Hat hónapja vagyok New Yorkban.
Ennek alkalmából készítettem valamit:
http://newyorkrol.blogspot.com
Üdv,
Évi
2010. január 20., szerda
2010. január 18., hétfő
Pasis sztorik
Kis történetek...
MUNKA
Nem rég írtam egy bejegyzést, hogy egy turistáknak szuveníreket áruló boltban a tulaj eladói állást ajánlott.
Visszamentem megbeszélni vele a részleteket.
Ismét elmondtam, hogy nekem mikor lenne jó, mikor érek rá dolgozni, és amin meglepődtem, hogy míg legutóbb azt mondta, hogy neki a délelőttök jók, most azt mondta, hogy az esték jók.
Kérdeztem, hogy hogy fizet, erre csak azt mondta, hogy jól, és hogy majd megbeszéljük.
Kérdezte, hogy mit csinálok ezen a hétvégén, mondtam, hogy jön egy barátnőm Washingtonból(Dóri), és vele fogom tölteni.
Erre jön a kérdés: She is your girlfriend? (A csajod?)
Válaszom: Nem. Nem a lányokat szeretem, és egyébként is van egy barátom.
Kérdése: Csak egy?
Válaszom: Persze. Csak egy. Nem vagyok olyan lány, aki egyszerre több pasival is jár.
Nem értettem, miért teszi fel ezeket a kérdéseket.
Aztán beszélgettünk a munkáról, mondta, hogy itt az eladókkal olyan a kapcsolat, mint egy nagy család. Mondtam, hogy az jó, nekem nagyon fontos a jó kapcsolat azokkal akikkel együtt dolgozom.
Erre meg megkérdezni, hogy én pontosan mit értek a kapcsolat szó alatt? Mert úgy az alatt lehet csak barátságot érteni, de többet is.
Na itt már ideges lettem, hogy akkor ez a pasas(60-65év körüli) nem is eladót, hanem biztosan kurvát keres.
Szerintem észrevette rajtam, hogy ez nem tetszik. Aztán kérdezett még ezt meg azt... és a végén azt mondta, hogy én egy nagyon okos, talpraesett, munkára kész és megbízhatónak tűnő lány vagyok, és hogy adjam meg a telefonszámomat, majd hív. Telefonszámot nem adtam meg(Isten ments!), hanem az email címemet. Ez 3 napja volt. Persze nem írt.
Többen is mondták már, hogy ha valaki azt mondja, hogy babysitterként dolgozik, azt hiszik kurva. Tőlem egyszer már megkérdezték, hogy tényleg babysitterkedem-e. Akkor is felháborodtam.
Ebből az esetből is tanultam.
A munka miatt csalódott vagyok, tényleg azt hittem, hogy lesz hol dolgoznom szabadidőmben.
Hát igen, ez mégsem olyan egyszerű...
A MEKIS SRÁC
Szombat délután találkoztam a barátommal, de egy kis időre magamra maradtam, mert neki dolga volt, és addig én beültem a mekibe megenni egy fagyit. Nagyon-nagyon szeretem a csokiöntetes....
Egyszer csak odajön egy srác, és kérdi, hogy leülhet-e az asztalomhoz. Akartam mondani hogy nem, hiszem mindjárt jön a barátom, de a srác azonnal leült.
Kedves volt nagyon, még szimpatikus is. Kérdezősködött, válaszolgattam. Mondta, hogy meccsről jön(talán kosárlabdát mondott), és nagyon-nagyon éhes. Én viszont oltári ideges voltam, hogy mikor nyit be Honey. Elég féltékeny típus. Pedig semmi oka rá. Mindegy.
Láttam az ablakon át, hogy közeledik, így gyorsan felugrottam az asztaltól, a srácnak mondtam egy "Have a nice day" ("Legyen szép napod")-ot, aztán kiviharzottam.
Honey-val töltöttem a délutánt, majd elbúcsúztunk, mert haza kellett mennie.
A metron ültem hazafelé, mikor észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Egyből fölment bennem a pumpa. Úristen, mit fog szólni a host családom, hogy az ő általuk adott telefont elhagytam.
Rohantam haza, be a szobámba, bekapcsoltam a laptopot. El akartam valakit érni azonnal, hogy hívjon föl engem, mert hátha valaki felveszi és megmondja hogy hol vehetem át a telefonomat.
Alig kapcsol be a laptopom, villog is egy kis skype ablak. Megnyitom, és olvasom Csilli sorait:
Szia Évi, hallom elhagytad a telefonodat.
Gyorsan hívom őt skypen, és meséli, hogy egy pasi megtalálta a mekiben... Kértem, hogy hívja fel hol van, azonnal érte megyek.
A srác mondta Csillinek, hogy még fél óráig a 42 utca és a 6. sugárút észak-keleti sarkán lesz, ott vár, de többet nem tud várni.
Rohantam. Nagyon. És imádkoztam, hogy azonnal jöjjön egy metro. Azonnal jött, ráadásul express. A Times Squaer-ről futottam egy tömböt, és alig hiszem el, de a telefonhívás után 12 perccel már ott is voltam. Viszont a srác nem. Ekkor pánikba estem, hogy csak viccelhetett, mert nincs is itt. Csilli mondta, hogy egy fekete kabátos, fekete hátizsákos, fekete pasit keressek. Ilyen nem volt. Kétségbeesve megkértem egy járókelőt, hogy nem adná-e ide a mobilját, hogy felhívjam magamat. Szerintem megsajnált, mert azonnal kutatni kezdett a táskájába és a kezembe nyomat. Hívtam saját magamat és egy férfi hang szólalt meg. Mondtam, hogy szia, Évi vagyok, nálad van a mobilom, itt vagyok a megbeszélt helyen, hol vagy?...
