Niagara-vízesés

Üdv Mindenkinek!
Zsófival néhány hónappal ezelőtt beiratkoztunk egy kurzusra, aminek a záró része egy út volt a Niagara-vízeséshez. Lehetett választani, hogy az USA vagy a kanadai oldalon szállunk meg.
Több mint 200 au-pair-rel együtt mentünk, péntek reggel a Penn Station-ről 8kor indult a buszunk. A 8 órás út alatt megnéztünk két filmet, és megálltunk kétszer, persze mind a kétszer gyorsétteremnél. Az út első felén velünk utazott az egyik szervező néni is, aki vicces sztorikat mesélt arról, hogy elmúlt túrák alatt hogyan vesztette el néhány au-pair az útlevelét. Például egy lány összejött egy helyi sráccal, nála is aludt, aztán reggel úgy ment vissza a hotelébe, hogy nem tudta a srác címét, telefonszámát, nevét, ami azért volt gond, mert a srácnál maradt az útlevele. Ez azért kellemetlen, mert útlevél nélkül nem tud visszajönni az USA-ba a kanadai oldalról.
A néni nagyon mókás volt, megkérdezte, hogy a buszon utazó au-pairek közül ki van az USAban a legrégebben, ki megy haza legközelebb, és, hogy ki vigyáz a legtöbb gyerekre. Nekik díjakat osztott ki :).
Délután 4kor értük a vízeséshez.

Mi Zsófival az amerikai oldalon maradtunk, de nagyon sokan átmentek a kanadai oldalra. Mi azért nem mentünk át, mert nem volt vízumunk, és nagyon drága lett volna azt elintézni. Most spórolok, így semmiképpen sem költöttem volna kb. 80 dolcsit vízumra, de ugyanakkor az amerikai oldalról csak egy pici részt láttunk a vízesésből. A kanadai oldalról valószínűleg sokkal-sokkal szebb.

A hotelszobánkban két kisméretű francia ágy volt. Egyiken mi osztozkodtunk Zsófival, a másikon pedig két ukrán au-pair. Már a megérkezésünk napján elmentünk Zsófival felfedezni a környéket. A környék, legalábbis az amerikai oldalon elég lepukkant. Van egy halom régi szuvenír bolt, és nincsen egy élelmiszer bolt sem. A környéken beszerezhető kaják: pizza, hamburger, sültkrumpli, hotdog. Undorító!
Zsófi végül talált valami kínait, én pedig az indiai kajánál maradtam. Rendeltem egy kis tál lencsét, ami tényleg olyan pici adag volt, mint amennyi egy kis méretű kávéscsészébe fér. Fizettem közel 5 dollárt(1100Ft), felháborító. Persze előre az ár nem volt kiírva.
Legjobban akkor háborodtam fel, mikor megkóstoltam az ételt, mert annyira sok curry-t tettek bele, hogy alig tudtam lenyelni. Borzasztóan csípett. Zsófi kérdezte is, hogy ezt hogy vagyok képes megenni. Mondtam neki, hogy kifizettem érte közel 5 dolcsit, most már meg is fogom enni. Éjszaka kiderült, hogy nagy hibát követtem el, mert annyira elkezdett fájni a gyomrom, hogy semmit sem tudtam aludni. Reggel reggelizés helyett lementem a hotel portájához, hogy mondják meg, hol van a legközelebbi gyógyszertár. Jó fejek voltak, még térképet is adtak, megrajzolták rajta az útvonalat, hogy merre menjek. Elég messze volt. Kb 20 perc alatt értem oda. Egy autóút mellett sétáltam, és egy járókelő sem jött szembe. Tipikus Amerika. Szellemvárosok. Senki sem jár gyalog, viszont minden háznál ott áll 2-3 autó. Minden családtagnak van egy-egy. Pedig ha néha sétálnának, nem híznának el olyan nagyon.
Séta közben szidtam magamat, hogy hogy lehettem ilyen hülye, hogy megettem azt az indiai szutykot.
Na mindegy, leckének jó volt. Ebből is tanultam valamit.
A gyógyszertárban megvettem ami kell, be is vettem, és az órák óta tartó gyomorfájás azonnal elmúlt. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem.
És akkor most futás vissza a hotelbe, mert 15 perc múlva indul a csapat hajótúrára. Nem kéne lekésni.

