkal sötétebb, és a szemük húzott picit. A pasik között egy helyeset sem láttunk, magasabbat tőlem pedig csak egyszer.
Cancúnon belül busszal közlekedtünk. Micsoda élmény volt! A buszok bárhol megállnak, ha leinted az út széléről(nem kell megállóhoz gyalogolni). Akár egy kanyarban is megállnak neked. Húúú, ezt a leintés dolgot nagyon élveztük. És mikor felszálltál rá, ha már az egyik lábad fent volt, el is indult. A buszon utazni is külön élmény volt. Ahogyan anyukám mondaná: "Ment mint a meszes." A buszok össze vissza kerülgetik a kocsikat, a sebességhatárt bőven átlépik, és a kanyarban az utolsó pillanatban fékeznek le(mindig kapaszkodj!!!). Volt, hogy arrébb toltuk egy pálmafa leveleit, a kókuszok pedig koppantak a busz tetején. Hehehe. Egyszer akkorát fékezett a busz, hogy elől majdnem nekiestem az ablaknak. Vicces jelenet volt. Én próbáltam magamat tartani, Csilli meg csak nevetett :) .
Az időjárással szerencsénk volt. Három napra esőt mondtak, de ezeken a napokon még csak egy komolyabb felhőt sem láttunk. Vicces. Valószínűleg náluk az "esős nap" kifejezés teljesen mást jelent. Napközben átlagosan 30 fok volt. Top, miniszoknya, szandál. Hahaha, mikor New Yorkban felszálltunk a gépre, pulcsi és kabát volt rajtunk, és vacogtunk az 5 fokban. Azért ez a 30 fog sokkal kellemesebb :). Mivel a Ráktérítő alatt vagyunk, az éghajlat trópusi. Ez akkor tudatosult bennünk, mikor elmentünk egy szupermarketbe, és szemügyre vettük a gyümölcskínálatot. Papaja, mangó, avokádó...mind nagyon olcsón. Pár gyümölcsről nem tudtuk eldönteni, hogy mi az. Supermarketben elsősorban ennivalót vettünk. Souvenireket mindenhol árultak szerte a városban, és azon kívül is. Amikor elmégy egy souvenires bódé mellett, a tulaj azonnal ajtót nyit, és próbált betessékelni. Aranyszabály: semmit ne hozz el fele áránál többért. Ez tapasztalat. Alkudj, menj lejjebb mint az eladó által kínált legutolsó ár, és indulj el kifelé. Az eladó azonnal utánad fog szólni, hogy oké, odaadja annyiért is :) . Volt egy boltocska, ahol búvárcuccokat nézegettem, és felkínálta az eladó azt a lehetőséget, hogy elcseréli az órámért amit kinéztem. Nem mentem bele, az órám azóta is megvan :) . Nem sokat vásároltunk, elsősorban utazásra és belépőkre költöttünk, na és persze ennivalóra. Kedvencem a mexikói konyha, és Csilli is imádja. Egész héten tradicionális mexikói ételeket ettünk, mindenütt szándékosan a helyi mexikói éttermeket kerestük. Mivel sok a turista, főleg amerikaiak, azért minden étterem alapvető kínálata a sültkrumpli hamburgerrel, és az amerikai palacsinta bacon-nel. Fúúúj. Volt egy kedvenc helyünk a hotellel szemben, az étel kiváló volt, a felszolgálást is élveztük, mert a nénik nagyon színes ruhát viseltek, és hiperkedvesek voltak. Volt egy kedvencünk, elneveztük Margit néninek. Bárhol is voltunk, Cancunban vagy más városban, az avokádószószt egy nap sem hagytuk ki. Bármit is rendeltünk, ezt mindig kértük hozzá. Ital... narancslé, jég nélkül. A narancslé a kedvenc helyünkön frissen facsart volt, jeget pedig azért nem kértünk soha, mert Mexicoban tilos inni a vízből(közepesen vagy erősen szennyezett), és mivel a jeget csapvízből készítik, nem kockáztattunk meg egy hasmenést. A biztonság kedvéért minden nap bevettünk bélflóra tablettát. Köszi anyu, hogy küldtél Magyarországról! És amit még ittunk, az a tequila. Bármilyen túrán voltunk, tequila kóstolás mindenhol volt, és mi ki is használtuk. El sem tudjátok képzelni, hogy hány fajta tequila létezik valójában. Még az első nap vettünk a Tequila Factory(Tequila Gyár)-ban egy üveg krém-tequilát, ez volt a legfinomabb. Az íze bayleisére emlékeztetett. A mexikóiak szerint a negyedik feles tequila üt. Mikor elmentünk bulizni a The City-be, ingyen ihattunk(open bar), és mi négyet ittunk. Valószínűleg nálunk az ötödik ütött volna, mert a négytől csak kellemesen becsíptünk(lásd video, hahah).