Mondta, hogy elment, de 5 perc és itt lesz.
Öt perc múlva egy ismerős srác tűnik föl, azonnal a kezembe adja a telefonomat. Ő volt az, aki beszélgetni próbált velem a mekiben.
Azon agyaltam, hogy miért nem adta le a mekiben mint talált tárgyat, és miért vitte magával. Persze rájöttem ám. Azért tette, mert még látni akart. Azt mondta, hogy mikor elrohantam, otthagytam a telefonomat. Nekem az is eszembe jutott, hogy esetleg ő vette el az asztalról mikor és folyamatosan hátrafelé néztem, hogy mikor jön a pasim. Ezt már sosem fogom megtudni, de valószínűleg csak én hagytam ott.
Beszélgettünk kb. tíz percet, és igazából szimpi is volt. Milliószor megköszöntem hogy visszaadta a telefonomat. Tudjátok, ahogyan ezt illik. Ő pedig jó fej volt, és mondta, hogy jövök neki egy sörrel. Nem volt jobb ötletem, mondtam, hogy OK. Aztán mondtam neki, hogy van barátom, és hogy egyébként miatta voltam olyan ideges a mekiben, de mint barátok tényleg nagyon szívesen meghívom egy italra. Felhívta magát a mobilomról, majd mentette a számomat, és abban maradtunk, hogy ha a WH-ba megy bulizni, ahová én is járok, szól, és akkor ott majd meghívom valamire. Mikor elköszöntem, megölelt. Meglepődtem.
MUNKA
Nem rég írtam egy bejegyzést, hogy egy turistáknak szuveníreket áruló boltban a tulaj eladói állást ajánlott.
Visszamentem megbeszélni vele a részleteket.
Ismét elmondtam, hogy nekem mikor lenne jó, mikor érek rá dolgozni, és amin meglepődtem, hogy míg legutóbb azt mondta, hogy neki a délelőttök jók, most azt mondta, hogy az esték jók.
Kérdeztem, hogy hogy fizet, erre csak azt mondta, hogy jól, és hogy majd megbeszéljük.
Kérdezte, hogy mit csinálok ezen a hétvégén, mondtam, hogy jön egy barátnőm Washingtonból(Dóri), és vele fogom tölteni.
Erre jön a kérdés: She is your girlfriend? (A csajod?)
Válaszom: Nem. Nem a lányokat szeretem, és egyébként is van egy barátom.
Kérdése: Csak egy?
Válaszom: Persze. Csak egy. Nem vagyok olyan lány, aki egyszerre több pasival is jár.
Nem értettem, miért teszi fel ezeket a kérdéseket.
Aztán beszélgettünk a munkáról, mondta, hogy itt az eladókkal olyan a kapcsolat, mint egy nagy család. Mondtam, hogy az jó, nekem nagyon fontos a jó kapcsolat azokkal akikkel együtt dolgozom.
Erre meg megkérdezni, hogy én pontosan mit értek a kapcsolat szó alatt? Mert úgy az alatt lehet csak barátságot érteni, de többet is.
Na itt már ideges lettem, hogy akkor ez a pasas(60-65év körüli) nem is eladót, hanem biztosan kurvát keres.
Szerintem észrevette rajtam, hogy ez nem tetszik. Aztán kérdezett még ezt meg azt... és a végén azt mondta, hogy én egy nagyon okos, talpraesett, munkára kész és megbízhatónak tűnő lány vagyok, és hogy adjam meg a telefonszámomat, majd hív. Telefonszámot nem adtam meg(Isten ments!), hanem az email címemet. Ez 3 napja volt. Persze nem írt.
Többen is mondták már, hogy ha valaki azt mondja, hogy babysitterként dolgozik, azt hiszik kurva. Tőlem egyszer már megkérdezték, hogy tényleg babysitterkedem-e. Akkor is felháborodtam.
Ebből az esetből is tanultam.
A munka miatt csalódott vagyok, tényleg azt hittem, hogy lesz hol dolgoznom szabadidőmben.
Hát igen, ez mégsem olyan egyszerű...
A MEKIS SRÁC
Szombat délután találkoztam a barátommal, de egy kis időre magamra maradtam, mert neki dolga volt, és addig én beültem a mekibe megenni egy fagyit. Nagyon-nagyon szeretem a csokiöntetes....
Egyszer csak odajön egy srác, és kérdi, hogy leülhet-e az asztalomhoz. Akartam mondani hogy nem, hiszem mindjárt jön a barátom, de a srác azonnal leült.
Kedves volt nagyon, még szimpatikus is. Kérdezősködött, válaszolgattam. Mondta, hogy meccsről jön(talán kosárlabdát mondott), és nagyon-nagyon éhes. Én viszont oltári ideges voltam, hogy mikor nyit be Honey. Elég féltékeny típus. Pedig semmi oka rá. Mindegy.
