Forgatások; Csodás hétvégék; Nyaralok, de vészesen fogynak a napok !!!

Sziasztok!

Úgy éreztem, hogy írnom kéne valamiről, de nem tudom miről. Na azért megpróbálom :).

Panaszkodni nem tudok, mert nincsen miről. A család úgy két hete újra normális(3 hónap nem normálisság után). A mama újra megkérdezi "How was your day?". A papa pedig felhagyott a "minden nap kioktat valami hülyeséggel kapcsolatban"-al. Mikor Mexikóban voltam, a család is ott volt, csak az országnak egy másik részén. Szerintem a vakáció alatt rájöttek a szülők, hogy milyen nagy segítség vagyok nekik, miután eltöltöttek 10 napot a saját gyerekeikkel. Valószínűleg emiatt van a nagy változás. Többre értékelnek. Remélem így is marad, és nem felejtkeznek meg erről pár hét múlva. A papa biztosan nem fog egy hamar :) , mert vettem a szülinapjára egy üveg bort, és azóta folyamatosan csak mosolyog. Hogy nem fáradnak el a mimikai izmai?!?
A kölykökről nincs mit panaszkodni, mert nagyon szeretetreméltóak. Nincs bennük rosszindulat, mindig szót fogadnak, hallgatnak rám, tisztelnek, szeretnek. Néha kicsit irigy is vagyok a szülőkre, bárcsak a két lurkó az enyém lenne.

A barátommal is minden szép és jó. Mexikó után már alig vártuk, hogy végre találkozzunk. Többször is megnézte a filmet amit a csajokkal az útról készítettünk. Odaadtam neki az ajándékot amit hoztam, nagyon örült neki. Ezen a hétvégén elmentünk a New York Botanikus Kertbe. Az idő tökéletes volt, és nagyon klassz volt a hely. Sok-sok virág, sok-sok fa, friss levegő...

Megbeszéltük, hogy az utazós hónapomban együtt megyünk vakációzni Kaliforniába. Kocsit fogunk bérelni, és megnézzük San Franciscot, Santa Barbarat, Los Angelest, Las Vegast, a Grand Canyont és San Diegot. Je-je-jeee!!! Igaz, ez még csak terv, de már ez is valami :).
Az ezt követő héten is már péntek este munka után Bronx-ba mentem. Ilyenkor már elég késő szokott lenni, csak bedőlünk az ágyba és alvás. Reggel adtam neki oda az ajándékot, amit a héten készítettem. Fényképekből szerkesztettem képeket, és ki is nyomtattattam őket. Volt hozzá még egy csoki, amit egyébként anyu küldött nekem, de remélem nem haragszik, amiért az egyiket a pasimnak adtam. Ugye Anya?
Papissal szombat reggelenként mindig elmegyünk a törzshelyünkre reggelizni. Amerikai palacsintát ettem, amibe friss áfonyát sütöttek. Persze nem bírtam mindet megenni. Az amerikai adag nekem túl nagy. Az étel felét/harmadát mindig el kell csomagoltatni.
A hely amolyan nagyon tipikus New York-i étterem. Igyekszem majd legközelebb képeket csinálni. New York lakosai imádnak ilyen helyeken enni. Csúcsidőben nem is lehet azonnal asztalt kapni. Mikor megyünk, mindig ugyanaz van: 20 percet kell várni szabad asztalért. Ilyenkor feliratkozunk egy listára, és elmegyünk 20 percre valahová. Most például a Macy's-be mentünk, mert a barátomnak nem tetszik az órám, és kinézett nekem egy újat. Azt kell hogy mondjam, nagyon jó ízlése van. Az óra tökéletes volt. Ezüst színű, szögletes, gyémánt kövek díszítik. Látta rajtam, hogy tetszik. Még fel sem próbáltam, de ő már eldöntötte, hogy megvesszük.

