Üdv Mindenkinek!!!
Egy évvel ezelőtt megígértem, hogy folytatni fogom a blogírást, és erről szólok majd. Nos, eljött annak a "majd"-nak az ideje: http://eviaroundtheworld.blogspot.com
Holnap Ázsiába indulunk DC.Dórival, ahol igyekszem majd minél gyakrabban írni, hogy éppen merre járunk, és hogy megevett-e már minket egy óriáskígyó, vagy fordítva :D .
Ide, a New York-os blogba majd csak akkor írok legközelebb, amikor visszalátogatok a Big Apple-be. Az nem mostanság lesz, de ami késik, nem múlik.
Peace&Love,
Évi
2011. július 9., szombat
2010. november 27., szombat
Zárom soraimat
Sziasztok!
Az elmúlt két napban folyamatosan videót szerkesztettem :). Ki gondolta volna, hogy egy 15 perces kis filmet ennyi ideig tart összerakni! Kitartást kívánok a végignézéséhez (a bejegyzés végén van).
Csütörtök este szerkesztés közben azt vettem észre, hogy hoppá, hajnali 4 van, én pedig ugye 8-tól beteget kezelek, talán jobb lenne végre aludni :).
8-ra katonásan, fehér köpenyben, munkára készen ott voltam az egyetemen, viszont a betegem elfelejtett(?) eljönni. Lol :D .
Három hónapja vagyok itthon. Ez idő alatt betöltöttem a 25. évemet, visszarázódtam a suliba, volt au-pair találkozó, sok-sok jó buli, és ma leesett az első hó is :).
Miután hazajöttem New Yorkból, nem sokkal utána a host apukám írt egy emailt, ami feltette a koronát az évemre:
" Éva, csak azt szeretném elmondani neked, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy itt voltál nekünk, és, hogy milyen nagyon szeretünk téged. Egészen biztos, hogy hiányozni fogsz. Nagyon szórakoztató, laza és szuper vagy. Mindezen kívül nagyon professzionális és csodálatos voltál a gyerekekkel.
Ha bármikor segítségre, referenciára van szükséged, nagyon örülnék, ha segíthetnék! Ha felénk jársz, az otthonunk mindig nyitva áll előtted, nálunk bármikor megszállhatsz.
Őszintén mindenből a legjobbakat kívánom neked az élet minden területén.
Nagyszerű ember vagy, és mi szerencsések vagyunk, hogy ismerünk téged.
Szeretettel,
D "
Sejthetitek, hogy ezen sorok után nem maradt szárazon a szemem.
Egy kis fájdalmat éreztem kicsi lelkem, mert hiányoznak, és örömöt is, mert biztosan tudom, hogy szeretnek, és nem bánták meg, hogy egy évvel ezelőtt engem választottak au-pairnek.
Sok-sok adrenalin szabadult föl. Tudjátok, arról beszélek, mikor az ember sírva, hangosan nevet, hahaha.
Na jó, egyszerűsítsük le: egyszerűen jólesett az e-mail :).
Azóta kaptam még üzenetet, akkor is az apuka írt, hogy "Hiányzol a NY-i családodnak!".
A fogadócsaládommal való kapcsolatomat úgy írnám le, hogy nagyon jó volt, de azért akadtak néha apró problémák, és pont ezen apróságok miatt nem tudtam mindig tisztán, hogy hányadán is állunk :D.
Az asztalom sarkán három becsomagolt ajándék van. Arra várnak, hogy feladjam őket Amerikába. Apukának csokoládét, a törpéknek legót vettem, anyukának pedig egy nyakláncot.
Remélem majd sikerül megérkeznie a csomagnak az ünnepekre.
Persze az lenne az igaz meglepi, ha személyesen vinném el, de a repjegyet még mindig nem adják ingyen:).
Egyébként nagyon rossz, hogy itthon nincsen keresetem. Persze a szüleimtől több mint a maximális támogatást kapom meg, de azért mindenki tudja, saját pénzt nyugodtabb szívvel költ az ember :) :) :).
Szóval mostanság nem ugrom el New Yorkba.
De ha egyszer menő fogorvos leszek, évente fogok menni. Szorítsatok nekem!
Hogy meséljek a kinti nagy csapatról, amit Csilli, Dóri, Zsófi és én jelentek, arról kell, hogy beszámoljak, hogy a kint kezdődött barátság megszakítás nélkül folytatódik itthon. Korábban nem ismertük egymást, de New York összehozott minket. A New York-i barátság a miénk :).
Mikor mindenki hazaért, csaptunk nagy welcome bulit :).
Igyekszünk időnként Pesten összejönni, és nem telik el úgy nap, hogy ne kommunikálnánk.
Már azt várom, hogy mikor utazunk el újra együtt valahová.
Dórival már szervezkedésbe is kezdtünk. Ázsia lenne a cél. Egy hónap alatt 4-5 országot látogatnánk meg :). Ideje felfedezni a ferde szeműek világát is! Nővérem blogja volt a kedvhozó.
Ha az út megvalósul, újra blogírásba kezdek, mert ugye az élményeket meg kell osztani! :) :) :).
Úgy lesznek csak igazán élmények.
Gyakran kérdezik, hiányzik-e New York, én pedig azt szoktam, mondani, hogy nem is igazán New York, hanem inkább az az élet hiányzik, amit ott éltem.
Azért valljuk be őszintén, hogy New York City egy koszos, büdös nagyváros, tele egy halom őrülttel :).
De én nagyon szeretem ezt a várost. Tele van jellegzetességekkel, sajátos élet folyik ott.
Minden városba, országba beleszeretek, aminek van saját, erős karaktere. New York City ilyen. És én hálás vagyok, hogy a része lehettem a forgatagnak, és szemet hunyok afelett, hogy néha köhögtem a szmogtól :).
Miután megkérdezték hiányzik-e New York, és választ is kaptak, a következő kérdés Honey felől érdeklődik.
Vicces, de ha találkozom valakivel, már előre tudom, hogy ez így lesz.
És a sablonválasz így szól :) :
Honey-val szakítás óta nem beszéltem. Nem keresett, én sem kerestem őt. A facebookon láttam, hogy levelezett egy barátommal, és innen tudom, hogy még él, jól van, és a humora is a régi :).
Amikor a záró videót szerkesztettem, először nem tettem be róla képet, majd végül csak beillesztettem egy-kettőt. A fantasztikus évemnek ő is a része volt, így legyen benne a záró videóban is :).
Erről ennyit.
Ámen :).
Sokan mondták, hogy megváltoztam Amerika óta.
Mikor megkérdem, hogy mégis miben, olyan válaszokat kapok, hogy "átvetted az ottani mentalitást", "folyton Amerikáról beszélsz", "borzasztóan affektálsz", vagy "mindenkit csak terelgetsz, pedig már nem vagy babysitter".
Erre csak azt tudom mondani: hahahahaha. Majd a borzasztó affektáláson megpróbálok változtatni, a többit meg hagyjuk...
Páran azt is mondták, hogy hallani a beszédemen, hogy Amerikában jártam.
Nos, nekik azt üzenem, hogy én mindig ilyen hülyén beszéltem, mert beszédhibás vagyok !!!
Ezért is írok blogot. Az írás sokkal jobban megy, mint a beszéd...
Azt soha, senki sem kérdezte, hogy én mit gondolok arról, hogy vajon miben változtam New York óta.
És mivel nem kérdeztétek, de én el akarom mondani, most leírom :).
Korlátok sokasága dőlt le. Nyitott a világ, és annak meghódítását csak az anyagiak gátolhatják meg. Bármikor képes lennék bárhová elmenni. Nem félek attól, hogy esetleg nem fogom tudni megértetni magamat. Ha nem jön senki, sebaj, megyek egyedül.
Tehát, hogy mit kaptam az Amerikában eltöltött évtől?
Első sorban BÁTORSÁGOT...
Még azt is észrevettem, hogy az érzelmeim szélsőségesebbek lettek. Ha valakit szeretek, azt valóban szeretem. Ha valakit kevésbé, azt képes vagyok teljesen figyelmen kívül hagyni. Hurráá!!!! Végre nem zavarnak a hülyék!!! Köszi New York!!!!
Mondjuk empátiában lenne még hová fejlődnöm... - de ezt majd valahol máshol, valamikor máskor fogom megtanulni.
