Nincs keved itt dolgozni? Dehogynem.

Ma is forgatás van.
Azt mondta a host apukám, hogy nyugodtan itthon lehetek.
Ha fotózás van mindig maradhatok, de ha "filming" van, ami ugye hangérzékeny munka, le kell lépnem. Ilyenkor várost szoktam nézni, vagy elmegyek a 42. utcai könyvtárba tanulni.
Miután felveszem a piciket a suliból délután, el szoktuk "csövezni" az időt. Pizzázó, játszótér, nagyilátogatás, könyvtár, múzeum...

Annak ellenére, hogy megengedték, hogy itthon maradjak, délelőtt elmentem a Macy's-be (NY talán leghíresebb "plázája"). Vettem egy pár fülbevalót, majd visszaindultam haza, de közben betértem pár turista boltba képeslapokat venni.

Az utolsóban ahová bementem, szóba elegyedtem a tulajjal. Az üzlet az átlagosnál nagyobb, és itt találtam a legjobb képeslapkínálatot.
Azt kérdezte az üzlettulajdonos, hogy fotózással foglalkozom-e, mert hogy kiválasztottam a legművészibb képet. Mondtam neki, hogy csak turistaként foglalkozom a fotózással, de egyébként csak félig-meddig vagyok turista. Kérdezte, hogy ez mit jelent. Hát azt, hogy valójában au-pairként dolgozom. Kérdezte hol dolgozom, mondtam hogy itt a közelben.
Megdicsérte az angolomat, és kérdezte, hogy nincs-e véletlen sok szabadidőm. Dehogynem. Most is például hétköznap délelőtt van, és legfőbb tennivalóm szép képeslapot venni. Lol.

Erre jön a nem várt kérdés:
Nincs kedved itt dolgozni?

Reflexből válaszoltam: Dehogynem.

Segítségre lenne szüksége részmunkaidőben. Kérdezte mikor érek rá, elsoroltam, és ó hát neki az pont jó. Mondta, hogy szerinte nagyon jó az angolom, és úgy beszélek mint az amerikaiak (csak bókolt, az angolom egyébként szörnyű, haha). Aztán még mondta, hogy a vevőknek kéne segíteni, és beszélgetni velük, nevetve mondtam, hogy az nem lesz gond.
Aztán felgyűlt egy kis sor mögöttem, akik ki akarták fizetni az összeválogatott New York-os emléktárgyakat, így a pasi a kezembe nyomott egy névjegykártyát, és kérte, hogy a lehető leghamarabb jöjjek vissza beszélni. Mondtam, hogy OK, majd mosolyogva elviharzottam.

Ezek után hazajöttem, éppen felvétel volt. Kérdeztem, hogy miféle forgatás van. Mondták, hogy talk show, de valami rossz fajta, és nevettek...

Most fent ülök a galérián, de nem mertem a szobámba menni, nehogy túl hangosan lélegezzek és miattam újra keljen venni valamit. Itt ülök a szülők szobájában, az ölemben a gépem, és éppen azt hallgatom, hogy valaki bőg. Nem szeretem a bőgős talk show-kat.

A munkát majd meggondolom.
Ellenérv: ez feketemunka lenne.
Mellette szóló érv: kéne a pénz.

És most elárulom mi a hátránya a manhattani au-pairkedésnek: a pénz amit keresel, itt sz*rt sem ér. Fagyifalván(külváros, kertváros) persze pont elég lenne, de itt, az USA legdrágább városának legdrágább központjában és ráadásul a Union Square környékén....hát, szegény élet az au-pair élet. És ha ráadásul az au-pair március végén Mexikóba megy nyaralni, nyáron pedig országot keresztező túrára majd Kalifornia túrára, hát kell a pénz.

Üdv,
Évi