A Cityből a természetbe

Tavaly az egész nyarat Fire Islandon töltöttem, és most ismét itt vagyok :) .
El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire klassz a természetben tölteni egy kis időt New York City után. Hát igen, sokkal elviselhetőbb a 30-35 fok egy kis zöld szigeten, mint bent a Cityben a magas épületek között :) .

Fire Island(azaz Tűz-sziget) New York Államban van, Long Island-hez tartozik.
Az a jellegzetessége a szigetnek, hogy nagy részén nem járhatnak autók, csak biciklivel(vagy golfkocsival) lehet közlekedni, és van ahol ehhez út sincsen, csak facölöpök. Nos, a fogadócsaládomnak pont egy ilyen részen(Lonelyville) van nyaralójuk, ami egyébként jobban be van rendezve, mint a rendes New York-i otthonuk.
A sziget nagyon hosszú, és nagyon vékony.
Kb. úgy néz ki a térképen, mint egy fogpiszkáló.
A sziget Long Island felé néző oldalát "öböl-oldalnak"(bay-side), a nyílt óceán felé néző részét pedig csak "tengerpartnak" (beach-side) hívják.
Annyira vékony a sziget, hogy ha át akarsz sétálni a bay-ről a beach-re, az nem tart tovább 5 percnél :) .
A beach oldal csodás fehér homokos tengerpart, viszont gyakran olyan nagyok a hullámok, hogy nem merek vízbe menni, ezzel ellentétben az öböl vize mindig nyugodt, és melegebb is. Inkább itt szoktam úszni.

Hétfő délelőtt jöttem. Idejutni nem egyszerű: metroval a Penn Stationig, majd onnan vonattal(át kell egyszer szállni) Bay Shore-ig, onnan taxival a kikötőig, onnan komppal a szigetre... :).

A szülők nincsenek itt, hétköznap van, dolgoznak a Cityben, majd péntek este jönnek, hogy én pedig mehessek vissza New Yorkban(vagy maradok napozni :) ). Tehát most csak én vagyok itt meg a gyerekek, plusz egy nagyi :). A nagyi nagyon melegszívű, hála Istennek sokat is segít(tavaly a másik nagyival voltam itt, aki azt hitte, hogy én a rabszolgája vagyok). Annak ellenére, hogy a nagyi nagyon rendes, napi többször teljesen kiakaszt. A pasim mondta, hogy a lányok szeretnek beszélni a semmiről, na de ezt csak azért mondja, mert még nem ismeri a nagyit, aki nagyon jó a "semmiről beszélésben".
Na meg itt a szenilitás csodája...
Nagyi: Éva, kérsz kávét?
Éva: Köszönöm nem, nem szeretem a kávét, sosem iszom.
Öt perc múlva:
Nagyi: Éva, csináljak neked is egy kis kávét?
Éva: Köszönöm nem, nem szeretem a kávét, sosem iszom.
Délután:
Nagyi: Éva, készítek egy kis kávét magamnak, Te is kérsz?
Éva: Köszönöm nem, nem szeretem a kávét, sosem iszom.
Később a nagyi hozta fel a témát, hogy tulajdonképpen én miért nem iszom kávét. Mondtam, hogy nem akarok kávé-függő lenni, utálom az ízét, a szagát....stb. A nagyi is elmondta a véleményét a kávéról, jót beszélgettünk.
Ennek ellenére másnap reggel:
Nagyi: Éva, kérsz egy kis kávét? Készítsek neked is?
Éva: Nem, még mindig nem szeretem a kávét!!!

Na oké, én is leszek ilyen 50 év múlva, szóval nem ér röhögni a nagyin. A gond nem a hülyeséggel van, hanem azzal, hogy engem fáraszt vele. Megértem, hogy ő öreg, és most ismét hangsúlyozom, hogy tudom, én is leszek ilyen, és pont ezért igyekszem mindig szépen válaszolni és csak magamban mosolyogni a hülyeségén, csak tudjátok néha ki szoktam merülni, és ilyenkor nagyon nehezen fogadom be a fárasztó dolgokat.

A gyerkőcök aranybogárkák, hihetetlen, hogy sosem fáradnak el. Annyira boldogok itt a szigeten, vétek lenne visszavinni őket a Citybe. De nem csak ők, hanem én is nagyon élvezem a napsütésben biciklizős életet :).

Fire Island 2010 from Eva T on Vimeo.

Képek: megnyitás

Mikor Fire Islandra jöttem, úgy pakoltam a bőröndömbe, hogy esetleg maradok hétvégére is, nem megyek haza munka után pénteken. De aztán beszéltem telefonon a barátommal, aki azt mondta, hogy ráér időt tölteni velem a hétvégén, így végül pénteken mégis hazaindultam New Yorkba. És ekkor derült ki, hogy a pasim még sem ér rá...
De már késő volt, most már hazamegyek.
Szerencsém volt mikor leszálltam a hajóról, mert egy taxivállalat kisbusza pont akkor indult a Citybe, így 4 óra(taxi, vonat, másik vonat) helyett 1,5 óra alatt értem haza. Azért nem mindegy. Na oké, dupla árat kellett érte fizetnem, de ez pont egy olyan kimerült pillanatom volt, hogy egyáltalán nem számított.
Egy feka pasi volt a kisbusz sofőre, aki vezetés közben folyton dobolt a kormányon. Én voltam ez egyetlen utas, így megengedte, hogy az anyósülésre üljek. Útközben együtt dúdolásztunk :). Mi csak úgy repültünk New York felé, de a szembejövő oldalon hosszú-hosszú kilométereken keresztül állt a dugó. Hosszú hétvége következik(Függetlenség napja), ráadásul minimum 30 fok lesz, így péntek délután mindenki menekül ki a Cityből.

Eléggé egyedül maradtam a hétvégére, mert a magyar barátnők elutaztak, a pasim pedig nem ér rá. Ilyenkor jön a B terv, azaz a többi au-pair :). Elküldtem pár sms-t, és máris meg lett szervezve a buli péntek és szombat estére...
Szóval buli-hétvége következik :).

