Trip to California, Nevada and Arizona

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késve tettem fel a bejegyzést. Hol internethiány, hol pedig túl sok elfoglaltság miatt nem tudtam hamarabb befejezni a beszámolót.
Na és ugye a sok mondandó leírása időt igényel :).

Július 24, szombat
Utazás Kaliforniába
Anyuka szombat reggel kocsival kivisz a reptérre. Becsekkolok, leadom a csomagomat, amitől fájó búcsút veszek. Mondom a csomagátvevőnek, hogy "Remélem San Franciscoban viszont látom a bőröndömet". Erre a srác válasza, hogy "Ő is reméli".
Na ezzel nem nyugtatott meg (: , inkább valami olyasféle választ vártam volna, hogy "Hölgyem, semmi oka aggodalomra, a mi légitársaságunk a legmegbízhatóbb az egész Földön, még nem vesztettünk el egy csomagot sem".
Na majd meglátjuk, gondoltam. Kicsit aggódom, mert a Sun Country Légitársaság gépével utazom, amiről korábban sosem hallottam.
Beszállok a repcsibe, bal oldalt ülök ablak mellett a szárnyon. Mellettem egy nagy feka csaj ül, sprite-ot vedel. Amolyan tipikus New York-i külvárosi csajszi, kicsit fiúsan öltözve.
Fekete bő póló, térdig érő bő naci, haja apró fonatokban, hálóval fölfogva, azon baseball sapka. Karján szivárvány színű gyöngyökből karlánc, mellette szöges karperec, karján tetkók. Nyakában három vastag, hosszú lánc lóg, egyiken nagy kereszt.
A csaj táskájából félig kilóg egy zászló, amit kétszer is elővesz, gondosan összeteker, majd visszateszi. A zászlót a szivárvány színei díszítik, amiről a meleg felvonulás óta tudom, hogy mit jelent.
A gép eléggé rázkódik, a lány mellettem mélyeket sóhajt, én pedig kissé aggódom, hogy nehogy viszontlássuk a fél órával ezelőtt lekortyolt sprite-ot :).

Minneapolis felett repülve csodás a kilátás. Minden csupa zöld, és csak elvétve látok házakat, épületeket. Szinte több tó és mocsár van, mint szárazföld (: .

A gép leszáll Minneapolisban, itt két órám van a következő gép indulásáig, addig is beülök a Business Service Centerbe, ahol a székekhez asztal is van, legalább le tudom tenni a laptopomat valamire, és nem az ölemben tartva kell gépelnem. Blogot írok, majd elmegyek egy kis termináli sétára. Mindenütt minneapolisos szuvenírek, a legtöbbjét jávorszarvas motívum díszíti.
Hamar elrepül a két óra, és már is San Francisco felé repülök. Ismét ablak mellett ülök, és azon agyalok, hogy vajon átszálláskor átették-e a csomagomat erre a gépre, vagy sem...
Nem tudom miért, de betegesen félek attól, hogy egyszer elhagyják a csomagomat.

Szinte végigalszom az egész utat, csak néha nézek ki a fejemből, hogy lássam mi fölött repülünk. Szinte mindig csak sziklákat, és rengeteg homokot látok.
A gép helyi idő szerint délután ötkor landol az SFO reptéren(San Francisco-i nemzetközi repülőtér). Egy óra múlva mosollyal az arcomon szedem le a csomagforgóról a bőröndömet. Éljen a Sun Country Airlines!!!
Egy a gépet muszáj volt lefotóznom a reptéren. Biztosan nekem készítették, hiszen az én nevem van rajta, csak azt nem értem, hogy miért nem adták még ide :) :) :).


San Francisco, California
Egy kis bolyongás a reptéren, majd rászállok a BART vonatra, ami elvisz a Powell Street-re. A vonat megállója a Powell Street - Market Street kereszteződése alatt van, ami szerintem a legfontosabb hely egész San Francisco-ban. Miért? Mert 3 cable car-ból kettő innen indul, köztük a legfontosabb vonal, a Powell-Hyde Cable Car.

Az én tapasztalt véleményem az, hogy két jelképe van San Francisco városának, egyik a Golden Gate Híd, a másik(és szerintem a fontosabb) a cable car-ok(kábelvontatású kocsik/drótköteles villamos).

Első képem San Franciscoban :)

A BART Powell Streeti megállójától 10 percet sétálok a Union Square felé, majd becsekkolok a hostelbe (hostel=diákszálló, diákigazolvánnyal vagy nemzetközi útlevéllel kell rendelkezned...). Megkapom a kulcsot, lifttel fel, nyitom a szobaajtót, ami mögött három ázsiai pofika mosolyog. Hamar összehaverkodunk, pár perc múlva már mindenüket kölcsön akarják adni, hajszárító, térképek...

Helyi idő szerint este 7 van, azaz a 3 óra időeltolódás miatt New Yorkban már 10 óra, és bizony az én belső órám még New York szerint jár. Nagyon fáradt vagyok, és még annál is éhesebb, mert nem volt kaja a gépen. Hostel-t elhagyom, sötét van, elindulok ennivalót venni. Hamburger, pizza, gyorsétterem...fújjj. Feladom, és végül egy ócska kis helyen rendelek egy görög salátát, azt csak nem lehet elrontani (?). Aztán ők bebizonyították, hogy igen, egy salátát is el lehet rontani. Éhesen feküdtem le aludni, ahogyan becsuktam a szemeimet, abban a pillanatban megszűnt a külvilág...Zzzzz.

Július 25, vasárnap
Mikor reggel felébredek, mosolygok, "Wow, ma reggel Kaliforniában ébredtem fel, itt vagyok, tényleg itt vagyok!!!!"
Ránézek az órámra, alig múlt hajnali 5.
Oké, veszem a lapot, hogy akkor a következő pár napban korán fogok ágyba bújni, és korán fogok kelni, nincs mit tenni, a belső órám nagyon pontos :). Ágyamra emelem a laptopomat, bekapcsolom a skype-t, hamarosan édesanya szavait olvasom. Kérdezi hogy vagyok, mi újság, megnyugtatom, minden OK.
Elmesélem neki az első tapasztalataimat, mi szerint NAGYON HIDEG VAN és FÁZOM!
Hát persze, hogy fázom, az elmúlt egy hónap minden napján 28-38 fokot "élveztem" New Yorkban, itt pedig most éppen csak 14 fok van.
Anyutól elbúcsúzom, mennem kell, vár San Francisco, fel kell fedeznem :).
Indulás előtt még sütök két adag gofrit (waffle) a konyhában, ez a reggeli a hostel-ben.
Végre elindulok várost nézni, majd pár perc múlva vissza is jövök, átöltözök, több réteg kell (: .
Újra útnak indulok, és az első dolog amit meglátogatok, az egy H&M, ahonnan sállal egy új sállal a nyakamban jövök ki.
Átfutom a térképet, hol is kezdjem a városnézést?
Egy lengyel barátnőm, aki élt San Francisco-ban, írt nekem pár jó tanácsot, így célba veszem az Alamo Square-t. Állítólag innen csodás a kilátás, és a teret délről határoló csinos kis házak között vannak a Painted Ladies. Oda felé tartva rátalálok egy csinos kis vásárra, és a City Hallra(városháza).

Egy klassz kis vásár, háttérben a City Hall(Városháza) épülete

City Hall

Egy vicces szobor a Városháza előtt :)

Egy vicces utcaseprő a Városháza mellett :)

Séta közben elhagyom a turistaközpontot, legtöbbször egyedül sétálok egy-egy utcában. A "fázás" megszűnik, melegem lesz. Hogy mitől? Mert dombnak fölfelé sétálok/mászok(?). Egész San Francisco dimbes-dombos, ez adja a sajátos hangulatát, emiatt vannak cabel car-ok, és az én új dilis elméletem szerint azért van hideg San Francisco-ban, hogy az állandóan dombra föl és le rohangáló embereknek ne legyen nagyon melegük (: (: (: .
Az Alamo Square egy domb tetején van, tényleg szép a kilátás, és tényleg szépek a Painted Ladies.

