FIRE ISLAND III. (aug.20, első hónap)

Floridából visszatérve a repülőnk New York-ba, a Kennedy Reptérre érkezett. A fogadócsaládom megírta sms-ben, hogy a reptérről ne haza Manhattan-be, hanem Fire Island-re menjek.

Ennek nem örültem, hiszen baromi nagy cuccal voltam, jobb lett volna hazamenni, a szobácskámban kipakolni a floridás cuccaimat, és csak egy-két ruhadarabbal utazni a szigetre.

A Kennedy Reptérről Dóri társaságában Air Trainnal utaztam Jamaica station-re(vonatállomásra). Ott átszálltam a Long Island Rail Road-ra (LIRR), és azzal száguldottam át Long Island-en, egészen Bay Shore-ig. A vonatról taxiba csüccs, pár perc múlva a kikötőben taxiból ki, hajóra fel. Hajó vitt át Long Island-ről Fire Island-re. Itt meglepetés ért. Közölték, hogy a hajó nem áll meg annál a városkánál, ahová én tartok. Na köszi. Egy várossal arrébb, Firl Habor-ben kellett leszállnom. Tudtam én, hogy a reptérről haza kellett volna menni, hogy letegyem a nehéz bőröndömet. Mivel Fire Island-en nincsenek kocsik(csak biciklis vagy gyalog közlekedés), gyalog kellett a nagy cuccommal átbaktatnom a szomszédos városkába. Persze nem rendes úton, hanem falécekből kirakott járdákon...na köszi. Sejthetitek milyen hangot adott ki a gurulós táskám, ami egyébként akkora volt mint egy szekrény. Hát igen. Volt benne sok-sok ruha, a laptopom, egy mickey és egy minnie egér.... Az egereket a két gyereknek hoztam Orlandoból, mint disney worldös ajándékokat.
Mikor megérkeztem, üres volt a ház. Ja mégse, ott volt a boszi(a francia nagymama). Mondta, hogy a szülők meg a picik elmentek bevásárolni. Hát jó. Akkor én meg lemegyek az óceánpartra lemosni magamról a hosszú út porát. Na kikbe botlok a parton??? Hát persze, hogy a családba. Szép sorban ott ültek a fehér homokban, meg a szomszédok is, és mindenki rögtön nekem szegezte a kérdést: Milyen volt Miami???

Tessék? Először is, nem csak Mimaiban voltam, hanem Orlandoban is, de úgy tűnik, arra senki sem kíváncsi. Pedig szívesen elmeséltem volna, hogy milyen klassz volt sikítani a hullámvasútokon :).
Másod sorban pedig, mi a fenét keresnek a parton, mikor a boszi azt mondta, hogy bevásárolni mentek?!

Meg is mondtam nekik, hogy a nagyi úgy tudja, hogy éppen bevásárolnak. Csodálkoztak is, hogy még csak szó sem volt bevásárlásról. Na oké.
Belegázoltam az óceánba, ami rögvest ki is tett egy nagy hullám segítségével.

Este a szülők leléptek, visszamentek Manhattan-be. Másnap hétfő van, munkába kell menniük.
Én pedig maradtam a picikkel meg a boszival a szigeten.

Jól telt a hét. Időjárás tekintetében, mintha vissza se jöttem volna Floridából.
A hét közepén meglepetés jött. Szó szerint, két lábon: Nanny:) Juhéjjj! Nanny-t imádom. Ő a másik nagymama. Édes, aranyos, kedves, mókás zsidó néni. Bezzeg a boszi, egy nagyvilági.....nemistudom. Egyébként nem akarok róla rosszat írni, mert vannak vele szép pillanatok is. (Vagy a leboszizás már rossznak számít? Hmm...)

Szóval megjött drága Nanny. Egyből minden jobb lett. Egyébként is jó volt, de így még jobb lett.
A két nagyi jól elvolt egymással. Úristen, mennyit tudnak beszélni. Én meg csak hallattam őket. Egyik este leültem hozzájuk beszélgetni. Az volt a téma, hogy ki milyen kajákat szúrt el, mikor tanult főzni fiatalkorában. Én is meséltem pár történetet.

