BOSTON

Sziasztok!

Hazaértünk Zsófival Bostonból. Fantasztikus volt!
Íme a beszámoló:

China town-ba, ahonnan a busz indul, sokáig tartott eljutni. New York-ban hétvégén reggel fél hat-kor ritkán járnak a metrok. Az elsőre fél órát, a másodikra negyed órát vártam, rossz, és kevésbé rossz arcokkal együtt.

Zsófi már a buszmegállóban állt mire odaértem. Becsekkoltunk, pontban fél hétkor elindult a busz. Négy óra utazás várt ránk.

Már egy ideje úton voltunk, mikor megkérdeztem Zsófit, hogy neki is csípi-e valami az orrát. Rájöttünk, hogy az előttünk ülő pár "illatozik". Egy fiatal pár volt, kb. velünk egykorúak, és a hajukon látszott, hogy napok óta nem fürödtek. Váááá!
Mikor megállt a busz félúton pihenni, kihasználva az alkalmat átültünk. Észrevettük, hogy rossz helyet választottunk, mert a fejünk fölött lévő lámpa-klíma komplexum nincsen megfelelően rögzítve, konkrétan hiányzott a csavarok fele. Mikor a busz rázkódott, iszonyatos hangot adott, mert fel-le csapkodott a fejünk fölött. Könnyesre röhögtem magamat.

Egyébként az ülőhely nagyon kényelmes volt, volt lábtartó, hajszálpontosan indult a busz, és ugyanilyen pontosan is érkezett. Bostonhoz közeledve csodás volt a táj. A fák lombkoronája zöld, sárga és bordó színben ragyogott. Néha elmentünk egy-egy kisebb tó mellett, amelyek különösen csodásak voltak. Öröm volt nézni. Két és fél hónap New York után jó érzés volt természetet látni :). Hiányzik...

A tájat nézve beugrott egy szó: New England. Mondtam is Zsófinak a buszon, hogy a táj arra emlékeztet.
Sok-sok útikönyvet lapoztam át, sok-sok képet láttam már Amerikáról, és a kilátásról most az azokban látott természetképek jutottak eszembe.
Bostonból hazaérve utánajárva a dolognak jöttem rá, hogy igen, ott voltunk. New England-ben. :)

A képen látható államok tartoznak New England-hez. Boston Massachusetts államban(barna szín) van. New York állam New England-től délre és nyugatra helyezkedik el.

Bostonban a buszállomásról (South Station) átsétáltunk a mellette lévő metroállomásra. Vonaljegyet venni röhejesen sokáig tartott. Az automata más mint New Yorkban, és a használata közel sem olyan egyértelmű.

A metróról a város központi részén szálltunk le, a Park Street-nél. Még otthon utánajártam Bostonnak, lefénymásoltam ezt-azt, így kész tervvel, kistérképpel vágtunk neki várost nézni.

Két hatalmas park van a város közepén, a Public Garden és a Boston Common. E két park, és a körülötte lévő közeli területek számítanak a központnak.

Boston belvárosa.
Középen látható a két nagy park.
Az ettől északra, keletre és délre fekvő területeket jártuk be.

A metróról (RED line) Park Street-nél szálltunk le, a Boston Common park jobb oldalán.
Innen néhány percnyire van a Massachusetts State House. Csodás épület. Az aranykupolája már messziről csillog.


Az első úticél a Beacon Hill, mely a parkok fölött fekvő terület. Régen itt lakott a gazdag elit, de mára nagy részük átköltözött a Back Bay-be.

Utcáról-utcára megvolt az útvonal-tervünk. Beacon Street, Charles Street(!), Mount Vernon Street, Pinckney Street, Louisburg Square, Chestnut Street, Walnut Street. Persze letértünk róla itt-ott(például egy cukrászda vagy Starbucks kedvéért), és némelyiket többször is érintettük.
Gyönyörű utcákban sétáltunk. Kicsit Angliára emlékeztetett az egész. Az utcák, a házak és az üzletek olyan régiesek voltak. Egy felhőkarcoló sem volt a közelben. Egyes házak oldalát növények futották be. Az utcák picik voltak és takarosak. A legtöbb ablakban virág, a lépcsőkön tök. Majd a képek többet mesélnek helyettem.





A Beacon Hill után megnéztük a parkokat. Mind a két park tele volt mókussal, akárcsak a New York-iak. Szépen rendezettek, van tavacska és emlékművek. Először a Boston Common-ban ültünk le egy padra, a Frog Pond(Békás-tó) mellé. Az időjárással nagy szerencsénk volt. Két nappal korábban még úgy tudtuk, hogy egész nap szemerkélni fog az eső Bostonban. De az indulás előtti éjszakán újra megnéztem a neten, és azt írták, reggel 9-ig eláll az eső. Így is történt. Mikor beértünk Bostonba, már csak néhány tócsa jelezte, hogy pár órája még esett. Felhős volt az ég. Mikor kisütött a nap, melegünk volt, és hiányoltuk az otthon maradt napszemüvegeinket. Mikor eltakarta a napot egy felhő, visszatettük a nyakunkba a sálat.

