....egyszer lent.

Egyszer fent, egyszer lent.
Képzeld el, hogy együtt kell élned egy idegen családdal. És nézzük a másik oldalt is, a család otthonában velük lakik egy idegen.
Kinek a nehezebb? Talán az au-pairnek. A család éli a kis miden napos életét, és bizony neked maximálisan ehhez kell alkalmazkodni. Persze ők is azért megpróbálnak figyelembe venni, de akkor is te leszel az utolsó a sorban. A sorban előtted van az anyuka, apuka és a gyerekek.

Megpróbálsz megfelelni, szuper kedves lenni, jól végezni a munkádat, de így is maradnak dolgok, amik nem tetszenek a családnak. Ez fordítva is így van. A család úgy érzi ők kedvesek veled, a munkádért is odaadták a fizetésedet, de közben elfelejtkeznek erről-arról, ami miatt te csalódott vagy, vagy nem érzed igazságosnak... máris nő belül a feszültség mind a két fél részéről.

Nézzünk egy röhejes példát.
Mikor mosogatsz(mert nem fér több tányér/pohár a mosogatógépbe), apuka beszól, hogy rosszul tartod a mosogatószivacsot. (ÁÁááááá!!!!)
A legjobb amit tehetsz, hogy elnézést kérsz, igazat adsz neki, és attól kezdve amikor apuka is látja, hogy mosogatsz(mert máskor egyébként nem), máshogy tartod a mosogatószivacsot.
A belső feszültségi szint azért emelkedik, mert:
1. Apuka sosem mosogat. Sosem!!!
2. A te dolgot csak magad után és a gyerekek után mosogatni, de ennek ellenére csupán "jófejségből" mosogatsz az egész család után, plusz a studioban dolgozók után is... minden áldott nap, több mint fél éve.
És ezek után az apuka még képes ilyen hülyeséget beszólni...

Persze, hogy mérges leszel.

Aztán a héten megint el lett játszva, hogy a vacsora előtt egy órával szóltam, hogy el fogok menni valahová, így nem fogok itthon vacsizni...
Bunkó válasz a host szülőtől: Miért nem szóltam hamarabb, hiszen nekem is vettek vacsorát, és ez pazarlás, hogy nem eszem meg.
Kedves válasz az au-pairtől: nem baj, hogy vettek, legalább marad másnap ebédre, mert egyébként sosincs mit enni ebédre...
Válasz a host szülőtől: Jajjj, hát nem úgy gondoltuk..., Nem nagy dolog..., Felejtsem el..., Semmi gond...

Aztán mikor másnap keresed a hűtőben a maradékot, nincsen ott, mert végül mind megették vacsira, hiszen eleve ne lett volna elég a vacsora mindenkinek. Mert ez néha előfordul.

Ennyit a példamesélésről. Ezek apróságok voltak.

A előző hét azért volt nehéz, mert a gyerekeknek nem volt suli, ami az au-pairek rémálma. Sajnos így volt olyan nap, amikor a szabályok szerint előírt maximális 10 óra helyett 15 órát dolgoztam. Most jönnek majd a kommentek, hogy én vagyok a hülye, miért nem szóltam miatta...
Azért nem szólok, mert ugyanakkor péntekenként és szombatonként ha a szülők elmennek bulizni vagy étterembe, csak is miattam mindig hazaérnek 11-re, hogy elmehessek bulizni. És bocsánatot kérnek, ha késtek 5 percet...
Már pedig megtehetnék, hogy megkérnek, hogy dolgozzak egész este, és nem tudok elmenni bulizni.

Szóval én is jó fej vagyok, amiért ők is igyekeznek. Ők is, és én is engedek a szabályokból. Így talán mindketten jól járunk.

A héten nem volt semmi szabadidőm, ami szörnyű csapás egy hiperaktív lényre, és e mellett a szülők is "beszólogattak" néha, plusz beteg is vagyok(két kölyök köhög folyton az arcomba).

Ezeket a sorokat azért írtam, hogy lássátok a valós képet, mert nem ám csupa rózsaszín minden. Nem ám arról van szó, hogy "hű de jó nekem, a Broadway-en lakom New York City közepén egy oltári jó fej családdal, és oltári jó fejek a barátaim is, meg a pasim is, és állandóan csak bulizom és a múzeumokat járok".

Persze legtöbbször minden szép és jó, szó szerint igazak az előző sorok, de van amikor az ember "..egyszer lent" van, mert bunkó a család, vagy nagyon egyedül érzi magát messze mindentől, vagy többet kell dolgozni mint a megszokott, beteg, vagy csak rossz az idő...bla-bla-bla.

