Kibírtam

Ügyes voltam, mert kibírtam az első nem szabad hétvégémet. Egyébként szerencsés vagyok, hogy 7 hónap alatt csak egyszer került sor arra, hogy megkértek, hogy hétvégén is dolgozzak. Az más dolog, hogy ez akkor sem volt fair. A szabályok szerint, heti egy teljes szabad napot kapnod kell. Ez most nem így volt. De jobb ha csendben maradok, mert a heti egy nap helyett én mindig megkapom a teljes hétvégéket szabadnak.

A hétvége kellemesen telt. A nagyi elgajdolt a gyerekekkel, nekem pedig az volt a dolgom, hogy főzzek...stb. Mert ugye a nagyi nem tud főzni. De ehhez az is hozzá kell tenni, hogy mosogatni sem tud, de még csak a mosogatógépbe bepakolni sem tud. Ha-ha-ha. Egyébként jó arc az öreglány, nagy a szíve, helyén van az esze.

Szombat este azért tartottam egy kis szünetet. Elmentem bulizni. Csatlakozott Csilli és Zsófi is.
A Highline Ballroomba mentünk, ahol brazil est volt, ami annyit jelentett, hogy karneválos kosztümben táncoltak páran a színpadon. Jól nézett ki nagyon.
A hely amolyan tipikus újféle klub, amit úgy képzeljetek el, hogy nincsen tánctér. Nem először látok ilyet NY-ban, és hozzá kell tennem, hogy kifejezetten kerülöm az ilyen helyeket. Az egész területen mini asztalok vannak kitéve, és azok között lehet táncolni, de persze a hely kevés, így hamar hazamegyünk.
Most nem léptünk le korán, mert valahogy csak elfértünk, sőt, meg kell mondanom, hogy ha a bulit egy 10-es skálán kéne osztályoznom, akkor 11-et adnék rá. Volt asztalunk, ingyen ittunk, magunknak kevertük a koktélokat... A csapat magyarokból, brazilokból, amerikaiakból és svédekből állt. A brazilokkal már nagyon összeszoktunk, mostanság szinte mindig velük megyek bulizni.
Még egy klubban sem hallottam ilyen jó zenét mint itt. A DJ a retrot keverte a mai zenével, de eszméletlen jól.
Tehát még vissza fogunk látogatni ide.


A többi kép a szokott helyen(link).

Beszúrtam egy új link-listát a blog jobb oldalára: Nightlife in New York. Ha valaki New Yorkban jár, és tudni szeretné hová érdemes bulizni menni, az itt találhat pár nagyon jó helyet :) . A rosszakat, vagy a kevésbé jókat nem fogom föltenni.

Már alig, de alig várom a jövő hétvégét. Azért a hétköznapok is kellemesen fognak telni. Arról még nem számoltam be, hogy járok jógázni. A múlt héten 3-szor voltam, mindig másfélén. A harmadik amolyan hümmögős és levegőfújtatós volt, arra többet nem megyek, de a másik kettő nagyon szuper :).

+ a nagyi

A szülők elmentek síelni, de ugyanekkor megérkezett a nagymama Párizsból.
Örömmel jött oda hozzám, megölelt, megpuszilt, majd a következőt mondta:"Szia Éva, jöttem neked segíteni."
Én pedig legbelül sírtam, mert tudtam, hogy most már nem csak két gyerekre, hanem egy nagymamára is kell vigyáznom.

Az este úgy folytatódott, hogy megkértek főzzek vacsit, mert a nagymama nem tud főzni...

Állítsátok meg a havazást!

Esik, esik, esik és csak esik...
E-mailben kapták a szülők az értesítést, hogy nem lesz suli. Hószünet. Snowday.
Ha ici-pici hó esik, már akkor megállnak a buszok és bezárnak a sulik, nos képzeljétek el mi történik, ha nagy hó esik.
Pánik, megbénul a City. (Sokan New Yorkot csak úgy emlegetik, hogy "a City")

A kölkök örülnek, hogy nincsen suli, az au-pairek "sírnak", hogy otthon kell maradni a gyerekekkel egész nap. Például nekem ma tánc órám lenne és új csizmát is kéne vennem(kilyukadt a talpa az előzőnek), de ezekből nem lesz semmi. Persze, hogy bosszús vagyok.

Arról nem is beszélve, hogy a szülők elutaznak a hétvégén, azaz én maradok a picikkel, persze jön a nagyi is, vagyis jönne... ...de nem tud, Chicagoban van a reptéren, sajnos olyan erős a havazás, hogy nem tud átrepülni New Yorkba. Áááááá!!! KÉRLEK ÁLLÍTSÁTOK MEG A HAVAZÁST!!!
Szép meg minden, de sajnos nem tudok kimenni élvezni, mert itthon kell "babáznom" a kölykökkel.
Azt tudnotok kell, hogy nagyon-nagyon szeretem a piciket, és szeretek velük időt tölteni, de ha túl sokat kell, sajnos elfáradok, és ilyenkor szoktam panaszkodni, hogy "elég legyen mááár"!!!