New Yorkban nem csak az idő meleg :)

SUMMER!
Hosszú napok óta 30-35 fok van New Yorkban. Ezt az időjárást szeretem :).
Maradjon örökké így, ámen.

Szegény gyerekek alig bírják elviselni a forróságot. Ez talán azért van, mert a suliban, otthon, az összes boltban, üzletben, tömegközlekedési eszközön a maximumon nyomják a légkondit. A gyerek ebben nő fel, persze, hogy nem bír kimenni a szabadba, bizonyosan megviselné a hatalmas hőmérséklet emelkedés.
Már teljesen kétségbe esnek 33 fokban. A kisfiú a héten sírva fakadt nekem, hogy ez borzasztó, csináljak már valamit, mert ő nem bírja tovább.
Közöltem vele, hogy nyár van, teljesen normális, hogy forróság van, egyszerűen csak tűrje el. Miután elmagyaráztam neki, hogy az, ami most történik, az nem katasztrófa, hanem egy teljesen normális dolog, megnyugodott. Sajna a szülők mindig kétségbe esnek, hogy szegény gyerek hőgutát fog kapni, azonnal tegyük be őket egy légkondis helyre, tegyünk rájuk egy liter naptejet, és adjunk jégkockát a szájukba szopogatni...
Az a baj, hogy a kölyköket úgy nevelik fel, hogy a széltől is óvják őket, túl érzékennyé válnak.

New Yorkban a játszóterek fényévekkel korszerűbbek mint otthon.
Úgy néznek ki, mint kicsiny strandok(máskor majd teszek fel képet). Mindenütt van spriccelő és folyó víz, így a gyerekek lehűthetik magukat a nagy melegben.
A héten minden nap beraktam a táskámba a kicsik fürdőruháját és törölközőt, és irány egy játszótér. Tiszta party hangulat van mindig. A babysitterek jól elbeszélgetnek egymással(kivéve velem, mert általában én vagyok az egyetlen fehér), a kölykök pedig ugrálnak a vízben.

A kislány a héten is hozta a formáját, jöttek a vicces kérdései:
- "Éva, neked hány pasid van?"
- "Éva, ha a sperma az apukában van, a petesejt pedig az anyukában, azok hogyan tudnak találkozni? (Már régen tudja, hogy a kettő egyesüléséből lesz a kisbaba :). )
Mondtam neki, hogy ha papa és mama nagyon-nagyon-nagyon szeretik egymást, akkor ez megtörténhet, találkozik a petesejt a hímivarsejttel.
Szerencsére válaszomat kielégítőnek találta az 5 éves kislány. Minden esetre este szóltam az anyukának, hogy a gyereknek komoly kérdései vannak. Anyuka szeme rögtön tágra nyílt, és kérdezte tőlem, hogy akkor én most elmondtam a gyereknek mindent? Megnyugtattam, hogy nem.
Ezek után anyuka beszélt apukával, és arra jutottak, hogy lassan ideje felvilágosítani a gyerkőcöket :).

Apukával volt pár vitám a héten, azaz nem is viták voltak, hanem az apuka csak próbált engem kioktatni.
Ezek mindig hatalmas, égbekiáltó hülyeségek.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy csak azért csinálja, hogy mondhasson nekem valami okosat, hogy éreztesse velem, hogy ő a főnök. Nos, az apuka olyan mint egy nagy gyerek, így sosem leszek képes teljesen komolyan venni őt.
Egyik nap mikor a kislány ebédelt a konyhában, elrohantam pi*ilni, mondtam is a gyereknek, hogy mindjárt jövök, mondta, hogy OK. Mikor 2 perc múlva jövök vissza a fürdőszobából, apuka ott áll a kislány mellett, és rákezd, hogy: "Nem szabad a gyereket magára hagynom mikor eszik, mert bármi rossz történhet".

LOL :) .

Általában akkor reggelizik a kislány, mikor anyuka már elment otthonról, én pedig még nem dolgozok, tehát apuka felügyelete alatt van. Tudjátok mit csinál az apuka? Lerakja a gyerek elé a reggelit, majd elmegy zuhanyozni. Otthagyja egyedül. Ilyenkor mindig hallgatom a szobámból, hogy a kislány kiabál az apukájának a fürdőszobába, hogy "Apa, kérek még müzlit!". Aztán végül én kelek fel és megyek oda adni még enni neki.
Szóval ez egy kicsit kiakasztó, hogy engem kioktat apuka, hogy el mertem menni a wc-be miközben a gyerek még evett, de ő meg rendszeresen magára hagyja a kölyköt.
Aztán még apuka rendszeres hülyesége, hogy mikor főzöm a vacsit, elkezdi ropival és kekszel etetni a gyerekeket. Később csodálkozik, hogy gyerek alig eszik vacsorát. Ilyenkor az jön, hogy megjegyzi nekem, hogy nem kéne olyan sokat enni adni a piciknek délután, mert emiatt most nem esznek vacsorát.

Szóval az au-pairnek sok-sok hülyeséget kell eltűrnie. Apukának visszaszólok, aztán ő jön is később elnézést kérni, de anyukának már nem merek szólni, mert ő nagyon lobbanékony típus, jobb elkerülni egy veszekedést.

SUMMER SALE(AZAZ LŐTTEK A SPÓROLÁSNAK :) )
Egész héten a gyerekekkel voltam, már alig vártam a péntek estét, hogy végre szabad legyek, találkozzak egy baráttal, beszéljek egy felnőttel. Már elegem volt a gyerektársaságból.
Barátomat felhívtam telefonon, aki közölte velem, hogy péntek este ne találkozzunk, mert borzasztóan fáradt, majd együtt fogjuk tölteni az egész szombatot. Okés... Aztán felhívtam szombat reggel, hogy akkor mikor és hol, de hát sehol, mert nagyon fontos meccsek(foci vb) mennek most a TV-ben, és azokat feltétlen meg kell néznie, de én elmehetek hozzá focit nézni, ha szeretnék.
Nem szerettem :).
Helyette Csillivel shoppingoltunk Manhattanben. Vettem is egy új napszemcsit és egy kalapot :).

