Elkezdődtek...

Vége a nyárnak.
Micsoda nyár volt! Persze nem az első felére gondolok, amikor még otthon a gyógyszertan szigorlatra tanultam , hanem a második felére, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztem New Yorkba.

Persze szerencsés volt az elmúlt 1,5 hónap, mert a munka a mostani hetet kivéve a csodás Fire Island-en volt, és a 2-2 hét munka között volt 10-10 nap pihenő, ebből az egyiket Floridában, a másikat pedig itthon, Manhattanban töltöttem. A fogadócsaládommal nagyon nagy szerencsém van. Tényleg maximálisan rendesek. Persze ezt nem gondoltam így azokon a napokon, mikor a megengedett maximális napi 10 óra helyett 14-et dolgoztam... De így visszagondolva, abból a 14 órából legalább 4-et az óceánparton, a homokban fekve kellett eltöltenem..., nem rossz :) . Szóval ha panaszkodnék, szóljatok rám!!! :D

Elkezdődtek...
Véglegesen visszajöttem a szigetről, és a család is. Nincsen több ingázás New York és Fire Island között. Vége a nyárnak, itt a szeptember, elkezdődtek a mindennapok.
Iggy már suliba jár, és hétfőtől Macy is, 2 hét múlva én is. ...

Mivel Macy csak hétfőtől megy suliba, a héten itthon volt. Többnyire velem. Úúúristen mennyit röhögtem rajta. Nagyon vicces tud lenni egy 4 éves kislány.
Szerdán nagyon jól szórakoztunk. Le is jöttek fentről, hogy: " Örülünk, hogy örül a gyerek, de nem lehetne egy kicsit halkabban? Csak mert fent forgatunk, és felhallatszik..."
"Hát bocsi" - mondtam. "Majd lehalkítom a gyereket."
Ezek után elmagyaráztam Macy-nek, hogy jobb lenne, ha halkan sikítana. Na ezt képzeljétek el: "halkan sikítani". Úgy néz ki, mint egy rossz horror film. Utána azon röhögtünk, hogy milyen vicces halkan sikítani. Persze egy óra múlva jöttek szólni, hogy most már lehet hangoskodni, vége a felvételnek. Ezek szerint nem felejtettek el minket... :D .

Egy délután anyu kíséretében elmentünk a két gyerekkel fogorvoshoz(gyerekfogászat).
Nagyon aranyos hely volt. Az ott dolgozók mind folyamatosan gagyogtak a piciknek, és a rendelő olyan színes volt, mint ha meseországban lennél. A gyerekeket beültették a székbe. Kikérdezték őket, hogy tudják-e hányszor kell egy nap fogat mosni, hány percig tartson...stb. Amin meglepődtem, hogy a gyerekek tudták a válaszokat. Persze már többször mostam velük egyszerre fogat, és igen röhejesen csinálják.
Egyébként ezek a picik sosem esznek csokit. Hogy miért? Mert nem szeretik. Szerintem ez abnormális :) . Egyszer vettem nekik csokifagyit, és nekem kellett megennem, mert ők nem kértek belőle.
Beültették a piciket a fogorvosi székbe, leszedtél szondával a fogukról a plakkot, elmagyarázták nekik hogy mi az, majd választhattak fogkefét egy nagy dobozból, azzal megmutatták hogyan kell fogat mosni. Ezek után választhattak polírpasztát. Atya ég, 20 íz volt. Rágógumi, csoki, vanília, áfonya, sárgadinnye... mint egy fagyizóban. Aztán a gyerek által választott polírpasztával a doktornéni lepolírozta a fogukat. Hát én csak néztem....elég komolytalan munka volt. Ha így políroznám le a pácienseim fogait,hát.... hagyjuk. A gyerekeknek elég volt.
Egyébként a fogakat nem számokkal, hanem az ÁBC betűivel nevezik el. Magyarországon ez nem így van.

Nem használnak modernebb vagy jobb műszereket mint mi, és az infekciókontroll... ezt is hagyjuk. De pl. gumikesztyűből 4 fajta illatú, színű volt. Nálunk eddig a hagyományoson kívül, csak mentolossal találkoztam.

Másnap elmentünk gyermekorvoshoz is. Anyuka, a kislány és én. Cuki rendelő volt. Azzal kezdik, hogy ellenőrzik a gyerek látását, majd pedig megvizsgálják őket. Nem voltam bent, de Macy sírva jött ki. Fogta mindkét karját. Két oltást is kapott. Szegényke. Ezek után a mama feltett minket buszra, és mondta, hogy a 18.utcánál szálljunk le. Persze a busz nem állt meg ott, csak a 23-nál. Innen rollerrel mentünk hazáig. Azt az öt utcát, amivel túlmentünk, a Fifth Avenuen sétáltunk végig. Nagyon poén volt. Képzeljétek el a reggeli New York-i tömeget a Fifth Avenue-n. Na köztük száguldozott a pici lány rolleren, én meg rohantam utána, és mondogattam a szétugró embereknek, hogy sorry, sorry, sorry...
Persze mindenki mosolygott.

