BOLDOG ÚJ ÉVET !!!

....... BOLDOG KARÁCSONYT!!! ......

Sziasztok!

Karácsony vaaaaaaaaaaaaaaan!!!

NEW YORK ünnepel!!!

Megyek Csillihez, ott találkozom Zsófival, és Dóri hív majd Washingtonból. Az én kis New York-i magyar családom. Velük ünneplem a Karácsonyt.
Most csomagolom az ajándékokat :).

Csilli csinált egy kisfilmet négyünkről. Manóruhában táncolunk. Látogassatok el a blogjára, és nézzétek meg hogyan táncol a kvartet :). Nagyon poén.

Otthonról kaptam csomagot. Anyu küldött szaloncukrot! Ugye, hogy egy kincs az anyukám?

Na meg nekem holnap névnapom is lesz. Amit igazából sosem ünneplek meg, mert elnyomja a Karácsony, és mindenki elfelejti :). Szerintem ez poén.

MINDENKINEK NAGYON-NAGYON-NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

Évi.

Több havat neee!!!!

Ettől a sztoritól a hasatokat fogjátok majd a röhögéstől.

Ahogy szépen el volt tervezve, szombat kora reggel felszálltam a Washingtonba induló távolsági buszra. Sokan figyelmeztettek az időjárás miatt, de én ugye bátor csaj vagyok, nem fogok megijedni egy kis havazástól. Meg egyébként is, ha a busz elindul, az azt jelenti ugye, hogy a sofőr tudja előre, hogy képes lesz majd célhoz érni. Nem is értettem miért parázik egész New York a közeledő "big snow storm (nagy hóvihar)"-tól.

A busz elindult, sehol egy hópihe. De aztán egy óra múlva megjelentek. Sok. Sok-sok. Nagyon sok. Ijesztően sok. Volt egy éles határ, amelytől kezdve úgy zuhogott a hó, hogy csak egy nagyon rövid távon lehetett ellátni. És nem állt el, nem csitult. Gondoltam is magamban, nem csoda hogy félnek ettől, mert tényleg félelmetes. A busz az egyik hídon szinte kormányozhatatlanná vált. Egyszerre ugrott fel az összes utas és kiabált a buszsöfőrnek, hogy lassítson. Annyira megijedtem, azt hittem le fogunk zuhanni. Ezek után pedig letört az egyik megfagyott albaktörlő. Ezen már csak röhögtem, hogy ilyen nincs.

A busz a körülményekhez képest feltűnően gyorsan haladt. Kielőztünk mindenkit. Szerintem a sofőr nem volt normális. Körülöttünk mindenhol elakadt autók. Aztán mi is elakadtunk. Se előre, se hátra. Kicsit kétségbe estem. Jöttek rendőrök és mindenféle egyszemélyes négykerekű csodamotorosok(nem tudom mik voltak), hoztak sót, kavicsot, és végül "kiásták" a buszt. Haladtunk 100 métert, aztán újra elakadtunk.... Aztán volt, hogy simán tudtunk volna menni, de mások nem, mert összecsúszott vagy keresztbe fordult több autó is és nem tudtak arrébb menni.

Láttam pár könnyes arcot, ahogyan kétségbeesetten próbálták kesztyű nélkül kézzel kiásni az elakadt kerekeket. Az kicsit megnyugtató volt, hogy folyamatosan jött a segítség.




Az út hosszúra nyúlt, de nem unatkoztam. Dóri többször is hívott, hogy ott van Washingtonban a buszmegálló közelében egy helyen, és rám vár, de amúgy nem tudja hogy fogunk hazajutni hozzájuk, mert nem járnak a buszok... Végül több óra késés után mondtam Dórinak, hogy induljon haza, mert ki tudja egyáltalán haza tud-e jutni Washingtonon belül, értem pedig ne aggódjon, mert két diákszállót is tudok a busz érkezési helyének a közelében, és majd alszom valamelyikben.
Na és a buszon mellettem egy fiatal kínai srác ült, aki Los Angelesben volt 4 hónapig cserediák, és most végigutazza a keleti partot mielőtt hazarepül. Nagyon jó társaság volt.

A busz végül 4 óra helyett 9 óra alatt ért Washingtonba. A viharról mindenki tudta, hogy Washingtontól halad északra, New York felé. A hihetetlen az volt, hogy mikor megérkeztünk, még mindig havazott. Már így is leállt az egész város, pedig még több hó lesz.

Leszálltam a buszról. Beszaladtam a megálló melletti kisboltba. Felmarkoltam némi kaját, és azonnal visszaszálltam a buszra, ami azonnal visszaindult New Yorkba. Valószínűleg a nagy havazás miatt később már el sem indultak volna a buszok. A host anyukámtól nemsokára kaptam sms-t, hogy félnek, hogy nem fogok időben visszaérni New Yorkba, ezért a lehető leghamarabb induljak vissza, mert nem tudnak nélkülözni ha esetleg Washingtonban ragadnék. Visszaírtam neki, hogy már úton is vagyok.

Keresztbe fordult, és úgy is maradt. Egy híd tetején.
Még jó, hogy ki tudtuk kerülni.

