A hétvégém

Egy zsidó ünnep miatt a kislánynak szerdán és csütörtökön nem volt sulija, aminek az lett a következménye, hogy mind két nap dolgoztam reggeltől(08.00) estig(23.30 és 20.00).
Tehát jóval túlléptem a szabályokban leírt az au-pair napi maximum 10 órát dolgozhat, egy héten pedig maximum 45 órát. Egyébként nincs okom panaszra, mert sosem szoktam ledolgozni a napi 10 és heti 45 órát. A probléma csak ott van, ha összejön két nap reggeltől-estig való munka, mert akkor pl. zuhanyozni sem tudok két napig...
Erre a host családom is gondolt, mert az apuka csütörtök reggel 7-kor bekopogott a szobámba, hogy szóljon, ha zuhanyozni akarok most menjek, mert pár perc múlva itt lesznek az emberek, korán kezdődik a forgatás. Ugye én a lenti fürdőszobát használom, ami a stúdióhoz tartozik, azaz ha forgatás van, nem tudom használni. A fentit nem használhatom, mert az a családé. Egyszer zuhanyoztam ott, szóltak is utána, hogy én a lentit használjam, az az enyém. Oké, úgy lesz. Csak ugye a lentit néha nem lehet használni, de sebaj. Mert én büdösen is szép vagyok :).
Még hónapokkal ezelőtt fordult elő, mikor egész napra kizártak a házból, hogy pont az utcánkban sétáltam, mikor nagyon kellett pisilni, így hazajöttem. Bejöttem a házba, be a fürdőszobába. Mégis csak jobb itthon, mint a McDonalds-ban :). Nem?
Mikor kijöttem 1,5 perc múlva a fürdőszobából, a nagyi(éppen itt volt Párizsból) és az apuka összeráncolt homlokával találtam szembe magamat, és a nagyi rá is kezdte: "Mi az, hogy használod a fürdőszobát, mikor éppen forgatás van és az embereknek is kellhet?!"
Na kész... ettől a perctől utáltam a nagyit. Nem akartam mondani, de ő is éppen otthon volt, teljesen láb alatt, és biztos vagyok benne, hogy ő is használta a mellékhelyiséget néha.
Aki hülye, az hülye. Nem lehet rajta segíteni.

Tehát szerda és csütörtök után már elegem volt a világból, de aztán jött a megmentő péntek délelőtt, amikor is szabad voltam. El is mentem reggelizni a Whole Foods Marketbe, mert az ennivaló nagyon jó, és le lehet ülni az emeleten megenni amit vettél, ahonnan nagyon szép a kilátás a Union Squarere.

Reggelizés közben kilátás a Union Squarere,
leghátul balra az Empire State Building.

Reggelire muffin és joghurt, ez a tökéletes reggeli számomra.
Később benéztem pár üzletbe: Banana Republic, GAP, EXPRESS, Espirit - ezek pont olyan üzletek, ahová egyébként sosem járok, mert elég drága minden, és inkább egy picit idősebb korosztálynak kínálnak ruhákat. A férfi részlegre is szoktam vetni egy pillantást, de csak a poén kedvéért, mert mindig azonnal ki lehet szúrni, hogy melyek azok a cuccok, amiket New York nagy meleg társadalmának terveztek. Rózsaszín színű ing, virág vagy kiscica mintával, egyértelmű... :)
Amit nagyon szeretek New Yorkban, hogy az üzletekben szinte kinyalják a vásárlók seg*ét. Ezzel szemben otthon többször is előfordult, hogy megvető pillantásokat vetett felém az eladó, mert miattam, hogy beléptem az üzletbe, abba kell hagynia a mobiltelefonálást a barátnőjével, vagy a körömreszelést.

Kiemelném New Yorkban a Victoria's Secret-et. Nagyon vásárló-centrikus hely. Belépek, rögtön odajön valaki, hogy segíthet-e, adhat-e tanácsot...
Minden eladónak ott van a centi a nyakába, és azonnal leveszi vele a méreteidet. A próbafülke kb. akkora mint a szobám, és van bent csengő, hogy ha másik méret vagy szín kellene, vagy akár csak tanács, akkor a gombot megnyomva azonnal ott teremjen valaki segíteni neked.

Péntek délután miután felvettem a kölköket a suliból, beraktam őket a legközelebbi játszótérre, ott is maradtunk estig. Én addig útikönyvet olvastam, és befejeztem az augusztusba New Yorkba jövő családom városnézős programjának a tervezését. Wow, ez micsoda mondat volt :).

Este a család a kisfiú sulijának tavaszi-koncertjére ment, és pedig a barátomhoz Bronx-ba.
Szombat reggel bementünk Manhattan-be, benéztünk pár üzletbe, nacit kerestünk a páromnak, majd délután elmentünk a MOMA-ba (Museum of Modern Art). Még sosem voltam, de már hónapok óta tervezek elmenni, csak mivel a barátomnak ingyen belépése van(és engem is be tud vinni), így nem akartam korábban egyedül elmenni.
Állítólag ez a múzeum New York number one(legeslegjobb) múzeuma.

Első utunk a 6. emeletre vezetett, mert élő emberek voltak kiállítva, meztelenül. Kb. 10 emberke volt, főleg nők, és néhányan tényleg nem viseltek semmit. A legérdekesebb az volt, mikor egy lány feküdt az asztalon, és egy csontváz volt ráfektetve a testére, és ahogyan a lány lélegzett, vele együtt mozgott a csontváz is. Ha jól olvastam a leírást, akkor ez a "szobor" arról szól, hogy a lány szembesül saját halálával... vagy valami hasonló :).
Több video is volt a teremben, meztelen emberek csináltak érdekes dolgokat. Mint pl. egy nagyon nagy keblű nő a cicijeit simogatta, egy másikon pedig nők futkároztak egy mezőn zuhogó esőben, időnként lefeküdtek a fűre, és az égnek mutatták a *****jukat, hogy ráessen az eső. Közben sikítoztak. Aztán olyan is volt, ahol több férfi feküdt hassal a földön és szeretkezést imitáltak a fűvel.
A részleg érdekes volt, mert új volt, még sosem láttam hasonlót, de mikor kijöttem, nagyon furcsán éreztem magamat. Szerintem inkább visszataszítóak voltak a látottak, mint művésziek.
Az a részleg viszont nagyon tetszett, ahol Picasso, Van Gogh és más híres festők művei voltak kiállítva. A fényképeket feltöltöttem az albumok közé:
http://picasaweb.google.com/eva.tokai
Ezen a napon egy halom képet készítettem a barátomról. Napokkal korábban szólt, hogy majd hozzam a gépemet, mert kéne pár kép róla...

Szombaton múzeumozás és fényképezgetés után elmentünk egy Mexikói étteremben, amit már többször emlegetett Papis, hogy feltétlen ki kéne próbálni.
Nem tudtam rá nemet mondani, mert rajongok a mexikói konyháért.

Megrendeltük a vacsit, be is csomagoltattuk, mert ugye sokkal kényelmesebb otthon, ágyban enni. Így is lett.
A guacamole (avokádókrém) olyan finom volt, mint amilyet Mexikóban ettünk Csillivel.

