Világszám!!!

Tele élményekkel...
Mostanság ez jellemzi leginkább New York-i életemet.

Két hatalmas show-t láttam az elmúlt 24 órában. Egyiket a Broadway-on, másikat a föld alatt a metróban. Kezdeném a mesélést az előbbivel.

New York City, Manhattan, Broadway Avenue az 50. és 51 utca között,

Winter Garden Theatre, este 8 óra, Mamma Mia Show.

A musical hatalmas élmény volt. Már csak egyedül emiatt is érdemes lenne eljönni New Yorkba.
Emlékszem, ott ültem Csilli mellett, aki ragyogó arccal ismételgette: Jajj Évi, itt ülünk a Broadway-on egy színházban. Jajj Évi...
Igen. Ide is eljutottunk. Mindig is mondtam, ha jövök New Yorkba, mindenképpen beülök a Broadway-on egy műsorra.
Fantasztikus volt a musical. A színészek, a tánc, a zene... nem lehet szavakkal leírni.
A finálé alatt már nem bírtam tovább ülni. Mondtam is Csillinek, most vagy soha... felálltunk, és táncolva tapsoltunk tovább. Képzeljétek el, a közönség felállt, és elkezdett táncolni... ebből gondolhatjátok mit érezhettünk (: .

A műsorra a koordinátorom szerzett olcsóbb(116 helyett 50 dollár) jegyeket. Négyen voltunk magyarok. Csilli, Zsófi, egy másik Zsófi(nincsen blogja) és Én. Remélem még lesz ilyenre lehetőségünk a jövőben. Ha már itt élhetek Manhattan-ben...

A másik nagy élményem ma reggel történt. Éppen hazafelé tartok az egyetemről, mikor a 72. utca és a Times Square között felszállt 6 fiatal srác a metróra. Öt afroamerikai(néger) és egy(tán két) fehér.
Leraktak egy magnót a metrokocsi közepére, és "táncraperdültek". Hihetetlen show-t nyomtak. Óriásira nyitott szemekkel figyeltem, és közben megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom otthon a fényképezőgépet. Ami érdekes volt, hogy egy-két centiket múlott, hogy sosem értek hozzá senkihez sem, akik a szerelvényen utaztak. Látszott, hogy már van tapasztalatuk. Rengeteget szaltóztak, volt egy pasi aki egy helyben többet is, nem volt semmi. Hihetetlen volt. Ott, az orrom előtt a metrón. Ez is csak New Yorkban történhet meg.

Utólag találtam 2 videot róla:

http://video.google.com/videoplay?docid=-3323456496995448417#

http://www.youtube.com/watch?v=SEN88ACISqA

Csodaszép New York. Képekben.

Csodaszép az ősz New Yorkban. Bárcsak itt lennétek és látnátok.
Az a legcsodásabb, ahogyan átsüt a szikrázó napsütés a színes lombkoronákon.
A City-ben sok a fénylő-hideg felhőkarcoló, és most az ősz színei kicsit melegebbé teszik a várost.

A helyiekről csak annyit mondanék, hogy "megőrültek". Pár nap, és itt van Halloween. A jelei már mindenütt látszanak. Alább írok róla.

Hétfőn is magammal vittem a fényképezőgépemet(mint általában mindig), mert tökéletes idő volt. Nincs is szebb nap őszt fotózni. Pár képet a bejegyzésem végére felraktam.

Kérlek szurkoljatok, hogy hétvégén is jó idő legyen. Ha minden igaz, megyek Bronx-ba a Bronx zoo(állatkert)-be, amit a legjobb állatkertnek tartanak egész New Yorkban. És ha klassz lesz az idő, olyan de olyan képeket fogok csinálni, hogy elhasaltok (Na ez az "elhasalás" nem tudom honnan jött. Mondta már nekem valaki korábban?).

A hétfői nap gyerekek szempontjából jól telt. A kisfiú a nagyinál volt, a kislányt pedig elvittem egy parkban, ahová egy ikerpár+babysitterük is velünk jöttek. A babysitter egy lengyel csaj. Au-pairként kezdte, de aztán itt maradt New Yorkban nanny-nek (dada).

