Forgatások; Csodás hétvégék; Nyaralok, de vészesen fogynak a napok !!!

Sziasztok!

Úgy éreztem, hogy írnom kéne valamiről, de nem tudom miről. Na azért megpróbálom :).

Panaszkodni nem tudok, mert nincsen miről. A család úgy két hete újra normális(3 hónap nem normálisság után). A mama újra megkérdezi "How was your day?". A papa pedig felhagyott a "minden nap kioktat valami hülyeséggel kapcsolatban"-al. Mikor Mexikóban voltam, a család is ott volt, csak az országnak egy másik részén. Szerintem a vakáció alatt rájöttek a szülők, hogy milyen nagy segítség vagyok nekik, miután eltöltöttek 10 napot a saját gyerekeikkel. Valószínűleg emiatt van a nagy változás. Többre értékelnek. Remélem így is marad, és nem felejtkeznek meg erről pár hét múlva. A papa biztosan nem fog egy hamar :) , mert vettem a szülinapjára egy üveg bort, és azóta folyamatosan csak mosolyog. Hogy nem fáradnak el a mimikai izmai?!?
A kölykökről nincs mit panaszkodni, mert nagyon szeretetreméltóak. Nincs bennük rosszindulat, mindig szót fogadnak, hallgatnak rám, tisztelnek, szeretnek. Néha kicsit irigy is vagyok a szülőkre, bárcsak a két lurkó az enyém lenne.

A barátommal is minden szép és jó. Mexikó után már alig vártuk, hogy végre találkozzunk. Többször is megnézte a filmet amit a csajokkal az útról készítettünk. Odaadtam neki az ajándékot amit hoztam, nagyon örült neki. Ezen a hétvégén elmentünk a New York Botanikus Kertbe. Az idő tökéletes volt, és nagyon klassz volt a hely. Sok-sok virág, sok-sok fa, friss levegő...

Megbeszéltük, hogy az utazós hónapomban együtt megyünk vakációzni Kaliforniába. Kocsit fogunk bérelni, és megnézzük San Franciscot, Santa Barbarat, Los Angelest, Las Vegast, a Grand Canyont és San Diegot. Je-je-jeee!!! Igaz, ez még csak terv, de már ez is valami :).
Az ezt követő héten is már péntek este munka után Bronx-ba mentem. Ilyenkor már elég késő szokott lenni, csak bedőlünk az ágyba és alvás. Reggel adtam neki oda az ajándékot, amit a héten készítettem. Fényképekből szerkesztettem képeket, és ki is nyomtattattam őket. Volt hozzá még egy csoki, amit egyébként anyu küldött nekem, de remélem nem haragszik, amiért az egyiket a pasimnak adtam. Ugye Anya?
Papissal szombat reggelenként mindig elmegyünk a törzshelyünkre reggelizni. Amerikai palacsintát ettem, amibe friss áfonyát sütöttek. Persze nem bírtam mindet megenni. Az amerikai adag nekem túl nagy. Az étel felét/harmadát mindig el kell csomagoltatni.
A hely amolyan nagyon tipikus New York-i étterem. Igyekszem majd legközelebb képeket csinálni. New York lakosai imádnak ilyen helyeken enni. Csúcsidőben nem is lehet azonnal asztalt kapni. Mikor megyünk, mindig ugyanaz van: 20 percet kell várni szabad asztalért. Ilyenkor feliratkozunk egy listára, és elmegyünk 20 percre valahová. Most például a Macy's-be mentünk, mert a barátomnak nem tetszik az órám, és kinézett nekem egy újat. Azt kell hogy mondjam, nagyon jó ízlése van. Az óra tökéletes volt. Ezüst színű, szögletes, gyémánt kövek díszítik. Látta rajtam, hogy tetszik. Még fel sem próbáltam, de ő már eldöntötte, hogy megvesszük.

Délután bementünk Manhattan-be farmert nézni, de nem jártunk sikerrel. Ezek után elindultunk a Museum of Modern Art(MOMA)-ba, de még a metron ülve meggondoltuk magunkat, és gyorsan átszálltunk egy visszafelé tartó szerelvényre. Így végül újra Bronx-ban kötöttünk ki, és múzeumozás helyett aludtunk :). Vasárnap reggel eljöttem a barátomtól, mert nem jó az, ha az egész hétvégét nála töltöm. Hagyni szeretek neki időt, hogy felkészüljön a következő hétre. De aztán délután Manhattan-ben meggondoltam magamat, és visszamentem Bronx-ba, vittem neki vacsit :).

Szorgalmasan járok szinte minden nap a gymbe, és pár hét után már érzem a változást. Sokkal később fáradok el a nap végén, mint korábban. Hurrá!!!
Az mp3 lejátszóm bedöglött, így vennem kellett egy újat. Megvettem a legolcsóbbat, ami négy gigás, van rajta rádió...
Eleinte a kütyü nem működött , mert a számítógépem nem ismerte fel. Visszamentem a boltba ahol vettem, és ott megbütykölték a laptopomat, azóta felismeri a lejátszót, így tudom gépen keresztül tölteni, és zenéket tenni rá. Zsófi és Csilli, köszi a zenéket!!! Egy este elugrottam Brooklynba, ahol a csajok adta pár jó muzsikát :).

Itthon a stúdió múlt héten katasztrófális volt. Azért ezt senki se érte szó szerint :).
Forgatás volt minden nap. Ilyenkor hapcizni sem szabad a házban. Mivel hangérzékeny felvétel volt minden nap, csak lábujjhegyen járkálhattam.


Már az külön móka volt, hogy feljussak a szobámba. Már korábban írtam arról, hogy a szobámba a studion át vezet az út, tehát ha forgatás van, nem tudok a szobámba menni. De mégis!!! Mert ha a studio elejében felmászok az emeletre egy LÉTRÁN(!!!!), akkor onnan könnyedén bejuthatok a szobámba.

Persze vigyázni kell hová lépek, mert itt-ott nyikorog a padló( = zaj = zavarja a forgatást), de már kitapasztaltam hová szabad lépni.
Volt olyan este, hogy nagyon elhúzódott a forgatás, és kölykökkel nem tudtunk hazajönni. Hál Istennek a fölső stúdióban már végeztek a filmezéssel, így oda mentünk. Én létrán felmentem a második szinti studióban az emeletre pizsamáért, fogkeféért, mese könyvért, majd cuccal együtt létrán le, gyalog föl a harmadik szinti stúdióba... Ááááá. Hahaha.

