Hétvége, :( , :) , beszélgetések.

A hétvégém lustizósan telt, pedig tanulás volt betervezve. A család elment a szigetre, a studióban sem dolgoztak, tehát teljesen egyedül voltam. Ezt nagyon szeretem. Ilyenkor szoktam félcsupaszon rohangálni a szobám és a fürdőszoba között. Vannak kamerák, amiket eleinte még figyelembe vettem, de most már egyáltalán nem érdekelnek. Felőlem visszanézhetik a félcsupasz rohangálásomat, nem érdekel.

Egész hétvégén 14-15 fok volt a lakásban. Itt hagytak fűtés nélkül. A szüleim azt tanácsolták, hogy hívjam fel a szülőket, és kérdezzem meg, hol lehet bekapcsolni. Ezt nem tettem meg, hiszen mégsem kéne az egész házat studióstul befűteni egy ember miatt. Szombaton első utam a Bed Bath and Beyond-ba vezetett, ami természetesen a Fifth Avenue-n van. Imádom a helyet. Kicsit az IKEA-ra emlékeztet, csak sokkal jobb tőle. Minden marhaságot lehet kapni. Most például valami fűtőtest féleséget vettem, ami 2 perc alatt felmelegíti a szobámat, így nem kell fáznom. Na és vettem egy termo-zoknit is, ami szintén jól működik.
Egyik barátom miatt rossz kedvem volt, így már előre tudtam, hogy vásárlásba fogom fojtani a bánatom. Be is mentem az összes helyre ami a környéken volt, majd délután Brooklynba is elugrottam. Poén, de semmit sem vettem(a fűtűkütyün és termozoknin kívül).

Szombat estére buli volt betervezve. Csillivel és egy olasz au-pairral 11-kor találkoztunk a Broadway és a 17. utca sarkán. Egy a 17.utcában lévő klubhoz mentünk, ahová meg volt beszélve, hogy egy ismerős fog beengedni. Az ismerős késett, én pedig rájöttem, hogy nincs is kedvem igazából bulizni, na meg már át is fagytam, így hazamentem. Nemsokára hívott Csilli, hogy ők is meggondolták magukat, inkább eljönnek hozzám. Eljöttek, így végre megmutathattam nekik, milyen körülmények között lakom. Csilli meg is mondta a véleményét: "ez nem egy otthon". Így van, ezzel egyet értünk. Hogy is lehetne egy studiót, ahová ki-be járkálnak a legtöbbször ismeretlen emberek, otthonnak nevezni. Azért a galéria része egészen otthonos, és oda idegenek is csak ritkán jönnek fel.

Vasárnap délután 1-ig ágyban fetrengés volt(tegnap, szombaton is). Ez szokott lenni, ha rossz a kedvem. Aztán felhívott egy amerikai barátom(Papis), akitől megkaptam az utasítást, hogy keljek fel, reggelizzek meg, kettő körül tali... Akkor már meg volt a zuhi és reggeli, csak megint visszafeküdtem az ágyba :).
Miután összeraktam magam, elmentem a Times Square-re. Összefutotam Dórival, akivel leültünk egy a téren lévő asztalhoz. Sütött a nap. Csodaszép volt. Csak egy 15-20 percet beszélgettünk, mert hívott Papis, hogy itt van a közelben. Hosszú beszélgetés, mozi, vacsi...
Este 9 körül értem haza. Mikor kijöttem az esti fogmosás után a fürdőszobából, már megjött a család a szigetről.
Nos, így telt el a hétvégém, már megint anélkül, hogy tanultam volna.


Hétfő reggel a mama korán lelépett, a kisfiút a papa elvitte suliba, és meg egy bőgő kislánnyal találtam magam szembe, aki fájlalta, hogy mikor felkelt, se anya, se apa nem volt otthon. Persze 2 perc alatt megvigasztaltam, majd elindultunk reggelit keresni(házon belül).

Kislány: De hideg van.
Én: Gyere az én szobámba átöltözni, mert ott meleg van.
Kislány a szobámban a fűtőkütyüt vizsgálja: Ezt te vetted?
Én: Igen.
Kislány: És majd haza fogod vinni? (Ekkor Magyarországra célzott.)
Én: Nem.
Kislány: Jajj de jó, mert majd jó lesz nekem meg anyunak is...

Apuci közben hazaért a kisfiú sulijából, most a kislányon a sor, hogy elvigye. Nagyon változó, hogy ki-kit visz suliba. Van, hogy én viszem mind a kettőt. Ma apuci vitte mindkettőt.

Miután elmentek a kislánnyal, én is elmentem otthonról.
Francia kapcsot akartam venni. Meg is kérdeztem több ruházati boltban, hol van olyan bolt, ahol varráshoz szükséges dolgokat(tű, cérna..) tudok venni. Senki sem tudott semmit. Egész Manhattanben nem tudtak egy helyet sem. Én sem láttam varrós-boltot az elmúlt 4 hónap alatt. New York-iak! Ha valaki ezt olvassa és tud egy helyet(kérlek ne drogériát mondjatok mert azok gagyit árulnak), akkor please szóljon. Köszi!


A munkám legfőképpen abból áll, hogy suli után felveszem a csöppségeket, és hazaviszem.
A 19. utcán szoktam rohangálni, keresztezve a Fifth Avenue-t, a Park Avenue-t és persze a Broadway-t. Azt hiszem nincs még egy olyan utca, amin annyit futkosnék, mint a 19-en és a Broadway-en.

Nem kell autót vezetnem. :(.
Gyalog rohangálok. Közben a picikkel beszélgetünk. Ők hol gyalogolnak velem, hol rollereznek, hol bicikliznek...stb.
Egy mai beszélgetés:

Kislány: Eva, mégy ma este partyzni?
Én: Nem.
Kislány: Mégy ma este valamelyik barátodhoz?
Én: Nem.
Kislány: Az jó.

Kisfiú: Éva, minden reggel be szoktam nézni a szobádba, és van, hogy nem vagy ott.
Én: Igen, mert akkor a fürdőszobában vagyok.
Kisfiú: Oda is be szoktam nézni, ott sem vagy, tehát nem aludtál itthon.
(Hozzáfűznivalóm: ez hülyeség, mindig itthon alszom, kivéve néha hétvégén, de akkor a család sincsen otthon, mert Fire Islandon, a második otthonukban vannak).

Kislány: Éva, ha otthon vannak anyáék, miért mindig ők fektetnek le aludni? És te miért nem?
Én: Mert ha anyuék nincsenek otthon, sírtok, hogy miért nem ők fektetnek le.
Kislány: Nem fogok máskor sírni. De ha itthon vannak anyuék, akkor is lefektethetsz te aludni.
(Hozzáfűznivalóm: Na neee... Szeretem őket, de azért mindig örülök mikor vége a munkának, nehogy már még utána mesét olvassak).

Kisfiú: Én jobban szeretem, ha anya meg apa fektet le aludni, mert akkor ketten vannak, és egyik van velem, a másikuk meg a húgommal, és az jó.
Én: De mindig rohangálni szoktam a szobáitok között, hogy mindkettőben legyek.
Kisfiú: De én azt akarom, hogy velem legyél, Macy-hez meg egyáltalán ne menj át.

A legpoénosabb szóváltás az, mikor a picik győzködik a szüleiket, hogy kistesót akarnak. A papa ilyenkor csak azt szokta mondani, hogy"kérdezd anyádat!", és pedig megpróbálok csöndben lelépni, hogy ne lássák a röhögéstől könnyes arcomat.