Tehát miután 9 óra utazás után megérkeztem Washington DC.-be, ugyanazzal a busszal 5 perc múlva vissza is indultam, majd újabb 9 óra buszozás után hajnali fél2 körül visszaérkeztem New Yorkba. El voltam képedve, ahogyan a busz ablakából láttam, ahogyan a New York-i emberek kétségbeesetten ássák ki autóikat a hóból. Hiszen reggel még egy hópihe sem volt, most pedig annyi van, hogy megbénított mindent. Több havat neee!!!

Egyébként pedig hálás köszönet az égieknek a fehér Karácsonyért :) .

A buszozást pedig nem bánom, mert igaz, hogy rettentő volt, de ugyanakkor csodaszép is, és olyat láttam, amilyet még sosem, tehát új élménnyel gazdagodtam.
Ennyit a pozitív világszemléletemről :).

A mai napom II

Délelőtt fél 11 van. A Fifth Avenue és a 42. utca sarkán vagyok a New York Public Library-ban.
Már vagy százszor elsétáltam mellette, de csak most először jöttem be.
Nem sokkal New Yorkba érkezésem után csináltattam olvasójegyet egy a 23. utcában lévő kis könyvtárban, és akkor ott mondták, hogy azzal ide is járhatok.

Megnyílik New York. Olyan szabadságot érzek, mint még soha ezelőtt. Most, hogy vége lett a sulinak, nagyon sok szabadidőm lett, és oda mehetek ahová csak akarok. Lényegében minden délelőtt 5 óra szabadidőm van. Ez alatt New York bármely pontjára eljuthatok, és időben visszaérek.
Persze ilyen hidegben talán jobb ha otthon maradok, de mint 2 nappal ezelőtt, ma is dupla forgatás miatt el kellett jönnöm.

Fél9-kor indultam. A forgatás 8-kor kezdődö tt, de hála Istennek csúszott 40 percet.
Hogy miért nem lehetek ilyenkor otthon???
Mert a szobámba a studión át vezet az út, és ha a studióban munka van, akkor nem lehet átmenni rajta, azaz ha reggel nem jövök el, akkor otthon ragadok és nem tudom felvenni a piciket suli után. Ez meg ugye egy au-pairtől óriási nagy hiba lenne.
Délután pedig mindig kapok sms-t, ha vége a forgatásnak, és haza lehet menni.

Tehát ma reggelt fél9kor jöttem el, a kislányt leraktam a suliban, majd 1-es metróval irány a Times Square.
Kopogott a szemem az éhségtől. Otthon nem tudtam megreggelizni, mert mikor lementem a konyhába, már ott voltak a színészek, és hát mégse kéne az ő társaságukban kenyeret kenni :) . De egyébként sem volt otthon semmi ehető.
Tehát a Times Square környékén kerestem alkalmas reggelizős helyet. Percenként belebotlottam egybe, de egyik sem volt az igazi. Végül elsétáltam a kedvenc helyemre ami a Fifth Avenue és a 37.utca sarkán van. Ott aztán csodás panorámával fogyasztottam el a reggelimet és ittam meg a teámat.
Ó, ha minden reggel ott reggelizhetnék, minden napom tökéletesen indulna :) .

Innen a könyvtár csak 5 blokknyira(=5 perc) van.
Simán besétáltam. Az előttem és az utánam lévő táskáját ellenőrizték, de az enyémet nem. Ezen meglepődtem. Akár terrorista is lehetnék, nem?

Megszólítottam egy srácot(akinél sok könyv volt) az előcsarnokban, a tipikus szöveggel: "Szia, új vagyok itt, tudnál segíteni?" Persze segített. Mondtam neki, hogy egy kellemes nyugodt helyet keresek, ahol lehet tanulni. Visszakérdezett, hogy a "Reading Room"-ot keresem?
Hmmm.... igen!

Felmentünk lifttel a 3- emeletre, és ott bevezetett az olvasóterembe.
A Reading Room óriási és káprázatos. Ez is olyan tipikus New York-i hely, ami jó pár amerikai filmbe bekerült.
Ja és van ingyen wifi. Tehát ha legközelebb "kidobnak" otthonról, ez a hely tökéletes "csövező hely" lesz.
De ha nem dobnak ki otthonról, akkor is el fogok néha jönni ide. Tanulni. Ma kicsit angolozni fogok, de az lenne a legjobb, ha sikerülne megkérni egy pesti ismerőst, hogy küldjön nekem egy implantológia könyvet...

Na abbahagyom az üres fecsegést, és szétnézek a teremben. A belső magassága szédítő, és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik...
Legközelebb lefényképezem és megmutatom miről írok.

Holnap reggel megyek Washingtonba két napra. Közben egész New York a közelgő hóviharról beszél. Dóritól ezt az sms-t kaptam Washingtonból: "Holnapra hóvihart jósoltak, 30 centit, remélem rendben lejutsz. Azért figyeljük az időjárás jelentést. Puszi "
A host mamám is aggódva jött oda hozzám, hogy lehet holnap nem tudok eljutni Washingtonba.
Majd később Dóri telefonon is hívott, hogy az ő host szülei azt üzenik nekem, hogy ők szívesen látnak Washingtonban bármeddig, és esetleg készüljek föl arra, hogy nem fogok időben visszajutni New Yorkba.

Na köszi :) .