Aztán hogy New York-ot is megemlítsem...
Csodaszép az idő, meleg van, és így minden sokkal jobb. Visszatért az az enyhe büdös is, amit gyakran érezni a levegőben. Igen, New Yorkban büdös van! De hát én sose mondtam, hogy az illata miatt kedvelem a várost :) . Hehehe.
A szag abból ered, hogy óriási a forgalom(= szmog), rengeteg, de rengeteg az étterem(= kajaszag), és egyes utcák dugig vannak siető helyiekkel, és fényképező turistákkal(= tömeg). Na ezt képzeljétek el... Néha köhögök is. De sebaj, továbbra is az a véleményem, hogy egy várost nem a szaga alapján kell megítélni :).
Egyébként New York csodaszép. Nem telik el úgy nap, hogy ne döbbennék újra és újra rá, hogy nyaralok. New York annyira hatalmas, annyira sokszínű, annyi a látnivaló, annyi a kipróbálni való!!! Annyira jó itt, minden nap úgy érzem, hogy vakáción vagyok.
Viszont vészesen fogynak a napok. Egyre gyorsabban. Hülyeségeket álmodom, hogy a reptéren lekésem a Magyarországra tartó gépemet, és sírva hívom a szüleimet: Anya, apa, ne haragudjatok, de lekéstem a gépet, nem tudok hazamenni, itt maradok New Yorkban.

Pedig napra pontosan még négy hónap van hátra.
Még négy hónap vakáció :) .

MEXICO, CANCÚN

Hola senors y senoritas!

Csillivel hazaértünk Mexicóból. Micsoda út volt!
A képekből és videokból készítettünk egy filmet, amit a most következő élménybeszámoló alatt találhattok meg.

Péntek este munka után indultam Brooklynba, hogy onnan együtt menjünk ki Csillivel a reptérre.
A metron ült mellettem egy nő, aki regényt olvasott. Valószínűleg egy nagyon romantikus résznél tarthatott, mert hangosan zokogott. Hahaha.

Amikor megérkeztem a Prospect Parkba Csillihez, azonnal egymás csomagjait kezdtük el emelgetni. Végül annál maradtunk, hogy biztosan egyikőnké sem fogja átlépni a 23kg-os súlyhatárt. A reptéren kiderült, hogy igazunk volt.
Szombat hajnalban 1 óra 40 perckor indult a gépünk. Mindketten ablak mellett ültünk, egymás mögött.
Körülbelül 4 és fél óra múlva megérkeztünk Mexico City-be. Még sötét volt mikor leszálltunk, helyi idő szerint hajnali 5. Emlékszem, mikor közeledtünk a föld felé, szóltam Csillinek: Csilli! Nézz le! Pálmafák vannak alattunk :) .

A reptéren kiderült, hogy senki sem tudja honnan(melyik kaputól) indul tovább a következő, Cancúnba tartó gépünk. Mivel az indulásig még 5 óránk volt háta, lefeküdtünk a székekre aludni. Mikor felébredtünk, már világos volt. Szétnéztünk a reptéren, és sikerült találnunk egy jó helyet, ahol vettünk reggelit. Már csak onnan is tudtuk, hogy jó a hely, hogy az összes stewardess és pilóta is ott vett ennivalót :) .

A repülő indulása előtt egy órával végre kiderült, hogy a reptér melyik részéről indul a gépünk. Repcsire fel, alvás. Mikor megérkeztünk Cancúnba, és leszálltunk a repülőről, óriási meleg csapott meg minket. Egy turista nagyon vicces volt, mondta, hogy érzi a levegőben a csótány, a tequila és a taco szagát. Ez tényleg poén :) .
Gyorsan átcseréltem a zárt cipőmet szandálra, a hosszú farmeromnak pedig felhajtottam a szárát.
Kisbusszal(shuttle) mentünk a hotelünkhöz(Flamingo Hotel, Hotel-zóna). Cancúnnak 3 része van: Hotel-zóna, Belváros, Külváros. A Hotel-zónában laknak a turisták és a nagyon gazdag helyiek, a belvárosban lakik a középréteg, és a külvárosban pedig a szegények.
A hotel-zóna egy hosszú, keskeny szárazföld darab, melyet nyugatról egy lagúna, keletről pedig a Karib-tenger határol. Ez az elhelyezkedés adja Cancún különös varázsát. A tengerpartot a világ 10 legszebb partja közé sorolják.

Hote-zóna, Cancún, Mexico
(a kép a netről van)

A hotelnél kinyitották nekünk a kisbusz ajtaját, a csomagjainkat pedig egy percig sem engedték cipelni. Ez a kényeztetés nagyon jól esett. A recepción sokat variáltak, késett a szoba átadása. Végül az egyik recepciós odasúgta nekünk, hogy próbál tengerre néző szobát intézni nekünk, csak legyünk türelemmel. Ettől a pillanattól kezdve hirtelen nagyon türelmesek lettünk :) . Mondtuk a hölgynek, hogy csak nyugodtan intézze, mi ráérünk. Tengerre néző szobáért külön fizetni kellett volna, de mi ezt nem tettük, így gondolhatjátok mennyire örültünk annak, hogy mégis kaphatunk ilyen szobát.
Fél óra múlva már úton voltunk a lift felé, követtük a "táskás fiút", aki a csomagjainkat cipelte.
Mikor benyitottunk a szobánkba, és megláttuk a kilátást, egymásra néztünk Csillivel, sikítottunk egyet, és megöleltük egymást. Mint két csitri, aki most jött életében először tengerpartra nyaralni. Hehehe.
A kilátás...ahh...nem lehet leírni. Csodás volt. Rengeteg helyen jártam már, sok tengert láttam, de az a látvány ami itt fogadott, azt nem lehet szavakba foglalni. Ahhoz, hogy megértse valaki, ott kell lennie, látnia kell azt a mesebeli türkizkék színt , hallania kell a hullámzást, éreznie kell a tenger illatát. Varázslatos.

Ettől a pillanattól elkezdődött a kaland.
Igyekeztünk minden napra programot szervezni. Semmiképpen sem akartuk a tengerparton fekve eltölteni a hetet. Még otthon utánaolvastunk mindennek, utánanéztünk a lehetőségeknek, így napokra lebontva megvolt a tervünk, hogy mikor, és mit akarunk megnézni.
A hotelszobánkból lehívtak minket a recepcióra, hogy adjanak egy kis iránymutatást, segítséget, de mi csak bólogattunk, hogy igen, mi ezt is, meg azt is tudjuk. Csilli még a buszmenetrendeket is kinyomtatta otthon :) , én pedig a netről minden magyar információt leszedtem Cancúnnal kapcsolatban.
A hotel személyzete nagyon segítőkész volt, és a hotelen kívüli helyiek is kedvesek voltak. A mexikóiak nagyon szegények, így nagyon igyekeznek minden fillérért. Talán túlságosan is. Például ha véletlen többet adsz, eszük ágában sincsen szólni, inkább csendben elteszik. Az első két alkalommal mikor fizettem, mind a kétszer rosszul adtak vissza. Persze nem többet, hanem kevesebbet :) . Tehát itt egy szabály Mexicoba: mindig számold meg a visszajárót!!!