Láttam az ablakon át, hogy közeledik, így gyorsan felugrottam az asztaltól, a srácnak mondtam egy "Have a nice day" ("Legyen szép napod")-ot, aztán kiviharzottam.
Honey-val töltöttem a délutánt, majd elbúcsúztunk, mert haza kellett mennie.
A metron ültem hazafelé, mikor észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Egyből fölment bennem a pumpa. Úristen, mit fog szólni a host családom, hogy az ő általuk adott telefont elhagytam.
Rohantam haza, be a szobámba, bekapcsoltam a laptopot. El akartam valakit érni azonnal, hogy hívjon föl engem, mert hátha valaki felveszi és megmondja hogy hol vehetem át a telefonomat.
Alig kapcsol be a laptopom, villog is egy kis skype ablak. Megnyitom, és olvasom Csilli sorait:
Szia Évi, hallom elhagytad a telefonodat.
Gyorsan hívom őt skypen, és meséli, hogy egy pasi megtalálta a mekiben... Kértem, hogy hívja fel hol van, azonnal érte megyek.
A srác mondta Csillinek, hogy még fél óráig a 42 utca és a 6. sugárút észak-keleti sarkán lesz, ott vár, de többet nem tud várni.
Rohantam. Nagyon. És imádkoztam, hogy azonnal jöjjön egy metro. Azonnal jött, ráadásul express. A Times Squaer-ről futottam egy tömböt, és alig hiszem el, de a telefonhívás után 12 perccel már ott is voltam. Viszont a srác nem. Ekkor pánikba estem, hogy csak viccelhetett, mert nincs is itt. Csilli mondta, hogy egy fekete kabátos, fekete hátizsákos, fekete pasit keressek. Ilyen nem volt. Kétségbeesve megkértem egy járókelőt, hogy nem adná-e ide a mobilját, hogy felhívjam magamat. Szerintem megsajnált, mert azonnal kutatni kezdett a táskájába és a kezembe nyomat. Hívtam saját magamat és egy férfi hang szólalt meg. Mondtam, hogy szia, Évi vagyok, nálad van a mobilom, itt vagyok a megbeszélt helyen, hol vagy?...
Mondta, hogy elment, de 5 perc és itt lesz.
Öt perc múlva egy ismerős srác tűnik föl, azonnal a kezembe adja a telefonomat. Ő volt az, aki beszélgetni próbált velem a mekiben.
Azon agyaltam, hogy miért nem adta le a mekiben mint talált tárgyat, és miért vitte magával. Persze rájöttem ám. Azért tette, mert még látni akart. Azt mondta, hogy mikor elrohantam, otthagytam a telefonomat. Nekem az is eszembe jutott, hogy esetleg ő vette el az asztalról mikor és folyamatosan hátrafelé néztem, hogy mikor jön a pasim. Ezt már sosem fogom megtudni, de valószínűleg csak én hagytam ott.
Beszélgettünk kb. tíz percet, és igazából szimpi is volt. Milliószor megköszöntem hogy visszaadta a telefonomat. Tudjátok, ahogyan ezt illik. Ő pedig jó fej volt, és mondta, hogy jövök neki egy sörrel. Nem volt jobb ötletem, mondtam, hogy OK. Aztán mondtam neki, hogy van barátom, és hogy egyébként miatta voltam olyan ideges a mekiben, de mint barátok tényleg nagyon szívesen meghívom egy italra. Felhívta magát a mobilomról, majd mentette a számomat, és abban maradtunk, hogy ha a WH-ba megy bulizni, ahová én is járok, szól, és akkor ott majd meghívom valamire. Mikor elköszöntem, megölelt. Meglepődtem.
2010. január 13., szerda
Nincs keved itt dolgozni? Dehogynem.
Ma is forgatás van.
Azt mondta a host apukám, hogy nyugodtan itthon lehetek.
Ha fotózás van mindig maradhatok, de ha "filming" van, ami ugye hangérzékeny munka, le kell lépnem. Ilyenkor várost szoktam nézni, vagy elmegyek a 42. utcai könyvtárba tanulni.
Miután felveszem a piciket a suliból délután, el szoktuk "csövezni" az időt. Pizzázó, játszótér, nagyilátogatás, könyvtár, múzeum...
Annak ellenére, hogy megengedték, hogy itthon maradjak, délelőtt elmentem a Macy's-be (NY talán leghíresebb "plázája"). Vettem egy pár fülbevalót, majd visszaindultam haza, de közben betértem pár turista boltba képeslapokat venni.
Az utolsóban ahová bementem, szóba elegyedtem a tulajjal. Az üzlet az átlagosnál nagyobb, és itt találtam a legjobb képeslapkínálatot.
Azt kérdezte az üzlettulajdonos, hogy fotózással foglalkozom-e, mert hogy kiválasztottam a legművészibb képet. Mondtam neki, hogy csak turistaként foglalkozom a fotózással, de egyébként csak félig-meddig vagyok turista. Kérdezte, hogy ez mit jelent. Hát azt, hogy valójában au-pairként dolgozom. Kérdezte hol dolgozom, mondtam hogy itt a közelben.
Megdicsérte az angolomat, és kérdezte, hogy nincs-e véletlen sok szabadidőm. Dehogynem. Most is például hétköznap délelőtt van, és legfőbb tennivalóm szép képeslapot venni. Lol.
