Feltöltődés

Péntek délután munka közben számoltam vissza az órákat...
Estére randi volt megbeszélve az exbarátommal(Honey). Egy jó ideje nem láttuk egymást.
Még február közepén elhatároztuk, hogy újra találkozunk, de az ezt követő hétvégét Washingtonban töltöttem, az azutánit pedig végigdolgoztam.

Péntek este Manhattan Greenwich Village negyedében találkoztunk. Ez a kedvenc helyem New Yorkban. Ha választhatnék, itt élnék.
Egy mexikói étteremben vacsiztunk. Kedvenc konyhám a mexikói konyha :). És itt megjegyezném, hogy 2 és fél hét múlva megyünk Csillivel Mexicoba :) !!!

A vacsi isteni finom volt. A terv az volt, hogy ezek után beülünk a kedvenc cukrászdámba sütizni, de az már nem fért volna belénk, így a sütizést átugorva moziba mentünk. Irány a Times Square, ahol több mozi is van. A Shutter Island-et néztük meg. Nem volt rossz, csak story volt kicsit már elcsépelt.
A mozinak hajnali kettőkor lett vége. Megbeszéltük Honey-val, hogy a következő este a Webster Hallban fogunk találkozni, majd elváltunk. Az este nagyon jól sikerült. A folyamatos két hét munka után nagyon jól esett egy kicsit lazítani.

Valamikor hajnali 3 után kerültem ágyba, de másnap reggel 8kor felkeltem, mert 10 körülre találkozó volt egyeztetve Péterrel. Peti néhány hete írt emailt, hogy a blogomból ismer, és hamarosan jön pár napra New Yorkban, jól jönne a társaság...
A Central Park déli-nyugati sarkánál, a Columbus Circle-nél találkoztunk. Azonnal felismertem. Hamarosan elindultunk várost nézni. Először megnéztük Manhattan központját, majd dél felé haladva minden mást is.

Péter a Grand Central-ban

A városnézés nagy tanulsága az volt számomra, hogy igen, egy nap alatt meg lehet nézni Manhattant(ha kihagyjuk a múzeumokat). Persze ilyen rövid idő alatt ennyi mindet látni csak egy helyi vezetésével lehet(mint például én :).
Jó társaságban repül az idő, és bizony Peti nagyon jó társaság volt. Kora este váltam el Tőle. Úgy volt, hogy még elmegyek vele a South Ferry-vel megnézni a Szabadságszobrot, de megfájdult a hasam...és most kárörvendően fogtok nevetni a következő sztorin. Kora délután a Kínai negyedben jártunk, és elkövettük azt a hibát, hogy vettünk ezt-azt enni(mogyoró, szárított áfonya, majdnem szappant is(gombának nézett ki), és hát sajnos miután belekóstoltam ebbe-abba, nemsokkal utána elkezdett csikarni a hasam. Egy Dunkin Donuts mosdójában lettem jobban...ha-ha-ha.
Tehát hasmenés miatt kora este abbahagytam az idegenvezetést. Igazából nem csak a hasam ment, hanem az egész testem hirtelen, nagyon legyengült. Útközben bementem egy boltba egy tábla fekete csokiért, majd hazamentem, bevettem egy kis gyógyszert, zuhi, alvás. Körülbelül 2 óra szundi után este 10-kor csörgött az ébresztőm. Sokkal jobban voltam. Felöltöztem csinibe, majd elindultam a Union Square-re, ahol már ott várt Csilli, Zsófi, Péter, Laci, Laci tesója... Együtt sétáltunk el a Webster Hallba(klub), ahol bent csatlakoztak hozzánk a brazil barátok, és Honey is. Mondtam Honey-nak, hogy picit beteg vagyok, így nagyon hamar eljöttünk a buliból. Honey-hoz Bronxba mentünk. Magunk elé tettünk egy-egy nagy tál fagyit, majd úgy hajnali fél négy körül feküdtünk le.
Reggel a szokásos reggeli volt. Imádok Bronxban reggelizni. Honey lakásához közel két reggeliző hely is van, amolyan amerikai filmekben gyakran látott tipikus helyek. Imádom őket. Reggeli után elmentünk nézelődni a Macy's-be, majd kiültünk a parkba élvezni a kora tavaszi napsütést.
Péntek reggel még zuhogott a hó, de most, vasárnap reggel tökéletes az idő. Végre egy kis napsütés, végre egy kis meleg, végre egy kis pihi, egy kis semmittevés.
New Yorkba megérkezett a tavasz. Csak én vagyok testileg egy kicsit legyengülve, de majd rendbe jövök.
Mostanság rám jött egy amolyan "nagyon egyedül érzem magamat" érzés, amit azt hiszem minden külföldön élő néha átél. Ezt az érzést most Honey jó messzire űzte.
Tavasz és Honey. Ezek együtt most adtak egy kis energiát. Feltöltődés :).
Az időjósok azt mondják, lesz még a közeljövőben hó New Yorkban. Brrrr.... Remélem tévednek.