A mexikóiak alacsonyak, nincsen(nem látszik a) nyakuk, köpcösök, jellegzetes a fejformájuk, az arccsontozatuk nagyon tipikus. A bőrük a miénktől sokkal sötétebb, és a szemük húzott picit.
A pasik között egy helyeset sem láttunk, magasabbat tőlem pedig csak egyszer.

Cancúnon belül busszal közlekedtünk. Micsoda élmény volt!
A buszok bárhol megállnak, ha leinted az út széléről(nem kell megállóhoz gyalogolni). Akár egy kanyarban is megállnak neked. Húúú, ezt a leintés dolgot nagyon élveztük. És mikor felszálltál rá, ha már az egyik lábad fent volt, el is indult. A buszon utazni is külön élmény volt. Ahogyan anyukám mondaná: "Ment mint a meszes."
A buszok össze vissza kerülgetik a kocsikat, a sebességhatárt bőven átlépik, és a kanyarban az utolsó pillanatban fékeznek le(mindig kapaszkodj!!!). Volt, hogy arrébb toltuk egy pálmafa leveleit, a kókuszok pedig koppantak a busz tetején. Hehehe. Egyszer akkorát fékezett a busz, hogy elől majdnem nekiestem az ablaknak. Vicces jelenet volt. Én próbáltam magamat tartani, Csilli meg csak nevetett :) .

Az időjárással szerencsénk volt. Három napra esőt mondtak, de ezeken a napokon még csak egy komolyabb felhőt sem láttunk. Vicces. Valószínűleg náluk az "esős nap" kifejezés teljesen mást jelent. Napközben átlagosan 30 fok volt. Top, miniszoknya, szandál. Hahaha, mikor New Yorkban felszálltunk a gépre, pulcsi és kabát volt rajtunk, és vacogtunk az 5 fokban. Azért ez a 30 fog sokkal kellemesebb :). Mivel a Ráktérítő alatt vagyunk, az éghajlat trópusi. Ez akkor tudatosult bennünk, mikor elmentünk egy szupermarketbe, és szemügyre vettük a gyümölcskínálatot. Papaja, mangó, avokádó...mind nagyon olcsón. Pár gyümölcsről nem tudtuk eldönteni, hogy mi az.
Supermarketben elsősorban ennivalót vettünk. Souvenireket mindenhol árultak szerte a városban, és azon kívül is. Amikor elmégy egy souvenires bódé mellett, a tulaj azonnal ajtót nyit, és próbált betessékelni. Aranyszabály: semmit ne hozz el fele áránál többért. Ez tapasztalat. Alkudj, menj lejjebb mint az eladó által kínált legutolsó ár, és indulj el kifelé. Az eladó azonnal utánad fog szólni, hogy oké, odaadja annyiért is :) .
Volt egy boltocska, ahol búvárcuccokat nézegettem, és felkínálta az eladó azt a lehetőséget, hogy elcseréli az órámért amit kinéztem. Nem mentem bele, az órám azóta is megvan :) .
Nem sokat vásároltunk, elsősorban utazásra és belépőkre költöttünk, na és persze ennivalóra. Kedvencem a mexikói konyha, és Csilli is imádja. Egész héten tradicionális mexikói ételeket ettünk, mindenütt szándékosan a helyi mexikói éttermeket kerestük. Mivel sok a turista, főleg amerikaiak, azért minden étterem alapvető kínálata a sültkrumpli hamburgerrel, és az amerikai palacsinta bacon-nel. Fúúúj.
Volt egy kedvenc helyünk a hotellel szemben, az étel kiváló volt, a felszolgálást is élveztük, mert a nénik nagyon színes ruhát viseltek, és hiperkedvesek voltak. Volt egy kedvencünk, elneveztük Margit néninek.
Bárhol is voltunk, Cancunban vagy más városban, az avokádószószt egy nap sem hagytuk ki. Bármit is rendeltünk, ezt mindig kértük hozzá.
Ital... narancslé, jég nélkül. A narancslé a kedvenc helyünkön frissen facsart volt, jeget pedig azért nem kértünk soha, mert Mexicoban tilos inni a vízből(közepesen vagy erősen szennyezett), és mivel a jeget csapvízből készítik, nem kockáztattunk meg egy hasmenést. A biztonság kedvéért minden nap bevettünk bélflóra tablettát. Köszi anyu, hogy küldtél Magyarországról!
És amit még ittunk, az a tequila. Bármilyen túrán voltunk, tequila kóstolás mindenhol volt, és mi ki is használtuk. El sem tudjátok képzelni, hogy hány fajta tequila létezik valójában. Még az első nap vettünk a Tequila Factory(Tequila Gyár)-ban egy üveg krém-tequilát, ez volt a legfinomabb. Az íze bayleisére emlékeztetett.
A mexikóiak szerint a negyedik feles tequila üt. Mikor elmentünk bulizni a The City-be, ingyen ihattunk(open bar), és mi négyet ittunk. Valószínűleg nálunk az ötödik ütött volna, mert a négytől csak kellemesen becsíptünk(lásd video, hahah).

Az első napunkat Cancunban töltöttük. Ismerkedtünk a hellyel, buszozgattunk.
Második nap Chichen Itzara mentünk. Út közben megállt a busz Valladolidnál, ahol megnéztünk egy különleges barlangfürdőt.

Valladolid

Valladolid után még egy órát buszoztunk, majd megérkeztünk a célhoz, Chichen Itzahoz.
Chichen Itza a világ új hét csodája közé tartozik.