Azért remélem, hogy mindenki csak túlparázza. Minden esetre elviszem magammal azt a sínadrágot, amit múlt héten vettem arra az esetre, ha nagyon-nagyon hideg lenne.
Vicces ugye? Egy New York központjában lévő au-pair sínadrágot vesz a hideg ellen.
Biztosra akarok menni, hogy nem fogok fázni :).

A mai napom

Reggelente 7.20-kor szoktam kelni. 8-ra kell készen lennem, persze mindig hamarabb hívnak. Gyorsan eldarálja a mama, hogy kit viszek ma suliba. Ma a kislányt, 9-re. Elvittem. Utána irány a Union Square.
Kellemes reggeli tömeg van.
Itt, a föld alatt a legfontosabb metró vonalak futnak össze. Fontos átszállási csomópont. A felszínen a téren heti többször van piac. Ezt látjátok a képen. Farmer-market. Farmerek hozzák gyönyörű bio áruikat. Csak méregdrágák. Ennek ellenére mégis sok a vásárló.

Lemegyek a föld alá, felszállok a befutó Q metróra. Irány Brooklyn!!!
A metró átmegy a Brooklyn hídon. Gyönyörű a kilátás. Nyomon lehet követni ahogyan elhagyja a metró Manhattant. Látni a felhőkarcolókat, majd eltűnnek. A folyó túloldalán már Brooklyn. Ez is New York, de magas épületek nélkül.

Manhattan falhőkarcolói.

A Q metrón.

Leszállás a Prospect Parknál.

Tipikus brooklyni kép.

Brooklyn.

A Maple Street-re tartok, ott lakik Csilli barátnőm. Tőle kocsival mentünk egy bankhoz, ahol csináltattunk nekem bankkártyát. Azért megyünk együtt, mert így kapunk a banktól tíz-tíz dolcsit mind a ketten :) .

Csilli a hibrid-autóban.

A bankkártyát elintéztük. Utána Csilli kirakott egy plázánál. Vettem egy ronda de nagyon meleg sapkát. Ezek után ismét metrón vagyok, irány vissza Manhattan-be. De nem haza, mert otthon forgatás van és emiatt nem tudok bemenni. Ezt nem szeretem, mert ilyenkor kint kell eltöltenem az egész napot. Igaz, hogy süt a nap, de hideg van, és szívesebben neteznék vagy olvasnék a szobámban.
Egyébként a házban ma Jon Bon Jovi, és a studioban Tia Leoni van.
Kettő körül csak hazaugrottam.
Mikor látják a színészek, rendező stb... hogy otthonosan mozgok a házban, akkor gondolom egyből azt gondolják, hogy itt dolgozom(ami igaz is), ezért szépen köszönnek, meg arrébb mennek ha éppen kell valami onnan ahol vannak (pl. hűtő). Nos, csak ennyire avatkozom bele a studio életébe. Nem sok.
A szobámba persze nem tudok feljutni. Lehetetlen. Felvétel van.
Ezek után kiviharzok a házból. Van még egy kis elütni való időm munkáig. Sétálok egyet a Fifth Avenu-en. Úgyis csak egy blokkal van lejjebb a Broadway-tól.

Fifth Avenue, hátul pedig az Empire State Building.

Fifth Avenue

Később felvettem a piciket a suliból, elmentünk pizzazni, hogy elüssük az időt. Négykor kaptam az sms-t, hogy haza lehet menni, vége a forgatásnak.
Otthon hamar elrohant az idő.

Este munka után 7-kor elindultam au-pair meetingre, de végül hamarabb leszálltam a metrórol a Times Square-nél. Egyébként pedig a Central Parkba kellett volna mennem.

Times Square

Most, hogy van ronda de meleg sapkám, nem fázom többé. Sétálni támadt kedvem. Emlékszem, anno azt mondtam a szüleimnek, hogy azért lesz jó New Yorkban, mert ott sose fogok unatkozni. Ha mást nem, este majd munka után csak elmegyek sétálni. Igazam lett. Végtelen látnivaló van.
Ezért szeretem New Yorkot.

A Times Square-ről elindultam a 42. utcán keletre. Nem messze van a Briant Park. És most éppen karácsonyi vásár van :).

Briant Park

Sajnos a képen nem látni, de jobbra van egy óriási koripálya ami tele van emberekkel. A pálya mellett van egy hatalmas karácsonyfa, és szól a karácsonyi zene. Nagyon hangulatos.
Ez az egyik kedvenc parkom.

Innen továbbsétáltam kelet felé a 42. utcán. Hamar belefutok a Grand Central-ba. Tudjátok, ez az a pályaudvar ahol az összes amerikai filmben a bomba robban :).

A Grand Central, és mögötte magasodik a Chrysler Building.

A Grand Central-nál metróra szálltam és elmentem a Central Parkba. Ott van ma este au-pair meeting. Korizós au-pair találka. Találkoztam Zsófival is, hiszem egy cégnél vagyunk. Béreltem korit. Ahhoz képest, hogy egy éve nem volt a lábamon kori, nagyon szuperül ment. Úgy látszik ezt nem lehet elfelejteni :).

Én a Central Parkban a kori pályán a ronda de meleg sapkámban.