Cipellőpróba :)

WE ALL LOVE THE BIG SUMMER SALE IN NEW YORK CITY!!! Hahaha. Még szerencse, hogy a legtöbb dologból már elvitték a méretemet, így azt már nem tudtam megvenni :).

Este elmentem Brooklynba, ahol Zsófival, Csillivel és még két másik au-pairrel(egyik angol, másik dél-afrikai) beültünk egy szuper thai étterembe vacsizni. Zsófi választotta a helyet, hiszen az ő közelgő szülinapját ünnepeltük. Az étel annyira jó volt, hogy azt nem lehet leírni :). Talán most, szombaton volt az első alkalom ebben a hónapban, hogy valami rendeset ettem. Zsófi, köszi, hogy elhívtál, remélem még visszamegyünk. Vacsi után a csajok elmentek bulizni, én pedig fellőttem a pizsit, és egykor lámpát oltottam.
Vasárnap reggel 8kor kelés... jaj ne, már megint! Nyolckor mindig kipattan a szemem, olyan vagyok mint egy élő ébresztőóra. Remélem egyszer kinövöm majd. Bárcsak tudnék délig aludni.

MELEGFESZTIVÁL
Nem csak az idő meleg mostanság New Yorkban.. :)
Fél 12kor a Union Squaren találkoztunk Csillivel, és amíg vártunk a hozzánk csatlakozó dél-afrikai au-pairre, bementünk a Forever 21 üzletbe, hogy körülnézzünk. Fél óra múlva úgy jöttünk ki, hogy mindenki gazdagabb volt valami új cuccal :).

A meleg felvonulás az Ötödik Sugárúton volt, délben kezdődött az 52 utcánál, onnan haladt délre.
Csillivel a 14 utcától sétáltunk észak felé, mikor én megálltam egy pillanatra fényképezni, és mire fölnéztem, Csilli már nem volt ott.
Csilli valószínűleg megtalálta Zsófit, én pedig a 15. utcánál maradtam(szupi helyet találtam fényképezni), és nemsokkal később csatlakoztak hozzám Justyna(lengyel nanny) és Ilyes(francia au-pair fiú).

Együtt néztük a felvonulást. Nagyon jó volt. Végig hatalmas party hangulat volt, a tömeg folyamatosan fütyült, tapsolt és ujjongott. Sosem láttam még ennyi meleget egy helyen, egy időben :).
A felvonulók közül sokan nagyon vicces, vagy szuperszexi jelmezt viseltek. Ezt nagyon szórakoztató volt nézni :). Sokan kis csomagokat és egyéb kütyüket dobáltak a tömegnek, és pedig el is kaptam rengeteg mindent. A körülöttem állók meg is jegyezték, hogy egyre csak nő a táskám mérete :). Elkaptam egy rózsát, nyakláncot, kitűzőket, rágókat, kis csomagokat.
Hogy mi volt a kis csomagokban? Otthon számoltam össze: 19 db óvszer és egyéb szerelmi kellékek :). Két óvszer "extra nagy", azokat tuti a fejemre is rá lehetne húzni :).
Sok felvonulónál tábla volt, különböző feliratokkal, mint pl. "Tegyék legálissá a melegek házasságát!".
Több pár is volt, akik gyerekkel voltak. Anya, anyu és gyerek, vagy apa, apu és gyerekek... :).

Gay Parade, New York 2010 from Eva T on Vimeo.

Háromra eléggé kiszórakoztam magamat, így a Union Square felé vettem az irányt, ahol hamarosan találkoztam a barátommal. Ettünk egy kis sushit a Whole Foods Marketben, majd elmentünk a Times Square, később pedig egy Zaraban kötöttünk ki. A barátom rajong a Zaraért.

Most vasárnap este van, elmúlt éjfél(hőmérő: 29 fok), és már össze is pakoltam Fire Island-re. A fogadócsaládomnak van ott egy második otthona. Hétfő reggel utazom a szigetre, és ott leszek minimum péntek estig. Legkésőbb vasárnap visszajövök a Citybe.
Jó kis hét lesz, mert Fire Island nagyon elragadó, de viszont munka szempontjából nagyon kimerítő lesz, mert nem lesznek ott a szülők, csak én, a két gyerek, és egy nagymama, wáááá.
Ha szerencsém van, tudok majd netet(wifi) lopni egy szomszédtól :)

Homokos óceánpart, itt jövök!!!

Munka, munka, munka, munka, munka,.......buliii!!!

VAKÁCIÓ? NEEE!!! CSAK VAKÁCIÓT NE!!!
Két hete bekövetkezett az, amitől minden au-pair félt. Kitört a nyári szünet.
A gyerekek ezelőtt a nap egy részét suliban töltötték(az enyémek 9-től 2.30-ig), ami idő alatt az au-pairek szabadok voltak.
Én ez idő alatt jártam gymbe, látogattam New York különböző részeit, shoppingoltam, blogot írtam. És akkor most már értitek, hogy miért nem tudtam írni hosszú ideje.

A hétköznapjaim a vakáció kezdete óta úgy néznek ki, hogy dolgozom reggel 8-tól este 7-ig(ha szerencsém van, néha 6-kor végzem, de ha nem, akkor este 11-kor), és munka után este megyek a YMCA-be úszni. Uszi után bezuhanok az ágyba.
Mivel naponta átlagosan 10 órát dolgozom, túllépem a hivatalos 45 órás munkaidőt(azért nem túl sokkal).
Péntek délután már visszaszámoltam az órákat.
Még nem szólok a családnak a túllépett órák miatt, mert egész évben szabad hétvégéim voltak, ami egy au-pairnek többet ér az aranynál, és szinte minden héten kevesebbet dolgoztam mint 45 óra(volt, hogy 30-at). Így igazán megtehetem, hogy egy picit most tűrök(2 héten át). Holnaptól kezdődik a nyári tábor a kölyköknek, így újra lesz egy kis szabadidőm, yessss!

