BIRTHDAY GIRL

Sziasztok!

Rengeteg minden történt, rengeteg dologról akartam nektek írni, de elszaladtak a napok, és sajnos egy szabad fél órát sem találtam közben.

Kihagyva ezt-azt, most csak a szülinapomról fogok írni. Ez is elég hosszú lesz.

Nov.10 24. szülinapom :)
Reggel szokás szerint az ébresztőóra csörgése előtt keltem 1 perccel. Érdekes, de mindig az utolsó pillanatban szoktam kikapcsolni az ébresztőt, még mielőtt megszólalna. Ennek ellenére mégis megszólalt a telefon. Néztem is ki az egy perccel ezelőtt ébredt kis fejemből, hogy ez meg minek történik, mikor én kikapcsoltam már. Lassan rájöttem, hogy ez nem az ébresztő, hanem valaki hív. Na tuti valaki álmos New York-i félretárcsázott. Csak néztem bambán a telefonszámot. Kezdett leesni, hogy ismerős a szám, aztán meg eszembe jutott, hogy ma van a szülinapom, és hogy percre pontosan most van, tehát csak is anya hívhat. Mire leesett a tantusz, már abbamaradt a csörgés. Gyorsan megcsörrentettem anyut, hogy hívjon vissza. Visszahívott. "Jó reggelt, boldog szülinapot!" :) .

Ez nagyszerű volt. "Good morning" helyett "Jó reggelt" volt az első reggeli köszöntőm.

Anyu csak beszélt és beszélt..., olyan szépen csengett a hangja. Már nem emlékszem mit mondott, csak arra, hogy tele volt energiával és hogy nagyon boldog volt.

Miután beszéltem Anyuval, belebotlottam David-be (az apuka) a studioban. "Good morning, happay birthday!". Aranyos volt tőle. Egyébként előző este köszöntöttek fel. Majd elmesélem. Poén volt.

Pár perc múlva szóltak, hogy ma forgatás lesz, így nem fogok tudni visszajönni a házba, miután elvittem a kislányt suliba. Na köszi. Ezek szerint estig ki vagyok rúgva a házból. Persze mondták, ha fel akarok menni a szobámba, szóljak csak David-nek, beengednek.

Nem tudom, láttatok-e már forgatást. Őrület. Mindenki meg van bolondulva és össze-vissza rohangálnak az emberek. Ha éppen felvétel van, levegőt sem szabad venni(túl hangos), ha pedig éppen nincsen felvétel, akkora a zaj a tologatástól(kellékek), rohangálástól, mintha földrengés lenne. Szóval ilyen körülmények között inkább távol tartom magamat a studiotol, és kint "csövezek" az utcán.

Miután a gyereket elvittem a suliba, be is ültem egy amolyan nagyon tipikus New York-i reggeliző helyre (mert ugye haza nem mehetek reggelizni), és két fogásos isteni reggelit ettem, és valami nagyon furi teát ittam. A hely fönt van egy épület első emeletén. A legjobb helyen ültem, panoráma a Broadway-ra...

Mit csinál egy au-pair aki Manhattanban él és éppen nem tud hazamenni? SHOPPING!!!
Irány a Victoria's Secret. Vásároltam szépet. A héten már másodszorra. Csak erről a helyről érdemes egy külön bejegyzést írni. Meg is fogom tenni.

Délután felszedtem a kölköket a sulikból. Persze haza nem mehetünk, még csak 14.30, és este 6 előtt biztosan nem lesz vége a forgatásnak. Felszálltunk egy metróra, és végül a South Ferry-nél kötöttünk ki.

Két gyerekkel a New York-i metrón utazni nagy kihívás. Aki azt hiszi, hogy gyerekre vigyázni nem munka, az téved!!!

South Ferry Manhattan legdélibb pontján van. Komp kikötő. Fél óránként indulnak a kompok Staten Island-re. Staten Island szintén New York City része. Felszálltunk a picikkel a következő kompra, és elhajókáztunk Saten Island-ig és vissza. Oda és vissza is elsiklottunk a Szabadság-szobor mellett. Szép volt. A gyerkőcök az ablakra tapasztották a homlokukat, és arról vitatkoztak, hogy a szobor zöld vagy kék-e. Zöld.

Fantasztikus képek születtek a délután alatt. Fel fogom őket tenni pár napon belül. A gyerekek vannak rajta. Majd látjátok...

A papával megígértettem, hogy felhív ha vége a forgatásnak. Pont akkor hívott, mikor visszaérkeztünk a komppal Manhattanbe. Hat körül mentünk haza.

Este szülőértekezletre mentek a szülők. Mérges voltam, hogy pont a szülinapomon nem mehetek el valahová este. Egy barátom megígérte, hogy azért még elvisz vacsizni 8kor. A szülők pedig azt, hogy legkésőbb 8-ra hazaérnek. 10-re értek haza. Már túl késő volt a vacsihoz... alvás.

AMERIKAI SZÜLINAP
Még előző este felköszöntött az amerikai családom. Nagyon poén volt. A picik egész nap izgatottak voltak. Először nem tudtam minek, de aztán rájöttem, hogy meglepetést terveznek estére, és hogy nagyon nehéz magukba tartani a titkot. Hi-hi-hi.

Még délelőtt megkérdezte a kislány, hogy nincsen-e valami dolgom lent a stúdioban. Csak néztem, valami baja van? Még sosem küldött le. Sőt, utálják ha lemegyek, mert nélkülem nincs élet.

Kérte, hogy hívjam fel neki az anyukáját telefonon, majd pedig menjek le. Felhívtam neki, de nem mentem le, hanem megálltam a fal túloldalán.