Hazafelé a kislány elaludt. Nagyon cuki volt. Annyira sajnálom, hogy jövő nyár végén mikor hazamegyek, nem vihetem majd magammal. Valószínűleg meg fog szakadni a szívem.

Este a mama jógázni ment. Persze a hűtő üres, mint mindig. Apuci kitalálta, hogy menjünk el valahová enni. Tud egy jó hamburgerest. Mit? Hamburgerest? Ááááá. Persze ezt csak magamban gondoltam.

A Madison Square-re mentünk, 5 percre van gyalog. A téren van egy híres hely. Még sosem ettem ott, de mindig hatalmas sor áll. Apucika mondta, hogy ez jobb mint a "Meki". Képzeljétek miután leadod a rendelést, kapsz egy "távirányítót", és ha készen van a kaja, akkor az elkezd rezegni, és akkor érte mehetsz a menüért a pulthoz. Az "isteni finom"-nak beharangozott hamburgerre egy gyenge közepest adnék. Csakis azért nyomtam be 2 perc alatt, mert farkas éhes voltam. A vacsiban az volt a jó, hogy szabadtéren ettünk(folyton le akarták nyúlni a kaját a mókusok), és csodás volt a rálátás az Empire State Buildingre, ami fehéren volt kivilágítva, ahogyan még sosem láttam. Nagyon bántott, hogy nincsen nálam a fényképezőgép, mert le akartam fotózni Csillinek.

Most kedd este van, és annyira fáj a torkom, hogy alig birok nyelni. Már bevettem egy algopirint és elszopogattam a strepstils-t is. Holnap megyek a Broadway-ra(kb. 30 utcányival feljebb mint ahol lakom) megnézni a Mamma Mia musical-t. Jön Zsófi és Csilli is. Remélem jó lesz, és nem fogom betegség miatt végigszenvedni. A hét többi napján... Pénteken reggel tán elmegyek úszni. Kinéztem egy uszodát. Szombaton Halloween lesz. Boszorkány leszek. Erre az édesapám azt mondta, hogy be sem kell öltöznöm. Vasárnapra pedig New York északi körzete, Bronx van kijelölve. Állítólag Bronx-ban is van Little Italy. De főleg az állatkert lesz a cél (kivéve ha zuhog majd az eső).

Az idő megbolondult. Szombaton esett, vasárnap és hétfőn napsütés, ma megint egész nap esett... nem lehet követni. Egyébként meleg van, nem kell sapka-sál.

Az ígért hétfői képek (ha rájuk kattintasz, talán kinagyítódnak):




Egyes házakat szó szerint betekerték mű-pókhálóval. Bolondok.
Halloween: október utolsó éjszakáján feljönnek a lelkek a föld alól. Bemennek a házakba, és ha az ott lakók be vannak öltözve, azt hiszik a lelkek, hogy közülük valók, és továbbmennek másik házba. Emiatt öltöznek be a helyiek.

A Columbia Egyetem egyik épülete. Ez a kedvenc őszi képem(eddig). Imádom a napsugarakat.

Broadway. Jobb oldalt lakom. Az út végén a Union Square zöldellik(inkább sárgállik).

Union Square panorama I.

Union Square panorama II.

Árulják a tököket Union Square-en.

Ez a hölgy pedig cicákat árul. Nem vettem.

Délután a kislány (Macy) a játszótéren.

Az ikrek, Macy osztálytársai.

Nos, mára ennyi. Csak megakartam veletek osztani a hétfői képeket... Remélem tetszettek. Majd csinálok egy külön Ősz New Yorkban mappát a picasawebre, és oda fölteszem az összeset. Újabban elkezdtem a helyieket fotózni. Vicces milyen alakok vannak New Yorkban.

American Museum of Natural History

A hétvégével kapcsolatban... péntek este és szombaton vásárolgattam, hódoltam a nagy márkáknak. Ez van, ha az ember lánya elkerül egy világ-városba.