Az első napunkat Cancunban töltöttük. Ismerkedtünk a hellyel, buszozgattunk. Második nap Chichen Itzara mentünk. Út közben megállt a busz Valladolidnál, ahol megnéztünk egy különleges barlangfürdőt.
Valladolid
Valladolid után még egy órát buszoztunk, majd megérkeztünk a célhoz, Chichen Itzahoz. Chichen Itza a világ új hét csodája közé tartozik.
Chichen Itza
Chichen Izta egy 500 körül épült maja romváros. A majáknak nagyon magas szintű asztronómiai és matematikai tudásuk volt. Ennek köszönhetően pontosabb naptárrendszerük volt, mint most a miénk. A tudomány és a vallás szépen megfért egymás mellett. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, rendszerint fesztiválokat rendeztek, ami rituális felajánlásokról és áldozatbemutatásokról szólt. Úgy gondolták, hogy az istenek vérszomjas zsarnokok. Hitték, hogy a Napot állandóan emberi vérrel kell táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalon ként fölemelkedjen. Az áldozatszerzés miatt rengeteget háborúztak. Az áldozatokat születési dátum alapján választották ki, vagy a foglyok közül kerültek ki. Megetették őket valamilyen spéci gombával, amitől öntudatlanul hagyták magukat az áldozati oltárhoz vezetni, ahol kivágták a szívüket, és azt egy áldozati kőtálba(szoborba faragott) tették. Szertartásaik központjaiként hatalmas piramis alakú kőtemplomokat építettek. Járványok, háborúk és az édesvizű kutak kiszáradása miatt 1200 körül végleg elhagyták a maják a várost. A területet olyan sűrűn nőtte be a dzsungel, hogy észrevétlen maradt a pusztító spanyol hódítók szeme elől.
Ott állni Chichen Itzan, nagyszerű érzés. Csak nézel ki a fejedből, és csodálkozol, mert érthetetlen, hogyan tudták ezt az egészet a maják létrehozni. A terület központjában Kukulkan tollas kígyóisten tiszteletére épült óriási nagy piramistemplom áll. Ha megállsz vele szemben, és tapsolsz, a templomból madárhang hallatszik vissza. Fantasztikus.
A következő napon Isla Mujes szigetét(Asszonyok szigete) néztük meg. Hajóval mentünk át, és csapunk egy nagy sétát a sziget nyugati részén. Azt hiszem ez volt a kedvenc helyünk. Ha egyszer visszajönnék Mexikóba, ide jönnék. Pici színes házak, apró utcák jellemzik a szigetet. A tengerpartja csodaszép. Olyannyira tetszett nekünk, hogy pár nappal később újra visszajöttünk ide, hogy pancsoljunk egyet. Béreltünk napágyat, napernyőt, és élveztük a Karib-tenger látványát.
Szerdán Xcaretbe mentünk. Ez egy ökopark, körülbelül 1-2 órás busz útra Cancúntól. Ha valaki kíváncsi a trópusi öv élővilágára, itt csodás lehetőséget kap megtekinteni. Lényegében a dzsungelbe van beleépítve a park, és mindent természetes környezetében látható. Papagájok, pelikánok, majmok, leopárdok, teknősök, delfinek... a filmen amit készítettünk, rajta vannak a képek.
Kaptunk búvárfelszerelést is, és miután elfáradtunk a járkálástól, belecsobbantunk a Karib-tengerbe. Sajnos nem láttam semmi különöset, azt eltekintve, hogy néhány ijesztően nagy hal úszott el mellettem.