Panoráma kép a Painted Ladies utcaszakaszáról

A mögöttem lévő házakat hívják Painted Ladies-nek

Ennyire fáztam a pálmafák alatt (:

Elindulok vissza gyalog. Megint kihalt minden. Egy bizonyos "Afroamerikai negyed"-be tévedek.
Találok egy-két fényképezésre ösztönző dolgot.



Elmegyek pár látványosság mellett, keresztezem a Powell Street-et. Ez egy óriási séta volt, és mostanra lassan éhen halok, és kitalálom, hogy akkor a következő látnivaló China Town lesz, és ha már "véletlen" arra fogok járni, meg is ebédelek :). Keresztezem a Union Square-t, ami egy pálmafákkal körbevett központi tér.


E tér körül helyezkedik el San Francisco shopping centruma. Macy's, Louis Vuitton, Prada, Gucci...
Három blokkra van a szállásom, de nem haza megyek, hanem China Town-ba.

Az alagút túloldalán van China Town

Végre megtalálom China Town-t, beülök egy helyre, kesudiós csirkét ajánlanak, belegyezem, nem kellett volna. De az plusz pont, hogy míg a kajára vártam, kihoztam egy kanna teát, ami nagyon jól esett, felfrissített, átmelegített.

Az ebédhez kaptam egy szerencse sütit,
amiben az állt, hogy:
"Most van itt a legjobb ideje annak, hogy néhány új hobbit gyűjtsek"

Jóllakva séta China Town-ba, ami sokkal barátságosabb mint a New York-i. Mivel ide közel van a Financial District (Üzleti Negyed, azaz a "felhőkarcolós negyed"), az a soros, hogy megnézzem. Sorra felkeresem a híres felhőkarcolókat, valóban hatalmasak :).

Bank of America gránitépülete(52 emeletes)

Transamerica Pyramid

- a város legmagasabb épülete, piramis alakú.

Embarcadero Center

- 4 toronyból álló óriáskomplexum

Nem emlékszem a nevére, de szép volt (:

Az Üzleti Negyed San Francisco Öböl partján van, és ha már ilyen közel vagyok a parthoz, megnézem a kikötőnél álló Ferry Buildinget, ahol az 1930-as években 50 millió utas haladt át útban az oaklandi transzkontinentális vasúthoz...

Innen tökéletes a rálátás a Bay Bridge-re, amit nem értek miért nem olyan híres mint a Golden Gate Híd. Rám mindkét híd látványa egyformán nagy hatással volt.

Ferry Building(balra)

San Francisco Bay Bridge

Ismét visszabattyogom a Powell Street- Market Street kereszteződéséhez, és úgy döntök eljött az ideje annak, hogy kipróbáljam a világhíres cable car-t :) . A megállónál veszek jegyet(egy út: 5 dollár, napi: 13 dollár), majd fél óra sorbaállás után már egy cabel car oldalán lógok, és hatalmas vigyorral a fejemen értem meg, hogy miért is olyan "cool" a cable car, haha. A cable car szépen halad fel a dombon (Nob Hill -> a város legmagasabb pontja felé), és az útkereszteződések közepén megáll (ekkor az autók is megállnak, forgalom-stop). Azért itt áll meg, mert itt vízszintesen állhat, mert egyébként mindenhol lejt az út, kivéve a kereszteződésekben. Megálláskor leszáll pár ember, majd újak szállnak fel. Ha nincsen ülőhely(általában nincsen (: ), akkor a cable car két oldalán lévő "állókára" tudsz rálépni, és egy korlátot átölelve tudsz kapaszkodni. Tehát miközben a cable car mozgásba van, emberek lógnak az oldalán, és gyakran ha egy autó túl közel halad el, néha szinte hozzád ér.

Érdemes megfigyelni a háttérben a meredek lejtőt :)

Mikor áll a cable car, a sofőr adja az utasítás a megállóban(kereszteződés közepén,haha), hogy hány ember fér még fel, és hová(előre, hátra, balra vagy jobbra). Mikor mindenki felszállt, a vezető csenget és elrikkantja magát, hogy "HOLD ON!!!!", azaz "Kapaszkodj!!!". Ilyenkor az oldalon lógó emberek gyorsan fölvesznek egy számukra biztonságos pozíciót, a figyelmeztetés miatt senki sem lepődik meg az induláson, senki sem zuhan le. A cable car-t, azaz a drótköteles villamost hatalmas drótkötelek mozgatják a föld alatt. Miközben a car halad, hallod az alattad "suhanó" drótköteleket. Sőt, van egy Cable Car Múzeum is, ahol láthatod azokat a hatalmas kerekeket, amik jelenleg is mozgásban tartják a drótköteles villamosokat.
A végállomásig le sem szálltam a cable car-ról. A végállomás a Fisherman's Wharf-nál van, ami egy halászkikötő, és egyben San Francisco leglátogatottabb helye. Ma már elsődleges szerepe a vendéglátás. Minden San Franciscoba érkező turista eljön ide enni egy kis homárt (: .
A 39. Pier-nél (mólónál) fókák sütkéreznek. Elmentem megnézni őket. Nagyon viccesek voltak, ahogyan egymás hegyén-hátán másztak át :) .






Megérdeklődtem, hogy másnap reggel melyik mólótól indulnak a séta hajók az Alcatraz Islandhoz(ezen van a híres Alcatraz börtön) és a Golden Gate Hídhoz, utána vettem egy san francisco-s pólót, újra cable car-ra pattantam, ami elindult vissza a Union Square felé, amerre én is lakom.
Ismét a cable car legelején, jobb oldalt lógtam. A vezető nagyon vicces volt, mondta, hogy ma 4 ember esett le onnan, mindig ugyanabban a nagy kanyarban, ezért kapaszkodjak erősen. Csak nevettem...
Aztán megkérdezte a nevemet. Ekkor már minden utas a párbeszédünket figyelte. Miután megmondtam neki, elkezdte harsogni, hogy "Hold on Eva! Hold on Eva! Hold on Eva!" ("Kapaszkodj Éva!...."), és elkezdte harsogni az egész kocsi, minden utasa, egyszerre, jó hangosan. Én meg persze annyira zavarba jöttem, hogy pont emiatt majdnem leestem, kac-kac. Mikor túljutottunk azon a bizonyos nagy kanyaron, megállt a kocsi, és megtapsoltak az utasok, hogy milyen ügyes voltam, amiért nem zuhantam le a kocsiról. Mikor beértünk a végállomásra, és leszálltunk, páran a nevemen szólítva köszöntek el. Nagyon nagy élmény volt!!! (: .
Este fél 10, pontosan 12 órája várost nézek, és ismét farkas éhes vagyok. Eszembe jutott, hogy a koreai szobatársak mondták, hogy van a közelben egy híres hely: Tad's Steakhouse. Elmentem oda, megvacsoráztam. Itt is hamburger-pizza-sült krumpli kategóriájú kaják voltak, de azzal vigasztaltam magamat, hogy ez a kaja nem szimplán "egészségtelen", hanem híres "egészségtelen" kaja, amitől kicsit jobb lesz, vagy nem?

Nem bírtam megenni az óriási adagot. "Visszagurultam" a hostel-hez, zuhany, alvás...

Július 26, Hétfő
Ismét hajnalban kelek, anyu ismét skype-n, ismét sütöm a gofrit, ismét úton vagyok.
De elhatározom, hogy ma már nem gyalog fogok járni, hanem busszal és cable car-ral, amire 13 dolcsiba kerül a napi bérlet. Megvettem, és később bebizonyosodott, hogy megérte. Első utam a Fisherman's Wharf-hoz vezetett, vissza oda, ahol tegnap voltam. Utolsó pillanatban felpattanok egy a 10-kor induló sétahajóra, ami elvitt a Goldeg Gate Híd alá és vissza, majd pedig ment egy kört az Alcatraz Island körül. Majdnem megfagytam, a hajókázás alatt végig ömlött a könny a szememből. Kaptunk kis rádiót, fejhallgatót, amin keresztül az 1 órás út alatt érdekességeket hallgattam a városról, a hídról, és az Alcatraz börtönről. Ez jó volt. Ami a legjobban tetszett, hogy néha láttam fókákat, és egyszer egy cápát is. A cápa dolog fura, mert állítólag nem úsznak át a Golden Gate hídtól keletre lévő területre.
Egy tuti átúszott!!!