Szóval ütöttek a mai szabad délelőttnek, és ütöttek a szabad hétvégének is, Honey-nak meg folyton csak magyarázkodom, hogy miért nem tudunk már összehozni egy randit második hete...

Most még az ágyamban fekszem, az előbb olvastam el a nővérem új bejegyzését, és annyira jó lett, hogy muszáj beajánlanom nektek, rengeteget nevettem. Kattintsatok ide: Life in Kuala Lumpur.

Ha sikerül "New York City-t leblokkolta a hó" képeket csinálnom, majd feltöltöm őket. Persze ehhez kéne kapnom egy kis szabad időt, hogy kimenjek fotózni.
Valaki állítsa meg a havazást!
Ha-ha-ha.

Szép napot!

....egyszer lent.

Egyszer fent, egyszer lent.
Képzeld el, hogy együtt kell élned egy idegen családdal. És nézzük a másik oldalt is, a család otthonában velük lakik egy idegen.
Kinek a nehezebb? Talán az au-pairnek. A család éli a kis miden napos életét, és bizony neked maximálisan ehhez kell alkalmazkodni. Persze ők is azért megpróbálnak figyelembe venni, de akkor is te leszel az utolsó a sorban. A sorban előtted van az anyuka, apuka és a gyerekek.

Megpróbálsz megfelelni, szuper kedves lenni, jól végezni a munkádat, de így is maradnak dolgok, amik nem tetszenek a családnak. Ez fordítva is így van. A család úgy érzi ők kedvesek veled, a munkádért is odaadták a fizetésedet, de közben elfelejtkeznek erről-arról, ami miatt te csalódott vagy, vagy nem érzed igazságosnak... máris nő belül a feszültség mind a két fél részéről.

Nézzünk egy röhejes példát.
Mikor mosogatsz(mert nem fér több tányér/pohár a mosogatógépbe), apuka beszól, hogy rosszul tartod a mosogatószivacsot. (ÁÁááááá!!!!)
A legjobb amit tehetsz, hogy elnézést kérsz, igazat adsz neki, és attól kezdve amikor apuka is látja, hogy mosogatsz(mert máskor egyébként nem), máshogy tartod a mosogatószivacsot.
A belső feszültségi szint azért emelkedik, mert:
1. Apuka sosem mosogat. Sosem!!!
2. A te dolgot csak magad után és a gyerekek után mosogatni, de ennek ellenére csupán "jófejségből" mosogatsz az egész család után, plusz a studioban dolgozók után is... minden áldott nap, több mint fél éve.
És ezek után az apuka még képes ilyen hülyeséget beszólni...

Persze, hogy mérges leszel.

Aztán a héten megint el lett játszva, hogy a vacsora előtt egy órával szóltam, hogy el fogok menni valahová, így nem fogok itthon vacsizni...
Bunkó válasz a host szülőtől: Miért nem szóltam hamarabb, hiszen nekem is vettek vacsorát, és ez pazarlás, hogy nem eszem meg.
Kedves válasz az au-pairtől: nem baj, hogy vettek, legalább marad másnap ebédre, mert egyébként sosincs mit enni ebédre...
Válasz a host szülőtől: Jajjj, hát nem úgy gondoltuk..., Nem nagy dolog..., Felejtsem el..., Semmi gond...

Aztán mikor másnap keresed a hűtőben a maradékot, nincsen ott, mert végül mind megették vacsira, hiszen eleve ne lett volna elég a vacsora mindenkinek. Mert ez néha előfordul.

Ennyit a példamesélésről. Ezek apróságok voltak.

A előző hét azért volt nehéz, mert a gyerekeknek nem volt suli, ami az au-pairek rémálma. Sajnos így volt olyan nap, amikor a szabályok szerint előírt maximális 10 óra helyett 15 órát dolgoztam. Most jönnek majd a kommentek, hogy én vagyok a hülye, miért nem szóltam miatta...
Azért nem szólok, mert ugyanakkor péntekenként és szombatonként ha a szülők elmennek bulizni vagy étterembe, csak is miattam mindig hazaérnek 11-re, hogy elmehessek bulizni. És bocsánatot kérnek, ha késtek 5 percet...
Már pedig megtehetnék, hogy megkérnek, hogy dolgozzak egész este, és nem tudok elmenni bulizni.