Mivel egész nap dolgozom, néha úgy érzem, hogy kölykök szándékosan próbálnak kikészíteni, de aztán mindig rájövök, hogy ez egyáltalán nem így van, mert nagyon-nagyon szeretnek, és igyekeznek jól viselkedni.
Nincsen bennük egy csepp rosszindulat sem.
Hogy miért lehet elfáradni a gyerekcsőszködéstől?
Mert a gyerekek beszélnek. Folyton. Sokat. Még többet. Jönnek a buta és végtelen kérdések. Mindenre válaszolni kell. Ha azt mondom nekik, hogy "ezt én sem tudom", nem hiszik el. Addig kérdezik újra és újra, míg nem kapnak egy kielégítő választ.
A héten többször is felhívtam (Washington DC.) Dórit, hogy "elegem vaaan!". Ilyenkor mindig megnyugtatott, hogy neki is elege van.
Ha tudod, hogy nem egyedül szívsz, akkor mindjárt jobban érzed magad. Hahaha.
Csillinek is köszi a telefonos tanácsokat(Csilli = tudakozó plusz, haha).

Kieszeltem egy tervet, hogy hogyan tudnám a saját malmomra hajtani a vizet az egész napos munka alatt. Azt találtam ki, hogy olyan helyekre fogok elmenni a kölykökkel, ahol még én sem jártam, többek között azért, mert nem akartam belépőt fizetni. Viszont ha a gyerekekkel megyek el oda, akkor a belépőmre költött pénzt visszafizeti nekem a host anyukám. Hurrá!!!
Ez az elmúlt héten nagyon jól működött. Állatkert, botanikuskert, múzeum... :)

Macy az állatkertben :)

Péntek este mikor végeztem(6-kor), "örültem mint majom a farkának" . Hurrá, hétvége!
Elmentem sushizni(bio sushi: barna rizs, avokádó, rák). Olyan fáradt voltam, hogy többször is kiesett a sushi a pálcikáim közül, pedig tudok pálcikával enni.
Mikor a Columbiára jártam egy angol kurzusra, volt néhány japán osztálytársam, akiket megkértem, hogy tanítsanak meg pálcikával enni.
Ekkortájt volt, hogy Papis(a pasim) először hívott el randizni, ráadásul egy japán étterembe. Ez volt az oka annak, hogy megkértem a japán osztálytársakat, hogy tanítsanak pálcikával enni. Emlékszem, ment az óra, én pedig két pálcikával radírokat rakosgattam az asztal egyik feléről a másikra :) .

Péntek este sushi-zás után elmentem úszni. Nagyon fáradt voltam, de ennek ellenére nagyon jól esett az úszás. Végre jól kinyújtóztathattam(de hosszú szó!) minden végtagomat. Mikor a vízben vagyok, nagyon könnyű a testem, elszáll minden stressz. Tökéletes zárása egy fárasztó hétnek.

NŐVÉREM ÁZSIAI CSALÁDJA
Szombat reggel későn keltem. Hála Istennek sokat tudtam aludni, mert a család elment a szigetre, így csend volt. Reggel nem sikítoztak a gyerekek, nem szólt a telefon, nem futkároztak a szülők fel-alá a recsegő lépcsőn.
Nem sokkal 12 óra után a Union Squaren találkoztam Barnával. Még sohasem láttam őt ezelőtt, de annál többet hallottam róla. A legtöbb blogolvasó talán tudja, hogy van egy nővérem, Dóri, aki Ázsiában él. Dóri úgy szokta Barnát emlegetni, hogy: "Ő az én az itteni(ázsiai) családom."
Barna Szingapúrban él, és gyakran találkoznak a nővéremmel. Ő is olyan világjáró mint a tesóm, élt már néhány országban, így ezek után nem is csodálkozom azon, hogy megtalálják a közös hangot egymással. Dóri pár hete szólt, hogy az ő nagyon jó barátja jön pár napra New Yorkba, nehogy elhalasszak egy találkát vele.
Nem lett elhalasztva :).

SELLŐ PARÁDÉ
Barnával Q-metrora pattantunk, irány Coney Island(Brooklyn), hiszen ma van a híres Mermaid Parade, azaz Sellő Parádé.
Sok (idióta) New York-i beöltözik sellőnek, vagy valamilyen vízi akárminek(kalóz, hal, medúza...), és felvonulnak. Annyira vicces jelmezek voltak, haláli volt :). Barnával igyekeztünk helyet találni a tömegben, ahonnan jól tudunk fényképezni.
És most ismét hálát adok azért, hogy nagy zoom-ja van a fényképezőgépemnek.

A parádé vicces volt, de nem volt olyan nagy őrület, mint azt korábban vártam. Ez Amerika, nem tudják az emberek hogyan kell igazán jó bulit csinálni :).
Ami hiányzott, az a zene. Furcsa volt, hogy miközben ment a felvonulás, nem szólt semmi. Pár jelmezesnél volt hangszer, vagy zajkeltő eszköz, de azt nem igazán lehetett hallani a nagy tömegtől. Sebaj...
A képekből készített vidóból viszont nem maradt ki a zene :).
Hat perces, enjoy! :

Mermaid Parade/Sellő Parádé (New York, 2010) from Eva T on Vimeo.

A felvonulás után Barnával lenéztünk a partra, sétáltunk egyet a mólón, majd visszamentünk Manhattan-be. Hazafelé úton az estét tervezgettük. Buli!!!!

BULI!!!
Este 11.15-kor a 14. utca és 8. sugárút sarkán találkoztam a lengyel nanny-vel, Justynaval, akivel gyakran együtt visszük a "gyerekeinket" játszótérre. Már régen jó barátok vagyunk, de még sosem buliztunk együtt. Mindig csak beszéltünk róla, hogy kéne.
Amint megérkezett Justyna, megcsörrent a telefonom, Barna volt, hogy ők(Ő és a haverja Nick) már ott vannak a klub előtt, bemennek.
Nem sokkal később már Justyna és én is bent voltunk, aztán egy picivel később befutott még két kínai lány. Csak az egyik nevét jegyeztem meg, Huan Wang.
Barna haverja Nick ausztrál, de Angliából költözött öt hete New Yorkban. Neki már van felesége és két gyereke(ma este a bulira kimenőt kapott), így poénból mondtam is neki, hogy ha babysitterre van szüksége, most fogjon egyet, mert én, Justyna, és a két kínai lány is gyerekcsőszök vagyunk. Mondta, hogy nem kell babysitter, mert már van egy nagy darab fekete nanny-jük, akitől megijedtek a gyerekek, mikor először meglátták.