Golden Gate Bridge a hajóról

Alcatraz Island

Alcatraz Island

Hajókázás után anyukám tanácsára beültem valahová egy teára, majd amikor ismét képes voltam mozgatni a korábban "megfagyott" ujjaimat, sétára indultam a kikötő mentén, majd felszálltam egy buszra, ami a Golden Gate hídnál tett le. Hatalmas séta következett a hídon. Leírhatatlan élmény volt!!! DC.Dórinak nagy kedvence a híd, így írtam neki egy kevésbé nőies sms-t, hogy "Itt állok a hidadon b*****g", tudtad hogy nemzeti narancsszínű?". Hahaha.







Elsétáltam a híd végéig, majd vissza, készítettem pár ezer fényképet, majd ismét buszra szálltam, ami a Golden Gate Parknál tett ki. Itt úgy döntöttem, mégsem sétálok be a park belsejébe, elég azt így oldalról látni, sok-sok fa.... kac-kac.
Buszra pattantam, irány a belváros, van még ott mit látni :). Beugrom Tad's Steakhouse-ba, ahol megint nem tudom befejezni a kihozott adagot. Valamivel később ismét cable car oldalán lógok, irány a Wells Fargo History Museum, ami nagyon pici, de nagyon szuper. Régi postakocsi, pénznyomtatás saját arcképpel...etc.
Ismét cable car-on lógok, irány a Grace Cathedral, aminek a terveit a párizsi Notre Dame ihlette. Bementem, körülnéztem. Hatalmas gótikus katedrális, csodás üvegablakokkal.


Grace-katedrálisból ki, ismét cable car-on repülök, irány a Lombard Street, a "világ leggörbébb utcája". A 27 fokos lejtőn épült utca túl meredek volt a járművek számára, így belevágtak 8 szűk kanyart. Nagyon vicces látvány, ahogyan az autók kanyarognak le a lejtőn, és a kilátás is fantasztikus innen.


Miután ezt is megnéztem, cable car-ra szálltam, hogy visszamenjek a hostelbe. Utolsó cable car-ozás... :(

A cable car sofőrje :)

Ismét egy vicces hajléktalan

Mikor visszaérkeztem a szobámba, egy kis üzenetet találtam az ágyamon, amit egyik szobatársam írt nekem. Nagyon kedves volt Tőle...
Remélem egyszer majd újra találkozunk.

Átnéztem a foglalásokat, hogy holnap honnan és mikor indul a buszom Santa Barbarába, majd egy kis skype-olás után, ágyba zuhantam.

Összefoglalás San Franciscoról:
A város jellegzetessége a sok-sok domb. Állítólag összesen 43 dombja van San Francisco-nak, emiatt az utcák többsége meglehetősen meredek. Ez a nagyvárost kicsit kisvárosiassá teszi :) . Sok a zöld, sokkal több a fa mint New Yorkban, na és a pálmafák :) ....
Az idő sosem túl hideg, vagy túl meleg. A hőmérséklet egész évben 13 és 20 fok között marad.
Persze most, mikor én voltam, főleg 11-14 fok volt. Nem volt szerencsém :).
Talán a kellemes klíma az oka annak, hogy rengeteg hajléktalan van. Még soha életemben sehol nem láttam annyi hajléktalant, mint itt. Hemzseg tőlük az egész város. Ott vannak minden sarkon, néha csoportosan, és kéregetnek. Van aki táblát tart a kezében:
"Miért hazudjak? Őszinte leszek, sörre kell a pénz."
"AIDS-es vagyok, éhezem."
"Nagyon nagy szükségem van pénzre, fűre kell..." - ez a tábla két hippinél volt.

Pont emiatt, a sok hajléktalan miatt egyáltalán nem tartom San Francisco-t biztonságosnak. New Yorkban(Manhattanben) gond nélkül sétálok az éjszaka közepén, de San Franciscoban este éjfél után, biztosan nem mernék kimenni az utcára, még a központibb helyeken sem.
DE! Hajléktalanok ide vagy oda, a város nagyon szép, így nem most jártam itt utoljára.

Július 27, kedd
Hajnali fél4-kor kelek, a buszom 5.20-kor indul, de jegyvételkor figyelmeztettek, hogy előtte egy órával már ott kell lennem, be kell csekkolnom. Fél ötkor kilépek a hostel-ből. Egy blokkal arrébb van a Hilton Hotel, több taxis áll előtte. Beszélek az elsővel, mondom neki, hogy a Greyhound Bus Station-re kérem, hogy elvigyen. A taxis válasza az, hogy az túl közel van, inkább sétáljak. De én nem akarok sétálni, mert nem lenne biztonságos. Megkérdek még egy taxist, az is elutasít. Végül elsétálok a legközelebb levő térre, hátha ott több szerencsém lesz. Az első taxis azt mondja(hazudja), hogy éppen vár valakire, kérdezzek meg mást.
Nincs mit tennem, gyalogolnom kell. Sétálok pár blokkot, de egy csapat sötétbőrű, feketébe öltözött fiatal jön szembe, és elég egyértelműen felfigyelnek rám. Gyorsan beállok a közeli villamosmegállóba, mert ott áll egy szimpatikus srác. Mikor mellé érek, éppen leint egy taxist. Mondom a srácnak, hogy a taxisok nem visznek el, mert túl közelre tervezek menni, így nem lenne-e e gond, ha beszállnék hozzá, és akkor előbb engem elvinne a taxis, majd őt. A srác azonnal beleegyezett, mondta, jobban is teszem, ha nem sétálok ilyenkor egyedül. A taxis kitesz a Greyhound Bus Sation-nál, de nincsen ott semmi, csak egy üres épület, előtte ezer hajléktalannal. Valami nem stimmel...
Gyorsan leintek egy másik taxist, és mondom neki, hogy engem ide hoztak, hogy ez a Greyhound Bus Station, de szerintem ez nem az. Nevet a taxis, hogy már évek óta elköltözött innen....
Tíz dollárért elvitt az új helyre.
Közel fél hatkor fáradtan, csalódottan és mérgesen szállok buszra.
Hamar elszáll a mérgem, mert összeismerkedem Kevinnel, akivel ugyanazon a buszon utazunk. Ír srác, éppen nyári munkán van San Francisco-ban, egy biciklikölcsönzőben dolgozik. Nemrég fejezte be a fősulit Írországban, és eljött az USA-ba, hogy egy kicsit világot lásson.
Sokat beszélgettünk. Mikor az éhenhalás szépén álltam, kaptam tőle egy joghurtot, és amikor kisütött a nap, adtam neki a naptejemből :). Kibeszéltük Írországot és Magyarországot. Kevin évek óta tervezi, hogy elmegy a Sziget Fesztiválra. Talán majd jövőre összejön.
Alvás, beszélgetés Kevinnel, alvás, beszélgetés...
Lassan telnek az órák. Kilenc órás buszozás... ajjj.
A busz rengeteg helyen megáll, mint például Santa Cruz, St. Louis Obispo, Santa Maria...
Egyre több érdekes ember száll fel, főleg mexikói-amerikaiak. Egyik bácsi bekapcsolja a magnóját, kellemes spanyol zene szól, Kevinnel összenézünk, mosolygunk.
Már nem alszom többet, csak kifelé nézek a busz ablakán. Termőföldek mellett megyünk el, a földeken emberek dolgoznak. Több mint egy éve nem láttam ilyet, így nagyon tetszik :).
Az utakon nyugati autók, a buszmegállókban szappanoperákra emlékeztető öltözetű emberek. Egyre több a napfény, egyre több a pálmafa.
Kikötők mellett haladunk el, a vízben fókák úszkálnak, nagyon nagy élmény. Olyan madarakat látok, amilyeneket előtte csak természetfilmekben.
Az út szélén pár helyen articsókát árulnak, majd egy kis településen látok egy kiírást: "Articsóka fesztivál". Csak nevetek.
Őzikék a dombtetőn, mezőkön legelő tehenek, nagy lovas rancsok, medvére figyelmeztető útjelző tábla, és St Louis Obispoban látok egy zöld tűzoltóautót is :) .
Kevinnel a térképemet kémleljük, vajon hol járhatunk éppen? Megállapítjuk, hogy hamarosan elő kell tűnnie az óceánnak. Perceken belül fel is tűnik. Vigyorgunk. Gyönyörű kék vizű óceán, hatalmas homokos beach-ek. Még többet vigyorgunk.