Végre kezd New York újra felébredni. A turisták is kezdenek "előjönni". Az üzletekben kint van a nyári kollekció, és a nyitva tartást ismét megnyújtották este 11-ig. Yeahhh!

A shoppingról jut eszembe, hogy nemrég írtam, hogy megfogadtam, hogy Mexikóig már nem veszek semmit. Nos, nem jött össze. Találtam pár cipőt, amik sírtak volna ha otthagyom őket a kirakatban.

Vasárnap és Hétfő este beültünk Csillivel, Zsófival és Péterrel az Ulysess bárba. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Hétfő este nőnap alkalmából Peti meghívott minket egy italra. Igazi úriember. Köszönjük!

Vacsi az Ulysess bárban

Mostanra Péter már Miami-ban van, és valószínűleg már kiheverte a társaságunkat. Három au-pair társaságát :). Képzelhetitek :).

Hétfőn a munka jól telt. Hál Istennek valaki kitalálta, hogy a nagyival vigyük el a piciket az Empire State Buildingre. Ez azért klassz, mert ha munkaidőben, a gyerekekkel megyek valahová, kifizetik a belépőmet.
Az Empire State Building számomra Manhattan jelképe. Fantasztikus volt fent lenni a felhőkarcoló tetején, és fentről nézni New York Cityt.
Egyébként a blogom tetején lévő város kép is az Empire State Building tetejéről lett fényképezve.

Untitled from Eva T on Vimeo.

Ma szerda van. Délelőtt elmentem megnézni a 2.Avenue és a 82.Street sarkán lévő magyar boltot. Az eladók magyarok, és árulnak jó néhány magyar finomságot :). Nem vettem semmit, de fülig érő mosollyal jutalmaztam több, régen nem látott magyar ételt.

Ezek után sétáltam egyet (a csodás napsütésben és 10 fokban) a Central Park déli oldalán, majd egy bio-áruházban vettem csirkehúslevest, mert nem ettem már ilyet 8 hónapja. Itthon felmelegítettem, majd megettem, persze pótoltam a hiányzó sót...
Többet nem veszek ilyet, mert nem volt rendes íze, vagy csak én nem szeretem már a húslevest.

Magyarországról ma olyan hírek kaptam, hogy eltűnt a tavasz, és visszatért a tél. Hát nagyon sajnálom.
New Yorkban legalább süt a nap :).

És most ez úton szeretném megköszönni drága szüleimnek, amiért küldtem nekem 3 tábla bocicsokit és egy doboz vaníliás karikát. Üzenek nekik, hogy másfél nap alatt elfogyott.
Ezúton kérem őket, hogy többet ne küldjenek, ha nem akarják, hogy nyár végén a kislányuk helyett egy hordó térjen haza Magyarországra.

Csók,
Évi