Mostanság egyre jobban érdekel a pszichológia. Hangoskönyveket hallgatok, és már föltettem a polcomra 3 új könyvet, hogy majd vizsgaidőszak után elolvassam őket. Segít majd megérteni a "más" embereket.
Az ex-pasim mondta, hogy "x vagy y nem hülye, hanem csak más".
"Everybody is different".
Mielőtt kimentem Amerikába, sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy reklám stúdióban fogok lakni egy éven át. Sosem gondoltam volna, hogy két idegen gyereket így meg lehet szeretni. Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd teljesen egyedül nekivágok Kaliforniának, vagy hogy egyszer lesz majd egy fekete pasim :) .
Az is meglepetés volt, hogy egy Upper East Side-on lévő magyar templomban ünnepeltem a Karácsonyt, 100 másik magyar társaságában.
Eljutottam Mexikóba is; megszeretem a juharszirupot, és tanultam a Columbián.
Sosem gondoltam volna, hogy a Grand Canyonban, egy kis, kiálló sziklapárkányról képes leszek a levegőbe ugrani azon gondolattól vezérelve, hogy " Egyszer élünk!!!".
Azt sem sejtettem korábban, hogy majd egyszer ott fogok állni a Rém rendes családban lévő szökőkút előtt, vagy hogy látom a Jurassic Park forgatási helyszínét.
Arra sem fogadtam volna korábban, hogy majd egyszer San Diegoban diós bejglivel kínálnak a helyi magyarok, vagy hogy sikerül lefényképeznem egy repülő kolibrit.
Amit elterveztem, az sikerült. Mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint éltem volna.
A sok kis meglepetés pedig csak hab volt a tortán.
Ti voltatok a legnagyobb meglepetés :). Az érdeklődés, a kérdések, a vélemények, hozzászólások tovább színesítették az amúgy is színes napokat :).
Azokról a napokról nem is beszélve, amikor a dolgok nem az elképzelésem szerint alakultak.
Nagyon-nagyon köszönöm nektek, hogy velem tartottatok a kaland során, és nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy megoszthattam veletek az élményeimet.
Köszönöm figyelmeteket!
Zárom soraimat.
Öleléssel,
Évi
Life in the USA (13 months in 15 minutes). from Eva Tokai on Vimeo.
Az elmúlt két napban folyamatosan videót szerkesztettem :). Ki gondolta volna, hogy egy 15 perces kis filmet ennyi ideig tart összerakni! Kitartást kívánok a végignézéséhez (a bejegyzés végén van).
Csütörtök este szerkesztés közben azt vettem észre, hogy hoppá, hajnali 4 van, én pedig ugye 8-tól beteget kezelek, talán jobb lenne végre aludni :).
8-ra katonásan, fehér köpenyben, munkára készen ott voltam az egyetemen, viszont a betegem elfelejtett(?) eljönni. Lol :D .
Három hónapja vagyok itthon. Ez idő alatt betöltöttem a 25. évemet, visszarázódtam a suliba, volt au-pair találkozó, sok-sok jó buli, és ma leesett az első hó is :).
Miután hazajöttem New Yorkból, nem sokkal utána a host apukám írt egy emailt, ami feltette a koronát az évemre:
" Éva, csak azt szeretném elmondani neked, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy itt voltál nekünk, és, hogy milyen nagyon szeretünk téged. Egészen biztos, hogy hiányozni fogsz. Nagyon szórakoztató, laza és szuper vagy. Mindezen kívül nagyon professzionális és csodálatos voltál a gyerekekkel.
Ha bármikor segítségre, referenciára van szükséged, nagyon örülnék, ha segíthetnék! Ha felénk jársz, az otthonunk mindig nyitva áll előtted, nálunk bármikor megszállhatsz.
Őszintén mindenből a legjobbakat kívánom neked az élet minden területén.
Nagyszerű ember vagy, és mi szerencsések vagyunk, hogy ismerünk téged.
Szeretettel,
D "
Sejthetitek, hogy ezen sorok után nem maradt szárazon a szemem.
Egy kis fájdalmat éreztem kicsi lelkem, mert hiányoznak, és örömöt is, mert biztosan tudom, hogy szeretnek, és nem bánták meg, hogy egy évvel ezelőtt engem választottak au-pairnek.
Sok-sok adrenalin szabadult föl. Tudjátok, arról beszélek, mikor az ember sírva, hangosan nevet, hahaha.
Na jó, egyszerűsítsük le: egyszerűen jólesett az e-mail :).
Azóta kaptam még üzenetet, akkor is az apuka írt, hogy "Hiányzol a NY-i családodnak!".
A fogadócsaládommal való kapcsolatomat úgy írnám le, hogy nagyon jó volt, de azért akadtak néha apró problémák, és pont ezen apróságok miatt nem tudtam mindig tisztán, hogy hányadán is állunk :D.
Az asztalom sarkán három becsomagolt ajándék van. Arra várnak, hogy feladjam őket Amerikába. Apukának csokoládét, a törpéknek legót vettem, anyukának pedig egy nyakláncot.
Remélem majd sikerül megérkeznie a csomagnak az ünnepekre.
Persze az lenne az igaz meglepi, ha személyesen vinném el, de a repjegyet még mindig nem adják ingyen:).
Egyébként nagyon rossz, hogy itthon nincsen keresetem. Persze a szüleimtől több mint a maximális támogatást kapom meg, de azért mindenki tudja, saját pénzt nyugodtabb szívvel költ az ember :) :) :).
Szóval mostanság nem ugrom el New Yorkba.
De ha egyszer menő fogorvos leszek, évente fogok menni. Szorítsatok nekem!
Hogy meséljek a kinti nagy csapatról, amit Csilli, Dóri, Zsófi és én jelentek, arról kell, hogy beszámoljak, hogy a kint kezdődött barátság megszakítás nélkül folytatódik itthon. Korábban nem ismertük egymást, de New York összehozott minket. A New York-i barátság a miénk :).
Mikor mindenki hazaért, csaptunk nagy welcome bulit :).
Igyekszünk időnként Pesten összejönni, és nem telik el úgy nap, hogy ne kommunikálnánk.
Már azt várom, hogy mikor utazunk el újra együtt valahová.
Dórival már szervezkedésbe is kezdtünk. Ázsia lenne a cél. Egy hónap alatt 4-5 országot látogatnánk meg :). Ideje felfedezni a ferde szeműek világát is! Nővérem blogja volt a kedvhozó.
Ha az út megvalósul, újra blogírásba kezdek, mert ugye az élményeket meg kell osztani! :) :) :).
Úgy lesznek csak igazán élmények.
Gyakran kérdezik, hiányzik-e New York, én pedig azt szoktam, mondani, hogy nem is igazán New York, hanem inkább az az élet hiányzik, amit ott éltem.
Azért valljuk be őszintén, hogy New York City egy koszos, büdös nagyváros, tele egy halom őrülttel :).
De én nagyon szeretem ezt a várost. Tele van jellegzetességekkel, sajátos élet folyik ott.
Minden városba, országba beleszeretek, aminek van saját, erős karaktere. New York City ilyen. És én hálás vagyok, hogy a része lehettem a forgatagnak, és szemet hunyok afelett, hogy néha köhögtem a szmogtól :).
Miután megkérdezték hiányzik-e New York, és választ is kaptak, a következő kérdés Honey felől érdeklődik.
Vicces, de ha találkozom valakivel, már előre tudom, hogy ez így lesz.
És a sablonválasz így szól :) :
Honey-val szakítás óta nem beszéltem. Nem keresett, én sem kerestem őt. A facebookon láttam, hogy levelezett egy barátommal, és innen tudom, hogy még él, jól van, és a humora is a régi :).
Amikor a záró videót szerkesztettem, először nem tettem be róla képet, majd végül csak beillesztettem egy-kettőt. A fantasztikus évemnek ő is a része volt, így legyen benne a záró videóban is :).
Erről ennyit.
Ámen :).
Sokan mondták, hogy megváltoztam Amerika óta.
Mikor megkérdem, hogy mégis miben, olyan válaszokat kapok, hogy "átvetted az ottani mentalitást", "folyton Amerikáról beszélsz", "borzasztóan affektálsz", vagy "mindenkit csak terelgetsz, pedig már nem vagy babysitter".
Erre csak azt tudom mondani: hahahahaha. Majd a borzasztó affektáláson megpróbálok változtatni, a többit meg hagyjuk...
Páran azt is mondták, hogy hallani a beszédemen, hogy Amerikában jártam.