Erre jön a nem várt kérdés:
Nincs kedved itt dolgozni?
Reflexből válaszoltam: Dehogynem.
Segítségre lenne szüksége részmunkaidőben. Kérdezte mikor érek rá, elsoroltam, és ó hát neki az pont jó. Mondta, hogy szerinte nagyon jó az angolom, és úgy beszélek mint az amerikaiak (csak bókolt, az angolom egyébként szörnyű, haha). Aztán még mondta, hogy a vevőknek kéne segíteni, és beszélgetni velük, nevetve mondtam, hogy az nem lesz gond.
Aztán felgyűlt egy kis sor mögöttem, akik ki akarták fizetni az összeválogatott New York-os emléktárgyakat, így a pasi a kezembe nyomott egy névjegykártyát, és kérte, hogy a lehető leghamarabb jöjjek vissza beszélni. Mondtam, hogy OK, majd mosolyogva elviharzottam.
Ezek után hazajöttem, éppen felvétel volt. Kérdeztem, hogy miféle forgatás van. Mondták, hogy talk show, de valami rossz fajta, és nevettek...
Most fent ülök a galérián, de nem mertem a szobámba menni, nehogy túl hangosan lélegezzek és miattam újra keljen venni valamit. Itt ülök a szülők szobájában, az ölemben a gépem, és éppen azt hallgatom, hogy valaki bőg. Nem szeretem a bőgős talk show-kat.
A munkát majd meggondolom.
Ellenérv: ez feketemunka lenne.
Mellette szóló érv: kéne a pénz.
És most elárulom mi a hátránya a manhattani au-pairkedésnek: a pénz amit keresel, itt sz*rt sem ér. Fagyifalván(külváros, kertváros) persze pont elég lenne, de itt, az USA legdrágább városának legdrágább központjában és ráadásul a Union Square környékén....hát, szegény élet az au-pair élet. És ha ráadásul az au-pair március végén Mexikóba megy nyaralni, nyáron pedig országot keresztező túrára majd Kalifornia túrára, hát kell a pénz.
Üdv,
Évi
Azt mondta a host apukám, hogy nyugodtan itthon lehetek.
Ha fotózás van mindig maradhatok, de ha "filming" van, ami ugye hangérzékeny munka, le kell lépnem. Ilyenkor várost szoktam nézni, vagy elmegyek a 42. utcai könyvtárba tanulni.
Miután felveszem a piciket a suliból délután, el szoktuk "csövezni" az időt. Pizzázó, játszótér, nagyilátogatás, könyvtár, múzeum...
Annak ellenére, hogy megengedték, hogy itthon maradjak, délelőtt elmentem a Macy's-be (NY talán leghíresebb "plázája"). Vettem egy pár fülbevalót, majd visszaindultam haza, de közben betértem pár turista boltba képeslapokat venni.
Az utolsóban ahová bementem, szóba elegyedtem a tulajjal. Az üzlet az átlagosnál nagyobb, és itt találtam a legjobb képeslapkínálatot.
Azt kérdezte az üzlettulajdonos, hogy fotózással foglalkozom-e, mert hogy kiválasztottam a legművészibb képet. Mondtam neki, hogy csak turistaként foglalkozom a fotózással, de egyébként csak félig-meddig vagyok turista. Kérdezte, hogy ez mit jelent. Hát azt, hogy valójában au-pairként dolgozom. Kérdezte hol dolgozom, mondtam hogy itt a közelben.
Megdicsérte az angolomat, és kérdezte, hogy nincs-e véletlen sok szabadidőm. Dehogynem. Most is például hétköznap délelőtt van, és legfőbb tennivalóm szép képeslapot venni. Lol.
Erre jön a nem várt kérdés:
Nincs kedved itt dolgozni?
Reflexből válaszoltam: Dehogynem.
Segítségre lenne szüksége részmunkaidőben. Kérdezte mikor érek rá, elsoroltam, és ó hát neki az pont jó. Mondta, hogy szerinte nagyon jó az angolom, és úgy beszélek mint az amerikaiak (csak bókolt, az angolom egyébként szörnyű, haha). Aztán még mondta, hogy a vevőknek kéne segíteni, és beszélgetni velük, nevetve mondtam, hogy az nem lesz gond.
Aztán felgyűlt egy kis sor mögöttem, akik ki akarták fizetni az összeválogatott New York-os emléktárgyakat, így a pasi a kezembe nyomott egy névjegykártyát, és kérte, hogy a lehető leghamarabb jöjjek vissza beszélni. Mondtam, hogy OK, majd mosolyogva elviharzottam.
Ezek után hazajöttem, éppen felvétel volt. Kérdeztem, hogy miféle forgatás van. Mondták, hogy talk show, de valami rossz fajta, és nevettek...
Most fent ülök a galérián, de nem mertem a szobámba menni, nehogy túl hangosan lélegezzek és miattam újra keljen venni valamit. Itt ülök a szülők szobájában, az ölemben a gépem, és éppen azt hallgatom, hogy valaki bőg. Nem szeretem a bőgős talk show-kat.
A munkát majd meggondolom.
Ellenérv: ez feketemunka lenne.
Mellette szóló érv: kéne a pénz.
