New York City by Evi: Átugrottam Jersey-be

20 perc alatt értem Jersey City-be. Nem gondoltam volna, hogy 20 percre lakom egy másik államtól :D. Metro-val indultam a Union Square-ről, majd a World Trade Center-nél szálltam át Path-ra.

New Jersey állam New York államtól délre fekszik. Talán a legtöbbeknek a híres Princeton Egyetem jut róla először eszébe. Nekem is.

Rengeteg zöldterületéről kapta becenevét : "Kertállam".
Az Atlanti-óceán mentén fekszik, így sok-sok mérföldnyi fehérhomokos partja is van.

Három leghíresebb városa Princeton, Atlantic City és Cape May. Ez előbbi az egyetem, az utóbbi kettő a strandjai miatt ismert. Atlantic City-t a "tengerpart királynőjének" szokták hívni.

Na majd egyszer megnézem ezeket a helyeket egy bérelt autóval :).

Szerintem amiért érdemes átvonatozni vagy áthajózni a Hudson folyó alatt/fölött, az a kilátás New York-ra. Mivel este fél10kor jöttem át, már korom sötét volt. New York City csodásan ragyogott a folyó túloldalán.

New York City

Igaz csak a folyó túlolalán vagyok, de erősen érződik, hogy ez egy másik állam.

Felhőkarcolók között sétálok, de este fél10-kor senki sincs az utcán. Ez már nem New York City. A legnagyobb különbség az, hogy csend van és nem látok embereket. Szép, rendezett, nyugodt. Azt hiszem ez jobban tetszene a szüleimnek mint New York :). New York ehhez képest egy
bolondok-háza. Most már tudom, hogy hova fogok jönni sétálni, ha nyugalomra vágyok :).

Egy felhőkarcoló Jersey-ben

Egy kis séta, néhány fénykép..., majd irány a Liberty Tower. Felugrottam Bertramhoz egy DVD-ért.
Hajnali 2 után indultam haza.
A Pass-ra most sem kellett várnom, de New York-ban a World Trade Center-nél(vagyis a helyénél) a metróra vagy 10-15 percet. Készítettem pár képet, aminek van mondanivalója.

Ugye mindenki ismeri a "A város nem alszik" kifejezést? Mert akkor most megcáfolnám.
Nézzétek csak hányan vártak rajtam kívül a metrora hajnali 3-kor:

A beléptetőkapu

:) Na azért volt két-három ember, csak lemaradtak a képekről.

New York hajnali 3-kor alszik. Ez az igazság. És bizony ez minden más nagyvárosra érvényes a világon. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy órákkal később tűnnek el az emberek, mint Budapesten.

Majd anyutól jön a kérdés, hogy nem félek-e egyedül este a city-ben. Anyu, NEM. NE AGGÓDJ. Mindenhol kamerák, és csakis a kivilágított főbb vonalakon sétafikálok.

Metrozás után hazaérkeztem a Union Square-re. Az épület bejáratát ahol lakom, most renoválják, így a Broadway-ra nyíló főbejárat helyett a 18. utcai bejáratot lehet használni. Igen ám, de valaki okos bezárta kulccsal. Ahhoz pedig nincsen kulcsom. Ááááá. Hajnali 3, én meg nem tudok bejutni. Végigpörgött az agyamon, hogy hová tudnék beülni 2-3 órára, amíg ki nem nyitja valaki az ajtókat. Na neee. Aludni akarok!!!

Nem törődve a "Tilos a bement" táblával megpróbáltam kinyitni kulccsal a Broadway-ra nyíló főbejáratot. Hurrá, nem zárták le belülről. Elindultam felfelé a lépcsőn. Kicsit szét volt szedve a mennyezet(sok-sok kábel). Átbújtam pár CAUTION szallag alatt és fölött...

Végül 3.30-kor feküdtem le, 6.30-kor keltem. Kicsit zokni voltam. Gépiesen telt a napom, kivéve este, mert a kiscsaj megint hiperaktív-mókába kezdett. Rámrakott egy halom kütyüt, aztán végül nekem is sikerült ráaggatni ezt-azt. Született pár vicces kép :).