Nos, nekik azt üzenem, hogy én mindig ilyen hülyén beszéltem, mert beszédhibás vagyok !!!
Ezért is írok blogot. Az írás sokkal jobban megy, mint a beszéd...
Azt soha, senki sem kérdezte, hogy én mit gondolok arról, hogy vajon miben változtam New York óta.
És mivel nem kérdeztétek, de én el akarom mondani, most leírom :).
Korlátok sokasága dőlt le. Nyitott a világ, és annak meghódítását csak az anyagiak gátolhatják meg. Bármikor képes lennék bárhová elmenni. Nem félek attól, hogy esetleg nem fogom tudni megértetni magamat. Ha nem jön senki, sebaj, megyek egyedül.
Tehát, hogy mit kaptam az Amerikában eltöltött évtől?
Első sorban BÁTORSÁGOT...
Még azt is észrevettem, hogy az érzelmeim szélsőségesebbek lettek. Ha valakit szeretek, azt valóban szeretem. Ha valakit kevésbé, azt képes vagyok teljesen figyelmen kívül hagyni. Hurráá!!!! Végre nem zavarnak a hülyék!!! Köszi New York!!!!
Mondjuk empátiában lenne még hová fejlődnöm... - de ezt majd valahol máshol, valamikor máskor fogom megtanulni.
Mostanság egyre jobban érdekel a pszichológia. Hangoskönyveket hallgatok, és már föltettem a polcomra 3 új könyvet, hogy majd vizsgaidőszak után elolvassam őket. Segít majd megérteni a "más" embereket.
Az ex-pasim mondta, hogy "x vagy y nem hülye, hanem csak más".
"Everybody is different".
Mielőtt kimentem Amerikába, sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy reklám stúdióban fogok lakni egy éven át. Sosem gondoltam volna, hogy két idegen gyereket így meg lehet szeretni. Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd teljesen egyedül nekivágok Kaliforniának, vagy hogy egyszer lesz majd egy fekete pasim :) .
Az is meglepetés volt, hogy egy Upper East Side-on lévő magyar templomban ünnepeltem a Karácsonyt, 100 másik magyar társaságában.
Eljutottam Mexikóba is; megszeretem a juharszirupot, és tanultam a Columbián.
Sosem gondoltam volna, hogy a Grand Canyonban, egy kis, kiálló sziklapárkányról képes leszek a levegőbe ugrani azon gondolattól vezérelve, hogy " Egyszer élünk!!!".
Azt sem sejtettem korábban, hogy majd egyszer ott fogok állni a Rém rendes családban lévő szökőkút előtt, vagy hogy látom a Jurassic Park forgatási helyszínét.
Arra sem fogadtam volna korábban, hogy majd egyszer San Diegoban diós bejglivel kínálnak a helyi magyarok, vagy hogy sikerül lefényképeznem egy repülő kolibrit.
Amit elterveztem, az sikerült. Mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint éltem volna.
A sok kis meglepetés pedig csak hab volt a tortán.
Ti voltatok a legnagyobb meglepetés :). Az érdeklődés, a kérdések, a vélemények, hozzászólások tovább színesítették az amúgy is színes napokat :).
Azokról a napokról nem is beszélve, amikor a dolgok nem az elképzelésem szerint alakultak.
Nagyon-nagyon köszönöm nektek, hogy velem tartottatok a kaland során, és nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy megoszthattam veletek az élményeimet.
Köszönöm figyelmeteket!
Zárom soraimat.
Öleléssel,
Évi
Life in the USA (13 months in 15 minutes). from Eva Tokai on Vimeo.
2010. szeptember 25., szombat
Álmaimban Amerika visszainteget...
Utolsó előtti bejegyzés.
Bő egy hónapja jöttem haza Amerikából.
Úgy érzem nem fer bejegyzést írnom egy olyan blogba, ami egy olyan helyről és életről szól, ahol már nem vagyok ott, már nem élem azt.
Lezárult életem egy szakasza, le kell zárnom annak történetét is.
Itthon telnek-múlnak a napok, és egyre forrósodik a talaj a talpaim alatt. Egyre többet kell tanulni, mindjárt végzek, munkahely, "hol-mikor és mit akarok csinálni" kérdések sorai születnek.
Időben minél jobban távolodom NY-tól, annál jobban kezd hiányozni. Nem is a város, mint inkább az az élet, amit ott éltem. Könnyű, rózsaszín, sokat utazós, sokat tapasztalós, újvilági.
Bármit is látok itthon, bármivel is találkozom, azt azonnal Amerikához hasonlítom, ami miatt a környezetem lassan "hülye beképzelt amerikainak" kezd titulálni. Egyik nap nem jutott egyembe egy szó(couch) magyarul(kanapé), jaj láttátok volna egyik "barátnőm" arckifejezését.
Így alapszabályt kreáltam magamnak: Tilos Amerikáról beszélni!!!
Nehéz ezt megállni, mivel állandóan ez jár a fejemben.
Egy hete barátokkal bulizni mentünk a Nagymező utcába, a SoHo London nevű helyre, és táncoltunk pár olyan számra is, amiket először New Yorkban hallottam, ahol minden bulin leadták őket. Az elmúlt év legnagyobb amerikai slágerei.
Mikor NY-ban néha elegem volt az au-pairkedésből(előfordult:), munka után este fogtam az mp3 lejátszómat, és sétára indultam, általában a Fifth Avenue-n(biztonsági okokból). Ekkor maximumra vettem a zenét, és hagytam, hogy az mindent elfelejtessen velem, kivéve azt, ahol most éppen sétálok, magát New Yorkot. Azt hiszem azok a pillanatok voltak a legjobbak :).
Tehát itthon, Magyarországon, egy hete a bulin megszólalt a " I got a feeling"(link itt), és nem maradt szárazon a szemem. Becsuktam őket, és elképzeltem, hogy NY-ban, a Webster Hall-ban vagyok. Sikerült, ott voltam:D.
NY hiányzik, ez normális, ezzel Dóri, Zsófi és Csilli is így lesz. Apropó, időközben Dóri és Zsófi és hazaért, Csilli kb. két hét múlva követ minket, és megérkezte után pár nappal hatalmas bulival ünnepeljük majd meg azt, hogy újra együtt vagyunk. "Reunion party", azaz Újraegyesülés buli lesz :). Azokat a közös barátokat fogjuk elhívni, akikkel NY-ban ismerkedtünk meg, és szintén itthon vannak. Október 9., hamarosan....
Köszönöm az előző bejegyzésemre írt kommenteket. Azért nem válaszoltam, mert úgy döntöttem, majd itt fogok. És most ez következik :).
Örülök, hogy ilyen sokan szerettétek a blogomat. Mindenkinek jól esik a pozitív visszajelzés. Elárulom, hogy számomra is jó szórakozás volt írni :).
Sokan tanácsoltátok, hogy folytassam a blogírást.
Ha vége a sulinak, biztosan útra kelek valahová(kipihenni az államvizsgát:), mert rengeteg dolgot nem láttam még a világból. Persze ezek csak 1-2 hetes kiruccanások lesznek, de az biztos, hogy írok róluk naplót blog keretében. Már ki is találtam a blog nevét: Let yourself go, and see the beauty all around you.
Még alig értem haza, de nincs nap, hogy ne járna az agyam azon, hogy vajon hová is fogok legközelebb elmenni. Vissza New Yorkba, Ázsia körút(kb. 4 állomás 2 hét alatt), Madeira... vannak álmok bőven :).
Van egy kiragasztott listám, amin az első pont, hogy Chily szavaival éljek: Let's go back N.Y :).
Élni nem akarok visszamenni NY-ba. Miért? Mert az már nem lesz ugyanolyan, mint volt. Már nem lesz meg az újdonság varázsa, már nem lesznek ott azok a barátok, az a munka, az a sok szabadidő, az a párkapcsolat...
Mikor hazajöttem, annyira jó volt újra találkozni a barátokkal, hogy azt nem lehet szavakba önteni.
Akik sokat utaznak, sose találják meg a helyüket, sose nyugodnak meg. Nem akarok így járni. Én igenis el tudom képzelni az életemet itthon. Itthon is van szép, és jó környék, ahol szívesen élnék, és itthon is vannak optimista emberek, akikkel körbevehetem magamat. Külföldre költözés óriási áldozatokkal jár.
Nem biztos, hogy azt meg akarom hozni.
