Találkozás a fogadócsaládommal és a "hogyan váltam au-pairré" story

AZ ORIENTÁCIÓ UTOLSÓ NAPJA (és mikén kerültem NY-ba)

2009.07.23 Csütörtök
Valójában, nem az orientáció vége miatt izgalmas ez a nap, hanem azért, mert este jön értem a hotelbe a fogadócsaládom. Negyedik napja vagyok New Yorkba, épp itt van már az ideje megismerni azokat, akikkel együtt fogok élni.
Az utolsó orientácó jól telik. Perta reggeli előtt még elment a gyógyszertárba, megfázott a légkonditól :( . Petra egyébként nem NY-ban lesz au-pair. Holnap átrepüli egész Amerikát, hiszen míg én a Keleti-patron maradok, addig ő az ország nyugati részén, Washington Államban, Seattle-ben fog dolgozni. Nagyon szerencsés lány, Seattle egy álom. Majd meglátogatom :) . Megbeszéltük......ő jön New York Citybe egy hétre, és pedig megyek majd Seattle-be hozzá. Addigra mindketten kiismerjük a saját városunkat, és körbe tudjuk vezetni egymást. Két micsoda város!!!!! New York City és Seattle. Amerika két oldalán....

Nagyon szeretem a városokat. Európában Prága a kedvencem.
Szerintem turistaként megismerni egy várost, nem az igazi. Élni kell bennük, velük... hiszen csak így ismerheted meg a város igazi 'lelkét'. Máskülönben csak az ott lakók mesélnek róla.
Mikor otthon az ügynökségen kérdezték, hogy az Egyesült Államokban hová szeretnék menni, először nem tudtam mit mondjak. Nekem mindegy, csak az óceán parton legyen, és mindegy, hogy melyik óceán partján. Az országot balról a Csendes-óceán, jobbról az Atlanti-óceán határolja. Tehát ha lemegyek a beach-re fürödni, akkor nem a tengerpartra megyek, hanem az óceánpartra. Szokatlan kifejezés :).
Persze, hiszen Európai vagyok :).
Apropó, Európa. Míg Európában az ember lánya Amerikába vágyik, addig az amerikai Európába. Az ittenieknek az a nagy szám, ha valaki Olaszországban, Franciaországban..stb. tölthet egy évet.
Például az reptéri dolgozó, aki átengedett az utolsó ellenőrző ponton, Budapesten töltött egy fél évet fiatalkorában. Erről már írtam...

Mit csinál az ember lánya, ha nem tudja hová akar menni Amerikában? Vesz egy útikönyvet. Persze olyan útikönyvet, amiben az egész Egyesült Államok benne van, nem találsz. Az Egyesült Államok óriási, képzelheted mekkora lehet az az útikönyv. A boltokban azt mondják, hogy ilyen nem létezik.... Aztán csoporttársam Kinga megment. Neki van egy otthon, kölcsönadja. Na ettől kezdve nincs tanulás az egyetemen, nincs hobbyzás délután, csak az USA útikönyv.
Nos, hová akarjak menni?

1. Nem megyek olyan helyre, ahol hidegebb van, mint Magyarországon.
2. Csakis kizárólag óceán-partra megyek. Hát hová máshová vágyna egy európai, aki egy kontinens közepén lakik?!
3. Közel szeretnék lakni egy city-hez (pl. city külvárosa).

Ezzel a 3 kritériummal alaposan leszűkül a kör.
Végül odáig szűkült, hogy ha Keleti-part, akkor Miami-t vagy New York-ot szeretném. Kiderül, hogy Miami-ban nincs kirendeltsége az ügynökségnek. Maradt NY.
A Nyugai-parton pedig San Francisco, Los Angeles vagy San Diego(húúú ezt imádnám!) környéke tetszik. Klassz lenne Kaliforniába menni, de nem vágyom oda jobban, mint pl. New Yorkba.
Számomra Amerikának 3 közepe van: New York, Florida(Miami) és Kalifornia. Máshová nem is megyek!!!!
Úgy voltam vele, ha nem jön össze valami nagyon jó hely és nagyon jó fogadócsalád, akkor nem is megyek. Egy évem van hátra az egyetemből. Ha most kihagyok egy évet, akkor azt nagyon jó indokkal kell tenni, pl. hogy Amerika egyik "közepébe" megyek.

