Munka, munka, munka, munka, munka,.......buliii!!!

VAKÁCIÓ? NEEE!!! CSAK VAKÁCIÓT NE!!!
Két hete bekövetkezett az, amitől minden au-pair félt. Kitört a nyári szünet.
A gyerekek ezelőtt a nap egy részét suliban töltötték(az enyémek 9-től 2.30-ig), ami idő alatt az au-pairek szabadok voltak.
Én ez idő alatt jártam gymbe, látogattam New York különböző részeit, shoppingoltam, blogot írtam. És akkor most már értitek, hogy miért nem tudtam írni hosszú ideje.

A hétköznapjaim a vakáció kezdete óta úgy néznek ki, hogy dolgozom reggel 8-tól este 7-ig(ha szerencsém van, néha 6-kor végzem, de ha nem, akkor este 11-kor), és munka után este megyek a YMCA-be úszni. Uszi után bezuhanok az ágyba.
Mivel naponta átlagosan 10 órát dolgozom, túllépem a hivatalos 45 órás munkaidőt(azért nem túl sokkal).
Péntek délután már visszaszámoltam az órákat.
Még nem szólok a családnak a túllépett órák miatt, mert egész évben szabad hétvégéim voltak, ami egy au-pairnek többet ér az aranynál, és szinte minden héten kevesebbet dolgoztam mint 45 óra(volt, hogy 30-at). Így igazán megtehetem, hogy egy picit most tűrök(2 héten át). Holnaptól kezdődik a nyári tábor a kölyköknek, így újra lesz egy kis szabadidőm, yessss!

Mivel egész nap dolgozom, néha úgy érzem, hogy kölykök szándékosan próbálnak kikészíteni, de aztán mindig rájövök, hogy ez egyáltalán nem így van, mert nagyon-nagyon szeretnek, és igyekeznek jól viselkedni.
Nincsen bennük egy csepp rosszindulat sem.
Hogy miért lehet elfáradni a gyerekcsőszködéstől?
Mert a gyerekek beszélnek. Folyton. Sokat. Még többet. Jönnek a buta és végtelen kérdések. Mindenre válaszolni kell. Ha azt mondom nekik, hogy "ezt én sem tudom", nem hiszik el. Addig kérdezik újra és újra, míg nem kapnak egy kielégítő választ.
A héten többször is felhívtam (Washington DC.) Dórit, hogy "elegem vaaan!". Ilyenkor mindig megnyugtatott, hogy neki is elege van.
Ha tudod, hogy nem egyedül szívsz, akkor mindjárt jobban érzed magad. Hahaha.
Csillinek is köszi a telefonos tanácsokat(Csilli = tudakozó plusz, haha).

Kieszeltem egy tervet, hogy hogyan tudnám a saját malmomra hajtani a vizet az egész napos munka alatt. Azt találtam ki, hogy olyan helyekre fogok elmenni a kölykökkel, ahol még én sem jártam, többek között azért, mert nem akartam belépőt fizetni. Viszont ha a gyerekekkel megyek el oda, akkor a belépőmre költött pénzt visszafizeti nekem a host anyukám. Hurrá!!!
Ez az elmúlt héten nagyon jól működött. Állatkert, botanikuskert, múzeum... :)

Macy az állatkertben :)

Péntek este mikor végeztem(6-kor), "örültem mint majom a farkának" . Hurrá, hétvége!
Elmentem sushizni(bio sushi: barna rizs, avokádó, rák). Olyan fáradt voltam, hogy többször is kiesett a sushi a pálcikáim közül, pedig tudok pálcikával enni.
Mikor a Columbiára jártam egy angol kurzusra, volt néhány japán osztálytársam, akiket megkértem, hogy tanítsanak meg pálcikával enni.
Ekkortájt volt, hogy Papis(a pasim) először hívott el randizni, ráadásul egy japán étterembe. Ez volt az oka annak, hogy megkértem a japán osztálytársakat, hogy tanítsanak pálcikával enni. Emlékszem, ment az óra, én pedig két pálcikával radírokat rakosgattam az asztal egyik feléről a másikra :) .

Péntek este sushi-zás után elmentem úszni. Nagyon fáradt voltam, de ennek ellenére nagyon jól esett az úszás. Végre jól kinyújtóztathattam(de hosszú szó!) minden végtagomat. Mikor a vízben vagyok, nagyon könnyű a testem, elszáll minden stressz. Tökéletes zárása egy fárasztó hétnek.

NŐVÉREM ÁZSIAI CSALÁDJA
Szombat reggel későn keltem. Hála Istennek sokat tudtam aludni, mert a család elment a szigetre, így csend volt. Reggel nem sikítoztak a gyerekek, nem szólt a telefon, nem futkároztak a szülők fel-alá a recsegő lépcsőn.
Nem sokkal 12 óra után a Union Squaren találkoztam Barnával. Még sohasem láttam őt ezelőtt, de annál többet hallottam róla. A legtöbb blogolvasó talán tudja, hogy van egy nővérem, Dóri, aki Ázsiában él. Dóri úgy szokta Barnát emlegetni, hogy: "Ő az én az itteni(ázsiai) családom."
Barna Szingapúrban él, és gyakran találkoznak a nővéremmel. Ő is olyan világjáró mint a tesóm, élt már néhány országban, így ezek után nem is csodálkozom azon, hogy megtalálják a közös hangot egymással. Dóri pár hete szólt, hogy az ő nagyon jó barátja jön pár napra New Yorkba, nehogy elhalasszak egy találkát vele.
Nem lett elhalasztva :).