Ha csak nem beleszeretek valakibe oly annyira, hogy érte mégis meghozom.... :).
Azt persze el tudom képzelni, hogy pénzügyi okok miatt(magasabb kereset) néhány évre elmegyek külföldre fogorvoskodni...:).
Ha Amerikában szeretnék dolgozni, akkor az egyetem befejezése után még el kéne végeznem egy 18 hónapos különbözeti oktatást. Viszont ha Európán belül szeretnék dolgozni, nem lenne erre szükség. Tehát ha egyszer tényleg mennék máshová, az Európán belül lenne.
Amerikát meghagyom egy szép álomnak, egy olyan helynek, ahová nyaranként boldogan ellátogathatok, hogy kicsit visszaemlékezzek EDDIGI életem legszebb évére.
Képzeljétek el, az elmúlt napokban ketten megismertek az utcán a blogomból.
Egyik lány azt kérdezte, hogy "Szia! Te nem most jöttél haza Amerikából?",
a másik pedig, hogy "Téged nem Évinek hívnak?".
Nagyon kedvesek voltak :). Élményt okoztak számomra azzal, hogy odajöttek köszönni.
Martina, milyen volt a buli ahonnan hazafelé tartottál :) ? Barátnőd jó társaság volt az éjszakai buszon :).
Az utolsó bejegyzésembe szeretnék egy videót készíteni, ami összefoglalja az Amerikában töltött 13 hónapomat. Mivel szabadidőm kevés van, így annak elkészítése nem a közeljövőben lesz. Szóval majd csak később jelentkezem.
Ha addig is szeretnétek jó blog-sztorikat olvasni, ajánlom Csilliék blogját, mert mostanság teszik fel a West Coast Trip kalandjuk beszámolóit, szupi videókkal együtt.
Na és most nem írok többet, mert neki kell kezdenem az Implantológia könyv megtanulásának :).
Egyébként még annyit, hogy jól érzem magamat itthon, de azért álmaimban Amerika visszainteget... :) .
Évi
Bő egy hónapja jöttem haza Amerikából.
Úgy érzem nem fer bejegyzést írnom egy olyan blogba, ami egy olyan helyről és életről szól, ahol már nem vagyok ott, már nem élem azt.
Lezárult életem egy szakasza, le kell zárnom annak történetét is.
Itthon telnek-múlnak a napok, és egyre forrósodik a talaj a talpaim alatt. Egyre többet kell tanulni, mindjárt végzek, munkahely, "hol-mikor és mit akarok csinálni" kérdések sorai születnek.
Időben minél jobban távolodom NY-tól, annál jobban kezd hiányozni. Nem is a város, mint inkább az az élet, amit ott éltem. Könnyű, rózsaszín, sokat utazós, sokat tapasztalós, újvilági.
Bármit is látok itthon, bármivel is találkozom, azt azonnal Amerikához hasonlítom, ami miatt a környezetem lassan "hülye beképzelt amerikainak" kezd titulálni. Egyik nap nem jutott egyembe egy szó(couch) magyarul(kanapé), jaj láttátok volna egyik "barátnőm" arckifejezését.
Így alapszabályt kreáltam magamnak: Tilos Amerikáról beszélni!!!
Nehéz ezt megállni, mivel állandóan ez jár a fejemben.
Egy hete barátokkal bulizni mentünk a Nagymező utcába, a SoHo London nevű helyre, és táncoltunk pár olyan számra is, amiket először New Yorkban hallottam, ahol minden bulin leadták őket. Az elmúlt év legnagyobb amerikai slágerei.
Mikor NY-ban néha elegem volt az au-pairkedésből(előfordult:), munka után este fogtam az mp3 lejátszómat, és sétára indultam, általában a Fifth Avenue-n(biztonsági okokból). Ekkor maximumra vettem a zenét, és hagytam, hogy az mindent elfelejtessen velem, kivéve azt, ahol most éppen sétálok, magát New Yorkot. Azt hiszem azok a pillanatok voltak a legjobbak :).
Tehát itthon, Magyarországon, egy hete a bulin megszólalt a " I got a feeling"(link itt), és nem maradt szárazon a szemem. Becsuktam őket, és elképzeltem, hogy NY-ban, a Webster Hall-ban vagyok. Sikerült, ott voltam:D.
NY hiányzik, ez normális, ezzel Dóri, Zsófi és Csilli is így lesz. Apropó, időközben Dóri és Zsófi és hazaért, Csilli kb. két hét múlva követ minket, és megérkezte után pár nappal hatalmas bulival ünnepeljük majd meg azt, hogy újra együtt vagyunk. "Reunion party", azaz Újraegyesülés buli lesz :). Azokat a közös barátokat fogjuk elhívni, akikkel NY-ban ismerkedtünk meg, és szintén itthon vannak. Október 9., hamarosan....
Köszönöm az előző bejegyzésemre írt kommenteket. Azért nem válaszoltam, mert úgy döntöttem, majd itt fogok. És most ez következik :).
Örülök, hogy ilyen sokan szerettétek a blogomat. Mindenkinek jól esik a pozitív visszajelzés. Elárulom, hogy számomra is jó szórakozás volt írni :).
Sokan tanácsoltátok, hogy folytassam a blogírást.
Ha vége a sulinak, biztosan útra kelek valahová(kipihenni az államvizsgát:), mert rengeteg dolgot nem láttam még a világból. Persze ezek csak 1-2 hetes kiruccanások lesznek, de az biztos, hogy írok róluk naplót blog keretében. Már ki is találtam a blog nevét: Let yourself go, and see the beauty all around you.
Még alig értem haza, de nincs nap, hogy ne járna az agyam azon, hogy vajon hová is fogok legközelebb elmenni. Vissza New Yorkba, Ázsia körút(kb. 4 állomás 2 hét alatt), Madeira... vannak álmok bőven :).
Van egy kiragasztott listám, amin az első pont, hogy Chily szavaival éljek: Let's go back N.Y :).
Élni nem akarok visszamenni NY-ba. Miért? Mert az már nem lesz ugyanolyan, mint volt. Már nem lesz meg az újdonság varázsa, már nem lesznek ott azok a barátok, az a munka, az a sok szabadidő, az a párkapcsolat...
Mikor hazajöttem, annyira jó volt újra találkozni a barátokkal, hogy azt nem lehet szavakba önteni.
Akik sokat utaznak, sose találják meg a helyüket, sose nyugodnak meg. Nem akarok így járni. Én igenis el tudom képzelni az életemet itthon. Itthon is van szép, és jó környék, ahol szívesen élnék, és itthon is vannak optimista emberek, akikkel körbevehetem magamat. Külföldre költözés óriási áldozatokkal jár.
Nem biztos, hogy azt meg akarom hozni.
Ha csak nem beleszeretek valakibe oly annyira, hogy érte mégis meghozom.... :).
Azt persze el tudom képzelni, hogy pénzügyi okok miatt(magasabb kereset) néhány évre elmegyek külföldre fogorvoskodni...:).
Ha Amerikában szeretnék dolgozni, akkor az egyetem befejezése után még el kéne végeznem egy 18 hónapos különbözeti oktatást. Viszont ha Európán belül szeretnék dolgozni, nem lenne erre szükség. Tehát ha egyszer tényleg mennék máshová, az Európán belül lenne.
Amerikát meghagyom egy szép álomnak, egy olyan helynek, ahová nyaranként boldogan ellátogathatok, hogy kicsit visszaemlékezzek EDDIGI életem legszebb évére.
Képzeljétek el, az elmúlt napokban ketten megismertek az utcán a blogomból.
Egyik lány azt kérdezte, hogy "Szia! Te nem most jöttél haza Amerikából?",
a másik pedig, hogy "Téged nem Évinek hívnak?".
Nagyon kedvesek voltak :). Élményt okoztak számomra azzal, hogy odajöttek köszönni.
Martina, milyen volt a buli ahonnan hazafelé tartottál :) ? Barátnőd jó társaság volt az éjszakai buszon :).
Az utolsó bejegyzésembe szeretnék egy videót készíteni, ami összefoglalja az Amerikában töltött 13 hónapomat. Mivel szabadidőm kevés van, így annak elkészítése nem a közeljövőben lesz. Szóval majd csak később jelentkezem.
Ha addig is szeretnétek jó blog-sztorikat olvasni, ajánlom Csilliék blogját, mert mostanság teszik fel a West Coast Trip kalandjuk beszámolóit, szupi videókkal együtt.