Mikor már Zsófi nagyon fázott és nagyon fájt a lába a korizástól (bocsi Zsófi, de tényleg úgy sajnállak :)) és már nekem is elég volt, elmentünk és beültünk egy amolyan nagyon tipikus New York-i kajálós helyre. Ezeken a helyeken rendszerint van pizza, muffin, panini...stb.
Isteni pizzát ettünk és még valami csokitekercset is, közben pedig hosszan elbeszélgettünk.

Zsófi

Én. És nem vágok mindig ilyen fancsali képet :).

Utána a 6. sugárúton sétáltunk el a Times Square-ig, ahol metróval hazamentünk. Én a Union Square-re, Zsófi Brooklynba.

Nos, így telt el egy napom. Persze nem megyek minden nap Brooklynba és nem korcsolyázom minden este a Central Parkban. Holnap ismét dupla forgatás (nem lehetek otthon), így úgy döntöttem megnézem New York leghíresebb könyvtárát és elütöm ott az időt olvasással.

Tudom nem túl izgi elolvasni egy napomat, de amikor én majd sok-sok év múlva visszaolvasom, engem érdekelni fog.

Hanuka és tűz a házban

Péntek este kezdődött Hanuka. Zsidó ünnep.
Nem megyek bele a részletekbe, de a lényeg, hogy egy isteni csodáról szól, hogy egy napra elegendő olaj 8 napon át égett. Erre a zsidók úgy emlékeznek, hogy 8 napon át minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Hagyományosan mind a 8 estén ajándékkal köszöntik egymást.

A Hanuka első estéjén vacsorameghívása volt a fogadócsaládomnak a nagyihoz. Természetesen engem is szívesen vártak. Csak a piciknek vettem ajándékot, valkie talkie-t.

A nagyi olajban sült ételeket készített. Ez a hagyomány. Olajban sütés.
Az ajándékokat vacsi után akartuk átadni, de a picik túl izgatottak voltak.
Meggyújtották az első gyertyát majd énekeltek héberül. Megható volt. Most először láttam a családod zsidónak. A 6 éves kisfiú éneklés közben megkérdezte: "Apu, mi zsidók vagyunk?"
Nehéz volt visszafojtani a nevetést.

Én is kaptam ajándékot, amire nem számítottam. A gyerekek is nagyon-nagyon örültek a valkie talkie-nak. Pókemberes minta van rajta, ami a 4 éves kislány kedvence.
A kisfiú egyszer csak elkezdett játszani a menórával(kilenc ágú gyertyatartó), és kigyulladt miatta az ajándékom. Jó magasra felcsaptak a lángok. Az apuka fölkapta, és elkezdett vele rohangálni és fújogatta. Nem sikerült eloltania. Én ekkor megnyitottam a csapot, és kiabáltam, hogy jöjjön oda. Odafutott, ajándék a víz alá, a tűz elalszik. Könnyes szemmel röhögök a történteken, a tűzriasztó sivít, a kislány sír az ijedtségtől. Annyira, de annyira vicces volt, kár hogy nem vette föl valaki videora. Ha Hanuka minden évben ilyen, akkor én mostantól Hanuka-rajongó vagyok (: .

A vacsinak elég későn lett vége a nagyinál. Még csak utána indultam el Bronxba, de előtte hazaugrottam a családom otthonába, és becsempésztem egy kis ajándékot és levelet a szülők ágyába a párnák közé. Az ajándék egy könyv volt, ami magyar és angol nyelvű, a címe: A zsidó Budapest. A levélbe írtam nekik, hogy mondták korábban, hogy szívesen megnéznék ezt a könyvet, és emiatt megkértem édesanyámat hogy küldjön egyet Magyarországról, és nagyon boldog Hanuka-t kívánok nekik.

Este 10 múlt mire odaértem Papishoz Bronxba, akivel két napos filmmaratont rendeztünk. Kaptam a fogadóapukámtól egy olyan dvd-t, amit még csak most játszanak a mozikban. Megvannak neki a filmek hamarabb, gyakran még a mozi előtt. Az apuka rendező, producer. Meg kell néznie a filmeket majd pontozni őket. Sajnos nem adhatja nekem ide a filmeket, csak most az egyszer tett kivételt. De mondta, hogy nyugodtan itthon nézzem meg mindet, csak ne vigyem el őket a studiobol, és ne kerüljön más kezébe. Lemásolni pedig eszembe se jusson :) .
Nem is jutott eszembe.

Mikor vasárnap hazajöttem Bronxból, a szülők meghatottan mondták, hogy köszönik a csodás ajándékot amit a párnák közt találtak, és hogy nagyon-nagyon szép volt tőlem.
Semmi szükség nem volt arra, hogy meglepjem őket, de tudtam, hogy sokat fog nekik jelenteni. És igazam lett :) . És nagyon örülök, hogy örülnek.

Az új barátom: Snowman

Ja és még valamit: a kigyulladt ajándékomnak nem lett baja, csak a csomagolópapír égett le róla :) .

Sunshine, New York, Happiness

Az elmúlt napokban különösen csillogott New York. Minden reggel mikor kiléptem az utcára arra gondoltam, hogy a mai napon itt lévő turisták milyen szerencsések. Jókor vannak itt.
Tél van, de a hőmérséklet még nem esett fagy pont alá. Néha elkezd zuhogni az eső, és amikor a nap kisüt utána, csillog a nedves utakon a napfény. Ilyenkor nagyon szép a város.
Az a kedvencem, mikor a felhőkarcolók között átsüt a napfény, és az üveg épületek oldaláról visszatükröződik.

Este nem ilyen szép New York. Itt meg kell ismét jegyeznem, hogy amikor New Yorkról írok, kifejezetten csak a központra, Manhattanra gondolok. A többi városrészben(Brooklyn, Bronx...) más a helyzet.
Tehát esténkét nem a legszebb a város. Sőt, kifejezetten mocskos. A járdák szélére kirakják a szemetes zsákokat. Ez nagyon tipikus. Ilyenkor néha 10-20 szemetes zsák van egymás mellett, és minden épületnél (üzletek, éttermek). Az utcán is áll a piszok. Nehogy valakinek is valami rém kép legyen a szeme előtt, mert nem súlyos a helyzet, csak a reggeli tisztasághoz képest nagy a kontraszt. Még az éjszaka folyamán jönnek a szemeteskocsik, és elvisznek mindent. Kora reggel pedig oda-vissza cikázó úttesttisztító gépek takarítják az utakat. Mire New York felébred, már tiszta minden.
Olyat is láttam már hajnalban(4-5 között), hogy mertóval szállították a szemetet a föld alatt. Azt hittem az én metróm jön, erre meg egy óriás kádhoz hasonló szerelvény ment el (megállás nélkül), ami tele volt pakolva kukás zsákokkal. Ezt ügyesen megoldották. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a metróállomásokon a sínek között néha rohangálnak patkányok. Az még sosem fordult elő, hogy az utcán vagy a metró aluljáróban emberek között láttam volna rohangálni őket, hanem tényleg csak pár méterrel lejjebb, a sínek között vannak.
Azt nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le a szemétszállító metrót, mert azóta sem láttam ilyet. Tanulság: mindig a nyakamban kell lógnia a fényképezőgépnek. Utálom elszalasztani a pillanatokat. Már pedig a pillanatok végesek.

Tegnap nagy beszélgetés volt a mamával. Nem is tudom mikor volt erre példa legutóbb. Ma van az utolsó órám a suliba, és kérdezte, hogy miután ezt befejeztem, mit akarok következőként tanulni. Mondtam, hogy semmit :). Ezzel nem értett egyet. Sőt, kifejezett ötlete is volt, hogy mit kéne tanulnom. Fényképészetet vagy New York-ot. Igen, létezik olyan kurzus is, ahol New Yorkról lehet tanulni. Legalábbis a mama állította, de én nem találtam nyomát a neten. Végül megegyeztünk, hogy oké, beiratkozom valahová, de max. olyanra, ahol csak 1-szer van suli. Ezek után átlapoztam egy a photograpy-hoz kapcsolódó sulikról szóló könyvet, de nem találtam semmi szuperjót.

Egyébként most a 96.utcai metrómegállóban vagyok, és várom, hogy befusson az 1-es metró, ami majd letesz a Columbia University-nél. Ma van az utolsó órám a suliban. Filmet fogunk nézni. Mamma Mia-t hallgatok, és ismét bánom, hogy nincsen nálam a fényképezőgép, mert látok valami érdekeset.
Itt kell elárulnom, hogy a bejegyzéseket nem mindig otthon írom, hanem nagyon gyakran utazás közben a metrón. Szoktak is nézni, hogy vajon mit írok... Felpislantanak az álmos utasok a kávésbögréjük mögül. Ilyen hordozható kávéspoharat én is akarok venni. Gyakran előfordult otthon reggelenként, hogy mikor indultam az egyetemre, néha az egész csésze teám az asztalon maradt. Nos, ezek után majd csak beöntöm a hordozható pohárba, és amíg a metróval és villamossal eljutok a suliba, megiszom.

Közben megjött az 1-es metró. Poén hogy írok. Olyan mint ha beszélgetnék valakivel. De csak én beszélek. :)
Tíz perc és beérek a suliba.




Hazafelé tartok a suliból. Klassz volt a film amit néztünk. Ez volt az utolsó óránk. Az óra végén többen is elkérték az elérhetőségemet. Ez jól esett. Van egy osztálytársam, aki ügyes kártyatrükköket tud. Még bemutatott egy utolsót az óra végén. Engem kért meg, hogy asszisztáljak neki. Hatalmasat sikítottam a végén, majd pedig könnyesre röhögtem magamat. Egy történetet mondott el, de kártyával illusztrálta. Három kártyalap volt nála. Egyiken egy sikító nő, a másikon egy varázsló, a harmadikon pedig egy csótány rajza. A tenyerembe tette a sikító nőt, majd arra a csótányt, és mondta, hogy a nő azért sikít, mert fél a csótánytól. Ezek után rájuk tette a varázslót is. A másik kezemmel abraka-dabrázni kellett a kártyák fölött, majd pedig egyenként áttette a lapokat az egyik tenyeremről a másikra. Először a varázslót, majd a csótányosat, de hoppá, a csótányoson nem volt ott a csótány, csak egy üres lap volt. Majd rájuk tette a sikító nőt is, és mondta, hogy a varázsló elvarázsolta a csótányt, de nő még mindig sikít, mert nem tudja, hogy a varázsló hová varázsolta. Ebben a pillanatban vettem észre egy igazi csótányt a jobb kezemen. Borzasztóan megijedtem, és sikítva eldobtam. Később kiderült, hogy műanyagból volt. Hirtelen igazinak tűnt, mert nagyon ügyes utánzat volt.

Hi-hi. Most szállt le a szerelvényről egy csapat gitározó mexikói, és rögtön fel is szállt egy feka dobos. Meghallgatom őt is. Nagyon szeretem a metrón zenélőket, mert egytől-egyik tehetségesek.

Holnap péntek lesz. Hurrá!
Este megyünk a családdal a nagyihoz Hanukát ünnepelni, de utána lelépek Bronxba. A péntek estét-szombatot Papissal töltöm, vasárnap pedig shopping! És remélem a csajokat is látom majd. Itt Csillire és Zsófira gondolok :).
Én az idő legyen továbbra is ilyen szép! Szeretek New Yorkban gyönyörködni.

Jó hétvégét Nektek is!!!

Dec. 6.

Hello Everybody!

December 6. van, vasárnap este. A hétvége aránylag semmittevősen telt, pedig nagy shopping(téli cuccok) és nagy tanulás(jövő héten vizsga) volt betervezve. Ma délután összefutottunk Csillivel a Fifth Avenuen. Írt nekem két CD-t(Köszi Csilli!), én pedig adtam neki egy mini európás térképet, hogy ha olyannal találkozik aki nem tudja hol van Magyarország, akkor megmutathassa neki :).

Egy kép ma délután a Union Square-ről:

Az elkövetkező héten befejeződik a suli, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve sok-sok szabad délelőttöm lesz. Yeahhh!
A szabad délelőttökre sportolást(most jégkori, később úszás) és persze New York-járást, fotózást tervezek. Jut eszembe, akarok venni egy jégkori-cipőt. Nagyon drága a kölcsönzés, így jobbnak látom venni egyet.
Jövő hétvégére nincsenek komoly tervek, egy barátommal fogom tölteni, viszont az azt következő hétvégén Washington DC.-be szeretnék menni. Bár félek, hogy a család bele fog szólni, hiszen ha jól számolom, akkora esik a Hanuka vége. De én akkor is elmegyek DC-be :).

Este fél 9 van. A család pár perce ért haza a szigetről(Fire Island, ott van a második otthonuk).
Vicces volt mikor megjöttek.
Hallom, hogy a két gyerek kiabálja, hogy "Éva!!!". Kimegyek a szobámból, le a lépcsőn....a lépcső közepén a nyakamba ugrik mindkettő :) .

A kisfiúnak van egy kabalája. Egy fehér tigris. Eleonora-nak hívják, de fiú.
A kis srác a kezembe nyomta, majd hátat fordulva elment.
Utána szóltam: Eleonora ma este velem alszik?
A kisfiu visszanéz: Igen.

Tehát ma este egy 55 centis fehér kabala tigrissel alszom.

Havazik New York-ban!!!!

Hanali 3-kor még a Times Square-en álltam metróra várva. Ez történik akkor, mikor egy éjfél után kezdődő filmet nézünk meg Papissal. Ezek után délután 2-kor keltem.
A ház teljesen üres, a család még reggel elment a szigetre, ami azt jelenti, hogy egyedül leszek itthon egész hétvégén. Ezt szeretem is meg nem is.

Mivel a hűtő üres, elkezdek szedelőzködni. Elegáns naci, aminek a szárait beletömöm a gumicsizmába, garbó, lila esőkabát, végül pedig egy élénk-piros hátizsák....csak amolyan New Yorkosan. Itt úgy sem számít. Meg egyébként sem randira megyek, csak ide a Union Square-re.

Esik. Nagyon. Szétnéztem(már megint) a karácsonyi vásárban, majd Basemet áruház, majd egy cipőbolt. Fekete, elegáns, de BÉLELT! cipőt keresek. Hármat is találtam ami nem volt nagyon ugly, de lusta vagyok próbálni, vagy még nincsen elég hideg. Az árakat nem mertem megnézni. Holnap visszajövök. Következő bolt a Whool Foods Market. Ez egy két emeletes bio áruház, hatalmas kínálattal, mely miatt már kétségbe vonom, hogy valóban minden bio-e. Vettem ezt-azt.

Kilépek az üzletből, már besötétedett. Hihetetlen, alig pár órája keltem.
Azon csodálkozom, hogy milyen furi ez az eső a sötétben...
Ez hó! Havazik :) . Hatalmas pelyhekben. Csodaszép! Ha most itt állna mellettem egy barátom, tutira a nyakába ugranék.

Irány haza, 2 perc múlva a studioban vagyok, égnek a lámpák, meglepi, itt van Chris. Ő itt dolgozik a studioba. Kedvelem. Jó arc. Ha valamit nem tudok működtetni, ő segít. Éppen arról beszélget valakivel telefonon, hogy havazik.

Szobámba föl, msn-ezés Barbival, beszámol ki hogy van az egyetemen. Hihetetlen, mire hazamegyek, már doktornénik és doktorbácsik lesznek. Nekem még 1,5 évet kell várnom addig.

Tegnap egy gyerek fejjel leesett a mászókáról. Eléggé összetörte az arcoskáját, ömlött a vér az orrából, kirepedt az ajka, lehorzsolódott a bőre. Szerencsétlenkedett az anyja, nem bírtam nézni, odamentem segíteni. Az anyja hagyta. Végül mondta az anyja az én kislányomnak, hogy: "Anyukád milyen ügyes!". Nem kezdtem el magyarázni, hogy Macy nem az enyém, Macy pedig csak fogta a vállamat és nem mert megszólalni a vérző kisfiú láttán.
Még adtam az anyukának pár instrukciót (Lehet a gyerek később hányni fog -> agyrázkódás, ne ijedjen meg, vigye orvoshoz...), majd hazaindult a kisfiával. Nem volt egy nagy durranás a napom, de ezek után nagyon jó kedvem lett. Hurrá! Végre csináltam valamit orvosit. Már hiányzott :) .

Most pedig ismét msn-ezek, J. Dáviddal. Itt volt NY-ban, majd elrepült Londonba, mára pedig már hazaért Budapestre. Később skype Dórival. Dórit a nővéremet irigylem, mert Malaysiaban lakik, ahol most (és egész évben) 30 fok-ot mutat a hőmérő.

Na mindegy, nem panaszkodom hogy hideg van, mert majd úgyis veszek bélelt cipőt. És ha nem lenne hideg, nem havazhatna, aminek a látványát nem szeretném egy évben sem kihagyni.

Peace and love mindenkinek!

Az apuka már...

Az apuka már tegnap szólt, hogy ma dupla forgatás lesz(=diliház).
Ma reggel pedig finoman megjegyezte, hogy a forgatás fél9-kor kezdődik, én pedig ennek hatására fél9-kor finoman leléptem. Egyébként 45 perccel később indultam volna. Az indulásról annyit, hogy már nem tudtam keresztülmenni a stúdión. Ilyenkor mindig az "egérutat" választom. Azért neveztem el egérútnak, mert ha el is van minden torlaszolva, itt még kijutok. Egy kis ajtókáról(inkább nyílásról) van szó, ami a galériáról levezető lépcsőtől balra van, és az egyik szerkesztői szobába nyílik. Tehát ezen keresztül kijutottam a stúdióból.

Kilépek az utcára. Tegnap előtt kabát, sál, sapka, kesztyű, ma pedig csak egy pulcsi. Érdekes, hivatalosan már tél van, amit valójában csak a naptár bizonyít.

18 fok, szikrázó napsütés. Mivel hamarabb jöttem el otthonról, van némi időm suliba indulásig.
Ráérősen sétálok a Broadwayon, körülöttem sietős New York-iak. Sokak kezében kávéspohár. Ez annyira tipikus!

Gyönyörű a rálátás az Empire State Buildingre. Tegnap este fehéren volt kivilágítva. Az a kedvencem. A színe estéről-estére változik, és mindegyiknek van jelentése.

A Madison Square Parknál szállok metróra, majd 5 perc múlva már a Times Square-en vagyok.
Itt át kell szállnom az R-ről a 2,3-as metróra. A föld alatti járat tele van emberekkel. Ezrek özönlenek... Nehéz haladni. Ez nem csoda, hiszen New York legbelsőbb központjában vagyok.
Kettes metróra fel, 96. utcánál le, ott 1-esre fel..., ez visz a Columbia Egyetemhez.

Többen is korán érkezünk a tanterembe. Egyik csopitárstól kapok egy japán csokit (nyami!), a másik pedig azt meséli, hogy bakteriális gastritise volt, ezért hiányzott az elmúlt két hétben. Végül én magyarázom meg a többieknek mit is jelent a betegség. Rajzolok nekik gyomrot és bacit... Helicobacter Pylori. Rohadt kis dög. (Bocs a kifejezésért!)

Az óra jól telik. Egyik csoporttárs bemutat egy szenzációs kártyatrükköt. Eddig csak egy trükkjére jöttem rá, arra is csak azért, mert felvettem kamerával, majd pedig többször visszanéztem lassítva.

Suli után ismét metrón. Times Square-en leszállok, felszínre föl. Sosem jövök fel a felszínre, mert nem szeretem a Times Square-t (túl sok turista). Most végiggondoltam: vége a fő turistaszezonnak és hétköznap van, tehát nem lehetnek olyan sokan. Igazam lett.

A színháznegyedben voltam, az előadások plakátjait nézegettem, és fájt a szívem, hogy ezt se és azt se fogom látni. Jaj, minek kerül egy előadás 130-150 dollárba(23-27.000 Ft)? Ezt tényleg zokon veszem. Két előadás van, amit nagyon szeretnék megnézni. Egyik kifejezetten karácsonyi.

Beültem egy helyre megebédelni. Tudom, nincs is drágább hely a Times Square-nél az USA-ban, de hát a Union Square-en lakom, ahol szintén Times Square-es árak vannak. És itt kell megemlítenem, hogy igen, jó nekem hogy a Broadway-on lakom, viszont az au-pair fizum a felét sem éri mint másnak, aki egy fagyifalván lakik. A csajok (Csilli,Dóri,Zsófi) szoktak is cukkolni: " jaj te szegény Manhattan-i".

Times Square után irány a Union Square, ott is egy közeli posta, föladtam anyáéknak a tegnap vett "Karácsony előtt felbontható karácsonyi ajándék"-ot. Valamivel később fölvettem Macy-t a suliból, balett óra, fölveszem Iggy-t, pizzéria(=vacsi). Ekkor kapom az sms-t, hogy vége a forgatásnak, haza lehet menni. Hazamegyünk, gyerekeket a kádba, majd berakok nekik egy mozifilmet (Up!), könyvolvasás, röhögnek a kiejtésemen, gyerekek alszanak.

Most blogot írok, a szülők még sehol. Grrr..., el akartam még ugrani egy boltba ami 11-kor zár, ami 30 perc múlva lesz. Ez már nem fog összejönni.

Peace and Love mindenkinek!

Karácsony?

Suli után a kislánnyal a könyvtár felé tartottunk, mikor felhozta a témát:

Macy: Éva, te ünnepled a Karácsonyt?
Én: Igen.
Macy: De miért a Karácsonyt ünnepled, mikor a Hanuka sokkal jobb? Hanuka-kor 8 estén át kapunk ajándékot, Karácsonykor pedig csak egy este.
Én: Szerintem a Hanuka nem jobb, hanem mind a kettő egyformán jó.
Macy: De a Hanukka jobb.
Én: Én keresztény vagyok, tehát a Karácsonyt ünneplem. Te zsidó vagy, tehát a Hanukát ünnepled. De idén én is fogok Hanukát ünnepelni, mert veletek lakom.
Macy: Tudom, tudom, tudom...

A kiscsaj spéci zsidó suliba jár, ami szerintem klassz, mert így megtanulja saját vallásának a hagyományait...stb.
Ami nem tetszik, hogy úgy próbálják a gyerekek fejéből kimosni a Karácsonyt, hogy azt mondják nekik, hogy "a Hanuka jobb mint a Karácsony, mert a Hanuka 8 estényi ajándék, a Karácsony pedig csak egy".

New York zeng a közelgő Karácsonytól. Mindenhol díszek, szól a karácsonyi zene, árulják a fenyőfákat... és ezt látva, hallva nem csoda, hogy a zsidó kisgyerekek is elkezdenek beszélni a Karácsonyról, felveszik a karácsonyi készülődés izgalmát, amit viszont a szülők nem néznek jó szemmel, hiszen ők zsidók lévén nem ünneplik a Karácsonyt. Nos, Good Luck minden kisgyerekes zsidó családnak!!!

A Hanuka zsidó ünnep, de számukra az egyik legkevésbé jelentős. Semmi köze sincsen a Karácsonyhoz. Sokat tévesen azt hiszik, hogy Hanuka a zsidó Karácsony. Ezt amiatt hiszik, mert az ideje közel esik Karácsonyhoz. Egy héttel van korábban, ha nem tévedek.

Tiszteletben tarom mindenki vallását, szokásait és ünnepeit. Nagyon szívesen együtt ünneplek bárkivel bármit, egyszerűen azért, mert csodálom és érdekelnek a különbségek.
Egy valamit viszont én is mindenkitől elvárok, mégpedig az, hogy tartsák tiszteletben az én szokásaimat is. Számomra a Karácsony szent. A legfontosabb ünnep. Nem akarok róla rosszat vagy bugyuta összehasonlításokat ("Hanuka jobb mint Karácsony mert több ajándék bla-bla...") hallani.


Még reggel kinéztem egy délutáni bábozós programot, hogy elviszem rá a gyereket. Apuka persze szólt, hogy ne vigyem el rá, mert karácsony témájú lesz. Na puff...

Hiányzik a Karácsony! Hiányzik, hogy nincsen teleaggatva a ház karácsonyi kütyükkel. Rossz, hogy itthon nem beszélhetek a Karácsonyról.

Hála az Istennek itt van New York. Ha a jelenlegi otthonom nem is, de a jelenlegi városom ünnepli a Karácsonyt. Nem is akárhogyan!

A családomnak múlt pénteken feladtam a karácsonyi csomagot. Ma reggel(kedd) megkapták. Hiperszuper gyorsan odaért. Persze csak Karácsonykor bonthatják fel.

Ma este elmentem a Briant Parkba megnézni a karácsonyi vásárt. Már megint vettem valamit. Holnap fel is adom anyáéknak. Anya, ezt nyugodtan felbonthatjátok azonnal!

A vásár után találkoztam Csillivel és Zsófival. Nagyon jó volt látni őket. Kiscsaládom...
Együtt fogunk karácsonyozni! Lesz Karácsony! Hurrá :) .

Na pufff...

A mama 2 héttel ezelőtt elfelejtette ideadni a fizumat, és mikor tegnap szóltam neki emiatt, azt mondta, hogy ő úgy emlékszik, ideadta.

Pedig neeeeeem! Áááá. Buktam egy heti munkám bérét.

200$ (jelenlegi árfolyam alapján: 40 ezer Ft)

Úgy döntöttem, nem fogok miatta a mamával hadakozni, mert nem ér annyit a jó viszony elvesztése...
Ma mikor leültünk vacsizni, nem bírtam ránézni. Haragszom.