A srácok hoztak egy tequilát, majd még egyet, majd egy harmadikat is...
Korábban mondtam Barnának, hogy ha megiszom 3 tequilát, akkor számomra garantáltan jó lesz a buli. Nos, Barna erre a korábban mondottakra hivatkozva adta a kezembe a harmadik tequilát :).
És igen, tuti lett a buli. A zene nagyon ott volt, ismét nem csalódtam a Highline Ballroom DJ-iben :). Kettőkor éreztem, hogy rezeg a telefonom a táskámban, Papis volt az: "Where r u?". Ő is itt volt a klubban, és engem keresett.
Nem írtam neki vissza választ, hogy hol vagyok, úgy sem találna meg a nagy tömegben, elindultam én őt megkeresni. Mivel magas, gondoltam majd hamar kiszúrom, így is lett.

Nightlife in New York (Highline Ballroom, 2010 june) from Eva T on Vimeo.

Tovább maradtunk a klubban, mint én általában szoktam, és végül mind együtt indultunk haza. Mire Papissal Bronx-ban ágyba kerültünk, már felkelőben volt a nap...

Vasárnap reggel négy óra alvás után keltünk fel. Papis mondta, hogy ő elugrik valahová, majd hamarosan jön, kérdeztem hová megy, mondta, hogy meglepetés. Fél óra múlva tálcán hozta be a reggelit. Hát nem édes? Azt hiszem még megtartom egy darabig, haha.
Fincsi reggeli közben néztük az HBO-t, ahol éppen a Mamma Miat adták, majd utána visszabújtunk a takaró alá aludni. Kora délután bementünk Manhattan-be. Neki találkozója volt egy baráttal, én pedig megbeszéltem Livi barátnőmmel, hogy kettőre skypon leszek. Kicsit késtem, de Livi még elérhető volt, így sikerült végre beszélgetnünk. Jó volt egy otthoni barátnő hangját hallani :). Pont most fejezte be a jogot, GRATULÁLOK LIVI!!!!

Egyébként klassz hetem volt, mert több otthoni barát is írt. Feltétlen gratulálnom kell a volt egyetemi csoportomnak is, mert ettől a naptól kezdve fogorovosok.
GRATULÁLOK A FRISSEN VÉGZETT FOGORVOSOKNAK!

Livivel be kellett fejeznem a skypolást, mert folyamatosan félremondtam a szavakat a fáradtságtól. El is aludtam rögtön, este keltem fel. És akkor most végre nem vagyok túl fáradt, és van időm blogot írni.
És már el is olvastátok :).

Video Zsófitól

Zsófi szerkesztett egy videot. Nagyon klassz lett.
Zsófi, köszi a fáradtságos munkádat! I love you!

Niagara-vízesés / Niagara Falls from Eva T on Vimeo.

Niagara-vízesés

Üdv Mindenkinek!
Zsófival néhány hónappal ezelőtt beiratkoztunk egy kurzusra, aminek a záró része egy út volt a Niagara-vízeséshez. Lehetett választani, hogy az USA vagy a kanadai oldalon szállunk meg.
Több mint 200 au-pair-rel együtt mentünk, péntek reggel a Penn Station-ről 8kor indult a buszunk. A 8 órás út alatt megnéztünk két filmet, és megálltunk kétszer, persze mind a kétszer gyorsétteremnél. Az út első felén velünk utazott az egyik szervező néni is, aki vicces sztorikat mesélt arról, hogy elmúlt túrák alatt hogyan vesztette el néhány au-pair az útlevelét. Például egy lány összejött egy helyi sráccal, nála is aludt, aztán reggel úgy ment vissza a hotelébe, hogy nem tudta a srác címét, telefonszámát, nevét, ami azért volt gond, mert a srácnál maradt az útlevele. Ez azért kellemetlen, mert útlevél nélkül nem tud visszajönni az USA-ba a kanadai oldalról.
A néni nagyon mókás volt, megkérdezte, hogy a buszon utazó au-pairek közül ki van az USAban a legrégebben, ki megy haza legközelebb, és, hogy ki vigyáz a legtöbb gyerekre. Nekik díjakat osztott ki :).
Délután 4kor értük a vízeséshez.

Mi Zsófival az amerikai oldalon maradtunk, de nagyon sokan átmentek a kanadai oldalra. Mi azért nem mentünk át, mert nem volt vízumunk, és nagyon drága lett volna azt elintézni. Most spórolok, így semmiképpen sem költöttem volna kb. 80 dolcsit vízumra, de ugyanakkor az amerikai oldalról csak egy pici részt láttunk a vízesésből. A kanadai oldalról valószínűleg sokkal-sokkal szebb.