Santa Barbara, California
Végre megérkezünk Santa Barbarába. Kevinnel a "NA VÉGRE!!!" tekintettel nézünk egymásra.
Leszállunk, Kevin haverja már ott van, elkísérnek a fiúk a szállásomhoz, hogy nehogy eltévedjek egyedül. Megkapom az instrukciókat a "Te mit csinálnál ha egy napod lenne Santa Barbarában?" kérdésre.
Hostelben ledobom(lelakatolom) a cuccaimat az ágyamhoz, majd irány a beach. Már a homokban sétálok, szandálom a kezemben, mikor elhangzik a fülembe(mp3 lejátszó), hogy "Where do you go?(Hová mégy?)" Hangosan nevetek, majd magamban közlöm a választ: "Egyenesen bele a Csendes-óceánba" :).




Készítek ezer képet, majd megcélzom a State Streetet, ami Santa Barbara központja. A szállásom a beach és a State Street között van, a lehető legjobb helyen :) . Maga a szállás nagyon sza*, azért jöttem el azonnal, miután ledobtam a cuccaimat.
Tehát a beach után irány a State Street, ott is készítek ezer fényképet, a vigyor folyamatosan az arcomon van a tudattól, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek.
Santa Barbara:
1925-ben nagy erejű földrengés volt, miután újra kellett építeni a várost. Az építkezés szigorú szabályok szerint ment, mediterrán stílusú építészeti elvek jegyében. Ennek köszönhetően nagyon szép a város. Ami szerintem a legklasszabb, az a kilátás a partról. Ha lemégy a beach-re, majd hátat fordítsz a víznek és a várost kémleled, a következőket fogod látni: az épületek alacsonyak, köztük magasba szöknek a pálmafák, és ennek az egésznek háttérben hegyek állnak. Egyszerűen csodálatos (: .





Este visszatértem a szállásra, blogot akartam írni, de 11.30kor bezárták a lobbyt, ahol a wifi-t lehetett fogni, így nem volt mese, lefeküdtem aludni éjfélkor. Úgy tűnik mára sikerült átállnom(időeltolódás), hiszen ma volt először az, hogy nem álmosodtam el már nyolckor.

Július 28, szerda
Reggel 7.30kor kelek(11 másik lánnyal egy szobában), kicsekkolok, reggeli, majd irány a buszállomás. Séta közben látok egy hajléktalant, akinél laptop van.
Buszra szállok, mely tízkor indul Santa Barbarából, és délután egyre már Hollywoodban vagyok.

Los Angeles, California
A buszról leszállva papírok után kutatok a táskámban. Hamar megvannak. A hotel küldött leírást, hogy a buszmegállótól hogyan jutok el a szálláshoz. Pár perc múlva már a híres csillagokon sétálok a Hollywood Boulevard-on. Ismét vigyor a fejemen. Sajnálom a csillagokra ráhúzni a táskámat, de néha a tömeg miatt elkerülhetetlen.

Nemsokára már becsekkolok a hostel-be. A hostel a lehető legjobb helyen van, a Hollywood Boulevard legfontosabb szakaszán.
A szoba nagyon nagy, kilátás egyenesen a csillagokra. Négy ágyas szoba, rajtam kívül még két kedves brazil lány lakik benne. Az angol nyelv nem az erősségük, de én a kézzel-lábban magyarázást is jól értem :). Gyorsan kikérdezem őket, mit érdemes megnézni Los Angelesben, mik az eddigi tapasztalataik. A hallottak alapján hamar meg is tervezem a ma délutánomat, és az azt követő két napot.
Cuccomat megint az ágyhoz lakatolom, mini szoknyát veszek, itt talán már végre nem fogok fázni :).
Irány Hollywood!
Farkas éhes vagyok, de ismét csak sza* kajákat árulnak. Meki, pizza, fagyi...fúúj. Kiszúrom egy blokkal arrébb a Hard Rock Cafe, és tudom, hogy megmenekültem, rendes kaját fogok enni. Bemegyek, felveszik a nevemet, kikérdezik honnan jöttem, úgy viselkedik mindenki, mint ha évek óta legjobb barátok/barátnők lennénk. Kérnek üljek le a bárhoz 10 percre, majd szólnak, amint van szabad asztal. Végül leülni sincsen időm, azonnal kapok asztalt. Odakísér valaki...
A pincérnő ajánlja mit egyek-igyak. Rendelek: Csirke quesadilla és gyümölcslé-koktél. Hamar kihozzák, minden nagyon ízlik. Az italomat később hozták ki, mint az ételt, amin egy kicsit csodálkoztam.
Többször odajönnek megkérdezni, hogy minden rendben van-e, mosolygok, hogy igen. Mikor már majdnem elfogy az isteni finom koktélom, egy pincérnő felkapja a poharamat az asztalról, és letesz egy újat, ami tele van, majd kedvesen hozzáteszi: "Ez a ház ajándéka".
Évike örül, majd azt is megissza (: .
Jóllakva, boldogan vágok neki Hollywoodnak. Még csak délután három óra, előttem van az egész délután.
HOLLYWOOD BOULEVARD
A Hollywood Boulevard-on lépkedek, a Walk of Fame-n, azaz a "Dicsőség Sétányán". A járdaszakaszt több mint 2000 csiszolt márványcsillaggal rakták ki. A csillagokon lévő neveket olvasgatom. A legtöbb ismeretlen, de néha fel-fel tűnik egy-egy ismert név. Tom Cruise, Steven Spielberg(a nagy kedvenc), Arnold Schwarzenegger...
Néhány perc múlva a Mann's Chinese Theater-nél vagyok, ami előtti járdaszakaszon híres emberek kéz- vagy láblenyomatai láthatóak.
Norma Talmadge véletlenül a színház előtti nedves cementbe lépett, amivel egy a mai napig tartó hagyományt teremtett :) .

Chinese Theater

Sétára indulok, hogy megnézzem az összes csillagot. Sétálok, sétálok, de még mindig nem fogynak el. Később kapom az infót, hogy 2500 db van belőle. Na azért nem fogynak el...:).
Néhányon még nincsen név, lehet az egyiken egyszer az enyém lesz??? Jajjj már megint álmodozom... :) .
Feladom, hogy az összes csillagot megnézzem, és visszamegyek a hostelbe. Ezek után közel 4 óra internetezés következett... haha.
Na és végre összefutok a szobatársakkal is. Két brazil lány, akikkel azonnal megtaláljuk a közös hangot, amit kiderül, hogy orvostanhallgatók (: .

A lányok este bulizni készülődnek, engem is hívnak, de hulla vagyok, nem megyek. Én már aludtam, mikor elindultak.