A lényeg a lényeg, hogy csak akkor fogja magát valaki jól érzeni idekint, ha nem hagyja, hogy eluralkodjanak rajta ezek az érzések. Ez nem megy mindenkinek. Két másik lánnyal jöttem ki Amerikába, ők már mind a ketten otthon vannak. Nem bírták.

Meg kell tanulni semmibe venni bizonyos dolgokat, meg kell tanulni "lenyelni a békát", mosolyogni néha akkor is, mikor nincsen kedved...
Ez azért van, mert a legtöbb feszültség csupán kulturális különbségekből adódik, és ilyenkor nincsen igazság. Vagyis mind a két félnek igaza van a maga szemszögéből. Levonható következmény: felesleges vitázni.

A legjobb amit tehetsz:
1. Jól végzed a munkádat, hiszen (állítólag) első sorban azért vagy itt.
2. Ha valamivel nem értesz egyet, elfogadod, hogy most egyszerűen csak egy másik világban vagy, ahol mások a szabályok, mások az értékrendek...
3. Optimizmus. Mindennek meg lehet találni a jó oldalát, előnyét. Ha mást nem, legalább annyit
tehetsz, hogy úgy fogod fel a dolgokat, hogy "leckének jó volt", "legalább ebből is tanultam valamit".
4. Kihasználni a lehetőségeket. Itt vagy New Yorkban!!! A világ fővárosában a lehetőségek végtelensége vár rád.

Ha valami nem úgy van, ahogyan az én szeretném, csak elmegyek egy sétára. Nem is tudjátok hányszor volt már, hogy kiléptem az utcára, szívtam egy mély levegőt, és azt mondtam: Jó reggelt New York, mit csináljunk ma?

Nem fogom hagyni, hogy apróságok eluralkodjanak rajtam. A szabad időmet maximálisan ki fogom használni, a pénzemből félre fogok tenni annyit amennyit csak lehet utazásokra. Élvezni fogok New Yorkot, a bulikat, az új barátokat, és azt, hogy most annyi szabad időm van, amennyi azelőtt sosem volt, és amennyi ezután sosem lesz.

Hál Istennek itt van a skype, ahol lehet panaszkodni anyunk, és utána máris minden jobb lesz :), aztán ne felejtsük el a barátokat, akik ugyan abba a cipőben járnak mint te, így ők azok akik tényleg megértenek.

A múlt heti reggeltől-estig tartó munkát igyekeztem kreatívan feldobni. Megkérdeztem az anyukát, hogy mi lenne, ha a gyerekekkel elmennénk a New York Aquarium-ba. Tetszett neki az ötlet, így kedden el is mentem a kölykökkel. Akkora, de akkora cápákat láttunk!
Szerda este pedig az egész napi munka után elmentem a Madison Square Garden-be egy New York Knicks vs. Chicago Bulls kosármeccsre. Mikor megérkeztem és beültem a nézőtérre, azt kellett először eldöntenem, hogy kinek szurkoljak. Knicks vagy Chicago Bulls. Végül Knicks fun lettem. Állati volt a játék :).

A Jóbarátok sorozatból ismert drukker-kéz.
A többi kép itt: albumok megnyitása

Péntek reggel jó fejek voltak a szülők. Tudták, hogy tánc órám van, így elintézték, hogy más vigyázzon a gyerekekre délelőtt. Igen ám, de végül nem mentem táncra, mert nagyon beteg voltam. Viszont úgy döntöttem, ha már elintézték a szülők, hogy a gyerekekre más felügyeljen, nem fogok szólni, hogy én is mégis ráérek...így beültem egy starbucksba délelőtt. Ittam egy jó meleg teát, ettem egy fincsi sütit, olvasgattam, és azon agyaltam, hogy húha, ma este már Washington DC.-ben fogok aludni Dórinál, Csillivel és Zsófival együtt.


Washington DC.-ből:
Szombat dél van, a csajok még alszanak. Tudták, hogy én úgyse fogok sokat aludni(hiperaktív lényként), így nekem már este ki lett készítve a reggeli, és Dóri is áldását adta rá, hogy használjam a laptopját. Egyébként Dóri most itt van mellettem, aranyosan szuszog. Gőzöm sincsen, hogyan tud ennyit aludni. Eszméletlen. Rózsaszín pizsiben van, amin virágok és macik vannak... remélem ezekért a sorokért nem fogja a fejemet venni.

Tehát szép kis hétvége áll előttem Washington DC.-ben, ami el is fog kezdődni, amint a lányok végre kinyitják a szemeiket, bár lehet sosem fogják, mert begyógyult nekik.

Üdv,
Évi