Na és most nem írok többet, mert neki kell kezdenem az Implantológia könyv megtanulásának :).
Egyébként még annyit, hogy jól érzem magamat itthon, de azért álmaimban Amerika visszainteget... :) .
Évi
2010. augusztus 20., péntek
UTAZÁS HAZA
BÚCSÚBULI NEW YORKBAN
Az utolsó előtti New York-i éjszakámon bulizni mentünk a jó öreg Webster Hallba.
Első sorban azért használom a "jó öreg" jelzőt, mert ez volt az első, ahol a Nagy Almában buliztunk, másod sorban pedig ha nem volt jobb ötletünk(másik klub), akkor végül ide jöttünk :). Ez nem egy tipikus New York-i klub, hanem inkább egy disco.
Egy tipikus New York-i klub úgy néz ki, hogy a hely tele van asztalokkal és azokhoz tartozó ülőalkalmatosságokkal, és az ezek között lévő pici helyeken lehet táncolni. Nem engednek be ha nem vagy megfelelően felöltözve, és a belépő elég drága, ha csak nem visz be egy promoter ingyen. Az asztalokhoz nem ülhetsz le, ha csak meg nem veszed azt(van ahol 500 dollár egy estére).
A Webster Hallra a disco jelzőt használnám, mert kicsit engedékenyebbek ruha terén(kivéve férfi cipő :), talán olcsóbb a belépő(kuponnal csak egy dollár:), van tánctér, szabadon leülhetsz bárhová.
A Webster Hallt azokon az estéken szerettük, amikor csak "lazulni" akartunk egy kicsit. Könnyű volt a bejutás, talán olcsóbbak voltak az italárak(tequila 5 dollár:), bármit felvehettünk, volt hely táncolni.
Minden szombat este Circus Night/Cirkuszi est volt, azaz kb. éjjel egy és kettő között a felső emeleti teremben cirkuszi show volt látható. A színpadon egy transzvesztita pasi főszereplésével megnézhettünk egy táncműsort(a koreográfia sose változott, de a zene és a kosztümök igen), majd egy kötél/karika-tánc műsort(nem tudom, mi a rendes neve).
Mivel a mai party volt az utolsó bulim New Yorkban, és mivel ez alakalommal láttam néhány barátot utoljára, kikiáltottuk a bulit búcsúbulinak. Számomra mindenképpen az volt. Nem azért, mert a többiek búcsúztattak engem, hanem mert én búcsúztattam a bulizást New Yorkban. Talán ezt most vicces olvasni, de én tényleg így éltem meg.
Kiderült, hogy Zsófi egy hajó bulira megy, így ő nem jött, Ilyes pedig muszlim, és mivel most Ramadan van, semmiképpen sem jön bulizni. Bár tőle korábban már elbúcsúztam.
Két másik barátról(egy brazil és egy kínai) kiderült, hogy nincsenek a városban, így csak 4-en(Tesóm, Csilli, Justyna és én) mentünk bulizni, igaz a buli után Zsófi is csatlakozott hozzánk.
A party elején tequilázgattunk, majd táncikálni kezdtünk, ahol azon mulattam a legjobban, hogy nővérem számára több amerikai slágerlistás dal teljesen ismeretlen volt. Hát igen. Így jár az, aki elszigetelve él egy ázsiai ország irodájában. Bocsi Dóri, ezt muszáj volt leírnom, haha.
Dóri, Évi, Csilli és Justyna
Sajnos ma éjszaka nem láttunk egy helyes pasit sem. Egyébként ha a Webster Hallban bulizókat összehasonlítjuk a többi klubban mulatókkal, akkor itt fiatalabb a korosztály, és több a fekete. Hát igen, én is itt ismerkedtem össze a fekete pasimmal :). Az azóta már expasi szerepben tetszelgő úriembert megkérdeztem, hogy anno miért jött oda hozzám, és azt mondta, hogy csakis a fenekem miatt. Na bummmm.... inkább hallgatott volna, nem? Hahaha...
Amikor a csajokkal fölmentünk a felsőbb emeletre, útközben belebotlottunk az egyik cirkuszos pasiba, aki gólyalábakon mászkált. Egyébként ő általában a táncoló tömegben járkál a lábaival együtt, de találkoztunk mi már lufit osztogató bohóccal is a Webster Hallban.
Amikor úgy éreztük, már nincs a helyén a sminkünk, benéztünk a női mosdóba, ahol aztán nagy bolondozásba kezdtünk, és még a vécés nénit is rávettem, hogy álljon be mellénk egy vicces fénykép érdekében.
Tesók :)
A cirkuszi show ismét jó volt. A transzvesztita pasi mozgása mindenkit levett(vagy megbotránkoztatott?) a lábáról, eszméletlen a pasas.
A show végére a "Nincs kedvetek hazamenni" kérdésre mindenki egyöntetűen bólogatott, így búcsút intettünk a jó öreg Webster Hallnak, és a kijárat felé vettük az irányt.
Justynától kaptam egy búcsúajándékot, ami egy New Yorkban klasszikus mesekönyv volt, melyet tele rakott képeslapokkal, és kedves szövegekkel. Ezt a könyvet mindig is szerettem volna, de sajnáltam rá pénzt kiadni(hiszen mégis csak egy mesekönyv), így nagyon örültem, hogy megkaptam ajándékként. Ez a mesekönyv egyébként is tökéletes ajándék Justynától, mert ő volt az én babysitter barátnőm. A két kislány, akikre vigyázik, osztálytársai az én kislányomnak, így mindig egyszerre vettük föl a piciket suli után, és néha együtt vittük őket játszótérre, ahol a kölykök jól eljátszottak egymással, mi pedig Justynával jót beszélgettünk. Pletyka, pasik, bulik, hostcsaládok...
Persze munkán kívül is többször találkoztam Justynával, ő az a barátnő, aki a legjobban fog hiányozni New Yorkból. Amit még el kell mesélnem, hogy Justynának évek óta magyar lakótársai vannak, és a legjobb barátnője is magyar, és mindig mikor megtanult egy új magyar szót, másnap azzal a szóval fogadott a kislányok iskolájánál. "Szép napot Palacsinta!", "Hogy vagy Popó?".
Buli után készítettünk pár képet az utcán is. Csillit gyakran hívtam Miss Brooklynnak(ott lakik), Ő pedig gyakran hívott engem Miss Broadway-nak(itt lakom), így feltétlenül akartam egy olyan képet, amin rajta vagyok én, és a Broadway tábla. Csilli elkészítette a kívánt képet, köszi Csilli!!!
Zsófi, Évi, Csilli, Justyna és Dóri
Tesóm szerint Csilli éppen a túloldalon áthaladó helyes pasikat nézi :D
Tesómmal a hotel felé tartva(ahol a családom szállt meg) még beugrottunk egy kisboltba krémsajtos bagelért (tipikus ny-i kaja), mert a drága megéhezett. Nem emlékszem, mikor bújtunk ágyba.
A buli másnapján megkezdődött utolsó napom New York-ban. Azért ez szívszorító, ugye? Persze csak nekem...
A szüleimmel múzeumba mentem, tesómék vásárolni, majd délután újra egyesült a család egy közös ebéd miatt.
Este anyával és apával elmentem a hostcsaládomhoz leadni a telefonomat, kulcsaimat és otthagyni egy kis ajándékot, majd természetesen elmentünk még a Times Square-re is.
Tudom erről már írtam az előző bejegyzésben is, de mivel ez az én blogom, és tejhatalmam van fölötte, leírhatok akármit, akárhányszor, kac-kac.
Szóval utolsó éjszakámat a Times Square-n töltöttem. Ez a hely, amit szerintem minden New Yorkba érkező először, és utoljára megnéz.
Állítólag New York a világ fővárosa, és ha ez igaz, akkor a Times Square a világ főtere.
Azt vettem észre, hogy nem csak azokat a helyeket mutattam meg a családomnak, amiket úgymond kötelező meglátogatni(mert azokat egy turista sem hagyja ki), hanem azokat is, amik számomra nagyon fontosak voltak. Minden olyan helyre el akartam még még egyszer, utoljára menni, amik számomra sokat jelentettek. Így történ meg, hogy anyáékkal elmentünk esti sétára Greenvich Village-be, és elvittem őket oda reggelizni, ahol a New Yorkban tartózkodásom alatt a legjobb reggeliket fogyasztottam el a pasimmal. Majd az utolsó éjszakámon éjfélkor még egyszer elmentem a Times Square-re megnézni egy filmet, mert itt van a kedvenc mozim.