És most elárulom mi a hátránya a manhattani au-pairkedésnek: a pénz amit keresel, itt sz*rt sem ér. Fagyifalván(külváros, kertváros) persze pont elég lenne, de itt, az USA legdrágább városának legdrágább központjában és ráadásul a Union Square környékén....hát, szegény élet az au-pair élet. És ha ráadásul az au-pair március végén Mexikóba megy nyaralni, nyáron pedig országot keresztező túrára majd Kalifornia túrára, hát kell a pénz.
Üdv,
Évi
2010. január 8., péntek
A Kiránylányfiú és a Crabhouse
Ez a bejegyzés néhány vicces képről szól.
A kölykök gyakran játszanak beöltözőset, általában a pókember jelmez a menő, de ma a 6 éves kis srác hercegnő akart lenni. Ki is borítottak egy szekrénnyi tütüs-hercegnős ruhát a földre, majd kiválasztottal két hasonló kéket...
Az elmúlt hónapokban többször is hallottam, hogy a család az egy Queens-ben lévő Crabhouse-ról (=Rákház) beszél. Állítólag csúcs szuper a hely. Nos, végre eljutottunk odáig, hogy nem csak beszéltek róla, hanem el is mentünk.
A hely tényleg csúcs szuper.
Igazi óceánparti étterem. Minden nagyon friss. Amit eléd raknak tányéron, az 10 perccel előtte még csapkodott az ollójával. He-he, kicsit morbid.
A hely nagyon régi. Tele van a fal képekkel és régiségekkel. Nagyon hangulatos. A kiszolgálás is tökéletes volt.
A kedvencem az volt, hogy amíg vársz a készülő ételre, eléd raknak egy kis tál földimogyorót, és ha az elfogy, meríthetsz még magadnak. Kádból. He-he-he...
Itt éppen azt magyarázom, hogy
"akkor fényképezz amikor mosolygok!".
Nem jött össze.
Na mindegy, most már legalább van egy homáros, palacsintafejes képem is.
Egy jó au-pair bármit megtesz a gyerekek szórakoztatásáért :) .
A kölykök gyakran játszanak beöltözőset, általában a pókember jelmez a menő, de ma a 6 éves kis srác hercegnő akart lenni. Ki is borítottak egy szekrénnyi tütüs-hercegnős ruhát a földre, majd kiválasztottal két hasonló kéket...
Az elmúlt hónapokban többször is hallottam, hogy a család az egy Queens-ben lévő Crabhouse-ról (=Rákház) beszél. Állítólag csúcs szuper a hely. Nos, végre eljutottunk odáig, hogy nem csak beszéltek róla, hanem el is mentünk.A hely tényleg csúcs szuper.
Igazi óceánparti étterem. Minden nagyon friss. Amit eléd raknak tányéron, az 10 perccel előtte még csapkodott az ollójával. He-he, kicsit morbid.
A hely nagyon régi. Tele van a fal képekkel és régiségekkel. Nagyon hangulatos. A kiszolgálás is tökéletes volt.
A kedvencem az volt, hogy amíg vársz a készülő ételre, eléd raknak egy kis tál földimogyorót, és ha az elfogy, meríthetsz még magadnak. Kádból. He-he-he...
Itt éppen azt magyarázom, hogy"akkor fényképezz amikor mosolygok!".
Nem jött össze.
Na mindegy, most már legalább van egy homáros, palacsintafejes képem is.
Egy jó au-pair bármit megtesz a gyerekek szórakoztatásáért :) .2010. január 1., péntek
KARÁCSONY ÉS ÚJÉV NEW YORKBAN
Valaki az Upper East Side-on (gazdag negyed)lakást kapott Karácsonyra.
Nem én voltam az :( .
He-he-he (: .
Igyekeztem feltenni pár képet és videót, hogy ne unjátok meg a hosszúra sikeredett bejegyzést.
KARÁCSONY
Dec. 24. CsütörtökKörülbelül egy hónapja a metrón összefutottam egy magyar orvos házaspárral, és ők mondták, hogy Manhattan-ben, valahol a 68. utca környékén van egy magyar református templom. Nem hittem a fülemnek. Minden esetre még akkor elhatároztam, hogy majd Karácsonykor megkeresem. Ezt nem elfelejtve, 24-én reggel metróra szálltam. Hamar megtaláltam a templomot, ami 69. utcában van az 2. és 1. sugárút között.
Első...? Tehát van több is? Hmmm... :)
Tízre jöttem, hátha lesz karácsonyi Istentisztelet. Aztán mikor elmúlt 10, de nem történt semmi, felhívtam egy a hirdetőtáblán talált telefonszámot. Egy New York-i számot hívtam de egy magyar hang szólalt meg a vonal másik végén. Micsoda kellemes meglepetés...
Miután megtudtam, hogy Istentisztelet holnap 11-től lesz, úgy döntöttem, hogy a mai délelőttöt valami olyasmivel fogom eltölteni, amihez két dolog kell: New York és a fényképezőgépem :). Ezt a két dolgot igazán szeretem.
Irány a Central Park, hiszen itt van a közelben.
Készítettem egy rövidke videót. Igazi Central Park feeling:
Central Park (2009.12.24) from Eva T on Vimeo.
Csodaszép fehér volt minden. Megnyugtató 24-e reggel itt sétálgatni. Csípősen hideg van, de süt a nap. Páran kutyát sétáltatnak, sokan pedig futnak. Tipikus Central Park kép :).