Július 29, csütörtök
HOLLYWOOD SIGN, SUNSET BOULEVARD, BEVERLY HILLS, SANTA MONICA
Hollywoodban ébredek fel :) . Azért az igazán szuper, nem?
Kinézek az ablakon, az ablak alatt ott vannak a sztárok csillagai :). Tudtam én, hogy a Hollywood Boulevard-ra kell szállást foglalni :).
Átnézek az utca túloldalára, ott virít a Kodak Theatre, az Oscar Gála színhelye :).
Valamivel elütöm az időt 11-ig, amikor is kisbuszba ülök, és egy 6 órás városnéző túrára indulok.
A kisbuszban csak néhányan vagyunk, mind a hostel lakói. A sofőr egy középkorú orosz pasi, aki folyton nevet, és teljes odaadással beszél a látnivalókról.
Néha lelassít a kisbusszal egy-egy hely mellett, hogy elmondja, hogy például: "Ezen a sarkon vette fel Richard Gere Julia Roberts-et a Pretty Woman című filmben.", vagy hogy "Itt vették a fel a Szellemírtók egyik jelentét".
Eközben a Hollywood Sign (Hollywood óriás felirat) felé haladunk. Mikor odaérünk, mindenki fotózkodik. Megkérek egy egyedül álldogáló srácot, hogy készítsem rólam pár képet, majd utána ő is megkér engem. Aztán megbeszéljük, hogy az egész túrán egymás fotósai leszünk :).

Ahol éppen állunk, onnan nagyszerű a rálátás Madonna egykori házára, amit azért adott el, mert megpróbált egy fiatal srác bejutni hozzá, akit lelőttek a biztonságiőrök. Ez annyira megviselte Madonnát, hogy elköltözött.
Visszaautóztunk a Sunset Boulevard-ra, ahol a sofőr mutatott egy híres gitár boltot, ami előtt híres zenészek kézlenyomatai vannak. A híres színészek kézlenyomatai a Hollywood Boulevardon vannak, a Chinese Theater előtt. A Sunset Boulevard azért híres, mert esténként itt van a legnagyobb élet Los Angelesben. A legmenőbb hotelek, éttermek, bárok és klubok mind itt sorakoznak. Vannak olyan exclusive klubok, ahová csak a sztárok jutnak be.
Rengeteg híres hely mellett autózunk el, mint például egy autómosó mellett is, ami több filmben is szerepelt, egy italbolt, ahová Lindsay Lohan jár vásárolni(ezt csak viccből mondta a sofőr:), majd egy messzi dombtetőn látjuk Steven Spielberg házát.
Nemsokára megérkezünk Beverly Hills-be, ahol a sztárok is laknak.


A hely nagyon szép, nagyon rendezett. Nem csak fancy házakat látunk, hanem egy hotelt is, ahol például Cher-nek egy saját emelete van.
Lelassítunk Ozzy Osbourne régi háza mellett, ahol most jelenleg Christina Aguilera lakik.
Megnézzük(vagyis látunk belőle egy picit) Tom Cruise házát, Frank Sinatra kapuját, Dr. Phil házát, majd látjuk Beckham és Victoria házának a tetejét :). Ezek után következik Madonna háza, Elvis Presley hajdani lakhelye, Michael Jachson háza, ahol meghalt, a híres erkély, ahonnan kilógatta a gyerekét, a kapu, ahová beállt az ambuláns kocsi...stb.
(Amikor találok majd sok-sok szabadidőt, utólag feltöltöm a sztárok házairól készített fényképeket is.)
Megnéztük a Golden Globe átadás helyszínét a Beverly Hilton-t, és egy templomot, ahová több híresség is jár.
Ezek után megálltunk a Rodeo Drive-on, ami Beverly Hills-ben van, és ez az utca/környéke tele van luxus üzletekkel. Na kik járnak ide vásárolni? A sztárok :). A német sráccal (akivel egymás fotósai vagyunk) sétáltunk egyet a Rodeo Driven, de nem mentünk be sehová. Egyébként láttunk olyan boltot is, ahová a sztárok is csak előzetes(4 hónappal előre) időpontkéréssel tudnak bemenni.

A bugattim. Szeptembertől majd ezzeljárok suliba (: .
Tudom, tudom: álmodik a nyomor :D.

Kocsikáztunk egy kicsit a Route 66-en(Chicago-t és Los Angeles-t összekötő híres út), majd megérkeztünk Santa Monica-ba. Megálltunk Venice Beach-nél, ami nagyon-nagyon tetszett(és nagyon fincsi volt a pizza is:), még biztosan vissza fogok ide jönni.

Ebédelünk a német sráccal

Később tartottunk egy rövid megállót a Santa Monica Pier-nél is, ami egy nagy móló óriáskerékkel, és egyéb szórakoztató dolgokkal.


Mielőtt a sofőr visszafuvarozott minket a szállásra, még megmutatott(kívülről) néhány híres múzeumot és a Framer's Market-et.
Délelőtt 11-kor indultunk, este fél7-re értünk vissza. Megbeszéltünk a német sráccal egy 8 órai találkozót, majd én elmentem netezni(nem is én lennék különben...), ő pedig elment aludni.
Nyolckor újra találkoztunk, elmentünk egy kis esti sétára. Megkerestük a csillagok között az ő és én kedvenc csillagomat, és készítettünk pár fényképet, majd pedig beültünk a Hard Rock Cofe-ba vacsorázni, ahol ismét tökéletes volt a kaja :).

Hard Rock Cafe :)

Egy baseball sapka boltban :D

Egy tábla a metrónál, ami felkeltette érdeklődésünket.
Kiértékeltük a táblát: Los Angelesben mindenért büntetnek :)

Július 30, péntek
UNIVERSAL STUDIO

Korán kelek, futás a metróhoz(red line), irány az Universal Studio.
Kilencre, azaz nyitásra ott kell lennem, ha nem akarok egy órát sorban állni.
Bejött a tervem :), alig voltak csak páran a pénztáraknál. Volt kuponom, így 8 dolcsi kedvezménnyel vettem jegyet :).
A Universal Studio park igazából egy vidámpark. Összesen 13 attrakció van. Ebből egy, a Studio Tour kilóg a sorból. Ez arról szól, hogy bevisznek a forgatási területre(ami a vidámpark mellett fekszik), ahol a tv-ből/mozifilmkből ismerős valódi díszleteket láthatasz.
A többi 12 attrakciónak meg van a saját témája, mint például a Jurassic Park vagy Múmia stb. Ezeknél már nem forgatási helyszíneket vagy valódi díszleteket nézel meg, hanem hullámvasutazol (Múmia), hajókázol (Jurassic Park), szimulátorba (The Simpsons) ülsz, stb...
Írok mind a 13 attrakcióról egy kis véleményt(plusz két video), mert ha valaki a közeljövőben odakészülődik (Csilli Tours :), annak hasznos lehet.

1) NBC Universal(ez egy kiállítás, kihagyható!)
2) Mummy (hullámvasút szinte teljes sötétségben, de amugy sem láttam volna semmit, mert szinte végig be volt csukva a szemem, végigsikítottam, túl rövid volt)
3) Jurassic Park (annyira tetszett, hogy többször is végigmentem rajta, figyelem!-totál elázol a végére)
Készítettem egy kis videot:

Jurassic Park from Eva T on Vimeo.

4) Unniversal Animal Actors(azt mondták ici-pici gyerekeknek való, így kihagytam)
5) Terminator 2:3D (a 2D és 3D keverve volt, jobb lett volna ha csak 3D van, de így is jó volt)
6) Curious George(annyira gyerekesnek tűnt, hogy be sem mentem)
7) Shrek 4D (azt mondták piciknek való, így kihagytam, pedig nem kellett volna)
8) The Blues Brothers (zenés műsor, kihagytam)
9) House of Horrors (nagyon gyenge volt, végigröhögtem)
10) Special Effect Stage (filmes trükköket mutattak be, kihagyhatatlan!)
11) The Simpsons Ride (beülsz egy imitátorgépbe, ahol 3D-ben hullámvasútozol, nagyon klassz!, mellettem ült egy fogyatékos lány, ő azt hitte valóság ami történik, borzasztóan sikított és zokogott - ez nem volt klassz...).
12) Water World (egy színi előadást nézhetsz meg, de színpad helyett egy medence van, egyik nagy kedvencem volt, szuper trükkök, itt is vizes leszel...)
Video:

Water World (Universal Studio, Hollywood) from Eva T on Vimeo.