Visszajött a meleg. Szombaton rövid-ujjúban és esőkabátban mászkáltam. Áááá, nem a legjobb ha esik.
Este egy bárban mulattunk barátokkal.

Vasárnap reggel elmentem reggelit szerezni, mert a család még pénteken lelépett a szigetre, engem itt hagytak ennivaló nélkül, a kamerákat pedig mégsem ehetem meg. Dupla csokis muffin és bio áfonya joghurt. Igen, nagy a kontraszt. De miután levettem a polcról a muffint, muszáj volt valami egészségeset is a kosárba tenni. Nem volt időm mindent megenni, mert késésben voltam. Végül 30 perccel később érkeztem a múzeumhoz. A tegnapi eső után ma szikrázó napsütés fogadott.

American Museum of Natural History. A nagyon-nagyon-nagyon híres Amerikai Természettudományi Múzeum. A "múzeumlistámon" ez volt az első helyen, hogy ide biztosan el kell jönni.
Egy hete összeismerkedtem egy amerikai sráccal, aki egy multicégnél dolgozik, és így ingyen bejárása van az összes múzeumba. Bevihet másokat is. Vele jöttem.

A múzeum nagy. Sosem értettem melyik emeleten vagyunk.
Amit kiemelnék, az a dínó-gyűjtemény. Ez nem volt semmi. Ezen kívül láttam még sok szép pillangót és egy-két hatalmas kitömött tigrist. Azt hittem a tigrisek kisebbek. Hiszen valójában cicák. De nem, nem kicsik, óriási nagyon. Nagymacska helyett inkább nagyon-nagy macskának kéne őket hívni. Na a cicákról ennyit.

A múzeum szép volt vagy nem tudom. Valószínűleg a híre miatt túl sokat vártam. Ami nem tetszett, hogy a kiállított tárgyak fele műanyagból volt. Kicsit fel kéne újítani (leporolni) a tárat, és egyből jobb lenne minden.

Na de nem mondok róla rosszat, mert igazából oda sem figyeltem rendesen, mert volt társaságom.

Arra a következtetésre jutottam, mint legutóbb. Ha rendesen meg akarok nézni valamit, akkor egyedül kell menni. Szóval majd visszamegyek még egyszer, talán február körül, mikor túlságosan hideg lesz a kinti programokhoz.

Néhány kép:

Virtualis memoria

Ez a kiírás jelent ma meg a gépemen:

Ezt csak azért tettem fel, mert nem tudom hogy mi. Van hogy így van. Ez meg az meg semmi sem.

Egy este

Ma este is egy bárban találkoztunk. Csilli, Zsófi, Bertram és Én. Csak így magyarosan. Ettünk is, ittunk is, jót beszélgettünk is. Utána a csajokkal elnéztünk a Times Square-re. Még úgy sem csináltam az új gépemmel esti Times Square-es képeket.

Pár hete pár száz dollár "odaveszett", miközben egy Panasonic Lumix 18-as optical zoom-al rendelkező fénykéezőgéppel gazdagodtam. Ez már nem olyan pár cm-szer pár cm-es turistakütyü. Amolyan "kicsitkomoly" gép. Nem is tudom minden gombját mit jelent :).

Lényeg a lényeg, hogy Évike aki imád fényképezni, végre valami használhatóbb géppel járja tovább New York City-t, és ettől nagyon boldog :). Na és Nektek is jobb képeket tudok majd mutatni.

Puszi.

Subway( a new york-i metron)

Times Square

Csilli és Zsófi

Egy jap...

Egy japán lánnyal (aki egyik kedvenc csoporttársam a suliban) együtt reggelizünk a Columbia épületében lévő Starbucksban. Emy-nek hívják. Téma: Amerika kontra Japán.
A férjét a munkája hozta az USA-ba, ő pedig követte a férjét. Emy szereti Amerikát. Itt sokkal nagyobb a szabadság, nincsenek olyan szigorú társadalmi szabályok mint Japánban, és így könnyebb az élet. Ami a legnagyobb meglepetést okozta neki itt, hogy a férfiak előreengedik az ajtóknál. Ragyogó arccal mesélte, hogyan reagált az első "előreengedésekre".