SELLŐ PARÁDÉ
Barnával Q-metrora pattantunk, irány Coney Island(Brooklyn), hiszen ma van a híres Mermaid Parade, azaz Sellő Parádé.
Sok (idióta) New York-i beöltözik sellőnek, vagy valamilyen vízi akárminek(kalóz, hal, medúza...), és felvonulnak. Annyira vicces jelmezek voltak, haláli volt :). Barnával igyekeztünk helyet találni a tömegben, ahonnan jól tudunk fényképezni.
És most ismét hálát adok azért, hogy nagy zoom-ja van a fényképezőgépemnek.

A parádé vicces volt, de nem volt olyan nagy őrület, mint azt korábban vártam. Ez Amerika, nem tudják az emberek hogyan kell igazán jó bulit csinálni :).
Ami hiányzott, az a zene. Furcsa volt, hogy miközben ment a felvonulás, nem szólt semmi. Pár jelmezesnél volt hangszer, vagy zajkeltő eszköz, de azt nem igazán lehetett hallani a nagy tömegtől. Sebaj...
A képekből készített vidóból viszont nem maradt ki a zene :).
Hat perces, enjoy! :

Mermaid Parade/Sellő Parádé (New York, 2010) from Eva T on Vimeo.

A felvonulás után Barnával lenéztünk a partra, sétáltunk egyet a mólón, majd visszamentünk Manhattan-be. Hazafelé úton az estét tervezgettük. Buli!!!!

BULI!!!
Este 11.15-kor a 14. utca és 8. sugárút sarkán találkoztam a lengyel nanny-vel, Justynaval, akivel gyakran együtt visszük a "gyerekeinket" játszótérre. Már régen jó barátok vagyunk, de még sosem buliztunk együtt. Mindig csak beszéltünk róla, hogy kéne.
Amint megérkezett Justyna, megcsörrent a telefonom, Barna volt, hogy ők(Ő és a haverja Nick) már ott vannak a klub előtt, bemennek.
Nem sokkal később már Justyna és én is bent voltunk, aztán egy picivel később befutott még két kínai lány. Csak az egyik nevét jegyeztem meg, Huan Wang.
Barna haverja Nick ausztrál, de Angliából költözött öt hete New Yorkban. Neki már van felesége és két gyereke(ma este a bulira kimenőt kapott), így poénból mondtam is neki, hogy ha babysitterre van szüksége, most fogjon egyet, mert én, Justyna, és a két kínai lány is gyerekcsőszök vagyunk. Mondta, hogy nem kell babysitter, mert már van egy nagy darab fekete nanny-jük, akitől megijedtek a gyerekek, mikor először meglátták.

A srácok hoztak egy tequilát, majd még egyet, majd egy harmadikat is...
Korábban mondtam Barnának, hogy ha megiszom 3 tequilát, akkor számomra garantáltan jó lesz a buli. Nos, Barna erre a korábban mondottakra hivatkozva adta a kezembe a harmadik tequilát :).
És igen, tuti lett a buli. A zene nagyon ott volt, ismét nem csalódtam a Highline Ballroom DJ-iben :). Kettőkor éreztem, hogy rezeg a telefonom a táskámban, Papis volt az: "Where r u?". Ő is itt volt a klubban, és engem keresett.
Nem írtam neki vissza választ, hogy hol vagyok, úgy sem találna meg a nagy tömegben, elindultam én őt megkeresni. Mivel magas, gondoltam majd hamar kiszúrom, így is lett.

Nightlife in New York (Highline Ballroom, 2010 june) from Eva T on Vimeo.

Tovább maradtunk a klubban, mint én általában szoktam, és végül mind együtt indultunk haza. Mire Papissal Bronx-ban ágyba kerültünk, már felkelőben volt a nap...

Vasárnap reggel négy óra alvás után keltünk fel. Papis mondta, hogy ő elugrik valahová, majd hamarosan jön, kérdeztem hová megy, mondta, hogy meglepetés. Fél óra múlva tálcán hozta be a reggelit. Hát nem édes? Azt hiszem még megtartom egy darabig, haha.
Fincsi reggeli közben néztük az HBO-t, ahol éppen a Mamma Miat adták, majd utána visszabújtunk a takaró alá aludni. Kora délután bementünk Manhattan-be. Neki találkozója volt egy baráttal, én pedig megbeszéltem Livi barátnőmmel, hogy kettőre skypon leszek. Kicsit késtem, de Livi még elérhető volt, így sikerült végre beszélgetnünk. Jó volt egy otthoni barátnő hangját hallani :). Pont most fejezte be a jogot, GRATULÁLOK LIVI!!!!

Egyébként klassz hetem volt, mert több otthoni barát is írt. Feltétlen gratulálnom kell a volt egyetemi csoportomnak is, mert ettől a naptól kezdve fogorovosok.
GRATULÁLOK A FRISSEN VÉGZETT FOGORVOSOKNAK!

Livivel be kellett fejeznem a skypolást, mert folyamatosan félremondtam a szavakat a fáradtságtól. El is aludtam rögtön, este keltem fel. És akkor most végre nem vagyok túl fáradt, és van időm blogot írni.
És már el is olvastátok :).