Délután bementünk Manhattan-be farmert nézni, de nem jártunk sikerrel. Ezek után elindultunk a Museum of Modern Art(MOMA)-ba, de még a metron ülve meggondoltuk magunkat, és gyorsan átszálltunk egy visszafelé tartó szerelvényre. Így végül újra Bronx-ban kötöttünk ki, és múzeumozás helyett aludtunk :). Vasárnap reggel eljöttem a barátomtól, mert nem jó az, ha az egész hétvégét nála töltöm. Hagyni szeretek neki időt, hogy felkészüljön a következő hétre. De aztán délután Manhattan-ben meggondoltam magamat, és visszamentem Bronx-ba, vittem neki vacsit :).

Szorgalmasan járok szinte minden nap a gymbe, és pár hét után már érzem a változást. Sokkal később fáradok el a nap végén, mint korábban. Hurrá!!!
Az mp3 lejátszóm bedöglött, így vennem kellett egy újat. Megvettem a legolcsóbbat, ami négy gigás, van rajta rádió...
Eleinte a kütyü nem működött , mert a számítógépem nem ismerte fel. Visszamentem a boltba ahol vettem, és ott megbütykölték a laptopomat, azóta felismeri a lejátszót, így tudom gépen keresztül tölteni, és zenéket tenni rá. Zsófi és Csilli, köszi a zenéket!!! Egy este elugrottam Brooklynba, ahol a csajok adta pár jó muzsikát :).

Itthon a stúdió múlt héten katasztrófális volt. Azért ezt senki se érte szó szerint :).
Forgatás volt minden nap. Ilyenkor hapcizni sem szabad a házban. Mivel hangérzékeny felvétel volt minden nap, csak lábujjhegyen járkálhattam.


Már az külön móka volt, hogy feljussak a szobámba. Már korábban írtam arról, hogy a szobámba a studion át vezet az út, tehát ha forgatás van, nem tudok a szobámba menni. De mégis!!! Mert ha a studio elejében felmászok az emeletre egy LÉTRÁN(!!!!), akkor onnan könnyedén bejuthatok a szobámba.

Persze vigyázni kell hová lépek, mert itt-ott nyikorog a padló( = zaj = zavarja a forgatást), de már kitapasztaltam hová szabad lépni.
Volt olyan este, hogy nagyon elhúzódott a forgatás, és kölykökkel nem tudtunk hazajönni. Hál Istennek a fölső stúdióban már végeztek a filmezéssel, így oda mentünk. Én létrán felmentem a második szinti studióban az emeletre pizsamáért, fogkeféért, mese könyvért, majd cuccal együtt létrán le, gyalog föl a harmadik szinti stúdióba... Ááááá. Hahaha.

Aztán hogy New York-ot is megemlítsem...
Csodaszép az idő, meleg van, és így minden sokkal jobb. Visszatért az az enyhe büdös is, amit gyakran érezni a levegőben. Igen, New Yorkban büdös van! De hát én sose mondtam, hogy az illata miatt kedvelem a várost :) . Hehehe.
A szag abból ered, hogy óriási a forgalom(= szmog), rengeteg, de rengeteg az étterem(= kajaszag), és egyes utcák dugig vannak siető helyiekkel, és fényképező turistákkal(= tömeg). Na ezt képzeljétek el... Néha köhögök is. De sebaj, továbbra is az a véleményem, hogy egy várost nem a szaga alapján kell megítélni :).
Egyébként New York csodaszép. Nem telik el úgy nap, hogy ne döbbennék újra és újra rá, hogy nyaralok. New York annyira hatalmas, annyira sokszínű, annyi a látnivaló, annyi a kipróbálni való!!! Annyira jó itt, minden nap úgy érzem, hogy vakáción vagyok.
Viszont vészesen fogynak a napok. Egyre gyorsabban. Hülyeségeket álmodom, hogy a reptéren lekésem a Magyarországra tartó gépemet, és sírva hívom a szüleimet: Anya, apa, ne haragudjatok, de lekéstem a gépet, nem tudok hazamenni, itt maradok New Yorkban.

Pedig napra pontosan még négy hónap van hátra.
Még négy hónap vakáció :) .