Chichen Itza

Chichen Izta egy 500 körül épült maja romváros. A majáknak nagyon magas szintű asztronómiai és matematikai tudásuk volt. Ennek köszönhetően pontosabb naptárrendszerük volt, mint most a miénk. A tudomány és a vallás szépen megfért egymás mellett. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, rendszerint fesztiválokat rendeztek, ami rituális felajánlásokról és áldozatbemutatásokról szólt.
Úgy gondolták, hogy az istenek vérszomjas zsarnokok. Hitték, hogy a Napot állandóan emberi vérrel kell táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalon ként fölemelkedjen.
Az áldozatszerzés miatt rengeteget háborúztak. Az áldozatokat születési dátum alapján választották ki, vagy a foglyok közül kerültek ki. Megetették őket valamilyen spéci gombával, amitől öntudatlanul hagyták magukat az áldozati oltárhoz vezetni, ahol kivágták a szívüket, és azt egy áldozati kőtálba(szoborba faragott) tették. Szertartásaik központjaiként hatalmas piramis alakú kőtemplomokat építettek.
Járványok, háborúk és az édesvizű kutak kiszáradása miatt 1200 körül végleg elhagyták a maják a várost. A területet olyan sűrűn nőtte be a dzsungel, hogy észrevétlen maradt a pusztító spanyol hódítók szeme elől.

Ott állni Chichen Itzan, nagyszerű érzés. Csak nézel ki a fejedből, és csodálkozol, mert érthetetlen, hogyan tudták ezt az egészet a maják létrehozni. A terület központjában Kukulkan tollas kígyóisten tiszteletére épült óriási nagy piramistemplom áll. Ha megállsz vele szemben, és tapsolsz, a templomból madárhang hallatszik vissza. Fantasztikus.

A következő napon Isla Mujes szigetét(Asszonyok szigete) néztük meg. Hajóval mentünk át, és csapunk egy nagy sétát a sziget nyugati részén. Azt hiszem ez volt a kedvenc helyünk. Ha egyszer visszajönnék Mexikóba, ide jönnék. Pici színes házak, apró utcák jellemzik a szigetet. A tengerpartja csodaszép. Olyannyira tetszett nekünk, hogy pár nappal később újra visszajöttünk ide, hogy pancsoljunk egyet. Béreltünk napágyat, napernyőt, és élveztük a Karib-tenger látványát.

Szerdán Xcaretbe mentünk. Ez egy ökopark, körülbelül 1-2 órás busz útra Cancúntól. Ha valaki kíváncsi a trópusi öv élővilágára, itt csodás lehetőséget kap megtekinteni. Lényegében a dzsungelbe van beleépítve a park, és mindent természetes környezetében látható. Papagájok, pelikánok, majmok, leopárdok, teknősök, delfinek... a filmen amit készítettünk, rajta vannak a képek.

Kaptunk búvárfelszerelést is, és miután elfáradtunk a járkálástól, belecsobbantunk a Karib-tengerbe. Sajnos nem láttam semmi különöset, azt eltekintve, hogy néhány ijesztően nagy hal úszott el mellettem.

Csütörtökön Tulumot néztük meg. Ez is egy maja romváros. Nem olyan nagy és erőteljes mint Chichen Itza, de ennek a helynek is meg van a varázsa. Attól különös Tulum, hogy a maják a tenger partjára építették. Nagyon hangulatos. Ha Magyarországon lenne ilyen, akkor a fiúk fülébe azt súgnám, hogy ide vigyenek el randizni. Hahahaha.

Az elkövetkező két napot lazára vettük. Visszamentünk Isla Mujesres hoppingolni és pancsolni.

Péntek este elmentünk bulizni.
Nagy álmunk a Coco Bongo nemű club volt, de félretájékoztattak minket, mert valójában nem 45, hanem 80 dollár(27 ezer Ft.) volt péntek este a belépő. Így utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy a Coco Bongo helyett a The City-ben megyünk, mert oda valóban 45 dollár a belépő, és hotelünkben mondta a promoter, hogy ma este mindenki oda megy. Egy, a hely előtt álldogáló jegyárustól vettünk jegyet, aki ezek után be is kísért minket, így nem kellett sorba állnunk. Jah azt még nem mondtam, hogy a 45 dolcsis belépő magába foglalja azt, hogy ingyen lehetett inni egész este. We love Open Bar partys :) !!!
Felmentünk a gallériára, onnan az egész helyet be lehetett látni, ott is maradtunk végig. A zene tökéletes volt, a buli pedig fenomenális. Néhány óra múlva mondtam Csillinek, hogy a magassarkúm idáig volt kényelmes, menni kéne :) . Felültünk egy buszra, ahol nagyon vicces videokat készítettünk(lásd filmben). Persze négy tequila után már minden vicces :) .
Talán ez volt az egyetlen este, amikor késő éjszaka kerültünk ágyba, mert egyébként az egész napos járkálások miatt minden este már 9-10 körül lefeküdtünk. Én reggelente 5.40-kor keltem(ekkor kelt fel a nap), Csilli pedig 7-kor. Reggelente kiültünk az erkélyre reggelizni. Persze napszemüvegben :).

Az elmúlt hideg hónapok után igazi feltöltődés volt egy ilyen út. Jól esett testileg, lelkileg.
Csilli nagyszerű társaság volt, és nagyon köszönöm a szervezést. Ő nézte ki a hotelt és a repcsiket is, ő intézte a foglalásokat. Én csak mindenre rábólintottam :) .
KÖSZI CSILLI! I LOVE YOU!
Most pedig nézzétek meg a filmet, amit az útról készítettünk. A vége lett a legviccesebb. Mi a csajokkal már többször megnéztük, és folyt a könny a szemünkből, annyira nevettünk. Kb. 10 perces. Tegnap este Brooklynban Zsófi szerkesztette össze az elemeket, ami késő hajnalig tartott. Zsófi, nagyon szépen köszönjük a munkádat!

A VIDEO:

M E X I C O from Eva T on Vimeo.

A képek pedig a szokott helyen...

PEACE,
Évi

Elmentünk Mexikoba

Hello Everybody,
Először is nagy-nagy köszönet nektek, amiért az előző bejegyzésemhez sok hozzászólást írtatok, így most nekem is volt mit olvasni :) .
Nagyon klassz visszajelzést kapni. Ti olvastok engem, tudtok rólam mindent, de én rólatok szinte semmit. És hát nem csak én érdekellek Titeket... :D .

Összepakoltam Mexikoba. Útlevél, biztosítás(köszi Anya!), peso, napszemcsi, fürdőruha, naptej, fényképezőgép, esti partyruha berakva. És még ez, meg az. De egyébként más annyira nem is fontos :) .
Szombat délre érünk Cancúnba, és az első dolgunk az lesz, hogy veszünk egy üveg tequilát, mert kell a gyomorfertőtlenítő. Mexico vize nem éppen tisztaságáról híres :).
Az időjárás előrejelzés szerint 31 fok lesz mikor megérkezünk :). Je-je-jeee!!! Nem rossz :) .