Szóval én is jó fej vagyok, amiért ők is igyekeznek. Ők is, és én is engedek a szabályokból. Így talán mindketten jól járunk.

A héten nem volt semmi szabadidőm, ami szörnyű csapás egy hiperaktív lényre, és e mellett a szülők is "beszólogattak" néha, plusz beteg is vagyok(két kölyök köhög folyton az arcomba).

Ezeket a sorokat azért írtam, hogy lássátok a valós képet, mert nem ám csupa rózsaszín minden. Nem ám arról van szó, hogy "hű de jó nekem, a Broadway-en lakom New York City közepén egy oltári jó fej családdal, és oltári jó fejek a barátaim is, meg a pasim is, és állandóan csak bulizom és a múzeumokat járok".

Persze legtöbbször minden szép és jó, szó szerint igazak az előző sorok, de van amikor az ember "..egyszer lent" van, mert bunkó a család, vagy nagyon egyedül érzi magát messze mindentől, vagy többet kell dolgozni mint a megszokott, beteg, vagy csak rossz az idő...bla-bla-bla.

A lényeg a lényeg, hogy csak akkor fogja magát valaki jól érzeni idekint, ha nem hagyja, hogy eluralkodjanak rajta ezek az érzések. Ez nem megy mindenkinek. Két másik lánnyal jöttem ki Amerikába, ők már mind a ketten otthon vannak. Nem bírták.

Meg kell tanulni semmibe venni bizonyos dolgokat, meg kell tanulni "lenyelni a békát", mosolyogni néha akkor is, mikor nincsen kedved...
Ez azért van, mert a legtöbb feszültség csupán kulturális különbségekből adódik, és ilyenkor nincsen igazság. Vagyis mind a két félnek igaza van a maga szemszögéből. Levonható következmény: felesleges vitázni.

A legjobb amit tehetsz:
1. Jól végzed a munkádat, hiszen (állítólag) első sorban azért vagy itt.
2. Ha valamivel nem értesz egyet, elfogadod, hogy most egyszerűen csak egy másik világban vagy, ahol mások a szabályok, mások az értékrendek...
3. Optimizmus. Mindennek meg lehet találni a jó oldalát, előnyét. Ha mást nem, legalább annyit
tehetsz, hogy úgy fogod fel a dolgokat, hogy "leckének jó volt", "legalább ebből is tanultam valamit".
4. Kihasználni a lehetőségeket. Itt vagy New Yorkban!!! A világ fővárosában a lehetőségek végtelensége vár rád.

Ha valami nem úgy van, ahogyan az én szeretném, csak elmegyek egy sétára. Nem is tudjátok hányszor volt már, hogy kiléptem az utcára, szívtam egy mély levegőt, és azt mondtam: Jó reggelt New York, mit csináljunk ma?

Nem fogom hagyni, hogy apróságok eluralkodjanak rajtam. A szabad időmet maximálisan ki fogom használni, a pénzemből félre fogok tenni annyit amennyit csak lehet utazásokra. Élvezni fogok New Yorkot, a bulikat, az új barátokat, és azt, hogy most annyi szabad időm van, amennyi azelőtt sosem volt, és amennyi ezután sosem lesz.

Hál Istennek itt van a skype, ahol lehet panaszkodni anyunk, és utána máris minden jobb lesz :), aztán ne felejtsük el a barátokat, akik ugyan abba a cipőben járnak mint te, így ők azok akik tényleg megértenek.

A múlt heti reggeltől-estig tartó munkát igyekeztem kreatívan feldobni. Megkérdeztem az anyukát, hogy mi lenne, ha a gyerekekkel elmennénk a New York Aquarium-ba. Tetszett neki az ötlet, így kedden el is mentem a kölykökkel. Akkora, de akkora cápákat láttunk!
Szerda este pedig az egész napi munka után elmentem a Madison Square Garden-be egy New York Knicks vs. Chicago Bulls kosármeccsre. Mikor megérkeztem és beültem a nézőtérre, azt kellett először eldöntenem, hogy kinek szurkoljak. Knicks vagy Chicago Bulls. Végül Knicks fun lettem. Állati volt a játék :).

A Jóbarátok sorozatból ismert drukker-kéz.
A többi kép itt: albumok megnyitása

Péntek reggel jó fejek voltak a szülők. Tudták, hogy tánc órám van, így elintézték, hogy más vigyázzon a gyerekekre délelőtt. Igen ám, de végül nem mentem táncra, mert nagyon beteg voltam. Viszont úgy döntöttem, ha már elintézték a szülők, hogy a gyerekekre más felügyeljen, nem fogok szólni, hogy én is mégis ráérek...így beültem egy starbucksba délelőtt. Ittam egy jó meleg teát, ettem egy fincsi sütit, olvasgattam, és azon agyaltam, hogy húha, ma este már Washington DC.-ben fogok aludni Dórinál, Csillivel és Zsófival együtt.