A Park dél-nyugati csücskén belefutottam a Columbus Circle-en lévő karácsonyi vásárba, majd onnan megcéloztam a Broadway-t.
Vicces sapikat árulnak a Columbus Circle-ön.
A Times Square-ről metróval mentem haza. Már délután volt. Nemsokára indultam is Brooklynba.Brooklynban Csillivel átmentünk Zsófihoz, és átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat. Ha-ha, nagyon ötletesek voltak, de nem írhatom le, mert még Dórinak nem adtuk oda, és részben ugyanazt fogja kapni.
Este Csillivel kimentünk a reptérre. Csilli két barátnője, Vera és Andi érkeztek két hétre New Yorkba. A reptérről visszamentünk Brooklynba Csillihez.
Vera hozott otthonról egy doboz túrórudit. Mondta, hogy egy részét a egyetemi csoportom küldi. Nagyon örültem. Úgy estem neki a rudiknak, mint egy kisgyerek.
Később a lányok elkezdtek karácsonyozni, ajándékot adni egymásnak. Ettől a ponttól nagyon feleslegesnek éreztem magamat. Ők évek óta jó barátnők, engem pedig csak most látnak először. Megkértek, hogy készítsek róluk közös fotót a karácsonyfa előtt. Ha-ha, jó lett, mert a csajok fölvették a Csillitől kapott I Love New York-os pólót.Nagyon hamar eljöttem, majd a Manhattan felé tartó metrón elkönyveltem magamnak a tanulságot: Család nélkül nincsen Karácsony.
Dec.25. Péntek
A fogadócsaládom zsidó, nem ünnepli a Karácsonyt. A mama azért reggel beszólt a szobámba, hogy "Merry Christmas, Éva!". Na köszi.
Elmentem 11-re a Magyar Református Templomba. Attól a pillanattól kezdve hogy beléptem az ajtón, mindenki magyarul beszélt. És amikor leültem, és elkezdtem angolul gondolkodni, figyelmeztetni kellett magamat, hogy most "Magyarországon vagyok", tehát jó lenne nem elkövetni azt a hibát, hogy elkezdek egy magyarhoz angolul beszélni :). Össze is barátkoztam pár emberrel. Valamivel több mint 100-an voltunk. Jó érzés volt az Istentisztelet végén velük együtt énekelni a Himnuszt...
A templomból a Times Square-re mentem. Ott találkoztam Papissal. Ő az, akit "egy amerikai barátom"-ként szoktam emlegetni. Egy ideje átkereszteltem Honey-ra. Most már így fogom hívni.
New Yorkban gyakran már egy órával a film kezdése előtt be lehet ülni a moziterembe, és mi be is szoktunk. Így legalább volt időnk "karácsonyozni". Egyébként Honey nem ünnepli a Karácsonyt, de azt mondta idén megünnepli velem.
Az elmúlt hónapban többször is elsétáltunk a Grand Central melletti üzlet mellett, és mindig megállt egy kirakat mellett, ahol egy sál volt..., nos tőlem azt a sálat kapta Karácsonyra, én pedig egy csodaszép igazgyöngyös, gyémántkövecskés nyakláncot, amit lehet nem is merek majd hordani, nehogy elhagyjam.
A filmre egy 10-es skálán 10-est adnék. Az Avatar-t néztük 3D-ben.Fantasztikus volt. Ajánlom!!!
Dec. 26. Szombat
A délelőttöt Honey-val töltöttem. Délutánra nagy-nagy shoppingot terveztem. Azt tudni kell, hogy New Yorkban Magyarországgal szemben 26-án minden nyitva van, és őrült nagy karácsonyi akció van(csak 25-én volt bezárva minden).
Sajnos dél körül elkezdett esni, és eléggé elázott a nacim, így inkább hazamentem, száraz pizsit vettem, és filmnézéssel töltöttem a nap egész hátralévő részét. National Treasure, magyarul: A Nemzet Aranya. Nicolas Cage játszik benne, aki nagyon nagy kedvencem.
Dec. 27. Vasárnap
Reggeli Skype a Családdal :)Mivel tegnap kihagytam a shoppingot, ma bepótoltam. Még pár napig tart a karácsonyi akció. Nagyon érdemes kihasználni. Vettem garbókat, sálat, pulcsit, kabátot, nadrágot, hátizsákot...stb. New Yorkban röhejesen olcsóak a JanSport hátizsákok.
Este hulla fáradtan estem haza, de azért még megnéztem a laptopomon National Treasure II-őt. Csillitől kaptam a fimeket DVD-n.
Dec. 28 Hétfő
Reggel éppen a Malajziában lévő nővéremmel skypoltam mikor berontottak a szobámba a picik. Na sebaj, nővéremmel még úgy sem skypoltak ők. Húgommal és a szüleimmel már "találkoztak".
Hamar összehaverkodtak tesómmal és énekeltek neki. Aztán behordtak pár játékot a szobámba és bogaras könyvet lapozgattak...
Haláli viccesek a kisgyerekek.
A törpék az ágyamon.A szöszit majd hazaviszem szuvenírnek Magyarországra :) .
Hétfő van, tehát elkezdődik a munkáshét.
Mivel Karácsony és Újév között vagyunk, nem dolgoznak a studioban, ráadásul itt van egy halom rokon is. Az apuka testvére, annak a férje, unokaöccsök, unokatesók...