A hotelszobánkban két kisméretű francia ágy volt. Egyiken mi osztozkodtunk Zsófival, a másikon pedig két ukrán au-pair. Már a megérkezésünk napján elmentünk Zsófival felfedezni a környéket. A környék, legalábbis az amerikai oldalon elég lepukkant. Van egy halom régi szuvenír bolt, és nincsen egy élelmiszer bolt sem. A környéken beszerezhető kaják: pizza, hamburger, sültkrumpli, hotdog. Undorító!
Zsófi végül talált valami kínait, én pedig az indiai kajánál maradtam. Rendeltem egy kis tál lencsét, ami tényleg olyan pici adag volt, mint amennyi egy kis méretű kávéscsészébe fér. Fizettem közel 5 dollárt(1100Ft), felháborító. Persze előre az ár nem volt kiírva.
Legjobban akkor háborodtam fel, mikor megkóstoltam az ételt, mert annyira sok curry-t tettek bele, hogy alig tudtam lenyelni. Borzasztóan csípett. Zsófi kérdezte is, hogy ezt hogy vagyok képes megenni. Mondtam neki, hogy kifizettem érte közel 5 dolcsit, most már meg is fogom enni. Éjszaka kiderült, hogy nagy hibát követtem el, mert annyira elkezdett fájni a gyomrom, hogy semmit sem tudtam aludni. Reggel reggelizés helyett lementem a hotel portájához, hogy mondják meg, hol van a legközelebbi gyógyszertár. Jó fejek voltak, még térképet is adtak, megrajzolták rajta az útvonalat, hogy merre menjek. Elég messze volt. Kb 20 perc alatt értem oda. Egy autóút mellett sétáltam, és egy járókelő sem jött szembe. Tipikus Amerika. Szellemvárosok. Senki sem jár gyalog, viszont minden háznál ott áll 2-3 autó. Minden családtagnak van egy-egy. Pedig ha néha sétálnának, nem híznának el olyan nagyon.
Séta közben szidtam magamat, hogy hogy lehettem ilyen hülye, hogy megettem azt az indiai szutykot.
Na mindegy, leckének jó volt. Ebből is tanultam valamit.
A gyógyszertárban megvettem ami kell, be is vettem, és az órák óta tartó gyomorfájás azonnal elmúlt. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem.
És akkor most futás vissza a hotelbe, mert 15 perc múlva indul a csapat hajótúrára. Nem kéne lekésni.

A hajótúra neve: Maid of the Mist Boat Ride. Jelentése: Vízfátyolhölgy csónaktúra.
Mindenki kapott egy kék esőköpenyt, majd hajóra szálltunk, ami közvetlenül elhaladt a vízesés mellett, majd bevitt a vízesés Horse-shoe Basinjébe(Patkómedencébe), ahonnan látható volt a Niagara-vízesés félelmetes kanadai része is. A hajó annyira közel ment a lezúduló víztömeghez, hogy teljesen eláztunk. Azok jártak a legrosszabbul, akik zárt cipőben jöttek, mert teljesen befolyt a víz a cipőjükbe. Ugye Zsófi? :)
Mikor közvetlen a vízesés közelében voltunk, nem tudtam képeket készíteni, mert azzal kockáztattam volna a fényképezőgépem életét.
A következőt próbáljátok elképzelni: a vízesés aljában olyan nagy "víz felhő" van, hogy nem látsz szinte semmit sem. A lezúduló víz hangja rémítően hangos, és azt érzed, hogy zuhog az "eső".
Semmi sem maradt szárazon...

Hajótúra után még elmentünk egy másik híres túrára: Cave of the Winds(A szelek barlangja).
Itt nem csak esőkabátot, hanem papucsot is adtak. Gondoltak a cipők védelmére is, bár Zsófinak már mindegy volt :).
A túra lényege az volt, hogy levittek minket lifttel a vízesés lábához, ahol sétálhattunk egyet egy kiépített úton(lépcsőzés), miközben zuhogott ránk a víz. Volt egy rész, ahol be lehetett állni a vízesés alá. Ez nagyon ijesztő volt. Úgy dörömbölt a víz a hátamon és a koponyámon, hogy csak néhány másodpercig bírtam alatta állni. Félelmetes volt.

Azok a kis sárga pontocskák az emberek :)

A túrák után Zsófival kifeküdtünk a Niagara-park zöld füvére sziesztázni egyet. El is aludtam. Nagyon ki voltunk merülve. Később folytattuk a pihenést a hotelszobában. Egész nap csak fagyit ettem(reggelire, ebédre, uzsonnára), mert úgy gondoltam, a hideg jót tesz a gyomromnak. Este már Zsófi és én is úgy gondoltuk, hogy enni kéne valami normálisat, így beültünk a Hard Rock Coffe-ba vacsizni. Én salátát, Zsófi vega burgert rendelt. Minden szupi volt, csak a túlzottan magas fokozatra állított légkondi nem. Hát igen, ez Amerika.

Minden este van fény-játék show a vízesésnél. A kanadai oldalról különböző színekkel világítják meg. Klassz, de a zenét hiányoltam :).



Vasárnap délelőtt 11kor indult vissza a buszunk New Yorkba. Este 7-re értünk vissza a Nagy Almába. Az első dolgom az volt, hogy elmentem venni egy üveg ivójoghurtot. Hurrá, végre valami egészséges!!!
Niagara Falls városkában eltöltött másfél nap előtt nem tudtam elképzelni, hogy milyen hely is az a hely, amit a barátaim csak "fagyifalvának" hívnak . Sose élnék ilyen helyen. Az emberek el vannak hízva, mindenki mindenhova kocsival jár....
Még ha akarsz sem tudsz rendes kajához jutni, mert egyszerűen nem lehet hol venni. Vagyis lehet hol venni, de oda csak kocsival lehet eljutni.
Jó újra New Yorkban, ahol minden van :).
My sweet home: New York City.

A 3 napos út jó volt, és még jobb lett volna ha nem betegítem le magamat egy kis tál curry-s lencsével(röhögök magamon), és még jobb lett volna ha a kanadai oldalon szállunk meg. A társaság nagyon jó volt.
És ha valaki a Niagara-vízesés felé jár, ne hagyja ki azt a két túrát, amiről beszámoltam :).

50, 65, 74

Sziasztok!
Megkezdődött a nyár, és az időjárás ehhez hű is, mert napok óta 28-33 fok van New Yorkban.
Azzal kezdeném a mesélést, hogy kb. egy hete jól megbetegedtem. Egyik reggel arra keltem, hogy fáj a torkom, az azt követő reggel pedig már arcüreggyulladásom is volt. Gyengeség, állandó fáradtság.
A host anyukám szerint infulenzavírus fertőzésem van. Biztosan rámtüsszentett egy beteg New York-i a metrón :) .