Na ennyit a dicsekvésből.
De egyébként is, lehet rossz lesz minden, mert jön egy hurrikán, és elvisz minket valahová :) .
De ha nem jön hurrikán, és hazaérünk Csillivel épségben, szép kis beszámolót fogok írni. Például arról, hogy a vicces maják emberáldozatokat mutattak be, mert féltek, hogy különben nem fog feljönni a nap :). He-he-he...

Na elég a dumából, ideje elindulni Mexicoba.
Mexico, here we go!

The sun is shining!

The sun is shining, azaz süt a nap!

KICSI ZÖLD EMBERKÉK
Szerdán dupla forgatás volt itthon a studioban, így úgy döntöttem, hogy a délelőttöt a Publick Library-ben fogom tölteni.
Miután elvittem a srácokat suliba, elmetroztam a Times Square-re.

Vettem egy helyen tortillába tekert görög omlettet(tojás,spenót,paradicsom,feta sajt), majd leültem a Briant Parkba reggelizni. Meséltem már a "szabad asztalokról"? Nem tudom mi a hivatalos nevük, de én így hívom őket. New Yorkban rengeteg helyen, főleg a parkokban és tereken asztalok és székek vannak kihelyezve. Ezek nem tartoznak sem étteremhez, sem kávézóhoz, egyszerűen csak ki vannak téve, a város tulajdonai. Eme csodás lehetőséget a helyiek ki is használják. Mindenki hoz magának ennivalót, innivalót, olvasnivalót, majd leülnek az asztalokhoz eltölteni néhány kellemes percet vagy órát a szabadban.

A mai nap volt az első igazán tavaszi nap. Csodás volt ott ülni a Briant Parkban, és elfogyasztani a reggelimet. Nagyra becsülöm az ilyen pillanatokat. Otthon vissza fogom sírni.

Ezen a napon a város teljesen felfordult. Zöld emberkék lepték el New York központját, Manhattant.

"Happy St. Patrick's day!(Boldog Szent Patrik napot!)" - üvöltötte rengeteg fiatal.
Zöld ruha, zöld arcfesték, zöld kiegészítők... Nagyon vicces volt. A Briant Park és a Publick Library környéke különösen el volt lepve a zöldekkel, hiszen erről a környékről indult a felvonulás.
Az ünnep egy nem hivatalos ünnep. Ennek ellenére több államban munkaszüneti nap. New York államban nem.
Írországban nemzeti ünnep. Szent Patrik az ország egyik védőszentje.
Az ír bevándorlók hozták magukkal e jeles napot az USA-ba.

TRIPLA?
Csütörtökön tripla forgatás volt. Kértem a host apukámat, légyszíves árulja el nekem, hogyan lehet 3 forgatást 2 studioban lebonyolítani.
Úgy oldotta meg a dolgot, hogy kibéreltek plusz egy studiot az épületben.
Reggelizni persze nem itthon reggeliztem. Ha forgatás van, kizárt, hogy használjam a konyhát.
Elmentem a Whole Foods Market-be. Vettem joghurtot és péksüteményt. A bio áruház két szintes, a harmadik szinten pedig asztalok és székek vannak. Az a klassz az egészben, hogy az üzlet északi oldalát üveg fal határolja, a kilátás pedig a Union Square-re nyílik. Itt reggelizni, és figyelni fentről a munkába igyekvőket a Union Square-en, csodás.
A délelőttöt a YMCA sportközpontban töltöttem, nap további része pedig a szokásos volt. Délután felvettem a piciket a suliban, majd a közeli játszótérre vittem őket. Ekkor hívott az apuka, hogy van-e nálam naptej. Mondtam, hogy nincsen... Szerinte pedig kéne nálam lennie, mert erősen süt a nap, és meg fog égni a picik bőre.
Na ok. Összenyaláboltam a kölyköket, majd elmentünk egy pár blokkra lévő drogériába naptejet venni. Szépen bekentem a fejüket, majd elindultunk a Madison Square Park-ba. Persze ekkor kitalálta az egyik gyerek, hogy neki wc-re kell mennie... irány vissza az előző játszótérre, mert ott van mosdó. Onnan pedig végül csak elmentünk a Madison Square Park-ba. Csak 30 percünk volt, mert indulnunk kellett a Madison Square Gardenhez. Ehhez persze metrora kellett szállni. A környék borzasztó volt. Itt most nem a biztonságra, hanem az ömlő embertömegre gondolok. Itt a tavasz, süt a nap, felébredt New York, és szépen ellepték a várost a turisták. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a járda tele van emberekkel, és nincsen hová lépni. És én két kis gyerekkel vagyok. Pláne mivel a kora esti fél hatos tömegről van szó, még rosszabb a helyzet, mert a turistákon kívül a haza igyekvő New York-i lakosok is úton vannak. Ááááá!!!
Végül csak sikerült a két gyerekkel átvergődni a tömegen. Beültettem őket egy pizzériába, kértem nekik sajtos pizzát, benyomták mindet, majd egy óra múlva átadtam őket az anyjuknak a Nyolcadik Sugárúton. Ezek után nem tudom, hogy nekik mi dolguk volt a környéket, de én gyorsan metrora szálltam és egy óra múlva már Brooklynban voltam. Beköszöntem Zsófinak, majd átsétáltam Csillihez, aki leült velem a házuk elé, és nagyon jót beszélgetett velem a tiszta égbolt alatt. Jövő héten együtt megyünk Mexicoba. We can't wait!
Este 10 lehetett mire visszaértem Manhattan-be.

ÉBRED NEW YORK
Péntek reggel nem volt forgatás. Hurrá. Gondoltam, ma itthon fogok reggelizni, de nem volt otthon semmi kaja. Kiterveltem, hogy majd veszek valami kézben elvihetőset egy utcai árustól, majd pedig elmegyek a Central Parkba megenni. Ma táncórám van 10-től, ami az Upper East Side-on van, azaz a Central Park mellett, tehát hamar oda tudok érni a parkból.
Metroval mentem az 57.utcáig. Ez a Central Park déli határa. Innen pár perc alatt a parkban vagyok. Csodás volt a város, csodásak voltak az utcák, csodás volt a levegő, csodás volt a park. Kora tavasz van. A central parkban végre újra megjelent a zöld szín.

Nő a fű, nyílnak a virágok, lassan megjelennek a fák lombkoronái is. Csodás.
Néha mikor a magas épületek között sétálok, olyan érzésem van, hogy az épületek összehajlanak fölöttem. Nos, ezek után képzelhetitek milyen jó érzés a Central Parkban sétálni. A park eleinte nem tetszett. Úgy éreztem, csak egy mű park, ami egyáltalán nem illik ide, csak betették egy city közepébe...
Azóta változott a véleményem. Most úgy gondolom, hogy a Central Park a város legnagyobb kincse.