Washington DC.-ből:
Szombat dél van, a csajok még alszanak. Tudták, hogy én úgyse fogok sokat aludni(hiperaktív lényként), így nekem már este ki lett készítve a reggeli, és Dóri is áldását adta rá, hogy használjam a laptopját. Egyébként Dóri most itt van mellettem, aranyosan szuszog. Gőzöm sincsen, hogyan tud ennyit aludni. Eszméletlen. Rózsaszín pizsiben van, amin virágok és macik vannak... remélem ezekért a sorokért nem fogja a fejemet venni.

Tehát szép kis hétvége áll előttem Washington DC.-ben, ami el is fog kezdődni, amint a lányok végre kinyitják a szemeiket, bár lehet sosem fogják, mert begyógyult nekik.

Üdv,
Évi

Egy hétvégém New Yorkban

A családom jelenleg 4 kontinensen van. A kishúgom Európában, a szüleim Afrikában, a nővérem Ázsiában, én pedig Amerikában.
De a lényeg, hogy az internetnek köszönhetően mindenkiről tudom, hogy minden a legnagyobb rendben.
Ha minden igaz, talán augusztus végén újra együtt leszünk, ha nővérem is hazadugja a fejét Malájziából :) .

A hétvégém nagyon jól telt, ami azért fontos, mert ez a hét rettentően fárasztó lesz, hiszen a srácaimnak nincsen suli, ami azt jelenti, hogy reggeltől estig velük leszek. De sebaj, mert utána a hétvégét Washington DC-ben fogom tölteni Dórival, Csillivel és Zsófival :) . Nagyon várom a szombat esti bulit az USA fővárosában!!!

De még a hétvége előtt:
Itt hever mellettem egy THE NEW YORK KNICKS VS. CHICAGO BULLS kosármeccsre szóló jegy. Már csak két nap...!!! I can't wait!!!

Óriási karikák vannak a szemem alatt. Kicsit fáradt vagyok :).
Sikerült hiperaktívan eltöltenem a hétvégét. Mert ugye már csak fél évem van hátra New Yorkban, ezért minden szabad órát hasznosan kell eltöltenem. Ha-ha-ha.

Péntek este bulizni mentem az új brazil barátaimmal. A hely: Amnesia Club(link itt). Mekkora buli volt!!! Hajnali busszal mentem haza.

Szombaton aludtam délig, majd elmentem shoppingolni, mert ugye a szombat shopping nap. Nem találtam semmi nagyon jót, amit meg kellett volna vennem :) , így egy hajvágáson kívül semmire sem költöttem. Késő délután és este a host családommal itthon voltam. Hol a szobámban bóbiskoltam, hol a host családommal éltem családi életet.

Szombat este megint eljött a buli ideje, cél a Pink Elephant Club (link itt) volt. Csillivel és Zsófival a 18. utca sarkán, a Broadway-en találkoztunk, majd onnan együtt sétáltunk, buszoztunk a helyre Chelsea-be. Mivel a brazil barátok(Naya, Vito...) késtek, bementünk egy új promterrel.

Csilli és Évi a Pink-ben

Később bent meglettek a brazilok... közben rájöttünk, hogy túl pici ez a club ennyi embernek, így annak ellenére, hogy a jó a zene, hely hiány miatt nem tudunk táncolni. Vito (Naya pasija) mondta, hogy ő kocsival van, menjünk át egy másik klubba. Így is lett...beültünk a kocsiba, elől két srác, hátul 4 lány. Miközben Vito vezetett fél kézzel, a másikkal töltötte magába a vodkát. Nem akartam hinni a szememnek.
Azt tudni kell, hogy New Yorkban nincsen igazoltatás. Csak akkor állítanak meg a rendőrök, ha valami bajt okozol. Ültem én már úgy a host családommal is autóban, hogy tudtam, hogy indulás előtt több pohár martinit fogyasztott el a host apukám.
Hál Istennek akkor se lett baj, de én azért félek ilyen szituációkban.

Évi, Csilli és Zsófi a kocsiban

Tehát este 6an kocsival átmentünk a 27. utcáról a 14. utcára. A cél a One nevű klub volt, de kiderült, hogy zárva van. Sebaj, hiszen volt még vagy 4-5 másik klub a környéken látótávolságban. Beálltunk egynél a sorba, és ez volt az a pont, ahol közöltem a drága brazil barátokkal (Csilliék már korábban leléptek), hogy nem szeretnék a hidegben állni, én inkább haza mennék. Így is lett. Szerencsére jött egy busz azonnal, amivel 5 perc alatt hazaértem.