UTAZÁS HAZA
Elérkezett a hazautazás napja. Reggel még volt időnk a családdal elugrani a hotel közelében lévő Chelsea Marketbe, amit tényleg érdemes megnézni.
Dóri, mivel neki csak este megy a gépe, úgy döntött, nem jön ki velünk délben a reptérre, hanem elmegy még múzeumozni egy kicsit.
Anya, Apa, Hugi és Én, együtt szálltunk föl a JFK reptér felé robogó metróra.
A reptéren megmértük a bőröndök súlyát, ami után ezt-azt át kellett pakolnunk egyikből a másikba, de végül sikerült úgy átrendezni a cuccokat, hogy egyik bőrönd se lépje túl a 23,5 kilót.
Becsekkoltam, és búcsút intettem a családomnak, hogy "Holnap Magyarországon találkozunk!". Az ő gépük 4 órával később, egy másik terminálról indult.
Nem volt sehol semmi gond. Minden ellenőrző ponton hamar átjutottam. A cipőmet persze mindenhol előre levettem, nem vártam meg, még rám szólnak.
Mikor odaértem a kapumhoz(az a váró, ahol a repülőgépbe való beszállásra vársz), több mint 2 órám volt még hátra a gépem indulásáig.
Ennek örültem, mert így ismét volt idő valami olyanra, amit már hónapokkal ezelőtt elterveztem: Cheesecake-t(sajttortát) fogok enni, amíg várok a beszállásra.
El kellett sétálnom a terminál túloldaláig, hogy találjak egy helyet, ahol nagyon szimpatikus cheesecake-t árultak. Nem kérdeztem mennyibe kerül(jobb nem tudni, de egyébként akkor is megvettem volna, ha drága), csak annyit mondtam, hogy azt az elől lévő nagy szeletet kérem, haha.
Visszacammogtam a becsomagolt cheesecake-el a kapumhoz, ahol jót beszélgettem egy mellettem ülő bácsival, miközben befaltam az utolsó New York-i cheesecake-met :D.
Azt hittem szomorú leszek, de ekkor már nem voltam az. Inkább félelmet érzetem, hogy "Vajon mi vár otthon?". Újra otthon leszek, ahol nem lesz többé New York. Suliba fogok járni, visszatérnek a hétköznapok. Azok a bizonyos hétköznapok jók, vagy sem?
Mi lesz akkor, ha már nem lesznek meg a régi barátaim?
Mi lesz akkor, ha mindent utálni fogok, és már sose lesz elég Magyarország?
Mikor felszállt a repülőgép, megkönnyebbültem.
MEGYEK HAZA!!! ELINDULTAM HAZA!!! MINDJÁRT OTTHON LESZEK!!! HURRRÁÁÁ!!!
Visszakapom a saját szobámat, a saját hűtőszekrényemet, a saját szabadidőmet, a saját barátaimat, VISSZAKAPOM AZ ÉLETEMET!
Már a felhők felett, ahol mindig süt a Nap
Mikor felszállt a gép, zuhogott az eső. Ha én nem is, de legalább New York sírt. Mindig is tudtam, hogy esni fog, mikor elhagyom az Államokat.
Lufthansa járaton ültem, ami egyébként a kedvencem. Itt a legfinomabb és legbőségesebb a kaja, ami számomra nem utolsó szempont.
Próbáltam aludni, amit a megelőző két este a buli, majd éjszakai mozizás miatt nem igazán sikerült. A gép este repült(du. 4-kor szállt föl). Nagyon-nagyon fáradt voltam, de egyben túl izgatott ahhoz, hogy aludjak. Végül kértem egy pohárka vörösbort, ami ellazított.
Mikor kértem a bort, a kezemben volt a személyim, hogy felmutassam, hogy már nagykorú vagyok. És tudjátok mi történt??? Nem kérték!!! ??? Hát normálisak???
Ekkor elkezdtem nevetni, mert számomra ez volt az első jele annak, hogy elhagytam Amerikát, azaz nem kérnek személyit mikor iszom.
Je-je-je-je-je-je, jipi-jpi-jpi-jííí!!!
A repülő leszállt Frankfurtban, ekkor már zombi voltam a fáradtságtól, hiszen már a harmadik este maradt ki rendes alvás nélkül.
Útlevél ellenőrzés, majd félrehívnak.
Tudtam én!!! Miért is úsznám meg "gyanú" nélkül az utat. Mexikóban is engem állítottak ki a tömegből.
Ki kellett szednem a táskámból a fényképezőgépem tokját, és a kispárnámat. Mindkettőn ragasztócsíkokat húztak végig, majd betették azokat egy gépbe, ami miután kiírt valami eredményt, elnézésemet kérték, és továbbengedtek. Azt hiszem, valami polleneket ellenőriztek.?.?.?
Annyira, de annyira szeretem a Lufthansát :D. A kapunál volt forrócsoki-, kávé-, és tea autómata, teljesen ingyenesen. Ja és 10 percig volt ingyenes net is, ami idő alatt kiírtam facebookon, hogy "Két óra múlva Magyarországon leszek", aztán jöttek is rá a kommentek, hogy "Ezt a levegőből írtam?". Senki sem gondolt az átszállás lehetőségére :).
ÜDVÖZLŐ BULI MAGYARORSZÁGON :)
Leszáll a gép, és én el sem hiszem: ITTHON VAGYOK!!! Süt a nap, csodás reggel van, ez Magyarország, régen látott kis hazám. Mindig is tudtam, hogy csodás idő lesz, mikor megérkezem :D.
Már biztos voltam abban, hogy a csomagom elkeveredett, de aztán utolsóként kijött a futószalagon. A kijárat közelében még megállítottak, hogy leellenőrizzék, tényleg a saját csomagom van-e nálam. Vicces volt, mert az engem ellenőrző magyar pasashoz angolul beszéltem. Reflex...
Mikor kilépek az érkező váróba, két ismerős arccal találom szemben magamat. Lefagytam. Pár másodpercig csak néztem rájuk, majd fölfogtam, hogy ők Lilla és Mariann, két nagyon jó barátnő, és azért vannak a reptéren, hogy a nyakamba ugorjanak.
El sem hittem, hogy itt vannak. Ölelések, puszik, könnycseppek....
Lillával és Mariannal, nem tudom
mitől lilult be a kép :)
Beültünk egy reptéri kávézóba, ami egyébként már ismerős volt, mert itt reggelizem azon a napon is, mikor New Yorkba indultam. Ennek a kávézónak már történelmi jelentősége van.
Találjátok ki, mit hoztak nekem a lányok a reptérre: kakaóscsigát.
KÖSZI CSAJOK! Már egy éve nem ettem ilyen finomat.
Egy jó beszélgetés után elbúcsúztunk a lányokkal, menniük kellett, hiszen most munkaidő van, csak miattam kérezkedtek el, hogy kijöhessenek a reptérre. Én leültem az érkező oldali kijárat közelébe, és vártam, hogy megérkezzen a családom is, mert ugye az ő gépük később indult New Yorkból, és így később is érkezik Magyarországra. Egy szűk órát vártam rájuk. Majdnem elaludtam, mert a fejemet lefektettem a hatalmas bőröndömre.
Megjött a családom. Milyen furcsa, én mindig azt hittem, majd ők fognak várni engem a reptéren, de aztán fordítva történt.
Kisbusszal mentünk az őrzött parkolóba, ahol a családom autója volt, amivel hazajöttünk hozzám(mert én Pesten lakom, a családom pedig Kisvárdán). Letettük a cuccokat, majd elmentünk egy közeli kínai étterembe.
Vicces volt, mert mikor visszavittem a tálcát, angolul beszéltem a felszolgálókhoz, és még én nem értettem, hogy miért néznek rám értetlenül.
Ez egyébként nagyon jellemző volt a következő 3-4 napra, hogy a zebráknál leléptem az útra, és emiatt majdnem elütöttek az autók, mindenkinek helóval köszöntem, mindenkit tegeztem, köszönöm helyett Thank You-t mondtam, bocsánat helyett Sorry-t... stb.
Hát igen, ez nagyon-nagyon vicces. De kérlek senki se szóljon meg azért, amiért azok a szavak, amiket egy éven keresztül minden nap használtam, hamarabb jutnak eszembe azoknál a magyar szavaknál, amiket szinte egyáltalán nem használtam ez idő alatt.