Vasárnap korán kellett kelnem. Suliba kellett mennem, ami Manhattan déli részén van. Az óra 10-kor kezdődik.
Bronx-tól nagyon messze van Manhattan déli része. Ha azonnal jön a metro, és az szerencsémre express(gyors járat, azaz nem áll meg mindenhol), majd amikor átszállok a 125. utcánál, ott is azonnal jön a metro és szintén express, akkor is minimum egy óra alatt érek be a suliba.
Mikor felébredtem jutott eszembe, hogy mára prezentációt kell csinálnom. Felébresztettem a még alvó pasimat, és a segítségével egy óra alatt készen is lett a házi dolgozat. Persze így egy órával később indultam suliba, és egy órával később érkeztem meg. Amint beestem a tanterembe közölte a tanár, hogy pont én következem. Gyorsan elhadartam a prezentációt, ennyi is volt.
Az óra, amire járok, amolyan történelemféle óra. A kurzus címe: Niagara Kurzus, méghozzá azért, mert a tanórákon(3 db összesen) a Niagara vízesés, New York és Amerika történelméről oktatnak, a kurzus végén pedig van egy 3 napos túra a Niagara vízeséshez. Hurráá! Tökéletes kurzus au-paireknek, akiket igazából az utazáson kívül semmi sem érdekel.
Suli után hazamentem, megnézem DVD-n az It's complicated című filmet, majd este újra összefutottam a barátommal egy órácskára, mert hívott telefonon, hogy itt van a közelben...

Nos, ennyi történt a hétvégén.
Most hétfő délelőtt van, és már el is kezdtem tervezni a jövő hétvégét. Az azt követő hétvégén pedig megyek a Niagara vízeséshez :). Zsófi is jön, ő is ugyanezt a kurzust végzi.

Mindenkinek szép hetet,
puszik,
Évi

CHICAGO

Sziasztok!
Tegnap késő este értem haza Chicago-ból. Csilli és Zsófi még úton vannak valahol Chicago és New York között, mert hála a biztonságiak lassúságának, a tegnap esti gépet lekésték, és egy későbbivel jönnek haza.
Nos, nézzük a beszámolót:

Pénteken anyuka a megígérthez képest később ért haza, így miután metróval eljutottam az Astoria Blv.-ig, már nem volt időm buszra szállni, így egy éppen taxiba ülő fiatal pártól megkérdeztem, hogy "Sziasztok, Ti is a La Guardia reptérre mentek?" Mondták, hogy igen, és kérésemre megengedték, hogy csatlakozzak hozzájuk. Így végül taxival, egy órával a gép indulása előtt értem a megfelelő terminálhoz. A taxis nem állíthatta meg a taxi-órát, így a házaspár azt mondta, hogy ha nekem is OK, adjak nekik 5 dolcsit. Persze, hogy rendben volt. Örültem, hogy ennyivel megúsztam.
Szegény Zsófinak is késett a host anyukája, így neki is taxival kellett jönnie, de neki jóval többe került.
Ez olyan igazságtalan! Legszívesebben kifizettetném ezeket a költségeket a host szülőkkel, mert az ő be nem tartott ígéretük miatt(hogy hazaértnek időben) kellett taxira pénzt költenünk.

A reptéren azonnal találkoztam Csillivel és Zsófival, akik éppen akkor váltották ki automatából a beszállókártyánkat. Időben a kapuhoz értünk, gépre szálltunk, megérkeztünk Chicago-ba.
Mikor kiszálltunk a gépből, na ki várt minket a kapunál??? Dóri DC.-ből!!!
Úgy örültünk :). Puszi és ölelés a több hete nem látott barátnőnek.

Taxiba be, irány a hotel. Hulla fáradtak voltunk, ágyba dőltünk.
Másnap, ha jól emlékszem 8 körül keltünk. Kinéztünk az ablakon, hát...
...nem volt olyan szép a kilátás mint Mexikóban :) . Türkizkék tenger helyett koszos épületek sötét falai...
Lementünk reggelizni. Mindenkinek volt egy kis kártyája, amin 7-8 étel/ital volt felsorolva(bagel, croissan, tea, kávé, joghurt, péksütemény, friss gyümölcs), és azok közül lehetett hármat választani. Minden ici-pici méretű volt, így egy perc alatt megettük/megittuk a mind a három ételt/italt, és miután visszamentünk fogat mosni a szobánkba, elindultunk felfedezni Chicago-t.

Chicago az USA északkeleti részén, a hatalmas Michigan-tó partján fekszik.
Az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa, hárommillióan lakják.
Gúnyneve a "Windy City", azaz a "Szeles Város", és hogy miért? Mert folyton fúj a szél.
A második ott töltött napon megfájdult tőle a fülem.
A város 1871-ben porig égett, amit az ezek után ideáramló építészek nagyon gyorsan újjáépítettek.
Az építészek a kreativitásukkal kísérleteztek.
Itt épült fel a világ első felhőkarcolója is.

Hogyan képzeljétek el Chicagot? Óriási felhőkarcolók sokasága, melyek a legváltozatosabb formában díszelegnek, és az épületek között egy folyó kacskaringózik, amelyet az azt átívelő hidak sorban felnyílnak, mikor egy nagyobb vitorlás arra jön.
Szerintem Chicago az építészet-rajongók álma. Többször is eszembe jutott, hogy a nővérem, aki Pesten építészmérnöki szakon tanult, biztosan rajongna ezért a városért.






Első Chicago-i sétánkat a Michigan Surárúton tettük meg. Benéztünk pár souvenir boltba, szép képeslapokat kerestünk.
A séta után a Chicago River-en befizettünk egy sétahajókázásra. Ez egy 90 perces túra volt, ami során végigmentünk a folyó legfontosabb szakaszán(bevezetett a város belsejébe, a felhőkarcolók közé), majd kimentünk a Michigan-tóra is. A túra végül a meghirdetett 1,5 óra helyett 2 óráig tartott. Nagyon klassz volt a hajóút, ha valaki megy Chicago-ba, ez az, amit semmiképpen sem szabad kihagyni.

Panoramakép a folyóról

Nyílnak a hidak

Hajókázás után még nézelődtünk a belvárosban, ebédeltünk, majd mivel nagyon fáztam, visszamentünk a hotelbe, ahonnan egy óra pihenés után ismét visszamentünk várost nézni. Felmentünk a világ egyik legmagasabb épületének, a Sears Tower felhőkarcolónak a tetejére, onnan néztük a naplementét. Az épület 422 méter magas, és annyi telefonkábel van benne, ami kétszer is körbeérné a Földet :).

Kilátás Sears Towerről

Este, sötétben megnéztük a Millennium Parkot, majd onnan visszamentünk a hotelbe.
A hotel nem volt valami tiszta, nem kaptunk elég törölközős, leszakadt a törölközőtartó... de azért megfelelt nekünk. Két kisebb franciaágy volt benne, én Zsófival, Csilli Dórival osztozkodott.

Másnap 7-kor keltünk, ismét választottunk 3 dolgot a reggelizős kártyáról, majd miután azt benyomtuk, irány a város. Ma sütött a nap (nem úgy mint tegnap), így óránként levettem valamit. Trikó, pulcsi majd zokni(mert egyébként dupla zokni, dupla nadrág és dupla pulcsi volt rajtam - fázós vagyok).

Ha valaki nézte a Rém rendes család című vígjáték sorozatot, akkor tudja, hogy a sorozat kezdetekor, mikor még a zene megy, mutatnak egy nagy szökőkutat.
Ezt most mi most megnéztük élőben, és rengeteg képet csináltunk. A közelben ülők már rajtunk nevettek. Zsófi és én beállítottuk a fényképezőgépünket, hogy 10 másodpercen múlva készítsen 3 képet(időzítő), és mi ez alatt odafutottunk a már szökőkútnál álló Dórihoz és Csillihez, és így készültek olyan képek, amin mind a négyen rajta vagyunk.