Délutánonként(14.30) a nagyival mentünk a kisfiúért a suliba. Kb. 10 perc séta otthonról. Amikor bemégy a suliba a tornaterembe kell menni, ott ülnek a gyerekek kis csoportokban a földön. Oda kell menni a tanárnőhöz, mondani a gyerek nevét, és ő "átadja" neked a gyereket. Ha a tanárnő még nem látott soha, megkérdezi a gyereket, hogy ismer-e téged, és hogy honnan. Ez a rendszer szerintem nagyon szuper. Biztonságos. Iggy fölvitt engem az emeletre, hogy megmutassa a tantermet. Hát nem olyan mint otthon. Milliószor jobb!!! Nem padokban ülnek a gyerekek, hanem kis asztalkáknál. Nagyon aranyosak. A tanteremben is teljesen más kellékek vannak, mint nálunk.

Egyik délután, miután a nagyival felvettük a gyereket, elmentünk egy kis sétára, mert a nagyi meg akarta mutatni nekem, hogy hol vásároljak. Talán mégsem kellett volna korábban lebosziznom őt :D.
Képzeljétek el, a nagyi valamelyik nap vett nekem egy bögrét(New York-i nevezetességek vannak rajta). Tudta, hogy akarok venni magamnak, és beelőzött. Ezek után sosem boszizom le a nagyit. De egyébként hamarosan úgyis visszamegy Párizsban. Ott él.

Pénteken beiratkoztam a suliba. Columbia University. Angolt fogok tanulni heti 3 alkalommal, délelőttönként. Ha vége lesz ennek a szemeszternek, a következőben fényképészetet szeretnék majd tanulni.

Jó lesz a suli, mert rengeteg új barátot fogok szerezni. Már a beiratkozásról úgy jöttem haza, hogy több új név, e-mail cím volt felírva a noteszemben. Páran szombaton csatlakoznak majd hozzánk a Webster Hallba bulizni.

Szombaton nem dolgoztam. Délelőtt shopping, estére pedig színház volt betervezve. A shopping fő célja esőkabát volt. Persze ami tetszett az 99 dolcsi, szóval nem lesz esőkabátom. Azért vettem ezt-azt, pl. nagyon szupi Nike pulcsit 55 dolcsi helyett 19-ért.
A nagyi elmondta hová kell menni vásárolni, hogy jól járjak. Arra nem gondolt, hogy esetleg a leárazott cuccok is túl drágák lesznek nekem. Pl. Calvin Klein kabátok 250 helyett csak 99 dolcsi. Csak ugye még a 99 is sok.

Este színházba mentünk.
A fogadóapukám producer, director. Ő rendezett most egy darabot, aminek a címe: The Buddha Play. Szólt, hogy a héten megnézhetem ingyen, és hívhatok barátokat is. Elküldtem neki a név-listát e-mailben, ő továbbküldte a színházba, és mikor mentünk, csak a nevünket mondtuk a kisablaknál, és névre szólóan megkaptuk a jegyünket mind a heten. A darabot egy személy játszotta. Sajnos keveset értettem belőle...

Utána beültünk a többiekkel egy klassz helyre, ahol elfogyott két üveg bor :) .




Éjfélkor mondtam a többieknek, hogy én megyek, mert holnap dolgozom. Végül 3-kor indultunk haza. Nem akartam metróra költeni, így a Times Square-től hazasétáltam a Broadway mentén. Gondolkoztam rajta, hogy szabad-e ilyet csinálni, hiszen mégis csak 3.15 van, egyedül vagyok...
Most már tudom, hogy New Yorkban éjszaka egyedül hazasétálni ezen a környéken egyáltalán nem veszélyes. Ami rossz volt, hogy húzta a vállamat a laptop. Elvittem magammal, hátha a srácok(akik értenek hozzá) megnézik, de aztán csak jobb volt beszélgetni mint a laptopom felett görnyedni, hogy vajon mi a baja.
Egyre jobban érik a dolog, hogy vennem kell egy új laptopot, mert nagyon bosszant, hogy nem tudom a szerkesztett videóimat feltölteni. Csak hát nincsen hirtelen fölös 600-1000 dolcsim :) . Na meg ugye Mexikóba készülünk Csillivel.
Minden afelé irányít, hogy kéne még valami munkát keresni, csak mikor-hol és mit...?

A hajnali 4.15ös fekvés után nehéz volt 8-kor fölkelni, de örömmel láttam, hogy mindenki alszik, szóval akkor én is folytathatom... Végül 10-kor kászálódtam ki. Délután elvittem a kislányt egy szülinapi party-ra. Tök poén, itt vannak olyan cégek, akik csak ilyeneket szerveznek, és nagy divatja is van az USA-ban. Sose láttam még ilyen színvonalas, ilyen tökéletesen megszervezett bulit 4 éveseknek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon mennyit fizettek a szülők érte.

Macy

Mikor hazaértünk a party-ról Macy-vel, pont készen lett a vacsi. Spenót, tészta, kagyló. Egyik sem a kedvencem. Megkóstoltam a kagylót, majd eldöntöttem, hogy soha többet nem kóstolok kagylót.

Ma, vasárnap elutazott az anyuka néhány napra üzleti konferenciára, apuci meg folyton a színházban van. Szóval a következő pár nap a szülők nélkül nem lesz egyszerű. Majd sokat gondolok a következő szombati bulira, abból gyűjtök majd energiát :D .

Üdv, puszi, ölelés:
Évi