Central Park március elején from Eva T on Vimeo.

A tánc óra ismét nagyon jó volt. Jazz-funk. Próbáljátok ki.

ATB KONCERT A NOKIA THEATER-BEN
Péntek este éjfél körül találkoztam a magyar csajokkal a Times Square-en.
Volt náluk pár fél literes üveg, megtöltve vodka-naranccsal. Hamarosan az én kezembe is jutott egy. Beálltunk a Nokia Theater előtti sorba. Ma este ATM buli van. Zsófi már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyeket.
Gondoltuk, mire a bejárathoz érünk, elfogy az innivalónk. Persze még a bejárathoz sem értünk, mikor elkobozták az üvegeket. A pasi fel volt háborodva: Inni a sorban? Mégis mit képzelünk?
"No drinking in the line!"
Rögtön kérte a személyi igazolványokat, hogy mutassuk elmúltunk-e már 21, hiszen itt ez az ivási korhatár. Mondta a pasi, hogy egy kollégája, aki az ajtón való beengedésért felelős, nagyon-nagyon mérges, és meg kell hogy kérjen minket, hogy álljunk ki a sorból egy fél órára, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy lássa mi lesz az alkohol hatása, és ha nem leszünk ittasak, beengednek minket. Kiálltunk. Odajött később beszélgetni egy kicsit. Elmondtuk, hogy nálunk, Magyarországon ebből nincsen gond, 18 év a korhatár, és a szórakozóhelyeken a bejáratnál szoktuk az üvegeket a kukába dobni.
Erre az volt a pasi reakciója, hogy "jó hogy a gyerekeim nem Magyarországon nőnek fel".

Fél óra múlva, mivel látták, hogy cseppet sem vagyunk ittasak, szó nélkül beengedtek a szórakozóhelyre. Bent is tele volt biztonságiakkal a hely. Óriási óvintézkedés volt. Ilyen még sosem láttam.
ATB, ahogyan a kiírásban is szerepelt, pontosan egykor jelent meg. A tömeg őrjöngött. Jó bulit csinált.

Itt van egy 1 perces rövidke felvétel. Bocs a minőségért, de a régi rossz fényképezőgépemet vittem magammal. Az jobb gépem nem fér bele a pici bulitáskámba.

Untitled from Eva T on Vimeo.

HÉTVÉGÉN
Szombaton délben bevásároltam a Whole Foods Market-ben. Vettem sushi-t, egy nagy tál salátát, tiramisut, sajt torta szeletet és mangó juice-0t.
Metrora szálltam, majd a 96. utcánál a felszínen találkoztam a barátommal. Ő hozott plédet, szőlőt, innivalót...
Mára piknik volt betervezve a Central Parkban.
Kerestünk egy szimpatikus területet, leterítettük a plédet, majd leültünk ebédelni. Minden isteni finom volt. Miután befejeztük, csak lefeküdtünk a szabad ég alá, és élveztük a napsütést.
Ez volt a legjobb pillanata a hétnek.


Többi kép a szokott helyen(link).
Kora este összeszedtük magunkat, és elmetroztunk Bronx-ba. Itt lakik a barátom. Beugrottunk egy DVD kölcsönzőbe, kivettük a 500 days of Summert. Este végül túl fáradtak voltunk megnézni, így csak vasárnap reggel kerítettünk rá sort. Klassz film volt.
Délután bejöttünk Manhattan-be, találkoztunk a csajokkal, mert a pasim meghívta őket vacsizni. Egy mexikói étterembe mentünk. Picit várni kellett, addig átmentünk egy közeli boltba nézelődni, majd mikor telefonon hívtak minket, hogy készen van az asztalunk, visszamentünk. Isteni finomat ettem. Nem hiába a mexikoi konyha a kedvencem :) . A többieknek is nagyon ízlett amit választottak. A barátom megígérte a lányoknak, hogy legközelebb egy kubai étterembe fog minket elvinni, mert azt is biztosan imádni fogjuk.
Vacsi után elsétáltunk a Unin Square-re. Itt mindenki metrora szállt(kivéve én). A barátomtól még külön elbúcsúztam, hiszem most legalább 2 hétig nem fogunk találkozni, mert megyek Csillivel Mexicoba. Mondta, hogy hiányozni fogok, és hogy én hagyom itt őt... :(
Ha együtt leszünk addig, amíg haza nem megyek Magyarországra, nem tudom mit fogunk mondani egymásnak a reptéren. . .

A hetem csodás volt. Az idő 18-22 fok volt. Jövő héten újra esni fog, de nem számít...hiszen péntek éjszaka irány a reptér, és szombat délben már Cancúnban, a party fővárosában, a Karib tenger partján leszünk Csillivel.
Mexico, here we go!

Babysitter(munka?)

Pár nappal ezelőtt, miközben a kislánnyal sétálgattam az Ötödik Sugárúton, néhány sms-t váltottam Zsófival.

Kislány: Éva, mit csinálsz?
Én: Sms-t írok Zsófinak.
Kislány: Mit írsz?
Én: Azt, hogy este munka után elugrom hozzá Brooklynba.
Kislány: Munka után? Te dolgozol?
Én: Igen. Babysitter vagyok. Most is éppen dolgozom. Rád vigyázok.
Kislány: Éva, ez nem is munka. Az amit anyu és apu csinál, az munka, de az amit te csinálsz, az nem munka.
Én: Dehogynem, ez munka.

Szegény négy éves kislány azt gondolja, hogy én azért töltöm vele a hétköznap délutánjaimat, mert jól érzem magam vele. Ha-ha-ha...

Az igaz, hogy nagyon szeretem őt, de az is igaz, hogy ha nem fizetnének azért, hogy vigyázzak rá, nem csinálnám.

Arról pedig, hogy a babysitterkedés munka-e vagy sem, a következő véleményem:
Minden olyan cselekvés amit a szabadidőd rovására csinálsz, és nem csinálnád ha nem fizetnének érte, az munkának számít.
Ha csak a fizikai vagy szellemi igénybevételt vizsgálnánk meg, akkor a babysitterkedés valóban nem számítana munkának, de ha a felelősséget is figyelembe vesszük, akkor a babysitterkedés számít a világon a legfontosabb munkának.

Téma lezárva.