Mikor elkészült az anyagom(nyelvi és pszichológiai tesztek ; motívációs levél a családnak; fényképek...), kiküldték Amerikába. Ahogy kiérkezett, már aznap írt egy család, hogy "tetszem nekik". Detroitban laknak, két iskoláskorú fiúval. Szimpatikusak voltak, de megírtam nekik, hogy én feltétlen óceán-part mellé szeretnék menni. Megértették, kedvesen visszaírtak, hogy szurkolnak, hogy összejöjjön. Én is sok szerencsét kívántam nekik, hogy jó au pairt találjanak(később egyébként megsimerkedtem azzal a lánnyal, aki hozzájuk ment).
Egy héten belül írt egy másik család. New Yorktól északra, kb. 200 km-re laknak, 35 km-re az óceánparttól. 3 gyerekük van. Nekik azért mondtam nemet, mert nagyon 'pici' helyen laktak,és tudom, hogy megőrülnék egy kisvárosban. Az ügynökség írt egy levelet, hogy magyarázzam már el nekik, hogy pontosan mit akarok, mert úgy könnyebben tudnak nekem családot találni. Amúgy ez időtájban jöttem rá, hogy csakis New York-ot akarom. Megírtam nekik a kért magyarázatot, és este kaptam is egy e-mailt egy újabb családtól: New York állam, 10003 körzet, 2 gyerekes család. Na ezazzzzz!!!! NY Állam! Gyorsan gépelem be a Google Térkép keresőjébe a ZIP-kódot ( 10003), klikk a keresésre........vársz......vársz..... Ha megnyílik, kijön,hogy NY Államon belül, hol lakik a család. Megnyílik,yeahh. Város. Klikk arra a gombra, amivel távolítasz. Manhattan.
Manhattan????? Eldobtam az agyamat.
Azzal is meg lettem volna elégedve, ha csak a külvárosba mehetek, de erre nem számítottam. New York City, annak is a közepe, Manhattan. És Manhattannak is a közepe: Broadway.
Tessék!!!!!! Megkaptam Amerika egyik közepét!
Vérem endorfin szintje az egekig szökik, BOLDOGSÁG...
Persze még nem dőlt el a dolog, még nem ismerem a családot. Küldtek e-mailt (a család motívációs levele, fényképek), és kérdezték, hogy felhívhatnak-e telefonon. Az elküldött anyag alapján tökéletesek:).
Igen, ilyet akartam, ilyen családod. Ők azok, őket akarom!!!

A szülők: a mama Sclerosis Muliplex kutató, a papa színész, rendező, producer(saját filmstúdiója van).
A picik ennivalók. Iggi 5(nemsokára 6) éves, Macy 4. Iggy suliba, Macy(ne maci-nak, hanem Mészi-nek ejtsd :) !!!) iskolaelőkészítőbe jár. Azt írják a szülők, hogy jó gyerekek. Elhiszem. Mit is tehetnék?

Megírtam nekik a választ, hogy igen, tetszenek, hívhatnak telefonon.
Halálra izgultam magam aznap. Úristen, fel fog hívni egy amerikai család, hogy fogom őket érteni?
Értettem őket. Mama és Papa ki voltak hangosítva. Kérdeztek ezt-azt, ha jól emlékszem 15 percet beszéltünk. Amire emlékszem a kérdésekből:
- Miért akarok au-pair lenni? Nem gond ha megszakítom a tanulmányaimat?
- Nagy városban lakom-e(tudok-e majd vigyázni a picikre NY-ban)?
Örültek, hogy az országom fővárosában lakom.
- Van-e tapasztalatom gyerekekkel? Persze, hogy van. :)
- Jól úszom-e (vigyázni a picikre a vízben)? Naná, kedvenc sportom!
-Mit szeretnék tanulni NY-ban(mert ugye suliba fogok járni)? A nyelvet.....
- Szeretnék-e hozzájuk menni? IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Mikor szeretnék menni? Július vége.
És még sok mindenről beszéltünk.....kedvenc filmjeim,hobbim...stb.
A telefonbeszélgetés után kb. 2 hétig e-maileztünk, majd felhívtak még egyszer, és akkor újra megkérdezték, hogy akarok-e menni hozzájuk. Mondták, hogy ők örülnének neki... Nanááá, hogy megyek!
Ilyen jó családhoz, ilyen jó helyre..... én már az első telefonbeszélgetés után tudtam,hogy ők az igaziak.
Jól elkanyarodtam az "orientáció utolsó napja"-tól :) .

Az orientáció utolsó napja jól telt.
Hallottam, tanultam egy-két érdekes dolgot.
Pl.:
- Mit csinálj ha elkap a rendőr gyorshajtásért? Amit otthon: smile and be friendly :) . Ja és mindig mutasd a szabad kezeidet, hogy lássák, nincs nálad fegyver.
- Láz. Itt ugye nem celsisusban mérnek. A láz 106 fahrenheit fölött van.
-Érdekességek: a tavalyi au pairek 20%-a esett teherbe, 75%-nak volt autó balesete.
-911!!!! A legfotosabb tel. szám az Államokban. Ezt folyamatosan sulykolták belénk.
Ha éjszaka legmélyebb álmomból fölráznál, tuti ez lenne amit mondanék: Nine-one-one!!!!!!! :)

Az orientáció legvégén mindeni előadást tartott a saját országáról. Mi hárman voltunk magyarok. Rajzoltunk egy Európa térképet(az volt a fő kérdés, hogy hol van az ország), rárajzoltuk Magyarországot, szomszédos országokat, magyar zászló, címer(bravó Petra!!! nagyon ügyes vagy!). Meséltünk a pálinkáról, a gulyás levesről, Budapestről, a SZIGET fesztiválról....
Nekem legjobban az argentin és a brazil előadások tetszettek. Egyszer megnézem ezeket az országokat!!
A képen az argentin lány táncol a brazil fiúval. Bemutatja az argentin táncot.



Vége az utolsó orientációnak,még egy csoportkép gyorsan...


Este 6-kor már nagyon be voltam tojva, hiszen fél7-re jön értem a családom. Elbúcsúztam Nóritól(Washington DC-be megy) és Petrától(Seattle). Lekísértek a hall-ba. Jól esett, hogy izgulnak értem. Hármunk közül én találkozom leghamarabb a családommal, nem is csoda, hiszen a családom itt lakik New Yorkban, ahol az orientáció is van,és ráadásul szintén Manhattanba.



TALÁLKOZÁS A FOGADÓCSALÁDOMMAL

A hotel lobby-jában leültem egy fotelbe. Az izgalom a tetőfokon. Úúúristen, inkább még egy anatómia szigorlat, mint ez.
Azt mondta a fogadó-mamám, hogy fél7és 7között jönnek értem.
Fél 7, semmi. Elkezdett esni az eső. Özönlöttek be a hotelbe az emberek. Mindenkin I LOVE NEW YORK-os esőkabát. Akinek esernyője van, attól elkérik, és zacskóba csomagolva visszakapja, nehogy összecsöpögtessék a hotelt. :)
Már elmúlt 7, sehol a családom. Kész, elfáradtam, nem bírom tovább mereven bámulni a bejáratot. :) Folyamatosan azon agyalok,hogy hogyan köszönjek nekik. Puszi? Kézfogás? Hi vagy hello?
Negyed 8, megjelenik Violaine(mama). Rögtön fölugrottam, integetek....észrevesz. Mosoly, puszi... tehát puszi, és nem kézfogás. :)
Örülünk egymásnak....how are you, nice to meet you in person.
Mondja, hogy David(papa) a hotel előtt áll a kocsival. Futás a kocsihoz. Nem igazán lehet csak úgy megállni Manhattan közepén a Hotel New Yorker előtt. Ők azért megálltak:).
David-del kézfogás. Cuccot, hátra, kocsiba be......egész úton beszélgettünk....időjárás, Magyarország, hol vannak a gyerekek(nagyszülőknél)...

Nagyon ismerős volt az utca.....hát persze!! Goole Map segítségével, már végigsétáltam itt, legalább 100-szor. Az üzletek, a lámpák...minden ismerős.
Cuccot kocsibók ki, épületbe be, lifttel föl, házba be........ paffff!!! Ilyet se láttam még:
Ez tényleg egy stúdió. A papa producer és director, saját filmstúdióval. Még mikor otthon voltam, írták nekem e-mailben, hogy a stúdió része a lakás, ahol az én szobám is van. Most amúgy a szobámban ülök. Ha kinézek az ablakon, akkor az nem az utcára néz, hanem az egyik studióba(vagy nem tudom minek hívjam, ők azt mondják: the big room). A plafonról mindenféle világítástechnikai berendezések lógnak le. Több kis szoba van mellette, mindegyik üvegfallal elhatárolva, gondolom azért, hogy lássák a felvételt. A kis szobákban egy halom számítógép és mindenféle technikai felszerelés.... Amúgy óriási kupi van, de tisztaság. Gondolom egy ilyen stúdióban nem is lehet rendet tartani.
Az előbb lementem mogyoróvajas kenyérért. Ehhez át kell mennem a big room-on. Pizsiben, papucsban. Bele is futottam 2 emberbe. Egyből kérdezték, te vagy az új au-pair? Nanááá, én lennék az. Ha nem én lennék, akkor csak betörő lehetek :).

