50, 65, 74

Sziasztok!
Megkezdődött a nyár, és az időjárás ehhez hű is, mert napok óta 28-33 fok van New Yorkban.
Azzal kezdeném a mesélést, hogy kb. egy hete jól megbetegedtem. Egyik reggel arra keltem, hogy fáj a torkom, az azt követő reggel pedig már arcüreggyulladásom is volt. Gyengeség, állandó fáradtság.
A host anyukám szerint infulenzavírus fertőzésem van. Biztosan rámtüsszentett egy beteg New York-i a metrón :) .

Már biztosan írtam a honvágyról, amim egyébként soha sincsen, kivéve ha beteg vagyok, mert akkor egyből hívom a családomat skype-on, hogy "jaj, most úgy szeretnék otthon lenni".
Na de betegség ide vagy oda, otthon leszek 74 nap múlva, és akkor majd sírok, hogy "jaj, most úgy szeretnék New Yorkban lenni" :) .

Péntek délután 5-kor a host családom kocsiba ült, és elutaztak valahová, én pedig ugráltam örömömben, hogy "hurrá, 3 napos hosszú hétvége vár rám, és még a család sem lesz itthon!" Azért jó, ha a család nincsen itthon, mert akkor végre kicsit egyedül lehetek, főzhetek a konyhában, nem kell azon idegeskednem, hogy a host anyukám nézi mit veszek ki a hűtőből, mit eszem ...stb.
Most kivételesen nem mentem el pénteken munka után a barátomhoz aludni, mert elég beteg voltam, és egy kis egyedüllétre vágytam "otthon", hogy regenerálódhassak.

Szombat reggel 9kor keltem. Gyenge voltam nagyon, de most már a bal szemem is fájt, konkrétan nem tudtam kinyitni, mert úgy összeragadt a csipától. Ekkor már csak röhögtem magamon, hogy ha most sétálnék egyet a stúdióban, tuti rám dőlne valami kellék, és eltörném a karomat is :) .
Kimostam a szememből a csipát, majd az egyhavis kontaklencsét, amit még csak 10 napja hordtam, kukába dobtam, és komoly orvosi szemeket meresztve a tükörre közöltem magammal, hogy "kötőhártyagyulladás miatt, most egy hónapig tilos kontaklencsét hordanod!"
A vicces az, hogy 2 hete tört el a szemüvegem. Most legalább lesz ami ösztönöz, hogy végre elvigyem megcsináltatni, vagy elfogadom a tényt, hogy egy hónapig homályosan fogom látni a nagyon távol lévő apró dolgokat.
Felöltöztem, majd lementem az alattunk lévő drogériába valami antibiotikus szemcseppért, ahol csúnyán közölték velem, hogy először menjek el orvoshoz receptért. Így nem kaptam semmit.
Jajjj, visszasírom azokat a régi szép időket(tavaly), amikor otthon a gyógyszertárakban az "orvosin tanulok, itt a diákigazolványom" - szövegre mindent kiadtak a patikában.
Végül elmentem a Whole Foods Marketbe(tudjátok, ahonnan szép a kilátás), vettem egy halom sütit(mert megérdemlem, hiszen beteg vagyok), és hazafelé újra bementem egy patikába, ahol vettem valami recept nélküli cseppet, ami persze semmit sem segített a szememnek.
Bevásárlás után visszamásztam az ágyba, és megnéztem 4 DVD-t(a The hurt locker és a Juno nagyon tetszett).
Így telt a szombatom.

Vasárnap reggel már jó kedvvel keltem, sokkal jobban voltam. Reggelire sütöttem amerikai palacsintát. Minden összetevő bio volt.
A tésztába(bio liszt, bio tojás...) tettem áfonyát(bio!), majd mikor megsültek az aranybarna palacsinták, leöntöttem őket juharsziruppal(bio!), és nyami-nyami benyomtam őket egy perc alatt.
Reggeli után metrora ültem, irány Brooklyn!!!
Hogy honnan tudod, hogy New Yorkba megérkezett a nyár? Ezerrel nyomják a légkondit a metroban, de olyannyira, hogy pulcsit és sálat kell felvennem. Gyogyó, nem?
A Q-metroval mentem Brooklynba. Ahogy távolodtam Manhattan-től, egyre kevesebb lett a fehér, és egyre több lett a színes bőrű utas. Közel egy óra alatt értem Coney Island-re.