Már biztosan írtam a honvágyról, amim egyébként soha sincsen, kivéve ha beteg vagyok, mert akkor egyből hívom a családomat skype-on, hogy "jaj, most úgy szeretnék otthon lenni".
Na de betegség ide vagy oda, otthon leszek 74 nap múlva, és akkor majd sírok, hogy "jaj, most úgy szeretnék New Yorkban lenni" :) .

Péntek délután 5-kor a host családom kocsiba ült, és elutaztak valahová, én pedig ugráltam örömömben, hogy "hurrá, 3 napos hosszú hétvége vár rám, és még a család sem lesz itthon!" Azért jó, ha a család nincsen itthon, mert akkor végre kicsit egyedül lehetek, főzhetek a konyhában, nem kell azon idegeskednem, hogy a host anyukám nézi mit veszek ki a hűtőből, mit eszem ...stb.
Most kivételesen nem mentem el pénteken munka után a barátomhoz aludni, mert elég beteg voltam, és egy kis egyedüllétre vágytam "otthon", hogy regenerálódhassak.

Szombat reggel 9kor keltem. Gyenge voltam nagyon, de most már a bal szemem is fájt, konkrétan nem tudtam kinyitni, mert úgy összeragadt a csipától. Ekkor már csak röhögtem magamon, hogy ha most sétálnék egyet a stúdióban, tuti rám dőlne valami kellék, és eltörném a karomat is :) .
Kimostam a szememből a csipát, majd az egyhavis kontaklencsét, amit még csak 10 napja hordtam, kukába dobtam, és komoly orvosi szemeket meresztve a tükörre közöltem magammal, hogy "kötőhártyagyulladás miatt, most egy hónapig tilos kontaklencsét hordanod!"
A vicces az, hogy 2 hete tört el a szemüvegem. Most legalább lesz ami ösztönöz, hogy végre elvigyem megcsináltatni, vagy elfogadom a tényt, hogy egy hónapig homályosan fogom látni a nagyon távol lévő apró dolgokat.
Felöltöztem, majd lementem az alattunk lévő drogériába valami antibiotikus szemcseppért, ahol csúnyán közölték velem, hogy először menjek el orvoshoz receptért. Így nem kaptam semmit.
Jajjj, visszasírom azokat a régi szép időket(tavaly), amikor otthon a gyógyszertárakban az "orvosin tanulok, itt a diákigazolványom" - szövegre mindent kiadtak a patikában.
Végül elmentem a Whole Foods Marketbe(tudjátok, ahonnan szép a kilátás), vettem egy halom sütit(mert megérdemlem, hiszen beteg vagyok), és hazafelé újra bementem egy patikába, ahol vettem valami recept nélküli cseppet, ami persze semmit sem segített a szememnek.
Bevásárlás után visszamásztam az ágyba, és megnéztem 4 DVD-t(a The hurt locker és a Juno nagyon tetszett).
Így telt a szombatom.

Vasárnap reggel már jó kedvvel keltem, sokkal jobban voltam. Reggelire sütöttem amerikai palacsintát. Minden összetevő bio volt.
A tésztába(bio liszt, bio tojás...) tettem áfonyát(bio!), majd mikor megsültek az aranybarna palacsinták, leöntöttem őket juharsziruppal(bio!), és nyami-nyami benyomtam őket egy perc alatt.
Reggeli után metrora ültem, irány Brooklyn!!!
Hogy honnan tudod, hogy New Yorkba megérkezett a nyár? Ezerrel nyomják a légkondit a metroban, de olyannyira, hogy pulcsit és sálat kell felvennem. Gyogyó, nem?
A Q-metroval mentem Brooklynba. Ahogy távolodtam Manhattan-től, egyre kevesebb lett a fehér, és egyre több lett a színes bőrű utas. Közel egy óra alatt értem Coney Island-re.

Coney Island
Homokos tengerpart New York(Brooklyn) déli részén, ahol van egy vidámpark is.
Coney Islandre régen ráragasztották a "világ legnagyobb játszótere" nevet.
Mára nagyon leromlott a hely, de egy New York-i azt mesélte, hamarosan elkezdik rendbe tenni az egészet.

Képzeljetek el egy nagyon régi, lepukkant vidámparkot a tengerparton, amit ma is teljesen ellepnek a helyiek. A játékok, masinák még ma is működnek, és az eladók hangosan hívogatják az embereket, hogy az ő pultjuknál játssz célba lövőset, stb.
Nagyon klassz a hangulata az egésznek. Fülig érő mosollyal jártam be a területet :).

Egy család helyet keres a zsúfolt parton

No comment...

Délután visszametróztam Manhattan-be. Hazaugrottam, hogy folytassam a reggel megkezdett palacsinta evést, majd nem sokkal később találkoztam Zsófival, elmentünk cipőt nézni. A pasim több sms-t is küldött, hogy megkérdezze élek-e még, tehet-e értem bármit is. Amíg Zsófi cipőt próbált, Papissal telefonon megbeszéltük, hogy nemsokára találkozunk.
Két óra múlva már a Times Squaren voltam miniszoknyában, és vártam Papisra, aki néhány perc múlva bukkant elő a nagy tömegből. Vele volt a legjobb haverja Wumi, és az annak éppen aktuális barátnője :).
Beültünk moziba. A Sex and the City II. filmet néztük meg. Nagyon vicces volt, hogy a két srác(Papis és Wumi), akik egymás mellett ültek, folyton csevegtek a film részleteiről. Következtetés: nem igaz, hogy ez a film csak csajoknak szórakoztató.
Este 11 óra lehetett mikor vége lett. Ezek után nem haza, hanem a barátomhoz mentem Bronx-ba. Hajnali háromkor arra keltem, hogy valami fáj, és nem tudom kinyitni a számat. Diagnózis: szájzár. Gyorsan végigpörgettem az agyamban a suliban tanultakat, mindenféle szörnyűség eszembe jutott.
Még órák múlva is csak alig tudtam kinyitni a számat, majd szépen lassan kitornáztattam az izmokat, és végül sikerült. Később fogmosás közben jöttem rá, hogy be van gyulladva az éppen növekvő bölcsesség fogam, és az volt a ludas...
Tehát torokgyulladás, arcüreggyulladás, kötőhártya gyulladás, pericoronitis..... már csak nevetek.
Hát igen. Most már bármi jöhet még, már úgyis mindegy nekem :).