Másnap, vasárnap korán keltem. Elmentem China town-ba, hiszem éppen aznap ünnepelték a Chinese New Year-t. Szerintem fél New York China town-ban volt, mert még sose láttam azelőtt ekkora tömeget a környéken. Mindenütt konfetti szállt a levegőben, folyton lehetett hallani a dob pörgést, és rengeteg sárkánynak öltözött kínai rohangált a tömegben. Klassz volt!




Mivel hulla fáradt voltam a pénteki és szombati buli után, úgy döntöttem hazamegyek pihenni. Pont hazaértem, mikor hívott Csilli és Zsófi, hogy itt vannak a Union Square-en. Lementem hozzájuk. Elmentünk sétálni, mert Zsófi ki akarta próbálni az új fényképezőgépét. Vacsiztunk egyet a 20. utca és a 2. sugárút sarkán, majd shoppingolni indultunk...
Szépséges au-pair élet ha-ha-ha.

Fejdísz próba a Forever 21-ban.

Este fél 9 körül váltunk el a csajokkal. Még beugrottam egy boltba egy körömlakkért, majd hazamentem.
Itthon egy üzenet fogadott a e-mail fiókom postaládájában. Nem éppen jó érzés Valentin napi jókívánságot kapni az exbarátomtól. Csak hát ezek az amerikaiak mind köszöntik egymást ezen a napon. Én is vettem a kölyköknek matricákat, amiken kiscicák meg kiskutyák vannak szívecskékben.

A kiscsaj legnagyobb alakítása a héten az volt, mikor a suliban egy padon ültünk egymással szemben, majd hirtelen rárakta a két kezét a melleimre, és közölte velem, hogy: Éva, neked vannak melleid. Persze ezt sokan végignézték körülöttünk...
De ez még semmi, mert sietve hozzátette a mondanivalójához a következőt: Eva, Do you have a baby in your tummy? (Eva, van a pocidban kisbaba?). Szegénynek erre nem tudtam válaszolni, csak könnyes szemmel nevettem.
Pár napja pont arról olvastam a kölyköknek mesét, hogy hogyan fejlődik a baba a mama pocijában. Szegény kislány lehet azóta azon agyalt, hogy az enyémben is van-e egy...
Vicces élet az au-pair élet.

Többi kép a picasaweben, puszik

Havazik

Snowing in the City

Union Square

"Lapátolják" a havat.

Újságot valaki?

Hej, Snowman!!!

Game over :)

Jazz Funk rockpapival, new yorki bulik, na meg a hullázós játék.

Huh. Hozzácsatolnék egy örömujjongást ehhez a bejegyzéshez, de sajna nincsen ilyen opció.
Kááár.

Pénteken elmentem egy táncsuliba a 92. utcára. Jazz Funk dance. He-he-he.
A tanár egy rockpapi. Öreg bácsi, vagyis inkább öreg srác. Haja hosszú, szanaszét áll. Homlokán pánt, és a rucija is fiatalos. Folyton pattog, csak úgy sugárzik belőle a pozitivitás. Eszméletlen a mozgása.
Körülbelül 10-15en voltunk az órán. Van 3 néni is, ők amolyan szupernagyik. Jobban bírták a megpróbáltatásokat mint én :).
Nyissátok meg ezt a linket(link itt), majd kattintsatok a videora.
Már alig várom a jövő heti órát is. Jeeeee!!!

Pár hete kitaláltam, hogy elrugaszkodom a törzshelyünktől(Webster Hall), és minden héten máshová fogok menni bulizni. Csak kapcsolat kell, és akkor szinte bármelyik elegáns New York-i klubba be lehet jutni ingyen.
Facebookon egyeztettem egy Nayan nevű brazil lánnyal, hogy menjük együtt bulizni.
Péntek este vele és még 5 emberrel mentünk a Greenhouse-ba(link itt). A promoterrel a bejáratnál találkoztunk éjfél körül. Bevitt minket ingyen, megmutatta hol az asztala. Adott egy kupont, amivel 40 dolcsiért(ezt 7 felé osztottuk) kaptunk egy üveg vodkát. Hozatott az asztalhoz poharakat, jeget, narancslét, cranberry juice-t...stb. Ingyen. Aztán elment két pohár pezsgőért, és mikor visszajött, a kezembe nyomta az egyiket. Elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy hol és mikor szervez bulikat. Kérdeztem mik a legjobb helyek NY-ban. Mondta, hogy ez ahol most vagyunk, az egyik legjobb. Igaza volt. Már a design levett a lábamról. Kristályok lógtak a plafonról. Több száz... Egy másik terem fala pedig növénnyel volt beborítva. Nyissátok meg a hely linkjét(följebb beszúrtam), érdemes megnézni.
Kérdeztem a promotert ki tervezte a helyet. Nem tudta a nevét, de van még egy hely NY-ban amit szintén ez a belsőépítész-designer tervezett. Megkérdeztem nem szervez-e oda bulit, aztán meg hogy bevisz-e. Válasza az volt, hogy persze, és hozhatom az összes barátomat. Yeahhh!
Szóval így lehet ingyen bejutni, olcsón vagy szinte teljesen ingyen inni egy menő New York-i klubban.
A promoterekről tudni kell, hogy csak lányokkal állnak szóba. De ha azt mondja, hogy hozhatod a barátaidat is, akkor hívhatsz pár srácot.