13) Studio Tour-Including King Kong
Ez a legfontosabb mind közül!!! Bevisznek az igazi filmes kulisszák közé, látsz néhány igazi kelléket pl. a Jurassic Parkból, a Született Feleségek utcáján is végigocsikázol, átélsz egy földrengést, árvizet, 3D King Kong... ULTRASZUPER!!! Ha eljössz a parkba, itt kezdd a napot!!!
Képek:

Az Universal Studio bejárata

Egy épülő díszlet(Studio Tour)

New York díszlet(Studio Tour)

Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből

(Steven Spielberg rendezés, Tom Cruise főszerep)

Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből

Jurassic Park díszlet(Studio Tour)

A Született feleségek utcájában(Studio Tour)

A Született feleségek utcájában(Studio Tour)

Jurassic Park

Water World

Water World

A Múmia előtt :)

Reggel 9től este 8ig a parkban voltam, de a 13 attrakcióból csak 10-et láttam, bár amit kihagytam, azt szándékosan. Egyébként még lett volna időm megnézni a hiányzókat is, de jött egy telefonhívás...

Több mint egy óra volt mire hazajutottam az Universal Studióból.
A hostelben pihentem egyet(neteztem :), majd irány a Kodak Theatre. Úgy 2 percet vártam előtte, mikor lelassított egy autó mellettem. Beszálltam, és láss csodát kik ültek az autóban??? Két volt osztálytársam még általános suliból: Ildi és Tünde :).
Miután megérkeztem Los Angelesbe jutott csak eszembe, hogy Ildi és Tünde itt élnek.
Gyorsan felkutattam az email címüket(köszi iwiw!!!), írtam nekik, megadtam a számomat, kértem, hogy hívjanak ha itt vannak/ráérnek. És éppen az Universal Studioban voltam, mikor hívott Ildi :)...
Tehát bepattantam hátra a kocsiba, és elmentünk a Sunset Boulevardra, ahol híresen nagy éjszakai élet van Los Angelesben. Beültünk egy helyre, mindenki rendelt valami alkoholmenteset, majd megbeszéltük az elmúlt 10 év történéseit :).
A lányok(ikrek) 6 éve jöttek ki Los Angelesbe, azóta haza sem mentek. Meglepődtek, hogy még mindig(10 év után) meg tudom őket különböztetni, hogy ki-kicsoda. Őszintén szólva semmit sem változtak, és szerintük én sem.
Nagyon jót beszélgettünk, majd kocsikáztunk egyet a Sunset Boulevardon, megmutattak pár klubot. Éjfél körül visszavittek a hostelemhez, elbúcsúztunk.

Azért ezt pár nappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy majd volt osztálytársakkal fogok összefutni Los Angelesben :). És egyébként a lányok is mondták, hogy az elmúlt 6 év alatt én voltam az egyetlen régi ismerős, aki erre járt :).

Július 31, szombat
San Diego, California
Szombat reggel busszal utaztam Los Angeles-ből San Diego-ba. Az úton összeismerkedtem egy ausztrál és két angol lánnyal. Vicces volt hallgatni az eltérő akcentusukat.
Még mindig a fejemben van, ahogyan mondják, hogy soon=> szűn(british) (amerikában: szún); és can't=> kant(british) (amerikában: kent).

Beszélgettünk a lányokkal, majd mindenkit elnyomott az álom. San Diegoban ébredtem fel :).
Könnyen megtaláltam a buszt, ami a hostelhez vitt. A hostelem ismét a legjobb helyen van, mint ahogyan a többi helyen is volt :). A recepciós srác nagyon rendes, válaszol mind a 10ezer kérdésemre, ellát térképpel, jótanácsokkal.

Mivel mindenütt csak 2-2,5 napot töltök el, nem akarok arra időt pazarolni, hogy minden nap bebuszozzak a hosteltől a fontosabb helyekre, így, hogy ezt elkerüljem, utánaolvasok előre a látnivalóknak, majd úgy foglalok szállást, hogy az a látnivalókhoz nagyon közel legyen. Ezért volt az, hogy San Franciscoban a Union Square mellett, Santa Barbarában a beach és State Street között, és Los Angelesben Hollywoodban, a Kodak Theatre közelében foglaltam szállást.
És most San Diegoban a Gaslmap Quarter mellett lakom(5 perc séta).
Miután ledobtam a cuccaimat a szobámban, el is mentem arra az 5 perces sétára, be egyenesen DOWNTOWNba(GASLAMP QUARTER) :).
A Gaslamp Quarter a naplementekor meggyújtott hangulatos gázlámpáiról híres, és persze az ottani nagy éjszakai életről. Sok kávézó, sok étterem, sok ember, jó hangulat...

Kerestem egy mexikói éttermet, majd miután jóllaktam, bementem az étteremmel szembeni plázába. Meg is állapítottam, hogy itt semmi újat sem fogok venni, mert ugyanazok az üzletek vannak, mint New Yorkban.

Augusztus 1, vasárnap
A hostelben ugyanaz volt a reggeli, mint San Franciscoban: magadnak sütött gofri :).
Reggeli után elsétáltam a BALBOA PARKba, ami San Diego egyik legnépszerűbb látnivalója.
A város szívében fekszik, 485 hektáros terület. Sokan napoznak, kocognak vagy kutyát sétáltatnak a parkban. A park főútja az El Prado. Ennek az útnak a mentén fekszenek a múzeumok, és egyéb látnivalók.
Megnéztem a Museum of Man-t, Botanical Building-et, Plaza de Panama-t, felültem egy ingyenes park-buszra.

A Balboa Parkot keresve belebotlottam
egy templomba, ahol a gyülekezet tácolva énekelt :)

Hurrá, megtaláltam a Balboa Parkot!

El Prado, a park főútja

Museum of Man

Évi az El Pradon :)

Egy, az El Prado mentén fekvő épület.

Egy elragadó kis szökőkutacska

Bárcsak hazavihetném ezt a helyet :)

A Balboa Parkon belül a nagy kedvencem a Palm-canyon volt, ami egy növényekkel benőtt terület, és mikor ott sétáltam, olyan volt, mint ha egy dzsungelben lennék :).

Palm-canyon, Balboa Park, San Diego

Palm-canyon, Balboa Park, San Diego

Palm-canyon, Balboa Park, San Diego

Palm-canyon, Balboa Park, San Diego

Már jócskán eltávolodtam a Palm-canyontól, mikor egyszer csak azt veszem észre, hogy egy magyar zászló leng a távolban. Az arcomról a meglepetés és döbben jeleit olvashattátok volna le.
Odasétáltam, és az épületre rá volt írva, hogy House of Hungary(Magyar Ház). Páran ültek előtte, akik mikor észrevették, hogy nézem őket, megszólítottak: "Magyar vagy?".
Leültettek maguk közé, kaptam egy-egy szelet diós-, és mákos bejglit :).
Már több mint egy éve nem ettem ilyet . A beszélgetőpartnereim mind 35-40 éve élnek már az USAban, így amerikai akcentussal beszélték a magyart, és néha-néha elejtettek egy-egy angol szót is.


Később az egyik magyar bácsi, aki rendőr San Diegoban, elvitt kocsival a villamos állomáshoz, ahonnan a villamosok indulnak Old Townba. Miközben az autóban ültünk, mutatta, hogy hol van a san diegoi "getto", és mutatott graffitiket is, melyek által a bandák üzengetnek egymásnak például arról, hogy legközelebb kit fognak megölni.
Nos, addig a percig éreztem San Diegot biztonságosnak :D.

OLD TOWN, azaz Óváros.
Az Old Town San Diego State Historic Parkban 18. századból származó, helyreállított épületek láthatóak. Némelyikben kiállítás, némelyikben múzeum van. Nagyon hangulatos a környék, inkább éreztem magamat Mexikóban, mint az USAban :).