Nagy élvezet más nemzetek szokásait hallgatni. És bizony New Yorkban minden nemzetnek vannak fiai, lányai.
Sok az izgalmas, sok az új, van mit tanulni...

NEGYED ÉV utolsó 4 napja

Ma, október 20-án vagyok itt pontosan 3 hónapja. Többnek tűnt.

Pénteken rossz hírek érkeztek otthonról.
Egy fontos barátomnak, akivel az elmúlt sok-sok hónapban együtt laktam Budapesten, nagyon komoly autóbalesete volt. Ilyenkor az embernek olyan érzése lesz mintha egy tonnányi súlyt pakoltak volna a mellkasára. Meg se tudtam szólalni. Anyu csak azt kérdezte skype-on, hogy "sírsz"?

Anyu orvos, így fel tudta hívni a kórházat és beszélt az orvossal. "A körülményekhez képest jól van"-tól kicsit megnyugodtam. Jövő hét közepén újra érdeklődik.

Estére elhatalmasodott rajtam egy olyan érzés, hogy muszáj elmennem valahová. Staten Island szigeten kötöttem ki.

Panorama a kompra várakozókról.

Szombaton Dóri bejött a City-be. A Washington Square-en találkoztunk.
Utcai vásár volt, segített választani sapit, mert ugye hirtelen leült az idő.
Délután beültünk Manhattan legjobb pizzázójába. Aki eljön New Yorkba meglátogatni, mindenkit elviszek oda.

Jóllakva metróra ültünk, és meg sem álltunk Bronx-ig. Emlékeztetőül: New Yorknak 5 kerülete van, mégpedig Manhattan(a központ), Brooklyn, Queens, Bronx (ide jöttünk most) és Staten Island (ahová átmentem pénteken komppal).

Néhány kép Bronx-ból:

Az utcán gördeszkáznak...

Bronx-ban van a Yankee Stadion.
Van egy régi, és közvetlen mellé építették az újat. Körbejártuk, éppen egy meccs kezdődött. Dórit nem sikerült rávennem, hogy beüljünk megnézni. Bár úgy sem értettem volna egy kukkot sem a baseball-ból. Dóri ismeri a szabályokat, megígérte, hogy majd elmagyarázza. Csilli pedig másnap megígérte, hogy majd megnéz velem egy meccset.

Nem lehet ám csak úgy kocsival behajtani.

Yakee Stadion után beültünk egy olyan nagyon-nagyon tipikus Dining Room-ba. Úgy éreztem magamat, mintha egy amerikai filmbe lennék. Kicsit gettós a hely, zsíros hamburgereket tesznek le a munkába belefáradt New York-i emberek elé.


Este buli volt. Szokásos szombat esti pary-night a Webster Hall-ban.
Zsófival és egy orosz au-pairral, Lana-val mentem. A show 2 után kezdődött, nagyon-nagyon jó volt.



Késői fekvés, vasárnap korai kelés. Irány a Metropolitan Múzeum. Csillivel és Bertrammal. Igazából csak a társaság miatt mentem, és cseppet sem a múzeum miatt, hiszen ha jól megakarom nézni, úgyis egyedül megyek.
Magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett. Mindenkinek ajánlom!

Én és Csilli egy vicces tükörben.

Múzeum után beültünk jóllakni egy klassz helyre, majd az utóbbi napok nemalvása miatt hulla fáradtan mentem haza. Még kaptam egy meghívást az estére, de áttettem a programot jövő hétre. Majd meglátjuk...

You have to...

Elmetünk ma egy Halloween Store-ba. Mennyi kellék volt! Nem is tudom mit választanék.

A gyerekek a következőket: 6 éves kisfiú - star wars jelmez, 4 éves kislány spiderman(pókember). Ettől kész voltam. Hogy lehet egy kislány álma pókembernek öltözni? Na mindegy.