Három brazil lánnyal a Greenhouse-ban

Nagyon tipikus, hogy a csinos lányokat az ajtónállók soron kívül beengedik a klubokba.
Ha viszont valaki nem szimpatikus nekik, az sose fog bejutni.

A péntek esti buli után hajnali 5kor kerültem ágyba. Délben keltem, a család nem volt itthon. Kitaláltam, hogy ma csak is rendes magyar kaját fogok enni. Lementem készíteni bundás kenyeret. Délután elmentem shoppingolni. Elképzeltem a fejemben egy magas sarkút, és most olyat szeretnék. Hát igen. Ilyen az au-pair élet. A legnagyobb gondom egy pár cipő beszerzése.

Hála Istennek nem találtam cipőt(mert ugye most Mexiko-ig tilos shoppingolni :) ), viszont egy pár Ralph Lauren fülbevalóval tértem haza. Le volt árazva 30-ról 15 dolcsira, tehát ha úgy vesszük, spóroltam 15 dolcsit :).

Szombat estére is party volt a terv. A host szüleim is leléptek bulizni, de csak azért, hogy én is elmehessek, megígérték nekem, hogy hazaérnek 11-re. Hurrá!
Tehát este 7-től 11-ig én voltam itthon 2+1 gyerekkel, 11-kor meg leváltottak a szülők, és én mentem el bulizni. Vagyis mentem volna... Több ismerőssel is bebiztosítottam magamat, hogy megyek bulizni, de utolsó pillanatban kiderült, hogy mind a 4-en inkább otthon maradnak. Ááááá.
Azért "Ááááá", mert az én host szüleim csak miattam hazajöttek 11-re, tehát ha nem lépek le bulizni, valószínűleg iszonyat csalódottak lesznek, hogy feleslegen jöttek el a barátaiktól. Felhívtam Zsófit, és elpanaszoltam neki, hogy mindenképpen el kell pár órára mennem valahová.... Zsófi pedig kitalálta, hogy aludjak nála Brooklynban. Éjfél után értem hozzá. Vittem a sakk-készletemet is. Az ágya mellett aludtam a földön, szépen megágyazott nekem, és hogy biztosan ne fázzak, rám terített 5-6 törölközőt... :)

Sokáig beszélgettünk, majd fél2 után csend lett. Reggel 10 után keltem. Beváltak a törölközők, mert nem fáztam az éjjel.
Hazajöttem Manhattanbe, itthon megreggeliztem, majd elindultam sétálni. Apukámnak szerettem volna egy újságot beszerezni, de nem találtam sehol. Egészen a 42. utcáig(Times Square-ig) sétáltam, majd vissza.
Késő délután Zsófi bejött Manhattan-be, be akartunk ülni valahová, de nem találtunk szabad helyet, így elsétáltunk Greenwich Village-be Rocko's cukrászdájába. Ott elővettem a sakk készletet és elkezdtünk játszani, de nem sikerült befejezni, mert megérkezett Laci. Vele napokkal ezelőtt egyeztettem, hogy találkozunk. Júniusban jött New Yorkba, és kint maradt dolgozni. Jó arc srác, biztosan fogunk még találkozni. Talán egy jövő heti bulin.

Az előbb chat-eltem facebookon Francine-el és Nayan-al is, és az a terv, hogy jövő pénteken az Amnesia-ba megyünk partyzni.... I can't wait!

Aztán hogy a kölykökről is írjak...haláliak voltak ezen a héten is. Valamelyik nap odajöttek hozzám, hogy kéne nekik egy hulla. Mondtam nekik, hogy válasszanak egy babát, de erre meg közölték, hogy nekik igazi kell. Aztán lassan kezdett leesni, hogy engem akarnak. Lefeküdtem nekik a kanapéra. Kérték, hogy csukjam be a szememet, ne mozogjak, ne beszéljek. Elkezdtek matatni rajtam, rám pakoltam egy halom játékot. Hallottam miközben arról beszéltek, hogy most levágták a karomat, kivették a tüdőmet...stb.
Aztán képszakadás volt, mert elaludtam :). Később arra keltem, hogy gratulálnak, hogy milyen ügyes hulla voltam, mert kibírtam, hogy nem szólaltam meg nagyon sokáig. Aztán láttam, hogy teleragasztgatták a felsőmet matricákkal, amiket jutalomból kaptam.