Coney Island
Homokos tengerpart New York(Brooklyn) déli részén, ahol van egy vidámpark is.
Coney Islandre régen ráragasztották a "világ legnagyobb játszótere" nevet.
Mára nagyon leromlott a hely, de egy New York-i azt mesélte, hamarosan elkezdik rendbe tenni az egészet.

Képzeljetek el egy nagyon régi, lepukkant vidámparkot a tengerparton, amit ma is teljesen ellepnek a helyiek. A játékok, masinák még ma is működnek, és az eladók hangosan hívogatják az embereket, hogy az ő pultjuknál játssz célba lövőset, stb.
Nagyon klassz a hangulata az egésznek. Fülig érő mosollyal jártam be a területet :).

Egy család helyet keres a zsúfolt parton

No comment...

Délután visszametróztam Manhattan-be. Hazaugrottam, hogy folytassam a reggel megkezdett palacsinta evést, majd nem sokkal később találkoztam Zsófival, elmentünk cipőt nézni. A pasim több sms-t is küldött, hogy megkérdezze élek-e még, tehet-e értem bármit is. Amíg Zsófi cipőt próbált, Papissal telefonon megbeszéltük, hogy nemsokára találkozunk.
Két óra múlva már a Times Squaren voltam miniszoknyában, és vártam Papisra, aki néhány perc múlva bukkant elő a nagy tömegből. Vele volt a legjobb haverja Wumi, és az annak éppen aktuális barátnője :).
Beültünk moziba. A Sex and the City II. filmet néztük meg. Nagyon vicces volt, hogy a két srác(Papis és Wumi), akik egymás mellett ültek, folyton csevegtek a film részleteiről. Következtetés: nem igaz, hogy ez a film csak csajoknak szórakoztató.
Este 11 óra lehetett mikor vége lett. Ezek után nem haza, hanem a barátomhoz mentem Bronx-ba. Hajnali háromkor arra keltem, hogy valami fáj, és nem tudom kinyitni a számat. Diagnózis: szájzár. Gyorsan végigpörgettem az agyamban a suliban tanultakat, mindenféle szörnyűség eszembe jutott.
Még órák múlva is csak alig tudtam kinyitni a számat, majd szépen lassan kitornáztattam az izmokat, és végül sikerült. Később fogmosás közben jöttem rá, hogy be van gyulladva az éppen növekvő bölcsesség fogam, és az volt a ludas...
Tehát torokgyulladás, arcüreggyulladás, kötőhártya gyulladás, pericoronitis..... már csak nevetek.
Hát igen. Most már bármi jöhet még, már úgyis mindegy nekem :).

Hétfőn délelőtt (Memorial Day, munkaszüneti nap) Papissal bejöttünk Manhattan-be, mert már nagyon régen szeretett volna új órát venni. Most végre sikerrel jártunk, megtaláltuk neki a tökéleteset a Macy'sben :).

Ezek után elváltam tőle, mert megbeszéltem Zsófival, hogy délután elmegyünk Queensbe, és megnézzük a Corona Park-ban a földgömb szobrot (Unisphere), ami eléggé híres. Közben Csilli is visszaért New Jersey-ből, ahová azért ment, hogy meglátogassa DC. Dórit, aki egy hétvégére utazott oda a családjával házcserére (na remélem ezt értitek). Tehát Zsófival és Csillivel együtt, hárman mentünk Queensbe az N-metroval.

Queens
Mikor megérkeztünk, beültünk egy étterembe, ahol röhejesen olcsóak voltak az árak Manhattan után. Mondtam is a csajoknak, hogy mostantól lehet a külvárosokban ( Brookly, Queens, The Bronx, Staten Island) fogok enni :) . Metroval oda lehet jutni 20-30 perc alatt.

A környék és az étterem tele volt mexikóiakkal, biztosan egy Queens-i mexikói negyedben voltunk. Csilli ehhez hűen gvacamolét (avokádószósz) rendelt. Zsófi és én gyerekmenüt kértünk(sültkrumpli sajtrudacskákkal), amit alig bírtunk megenni. Amerikai adag :).