Old Town, San Diego

Old Town, San Diego

Old Town, San Diego

Old Town, San Diego

Old Town, San Diego

Este elmentem egy sétára, hogy megkeressem SEAPORT VILLAGE-t, ami egy emberektől hemzsegő kikötő. Meg is találtam, de emberek nem nagyon voltak arra. Megkérdeztem egy arra járó házaspárt, hogy mikor van itt nagy élet. Azt mondták, hogy főleg nap közben, de semmi képen sem vasárnap késő este. Na oké, felfogtam, rosszkor jöttem ide.
Egy kicsit még tovább sétáltam a kikötő mentén, majd visszamentem a belvárosba. Vagyis mentem volna, de az nem volt sehol. Valahol rossz fordulatot vehettem, mert csak kihalt utcákon sétáltam. Kicsit be voltam tojva. Se busz, se villamos sínek, se emberek. Na most aztán kereshetem a visszavezető utat.
Rövid időn belül arra jött egy biciklis, akinek a biciklijéhez amolyan talicska(két ember beleülhet) volt erősítve, és megkérdezte, kell-e fuvar. Reflexből nemet mondtam, mert arra gondoltam, hogy én bizony nem fogok "taxira" pénzt költeni. Erre a pasi is rájöhetett, mert egy kis hezitálás után azt mondta, hogy elvisz engem ingyen, ha a belvárosba(downtown) tartok, mert úgy is oda tart. Azonnal kihasználtam a helyzetet, és 10 perc múlva már downtownban voltam. Gyorsan kerestem a zsebemben egy egydollárosat, amit odaadtam neki. Nem akarta elfogadni, mert "Mondtam, hogy ingyen hozom el a hölgyet!", de eztán csak otthagytam a pénzzel a kezében.
Egyébként néztem a tarifát(ki volt írva a biciklire), és 10 dolcsiba került volna...

Augusztus 2, hétfő
Ma készült el a kedvenc fényképem :).
Egy kolibrit kaptam lencsevégre CORONADO ISLAND-en, amikor éppen egy virág nektárját nyalogatta.

Colibri/Humming-bird
Colorado Island, California

A szigetre azért mentem, mert ott található a híres Hotel Del Coronado, ahol a Titanic című film egyes jeleneteit forgatták. Bejártam az egész hotelt. Belülről még a mennyezet is fából van, és a bútorok is régiek. Tökéletesen megfelel régi luxushajó belsőnek.

Hotel Del Coronado, Coronado Island

Hotel Del Coronado, Coronado Island

Hotel Del Coronado, Coronado Island

A sziget után ismét ott kötöttem ki, ahol már tegnap is jártam: Old Townban. És miért? Mert a pocim odavezetett, és isteni finom mexikói ételt ebédeltem :).

Jóllakva buszra szálltam, ami az óceánparton tett le. Hatalmas sétára indultam MISSION BEAC-re, majd PACIFIC BEACH-re. Fújt a szél, fáztam volna, ha nem a meleg homokban lépkedek. Sokan voltak a parton, főleg homokvárat építő kölykök, és szörföző fiatalok.



Este ismét elsétáltam a központba(downtown - Gaslamp Quarter), hiszen nem tölthetem az utolsó kaliforniai estémet a szobámban, igaz? Na és még New Yorkban elterveztem, hogy San Diegoban feltétlen fogok készíteni sötétedéskor képeket a Gaslamp Quarter-ről. És sikeresen el is készültek azok a fotók, és pont olyanok lettek, mint az korábban elképzeltem.

Gaslamp Quarter, San Diego
(Ezt az utcaszakaszt szándékosan kerestem meg, mert korábban láttam egy könyvben. Az épület, és a mellette álló gázlámpák hangulata egész San Diego hangulatát tükrözi. Ugráltam örömömben, mikor megtaláltam... :)

Gaslamp Quarter, San Diego

San Diego kipipálva, megkaptam amiért jöttem.
Holnap elhagyom Kaliforniát, irány Nevada Állam, hiszen vár rám V E G A S!!!

Augusztus 3, kedd
Las Vegas, Nevada Állam
Kora reggel taxival megyek a reptérre. Becsekkolok, majd a repülő indulásáig eltelő két óra alatt a reptér ingyenes wifi-jét élvezem, kivéve akkor, mikor egy mormon lány téríteni próbál.
Felszállok a Salt Lake City felé tartó gépre, majd egy rövid idő múlva le is szállok, és 40 perc múlva már egy a Las Vegas felé tartó járaton ülök. A mellettem ülő jókedélyű pasival jót beszélgetünk a világ nagyvárosairól.
Nem telik el sok idő, a gép megérkezik Vegasban.
VEGAS!!! OMG, hát itt vagyok!!!
És most már kipipálhatom a listán az "Eljutni Nevada Államba"-t is (: .

A reptéren ér az első döbbenet: játékgépek az induló/érkező kapuknál.

A második döbbentet akkor ér, mikor kilépek a reptéri terminálból: forróság!
A san diegoi 20-22 fok után igen nagy meglepetés a 38-45 fok :).
Shuttle-re(kisbusz) ülök, hamar a hotelbe(Imperial Palace) érek, ami a híres Las Vegas Strip közepén foglal helyet. A Las Vegas Strip (The Strip = Szalag) a Las Vegas Boulevard-nak azon szakasza (utcaszakasz), ahol a híres szállodák/kaszinók foglalnak helyet.
Belépek a hotelbe, és leesik az állam. Egy kaszinóban fogok lakni???
És akkor jut eszembe, hogy olvastam is Vegaszról, hogy a hotelekben van kaszinó.
Ha valaki még nem látott ilyet, arra tuti sokkolóan hat.
Pozitívan sokkolóan... ugye értitek?


Mikor benyitok a szobámba, a fülemig ér a mosoly. Végre nem hostel-ben (=diákszálló), hanem rendes hotelben vagyok. Persze eddig jó volt a hostel, mert a szobatársak révén társaságom is volt, de itt, Vegasban, akkora nagy rohanásban leszek, hogy nem lesz időm "társaságra", és végre jól jön egy kis egyedüllét is. Ruhát le, zuhi, csupaszon rohangálás...
Na ez az, amit azóta nem tudtam megtenni, hogy kijöttem az USAba :).

Miután felfrissültem, nekivágtam Vegasnak.
Mivel a Las Vegas Strip közepén van a hotelem, úgy döntöttem, hogy ma a Strip tőlem balra eső felét, holnap este pedig a tőlem jobbra eső felét fogom felfedezni.
Nem csak kívülről néztem meg a hoteleket, hanem bementem a kaszinókba is. Szabadon ki-be lehet járkálni.

Egyes hotelek, azaz hatalmas hotel-komplexumok egy-egy nagyváros témáját ölelik, fel, mint például: Párizs, New York vagy Monte Carlo.
Ilynekor a hotel köré fel vannak építve a város főbb látnivalóinak a másolatai, mint pl. Párizs esetében bele van építve a hotelbe egy eiffel-torony. A torony egyik lába a járdán, a másik 3 lába bent a hotelban, a kaszinóban :). De a Hotel Paris Las Vegas-nál nem csak Eiffel-torony, hanem Diadalív másolat is van :).

Hotel New York New York-nál van Szabadság-szobor, Brookly Bridge, Empire State Building és egy Chlysrel Building másolat is.

Egy kaszinós kép rólam is kell :)

Excalibur (Anglia)

Bellagio

Bellagio
A szökőkút fantasztikus,
a vízsugarak zenére lövellenek fel.

A Hotel nevére nem emlékszem,
de a tornyokat szándékosan megdőlve építették.