A hajótúra neve: Maid of the Mist Boat Ride. Jelentése: Vízfátyolhölgy csónaktúra.
Mindenki kapott egy kék esőköpenyt, majd hajóra szálltunk, ami közvetlenül elhaladt a vízesés mellett, majd bevitt a vízesés Horse-shoe Basinjébe(Patkómedencébe), ahonnan látható volt a Niagara-vízesés félelmetes kanadai része is. A hajó annyira közel ment a lezúduló víztömeghez, hogy teljesen eláztunk. Azok jártak a legrosszabbul, akik zárt cipőben jöttek, mert teljesen befolyt a víz a cipőjükbe. Ugye Zsófi? :)
Mikor közvetlen a vízesés közelében voltunk, nem tudtam képeket készíteni, mert azzal kockáztattam volna a fényképezőgépem életét.
A következőt próbáljátok elképzelni: a vízesés aljában olyan nagy "víz felhő" van, hogy nem látsz szinte semmit sem. A lezúduló víz hangja rémítően hangos, és azt érzed, hogy zuhog az "eső".
Semmi sem maradt szárazon...

Hajótúra után még elmentünk egy másik híres túrára: Cave of the Winds(A szelek barlangja).
Itt nem csak esőkabátot, hanem papucsot is adtak. Gondoltak a cipők védelmére is, bár Zsófinak már mindegy volt :).
A túra lényege az volt, hogy levittek minket lifttel a vízesés lábához, ahol sétálhattunk egyet egy kiépített úton(lépcsőzés), miközben zuhogott ránk a víz. Volt egy rész, ahol be lehetett állni a vízesés alá. Ez nagyon ijesztő volt. Úgy dörömbölt a víz a hátamon és a koponyámon, hogy csak néhány másodpercig bírtam alatta állni. Félelmetes volt.

Azok a kis sárga pontocskák az emberek :)

A túrák után Zsófival kifeküdtünk a Niagara-park zöld füvére sziesztázni egyet. El is aludtam. Nagyon ki voltunk merülve. Később folytattuk a pihenést a hotelszobában. Egész nap csak fagyit ettem(reggelire, ebédre, uzsonnára), mert úgy gondoltam, a hideg jót tesz a gyomromnak. Este már Zsófi és én is úgy gondoltuk, hogy enni kéne valami normálisat, így beültünk a Hard Rock Coffe-ba vacsizni. Én salátát, Zsófi vega burgert rendelt. Minden szupi volt, csak a túlzottan magas fokozatra állított légkondi nem. Hát igen, ez Amerika.

Minden este van fény-játék show a vízesésnél. A kanadai oldalról különböző színekkel világítják meg. Klassz, de a zenét hiányoltam :).



Vasárnap délelőtt 11kor indult vissza a buszunk New Yorkba. Este 7-re értünk vissza a Nagy Almába. Az első dolgom az volt, hogy elmentem venni egy üveg ivójoghurtot. Hurrá, végre valami egészséges!!!
Niagara Falls városkában eltöltött másfél nap előtt nem tudtam elképzelni, hogy milyen hely is az a hely, amit a barátaim csak "fagyifalvának" hívnak . Sose élnék ilyen helyen. Az emberek el vannak hízva, mindenki mindenhova kocsival jár....
Még ha akarsz sem tudsz rendes kajához jutni, mert egyszerűen nem lehet hol venni. Vagyis lehet hol venni, de oda csak kocsival lehet eljutni.
Jó újra New Yorkban, ahol minden van :).
My sweet home: New York City.

A 3 napos út jó volt, és még jobb lett volna ha nem betegítem le magamat egy kis tál curry-s lencsével(röhögök magamon), és még jobb lett volna ha a kanadai oldalon szállunk meg. A társaság nagyon jó volt.
És ha valaki a Niagara-vízesés felé jár, ne hagyja ki azt a két túrát, amiről beszámoltam :).