Egyébként Amerika(New York) után elég lepusztultnak tűnik kis hazánk. Három dolog jut eszembe akkor, mikor a tömeget figyelem: szegénység, boldogtalanság, alkoholizmus.
Kár...
Ja és az eladók, atya isten, borzasztóak!!! Belépek valahová, és az eladó szikrákat hány felém, hogy minek a fenébe jöttem be, mert most akkor abba kell hagynia a telefonálást vagy körömreszelést, és figyelnie kell, nem-e lopni akarok valamit.
Elmentem anyával enni a Sugár plázába, és egy ételes pultnál kértem csirkehúst petrezselymes burgonyával, amire a csaj közölte, hogy bármilyen köretet kérhetek, csak a petrezselymes burgonyát nem, mert az csakis a csirkecombokhoz van. Persze ez sehol sem volt kiírva...
Mosolyogtam a csajra nagyon kedvesen(mert ugye én Amerikából jöttem, és átvettem "csupakedvesség" mentalitást), és mondtam neki, hogy akkor köszönöm szépen, nem kérek semmit(gondoltam, majd veszek egy másik ételpultnál mást). Ekkor a csaj cuppantott egyet a szájával, lecseszte a tányért a pultra, és rögtön a munkatársa felé fordult, hogy félhangosan kommentálja neki a történteket, és kritizáljon engem.
Ez szerintem borzasztó...
Amerikában tudjátok mi lett volna? Először is el lett volna különítve a köret a többitől, vagy kiírták volna, hogy ez egy menü része, nem lehet bármihez kikérni. De ennek ellenére ha mégis abból kértem volna, a kiszolgáló nagyon szépen a bocsánatomat kérte volna, amiért nem tud adni belőle, és megkért volna, hogy várjak egy percet, mert megkérdezi a főnökét, hogy mégis nem adhatna-e valahogy belőle.
Amik még változtak itthon az elmúlt egy év alatt, hogy sok mindennek fölment az ára(kb. 1/3-al). Sok bevásárlóközpont(pl. Tesco) sokkal modernebb lett, de a kártyás fizetés még mindig hihetetlen lassú, és az eladók még mindig nem tudnak összeadni 4-5 vagy több bankjegyet. Egyem a szívüket...
Légyszi senki se fizessen étkezési csekkel/utalvánnyal, mert borzasztó lassan számolják össze az eladók a 200 Ft-os cetliket.
Itthon, Pesten az érkezés napja és a következő nap takarítással telt, mert sajnos nem olyan tisztán kaptam vissza a szobámat, mint ahogyan azt odaadtam egy ismerősnek(albérlőnek).
A második este takarítás közben teljesen elvesztettem az időérzékemet, és nem értettem, miért kezd világosodni. Aztán előkerestem egy dobozból egy órát, és kiderült, hogy reggel 6 van, csak az időeltolódás miatt én teljesen azt éreztem, mintha még csak éjfél-hajnali egy lenne.
Sikerült délig aludni, majd folytattam a takarítást. Este muszáj volt leállnom, mert bulizni "kellett" menni. Welcome buli.
Livi, középiskolai barátnőmnél volt a találkozó, ahol a régen látott barátokkal leültünk beszélgetni, beszámolni egymásnak az elmúlt év történéseiről. Hamar elfogyott egy üveg tequila is.
Olyan jó volt újra látni a régi barátokat. Itt is sikerült véletlenül elejtenem egy-két angol szót, de Lacus erre azzal reagált, hogy ne aggódjak, a társaságban mindenki tud angolul-magyarul, így nyugodtan beszéljek bármely nyelven, ők érteni fogják.
Később elmentünk a Margitszigetre bulizni(Tudom, nagyon furcsa Central Park helyett Margitszigetről olvasni a blogomban, haha ).
Itt már csatlakoztak egyetemi barátok is.
A srácok meghívtak egy Route 66 koktélra, ami Baileys + Absint keveréke, de az absintot helyettesíteniük kellett valamivel, mivel az éppen elfogyott. Nagyon fincsi itóka volt.
Bolondoztunk, táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Volt két nagyon vicces figura a szórakozóhelyen, az egyik egy guminővel jött bulizni, a másik pedig fél óra asztaltámasztás után fél óráig nagyon őrülten táncolt, majd utána ismét az asztalon feküdt bekómálva :D.
Oké, elismerem, nem csak New Yorkban vannak vicces alakok :D .
SRÁCOK! KÖSZI A BULIT :).
Mikor elmentem New York-ba, attól féltem, hogy mikor hazajövök, már nem lesznek meg a régi barátok. Hogy én mekkorát tévedtem!
Nincs olyan jó barát, aki ne keresett volna alkalmat arra, hogy az első itthon töltött hetem alatt találkozzunk. A barátok, azok barátok. Jóban, rosszban, hosszú idő után is. Tényleg köszi mindenkinek!
Fölvették az ajándékpólókat :)
Livi, Ádám, Lacus, Szandra
Lacus, Szandra, Livi, Ádám, Kinga, Évi, Barbi
Azért még nem ez volt az utolsó bejegyzés :)
Puszi,
Évi
Az utolsó előtti New York-i éjszakámon bulizni mentünk a jó öreg Webster Hallba.
Első sorban azért használom a "jó öreg" jelzőt, mert ez volt az első, ahol a Nagy Almában buliztunk, másod sorban pedig ha nem volt jobb ötletünk(másik klub), akkor végül ide jöttünk :). Ez nem egy tipikus New York-i klub, hanem inkább egy disco.
Egy tipikus New York-i klub úgy néz ki, hogy a hely tele van asztalokkal és azokhoz tartozó ülőalkalmatosságokkal, és az ezek között lévő pici helyeken lehet táncolni. Nem engednek be ha nem vagy megfelelően felöltözve, és a belépő elég drága, ha csak nem visz be egy promoter ingyen. Az asztalokhoz nem ülhetsz le, ha csak meg nem veszed azt(van ahol 500 dollár egy estére).
A Webster Hallra a disco jelzőt használnám, mert kicsit engedékenyebbek ruha terén(kivéve férfi cipő :), talán olcsóbb a belépő(kuponnal csak egy dollár:), van tánctér, szabadon leülhetsz bárhová.
A Webster Hallt azokon az estéken szerettük, amikor csak "lazulni" akartunk egy kicsit. Könnyű volt a bejutás, talán olcsóbbak voltak az italárak(tequila 5 dollár:), bármit felvehettünk, volt hely táncolni.
Minden szombat este Circus Night/Cirkuszi est volt, azaz kb. éjjel egy és kettő között a felső emeleti teremben cirkuszi show volt látható. A színpadon egy transzvesztita pasi főszereplésével megnézhettünk egy táncműsort(a koreográfia sose változott, de a zene és a kosztümök igen), majd egy kötél/karika-tánc műsort(nem tudom, mi a rendes neve).
Mivel a mai party volt az utolsó bulim New Yorkban, és mivel ez alakalommal láttam néhány barátot utoljára, kikiáltottuk a bulit búcsúbulinak. Számomra mindenképpen az volt. Nem azért, mert a többiek búcsúztattak engem, hanem mert én búcsúztattam a bulizást New Yorkban. Talán ezt most vicces olvasni, de én tényleg így éltem meg.
Kiderült, hogy Zsófi egy hajó bulira megy, így ő nem jött, Ilyes pedig muszlim, és mivel most Ramadan van, semmiképpen sem jön bulizni. Bár tőle korábban már elbúcsúztam.
Két másik barátról(egy brazil és egy kínai) kiderült, hogy nincsenek a városban, így csak 4-en(Tesóm, Csilli, Justyna és én) mentünk bulizni, igaz a buli után Zsófi is csatlakozott hozzánk.
A party elején tequilázgattunk, majd táncikálni kezdtünk, ahol azon mulattam a legjobban, hogy nővérem számára több amerikai slágerlistás dal teljesen ismeretlen volt. Hát igen. Így jár az, aki elszigetelve él egy ázsiai ország irodájában. Bocsi Dóri, ezt muszáj volt leírnom, haha.
Dóri, Évi, Csilli és JustynaAmikor a csajokkal fölmentünk a felsőbb emeletre, útközben belebotlottunk az egyik cirkuszos pasiba, aki gólyalábakon mászkált. Egyébként ő általában a táncoló tömegben járkál a lábaival együtt, de találkoztunk mi már lufit osztogató bohóccal is a Webster Hallban.