Monte Carlo

Monte Carlo

Caesar's Palace

Caesar's Palace

A kézépső kék: Imperial Palace
Az én hotelem :)

Nem tettem fel képet minden hotelről, amit láttam.
Amit elfelejtettem lefényképezni(úristen, ez hogy lehet???) és nagy kedvencem volt, az a Luxor. Képzeljetek el egy óriási nagy piramist, aminek este csak az élei vannak kivilágítva, és a piramis közepéből/csúcsából egy hatalmas fénysáv tör az ég felé. Nagyon klassz! Ezt a képet neten találtam:

A terv az volt, hogy a Strip egyik felét ma, a másik felét pedig holnap nézem meg. Viszont másnap olyan későn értem haza a Grand Canyon túráról, hogy képtelen voltam nekivágni a Strip kimaradt felének. Így azt majd akkor fogom megnézni, mikor legközelebb jövök Vegasba.
Tehát Circus Circus, Sahara és Startosphere Tower... nektek még várnotok kell rám :).

Augusztus 4, szerda
Grand Canyon, Arizona Állam
Hajnali 5-kor kelek, majd úgy 20 perc múlva megszólal a hotelszobám telefonja is. Azért hívtak, hogy figyelmeztessenek, hogy a mai napon 6-tól Grand Canyon túrám lesz. Mondtam nekik, hogy OK, tudok róla, már fölkeltem magamtól... :).
Hatkor a hotel előtt felvett a busz, irány Arizona Állam.

Egy nagyon szipmatikus puerto rico-i bácsi ült mellettem. Mikor a bácsi helyet keresgélt, én szóltam neki, hogy mellettem van egy szabad hely. Szipmatikus volt, és úgy döntöttem, hogy inkább magam mellé ültetem Őt, mint megvárjam, hogy valaki olyan üljön le mellém, akitől "kiráz a hideg".
És igazam volt a bácsival kapcsolatba, mert nagyon "jófej" volt. Sokat beszélt, de nem túl sokat, és ha hallanátok a nevetését... :) , hát az valami egészen fantasztikus, hahaha.
A bácsi már bejárta egész Amerikát, jó volt hallgatni a tapasztalatait.

A busz körülbelül 6 óra óra alatt ért a Grand Canyonhoz. Közben többször is megálltunk(enni; megnénzi egy erőművet; National Geographic központ - egy Imax film megnézése a Grand Canyonról). A táj, ahol a busz végighaladt, csodálatos volt. A buszsöfőr mindig szólt, hogy például "Mindenki nézzel balra, mindjárt elmegyünk egy az út szélén álldogáló jávorszarvas mellett!", vagy, hogy "Ezen az útszakaszon forgatták x filmnek az Y jelentét".

A Grand Canyon egy hatalmas hasadék(349 km hosszú), amit a Colorado folyó vágott ki a Colorado-fennsíkból közel 6 millió év alatt.
A Grand Canyon Nemzeti Park ma a világörökség része. A parknak két fő bejárata van a canyon északi és déli peremén(North Rim, South Rim). A legszebb kilátás a Déli-peremről/South Rim-ről van. Örülök, hogy ennek korábban utánaolvastam, mert mikor a foglalást csináltam a Grand Canyon túrára, akkor a lehetőségek közül(Északi-, Déli- vagy Nyugati-perem) könnyen tudtam választani, hiszen tudtam hová érdemes menni. Mások csak úgy találomra választották ki, hogy a canyon melyik pereméhez menjenek. Sorry....

A Hoover Dam vízerőműnél

A Hoover Dam vízerőmű

Az erőmű közelében épülő híd

Már a Grand Canyon Nemzeti Parkban

Láttam szép virágokat, és

...találkoztam Chip és Dale-el :)

Majd megpillantottam a várva várt
Grand Canyont:

A busz nem sokkal este 11 előtt ért vissza Vegasba. Ettem valamit a Strip-en, majd utána visszasétáltam a hotelbe. Sokat vártam a hotel lobbyjában, reklamálni akartam, hogy tegnap csak pár percig működött az internet, pedig 24 órára fizettem(10 dollár) elő. Úgy 15 perc várakozás után végre odajött valaki. Na ekkor már nagyon mérges voltam...
A srác hívta a managert, hogy mit tegyen, nem működött a netem...
A manager utasította, hogy adják vissza a 10 dolláromat. Aztán mondtam a srácnak, hogy nekem most is szükségem lenne netre, de csak egy órára, és így nem akarok fizetni 10 dollárt. A srác variált, szegény próbált megoldást találni, míg végül megint odajött a a manager, és közölte, hogy az elnézésemet kérik, és mostantól ingyen internetet kapok az ittlétem alatt. Egyből jókedvem lett :).
Az "ittlétem" egyébként már csak 3-4 órát jelentett, mert ugye már éjfél elmúlt, és a buszom hajnali 4kor indult a reptérre. Ez idő alatt összepakoltam a bőröndömet, skypoltam, facebookoztam, emaileket írogattam..

Augusztus 5, csütörtök
Vissza New Yorkba
Hajnali négykor felvett egy kisbusz(shuttle), irány a reptér...
A repülő ablakából még láttam Vegast, és megígétem "neki", hogy még visszajövök :).
New York JFK repteréről másfél óráig tartott hazaérni, hostcsaládom otthonába. Ott azonnal megcéloztam a konyhát :). Senki sem volt otthon, csak a stúdió dolgozói, de ők rögtön körémgyűltek, hogy meghallgassák az élménybeszámolómat, hiszen olyan helyeken jártam, ahol ők még sosem.
Este megjöttek a hostszüleim is. A picik nem voltak otthon, elmentek a nagymamával Fire Islandra a nyaralójukba. Mikor ezt megtudtam, nagy szomorúság lett úrrá rajtam, hiszen kiderült, hazautazásomig már nem fogok találkozni a gyerekekkel.
Este 10kor teljesen kimerülve a 40 órás nemalvás után, végre ágyba dőltem.


Érdekes, hogy csak alig két hétig tartott a nyaralásom, de én két hónapnak érzem. Ez talán azért van, mert "túl" sok újat láttam, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi e-mail címet gyűjtöttem be :). Persze lehet nem megyek az elkövetkezendő években Németországba, Brazíliába, Koreába vagy Kínába, de ahogyan az okos emberek szokták mondani: Sose lehet tudni!
Az biztos, hogy nem ez volt utolsó utam, ahová egyedül mentem. A mostani után tudom, hogy nagyon jól lehet szórakozni egyedül is, csak nyitottnak kell lenni, és ez nekem nagyon-nagyon jól megy :).
Azt, hogy mennyire vagyok fáradt, nem tudjátok elképzelni :). Persze általában az emberek pihenés okából mennek vakációzni, de a "a tengerparton fekszem egy hétig" dolog valahogy nem működne, mert elpocsékolt időnek tartanám. Ha testileg pihenni akarok, ágyban maradok egy hétvégére. Viszont ha az agyamat akarom pihentetni, kikapcsolni, vagy elterelni a hétköznapokról, akkor a legjobb egy olyan útnak nekivágni, ami most mögöttem van. Úgy érzem teljesen felfrissültem agyilag :). Juhéééj!!!

És nagy-nagy köszönet mindazoknak, aki sms-t vagy e-mailt írtak, hogy "Merre jársz és minden rendben?". Na és persze Nektek is, mert a blogomban bőven találtam lelkesítést :).
:) :) :) :) :)

Az utam tökéletes volt. Minden perce. Kihoztam az útból, és magamból is a maximumot :).
Minden terv szerint haladt, kivéve, hogy hideg volt Kaliforniába, de ha arra gondolunk, hogy hidegben vagy melegben jobb-e várost nézni, akkor a "hidegben"-re szavazok :).
Már a fejemben elkezdtem tervezni a következő USA túrát :). Jövő nyárra, két hétre, és ha minden jól megy, már fogorvosként.

A képeket majd fel fogom tölteni a picasa albumokba, és video is lesz egyszer (: .
Ha az úttal kapcsolatban(vagy mással kapcsolatban) bárkiben kérdés merül fel, írjatok nyugodtan :).

I am so happy:)
Évi