Panoramakép a szökőkútról.
A háttérben Chicago belvárosa látható.

Szökőkút után tettünk egy sétát a hatalmas Michigan-tó partján. Folyton emlékeztetnünk kellett magunkat, hogy "Ez tó, nem tenger!", mert olyan hatalmas volt, és mert kék volt a színe.
Séta közben megnéztük kívülről a Field Múzeumot, John G. Shedd Aquariumot és az Adler Planetáriumot. Nem mentünk be, mert más városokban már láttunk hasonló múzeumokat, így valószínűleg nem mutattak volna újat.

Ezek után elsétáltunk a Grant Park-ba, aminek az északi részén van a már tegnap sötétben meglátogatott Millennium Park. Itt ismét megnéztük a "Bean"-t, azaz a "Babot", mely szobor a jellegzetes alakjáról kapta gúnynevét a helyiektől. Több klassz alkotás is volt a parkban, de nekünk a Bean volt a kedvencünk. Kéne egy Budapestre is :).

Ezek után sétáltunk egyet a belvárosban. A belváros központját a "The Loop"-nak hívják, mely a terület a nevét a körülfogó magasvasút hurokvágányairól kapta. Ami a különleges felhőkarcolók, és a városba betekergő folyó hangulata mellett nagyon tetszett, az az L-nek (Lebegő-nek) hívott magasvasút volt.
Biztosan mindenki előtt ott vannak azok a képek, mikor a Vészhelyzetben a dokik este munka után várnak a vonatra(metrora). Mert ugye a Vészhelyzet is itt, Chicagóban játszódott :) .
Mi is vettünk egy jegyet, és felültünk a metrora, élveztük ahogyan repülünk a föld felett a hatalmas épületek között.



Belváros után irány a chicagói vidámpark, a Navy Pier. Hangulatát az adja, hogy a mólón van.
Dóri és én felültünk a 44 méteres Ferris óráskerékre :). Életem első óriáskerekezése volt :). Tehát mától ezt is kipipálhatom, haha.

Körülbelül este hatra értünk vissza a hotelhez, ahonnan miután felvettük csomagjainkat, a kék metrora szálltunk, és a reptér felé vettük az irányt. A metron találkoztunk egy fiatal magyar sráccal, aki már 6 éve van az USA-ban. Középiskolai cserediákként jött ki, majd itt maradt továbbtanulni. Jövőre végez. Ami nagyon mókás volt, hogy 6 év után, már amerikai akcentussal beszélte a magyart.

Egy órával a gép indulása előtt értünk a reptérre. Rossz jel ugye? Alapelvem, hogy a gép indulása előtt 2 órával érjek ki. De most valahogy ezzel nem foglalkoztunk. Végülis egy kis belföldi járatról van szó, biztosan elérjük.
Csak közben kiderült, hogy nem mindegy hol csekkolunk be, a terminálunk zárva, csak egy másikon keresztül lehet bejutni rá... szépen lassan teltek a percek. Végül miután meg volt a beszállókártyánk, és rájöttünk hová kell menni, már nagyon késő volt, ami nem lett volna baj, ha nem ellenőrzik olyan sokáig a csomagjainkat. Én voltam a sorban elől, utánam Zsófi és Csilli. Hamar átmentem az ellenőrzésen, de a lányoknak találtak valami "gyanúsat" a táskájukban, így várniuk kellett.
Ekkor mondta Csilli, hogy "Évi, te menj a géphez, és szólj, hogy mi is mindjárt jövünk".
Mentem is, vagyis futottam, hiszen 15 perc múlva indult a gép.
Kiabáltam előre, hogy "Excuse me, I am late! (Elnézést, késésben vagyok!)". Aki nem ugrott félre, azon átgázoltam. Sokan utáltak engem aznap :).
Aztán kezdtem kétségbe esni, hiszem csak nem jött az én terminálom. Egyik hosszú folyosó után egy másik hosszú folyosó.
Még mindig csak nyilakat követtem, hogy forduljak erre, majd arra, itt pedig menjek fel...
Még a mozgó járdákon is futottam. Éreztem, hogy a fejem már vörös, a mellkasom meg szorít, és akkor még fel kell futni egy mozgólépcsőn. ÁÁááááá.
Végül beestem a C26 kapuhoz, ahol fejcsóválva néztek rám, hogy késtem, és ejnye-bejnye, de rohanjak a gépre. Közölték, hogy a táskámat(kézi poggyász) már nem vihetem fel, mert tele a gép poggyásztartója. Közben kivették a kezemből és tettek rá egy bilétát a nevemmel. Szomorúan néztem a csomagom után, de végiggondoltam, hogy végülis csak ruha meg cipő van benne. Minden értékes, fényképezőgép, aksik, töltők, lakáskulcs, telefon... az nálam van a válltáskámon. Mondtam az ott lévő reptéri dolgozóknak, hogy két barátom azonnal jön, várjanak még rájuk, itt lesznek mindjárt. Erre közölték, hogy várnak még egy percet rájuk, de ha én most nem szállok föl a gépre, akkor engem is visszatartanak. Na oké, gépre felszálltak, közben mondtam még nekik, hogy azonnal jönnek...de a válasz csak ugynaz volt, hogy max. egy percet várnak. Felszálltam a gépre, és bíztam abban, hogy egy perc elég lesz a lányoknak. Nem volt elég. Bezárták mögöttem az ajtót, elé tessékeltek engem pár embernek, elültettek a helyemre. Ezek után azokat az embereket ültették le, akik elé az előbb elé tessékeltek. Kiderült, hogy most azokat ültetik le a szabad helyekre, akik lekésték az előző gépet. Ekkor tudtam, hogy Csilliék már biztosan nem fognak ezzel a járattal jönni.
Ablak mellett, a szárny felett ültem. Ilyenkor mindig olyan rémképek jutnak eszembe, hogy ha felrobban a gép szárnya(mert abban van az üzemanyag), akkor tuti én halok meg először :) . Na csap poénból írtam, valójában nem félek a gépeken.
Éjszaka 11-kor szálltam le New Yorkban, rögtön bekapcsoltam a telefont, jött is az SMS Csillitől, hogy egy kora reggeli géppel jönnek majd.
Közben meglett a csomagom, hiszen mint kiderült, betették a gép aljába. Na hurrráá!!!!
Míg buszra vártam a reptéren, hívott Dóri Washington DC.-ből, hogy megérkezett ő is. Sajnáltuk pár percig a gépet lekéső barátnőinket, majd abban maradtunk, hogy igazából pár év múlva, mikor majd emlegetjük a ma történteket, akkor már nagyon vicces lesz az egész :).

Busz, majd metro, ...fél egyre értem haza.
Otthon első utam a fürdőszobába vezetett. Na és mit látok? Hát Monster(a csótány), akit egy hete megöltem és lehúztam a wc-n, visszatért. A kis dög túlélte, hogy múltkor megöltem. Most már nem féltem, hogy ráugrik a papucsomra, és szépen laposra vertem vele. Ismét lehúztam a wc-n, és bízom benne, hogy többé nem támad fel.
:D

Hála Istennek reggel egy gyereket sem kellett suliba vinnem, csak a kislány haját kellett megfésülnöm. Ezek után visszafeküdtem az ágyba, és most blogot írok, Csilli és Zsófi pedig perceken belül landol New Yorkban.

Nos, ilyen volt a mi kis Chicago-i kalandunk :) .
Csillinek, Dórinak és Zsófinak köszönöm a nagyon szórakoztató társaságukat :) .
Nem tudom mikor leszünk így újra együtt, a négy magyar barátnő, de ha máshol már nem, akkor legkésőbb Budapesten találkozunk.

Egyébként ez a hétköznapi nap azért is érdekes még számomra, mert napra pontosan 3 hónap múlva ilyenkor érek haza.
Még 3 hónap az Egyesült Államokban.
Két hét múlva megyek Zsófival a Niagara Vízeséshez, bő két hónap múlva pedig a barátommal Kaliforniába.
Jó kis kalandok lesznek még :).

Szép hetet mindenkinek!
Üdv,
Évi

u.i: Most kaptam az sms-t, hogy Csilli és Zsófi is megérkezett New Yorkba.

Mindenről, sokat. És ha ezt végigolvasod, te egy hős vagy :).

BASEBALL ÜTŐ KONTRA SÁRGA TAXI
A kislányt délután 2.30-kor szoktam felvenni a suliból. Utána van 45 percem arra, hogy a 7. sugárútról átérjek az 1. sugárútra, hogy felvegyem a kisfiút is. Ez az utat minden nap kétszer is megteszem gyalog. Miközben sétálok a 19. utcán, keresztezem a Fifth Avenuet, a Broadwayt, a Park Avenuet, Lexington Avenuet....bla-bla-bla, ez senkit sem érdekel, nem is mondom tovább.
Lényeg a lényeg, hogy sosem unatkozom, mert mindig látok valami érdekeset, vagy belefutok egy-két vicces New York-i emberbe. Szoktam is mondani magamban, "Nagy az Isten állatkertje".
Pár nappal ezelőtt például annak voltam szemtanúja, ahogyan egy öreg bácsi nekiesik egy taxinak baseball ütővel. Annyira muris volt, csak nevetni tudtam. Az öreg azt kiabálta, hogy "Na gyere, gyere, szállj ki a kocsiból, üss meg!"
Szegény taxis próbált a kocsival előre menni, vagy hátra, de az öreg olyan fürge volt, hogy mindig megállította a kocsit. Végül a taxisnak sikerült valahogy elmennie.
Nem tudom mi történhetett az öreg és a taxis között, de számomra az élmény maradandó maradt :).

KALIFORNIAI ÁLOM
Mint tudjátok, az au-pairkedés 12 hónapig tart, de utána még kint maradhatsz egy plusz hónapra az Államokban. Ezt a tizenharmadik hónapot "utazós hónapnak" hívják. Ilyenkor a legtöbb au-pair utazgat pár hétig, attól függően, hogy mennyi pénzt sikerült megspórolnia erre az időszakra.
Az én tervem Kalifornia. Meg szeretném nézni San Francisco-t, Santa Barbara-t, Los Angeles-t, Las Vegas-t és a Grand Canyon-t. Ezek után még elrepülnék Hawaiira, hogy ott töltsek 3 teljes napot(persze az az ami majd elmarad :).

A kaliforniai utat még akkor megálmodtam, mielőtt kijöttem Amerikába.
Innen New Yorkból "olcsó" eljutni Kaliforniába. Az olcsó szót azért tettem idézőjelbe, mert természetesen nem olcsó, de ha azt nézem, mennyibe kerülne Magyarországról ezekre a helyekre eljutni, akkor bizony fényévekkel olcsóbbak New Yorkból menni.
Nézzünk egy példa:
New York - Kalifornia(San Francisco) repjegy: 200 dollár ( = egy heti au-pair fizetésem).
Budapest - Kalifornia(San Francisco) repjegy: 1250 dollár ( azaz hétszer drágább mint New Yorkból).
Ugye most már értitek miért spórolunk, és próbálunk eljutni a legtöbb helyre Amerikán belül?

Már körülbelül két hónappal ezelőtt megvolt a teljes terv. Mivel az én utazós hónapom korábban van, mint a többi magyar lányé(Csilli, DC. Dóri, Zsófi), így nem tudok velük menni. Mikor ők mennek Kaliforniába, én már otthon, az iskolapadban fogok ülni. Az első ember akit megkérdeztem, hogy jönne-e velem, természetesen a barátom volt. Mondta, hogy a terv nagyszerű, jön velem :) .
Már annyira megterveztem mindent, hogy azt is tudtam melyik nap indulok, hol hány napot töltök...stb.

Eleinte 20 napos tervem volt, de a barátom azt mondta, hogy csak 2 hetet tud hiányozni a munkából, és egyébként nekem sem biztos, hogy lett volna pénzem 20 napra, így lerövidítettük az egészet két hétre. Szerintem még ez is szupi. Végigmenni Kalifornián bérelt autóval(vagy busszal)...csodás lenne.
Eljutottunk odáig, hogy elkezdjünk lefoglalni mindent, repjegyek, szállás..stb., és ekkor az utolsó pillanatban a barátom azt mondta, hogy nem jó a terv, túl fárasztó, ő pihenni szeretne. Őt igazából nem is érdekli San Francisco, és Las Vegasba meg a Grand Canyon-ba végképp nem akar menni(politikai okokból). Töltsük inkább a vakációt csak San Diegoban( itt csak napozni és pancsolni lehet) vagy csak Hawaiin(szintén napozás és pancsi), mert ő pihenni szeretne, nem pedig folyton úton lenni.
Na ebben a pillanatban az a megálmodott csodás kép ami hetek óta a fejemben volt, összedőlt.

A következő este otthon nem tudtam aludni. Nem haragudtam a barátomra, viszont borzasztóan nagy csalódottságot éreztem. Nem értettem, miért nem mondta hamarabb, hogy a tervem jó neki. Megértem őt, hogy nagyon fárasztó a munkája, és ha vakáción van, tényleg pihenésre van szüksége. Bankár. Ez a mesterség sok stresszel jár, és komoly szellemi munkával.
Azt is megértem, hogy nem vágyik annyira San Franciscoba vagy Las Vegasba. Ő amerikai, és akkor ugrik el egy hétvégére ezekbe a városokba, amikor csak akar.
Nagyon jellemző amerikai tulajdonság, hogy az itteniek alig kíváncsiak az országukban lévő látványosságokra. Ők inkább Európába vágynak. Egy kaliforniai inkább szeretne Párizsba utazni, mint New Yorkba. Ugye, hogy röhej??? Ez van.

Kérdezte a barátom haragszom-e, mondtam, hogy nem, de ő is értse meg, én most vagyok itt Amerikában, most van időm, lesz elég pénzem, így óriási hiba lenne, ha nem néznék meg minden helyet, amit fontosnak tartok, ahová vágyom. Nem értette meg. Azt mondta, majd visszajövök jövő nyáron, és bepótoljuk azt, ami idén kimaradt. Nos, erre inkább nem kezdtem el neki magyarázni, hogy jövőre, friss diplomás fogorvosként lehet inkább munkát fogok keresni, nem pedig az USA-ban utazgatni. Na mindegy.

Egy napi gondolkodás után elugrottam a barátomhoz, és közöltem vele, hogy ő fontos nekem, de az álmom is, így úgy döntöttem nem változtatok a tervemen, hanem elmegyek nélküle Kaliforniába, és egy helyet sem fogok kihagyni. Ha neki nem tetszik, maradjon.
Egyébként valószínűleg életem legnagyobb kalandja lenne, teljesen egyedül nekivágni egy ilyen útnak. Hostel-ben (diákszállók, olcsók, és legtöbbször a város központjában vannak) szállnék meg, ahol rengeteg egyedül utazó diák van, így rengeteg új embert ismerhetnék meg.

A SRÁCAIM
A host gyerekeim továbbra is tündérek. Valamelyik nap nagyon szigorú voltam velük. Rendet rakattam velük a szobájukban és a játszó szobában is. Nagyon kemény voltam. Ott ültem a szoba közepén, és mondtam, hogy ezt tedd ide, azt pedig oda, majd csináld meg ez, majd azt...
Addig nem folytathatták a játékot, még mindent a helyükre nem raktak. Végül lelkiismeret furdalásom támadt, és megkérdeztem őket, hogy:
Én: Gyerekek, nagyon szigorú vagyok?
Gyerekek: Nem Éva, nem vagy szigorú.
Én: De szigorú vagyok. És arra vagyok kíváncsi, hogy nem vagyok-e túl kemény veletek.
Gyerekek: Éva, nem vagy szigorú, hanem nagyon vicces vagy. Mindig vicces vagy.

Na puffff... ehhez nincsen hozzáfűznivalóm.

Egy másik nap hangérzékeny forgatás volt az emeleten, és csendben(= ne ordítozzunk) kellett lennünk, de két gyerek nem tudta abbahagyni a sikítva nevetést. Közöltem velük, ha nem hagyják abba, a papírkorona amivel játszanak, kukába fog kerülni. Nem hagyták abba többszöri figyelmeztetés után sem, így a korona landolt a kukában. Mindkettőnek sírásra görbült a szája. Mondtam nekik, hogy ne csodálkozzanak a történteken, hiszen én figyelmeztettem őket. Kérdeztem őket, hogy ugye igazam van? A kislány odaállt elém, és azt mondta: Éva, igazad van, és kérlek ne haragudj, én nagyon szeretlek.
Csiribú-csiribá....kőszívem meglágyult, kihalásztam nekik a koronát a kukából, és a továbbiakban csendben játszottak vele tovább. A következő alkalommal elég volt egyszer elmondanom, hogy legyenek csendesebbek...


És hogy csak a host szülőkről is beszámoljak:
Továbbra is minden oké. Mióta visszajöttek Mexikóból(mert ők is voltak), egyfolytában normálisak. Az apuka teljesen felhagyott a beszólásokkal, sőt, állandóan viccelődik.
Néha úgy viselkedik velem, mint ha a haverja lennék. Valószínűleg azért, mert jól veszem a poénjait, és ezt értékeli.
Az anyuci szokás szerint kicsit lökött, de ez állítólag természetes minden host anyukánál, így elnézem neki :). A pénzemet megint csak a következő héten, csütörtökön kapom meg, de akkor legalább már megkapom az e hetit is. Szóval úgy ahogy OK.
A mama egyébként túl sokat dolgozik, így nem csoda, hogy stresszes, és képtelen lazítani. Sajnálom szegényt.

MIJE VAN A LÁNYOKNAK
Nem tudom mennyire voltatok 5 évesen felvilágosítva, de én akkor már majdnem mindent tudtam. A host gyerekeim, akik 5 és 7 évesek is igen tájékozottak. Például azt is tudják, hogy a mama hasában van a petesejt, a papa heréjében a spermium, és amikor azok találkoznak, abból lesz az embrió. Persze azt még nem kérdezték meg, hogy hogyan találkoznak...
Remélem tőlem nem is fogják, hanem majd az anyjukról. Persze én is elmondhatnám nekik mi zajlik a hálószobában, de ahhoz szerintem még túl kicsik, és a szüleik joga ezt elmondani.

A játszótéren a kislánnyal a mosdóban voltunk. Éppen a nadrágját húzta föl, mikor belépett az egyik osztálytársa. Öt éves kisfiú. Mondtam neki, hogy legyen szíves menjen ki, mert a kislány még öltözik. Erre a kisfiú nevetni kezdett, és mondta, hogy ő látta már a lányok péniszét. Ettől lefagytam, majd néhány másodpercnyi "adásszünet" után közöltem a kisfiúval, hogy a lányoknak nincsen pénisze, hanem puncijuk van. A kisfiú ezen csak röhögött, hogy ez nem igaz, ő tudja, hogy a lányoknak is péniszük van, csak kisebb.
Ezek után elgondolkodtam azon, hogy szóljak-e az anyjának, hogy a gyereke nem tudja kinek mije van... de végül úgy döntöttem, hogy a felvilágosítás nem az én gondom, a gyerek meg majd meg tudja egyszer az igazat.

Ugyan ezen a napon mikor a két törpével hazafelé tartottunk, telefonon hívott a barátom. Kérdezték a picik, hogy kivel beszéltem. Mondtam nekik, hogy a pasimmal. A kisfiú visszakérdezett, hogy nekem van barátom? Ezek után a kislánytól jött a kérdés hogy "Éva neked van bébi a hasadban?(Nem először kérdezi.)
Mondtam neki, hogy nincsen, amire ő azt mondta, bárcsak lenne.
Na pufff... Azt hiszem én és a kislány nem értünk egyet :).
Erre a kis srác kérdezte, hogy férjnél vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Erre a nagyon okos 5 éves kislány beszólt neki, hogy: Persze hogy nincsen férjnél, hiszen nincsen gyűrűje, nézd meg. Megmutattam neki az ujjaimat, ami után nyugtázta, hogy igen, tényleg nincsen gyűrűm, tehát tényleg nem lehetek férjnél.
Röhej, hogy havonta egyszer megkérdezik férjnél vagyok-e, és hogy terhes vagyok-e. :D

YANKEES MECCS
Hajrá Yankees!!!
A Yankees New York nagy baseball csapata. Ha jól tudom, tavaly ők nyertek meg mindent. Vagy valami ilyesmi :).
Öt szembejövő New York-i közül egyen tuti van Yankess baseball sapka, vagy póló :). Kisebb túlzással :).

Csilli kapott két ingyen jegyet a host anyukájától, és elhívott engem magával. Nagyon örültem neki :). Köszi Csilli! I love you! De úgyis tudod :).
Még az au-pair évem elején eldöntöttem, hogy nem fogok úgy hazamenni New Yorkból, hogy nem szurkoltam a Yankeesnek a Yanke Stadionban.
Csilli kiötlötte, hogy venni kéne még jegyet Zsófinak és a barátomnak is, és akkor mind együtt mehetnénk. Így is lett. Én kinéztem neten még két jegyet ugyanabba a szektorba, Zsófi pedig megrendelte őket. A FedEx szállította házhoz. A meccs szombaton(május 1.) egykor kezdődött. Sajnos Zsófi nem tudott eljönni, mert annyira bedagadt a torka, hogy otthon kellett maradnia gyógyulgatni. Annyira sajnálom :( .

Csillivel és a barátommal Bronxban, a stadionnál találkoztunk. Együtt mentünk be, megkerestük a helyünket. Csilli és Papis is elmagyarázta nekem, hogy mi is az értelme a játéknak. Egy európainak a baseball...hogy is mondjam...teljes sötétség, hahaha.
A játék jó volt. Nem egy pörgős játék, de amikor a csapat pontot kapott, egyszerre ugrott fel az egész stadion. A pasim párszor kisodorta a kezemből a fényképezőgépemet :).

Miközben ment a játék, Papis(a barátom) előhozta a kalifornia témát. Ekkor kezébe adtam egy kalendáriumot, minden naphoz oda volt írva, hogy mikor hová megyek. Mondtam neki, hogy ez nekem már fix, nem fogok rajta változtatni, egy helyet sem fogok kihagyni, és biztosan nem fogok rövidíteni az úton. Direkt miatta írtam le mindent naphoz kötve, hogy oda tudjam neki adni, tudjon rajta gondolkodni.
Pár perccel később visszaadta a papírt, amire az volt írva, hogy:
"Nagyon szeretnék a barátnőmmel menni Kaliforniába, és biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legszebb útja."

OXIGÉNT!
New York pár napja elviselhetetlen. Nagyon meleg van, száll a por, tele a levegő pollennel.
Sosem voltam allergiás, de most folyton folyik az orrom. Hú ezt talán nem kellett volna megosztanom veletek :).
Bárcsak egy pár napra elmehetnék valahová máshová, ahol van friss levegő. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg képes lesz holmi szmog legyengíteni. És a legrosszabb, hogy minden áldott nap ez van.
Mikor hétvégenként elmegyek Bronx-ba a barátomhoz, az tiszta felüdülés.

GAME OVER TE KIS CSÓTÁNY!
Hónapok óta van egy óriási nagy csótány a fürdőszobában.
Mikor éjszaka felkapcsolom a lámpát, elkezdett futkosni a földön, majd elbújik valahová.
Nem félek én sem az egértől, kígyótól vagy békától... megfogom és megsimogatom őket, de a csótány az más tészta. Szerintem a legundorítóbb teremtés a földön. Egytől az egytől félek, sosem nyúlnék hozzá. (A pókhoz sem nyúlok hozzá, de attól legalább nem félek.)
Nos, kitaláltam, hogy kivégzem a fürdőszobai szörnyet. Azóta hívom szörnynek(Monster), mióta először megláttam.

A legjobban úgy lehet egy földön futkosó dögöt kinyírni, ha rátaposol :). Nos, ezzel senkinek sem mondtam újat :D.
Az első próbálkozások nem jöttek össze, mert hiába próbáltam rátaposni, végül nem mertem, mert "Mi van ha ráugrik a papucsomra?".
Aztán tegnap végre... sikerült rátaposnom, de csak a felére, le is szakadt a kis Monster potroha. Szépen ráraktam egy kiló WC-papírt, majd azzal a wcbe dobtam és lehúztam. Bye-bey Monster!
Monster halott, Évike pedig végre nyugodtan fésülgetheti a haját a fürdőszobában. Hehehe.


JÖN A CSALÁDOM, MAJD VISZNEK ENGEM IS HAZA
Jön a családom New Yorkba. El sem hiszem :). Milyen klassz lesz! Rég nem láttam őket.
Már megvannak a repülőjegyek is. Nővérem augusztus 6-án jön Kuala Lumpurból(Malájzia), a családom többi tagja(apu,anyu,hugi) pedig egy nappal később, augusztus 7-én érkeznek Magyarországból.
Még aznap felülünk egy buszra, és elmegyünk Washington DC.-be 2 napra, majd utána visszajövünk New Yorkba, és 6 napot fogunk itt eltölteni.
Nekem ez lesz az utolsó hetem. Kiráz a hideg, most, hogy írom ezeket a sorokat.
Nem csak a családom repül haza augusztus 16-án, hanem én is. Már megvan a repülőjegyem.
Indulás New Yorkból aug. 16-án délután 4-kor :( , érkezés Budapestre másnap reggel 8.40-kor :) . És aztán irány egy kisbolt kakaós csigáért :).
Egyébként nem egy géppel megyünk haza. A családom két órával később érkezik majd vissza Magyarországra.

LEFOGLALTAM, ELDŐLT A VAKÁCIÓ, IRÁNY KALIFORNIA!
Igazából ezt a bejegyzést több mint egy héttel ezelőtt kezdtem el írni.
Így, az elején írtakhoz képest, már vannak fejlemények.
Először is... eldöntöttem, hogy biztosan nem megyek Hawaii-ra.
Már voltam Mexikóban, és valószínűleg Hawaiin ugyanazt látnám(szép tenger, őserdő...stb.). Hawaii-ra majd akkor fogok elmenni, ha legalább egy hetem, és több pénzem lesz rá, mint most van. Sajnos 3 nap alatt nem látnék sokat, és azért a kevésért viszont nem szeretnék repjegyet fizetni.
Viszont, hogy kárpótolva legyek, Hawaii helyett megyek San Diegoba :) . Hát nem észveszejtő???
Na és ezzel a cserével 500 dollárt spórolok a repjegyek árán(hurrá!).

Miután ezt jól megfontoltam, nekiálltam cselekedni is. Tegnapelőtt lefoglaltam 3 repjegyet :).
New York - San Francisco, San Diego - Las Vegas, Las Vegas - New York. Indulás július 24-én, érkezés vissza New Yorkba augusztus 5-én.
Áááááááááááááá, én most olyan boldog vagyok :). El sem tudjátok képzelni.
Remélem senkiben sem keltek irigységet, de ha mégis, azt üzenem, hogy "Gyere ki au-pairnak, és akkor utánunk tudod csinálni!".

Nagyon sajnálom, hogy olyan sokan irigyek és rosszindulatúak lesznek a blog olvasása során.
Ez mindig elszomorít.
A blogomat egy nagy élménybeszámolónak szántam.
Mikor még én otthonról olvastam mások blogjait, azok rám ösztönzően hatottak. Együtt örültem az au-pairekkel, és arra gondoltam, hogy "Húúú, ez nekem is menni fog."
És igen, igazam volt, mert most New Yorkban élek, és már biztos, hogy július végén megyek Kaliforniába :). És most nagyon emelkedett a hangulatom, és happy vagyok.
Az sem számít, hogy a napok óta tartó 23-30 fok leesett 8-13 fokra, és folyton esik odakint.
A spórolás nagyon jól megy, hiszen lényegében semmire sem költök(azt leszámítva, hogy néha veszek a pasimnak vacsit, mert a közelemben van az a bolt, ahol a kedvenc salátáját és sütijét lehet kapni :) ).
Egyébként ma délután felhívott telefonon, hogy biztosan jön velem Kaliforniába. Támogatja a tervemet, kivéve az utolsó két napot, mert Arizona Államba politikai okokból(áááá, ne mááár!) nem hajlandó belépni, mert azok csúnyán bánnak a bevándorló mexikóikkal. Tehát Las Vegasban(bár ez Nevada) és a Grand Canyonba(Arizona) valószínűleg egyedül megyek. Who cares? :)
Holnap este munka után megyek Bronxba, hogy megbeszéljük a foglalásokat. Jupííí :).

ÚJ KONYHA ÉS NAPPALI
Ó bárcsak látnátok, hogy mi folyik most itthon a stúdióban.
Egyik nap, mikor hazaértem, nem akartam hinni a szememnek. Felépítettek egy csodaszép konyhát a stúdióban(vagyis 3 napon keresztül építették a designerek).
Ez azért meglepő, mert ez egy green screenes stúdió, azaz nem igazán szoktak díszletet felépíteni, mert azt inkább egyszerűen csak a film mögé teszik egy számítógépes trükkel.
Host apukám mondta, hogy menjek föl vele a másik stúdióba is, mert ott pedig egy egész nappali van. Igen, tényleg az volt. Hihetetlen, ahogyan bevarázsolnak egy "házba" egy másik "házat".
Korábban írtam, hogy kisbaba casting (válogatás) volt. Nos, azóta meg is találták a megfelelő kisbabát és anyukáját, és velük fognak egy bizonyos márkájú babyételnek reklámot forgatni. Vagyis pontosabban ma volt a forgatás a fölső stúdióban(a nappaliban), és holnap lesz idelent(a konyhában), és ha nem fogok túl sokáig elidőzni a gymben, akkor majd belenézek a munkálatokba :).


És még csak annyit, hogy három nap múlva Csilli, Zsófi, (DC.)Dóri és én megyünk Chicago-ba.
Can you belive it?
Nice au-pair life :).

Megjegyzésekre válaszolok

Ákosnak, Juditnak és (Kuala Lumpur) Dórinak.

Az előző bejegyzésemre érkező hozzászólásokra reagálnék.
Először is, köszi őket :).
Igazak, őszinték, elgondolkodtatóak.
Válaszom túl hosszú lett, így bejegyzést csináltam belőle.

Szeretném leírni, hogy hogyan élem meg a kint létet, és közben válaszolok Ákosnak, Juditnak és (Kuala Lumpur)Dórinak:
Otthon fogorvosin tanultam(még nem fejeztem be, egy év van hátra). Suli mellett dolgoztam is. Kicsit kezdett sok lenni, úgy éreztem nem "élek" eleget. Nincs időm olyan dolgokra, amikre az én korombelieknek általában van. Több bulit, kalandot, világlátást akartam. Úgy gondoltam, ha végzek az egyetemen, jön a mókuskerék, indul a nagy hajtás. Munkahely, páciensek, rezidensképzés....
Ez mind szép és jó, tudom, hogy szeretni fogom ha benne leszek. Ezt az utat én választottam, és nem bántam meg. Soha nem is fogom.

De! Egy éve rám jött egy érzés:
" MINDJÁRT VÉGZŐS LESZEK AZ EGYETEMEN. MÉG MI ELŐTT BELÉPEK A NAGYBETŰS ÉLETBE, KÉNE EGY HATALMAS, ÉLETRE SZÓLÓ KALAND." Azt hiszem ez a mondat volt a válaszom azoknak a kérdésére, akik azt kérdezték, hogy "Tulajdonképpen te miért is mégy ki egy évvel az egyetem vége előtt au-pairnak Amerikába?"

Azért választottam Amerikát, mert angolul beszélnek, és itt még sosem voltam. New Yorkba évek óta vágytam, mert sokat olvastam róla, és kíváncsi lettem miért hívják olyan sokan a "világ fővárosának".
Miért pont au-pair munkát választottam? Mert ezt találtam a legkönnyebbnek. Egy amerikai családnál élhetek(= biztonság, ami nagyon fontos), a munka nem lesz nehéz, hiszen néhány gyerekre odafigyelni, hogy ne gyújtsák magukra a házat, nem lehet nagy dolog(azóta ezt máshogy gondolom, hehehe).

Mondtam a szüleimnek, hogy csak akkor fogok kimenni au-pairkedni menni, ha nagyon jó családot találok(minimum 3 évesek a kölykök, és maximum 2-3 van belőlük), és ha a család nagyon jó helyen lakik(New Yorkban, vagy egy másik óceánparti nagyvárosban). Ha ez nem jön össze, nem fogok menni. Nem leszek hülye saját magamat szívatni 5 gyerekkel egy isten háta mögötti amerikai farmon. Azért ettől én sokkal okosabb vagyok :) .

Sikerült, kint vagyok. Sosem fogom megbánni, hogy belevágtam, mert rengeteget ad ez az év.

Mi lesz ha hazamegyek?
Igen ÁKOS, lesz sírás, lesz depi, de reméljük nem sokáig.
Igen JUDIT, nagyon pörgős lány vagyok, és nagy igazság van abban, hogy minden személyiség függő, de lehet, hogy az én személyiségem is le lesz győzve. Vagy mégsem? Majd meglátjuk. A próféta szóljon belőled, és ne legyek majd depis :).

Amit már most érzek... most, hogy megvan a hazafelé szóló repjegyem, minden nap, és egyre többet gondolok arra, hogy mi lesz majd otthon, milyen lesz majd New York után.

Hogy hány zsepi fogok elhasználni a hazafelé tartó gépen, még nem tudom megmondani :).
És persze mosoly is lesz az arcomon. Miért? Hát mert megyek HAZA!!!
Augusztus 17-én reggel 8.40-kor száll le a gépem Budapest- Ferihegyen. Már elterveztem, hogy kakaós csigát fogok reggelizni. És milyen jó lesz újra "osztani az észt" a pácienseknek az egyetemen. És milyen jó lesz 3 nappal hazatértem után megnézni az augusztus 20-i tűzijátékot a Batthyány Térről :).
Persze közben óriási űr lesz a szívemben. Valami nyomni fogja a mellkasomat, hogy "és hol van New York? Nem kaphatnám vissza? Nem lehetne idehozni?"
(Most mosolygok.)

ÁKOS,
Még mielőtt kijöttem, keresztanyám ezt mondta: " Miután visszajöttél, már csak egy szép álom lesz az egész."
Tudom, hogy igaza van. És mivel tudom, fel leszek rá készülve.

DÓRI,
Persze, hogy tudod, milyen külföldön élni, miután gyerek korod óta folyton költözöl. Franciaország, majd Anglia, Spanyolország, újra Anglia, most pedig Malajzia...kihagytam valamit :) ?
Nagy igazság van a hozzászólásban, amit írtál. Az álomnak vége lesz, de azok a tapasztalatok, amiket csak külföldön élés során lehet megtapasztalni, soha senki el nem veszi. Az enyémek, és azt kezdek velük, amit csak jónak látok.
Könnyű kimenni Amerikába au-pairnek. Bárki megteheti. A kérdés az, hogy ki hogyan használja ki az au-pair évét, és utána mikor hazatért, hogyan kamatoztatja a kint tanultakat.

JUDIT és DÓRI,
Nekem is nagyon pozitívak a tapasztalataim a tekintetben, hogy hogyan fogadnak Amerikában, mint külföldit.
Először is: Olyan nincsen, hogy amerikai!!! Itt mindenki származik valahonnan, és mindenki tudja is, hogy honnan , mindig mondják is, és büszkék rá.
Amikor kérdésükre az válaszolom, hogy én magyar vagyok, minden másodiknak ez a reakciója:
"Nahát, hogy ez mennyire klassz! Az én nagyapám/nagymamám/szomszédom/legjobb barátom/férjem is Magyarországról származik."

És igen, itt az ember jobban büszke lehet arra, hogy magyar, mint bárhol máshol. Mert ezek a New York-i emberek olyan nép, ahol annál menőbb vagy, minél érdekesebb/messzibb helyről származol :).
Persze ez csakis New York. Nem ismerem én az igazi, nagy Amerikát :). Tudom, jobb is. Ugye ÁKOS :) ?

ÁKOS, én azért vagyok szerencsés, mert nem azért jöttem ki Amerikába, mert " otthon már semmi sem volt számomra, talán Amerikában szerencsét találok". És nem azért fogok hazamenni, mert "nem jött össze semmi, csalódás volt az egész".

Azért jöttem ki, mert kalandra vágytam. Megkaptam.
Azért megyek haza, mert otthon dolgom van, vár a suli, majd minden más, ami az után jön.
Nincsenek olyan terveim, hogy majd visszajövök munkát találni. Budapesten szeretnék dolgozni, de ha nagyon alulfizetnek, akkor esetleg egy másik európai országban(nem Amerikában!!!) szerencsét próbálok, de csak pár évig, míg összeszedem magamat. Most pillanatnyilag ezt gondolom. Persze majd változik.
Ha változik a környezet, az embert körülvevő baráti kör, és új pofonokat kapsz az élettől, akkor attól változik maga az ember is. Majd lesz valami.

A lényeg, hogy hozd ki magadból a maximumot, majd elégedj meg azzal. Ne legyenek elérhetetlen céljaid, mert akkor sosem leszel boldog.

ÁKOS, JUDIT és DÓRI, köszönöm a hozzászólásaitokat az előző bejegyzésemhez. Máskor is írjatok!

Üdv,
Évi

u.i: Már a következő bejegyzést is megírtam, a yankees videot előzetesként itt megnézhetitek:

Let's go Yankees!!! from Eva T on Vimeo.

Itt lakom látod, ez az a ház.

Hahaha, remélem néhányotoknak ismerős a bejegyzés címe :). Amikor még kislány voltam, és rendkívül szerettem a rock zenét, akkor nagy kedvencem volt ez a hazai rock banda :).
Régi szép idők :).

Ígértem, hogy csinálok videot a házról. Ezt az ígéretemet nem tudom betartani, mert a saját eszem azt súgja, és mások is azt tanácsolták, hogy jobb nem körbemenni és videot készíteni egy olyan házban, ami be van kamerázva. Így video helyett felteszem ide a honlap elérhetőségét, ahol láthattok kis videokat, képeket, a studio klienslistáját..stb.
Honlap megnyitása

A host apukám színész, rendező, producer. Saját stúdiója van. A ház Manhattanban, a Union Square közelében van, több emeletes, tele stúdiókkal. A host apukámnak kettő studioja van, egy a második emeleten, egy pedig a harmadikor. A második emeleti stúdióban van egy nagy galéria, itt lakik a család, itt van az én szobám is. Csak az én szobámon van ablak, de az se a szabadba, hanem a studioba néz bele.

Kilátás a szobámból
(green screen)

Amikor forgatás van, nem lehetünk otthont, fönt a galérián. Ilyenkor a picikkel csak este a forgatás után jövünk haza. A host apukám mindig küld sms-t, hogy kb. mikorra végeznek. Ha nagyon sokára, akkor néha elmegyünk a nagyihoz, vagy beülünk egy étterembe vacsizni. Kb. este 7-8kor szoktak végezni a forgatással, de előfordult már, hogy este fél10-kor.
Azért nem tudunk filmezés alatt itthon lenni, mert a galériára csak úgy lehet feljutni, hogy át kell menni a stúdión, amit ugye forgatás alatt nem lehet kivitelezni.
Szerencsére van egy kis csapóajtóféleség a bejáratnál, amin fel lehet jutni a galériára, ha fölmászok létrán. Ezért én néha a szobámban tudok lenni forgatás alatt. Persze nagyon csendben kell lennem. Nem csöröghet a mobilom, nem tüsszenthetek, nem skypeolhatok...
Hála Istennek a második szinti studioban ritkán van forgatás(filming/shooting). Fönt, a harmadik emeleten nagyon gyakran. Ahol mi lakunk, az egy pici studio, a fenti már sokkal nagyobb.

Múlt héten pont a szobámban neteztem, mikor hallottam, hogy óriási a sürgés forgás lent. Később pedig kisbabasírás...
Rájöttem, hogy kisbaba casting van. Egy babareklámhoz kerestek kisbabákat. Ez úgy nézett ki, hogy 10 percenként jött egy anyuka a bébijével, leültették őket egy székre(spéci háttér és megvilágítás), fényképezték a kisbabát, és kérdezgették az anyukát, hogy pl. mennyi idős a pici, hányadik gyerek..stb.
Egy másik nap valami reklámot forgattak. Cirkusz jelmezbe voltak felöltözve a színészek, és vicces dolgokat mondtak a kamerába. Nagyon szórakoztató volt.

Filmezés alatt a legtöbbször elhangzó szavak a: Action! ; Cut! ; Perfect!
Na és persze folyton hallani a csapónak a kattogását.

A feltöltött képen látható óriási nagy zöld ponyva a green screen. Ennek az a lényege, hogy mikor elkészült egy felvétel, aminek a hátterében ez a nagy zöld ponyva van, később ki tudják cserélni másra.
Pl. a minap láttam a TV-ben, hogy hogyan forgatták a Karib-tenger kalózait. Nem volt ott se tenger, se égbolt, hanem egy hatalmas green screenes stúdióban vették fel a jeleneteket, és végül a zöld hátteret egy számítógépes program segítségével kicserélték tenger és égbolt háttérre.
Nos, így megy ez.

A hírességekről... híres emberrel még nem találkoztam a stúdióban, ami elsősorban azért van, mert ha forgatás van, igyekszem nem ott lenni, mert különben mindenki csak csúnyán néz rám, hogy láb alatt vagyok. De egyébként sem értek a sztárokhoz, valószínűleg fel sem ismerném őket. A másik pedig, hogy ez egy kis studio, ritkán fordulnak elő világhírességek.

Egyedül Jeffry Wright-ot(wikipedia info itt) ismerem. Elég sok híres mozifilmben játszott már, mint pl. James Bond - Casino Royalban James Bond jóbarátját alakította. Ő volt az a fekete ürge, aki pénzt adott James Bondnak, hogy az folytatni tudja a pókerezést.

Leghátul ül, középen.

Egyik nap, mikor itt volt, vele volt a kislánya is. Megkértek, hogy vigyázza egy picit a csöppségre.
Jól elszórakozott a host kislányommal, nem volt gond vele. Az apukája később nagyon hálás volt.
Azóta mikor itt van, mindig beszélget velem. Egyik nap együtt reggeliztünk. Nagyon szeretem azokat az amerikaiakat, akik figyelembe veszik, hogy nekem az angol nem az anyanyelvem, így direkt picit lassan, és artikulálva beszélnek. Nos, Jeffry is ilyen. Mindig kérdezget a sulimról, hogy mik a terveim majd otthon, hogy érzem itt magamat, mit csinálok szabadidőmben stb...
Nagyon szimpatikus ember.

Hogy milyen munkák folynak a studioban?
- casting (pl. reklámhoz válogatnak szereplőket, vagy fotózáshoz keresnek modelleket)
- reklámok forgatása (pl. Sony, Red Bull...)
- talk show-k
- zenei klippek forgatása
...stb.

Most van egy fogorvosi szék a studioban, nem tudom mit fognak csinálni vele, de engem pár napja azzal heccelnek a dolgozók, hogy biztosan én akarok magán praxist nyitni. Host apukám is mondta, hogy majd meghirdetik, hogy akik itt forgatnak, azoknak ingyenes fogorvosi ellátás jár.
Hehehe...

Nos, mára ennyi.
Üdv,
Évi