Washington DC.

Én, Ilyes, Zsófi

Sziasztok!
A képek a szokott helyen, a story pedig..:
Szombat reggel 7-kor a New York-i China town-ból indult a busz. Hogy több helyünk legyen, egymás mögé ültünk Zsófival és Ilyesel. Négy óra utazás várt ránk. Eleinte aludtam, majd pedig nekiálltam átnyálazni azt a 10 oldalt, amit az USA útikönyvemből fénymásoltam ki. Pont végeztem, mikor megérkeztünk a washingtoni China town-ba(minden vagy városban van egy). Első utunk egy starbucks-ba (a világ legnagyobb kávéházlánca) vezetett. Mi Zsófival bementünk, Ilyes pedig kint maradt beszélgetni egy hajléktalan veteránnal, akinek végül vett egy forró italt és egy sütit.

Feltankoltunk egy-egy sütivel (=reggeli), és elindulunk a szállást megkeresni, hogy lerakhassuk a cuccunkat, mert ugye nem lenne jó ötlet hátizsákkal nekivágni várost nézni.
Rossz irányba mentünk, így tettünk pár felesleges kört mire odaértünk. A szállás: diákszálló (international student hostel) a város központjában. Voltam már hasonlóban Barcelonában és Miami-ban is. Sosem csalódtam bennük. Most sem. Tíz ágyas szobában(külön lány/fiu) foglaltunk. Becsekkoltunk a recepción, de még túl korán volt(dél)elfoglalni az ágyunkat, így az alagsorban lévő csomagmegőrzőben hagytuk a motyónkat, majd pedig elindultunk, hogy felfedezzünk az Amerikai Egyesült Államok fővárosát, Washington DC-t.

Még a buszon készítettem tervet, hogy mit és milyen sorrendben nézzünk meg, figyelembe véve a látványosságok elhelyezkedését és a nyitvatartásokat.

WashingtonDC-ben 600.000-en élnek. Ebből alig láttunk pár embert a hétvége alatt, mert az utcák állandóan üresek voltak. Akiket láttunk azok turisták, rendőrök és a múzeumok dolgozói voltak. Hihetetlen.

Ami egyből szembe tűnik New York City után, a feltűnően jobb levegő és nagyobb a tisztaság. Ezzel most nem szidni akarom New York-ot, hanem csak a tényeket leírni. Ez van.

Alacsonyak az épületek, és soksávos utak vannak köztük, így nagy a távolság egy-egy épület között. Kocsi kevés van.

New Yorkban magasak az épületek (kétsávos) egyirányú utcákkal, és Manhattan mindig tele van emberekkel és kocsikkal(főleg sárga taxikkal).

Na persze nem csoda ha kevés a szemét Washingtonban, hiszen nincsen aki szemeteljen :) . Ha mégis valami lepottyan a földre, azonnal felseprik ilyen spéci lapáttal és seprűvel. Sok ilyen seprűs emberke rohangál a járdákon.

Egyébként nem a teljes városról, hanem New York estében Manhattanről, Washington esetében pedig a központról beszélek. Ezeket hasonlítom össze, és leírom a véleményem. Lehet másnak más.

Visszatérek oda, hogy miután leraktuk a cuccunkat a diákszállóban, elindultunk várost nézni.
Washington DC. négy kvadránsból áll, amik közül szinte az össze látványosság az északnyugati negyedben van. A négy kvadráns középpontjában áll a Kapitólium.

Tudom, hogy nem igazán érdekel Titeket, hogy mik a múzeum nevei és hogy mi mi mellett áll, de nekem nagyon jó érzés lesz egyszer majd visszaolvasni ezeket a sorokat, így le fogom őket írni...

Tehát a középpontban van a Kapitólium (kihagyhatatlan látnivaló 1.) és vele szemben áll a Washington-emlékmű (kihagyhatatlan látnivaló 2.). A kettő között 1,6 kilométer távolság van, ezen a területen fekszik a Mall (kihagyhatatlan látnivaló 3.). A Mall egy sugárút, aminek a két oldalán múzeumok sorakoznak. Ez képezi a város kulturális magját.

Háttérben a Kapitólium

Az egész úgy néz ki mint egy nagy park, ahol van pár nagy fehér épület. Az épületek mint szépek, kicsit másak, és a legtöbb múzeumba ingyenes a belépés (NY-ban fizetni kell értük).

Először megnéztük a Kapitóliumot. Szép.
Az idegenvezetőnk egy poéngyáros piros zakós ürge volt. Nem tudtam levenni a szemem a fölső frontfogairól. Végig azon agyaltam, vajon mi lehet a bajuk. Valószínűleg zománchipoplázia.