Kislány: Szia anya! Figyelj anya, én nem akarom, hogy Évának este meglepetés legyen. El akarom mondani neki.......

Áááá. De hü**e vagyok, hogy kihallgattam. Most aztán tényleg nem lesz meglepetés. Csak tudjátok féltem, hogy valamit panaszkodni akar anyunak(amire egyébként semmi oka sem lenne), ezért hallgattam ki.

A kislány vagy negyed óráig győzködte anyukáját, az anyuka meg a kislányát, hogy ne mondja el nekem a meglepetést.

Persze már tegnap közölte velem a kislány, hogy holnap szülinapom lesz. Én pedig csodálkoztam, hogy honnan tudja. Aztán megkért a kislány, hogy nehogy elmondjam anyunak vagy apunak, hogy ő mondta nekem, hogy szülinapom lesz. Hát nem édes?
Haláli vicces a kiscsaj.

Este vacsinál óriási volt az izgalom. A picik nem bírtak ülni. Folyton csak nevettünk a szülőkkel rajtuk.A kisfiú birthady girl-nek hívott, és folyton csak azt mondogatta, hogy valakinek ma meglepetése lesz.

Később előkerült a torta, akarom mondani muffin-ok, mert hogy csilli-villi muffinok voltak, kettőn pedig egy 2-es és egy 4-es gyertya. Persze megkértem a kölköket, hogy ők fújják el őket. Remélem így is érvényes lesz amit kívántam.

Az apuka fényképezte a mobiljával. Sajnos nem tudtam jobban rendbe hozni a képet, de nekem így is nagyon kedves.

Muffinok után ajándékok is előkerültek. Először egy boríték. Benne egy levél. Ezt elolvasva majdnem elbőgtem magam. Nagyon jólesett.

A borítékból kiesett 100 dolcsi, rögtön el is vette kislány, én meg elvettem tőle, mert hogy nem gyerek kezébe való. Kaptam egy utalványt valami Spa központba, szuper manikűr-pedikűr ellátásra. A nagyitól kaptam egy kártyát, amin 40 dolcsi van, és a Barns and Nobles könyvesboltban lehet felhasználni. Mind klassz. Köszike!

A NEW YORK-I MAGYAR CSALÁDOM: CSILLI, DÓRI, FODESZ
Az előző hétvégém jól telt. Pihenősen. Nem is vágytam másra, mivel nagyon beteg voltam. Manhattanban és Bronxban kóricáltam (randiztam) egy amerikai barátommal, majd vasárnap késő délután összefutottam a csajokkal. Csillivel, Dórival és Zsófival. Jó volt végre magyar hangot hallani, akik ráadásul három jó barát.

A Spring Street-től elsétáltunk a Washington square-re. Már besötétedett mire odaértünk.
Atyaisten, mennyit fecsegtünk a séta alatt! Ez van, ha négy jó barát összefut New Yorkban.

A csajok megleptek egy könyvvel. De nem akármilyennel.

Ebből látszik, hogy mennyire jól ismernek. Ez a tökéletes ajándék számomra. Még egy kis versikét is írtak bele. Nagyon klassz. Aztán tovább kellett kutatnom a Happy Birthday-es táskában. Előkerült egy leopárdmintás(kedvenc mintám!) kis tasak, amiben volt egy arany szívecskés dobozka, abban pedig egy gyönyörű nyaklánc...

Csilli, Dóri, Zsófi! Szívből köszönöm. Az ajándékokat, és azt, hogy a családom vagytok New Yorkban :) .

Zsófi és Csilli még egy óráig elcsevegett a Fűrész című horrorfilm részleteiről... mi meg Dórival csak fogtuk a fejünket, hogy mennyire beteg az a film...

Egyszer egy páciensem mondta, hogy nézzem meg. Egy bizonyos jelenetet ajánlott belőle. Talán majd egyszer...

ÜZENETEK OTTHONRÓL
Az egyetemi csoportomtól kaptam egy levelet. Hagytam, hogy a kislány felbontsa. Kuncog a kiscsaj, majd közli: Mekkora izmokat kaptál!!!
Ezt képzeljétek el egy négy éves szájából.

Gyorsan kikaptam a kezéből a levelet. Nézzétek csak:









Hejjjj 6-os csopi!!!! Annyira aranyosak vagytok! El sem tudjátok képzeni, hogy örültem neki :) .

Küldött képeslapot Mami(nagymamám) is, amin igazi virágok voltak. Livi képeslapja pedig két dologért szenzációs. Az egyik, mert 1 nap alatt ért ide, a másik pedig, hogy tett bele egy képeslapot Budapestről, aminek különösképpen örültem. Anyuék képeslapja csomagban jött, amiben volt még egy bonbon, augmentin haha.... Anyu és Apu tündérek.

Több mint egy óráig írtam a válaszokat az e-mailekre és a facebook üzenetekre. Azt kell hogy mondjam, senki sem felejtett el.

Attól féltem mikor kijöttem, hogy majd elfelejtenek az otthoniak. De nem így történt, és ez nagyon jó. Könnyebb lesz úgy hazamenni, hogy tudom, várnak otthon.

Akik nem voltak még hosszú hónapokig távol az otthonuktól, családjuktól, barátaiktól, azok nem tudják elképezni milyen. Felerősödnek az érzések. A pozitívak és a negatívak is. Szerencsére szinte csak pozitív érzések érnek. Ezért hálás vagyok.
Honvágyam nincsen, csak érzékenyebb vagyok, és máshogy állok a dolgokhoz.

Csók, Évi