A kislány a kisfiú jelmezében :)

Anyuka megkérdezte mi leszek. Mondtam, hogy semmi. Azt már nem tettem hozzá, hogy bocsi de nincsen kedvem egyetlen este 50-60 dolcsit elkölteni jelmezre. Na erre kikerekedett a szeme, hogy hogyhogy nem fogok beöltözni, mert hogy New Yorkban mindenki beöltözik, így nekem is kell (you have to...) !.

Pár perc múlva találkozunk egy ismerőssel. Ő is kérdi mi leszek. Neki is mondom, hogy semmi. Ő is a "you have to"-val reagált.

Érdekes, hogy ledöbbennek rajta. Talán kicsit túl nagy hangsúlyt fektetnek a Halloween-ra. Bezzeg ha megkérdezed őket, hogy akkor most pontosan mit is ünnepelnek, nem tudják a választ.

Félek, hogy végül tényleg be kell öltöznöm, és nem úszom meg pénzköltés nélkül. El is játszottam a gondolattal mi lennék.

Vámpír. Tütüben. Yeahhh!!!

TV bekapcs, gyerek kikapcs.

Egyik nap feljött egy színész (mozifilmekben játszó) apuka a kislányával, hogy itt hagyná a gyerkőcöt fél órára. OK, persze.
Ez fél4-kor volt. Tudjátok mikor vitte el kislányt? Nyolc után. Akárhogy is számolom, ez több volt mint fél óra. Egyébként nem baj ha több gyerek van, mert legalább lekötik egymást. De ezek most nem kötötték le egymást. A kislány olyan rossz volt, hogy nem hittem a szememnek. Ha valamire azt mondtam, hogy azt nem szabad, azért is azt csinálta. Na meg folyton lerohangált a studioba, pedig ott munka van. Odament a kliensekhez, és vigyorogva köszöngetett. Áááá. A srácok (akik a studioban dolgoznak) csak röhögtek rajtam, ahogyan folyamatosan felrohangálok a gyerekkel, aki persze újra visszajön... Ráadásul azt sem tudom hogy hívják. Pár perc alatt "felrobbantotta" a játszószobát. Olyan kupi volt, mint még soha.

Kitalálta a kiscsaj, hogy megmutatja hogyan tud sikítani. Mondtam, hogy nee... késő. Úgy sikított, hogy berezgett a dobhártyám. Próbáltam csitítani, semmi. Sikítani tilos, mert fölöttünk forgatnak.

Nem volt mit tenni, benéztem a szerkesztőszobába(éppen vágtak egy riportot). Megkértem egy srácot(Chris), hogy lenne-e olyan szíves bekapcsolni valamit a gyerekeknek, mert különben nem lesz nyugi. Nevetve jött föl... mondott pár jó szót a piciknek, és elindította a Pokemont. TV bekapcs, gyerek kikapcs.

A bal az "enyém", a jobb pedig a "fél órára" itt hagyott kislány.

Ettől kezdve nyugi volt egészen addig, amíg valamelyik nyújtózkodás közben le nem esett az ágyról. Mikor hallottam a koppanást, már tudtam hogy sírás jön :). Olyan tipikus hangja van amikor a fejük koppan.

Apuci mikor elvitte a kislányt,kérdezte, hogy érezték magukat. Azt mondták, jól. Erre az volt apuci válasza, hogy akkor máskor is majd itt hagyja a gyereket.

Neee!!!!

Magyar vacsi szipogással

Kaptam a hostmamától sms-t, hogy én főzök vacsit. OK. Ennyit írtam vissza.

Irány a bioáruház. Vettem csirkét, tejfölt, feketeborsot, vegetát(hurrá!!!). Tejfölös csirkét kapnak vacsira. Hihi.
Napok óta semmi sincsen otthon, és képzeljétek volt olyan nap, hogy müzlit(bio!) ettem tejjel(bio) reggelire, ebédre, vacsira. Ha hazamegyek, valószínűleg évekig nem tudok majd müzlire nézni.

Azért kapnak magyar vacsit, mert egy ideje nem ettem rendesen és már vágyom valami normálisra. Na és ugye kulturális csereprogram keretében jöttem ki, ezért itt az ideje kultúrát cserélni. Egyenek magyar kaját!

Kis késéssel elkészült a magyar vacsi. Azt mondták a szülők, hogy már alig várják, hogy megkóstolják. A törpéknek azért főztem külön mást is.

Megkérdezték hogyan kell enni. Rá kell tenni a rizsre a szószt? Igen. Úgy.

Rátették. Apuka első reakciója: Na ez aztán a gasztronómiai különbség! Még sosem ettem ehhez hasonlót, ez nagyon új.

Ekkor mondtam a családnak, hogy ha nem ízlik, van a hűtőben pizza...

Ízlett nekik. Legalábbis azt mondták, elég hihetően előadva. Talán el is hittem nekik, miután másodszorra is szedtek, nem is keveset.

Jó sok bors volt a tejfölös csirkében. Nekem már ott lapult a zsebemben a zsepi. Előre tudtam, hogy kell...
A szülők már szipogtak. Szipogtak. Szipogtak. Szipogtak.

Apropó (: szipogás.
Sosem látom az amerikaiakat orrot fújni. Ez vagy véletlen, vagy tényleg kevésbé fújnak orrot, és inkább szipognak helyette. Mióta erre felfigyeltem, mindig félve fújom ki orromat ha többen látják.

Egy kérdés, hátha valaki tudja:
Illetlenség New Yorkban orrot fújni mások előtt?

BOSTON

Sziasztok!

Hazaértünk Zsófival Bostonból. Fantasztikus volt!
Íme a beszámoló:

China town-ba, ahonnan a busz indul, sokáig tartott eljutni. New York-ban hétvégén reggel fél hat-kor ritkán járnak a metrok. Az elsőre fél órát, a másodikra negyed órát vártam, rossz, és kevésbé rossz arcokkal együtt.

Zsófi már a buszmegállóban állt mire odaértem. Becsekkoltunk, pontban fél hétkor elindult a busz. Négy óra utazás várt ránk.

Már egy ideje úton voltunk, mikor megkérdeztem Zsófit, hogy neki is csípi-e valami az orrát. Rájöttünk, hogy az előttünk ülő pár "illatozik". Egy fiatal pár volt, kb. velünk egykorúak, és a hajukon látszott, hogy napok óta nem fürödtek. Váááá!
Mikor megállt a busz félúton pihenni, kihasználva az alkalmat átültünk. Észrevettük, hogy rossz helyet választottunk, mert a fejünk fölött lévő lámpa-klíma komplexum nincsen megfelelően rögzítve, konkrétan hiányzott a csavarok fele. Mikor a busz rázkódott, iszonyatos hangot adott, mert fel-le csapkodott a fejünk fölött. Könnyesre röhögtem magamat.

Egyébként az ülőhely nagyon kényelmes volt, volt lábtartó, hajszálpontosan indult a busz, és ugyanilyen pontosan is érkezett. Bostonhoz közeledve csodás volt a táj. A fák lombkoronája zöld, sárga és bordó színben ragyogott. Néha elmentünk egy-egy kisebb tó mellett, amelyek különösen csodásak voltak. Öröm volt nézni. Két és fél hónap New York után jó érzés volt természetet látni :). Hiányzik...

A tájat nézve beugrott egy szó: New England. Mondtam is Zsófinak a buszon, hogy a táj arra emlékeztet.
Sok-sok útikönyvet lapoztam át, sok-sok képet láttam már Amerikáról, és a kilátásról most az azokban látott természetképek jutottak eszembe.
Bostonból hazaérve utánajárva a dolognak jöttem rá, hogy igen, ott voltunk. New England-ben. :)

A képen látható államok tartoznak New England-hez. Boston Massachusetts államban(barna szín) van. New York állam New England-től délre és nyugatra helyezkedik el.