Most pedig következzen egy kis okosság a Kapitóliumról:
A Kapitólium világszerte a demokrácia szimbóluma. Több mint 200 éve Amerika törvényhozásának központja. 1793-ban George Washington tette le az alapkövét. Még el sem készült, de már 1800-ban beköltöztek. 1812-ben felgyújtották a britek, majd 3 év múlva nekiálltak restaurálni.

Kapitólium után csak kevés időnk volt, hogy idejében odaérjünk a Kongresszusi Könyvtárhoz. De sajna elnéztem a fehér épületet és a mellette lévő Legfőbb Bíróság-hoz mentünk. Mire átértünk a könyvtárhoz, pont bezárt. Shit! Na de kívülről megnéztük, Ilyesel csúszkáltunk egyet a korlátokon...

Legfelsőbb Bíróság

Kongresszusi Könyvtár

Kezdett sötétedni. Mivel már megnéztük a mára betervezetteket, rögtönöztünk, mi lenne ha megnéznénk a Fehér Házat már ma is. Holnap majd nappali fényben, ma este pedig sötétben.
Ekkor csatlakozott hozzánk Zsófi (ő egy másik Zsófi, szintén au-pair), és négyen mentünk a Fehér Házhoz. Ott azzal szórakoztam, hogy a fényképezőgépemmel rázummoltam az ablakokra... belestem. Kislámpa és plazmatévé(képek az albumban)..

A Fehér Ház

Hullák voltunk. Korán keltünk a busz indulása miatt(2,5 órát aludtam) és egész nap járkáltunk. Úgy döntöttünk itt a nap vége, irány a szállás, feküdjünk korán, holnap úgy is már reggel 8-ra be van tervezve egy emlékmű. A szálláson elfoglaltuk az ágyunkat. Elég jó volt. Tíz ágyas női szoba, de teljesen el volt különítve a mi két ágyunk a többitől. Zsófi bevállalta az emeletes ágy tetejét. Köszi!!! Kilenc- fél 10 körül feküdtünk le, én azonnal elaludtam. Reggel Zsófi ébresztője keltett. Elmentünk reggelizni, teljesen rendben volt, pláne ha az Orlandó-i reggelinkhez hasonlítom, ahol is csak fánk volt. Csilli és Dóri most biztosan mosolyog miközben ezt olvassa.
A reggelinél csatlakozott hozzánk Ilyes, aki panaszkodott az ágyra, és nem akart reggelizni, mondván, hogy majd inkább az első starbucksban. A recepción felmarkoltunk pár ingyen banánt és elindultunk, ez úgy 7.50 körül lehetett. Az első starbucksba (egy hotelben volt) 2 blokkal lejjebb botlottunk bele. Amíg Zsófi és Ilyes reggelizett, bementem a hotel hiper-szuper mosdójába és betettem a kontaklencséimet, csak hogy lássam is majd amit nézünk a nap folyamán.

Első utunk a Fehér Házhoz vitt, amit már tegnap este sötétben megcsodáltunk. Mondanom sem kell, ma minden százszor szebb volt mint tegnap, mert tegnap egész nap lógott az eső lába(igaz, nem esett), ma pedig szikrázó napsütés és meleg fogadott minket reggel.
Ugráltunk egyet a Fehér Ház előtt, majd irány az emlékművek.

A Fehér Ház

A Lincoln-emlékmű, a National World War II Memorial, a Washington-emlékmű és a Jefferson-emlékmű mind a Constitution Gardens(gyönyörű hatalmas park) körül vannak.

Annyit keringtünk a parkban, hogy elkerültünk a Lincoln-emlékművet, így végül csak messziről vettük szemügyre.
Ha közelebb mentünk volna, láthattuk volna Abraham Lincoln elnök 6 méteres fehér márványszobrát. Na majd legközelebb. Úgy is jövök még vissza Washingtonba.

Következett a National World War II Memorial, ami a II. világháború áldozatai számára épült. Csodaszép, szenzációs, büszke lehet rá Washington DC.


A Washington-emlékmű 170 méter magas. Mikor felnézel, elszédülsz. Francia útitársunk Ilyes rögtön közölte, hogy az Eiffel-torony 322 méter. Köszönjük.
Egy pali sárkányrepülőt eregetett az épület mellett. Nagyon ügyes volt, úgy élvezte mint egy gyerek. Többször is úgy irányította, hogy megfoghassuk. Jó arc volt!

A Jefferson-emlékmű szintén szenzációs. Az USA harmadik elnökének, Thomas Jefferson tiszteletére épült. A gúnyneve "Jefferson fánkja", mivel túlságosan femininnek tartották egy ilyen befolyásos emberhez képest. Nem értek vele egyet. Tényleg nagyon kerek a formája, de ugyanakkor hatalmas oszlopok övezik...