Később elmeséltem a 6 éves kisfiúnak, hogy az egyetemen hogyan boncolunk valójában. Tátott szájjal figyelt, majd végül közölte: "Én is orvos akarok lenni."

Mostanság ez történt

Sziasztok!

Itt volt Dóri Washington DC-ből a hétvégén. Így végre újra együtt volt a magyar csapat: Csilli, Zsófi, Dóri és Én.
Szombat reggel Greenwich Village-ben Rocko's cukrászdájában találkoztunk. Kicsit késtem, mert forgatás volt otthon, és így nem tudtam felmenni a szobámba az ajándékokért, amiket feltétlen el akartam vinni a találkozóra. Tehát késve megérkeztem. A csajok előtt már ott volt a süti, hamarosan előttem is. Dóri Karácsonykor nem volt New Yorkban, így csak most adtuk át egymásnak a karácsonyi ajándékokat. Kaptam tőle egy giccs-gyűrűt, majd jó lesz Mexikóba :) .
Dórit és Csillit szülinapjukra is köszöntöttük. Azt hiszem sikerült igazán személyre szabott ajándékkal meglepni őket. Dórinak: színes sál, hópihe formájú medálos nyaklánc, Csillinek pedig: mosogatókefe(!!!), lila make-up, Chicago útikönyv(ez célzás volt, hogy menjünk el oda is) és egy starbucks-os travelmug.
Sütizés után elmentünk shoppingolni. Mindenki vásárolt :) . Ebből is látszik, hogy vérbeli au-pairek vagyunk. Én egy pár magas sarkút vettem.

A metron.
Csilli, Évi, Dóri és Zsófi

Shopping után elmentünk China town-ba kínait enni ebédre.

Milyen vicces, ugye? New Yorkban ha kínait akarsz enni, elmehetsz a kínai negyedbe :). És ott nem csak a kaja kínai, hanem az emberek is, és az utcák is olyanok, mint ha valóban Kínában lennél.

Kora este elváltunk, és megbeszéltük, hogy este 11-kor találkozunk a Fat Baby nevű bárban. Az este viszont rosszul alakult, mert Csilli tovább dolgozott mint kellett volna, éjfélkor pedig már nem akartunk elindulni sehová sem. Szóval a buli hétvége nem jött össze.
Sajnos az előző nap pénteken sem mentem sehová, mert buli helyett Honey-val találkoztam.

Honey-val szakítottunk, 3 hónapja voltunk együtt.
Erre nem szeretnék kommenteket kapni.

Tehát a szombat esti buli is elmaradt, de Csillivel megbeszéltük, hogy akkor másnap vasárnap találkozunk a Union Squaren lévő Barnes and Noble-ben(több szintes mega könyvesbolt), ahol a 3. szinten van kávézó-sütiző, és oda beülünk sakkozni. Se én, de Dóri nem tudunk sakkozni. Vettem egy hete egy mini sakk készletet, hogy valaki megtanítson játszani.
Csilli elmondta a játékszabályokat, majd nekikezdtünk játszani. Én voltam Dórival, Csilli pedig Zsófival. Ez a felállás azért vicces, mert én és Dóri nem tudunk játszani, míg Csilli és Zsófi tud. Persze meg is vertek minket. Ennek ellenére a játék klassz volt. Rengeteget nevettünk.

Évi, Dóri, Zsófi és Csilli

Ezen a héten sem volt gond a gyerkőcökkel. Haláli viccesek. Egyik nap mondták nekik a szülők, hogy holnap mennek majd uszodába. Erre a srácok kitalálták, hogy akkor ma este nem fognak fürödni, mert felesleges lenne, hiszen másnap úgyis vizesek lesznek az usziban. Ebből jó kis vita kerekedett a szülők és a gyerekek között. Annyira vicces volt.