Bostonban a buszállomásról (South Station) átsétáltunk a mellette lévő metroállomásra. Vonaljegyet venni röhejesen sokáig tartott. Az automata más mint New Yorkban, és a használata közel sem olyan egyértelmű.

A metróról a város központi részén szálltunk le, a Park Street-nél. Még otthon utánajártam Bostonnak, lefénymásoltam ezt-azt, így kész tervvel, kistérképpel vágtunk neki várost nézni.

Két hatalmas park van a város közepén, a Public Garden és a Boston Common. E két park, és a körülötte lévő közeli területek számítanak a központnak.

Boston belvárosa.
Középen látható a két nagy park.
Az ettől északra, keletre és délre fekvő területeket jártuk be.

A metróról (RED line) Park Street-nél szálltunk le, a Boston Common park jobb oldalán.
Innen néhány percnyire van a Massachusetts State House. Csodás épület. Az aranykupolája már messziről csillog.


Az első úticél a Beacon Hill, mely a parkok fölött fekvő terület. Régen itt lakott a gazdag elit, de mára nagy részük átköltözött a Back Bay-be.

Utcáról-utcára megvolt az útvonal-tervünk. Beacon Street, Charles Street(!), Mount Vernon Street, Pinckney Street, Louisburg Square, Chestnut Street, Walnut Street. Persze letértünk róla itt-ott(például egy cukrászda vagy Starbucks kedvéért), és némelyiket többször is érintettük.
Gyönyörű utcákban sétáltunk. Kicsit Angliára emlékeztetett az egész. Az utcák, a házak és az üzletek olyan régiesek voltak. Egy felhőkarcoló sem volt a közelben. Egyes házak oldalát növények futották be. Az utcák picik voltak és takarosak. A legtöbb ablakban virág, a lépcsőkön tök. Majd a képek többet mesélnek helyettem.





A Beacon Hill után megnéztük a parkokat. Mind a két park tele volt mókussal, akárcsak a New York-iak. Szépen rendezettek, van tavacska és emlékművek. Először a Boston Common-ban ültünk le egy padra, a Frog Pond(Békás-tó) mellé. Az időjárással nagy szerencsénk volt. Két nappal korábban még úgy tudtuk, hogy egész nap szemerkélni fog az eső Bostonban. De az indulás előtti éjszakán újra megnéztem a neten, és azt írták, reggel 9-ig eláll az eső. Így is történt. Mikor beértünk Bostonba, már csak néhány tócsa jelezte, hogy pár órája még esett. Felhős volt az ég. Mikor kisütött a nap, melegünk volt, és hiányoltuk az otthon maradt napszemüvegeinket. Mikor eltakarta a napot egy felhő, visszatettük a nyakunkba a sálat.

Boston Common után átsétáltunk a mellette lévő Public Garden parkba. Megkerestük George Washington bronzszobrát. Utána a parkban találtunk egy meseszép fát. A levelei amik már részben lehullottak, gyönyörűen mutattak a zöld füvön.
Zsófinak fáramászós kedve támadt, így készült pár jó kép :).


A Szabadság-ösvény.
Bostonnak több helyszíne áll közvetlen kapcsolatban az amerikai függetlenségi háborúval, mint bármelyik másik városé. Ezek közül a legfontosabb helyszíneket, és a város múltjához kötődő más fontosabb helyszíneket kapcsol össze a "The Freedom Trail", azaz A Szabadság-ösvény.
Piros vonal jelöli a járdákon ezt a 4 km hosszú sétautat. Az út a Boston Common partól indul, végighalad a városközponton, a régi Bostonon, Charlestown-ban, és végül a Bunker Hill-nél ér véget.

Elindultunk az "ösvényen". Útközben sok-sok nevezetes helyet érintettünk.
Park Street Church, Old Granary temető, King's Chapel(a templom, bejárat melletti padját azoknak az elítélteknek tartották fent, akik itt hallgatták meg az utolsó prédikációt, mielőtt a Boston Commonon felakasztották őket), a régi Boston központja(School Street, Old State House, Faneuil Hall)...