Mindenkinek bemutatnak, mindenki vigyorog, ez megy már 2 napja.
A két "gyerekem" reggeltől estig a Boci-boci tarkát énekli, és minden rokon csodálja a magyar nyelvet. A gyerekek kiejtése egyre jobb. Csak a "tarka" szót mondják folyton "trakra"-nak, de sebaj, én így is agyon dicsérem őket.
A kislány már az Apa-cuka-funda-lukat is tudja. Persze nem mondja még el senkinek sem, de mikor játszik és elfelejtkezik magáról, gyakran elkezdi mondani. Észre sem veszi. Én pedig örülök, hogy az amerikai "kislányom" magyar mondókát mond...
Mivel a rokonok lekötik a gyerekeket, nem kell dolgoznom. Csak hogy csináljak valamit, mindent kimostam. Törölközők, fürdőszoba szőnyegek...
Végül pedig csak shoppingolni indultam. Blúzt kerestem, mert nagyon kevés olyan ruhám van
amivel fel tudom venni a Honey-tól kapott nyakláncot. Nem találtam semmi jót, vagy elég akciósat :), így végül egy szelet lazaccal tértem haza, amit megsütöttem mozzarellával és paradicsommal vacsira.
Tudtam előre, hogy a család nem fog otthon vacsizni, így nekem se lesz mit ennem, ezért jobban teszem ha gondoskodom vacsiról. Így lett lazac :).
A Union Square-en fényképeztem 20 perc különbséggel, ami alatt besötétedett:
Dec. 29 KeddA mama mondta, hogy egyébként nem kell csinálnom semmit, mert a héten ő szabin van és el lesz a picikkel, tehát egy kis csütörtök reggeli segítségen kívül nem vár tőlem semmit sem.
Hurrrááá!!!
És ismét hálát adok azért, hogy harcoltam, hogy New Yorkba kerüljek, mert így nem kell holmi kertvárosban unatkoznom szabadidőmben.
Hívtam Csillit, hiszen itt van két magyar barátnője, jó lenne hozzájuk csatlakozni várost nézni. Csak sajnos ma sem sikerült telefonon elérnem Csillit, ahogyan tegnap sem :( .
Ekkor jutott eszembe, hogy Honey tegnap írta, hogy a héten nem dolgozik. Fel is hívtam és délután találkoztunk a Macy's-ben. Meleg sapit és öltönyt kerestünk neki. Végül csak nekem sikerült vásárolni a Victoria's Secret-ben és a H&M-ben. Aztán megnéztünk pár Zara-t, de öltöny terén sikertelenül jártunk. Aztán irány a Times Square mozi végett, de nem találtunk semmi hamar kezdődő jó filmet. Végül betértünk egy a mozi melletti boltba és ott végre sikerült Honey-nak meleg sapkát venni, amin nagyon sokat gondolkodott, mert igaz, hogy a sapi meleg, de szerinte nagyon hülyén néz ki, és nem illik a bankár image-éhez. Aztán győzött az okos ész, és megvette mert meleg. Szóval most már mindkettőnknek van ronda de meleg sapkája.
Ezek után eldöntöttem, hogy ha már úgysem kell otthon dolgoznom se ma, se holnap, akkor haza sem megyek ha-ha. A Bronx-ba tartó metron Honey-val csináltunk egy közös sapkás képet :) .
Dec. 30. SzerdaBronx-ban megettem életem eddigi legjobb New York-i reggelijét, majd Honey-val metrora szálltunk és megcéloztuk Harlemet. Harlem Manhattan északi része, és arról híres, hogy szinte csak feketék lakják. Gyönyörű időnk volt. Csípősen hideg, te tiszta napsütéses égbolttal.
Nagyot sétáltunk Harlemben és nagyon tetszett. Egyszer régen rossz metróra szálltam és kikötöttem itt, de akkor inkább féltem mint érdekesnek találtam :) .
Harlem után irány Manhattan középső része. Felkerestük a tegnap kihagyott Zara-kat. Végül egyikben sem vettünk semmit, így tanácsomra elmetróztunk Dél-Manhattanba, a World Trade Center helye mellett található Century 21-ba. Itt végre vettünk ezt-azt.Innen irány a Union Square, csak kimaradt egy Zara... :) .
Kora este elváltunk.
Mikor hazaértem a mama éppen Pinata-kat gyártott a konyhában(felakasztják a kész gömböt, majd a bekötött szemű gyerekek megpróbálják bottal eltalálni, ami olyankor "szétrobban" és kihullik az édesség belőle...) , az apuka pedig a diszkó gömböt rögzítette a studioban. Holnap este Szilveszter, és gyerek-barát party-t szerveznek a studioban. Mondták, hogy engem és a barátaimat is szívesen várják. Kihagyom :). Persze biztosan jó lesz, nagy a készülődés. Csak ha maradok, és véletlenül kinéz engem a gyereksereg, akkor nem menekülhetek a játékba bevonás elől. Azt pedig Isten ments Szilveszter este ha-ha-ha.
Dec.31 Csütörtök
Úgy volt, hogy ma reggel egy picit dolgoznom kell, de a gyerekek jól elvoltak magukban, nekem semmi dolgom se volt. Végül dél körül megkértek, hogy rajzoljak nekik. Rajzoltam. Aztán megjött anyuka, és én "felszabadultam".