Aztán egy másik este a kisfiú kézzel evett. A mama többször is szépen kérte, hogy hagyja abba. Nem hagyta abba. Erre a mama kicsit felemelte a hangját... amitől a gyerek elkezdett sírni(műbőgés volt). Ezek után meg a papa szólt rá a mamára, hogy minek kell szegény gyerekre rákiabálni. A kislány látta, hogy a bátyja csak műbőg, így ő elkezdett nevetni, erre meg őt is leszidták a szülők, hogy ez nem vicces. Ez volt az a pont amikor felálltam és átmentem egy másik helységbe, hogy jól kinevessem magamat. Annyira röhejesek voltak. Szegény szülők csont nélkül elhitték, hogy kisfiú komolyan meg lett bántva. Poén. Úgy látszik én jobban ismerem a saját gyereküket. Nekem nem is szokott ilyen hisztit levágni a kisfiú. Hiszen tudja, hogy csak otthagynám a fenébe. He-he-he.
Persze a szülőknek nem mondhatom el a véleményemet. Csak saját maguknak ártanak. Az ő bajuk. Nem foglalkozom vele.

Hosszú napok óta -1 és -8 között mozog a hőmérő higanyszála. Hó nincsen. Otthonról jöttek a hírek, és fényképek a szüleimtől, miszerint jobb a kocsit a garázsban hagyni, mert túl nagy a hó Magyarországon.
Itt csak múlt csütörtökön esett, pont mikor először mentem uszodába.

New York, Fifth Avenue

Úgy döntöttem, újra elkezdek úszni, mert hiányzik a mozgás. A probléma csak az, hogy itt az uszodában nem hideg, hanem kissé meleg a víz, így 20 perc után rosszul éreztem magamat. Remélem majd megszokom.

Korábban meséltem arról, hogy elhagytam a mobilomat egy Mcdonalds-ban, és hogy egy srác visszaadta. Nos, azóta randiztam vele (Erick). Elmentünk biliárdozni, majd egy nagyon fancy klubba táncolni. A klubban ott volt valami híres kosárlabda csapat. Sajnos nem vagyok tájékozott ebben a sportban, így nem tudom kik voltak. Magas lány vagyok(176cm), de még soha életemben nem éreztem magamat ennyire picinek, mint ezek mellett a kosaras srácok mellett.
Ez volt az eddigi egyik legjobb estém New Yorkban.

Most hétfő este van. Az előbb adtam az anyukának egy üveg bort ajándékba, mert ma van a szülinapja. Hogy hogyan ünnepli egy New York-i anyuka a szülinapját? Nem megy dolgozni, hanem helyette az egész napot egy spa castle-ben tölti. És hogy ez miért jó nekem? Mert miután felvettem a srácokat a suliban, az apuka minket is elvitt. Szóval a ma délutánt a kedves családommal töltöttem Queens-ben, egy fürdővárosban(link itt).
Mikor megérkeztünk, a kislánnyal bementünk a női oldalra, már ott várt minket anyuci. Aztán anyuci bejelentette, hogy minden ruhámat itt kell hagynom, majd bemennem a zuhanyzó fürdőbe. Na itt lefagytam. Ezek szerint meztelenül kell tingli-tangliznom a host anyukám előtt? Ááááá!!! Hát kibírtam. Szörnyű volt :D .
A zuhanyzó fürdő egy olyan terem volt, ahol csak csupasz nők voltak, és több medencében(különböző hőfokúak) lehetett fürdeni. Ha ezt a "zuhanyozást" megtetted, kaptál egy uniformist(nőknek: narancssárga és rózsaszín, férfiaknak: fehér és kék, gyerekeknek: citromsárga), és abban felmehettél a fürdő területére, ahol legalább 15 féle szauna volt, és mindenféle pezsgőfürdők. Ha ettél vagy ittál valamit, csak leolvasták a karszalagodat egy szenzorral, majd a számlához írták.
Mivel tegnap szakítottunk Honeyval, kicsit stresszes voltam, és nagyon-nagyon jólesett a fürdőzés. Ami viszont gond volt, hogy a srácok folyton az én nyakamon lógtak, és nem az anyucijén. Az anyuci látja, hogy a picikkel milyen jó a kapcsolatom, és biztos vagyok benne, hogy féltékeny miatta. Ez nagyon rossz, de hát mit csináljak? Nem tudom őket távol tartani. Hiába mondtam nekik, hogy ma van anya szülinapja így foglalkozzanak vele...

Iggy, Évi és Macy a Spa Castle-ben

Nos, most itt tartunk. Közben írtam pár e-mailt pár au-pairnek. Elkezdem fűteni őket a szombati bulira, mert nagyon szeretnék menni a Webster Hallba. Noémi már visszaírt, hogy ő is pont írni akart emiatt...
Aztán ami még szerveződik, az egy Washingtoni hétvége, mert Dóri elhívott minket. Szeretünk Dóri!

Letilottam magamat a shoppingolásról és belépős helyek látogatása. Ezért a közeljövőben nem fogtok olyan beszámolókat olvasni, hogy ilyen meg olyan múzeumban voltam, de Ti ennek örültök is, tudom.

Szép hetet, puszi mindenkinek:
Évi