Csütörtökön Tulumot néztük meg. Ez is egy maja romváros. Nem olyan nagy és erőteljes mint Chichen Itza, de ennek a helynek is meg van a varázsa. Attól különös Tulum, hogy a maják a tenger partjára építették. Nagyon hangulatos. Ha Magyarországon lenne ilyen, akkor a fiúk fülébe azt súgnám, hogy ide vigyenek el randizni. Hahahaha.
Az elkövetkező két napot lazára vettük. Visszamentünk Isla Mujesres hoppingolni és pancsolni.
Péntek este elmentünk bulizni. Nagy álmunk a Coco Bongo nemű club volt, de félretájékoztattak minket, mert valójában nem 45, hanem 80 dollár(27 ezer Ft.) volt péntek este a belépő. Így utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy a Coco Bongo helyett a The City-ben megyünk, mert oda valóban 45 dollár a belépő, és hotelünkben mondta a promoter, hogy ma este mindenki oda megy. Egy, a hely előtt álldogáló jegyárustól vettünk jegyet, aki ezek után be is kísért minket, így nem kellett sorba állnunk. Jah azt még nem mondtam, hogy a 45 dolcsis belépő magába foglalja azt, hogy ingyen lehetett inni egész este. We love Open Bar partys :) !!! Felmentünk a gallériára, onnan az egész helyet be lehetett látni, ott is maradtunk végig. A zene tökéletes volt, a buli pedig fenomenális. Néhány óra múlva mondtam Csillinek, hogy a magassarkúm idáig volt kényelmes, menni kéne :) . Felültünk egy buszra, ahol nagyon vicces videokat készítettünk(lásd filmben). Persze négy tequila után már minden vicces :) . Talán ez volt az egyetlen este, amikor késő éjszaka kerültünk ágyba, mert egyébként az egész napos járkálások miatt minden este már 9-10 körül lefeküdtünk. Én reggelente 5.40-kor keltem(ekkor kelt fel a nap), Csilli pedig 7-kor. Reggelente kiültünk az erkélyre reggelizni. Persze napszemüvegben :).
Az elmúlt hideg hónapok után igazi feltöltődés volt egy ilyen út. Jól esett testileg, lelkileg. Csilli nagyszerű társaság volt, és nagyon köszönöm a szervezést. Ő nézte ki a hotelt és a repcsiket is, ő intézte a foglalásokat. Én csak mindenre rábólintottam :) . KÖSZI CSILLI! I LOVE YOU! Most pedig nézzétek meg a filmet, amit az útról készítettünk. A vége lett a legviccesebb. Mi a csajokkal már többször megnéztük, és folyt a könny a szemünkből, annyira nevettünk. Kb. 10 perces. Tegnap este Brooklynban Zsófi szerkesztette össze az elemeket, ami késő hajnalig tartott. Zsófi, nagyon szépen köszönjük a munkádat!
Megbeszéltük, hogy az utazós hónapomban együtt megyünk vakációzni Kaliforniába. Kocsit fogunk bérelni, és megnézzük San Franciscot, Santa Barbarat, Los Angelest, Las Vegast, a Grand Canyont és San Diegot. Je-je-jeee!!! Igaz, ez még csak terv, de már ez is valami :).
Délután bementünk Manhattan-be farmert nézni, de nem jártunk sikerrel. Ezek után elindultunk a Museum of Modern Art(MOMA)-ba, de még a metron ülve meggondoltuk magunkat, és gyorsan átszálltunk egy visszafelé tartó szerelvényre. Így végül újra Bronx-ban kötöttünk ki, és múzeumozás helyett aludtunk :). Vasárnap reggel eljöttem a barátomtól, mert nem jó az, ha az egész hétvégét nála töltöm. Hagyni szeretek neki időt, hogy felkészüljön a következő hétre. De aztán délután Manhattan-ben meggondoltam magamat, és visszamentem Bronx-ba, vittem neki vacsit :).
Persze vigyázni kell hová lépek, mert itt-ott nyikorog a padló( = zaj = zavarja a forgatást), de már kitapasztaltam hová szabad lépni.