Egész délután a fényképekkel szórakoztam. Feltöltöttem őket a laptopra...stb., aztán pedig nekiálltam blog-bejegyzést írni.
És most, amikor ezt a sort írom, éjfél lett Magyarországon. BUÉK!!! 2010!!!
Persze csak otthon lett Újév, nekem itt New Yorkban még várnom kell 6 órát :).
Most magam elé teszem a mobilomat és rászegezem a szememet, és remélem a pezsgőbontás után felhívnak anyáék :).
És most csörög a telefonom.... a szüleim hívnak.
ÚJÉV
Csilli(balra), Évi(fent), Andi(jobbra), Vera(lent)
Pár másodperccel később befutott egy olasz au-pair, szegény alig 2 perccel késte le az éjfélt. Viszont Zsófinak dolgoznia kellett és sejtelmem sincsen mikor jött meg, mert én elég hamar eljöttem.
Csillivel, Verával és Andival este a Wall Street-en a 2-es metronál találkoztunk, onnan pár percre van a Pearl Street-en egy bár. Csilli foglalt asztalt, de sajnos később felhívták, hogy a foglalás törölve van, de ennek ellenére nagyon ügyesen sikerült helyet találnunk, ráadásul az ablak mellett. Rendeltünk koktélt, ami életem legszörnyűbb koktéla volt :) , néhány órával később is még volt a pohárban. De a többieknek ízlett :). Na és a lányok jó magyar módjára egy kis pálinkát is becsempésztek...
Beszélgettünk erről-arról... elsősorban az erősebbik nemről, mivel csak lányok voltunk :D.
Televízión mutatták mi történik a Times Square-en, ahová egyébként elmentem 8 körül, csak másokkal ellentétben nem találtam vonzónak ez esőben állást.
Éjfélkor visszaszámoltunk. Meglepődtem, hogy angolul számolunk :) . Nem tudom miért csodálkoztam, hiszem New Yorkban vagyunk :) . Aztán vártam az Amerikai Himnuszt, de semmi. Szuper bulis számok jöttek :).
A magyar lányokkal megöleltük egymást, puszik, "Boldog Új Évet!!!".
Beszélgettünk erről-arról... elsősorban az erősebbik nemről, mivel csak lányok voltunk :D.
Televízión mutatták mi történik a Times Square-en, ahová egyébként elmentem 8 körül, csak másokkal ellentétben nem találtam vonzónak ez esőben állást.
Éjfélkor visszaszámoltunk. Meglepődtem, hogy angolul számolunk :) . Nem tudom miért csodálkoztam, hiszem New Yorkban vagyunk :) . Aztán vártam az Amerikai Himnuszt, de semmi. Szuper bulis számok jöttek :).
A magyar lányokkal megöleltük egymást, puszik, "Boldog Új Évet!!!".
Csilli(balra), Évi(fent), Andi(jobbra), Vera(lent)
Pár másodperccel később befutott egy olasz au-pair, szegény alig 2 perccel késte le az éjfélt. Viszont Zsófinak dolgoznia kellett és sejtelmem sincsen mikor jött meg, mert én elég hamar eljöttem.A cipőm még mielőtt a bárba jöttünk beázott :(. Azóta itthon megtaláltam a repedést a sarkán. Tehát a következő napok fő programja: új csizmát venni :) .
Szóval ásítoztam és a lábam is vizes volt, így hazajöttem a bárból. Persze itthon a studioban még ment a buli. Kérdezték a fogadószüleim: "Éva, te tényleg aludni akarsz? Szerintünk nem fog menni." Ordít a zene.
Tévedtek. Hiába bömbölt a zene az ablakom alatt amin csak egy függöny van, én hamar elaludtam.
Jan. 01. Péntek
Reggel 11.30-kor bejött három törpe a szobámba. Abból kettő az "enyém". A szülők gőzöm sincsen mikor feküdtek le, de gondoltam kicsit feltartom a kölyköket, ők pedig csak aludjanak még...
Mindegyik törpéről rajzoltam egy-egy portrét. A vendég kislányé olyan jól sikerült, hogy az anyukája megígérte, hogy be fogja kereteztetni, és kiteszi otthon a falra.
Így teltek az Ünnepek New Yorkban.
Csodás 2010-es évet mindenkinek!
Szóval ásítoztam és a lábam is vizes volt, így hazajöttem a bárból. Persze itthon a studioban még ment a buli. Kérdezték a fogadószüleim: "Éva, te tényleg aludni akarsz? Szerintünk nem fog menni." Ordít a zene.
Tévedtek. Hiába bömbölt a zene az ablakom alatt amin csak egy függöny van, én hamar elaludtam.
Jan. 01. Péntek
Reggel 11.30-kor bejött három törpe a szobámba. Abból kettő az "enyém". A szülők gőzöm sincsen mikor feküdtek le, de gondoltam kicsit feltartom a kölyköket, ők pedig csak aludjanak még...
Mindegyik törpéről rajzoltam egy-egy portrét. A vendég kislányé olyan jól sikerült, hogy az anyukája megígérte, hogy be fogja kereteztetni, és kiteszi otthon a falra.
Így teltek az Ünnepek New Yorkban.
Csodás 2010-es évet mindenkinek!
Évi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