És most nézzük a hétvégét.
Péntek este itthon maradtam dolgozni, mert a szülők elmentek egy barátjuk szülinapi bulijára, és megkértek, hogy tegyem le a kölköket aludni, aztán pedig őrizzem az álmukat amíg haza nem érnek a buliból.
Időben ágybaparancsoltam őket. Nem volt se hiszti, se nyavalygás, amit egyébként a szülőknek mindig levágnak. Engem már eléggé jól ismernek ahhoz, hogy tudják, úgysem tudnak rám hatni, csak saját magukat fárasztják a felesleges kis röhejes próbálkozásaikkal. Így inkább rögtön becsukják a szemüket, nem beszélgetnek...és pár perc múlva már alszanak is. Hurrá!!!

Másnap, szombat reggel elmentem a gym-be. A gym jelentése edzőterem/tornaterem.
A sport-centrum ahová járok, 8-10 perc sétára van tőlünk. Nagyon klassz hely. Van úszómedence, futópálya, szauna, tornatermek(jóga,pilates...), edzőtermek(kondigépes; kardiogépes)...stb. Minden amit akarsz. Az a saját szabályom, hogy heti minimum háromszor megyek. Eddig minden héten sikerült betartanom. Ezen kívül heti egyszer tánc is van, így az 5 hétköznapi szabad délelőttből 4 már nem is szabad.
A maradék 1 nap a shopping-nap. Ez a nap bűnös azért, amiért néha elköltöm a heti fizetésemet.
Most azon gondolkozom, hogy át kéne a shopping napot is transzformálni gym-nappá. Hmmm...

Tehát szombat reggel elugrottam a gym-be, majd vissza haza zuhanyozni, majd irány Bronx. Ott lakik a pasim.
Annyira de annyira kedves volt, úgy várt, hogy az ágyon a párnámon egy doboz szalaggal átkötött csokoládé volt. Nagyon különleges csoki volt, és nagyon finom :).
Az volt a terv, hogy a szabadban fogjuk tölteni a hétvégét, de úgy zuhogott az eső, és olyan szélvihar volt, hogy nem lehetett kimozdulni. A program gyorsan megváltozott fagyi evésre és TV-nézésre. Vasárnap reggel egy fél órára csitult a vihar(ami már 3. napja szünet nélkül tartott), így gyorsan elugrottunk a törzshelyünkre reggelizni, ahonnan mikor hazaindultunk, már újra zuhogott...

Most vasárnap este van, már Manhattan-ben vagyok az ágyikómban és bejegyzést írok nektek, aminek most itt a vége, fuss el véle :) .

Feltöltődés

Péntek délután munka közben számoltam vissza az órákat...
Estére randi volt megbeszélve az exbarátommal(Honey). Egy jó ideje nem láttuk egymást.
Még február közepén elhatároztuk, hogy újra találkozunk, de az ezt követő hétvégét Washingtonban töltöttem, az azutánit pedig végigdolgoztam.

Péntek este Manhattan Greenwich Village negyedében találkoztunk. Ez a kedvenc helyem New Yorkban. Ha választhatnék, itt élnék.
Egy mexikói étteremben vacsiztunk. Kedvenc konyhám a mexikói konyha :). És itt megjegyezném, hogy 2 és fél hét múlva megyünk Csillivel Mexicoba :) !!!

A vacsi isteni finom volt. A terv az volt, hogy ezek után beülünk a kedvenc cukrászdámba sütizni, de az már nem fért volna belénk, így a sütizést átugorva moziba mentünk. Irány a Times Square, ahol több mozi is van. A Shutter Island-et néztük meg. Nem volt rossz, csak story volt kicsit már elcsépelt.
A mozinak hajnali kettőkor lett vége. Megbeszéltük Honey-val, hogy a következő este a Webster Hallban fogunk találkozni, majd elváltunk. Az este nagyon jól sikerült. A folyamatos két hét munka után nagyon jól esett egy kicsit lazítani.

Valamikor hajnali 3 után kerültem ágyba, de másnap reggel 8kor felkeltem, mert 10 körülre találkozó volt egyeztetve Péterrel. Peti néhány hete írt emailt, hogy a blogomból ismer, és hamarosan jön pár napra New Yorkban, jól jönne a társaság...
A Central Park déli-nyugati sarkánál, a Columbus Circle-nél találkoztunk. Azonnal felismertem. Hamarosan elindultunk várost nézni. Először megnéztük Manhattan központját, majd dél felé haladva minden mást is.

Péter a Grand Central-ban

A városnézés nagy tanulsága az volt számomra, hogy igen, egy nap alatt meg lehet nézni Manhattant(ha kihagyjuk a múzeumokat). Persze ilyen rövid idő alatt ennyi mindet látni csak egy helyi vezetésével lehet(mint például én :).
Jó társaságban repül az idő, és bizony Peti nagyon jó társaság volt. Kora este váltam el Tőle. Úgy volt, hogy még elmegyek vele a South Ferry-vel megnézni a Szabadságszobrot, de megfájdult a hasam...és most kárörvendően fogtok nevetni a következő sztorin. Kora délután a Kínai negyedben jártunk, és elkövettük azt a hibát, hogy vettünk ezt-azt enni(mogyoró, szárított áfonya, majdnem szappant is(gombának nézett ki), és hát sajnos miután belekóstoltam ebbe-abba, nemsokkal utána elkezdett csikarni a hasam. Egy Dunkin Donuts mosdójában lettem jobban...ha-ha-ha.
Tehát hasmenés miatt kora este abbahagytam az idegenvezetést. Igazából nem csak a hasam ment, hanem az egész testem hirtelen, nagyon legyengült. Útközben bementem egy boltba egy tábla fekete csokiért, majd hazamentem, bevettem egy kis gyógyszert, zuhi, alvás. Körülbelül 2 óra szundi után este 10-kor csörgött az ébresztőm. Sokkal jobban voltam. Felöltöztem csinibe, majd elindultam a Union Square-re, ahol már ott várt Csilli, Zsófi, Péter, Laci, Laci tesója... Együtt sétáltunk el a Webster Hallba(klub), ahol bent csatlakoztak hozzánk a brazil barátok, és Honey is. Mondtam Honey-nak, hogy picit beteg vagyok, így nagyon hamar eljöttünk a buliból. Honey-hoz Bronxba mentünk. Magunk elé tettünk egy-egy nagy tál fagyit, majd úgy hajnali fél négy körül feküdtünk le.
Reggel a szokásos reggeli volt. Imádok Bronxban reggelizni. Honey lakásához közel két reggeliző hely is van, amolyan amerikai filmekben gyakran látott tipikus helyek. Imádom őket. Reggeli után elmentünk nézelődni a Macy's-be, majd kiültünk a parkba élvezni a kora tavaszi napsütést.
Péntek reggel még zuhogott a hó, de most, vasárnap reggel tökéletes az idő. Végre egy kis napsütés, végre egy kis meleg, végre egy kis pihi, egy kis semmittevés.
New Yorkba megérkezett a tavasz. Csak én vagyok testileg egy kicsit legyengülve, de majd rendbe jövök.
Mostanság rám jött egy amolyan "nagyon egyedül érzem magamat" érzés, amit azt hiszem minden külföldön élő néha átél. Ezt az érzést most Honey jó messzire űzte.
Tavasz és Honey. Ezek együtt most adtak egy kis energiát. Feltöltődés :).
Az időjósok azt mondják, lesz még a közeljövőben hó New Yorkban. Brrrr.... Remélem tévednek.