A piciket hétfőn, szerdán és pénteken táborba vittem, ami reggel 9-től 12-ig tartott. Ezt nagyon jó. A tábor jó pár városkával odébb van, és én imádok elbiciklizni oda, majd vissza.

AUGUSZTUS 20.
Ez a nap nagyon rohanósan telt. A picik hiperaktívak voltak, mint mindig.
A két nagyi jól lekötötte egymást, én meg alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Nem tudom miért. Igazából minden napot élvezek a szigeten, hiszen annyira szép a környezet.
Valahogy estére nagyon kimerültem. Egyedül akartam lenni. Elhatároztam, amint a picik alszanak, elmegyek Fire Habor-be biciklivel.

Éppen a pizsit adták a gyerkőcökre a nagyik, mikor beszóltam nekik a gyerekszobába, hogy egy kicsit elmegyek. Oké, naná. Menj csak! - mondták.

Mp3 lejátszót, mobilt, zsepit és egy pulcsit felkapva biciklire ültem. Azon agyaltam, hogy vajon lesznek-e a kikötőben a móló végén. Bárcsak ne lennének. Oda szeretnék leülni, de egyedül. Most erre van szükségem.

Mikor beértem a városkába, óriási volt a nyüzsi. Tele emberekkel. Jó volt a hangulat. Irány a móló vége. Senki sem volt ott. Milyen szerencse! Pont így képzeltem el.

Letámasztottam a biciklit, és leültem. Mp3 lejátszó bekapcs. Csak magyar számokat hallgattam. Elővettem a mobilt. Ekkor vettem észre a dátumot: augusztus 20. Atyaég. Itt ülök Amerikában Long Island mellett egy kis sziget kis városkájának mólója végén, teljesen egyedül, otthon pedig, Magyarországon, megy a buli, mindenki ünnepel.
Könnycseppek...

Augusztus 20-át az elmúlt években vagy Budapesten a tűzijátékot nézve, vagy pedig Debrecenben, a virágkarneválon bulizva ünnepeltem.

Augusztus 20., augusztus 20... kicsit tovább agyaltam, és akkor megint leesett a tantusz, hogy napra pontosan egy hónapja, július 20-án érkeztem az Egyesült Államokba.
Emlékszem, milyen csodaszép volt Manhattan, mikor egy hónappal ezelőtt taxival beérkeztem a városba.

Már vártam a pénteket. Csilliékkel megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni. Vicces, hogy már egy hónapja new york-i vagyok, de még nem mentem el este szórakozni. Egyébként nem is csoda, hiszen a hétköznapokat a szigeten töltöm, és 9 napot pedig Floridában.
Nem is lett volna mikor elmenni bulizni New Yorkban.
Persze Miami-ban volt mulatozás... :) .

VISSZA A CITY-BE
Eljött a péntek. Yesss!!!
Délután a 4.10-es ferry-vel (komp) utaztam Long Island-re, ahonnan vonattal meg sem álltam a Penn Station-ig(New York). Irány a metro(subway), 7-kor már a Union Square-en voltam. Onnan pedig 3 perc múlva a szobámban(cuccot le), majd 15 perc múlva újra a Union Square-en a Forever 21 üzletben. Rucit vettem. Kettőt is. Súlyos buliruha hiányban szenvedek :) . 11-ig shoppingoltam. Néhány üzlet csak 11-kor zár. Ez nagyon jó. Akár este 9-kor is elindulhatsz vásárolni :).
I love NY :).

Szombaton találkoztam Csillivel. Természettesen a Starbucks Coffe-ban, pont úgy mint az átlag amerikaiak.
Kiírtuk neki CD-re azokat a Floridában készült képeket, amiket az én laptopomra mentettünk. Utána kicsit shoppingoltunk, majd elbúcsúztunk.
Este úgyis találkozunk, hiszen irány a Webster Hall Klub :).