Ezek után a noteszembe rajzolt térkép segítségével eljutottunk a Corona Park-ba, ahol megnéztük a híres Unisphere szobrot. A földgömb egy szökőkút közepén áll, amit sajnos éppen restauráltak, így az nem működött :( . Emiatt csalódott voltam egy kicsit, de igazából a fellövellő vízsugarak nélkül is klassz látvány volt a Unisphere.


Highline Park, Chelsea Market
A hét Memorial Day miatt csak kedden kezdődött el. Reggel 7kor pizsiben lementem a konyhába, hogy készítsek egy teát, de a sok idegen ember láttán inkább visszaspuriztam az emeletre. Forgatás!!!
Anyuka vitte 8-kor a kisfiút, én vittem 9-kor a kislányt suliba. Utána már szóba se jöhetett, hogy visszajöjjek a studioba. Megreggeliztem az imádott Whole Foods Marketben, majd "kirándulni" indultam, hiszen sok minden vár még felfedezésre New Yorkban.
Ma délelőtt két hely címét írtam fel a noteszembe: Highline Park, Chelsea Market.
Ezek tőlem kb. 15 percre(metroval) vannak, még sosem láttam őket, de már hónapok óta tervezem.

Highline Park
A 10 és 11 Avenue(Sugárút) között fekszik, és a 12. utcától a 33-ig terjed. A jelenleg sétálható szakasz a 16-21 utcáig van, a többit része még nincsen készen(ezt saját tapasztalatból írom).
Na ez is egy olyan hely, amit otthon biztosan nem találsz, ezért ha New Yorkba jössz, menj el ide egy sétára, ülj le egy padra, és edd meg a becsomagolt reggelidet a napfényben.
Régen magas vasút volt, majd megszűnt működni, és benőtte a gaz. Ekkor jött az ötlet, hogy csináljanak belőle parkot. Így a már nem működő magas vasút sínjeit parkosították(2008). Biztosan nem könnyű elképzelni.


Magas-szinti parkséta után ismét a földre ereszkedtem :) , majd bementem a Chelsea Marketbe(9-10th Ave és 15-16th Street-ek között). Ez is baromi jó hely!!! Minden fajta csokit és cukrot árulnak, a zöldségek láttán pedig China townban éreztem magamat, mert sok volt, amiről gőzöm sem volt mi az.


50, 65, 74
Szerdán is kirándulni akartam, de végül csak a Central Parkba mentem könyvet olvasni.

Még hónapokkal ezelőtt Dóri neten rendelte nekem a Princess című könyvet, ami már az eddig elolvasott 10 oldal alapján is nagyon izgalmas. Ráadásul Dórinak köszönöm a kis szótárat, amit Csilli révén juttatott el nekem :).
Fel is hívtam Dórit a Central Parkból, hogy megköszönjem neki a kölcsönadott kis szótárat, és hallottam a háttérben, hogy ott sikoltozik a 3 hiperaktív kölyök akikre vigyáz. Mondtam Dórinak, hogy én meg a Central Parkban napozom, amire ő csak annyit mondott: "Kapd be Evita!" :)
De ha minden jól megy, találkozunk még mielőtt haza nem mennék, aztán utána legközelebb már csak Budapesten. Wow... olyan hihetetlen. Már azokon a napokon jár az eszem, amiket otthon fogok tölteni sulikezdés előtt.
Kinga, egyik egyetemi csoporttársam egy nappal ezelőtt írta, hogy már csak egy vizsgájuk van hátra.
Nahát, még én itt pocoltam az USA-ban, ők befejezték a fogorvosit. Ettől azért van egy kis lelkiismeretfurdalásom. Szóval tényleg ideje már hazamennem és felkötni a nadrágomat, visszatérni a való világba, és csinálni valami értelmeset. Itt kint lenni szép és jó, és cseppet sem haszontalan, sőt, olyan lépés volt kijönni, amit sosem fogok megbánni, és az itt szerzett tapasztalatok megérték egy év "elfecsérlését", hiszen életre szólóak, de azért augusztus 16-án tényleg ideje lesz hazamenni és szeptembertől visszatérni az iskolapadba.
Hát igen, attól kezdve sosem lesz olyan, hogy délelőtt munkaidőben a Central Parkban olvasok egy jó könyvet :).

50 nap múlva indulok a barátommal Kaliforniába, 65 nap múlva találkozom a családommal, 74 nap múlva megyek haza,
Ja és holnap pedig megyek a Niagara-vízeséshez :).