Most visszakanyarodnék oda, hogy a családdal megérkeztünk a házba. Körbevezettek....megmutatták a szobámat(pici, de takaros). Kapok lakáskulcsot, mobilt. Elmagyarázzák, hogy mikor melyik fürdőszobát használjam. Napközben, amikor itthon vagyok a picikkel, akkor a fentit(ez a család fürdőszobája). Az enyém lent van, azt használják a kliensek/munkatársak is, tehát azt csak este használjam 6 után, mikor már nincs munka. Egyébként 3 ember van folyton a lakásban/stúdióban. Ők dolgoznak azokban a pici szobákban. Tehát folyamatosan velük vagyok. Gondolom jó barátok leszünk, hiszen együtt fogunk élni. Közös a konyha, fürdőszoba. A előbb lementem a fürdőbe, éppen valamit szereltek. Ha jól láttam,egy tükröt próbálnak beleimportálni egy képkeretbe. Most meg van itt valaki, biztos egy 'kliens', mert a studio felépítését magyarázzák(méretek,időpontok, green screen, kamerák, fények, where is the make-up room, where is the bathroom).
A green screen studiók egy emelettel fölöttem vannak. Még nem mutatták meg. Ott folynak az igazi filmes munkák. Remélem bejárhatok majd oda, hogy lássak egy-két hírességet :).

Miután körbemutatták a házat, elmentünk hárman(anyu,apu meg én) vacsorázni. Tök jó, sötétedik Manhattanban, gyalog indulunk neki. Nanáá, hogy gyalog. Itt minden elérhető gyalog, minden közel van. Picit esik, de jól esik a bőrömnek. Nagyon frissítő. Klassz. Tele az utca.....igazi New York feeeling. Erre vágytam. Más mint Budapest.

Bemegyünk egy amolyan tipikus new york-i bárba. Nem étterembe!!! Bárba. Tipikus New York.... eszméletlen. Tele emberekkel, a pultnál le sem lehetne ülni. A falon képek, fotók, régiségek.....nagyon jó a hangulata. Azonnal odajön valaki, leültetnek. Rendelünk. Míg kihozzák, megbeszéljük ki mit szeret. Persze a legjobban a magyar tradicionális kaják érdekli őket. Nincs mese, meg kell főznöm nekik az összeset!
Mindent szeretnek, és mindent meg akarnak kóstolni ami a világban van. Apa a tengeri herkentyűk, mama a japán kaja szerelmese. Bort vacsihoz? Mindig.
Kérdezik iszom-e. Mondom, hogy nem igazán(csak ha buli van, akkor is csak tequila).
Kávézom? Nem. Dohányzom? Nem. Coca-cola? Néha. A válaszaim tetszenek, OK, rám merik bízni a gyerekeiket :). A hely tulajdonosa odajön, megkérdi ízlik-e a vacsora. Ízlik. Ha nem ízlene, szerintem hozna mást. Ez New York. Mindent a vendégért.
Vacsi után haza.
Davidtól búcsú, hiszen ő megy Pennsylvaniába, még vezetnie kell. Megy a picikért. Velük holnap találkozom Fire Islandon. Fire Islandon(Long Island-hez tartozik, mellette van) van beach house-uk, és oda megyünk egy vagy két hétre(nem lesz net!!!!). David oda megy a picikkel, mi meg Violaine-nal este fél 7kor vonattal megyünk utánuk. Ott lesz a nagyi is.
Vacsi után, mikor visszatértünk a házba, még kipakoltam a szobámban. Kaptam egy elemlámpát. Ha le akarok este menni a fürdőszobába, használjam azt. Jobb mint végigkapcsolni ezer lámpát. Poén, le is mentem vele este. Tök sötét volt, csak a számítógépek és egyéb filmes kütyük világítottak.
Hurrá, bejön a wifi is!! Felmegyek a netre, jééé skypen apa elérhető. Poén, hisz ő most kelt fel Kisvárdán, és meg most fekszem le aludni New York-ban.
Könnyen elaludtam...
Ébredés reggel 9-kor. Wow, hol vagyok? A szobámban. A mama és papa sehol. Lemegyek a konyhába, idegenek. Bemutakoznak, 2-en vannak. Tudtam, hogy itt lesznek. Mogyoróvajas kenyér...itt tényleg mogyoróízű(és színű). Rátettem egy datoját, és egy kis cukrot is. Just for FUN!!! Nagyon amerikai. Méltó lesz első reggelinek. :) Mind megettem, nem volt rossz:). Ok, mostantól ez a reggeli.


.... szobába vissza föl, blogot kéne írni. Annyi minden történt az elmúlt 24 órában. A családom és a szűk baráti köröm(akiknek megadtam a blogom elérhetőségét), már várják a híreket, hogy milyen a család. Megírtam nekik.
Most járok itt, ez a jelen.
Mindjárt felöltözöm, kimegyek az utcára, veszek ezt-azt. Aztán hazajövök,össze kell pakolni, este indulunk az óceánpartra, Fire Islandra.
Majd mesélek.

Üdv, puszi, ölelés: Évi