A Quincy Market-ben ebédeltünk. Ezt a helyet Csilli ajánlotta, aki még reggel, mikor a buszon ültünk hívott fel minket, hogy szép napot kívánjon nekünk Bostonban.
Salit ettünk mind a ketten, én hússal, Zsófi hús nélkül. Fincsi volt!

Ebéd után, amit egyébként 4 és fél5 között ejtettünk meg, elindultunk a kikötőbe. Ha Bostonról hallok beszélgetést, a kikötő mindig szóba jön. Nagyon híres.



Jó volt elnézni a semmibe, és figyelni az induló, érkező hajókat. Sötétedni kezdett. A napocska eltűnt, és azzal együtt a meleg is. Már Bostonba érkezéskor megbeszéltük, hogy kéne venni emlékbe egy Boston-pulcsit, de most, hogy fáztunk és már nem volt mit magunkra vennünk, vásároltunk is egy-egy pulcsit. Nem cipzáros, kenguruzsebes, szürke, kék betűkkel... Mindkettőnknek ugyanez tetszett. Felvettük a szupi-meleg-pihe-puha pulcsinkat, és attól kezdve nem fáztunk. Imádtuk a pulcsi zsebeit. Nekem melegítette a kezemet, Zsófi pedig:
"be lehet tenni a fényképezőgépet, és akkor kapod elő, amikor csak akarod"-nak örült.

Sokat röhögtünk magunkon, hogy mennyire tipikus turisták vagyunk. Bostonos egyenpulcsi, sportcipő, kezünkben fényképezőgép, térkép.
Sötétben folytattuk tovább a városnézét. Átsétáltunk a Downtown Crossing-on(gyalogos bevásárlónegyed), Színháznegyeden, China town-on(ami állítólag a San Francisco-i és a New York-i után az USA harmadik legnagyobb kínai negyede, de elárulom, hogy a New York-ihoz képest nagyon gyenge volt :) ). Korom sötétben néztük meg a Triniti Church-öt, mely Amerika 10 legszebb épülete közé tartozik, de a sötét miatt erről nem bizonyosodtam meg :). A templom előtt van a Copley Square, az itt szervezett hetivásárról és koncertekről híres. Átsétáltunk a Newbury Street-re, ami a luxusüzleteiről nevezetes, itt vásárolnak a gazdag bostoniak és tehetős turisták. Tényleg nagyon "fancy" a hely.

Este 7 múlt, mikor a Public Garden dél-nyugati sarkához értünk. Visszasétáltunk a Park Street metroállomáshoz, és időben elértük a 8-as New York-i távolsági buszt. Zsófi még a buszról integetett Bostonnak, majd elhagytuk a várost.

Szinte végigaludtuk a teljes 4 órás utat. Mikor felébredtünk, már olyan közel voltunk New York-hoz, hogy láttuk a kivilágított Empire State Buildinget. Ahogy közeledtünk Manhattan-hez, a fényektől egyre világosabb lett. Ragyogott New York City. Öröm volt nézni, hogy ez a "mi városunk".

A Williamsburg Hídon dugó miatt(éjfélkor dugó? incredible!) lépésben haladt a busz, és mi ennek örültünk, mert csodás volt a kilátás a hídról. Legszebb a Chrysler Building volt. A felhőkarcoló teteje olyan, mintha kagylókból lenne kirakva, és így este úgy nézett ki, mintha mindegyik kagyló alatt külön lámpát gyújtottak volna...

China town-ban a Manhattan híd lábánál szálltunk le a buszról. Innen gyalog mentünk a Canal Street-re a Q metróhoz. Itt elbúcsúztunk Zsófival. Ő ment Brooklyn-ba, és pedig a Union Square-re haza.
Nagyszerű nap volt. Vicces volt az út, szerencsénk volt az időjárással, kitűnő volt a társaság, és nem utolsó sorban csodás volt Boston...

Évi

u.i.: többi kép a picasa alumban, link a jobb sávban (: