Igen, saját kép(mivel kérdeztétek).Csoda szépen sütött a nap, de erősen fújt a szél. A kék égen csak úgy repültek a fehér felhők.
A kislány egyszer csak elkezdett sírni. Rögtön leguggoltam hozzá. Borzasztón meg volt ijedve, és csak mondogatta, hogy menjünk innen gyorsan. Kérdeztem mi a baj, mi történt. Fölmutatott az utca másik oldalán álló felhőkarcolóra, és zokogva mondta, hogy mozog az épület, ránk fog dőlni, azonnal menjünk innen.
Felnéztem én is. Tényleg mozgott az épület. Legalábbis pont úgy nézett ki.
Ahogyan a felhők rohannak az égen fölötte, úgy néz ki, mintha nem is a felhők mozognának, hanem az épületek. És ez egy ilyen hatalmas felhőkarcoló tövében állva tényleg rémisztően hat. Ha felnézel az égre, egy pillanatra megszédülsz.
El sem tudom képzelni mit érezhetett a pici lány, mikor azt hitte, hogy veszélyben van.
Hosszú percekig magyaráztam neki, hogy miért és hogyan mozognak a felhők, és hogy nem fognak ledőlni a felhőkarcolók, nyugodjon meg. Többször megismételtette velem a magyarázatot.
Mikor továbbmentünk, a kezét a szemei fölé tette, hogy ne lássa az eget.
Nagyon szépen írod le, ahogyan átérezted a kicsi lány félelmét.
VálaszTörlésÜgyes vagy, hogy sikerült megnyugtatnod.
Puszika: anya