Végre kezd New York újra felébredni. A turisták is kezdenek "előjönni". Az üzletekben kint van a nyári kollekció, és a nyitva tartást ismét megnyújtották este 11-ig. Yeahhh!

A shoppingról jut eszembe, hogy nemrég írtam, hogy megfogadtam, hogy Mexikóig már nem veszek semmit. Nos, nem jött össze. Találtam pár cipőt, amik sírtak volna ha otthagyom őket a kirakatban.

Vasárnap és Hétfő este beültünk Csillivel, Zsófival és Péterrel az Ulysess bárba. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Hétfő este nőnap alkalmából Peti meghívott minket egy italra. Igazi úriember. Köszönjük!

Vacsi az Ulysess bárban

Mostanra Péter már Miami-ban van, és valószínűleg már kiheverte a társaságunkat. Három au-pair társaságát :). Képzelhetitek :).

Hétfőn a munka jól telt. Hál Istennek valaki kitalálta, hogy a nagyival vigyük el a piciket az Empire State Buildingre. Ez azért klassz, mert ha munkaidőben, a gyerekekkel megyek valahová, kifizetik a belépőmet.
Az Empire State Building számomra Manhattan jelképe. Fantasztikus volt fent lenni a felhőkarcoló tetején, és fentről nézni New York Cityt.
Egyébként a blogom tetején lévő város kép is az Empire State Building tetejéről lett fényképezve.

Untitled from Eva T on Vimeo.

Ma szerda van. Délelőtt elmentem megnézni a 2.Avenue és a 82.Street sarkán lévő magyar boltot. Az eladók magyarok, és árulnak jó néhány magyar finomságot :). Nem vettem semmit, de fülig érő mosollyal jutalmaztam több, régen nem látott magyar ételt.

Ezek után sétáltam egyet (a csodás napsütésben és 10 fokban) a Central Park déli oldalán, majd egy bio-áruházban vettem csirkehúslevest, mert nem ettem már ilyet 8 hónapja. Itthon felmelegítettem, majd megettem, persze pótoltam a hiányzó sót...
Többet nem veszek ilyet, mert nem volt rendes íze, vagy csak én nem szeretem már a húslevest.

Magyarországról ma olyan hírek kaptam, hogy eltűnt a tavasz, és visszatért a tél. Hát nagyon sajnálom.
New Yorkban legalább süt a nap :).

És most ez úton szeretném megköszönni drága szüleimnek, amiért küldtem nekem 3 tábla bocicsokit és egy doboz vaníliás karikát. Üzenek nekik, hogy másfél nap alatt elfogyott.
Ezúton kérem őket, hogy többet ne küldjenek, ha nem akarják, hogy nyár végén a kislányuk helyett egy hordó térjen haza Magyarországra.

Csók,
Évi

Kibírtam

Ügyes voltam, mert kibírtam az első nem szabad hétvégémet. Egyébként szerencsés vagyok, hogy 7 hónap alatt csak egyszer került sor arra, hogy megkértek, hogy hétvégén is dolgozzak. Az más dolog, hogy ez akkor sem volt fair. A szabályok szerint, heti egy teljes szabad napot kapnod kell. Ez most nem így volt. De jobb ha csendben maradok, mert a heti egy nap helyett én mindig megkapom a teljes hétvégéket szabadnak.

A hétvége kellemesen telt. A nagyi elgajdolt a gyerekekkel, nekem pedig az volt a dolgom, hogy főzzek...stb. Mert ugye a nagyi nem tud főzni. De ehhez az is hozzá kell tenni, hogy mosogatni sem tud, de még csak a mosogatógépbe bepakolni sem tud. Ha-ha-ha. Egyébként jó arc az öreglány, nagy a szíve, helyén van az esze.

Szombat este azért tartottam egy kis szünetet. Elmentem bulizni. Csatlakozott Csilli és Zsófi is.
A Highline Ballroomba mentünk, ahol brazil est volt, ami annyit jelentett, hogy karneválos kosztümben táncoltak páran a színpadon. Jól nézett ki nagyon.
A hely amolyan tipikus újféle klub, amit úgy képzeljetek el, hogy nincsen tánctér. Nem először látok ilyet NY-ban, és hozzá kell tennem, hogy kifejezetten kerülöm az ilyen helyeket. Az egész területen mini asztalok vannak kitéve, és azok között lehet táncolni, de persze a hely kevés, így hamar hazamegyünk.
Most nem léptünk le korán, mert valahogy csak elfértünk, sőt, meg kell mondanom, hogy ha a bulit egy 10-es skálán kéne osztályoznom, akkor 11-et adnék rá. Volt asztalunk, ingyen ittunk, magunknak kevertük a koktélokat... A csapat magyarokból, brazilokból, amerikaiakból és svédekből állt. A brazilokkal már nagyon összeszoktunk, mostanság szinte mindig velük megyek bulizni.
Még egy klubban sem hallottam ilyen jó zenét mint itt. A DJ a retrot keverte a mai zenével, de eszméletlen jól.
Tehát még vissza fogunk látogatni ide.


A többi kép a szokott helyen(link).

Beszúrtam egy új link-listát a blog jobb oldalára: Nightlife in New York. Ha valaki New Yorkban jár, és tudni szeretné hová érdemes bulizni menni, az itt találhat pár nagyon jó helyet :) . A rosszakat, vagy a kevésbé jókat nem fogom föltenni.

Már alig, de alig várom a jövő hétvégét. Azért a hétköznapok is kellemesen fognak telni. Arról még nem számoltam be, hogy járok jógázni. A múlt héten 3-szor voltam, mindig másfélén. A harmadik amolyan hümmögős és levegőfújtatós volt, arra többet nem megyek, de a másik kettő nagyon szuper :).