Pasis sztorik

Kis történetek...

MUNKA
Nem rég írtam egy bejegyzést, hogy egy turistáknak szuveníreket áruló boltban a tulaj eladói állást ajánlott.
Visszamentem megbeszélni vele a részleteket.
Ismét elmondtam, hogy nekem mikor lenne jó, mikor érek rá dolgozni, és amin meglepődtem, hogy míg legutóbb azt mondta, hogy neki a délelőttök jók, most azt mondta, hogy az esték jók.
Kérdeztem, hogy hogy fizet, erre csak azt mondta, hogy jól, és hogy majd megbeszéljük.
Kérdezte, hogy mit csinálok ezen a hétvégén, mondtam, hogy jön egy barátnőm Washingtonból(Dóri), és vele fogom tölteni.
Erre jön a kérdés: She is your girlfriend? (A csajod?)
Válaszom: Nem. Nem a lányokat szeretem, és egyébként is van egy barátom.
Kérdése: Csak egy?
Válaszom: Persze. Csak egy. Nem vagyok olyan lány, aki egyszerre több pasival is jár.

Nem értettem, miért teszi fel ezeket a kérdéseket.
Aztán beszélgettünk a munkáról, mondta, hogy itt az eladókkal olyan a kapcsolat, mint egy nagy család. Mondtam, hogy az jó, nekem nagyon fontos a jó kapcsolat azokkal akikkel együtt dolgozom.
Erre meg megkérdezni, hogy én pontosan mit értek a kapcsolat szó alatt? Mert úgy az alatt lehet csak barátságot érteni, de többet is.
Na itt már ideges lettem, hogy akkor ez a pasas(60-65év körüli) nem is eladót, hanem biztosan kurvát keres.
Szerintem észrevette rajtam, hogy ez nem tetszik. Aztán kérdezett még ezt meg azt... és a végén azt mondta, hogy én egy nagyon okos, talpraesett, munkára kész és megbízhatónak tűnő lány vagyok, és hogy adjam meg a telefonszámomat, majd hív. Telefonszámot nem adtam meg(Isten ments!), hanem az email címemet. Ez 3 napja volt. Persze nem írt.

Többen is mondták már, hogy ha valaki azt mondja, hogy babysitterként dolgozik, azt hiszik kurva. Tőlem egyszer már megkérdezték, hogy tényleg babysitterkedem-e. Akkor is felháborodtam.

Ebből az esetből is tanultam.
A munka miatt csalódott vagyok, tényleg azt hittem, hogy lesz hol dolgoznom szabadidőmben.
Hát igen, ez mégsem olyan egyszerű...

A MEKIS SRÁC
Szombat délután találkoztam a barátommal, de egy kis időre magamra maradtam, mert neki dolga volt, és addig én beültem a mekibe megenni egy fagyit. Nagyon-nagyon szeretem a csokiöntetes....

Egyszer csak odajön egy srác, és kérdi, hogy leülhet-e az asztalomhoz. Akartam mondani hogy nem, hiszem mindjárt jön a barátom, de a srác azonnal leült.
Kedves volt nagyon, még szimpatikus is. Kérdezősködött, válaszolgattam. Mondta, hogy meccsről jön(talán kosárlabdát mondott), és nagyon-nagyon éhes. Én viszont oltári ideges voltam, hogy mikor nyit be Honey. Elég féltékeny típus. Pedig semmi oka rá. Mindegy.

Láttam az ablakon át, hogy közeledik, így gyorsan felugrottam az asztaltól, a srácnak mondtam egy "Have a nice day" ("Legyen szép napod")-ot, aztán kiviharzottam.

Honey-val töltöttem a délutánt, majd elbúcsúztunk, mert haza kellett mennie.
A metron ültem hazafelé, mikor észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Egyből fölment bennem a pumpa. Úristen, mit fog szólni a host családom, hogy az ő általuk adott telefont elhagytam.

Rohantam haza, be a szobámba, bekapcsoltam a laptopot. El akartam valakit érni azonnal, hogy hívjon föl engem, mert hátha valaki felveszi és megmondja hogy hol vehetem át a telefonomat.
Alig kapcsol be a laptopom, villog is egy kis skype ablak. Megnyitom, és olvasom Csilli sorait:
Szia Évi, hallom elhagytad a telefonodat.
Gyorsan hívom őt skypen, és meséli, hogy egy pasi megtalálta a mekiben... Kértem, hogy hívja fel hol van, azonnal érte megyek.
A srác mondta Csillinek, hogy még fél óráig a 42 utca és a 6. sugárút észak-keleti sarkán lesz, ott vár, de többet nem tud várni.
Rohantam. Nagyon. És imádkoztam, hogy azonnal jöjjön egy metro. Azonnal jött, ráadásul express. A Times Squaer-ről futottam egy tömböt, és alig hiszem el, de a telefonhívás után 12 perccel már ott is voltam. Viszont a srác nem. Ekkor pánikba estem, hogy csak viccelhetett, mert nincs is itt. Csilli mondta, hogy egy fekete kabátos, fekete hátizsákos, fekete pasit keressek. Ilyen nem volt. Kétségbeesve megkértem egy járókelőt, hogy nem adná-e ide a mobilját, hogy felhívjam magamat. Szerintem megsajnált, mert azonnal kutatni kezdett a táskájába és a kezembe nyomat. Hívtam saját magamat és egy férfi hang szólalt meg. Mondtam, hogy szia, Évi vagyok, nálad van a mobilom, itt vagyok a megbeszélt helyen, hol vagy?...
Mondta, hogy elment, de 5 perc és itt lesz.
Öt perc múlva egy ismerős srác tűnik föl, azonnal a kezembe adja a telefonomat. Ő volt az, aki beszélgetni próbált velem a mekiben.
Azon agyaltam, hogy miért nem adta le a mekiben mint talált tárgyat, és miért vitte magával. Persze rájöttem ám. Azért tette, mert még látni akart. Azt mondta, hogy mikor elrohantam, otthagytam a telefonomat. Nekem az is eszembe jutott, hogy esetleg ő vette el az asztalról mikor és folyamatosan hátrafelé néztem, hogy mikor jön a pasim. Ezt már sosem fogom megtudni, de valószínűleg csak én hagytam ott.
Beszélgettünk kb. tíz percet, és igazából szimpi is volt. Milliószor megköszöntem hogy visszaadta a telefonomat. Tudjátok, ahogyan ezt illik. Ő pedig jó fej volt, és mondta, hogy jövök neki egy sörrel. Nem volt jobb ötletem, mondtam, hogy OK. Aztán mondtam neki, hogy van barátom, és hogy egyébként miatta voltam olyan ideges a mekiben, de mint barátok tényleg nagyon szívesen meghívom egy italra. Felhívta magát a mobilomról, majd mentette a számomat, és abban maradtunk, hogy ha a WH-ba megy bulizni, ahová én is járok, szól, és akkor ott majd meghívom valamire. Mikor elköszöntem, megölelt. Meglepődtem.