NEGYED ÉV utolsó 4 napja

Ma, október 20-án vagyok itt pontosan 3 hónapja. Többnek tűnt.

Pénteken rossz hírek érkeztek otthonról.
Egy fontos barátomnak, akivel az elmúlt sok-sok hónapban együtt laktam Budapesten, nagyon komoly autóbalesete volt. Ilyenkor az embernek olyan érzése lesz mintha egy tonnányi súlyt pakoltak volna a mellkasára. Meg se tudtam szólalni. Anyu csak azt kérdezte skype-on, hogy "sírsz"?

Anyu orvos, így fel tudta hívni a kórházat és beszélt az orvossal. "A körülményekhez képest jól van"-tól kicsit megnyugodtam. Jövő hét közepén újra érdeklődik.

Estére elhatalmasodott rajtam egy olyan érzés, hogy muszáj elmennem valahová. Staten Island szigeten kötöttem ki.

Panorama a kompra várakozókról.

Szombaton Dóri bejött a City-be. A Washington Square-en találkoztunk.
Utcai vásár volt, segített választani sapit, mert ugye hirtelen leült az idő.
Délután beültünk Manhattan legjobb pizzázójába. Aki eljön New Yorkba meglátogatni, mindenkit elviszek oda.

Jóllakva metróra ültünk, és meg sem álltunk Bronx-ig. Emlékeztetőül: New Yorknak 5 kerülete van, mégpedig Manhattan(a központ), Brooklyn, Queens, Bronx (ide jöttünk most) és Staten Island (ahová átmentem pénteken komppal).

Néhány kép Bronx-ból:

Az utcán gördeszkáznak...

Bronx-ban van a Yankee Stadion.
Van egy régi, és közvetlen mellé építették az újat. Körbejártuk, éppen egy meccs kezdődött. Dórit nem sikerült rávennem, hogy beüljünk megnézni. Bár úgy sem értettem volna egy kukkot sem a baseball-ból. Dóri ismeri a szabályokat, megígérte, hogy majd elmagyarázza. Csilli pedig másnap megígérte, hogy majd megnéz velem egy meccset.

Nem lehet ám csak úgy kocsival behajtani.

Yakee Stadion után beültünk egy olyan nagyon-nagyon tipikus Dining Room-ba. Úgy éreztem magamat, mintha egy amerikai filmbe lennék. Kicsit gettós a hely, zsíros hamburgereket tesznek le a munkába belefáradt New York-i emberek elé.


Este buli volt. Szokásos szombat esti pary-night a Webster Hall-ban.
Zsófival és egy orosz au-pairral, Lana-val mentem. A show 2 után kezdődött, nagyon-nagyon jó volt.



Késői fekvés, vasárnap korai kelés. Irány a Metropolitan Múzeum. Csillivel és Bertrammal. Igazából csak a társaság miatt mentem, és cseppet sem a múzeum miatt, hiszen ha jól megakarom nézni, úgyis egyedül megyek.
Magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett. Mindenkinek ajánlom!

Én és Csilli egy vicces tükörben.

Múzeum után beültünk jóllakni egy klassz helyre, majd az utóbbi napok nemalvása miatt hulla fáradtan mentem haza. Még kaptam egy meghívást az estére, de áttettem a programot jövő hétre. Majd meglátjuk...