Álmaimban Amerika visszainteget...

Utolsó előtti bejegyzés.

Bő egy hónapja jöttem haza Amerikából.
Úgy érzem nem fer bejegyzést írnom egy olyan blogba, ami egy olyan helyről és életről szól, ahol már nem vagyok ott, már nem élem azt.
Lezárult életem egy szakasza, le kell zárnom annak történetét is.

Itthon telnek-múlnak a napok, és egyre forrósodik a talaj a talpaim alatt. Egyre többet kell tanulni, mindjárt végzek, munkahely, "hol-mikor és mit akarok csinálni" kérdések sorai születnek.

Időben minél jobban távolodom NY-tól, annál jobban kezd hiányozni. Nem is a város, mint inkább az az élet, amit ott éltem. Könnyű, rózsaszín, sokat utazós, sokat tapasztalós, újvilági.

Bármit is látok itthon, bármivel is találkozom, azt azonnal Amerikához hasonlítom, ami miatt a környezetem lassan "hülye beképzelt amerikainak" kezd titulálni. Egyik nap nem jutott egyembe egy szó(couch) magyarul(kanapé), jaj láttátok volna egyik "barátnőm" arckifejezését.
Így alapszabályt kreáltam magamnak: Tilos Amerikáról beszélni!!!
Nehéz ezt megállni, mivel állandóan ez jár a fejemben.

Egy hete barátokkal bulizni mentünk a Nagymező utcába, a SoHo London nevű helyre, és táncoltunk pár olyan számra is, amiket először New Yorkban hallottam, ahol minden bulin leadták őket. Az elmúlt év legnagyobb amerikai slágerei.
Mikor NY-ban néha elegem volt az au-pairkedésből(előfordult:), munka után este fogtam az mp3 lejátszómat, és sétára indultam, általában a Fifth Avenue-n(biztonsági okokból). Ekkor maximumra vettem a zenét, és hagytam, hogy az mindent elfelejtessen velem, kivéve azt, ahol most éppen sétálok, magát New Yorkot. Azt hiszem azok a pillanatok voltak a legjobbak :).
Tehát itthon, Magyarországon, egy hete a bulin megszólalt a " I got a feeling"(link itt), és nem maradt szárazon a szemem. Becsuktam őket, és elképzeltem, hogy NY-ban, a Webster Hall-ban vagyok. Sikerült, ott voltam:D.

NY hiányzik, ez normális, ezzel Dóri, Zsófi és Csilli is így lesz. Apropó, időközben Dóri és Zsófi és hazaért, Csilli kb. két hét múlva követ minket, és megérkezte után pár nappal hatalmas bulival ünnepeljük majd meg azt, hogy újra együtt vagyunk. "Reunion party", azaz Újraegyesülés buli lesz :). Azokat a közös barátokat fogjuk elhívni, akikkel NY-ban ismerkedtünk meg, és szintén itthon vannak. Október 9., hamarosan....

Köszönöm az előző bejegyzésemre írt kommenteket. Azért nem válaszoltam, mert úgy döntöttem, majd itt fogok. És most ez következik :).

Örülök, hogy ilyen sokan szerettétek a blogomat. Mindenkinek jól esik a pozitív visszajelzés. Elárulom, hogy számomra is jó szórakozás volt írni :).

Sokan tanácsoltátok, hogy folytassam a blogírást.
Ha vége a sulinak, biztosan útra kelek valahová(kipihenni az államvizsgát:), mert rengeteg dolgot nem láttam még a világból. Persze ezek csak 1-2 hetes kiruccanások lesznek, de az biztos, hogy írok róluk naplót blog keretében. Már ki is találtam a blog nevét: Let yourself go, and see the beauty all around you.

Még alig értem haza, de nincs nap, hogy ne járna az agyam azon, hogy vajon hová is fogok legközelebb elmenni. Vissza New Yorkba, Ázsia körút(kb. 4 állomás 2 hét alatt), Madeira... vannak álmok bőven :).
Van egy kiragasztott listám, amin az első pont, hogy Chily szavaival éljek: Let's go back N.Y :).

Élni nem akarok visszamenni NY-ba. Miért? Mert az már nem lesz ugyanolyan, mint volt. Már nem lesz meg az újdonság varázsa, már nem lesznek ott azok a barátok, az a munka, az a sok szabadidő, az a párkapcsolat...
Mikor hazajöttem, annyira jó volt újra találkozni a barátokkal, hogy azt nem lehet szavakba önteni.
Akik sokat utaznak, sose találják meg a helyüket, sose nyugodnak meg. Nem akarok így járni. Én igenis el tudom képzelni az életemet itthon. Itthon is van szép, és jó környék, ahol szívesen élnék, és itthon is vannak optimista emberek, akikkel körbevehetem magamat. Külföldre költözés óriási áldozatokkal jár.
Nem biztos, hogy azt meg akarom hozni.
Ha csak nem beleszeretek valakibe oly annyira, hogy érte mégis meghozom.... :).
Azt persze el tudom képzelni, hogy pénzügyi okok miatt(magasabb kereset) néhány évre elmegyek külföldre fogorvoskodni...:).
Ha Amerikában szeretnék dolgozni, akkor az egyetem befejezése után még el kéne végeznem egy 18 hónapos különbözeti oktatást. Viszont ha Európán belül szeretnék dolgozni, nem lenne erre szükség. Tehát ha egyszer tényleg mennék máshová, az Európán belül lenne.

Amerikát meghagyom egy szép álomnak, egy olyan helynek, ahová nyaranként boldogan ellátogathatok, hogy kicsit visszaemlékezzek EDDIGI életem legszebb évére.

Képzeljétek el, az elmúlt napokban ketten megismertek az utcán a blogomból.
Egyik lány azt kérdezte, hogy "Szia! Te nem most jöttél haza Amerikából?",
a másik pedig, hogy "Téged nem Évinek hívnak?".
Nagyon kedvesek voltak :). Élményt okoztak számomra azzal, hogy odajöttek köszönni.
Martina, milyen volt a buli ahonnan hazafelé tartottál :) ? Barátnőd jó társaság volt az éjszakai buszon :).


Az utolsó bejegyzésembe szeretnék egy videót készíteni, ami összefoglalja az Amerikában töltött 13 hónapomat. Mivel szabadidőm kevés van, így annak elkészítése nem a közeljövőben lesz. Szóval majd csak később jelentkezem.
Ha addig is szeretnétek jó blog-sztorikat olvasni, ajánlom Csilliék blogját, mert mostanság teszik fel a West Coast Trip kalandjuk beszámolóit, szupi videókkal együtt.

Na és most nem írok többet, mert neki kell kezdenem az Implantológia könyv megtanulásának :).
Egyébként még annyit, hogy jól érzem magamat itthon, de azért álmaimban Amerika visszainteget... :) .

Évi