Boston Common után átsétáltunk a mellette lévő Public Garden parkba. Megkerestük George Washington bronzszobrát. Utána a parkban találtunk egy meseszép fát. A levelei amik már részben lehullottak, gyönyörűen mutattak a zöld füvön.
Zsófinak fáramászós kedve támadt, így készült pár jó kép :).


A Szabadság-ösvény.
Bostonnak több helyszíne áll közvetlen kapcsolatban az amerikai függetlenségi háborúval, mint bármelyik másik városé. Ezek közül a legfontosabb helyszíneket, és a város múltjához kötődő más fontosabb helyszíneket kapcsol össze a "The Freedom Trail", azaz A Szabadság-ösvény.
Piros vonal jelöli a járdákon ezt a 4 km hosszú sétautat. Az út a Boston Common partól indul, végighalad a városközponton, a régi Bostonon, Charlestown-ban, és végül a Bunker Hill-nél ér véget.

Elindultunk az "ösvényen". Útközben sok-sok nevezetes helyet érintettünk.
Park Street Church, Old Granary temető, King's Chapel(a templom, bejárat melletti padját azoknak az elítélteknek tartották fent, akik itt hallgatták meg az utolsó prédikációt, mielőtt a Boston Commonon felakasztották őket), a régi Boston központja(School Street, Old State House, Faneuil Hall)...



A Quincy Market-ben ebédeltünk. Ezt a helyet Csilli ajánlotta, aki még reggel, mikor a buszon ültünk hívott fel minket, hogy szép napot kívánjon nekünk Bostonban.
Salit ettünk mind a ketten, én hússal, Zsófi hús nélkül. Fincsi volt!

Ebéd után, amit egyébként 4 és fél5 között ejtettünk meg, elindultunk a kikötőbe. Ha Bostonról hallok beszélgetést, a kikötő mindig szóba jön. Nagyon híres.



Jó volt elnézni a semmibe, és figyelni az induló, érkező hajókat. Sötétedni kezdett. A napocska eltűnt, és azzal együtt a meleg is. Már Bostonba érkezéskor megbeszéltük, hogy kéne venni emlékbe egy Boston-pulcsit, de most, hogy fáztunk és már nem volt mit magunkra vennünk, vásároltunk is egy-egy pulcsit. Nem cipzáros, kenguruzsebes, szürke, kék betűkkel... Mindkettőnknek ugyanez tetszett. Felvettük a szupi-meleg-pihe-puha pulcsinkat, és attól kezdve nem fáztunk. Imádtuk a pulcsi zsebeit. Nekem melegítette a kezemet, Zsófi pedig:
"be lehet tenni a fényképezőgépet, és akkor kapod elő, amikor csak akarod"-nak örült.

Sokat röhögtünk magunkon, hogy mennyire tipikus turisták vagyunk. Bostonos egyenpulcsi, sportcipő, kezünkben fényképezőgép, térkép.
Sötétben folytattuk tovább a városnézét. Átsétáltunk a Downtown Crossing-on(gyalogos bevásárlónegyed), Színháznegyeden, China town-on(ami állítólag a San Francisco-i és a New York-i után az USA harmadik legnagyobb kínai negyede, de elárulom, hogy a New York-ihoz képest nagyon gyenge volt :) ). Korom sötétben néztük meg a Triniti Church-öt, mely Amerika 10 legszebb épülete közé tartozik, de a sötét miatt erről nem bizonyosodtam meg :). A templom előtt van a Copley Square, az itt szervezett hetivásárról és koncertekről híres. Átsétáltunk a Newbury Street-re, ami a luxusüzleteiről nevezetes, itt vásárolnak a gazdag bostoniak és tehetős turisták. Tényleg nagyon "fancy" a hely.

Este 7 múlt, mikor a Public Garden dél-nyugati sarkához értünk. Visszasétáltunk a Park Street metroállomáshoz, és időben elértük a 8-as New York-i távolsági buszt. Zsófi még a buszról integetett Bostonnak, majd elhagytuk a várost.

Szinte végigaludtuk a teljes 4 órás utat. Mikor felébredtünk, már olyan közel voltunk New York-hoz, hogy láttuk a kivilágított Empire State Buildinget. Ahogy közeledtünk Manhattan-hez, a fényektől egyre világosabb lett. Ragyogott New York City. Öröm volt nézni, hogy ez a "mi városunk".

A Williamsburg Hídon dugó miatt(éjfélkor dugó? incredible!) lépésben haladt a busz, és mi ennek örültünk, mert csodás volt a kilátás a hídról. Legszebb a Chrysler Building volt. A felhőkarcoló teteje olyan, mintha kagylókból lenne kirakva, és így este úgy nézett ki, mintha mindegyik kagyló alatt külön lámpát gyújtottak volna...

China town-ban a Manhattan híd lábánál szálltunk le a buszról. Innen gyalog mentünk a Canal Street-re a Q metróhoz. Itt elbúcsúztunk Zsófival. Ő ment Brooklyn-ba, és pedig a Union Square-re haza.
Nagyszerű nap volt. Vicces volt az út, szerencsénk volt az időjárással, kitűnő volt a társaság, és nem utolsó sorban csodás volt Boston...

Évi

u.i.: többi kép a picasa alumban, link a jobb sávban (: