New York-ban a családom!

Először nővérem érkezett meg Malajziából. Dórival a 17. utca és a Broadway sarkán lévő Starbucksban találkoztunk. Ahelyett, hogy puszival és öleléssel üdvözöltük volna egymást, csak döbbenten álltunk egymás előtt és találgattunk, hogy vajon Dóri ment-e össze, vagy inkább én nőttem az elmúlt egy év során. Szerintem Dóri ment össze a túl sok irodában üléstől, szerinte pedig én nőttem a hormonkezelt amerikai kajáktól :) .
Kisebb magasságkülönbségre emlékeztünk mindketten. Egyébként nővérem 13 hónappal idősebb tőlem, de én vagyok a magasabb.

Na és mit csináltunk az első közös New York-i estén?
Buli!!!!!!!!!!! :)
Pont ugyanezen a napon itt volt Barna is New York-ban. Ha még emlékeztek, korábban írtam róla, hogy ő Szingapúrban él, és a nővérem jó barátja. Egyszer már találkoztam vele a Nagy Almában.
Barna foglalt asztalt ma estére a Pacha Club VIP részlegén.

Dóri és én

Nem csak hárman voltunk, mert ott volt még Nick(ausztrál srác, buliképeimen láttátok már), András(Barna egy magyar haverja) és Stefani (kanadai), akit csak én nem ismertem.
Nagyon jó kis buli volt, bár be kell vallanom, hogy most először fordult elő, hogy többet beszélgettem mint táncoltam. Barnának mindenki nevében köszönöm, hogy mindig újratöltött a poharunkba :).

Dórival hajnali 4-kor értünk haza. A ház üres volt, mert a host családom elutazott.
Megengedték, hogy Dóri nálunk aludjon. (Egyébként soha senki nem aludhatott nálunk.)
A következő nap nagyon-nagyon nehezen ébredtünk.
Amíg Dóri otthon maradt kipihenni a bulit, én kimentem a JFK reptérre, ahová anya-apa-hugi gépe érkezett.
Ott vártam az érező kapunál, körülöttem csupa Amerikában élő magyarokkal, akik mind a régen látott rokonokat várták a reptéren.
Folyamatosan jöttek ki a magyarok az érkezőkapun, egyik a másik után, de az én családom csak nem jött. Már a sírás szélén álltam az izgalomtól, mikor végre megláttam őket. Természetesen könny szökött mindenki szemébe, mely megható pillanatot egy minket arrébb lökdöső őr szakított félbe.
Taxiba szálltunk, ahol én majd meg fulladtam mire beértünk Manhattan-be, mert annyira büdös volt a kínai sofőr. Ha valakinek nincs ideje fürödni, miért nem fújja be magát legalább valami dezodorral? Ez a kérdés már 8 éve megfogalmazódott bennem, mikor középiskolásként kollégista voltam. Válasz még nem érkezett... haha.

A taxis kitett minket a megbeszélt helyen, de akkor jött egy sms dóritól, hogy nincsen készpénze, a kártyájával pedig nem sikerül metrójegyet venni, hogy odametrózzon hozzánk. Mivel volt még egy óránk a Washington DC.-be induló busz indulásáig, a kis családomat beültettem egy helyre sütizni, én pedig metróra pattantam, és elmentem Dóriért a Union Square-re.
Úgy fél óra múlva visszaértem Dórival, és ekkor eljött az a pillanat, amit már mindenki nagyon várt: mind újra együtt voltunk, az egész család. Egy időben, egy földrészen, egy országban, egy városban.
Már nagyon régen nem láttuk egymást, mert 3 különböző kontinensen töltöttük az elmúlt 13 hónapot.
Puszik, ölelések, könnycseppek, minden volt aminek ilyenkor csak lennie kell :).
Fél óra múlva már busszal robogtunk az USA fővárosa, Washington DC. felé.
Kereken 4 óra az út.
A hotelszobánk nagyon szuper volt :). Mondtam is a családomnak, hogy jobb ha ezt most kiélvezik, mert New York-ban nem lesz ilyen jó.
Lefekvés előtt húgommal belakmároztunk az anyáék által hozott vaníliás karikából.

Két teljes napunk volt Washington DC.-ben, ami szerintem tökéletesen elég. Egy napunk volt az emlékművek, egy pedig a múzeumok megtekintésére. Figyelmeztetés: vasárnap a Fehér Ház és a Kapitólium látogatói centruma zárva van!
Washington DC.-nek nagy taps azért, amiért ingyenesek a múzeumok, és ejnye-bejnye azért, mert alig lehet kajálós helyeket találni.
A második nap felfedeztünk egy csinos kis halpiacot a hotel közelében, ahol ha kérted, el is készítették, megsütötték amit kértél. Első alkalommal homárt rendeltünk. Nagyon megszenvedtünk, hogy hozzájussunk a megfőtt soklábú húsához. Borzasztóan kemény volt a páncélja. Végül kaptunk egy fakalapácsot, amivel már képesek voltunk felnyitni a főtt homárt.
Még ugyanazon a napon este újra visszamentünk a helyre. Az egyik eladó srác, aki korábban kinézett engem, most is dolgozott. Mikor visszaadta a visszajárót, megsimogatta a kezemet. Brrr...
Aztán később még egy papírt is a kezembe nyomott, amin a neve és telefonszáma volt. Persze soha nem hívtam fel.

Mall, Air & Space Museum, Kapitólium, National Gallery of Art, White House, Washington Monument, Jefferson Monument, Franklin D. Roosewel Memorial, Lincoln Memorial, National World War II Monument, National Museum of American History...

Körülbelül ezek azok a látványosságok, amiket meglátogattunk, majd szedtük a sátorfánkat, és visszabuszoztunk New York Citybe :).
Első utunk természetesen a szálláshoz vezetett. A többiek szemében komoly csalódást láttam, miután beléptünk a hotelszobánkba. Pedig én figyelmeztettem őket...
Persze én is csalódott voltam, mert amikor pár hónappal ezelőtt személyesen jöttem el leellenőrizni a szállást, akkor egy szebb szobát mutattak, és egyébként én konkrétan azt is foglaltam le, csak valami tévedés miatt az most foglalt volt(kiadták másoknak). Persze azonnal mondták, hogy két nap múlva, amint felszabadul az a szoba, átköltözhetünk.
A "szoba" valójában 2 szoba volt. Egyik helységben volt egy francia ágy(és egy konyhasarok), a másikban pedig két emeletes ágy.
Alig telt el néhány perc, hogy megérkeztünk, hallom, hogy a húgom hangosan nevet. Persze mind odasereglettünk megnézni, hogy vajon mi történhetett. Húgom röhögve mondja, hogy egy egeret talált a ruhásszekrényben. Apa nem hiszi el, anya lesápad, Dóri pedig reflexesen elkezdi védeni az egeret, hogy "Jajjj szegény pici egér, biztosan nagyon megijesztettük."
Kinyitottam a húgom által visszazárt ruhásszekrényt, és láss csodát, valóban ott remegett a sarokban egy pici kis egér, majd abbahagyta a remegést, mert futni kezdett, és elbújt egy másik szekrényben.
Na, gondoltam magamban, ezek után megyünk is el innen, mert anya itt biztosan nem mer majd aludni, aztán kiderült, hogy annyira nem is fél az egértől :).
A hűtő működött, a légkondi is(borzasztó nagy zajjal), nem volt nagy kosz(csak kicsi), csendes volt a szoba, nem az utca mellett volt, meleg víz is volt mindig. Viszont ami nem volt, és az megbocsáthatatlan, az az internet. AZ ÉN CSALÁDOM NEM TUD ÉLNI INTERNET NÉLKÜL. FŐLEG ÉN NEM.
A hotel managere megpróbált intézkedni az ügyben, de hiába hívogatta a kiszolgáltatót, nem jutott semmi eredményre.

Hat teljes napunk volt a Nagy Almában. Megpróbálok visszaemlékezni, hogy melyik nap mit csináltunk.
Aznap, mikor megérkeztünk Washington DC.-ből, a szállás elfoglalása után elmetróztunk Brooklynba, mert van ott egy nagyon szupi Thai étterem. Nővérem nem örült neki, mert "Elegem van a rizsből, rá sem tudok nézni." - mondogatta.
Isteni jót ettünk. Abból a helyből sosem elég, szeretnék minden nap ott enni. Egy másik nap vissza is mentünk, de harmadik alkalommal már nem tudtam rávenni a családomat :).

Egér ide vagy oda, én nagyon jól aludtam. Szegény nővérem viszont nem igazán tudott a 12 órás időeltolódás miatt.
Hová mentünk az első nap reggelén? A Szabadság-szoborhoz!!!

Elkészültek a kötelező családi fényképek, majd átkompoztunk Ellis Island-re is. Ott még sosem voltam, így nagyon-nagyon tetszett.
Irány vissza Manhattan, ahol a városrész déli részének felfedezése volt soron.
Charging Bull(Bronzbika), Trinity Church, Wall Street, New York Stock Exchange(Tőzsde), Federal Hall, Ground Zero(World Trade Center helye), St.Paul's Chapel...
Nagyon meleg volt, így ennyi látnivaló után el is fáradt a család. Elmentünk egy a Union Square közelében lévő kedvenc pizzázómba pizzázni, ami nagyon finom volt. Miután fizettünk, visszajött a pincér, hogy kevés borravalót adtunk... kapja be!!!
Ezek után bárhol is ettünk, nagyon pontosan kiszámoltuk a kötelező 15-20%-os borravalót, hogy nehogy megint szóljanak miatta, haha.
Egyébként ez a borravaló dolog teljesen illegális, viszont ettől függetlenül kötelező New York-ban. Minimum egy dollárt(fejenként) le kell tenned az asztalra. Ha nem teszed meg, ne lepődj meg, ha szólnak.
Sok példát hallottam már rá.
Na erről ennyit.

Második nap ott folytattuk a városnézést, ahol előző nap abbahagytuk. Brooklyn Bridge, City Hall, China Town(természetesen itt ebédeltünk :), Madison Square Park és Flatiron Building(Vasalóház). Mivel nagyon közel van a Vasalóházhoz a hostcsaládom otthona, a szüleimmel elmentem oda, Fanni és Dóri pedig talán elmentek shoppingolni.
Apával és anyával elcipeltünk pár bőröndöt a hostcsaládomtól a hotelünkbe, majd én el is rohantam, mert erre az estére volt időpontom egy pedikür-manikür szalonban. Az ideszóló kupont még a hostcsaládomtól kaptam szülinapomra.
Két és fél órán át kínoztak a szalonban, majd a Union Square-en találkoztam a már egy órája aggódó családommal.
Örültek, hogy meglettem, és pedig magyarázkodtam, hogy azt mondták a szalonban, hogy csak 1,5 óra lesz, nem pedig 2,5...
Na mindegy.

Elmentünk a Times Square-re. És itt végre valaki azt mondta valamire, hogy tetszik. Köszi Apa!
Azt hiszem a kis családom már túl sokat utazgatott ahhoz, hogy holmi New York-tól leessen az álluk. Ez van...

A harmadik nap a "42. utca nap" volt. Elmetróztunk a 42. utca nyugati oldalára(8. Sugárút), majd elindultunk gyalog kelet felé. A látnivalók itt szépen követik egymást:
Times Square(mert ugye tegnap csak sötétben láttuk), Bryant Park, Public Library, Grand Central Terminal, Chrysler Building. Persze néha elkóboroltunk a 42. utcától északra is, hogy elsétáljunk pár nagyon magas felhőkarcoló mellett :).
Amikor a Grand Central Terminál piacán nézelődtünk, mindenki megéhezett a minket körülvevő finomságoktól, így együttesen úgy döntöttünk, itt van az ebéd ideje.
Én szívem(vagyis gyomrom) szerint megint Brooklynba mentem volna a Thai étterembe, de a családom új ízekre vágyott, így végül egy a Broadway déli szakaszán lévő mexikói étterembe mentünk.
Este a szüleim és én elmentünk Greenwich Village-be. Végigsétáltunk az egyik kedvenc New York-i sétautamat. Először a Washington Square-re mentünk, ahol nagy klassz volt a hangulat. Egy pasi eltolt a térre egy zongorát. Zongorajátékával fantasztikus hangulatot teremtett. Egy fekete pár el is kezdett lassúzni.
Képzeljétek csak el: kellemes nyári este, a tér bejáratánál egy diadalív, közepén egy szökőkút. A padok tele vannak fiatalokkal, egy ürge szaxofonozik, egy másik pedig zongorán játszik.
Ilyet is csak New Yorkban látni.
Ezek a pillanatok nagyon fognak hiányozni...

A Washington Square-ről a Bleecker Street-en sétáltunk el a Father Demo Square-re, ami arról híres, hogy itt élnék, ha New York-i lennék :) :) :).
A környék tele van kávéházakkal, éttermekkel, csinos kis üzletekkel, fiatalokkal.
Elsétáltunk a Sheridan Squarre is, ami New York melegközpontja.

A negyedik nap az Ötödik Sugárutat fedeztük föl.
Kihagyhatatlan volt, hogy a Build-a-bear üzletbe bevigyem a családomat :).
Tetszőlegesen választhatsz egy plüss figurát több féle maci, hello kitty, cica, kutya, pingvin...stb közül. Választanod kell hozzá ruhát is, ami lehet plédául I Love NY-os, rendőrös, tűzoltós, balerinás, szuperhősös...stb, és természetesen egy pár neked tetsző cipőcskét is kell találnod :). Ezek után odamégy a tömőgéphez, ahol miután beletették az üres plüssfigurába az általad választott szívet, kitömik a játékot. Ezek után felöltözteted, majd kifizeted a kb. 30 dollárt, ami után boldogan hazaviszed a játékod :).
Észak felé haladtunk az Ötödik Sugárúton. Megnéztünk ezt-azt(St. Patrick's Cathedral, Apple Store...), majd eljutottunk a Central Parkig. Itt én Game Over-t jelentettem(azaz hulla vagyok, max. egy ágyig bírok elmenni:).
Visszamentünk a hotelbe, ahol magunkhoz vettünk egy meleg ruhát(felkészülve az esti felhőkarcolómászásra:).
Ez után a Wall Street-hez mentünk, aminek a közelében van a kedvenc bárom, az Ulysses Bar.
Itt szépen összegyűltünk: Anyu, Apu, tesók, Csilli, Zsófi és Ilyes.

Beszélgettünk, ettünk és ittunk, csak szegény Ilyes nem ehetett, mert éppen a Ramadán időszaka van, amikor a muszlimok egy hónapon keresztünk nem esznek és isznak napközben. Szegénynek éreztem a hangján, és látszott a mozdulataiból is, hogy nagyon szenved amiatt, hogy mi ott eszünk és iszunk előtte, de ő még csak egy korty vizet sem fogyaszthat el.

A családdal még sötétedés előtt elbúcsúztunk a többiektől, és a Rockefeller Center felé vettük az irányt. Nemsokára már a felhőkarcoló tetejéről kémleltük New York City-t.
Ahogyan sötétedett, egyre szebb látványt nyújtott a város. A kedvencem az volt, amikor felkapcsolták az Empire State Building fényeit.

Következő reggel Bronxban kötöttünk ki, és hiper-szuper reggelit ettünk egy tipikus külvárosi reggelizős helyen.
Bronx után visszametróztunk Manhattanbe, ahol a 125. utcánál szálltunk le. És ugye itt van Harlem. Harlem megmutatta nekünk arcát egy kis buszozás keretében, majd onnan kiérve a Természettudományi Múzeumban(American Museum of Natural History) találtuk magunkat. Itt kb. 10 percet töltöttem, mert miután már vagy 100-szor jártam itt, úgy döntöttem inkább elmegyek shoppingolni. A családom a múzeumban maradt.

Este Dórival bulizni készültünk. Mivel ez volt az utolsó bulim New York-ban, természetesen a Webster Hall-ba mentünk. Itt buliztam először, itt is bulizzak utoljára. Így vannak a dolgok a helyén, haha. Képek a buliról a következő beszámolóban.

Az utolsó napon szüleimmel az Intrepid Sea-Air-Space Museumba mentünk. Még én sem jártam itt. (Tesókáim ekkor vásárolni mentek.)
A múzeum lényegében egy hatalmas anyahajó, aminek a belsejében kiállítás van(helikopterek, repülők...stb). Az anyahajó felszínén pedig szintén repülők sorakoznak. Édesapám nagy repülőgép szakértő, így mondott pár érdekességet.

Kora délután a Union Square-en találkoztunk a shoppingoló tesóimmal, majd elmentünk ugyanabba a mexikói étterembe ebédelni, ahol már korábban jártunk.
Ebéd után úgy gondoltunk, hogy ha már ilyen közel vagyunk China Town-hoz, nézzük el újra oda.
Miközben a kínai negyed felé sétáltunk, elkezdett szemerkélni az eső. Talán ez volt az egyetlen nap, amikor esett egy kicsit. Kibírtuk :). Egyébként végig gyönyörű időnk volt, néha talán túl meleg.
Este Fanni és Dóri a hotelben maradtak, Apa, anya és én elmentünk hostcsaládom otthonába, akik nem voltak otthon, így az asztalon hagytam a kulcsokat, mobiltelefont, és egy kis búcsúajándékot a családnak. A szülőknek magyar bort, a piciknek pedig pólókat, amiket San Diegoban és Las Vegasban vettem nekik.
Mielőtt kiléptem a házból, még utoljára jól körbenéztem. Már majdnem teljesen készen volt a konyha a holnapi forgatáshoz...
Nagyon nehéz volt sírás nélkül becsukni az ajtóját egy olyan háznak, ami 13 hónapig az otthonom volt.
Emlékszem, anya ezt mondta, miután bezártam az ajtót: "Ezzel együtt bezártad az évedet is, ugye tudod..."

Odakint esett. Az időjárást mintha az én lelkiállapotom irányította volna. Az utolsó estém New York-ban.....

Anyával és apával elmentünk a Union Square-en lévő Whole Foods Marketbe, ahol vettünk sushit, répatortát és sajttortát. Az utolsó kettőt nekem, mert hogy ilyen finom répatortát és sajttortát biztosan nem lehet majd otthon, Magyarországon kapni. Miután jóllaktunk, elmentünk a Times Square-re. Ezt én már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy utolsó este a Times Square-re fogok elmenni.

A Time Square-re folyamatosan érkeztek a rendőr-, tűzoltó-, és mentőautók. Még soha életemben nem láttam ennyi villogó fényt. Nagyon ijesztő volt. Apa mondta is, hogy jobb lesz innen eltűnni, mielőtt történik valami. Egy járókelő kérdésemre azt mondta, hogy állítólag egy hotel liftjében tűz van, és emiatt vonult ki New York összes tűzoltója és mentője.

Mikor visszamentünk a hotelbe, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni.
Be is kapcsoltam a tv-t, csak a húgomat míg ez tegnap nem zavarta, ma úgy döntött, nem tud aludni villogó fény mellett, így leléptem otthonról.
Hatalmasat sétáltam a Fifth Avenue-n, majd végül beültem a Times Squaren moziba, és megnéztem a Leonardo DiCaprio: Inception című filmet.
Éjjel 3 körül értem vissza a hotelünkbe...


Remélem tetszett New York a családomnak. Én nagyon jól éreztem magam itt egy éven át. Örülök, hogy mielőtt hazamentem, körülnézhettem még egyszer a városban turistaként.
Jó kis hét volt, leszámítva azokat a pillanatokat, mikor a húgommal vitatkoztam, kac-kac.

Készítettem egy rövidke videót a családommal töltött 10 napról.
Enjoy!

My family and summer in the City from Eva T on Vimeo.