Az apuka már...

Az apuka már tegnap szólt, hogy ma dupla forgatás lesz(=diliház).
Ma reggel pedig finoman megjegyezte, hogy a forgatás fél9-kor kezdődik, én pedig ennek hatására fél9-kor finoman leléptem. Egyébként 45 perccel később indultam volna. Az indulásról annyit, hogy már nem tudtam keresztülmenni a stúdión. Ilyenkor mindig az "egérutat" választom. Azért neveztem el egérútnak, mert ha el is van minden torlaszolva, itt még kijutok. Egy kis ajtókáról(inkább nyílásról) van szó, ami a galériáról levezető lépcsőtől balra van, és az egyik szerkesztői szobába nyílik. Tehát ezen keresztül kijutottam a stúdióból.

Kilépek az utcára. Tegnap előtt kabát, sál, sapka, kesztyű, ma pedig csak egy pulcsi. Érdekes, hivatalosan már tél van, amit valójában csak a naptár bizonyít.

18 fok, szikrázó napsütés. Mivel hamarabb jöttem el otthonról, van némi időm suliba indulásig.
Ráérősen sétálok a Broadwayon, körülöttem sietős New York-iak. Sokak kezében kávéspohár. Ez annyira tipikus!

Gyönyörű a rálátás az Empire State Buildingre. Tegnap este fehéren volt kivilágítva. Az a kedvencem. A színe estéről-estére változik, és mindegyiknek van jelentése.

A Madison Square Parknál szállok metróra, majd 5 perc múlva már a Times Square-en vagyok.
Itt át kell szállnom az R-ről a 2,3-as metróra. A föld alatti járat tele van emberekkel. Ezrek özönlenek... Nehéz haladni. Ez nem csoda, hiszen New York legbelsőbb központjában vagyok.
Kettes metróra fel, 96. utcánál le, ott 1-esre fel..., ez visz a Columbia Egyetemhez.

Többen is korán érkezünk a tanterembe. Egyik csopitárstól kapok egy japán csokit (nyami!), a másik pedig azt meséli, hogy bakteriális gastritise volt, ezért hiányzott az elmúlt két hétben. Végül én magyarázom meg a többieknek mit is jelent a betegség. Rajzolok nekik gyomrot és bacit... Helicobacter Pylori. Rohadt kis dög. (Bocs a kifejezésért!)

Az óra jól telik. Egyik csoporttárs bemutat egy szenzációs kártyatrükköt. Eddig csak egy trükkjére jöttem rá, arra is csak azért, mert felvettem kamerával, majd pedig többször visszanéztem lassítva.

Suli után ismét metrón. Times Square-en leszállok, felszínre föl. Sosem jövök fel a felszínre, mert nem szeretem a Times Square-t (túl sok turista). Most végiggondoltam: vége a fő turistaszezonnak és hétköznap van, tehát nem lehetnek olyan sokan. Igazam lett.

A színháznegyedben voltam, az előadások plakátjait nézegettem, és fájt a szívem, hogy ezt se és azt se fogom látni. Jaj, minek kerül egy előadás 130-150 dollárba(23-27.000 Ft)? Ezt tényleg zokon veszem. Két előadás van, amit nagyon szeretnék megnézni. Egyik kifejezetten karácsonyi.

Beültem egy helyre megebédelni. Tudom, nincs is drágább hely a Times Square-nél az USA-ban, de hát a Union Square-en lakom, ahol szintén Times Square-es árak vannak. És itt kell megemlítenem, hogy igen, jó nekem hogy a Broadway-on lakom, viszont az au-pair fizum a felét sem éri mint másnak, aki egy fagyifalván lakik. A csajok (Csilli,Dóri,Zsófi) szoktak is cukkolni: " jaj te szegény Manhattan-i".

Times Square után irány a Union Square, ott is egy közeli posta, föladtam anyáéknak a tegnap vett "Karácsony előtt felbontható karácsonyi ajándék"-ot. Valamivel később fölvettem Macy-t a suliból, balett óra, fölveszem Iggy-t, pizzéria(=vacsi). Ekkor kapom az sms-t, hogy vége a forgatásnak, haza lehet menni. Hazamegyünk, gyerekeket a kádba, majd berakok nekik egy mozifilmet (Up!), könyvolvasás, röhögnek a kiejtésemen, gyerekek alszanak.

Most blogot írok, a szülők még sehol. Grrr..., el akartam még ugrani egy boltba ami 11-kor zár, ami 30 perc múlva lesz. Ez már nem fog összejönni.

Peace and Love mindenkinek!