Zsófi and Ilyes

Mire végeztünk ezzel is, már kopogott a szemem az éhségtől. Washington DC.-ben a legnehezebb kajához jutni. Semmi túlzás nélkül. Ugye sok a nagy park, meg a szép nagy fehér épületek, csak boltot és éttermet nem tettek közéjük. Ha enni akarsz, ki kell menni erről a központi, látványosságoktól hemzsegő területről, hogy találj valamit. Nos eljutni odáig, idő. Ha éhesen indulsz neki, mire odaérsz, már nagyon-nagyon éhes leszel.

Étteremkeresés közben bementünk még ide-oda. Az elsőre nem emlékszem mi volt, valami művészeti galéria. Igazából csak a mellékhelyiség miatt néztünk be :).

National Museum of Natural History, azaz a Természettudományi múzeum. Nem tudom melyik, a New York-i vagy a Washingtoni volt-e meg hamarabb, de az tuti, hogy lemásolta egyik a másikat.
Minden esetre a Washingtoni igaz, hogy sokkal kisebb, de igényesebb, és ráadásul itt sem volt belépő, mint a város többi múzeumában sem. Bementem egy pillangó-házba is. Nagyon poén volt, ahogyan ott repdestek köröttem a pillangók, és rászálltak a vállamra vagy a fényképezőgépemre.


Mikor innen kimentünk, már az éh-halál szélén voltunk. Elindultunk kifelé a Mall területéről, hogy találjunk valamit, végül egy kis csarnokban ettünk, ami gyorséttermekkel volt tele. A csarnokba való belépéskor átvilágították a táskánkat. Lol.

Következett a National Museum of American History. Itt célirányosan két dolgot néztünk meg. A first lady-k ruháit, amit a férjeik elnöki beiktatásakor viseltek, és azt az amerikai zászlót, ami az Egyesült Államok Himnuszának íróját megihlette.

Utolsó múzeum a National Air and Space Museum, azaz a Nemzeti Légi és Űrhajózási Múzeum volt. Ezen kívül már nem volt semmi sem betervezve, és az óránk is azt mutatta, hogy ez lesz az utolsó. A múzeum nagy, szép és igazán remek, de nem nekem, aki már megjárta Orlandóban a Kennedy Űrközpontot. De egyébként jó, lehet holdkőt tapogatni, és szimulátorba ülni(ezt én kihagytam).

Múzeumból ki. Ismét a Mall-on sétáltunk. Még egy utolsó pillantás a Kapitóliumra, már sötétedett.

Irány a szállás, fel kell venni a cuccunkat, majd menni China Town-ba, mert 7-kor indul vissza a busz New Yorkba.

China town, Washington DC

Még bementünk egy starbucksba és egy drogéria boltba, hogy felszereljük magunkat inni és ennivalóval a hosszú útra. Kicsit késében voltunk, de aztán jóval hamarabb odaértünk a buszhoz, ami persze késett. Felszálltunk, leültünk. Kiderült, hogy több az utas mint a hely. Cirkusz lett belőle. Kiakadt a buszsofőr. Nekiállt ordibálni egy kisgyerekes anyával. Fuck you! You fuck you! You fuck you!... számolni kellett volna hányszor. A végén már röhögtünk, olyan volt mint valami rossz tragikomédia. Fél óra késéssel indult a busz. Éjjel 1-kor értem haza.

Összefoglalva:
Washington szép. Ha valaki eljön New Yorkba, ne hagyja ki a főváros meglátogatását, mert nincs olyan messze. Négy óra buszozással megéri elmenni és ott tölteni 2-3 napot. Ennyi idő elég arra, hogy mindent megnézz. Én nem láttam mindent, sőt, van amit újra megszeretnék nézni, így még vissza fogok menni.
A város tiszta, kissé üres(emberileg), a központ nagyon biztonságos. Sok a park, és azokban a nagy-nagy fehér épületek. Minden múzeumnál átnézik a táskákat, van ahol a cipőmet is levetették.
Kajához jutni nehéz, így okos dolog szendviccsel elindulni. Pénz alig kell, mert szinte minden ingyenes (nincs belépő). Csak a pillangóházban fizettem.
Amit érdemes megnézni, az az, amit mi is megnéztünk. Ha több idő lett volna, több időt töltöttünk volna egy-egy helyen, és talán elmentünk volna a Pentagonhoz is.

A sok ingyenes program, az állandóan tisztított utcák, a sok-sok biztonsági intézkedés órási pénzeket emészthet fel. Kicsit túlzásnak is tartom, hiszen óriási a kontraszt Washington központja és az USA más területei között. Ég és föld...
Valószínűleg természetes, hogy az Egyesült Államok a maximálisat teszi meg fővárosa érdekében...

Washington tényleg csodaszép, de ami az előnye, néha az a hátránya is. Nem cserélném el New York-kal. Én inkább a nyüzsire, a pörgésre és a sokszínűségre voksolok, és annak ellenére, hogy meghajlok Washington DC előtt, örülök, hogy inkább New Yorkban élhetek.