Hétfőn délelőtt (Memorial Day, munkaszüneti nap) Papissal bejöttünk Manhattan-be, mert már nagyon régen szeretett volna új órát venni. Most végre sikerrel jártunk, megtaláltuk neki a tökéleteset a Macy'sben :).

Ezek után elváltam tőle, mert megbeszéltem Zsófival, hogy délután elmegyünk Queensbe, és megnézzük a Corona Park-ban a földgömb szobrot (Unisphere), ami eléggé híres. Közben Csilli is visszaért New Jersey-ből, ahová azért ment, hogy meglátogassa DC. Dórit, aki egy hétvégére utazott oda a családjával házcserére (na remélem ezt értitek). Tehát Zsófival és Csillivel együtt, hárman mentünk Queensbe az N-metroval.

Queens
Mikor megérkeztünk, beültünk egy étterembe, ahol röhejesen olcsóak voltak az árak Manhattan után. Mondtam is a csajoknak, hogy mostantól lehet a külvárosokban ( Brookly, Queens, The Bronx, Staten Island) fogok enni :) . Metroval oda lehet jutni 20-30 perc alatt.

A környék és az étterem tele volt mexikóiakkal, biztosan egy Queens-i mexikói negyedben voltunk. Csilli ehhez hűen gvacamolét (avokádószósz) rendelt. Zsófi és én gyerekmenüt kértünk(sültkrumpli sajtrudacskákkal), amit alig bírtunk megenni. Amerikai adag :).

Ezek után a noteszembe rajzolt térkép segítségével eljutottunk a Corona Park-ba, ahol megnéztük a híres Unisphere szobrot. A földgömb egy szökőkút közepén áll, amit sajnos éppen restauráltak, így az nem működött :( . Emiatt csalódott voltam egy kicsit, de igazából a fellövellő vízsugarak nélkül is klassz látvány volt a Unisphere.


Highline Park, Chelsea Market
A hét Memorial Day miatt csak kedden kezdődött el. Reggel 7kor pizsiben lementem a konyhába, hogy készítsek egy teát, de a sok idegen ember láttán inkább visszaspuriztam az emeletre. Forgatás!!!
Anyuka vitte 8-kor a kisfiút, én vittem 9-kor a kislányt suliba. Utána már szóba se jöhetett, hogy visszajöjjek a studioba. Megreggeliztem az imádott Whole Foods Marketben, majd "kirándulni" indultam, hiszen sok minden vár még felfedezésre New Yorkban.
Ma délelőtt két hely címét írtam fel a noteszembe: Highline Park, Chelsea Market.
Ezek tőlem kb. 15 percre(metroval) vannak, még sosem láttam őket, de már hónapok óta tervezem.

Highline Park
A 10 és 11 Avenue(Sugárút) között fekszik, és a 12. utcától a 33-ig terjed. A jelenleg sétálható szakasz a 16-21 utcáig van, a többit része még nincsen készen(ezt saját tapasztalatból írom).
Na ez is egy olyan hely, amit otthon biztosan nem találsz, ezért ha New Yorkba jössz, menj el ide egy sétára, ülj le egy padra, és edd meg a becsomagolt reggelidet a napfényben.
Régen magas vasút volt, majd megszűnt működni, és benőtte a gaz. Ekkor jött az ötlet, hogy csináljanak belőle parkot. Így a már nem működő magas vasút sínjeit parkosították(2008). Biztosan nem könnyű elképzelni.


Magas-szinti parkséta után ismét a földre ereszkedtem :) , majd bementem a Chelsea Marketbe(9-10th Ave és 15-16th Street-ek között). Ez is baromi jó hely!!! Minden fajta csokit és cukrot árulnak, a zöldségek láttán pedig China townban éreztem magamat, mert sok volt, amiről gőzöm sem volt mi az.


50, 65, 74
Szerdán is kirándulni akartam, de végül csak a Central Parkba mentem könyvet olvasni.

Még hónapokkal ezelőtt Dóri neten rendelte nekem a Princess című könyvet, ami már az eddig elolvasott 10 oldal alapján is nagyon izgalmas. Ráadásul Dórinak köszönöm a kis szótárat, amit Csilli révén juttatott el nekem :).
Fel is hívtam Dórit a Central Parkból, hogy megköszönjem neki a kölcsönadott kis szótárat, és hallottam a háttérben, hogy ott sikoltozik a 3 hiperaktív kölyök akikre vigyáz. Mondtam Dórinak, hogy én meg a Central Parkban napozom, amire ő csak annyit mondott: "Kapd be Evita!" :)
De ha minden jól megy, találkozunk még mielőtt haza nem mennék, aztán utána legközelebb már csak Budapesten. Wow... olyan hihetetlen. Már azokon a napokon jár az eszem, amiket otthon fogok tölteni sulikezdés előtt.
Kinga, egyik egyetemi csoporttársam egy nappal ezelőtt írta, hogy már csak egy vizsgájuk van hátra.
Nahát, még én itt pocoltam az USA-ban, ők befejezték a fogorvosit. Ettől azért van egy kis lelkiismeretfurdalásom. Szóval tényleg ideje már hazamennem és felkötni a nadrágomat, visszatérni a való világba, és csinálni valami értelmeset. Itt kint lenni szép és jó, és cseppet sem haszontalan, sőt, olyan lépés volt kijönni, amit sosem fogok megbánni, és az itt szerzett tapasztalatok megérték egy év "elfecsérlését", hiszen életre szólóak, de azért augusztus 16-án tényleg ideje lesz hazamenni és szeptembertől visszatérni az iskolapadba.
Hát igen, attól kezdve sosem lesz olyan, hogy délelőtt munkaidőben a Central Parkban olvasok egy jó könyvet :).

50 nap múlva indulok a barátommal Kaliforniába, 65 nap múlva találkozom a családommal, 74 nap múlva megyek haza,
Ja és holnap pedig megyek a Niagara-vízeséshez :).