Amikor úgy éreztük, már nincs a helyén a sminkünk, benéztünk a női mosdóba, ahol aztán nagy bolondozásba kezdtünk, és még a vécés nénit is rávettem, hogy álljon be mellénk egy vicces fénykép érdekében.
Tesók :)
A cirkuszi show ismét jó volt. A transzvesztita pasi mozgása mindenkit levett(vagy megbotránkoztatott?) a lábáról, eszméletlen a pasas.A show végére a "Nincs kedvetek hazamenni" kérdésre mindenki egyöntetűen bólogatott, így búcsút intettünk a jó öreg Webster Hallnak, és a kijárat felé vettük az irányt.
Justynától kaptam egy búcsúajándékot, ami egy New Yorkban klasszikus mesekönyv volt, melyet tele rakott képeslapokkal, és kedves szövegekkel. Ezt a könyvet mindig is szerettem volna, de sajnáltam rá pénzt kiadni(hiszen mégis csak egy mesekönyv), így nagyon örültem, hogy megkaptam ajándékként. Ez a mesekönyv egyébként is tökéletes ajándék Justynától, mert ő volt az én babysitter barátnőm. A két kislány, akikre vigyázik, osztálytársai az én kislányomnak, így mindig egyszerre vettük föl a piciket suli után, és néha együtt vittük őket játszótérre, ahol a kölykök jól eljátszottak egymással, mi pedig Justynával jót beszélgettünk. Pletyka, pasik, bulik, hostcsaládok...
Persze munkán kívül is többször találkoztam Justynával, ő az a barátnő, aki a legjobban fog hiányozni New Yorkból. Amit még el kell mesélnem, hogy Justynának évek óta magyar lakótársai vannak, és a legjobb barátnője is magyar, és mindig mikor megtanult egy új magyar szót, másnap azzal a szóval fogadott a kislányok iskolájánál. "Szép napot Palacsinta!", "Hogy vagy Popó?".
Buli után készítettünk pár képet az utcán is. Csillit gyakran hívtam Miss Brooklynnak(ott lakik), Ő pedig gyakran hívott engem Miss Broadway-nak(itt lakom), így feltétlenül akartam egy olyan képet, amin rajta vagyok én, és a Broadway tábla. Csilli elkészítette a kívánt képet, köszi Csilli!!!
Zsófi, Évi, Csilli, Justyna és DóriTesóm szerint Csilli éppen a túloldalon áthaladó helyes pasikat nézi :D
A búcsúzkodás legtovább Justynától tartott, hiszen ő az, akit lehet, hogy évekig nem fogok viszontlátni. Zsófival és Csillivel sem maradt el az ölelés, de mi legalább tudjuk, hogy néhány hét múlva újra látjuk egymást Magyarországon. Sőt, már le is fixáltunk egy közös októberi bulit.
Tesómmal a hotel felé tartva(ahol a családom szállt meg) még beugrottunk egy kisboltba krémsajtos bagelért (tipikus ny-i kaja), mert a drága megéhezett. Nem emlékszem, mikor bújtunk ágyba.A buli másnapján megkezdődött utolsó napom New York-ban. Azért ez szívszorító, ugye? Persze csak nekem...
A szüleimmel múzeumba mentem, tesómék vásárolni, majd délután újra egyesült a család egy közös ebéd miatt.
Este anyával és apával elmentem a hostcsaládomhoz leadni a telefonomat, kulcsaimat és otthagyni egy kis ajándékot, majd természetesen elmentünk még a Times Square-re is.
Tudom erről már írtam az előző bejegyzésben is, de mivel ez az én blogom, és tejhatalmam van fölötte, leírhatok akármit, akárhányszor, kac-kac.
Szóval utolsó éjszakámat a Times Square-n töltöttem. Ez a hely, amit szerintem minden New Yorkba érkező először, és utoljára megnéz.
Állítólag New York a világ fővárosa, és ha ez igaz, akkor a Times Square a világ főtere.
Azt vettem észre, hogy nem csak azokat a helyeket mutattam meg a családomnak, amiket úgymond kötelező meglátogatni(mert azokat egy turista sem hagyja ki), hanem azokat is, amik számomra nagyon fontosak voltak. Minden olyan helyre el akartam még még egyszer, utoljára menni, amik számomra sokat jelentettek. Így történ meg, hogy anyáékkal elmentünk esti sétára Greenvich Village-be, és elvittem őket oda reggelizni, ahol a New Yorkban tartózkodásom alatt a legjobb reggeliket fogyasztottam el a pasimmal. Majd az utolsó éjszakámon éjfélkor még egyszer elmentem a Times Square-re megnézni egy filmet, mert itt van a kedvenc mozim.
UTAZÁS HAZA
Elérkezett a hazautazás napja. Reggel még volt időnk a családdal elugrani a hotel közelében lévő Chelsea Marketbe, amit tényleg érdemes megnézni.
Dóri, mivel neki csak este megy a gépe, úgy döntött, nem jön ki velünk délben a reptérre, hanem elmegy még múzeumozni egy kicsit.
Anya, Apa, Hugi és Én, együtt szálltunk föl a JFK reptér felé robogó metróra.
A reptéren megmértük a bőröndök súlyát, ami után ezt-azt át kellett pakolnunk egyikből a másikba, de végül sikerült úgy átrendezni a cuccokat, hogy egyik bőrönd se lépje túl a 23,5 kilót.
Becsekkoltam, és búcsút intettem a családomnak, hogy "Holnap Magyarországon találkozunk!". Az ő gépük 4 órával később, egy másik terminálról indult.
Nem volt sehol semmi gond. Minden ellenőrző ponton hamar átjutottam. A cipőmet persze mindenhol előre levettem, nem vártam meg, még rám szólnak.
Mikor odaértem a kapumhoz(az a váró, ahol a repülőgépbe való beszállásra vársz), több mint 2 órám volt még hátra a gépem indulásáig.
Ennek örültem, mert így ismét volt idő valami olyanra, amit már hónapokkal ezelőtt elterveztem: Cheesecake-t(sajttortát) fogok enni, amíg várok a beszállásra.
El kellett sétálnom a terminál túloldaláig, hogy találjak egy helyet, ahol nagyon szimpatikus cheesecake-t árultak. Nem kérdeztem mennyibe kerül(jobb nem tudni, de egyébként akkor is megvettem volna, ha drága), csak annyit mondtam, hogy azt az elől lévő nagy szeletet kérem, haha.
Visszacammogtam a becsomagolt cheesecake-el a kapumhoz, ahol jót beszélgettem egy mellettem ülő bácsival, miközben befaltam az utolsó New York-i cheesecake-met :D.
Azt hittem szomorú leszek, de ekkor már nem voltam az. Inkább félelmet érzetem, hogy "Vajon mi vár otthon?". Újra otthon leszek, ahol nem lesz többé New York. Suliba fogok járni, visszatérnek a hétköznapok. Azok a bizonyos hétköznapok jók, vagy sem?
Mi lesz akkor, ha már nem lesznek meg a régi barátaim?
Mi lesz akkor, ha mindent utálni fogok, és már sose lesz elég Magyarország?
Mikor felszállt a repülőgép, megkönnyebbültem.
MEGYEK HAZA!!! ELINDULTAM HAZA!!! MINDJÁRT OTTHON LESZEK!!! HURRRÁÁÁ!!!
Visszakapom a saját szobámat, a saját hűtőszekrényemet, a saját szabadidőmet, a saját barátaimat, VISSZAKAPOM AZ ÉLETEMET!
Már a felhők felett, ahol mindig süt a NapMikor felszállt a gép, zuhogott az eső. Ha én nem is, de legalább New York sírt. Mindig is tudtam, hogy esni fog, mikor elhagyom az Államokat.
Lufthansa járaton ültem, ami egyébként a kedvencem. Itt a legfinomabb és legbőségesebb a kaja, ami számomra nem utolsó szempont.
Próbáltam aludni, amit a megelőző két este a buli, majd éjszakai mozizás miatt nem igazán sikerült. A gép este repült(du. 4-kor szállt föl). Nagyon-nagyon fáradt voltam, de egyben túl izgatott ahhoz, hogy aludjak. Végül kértem egy pohárka vörösbort, ami ellazított.
Mikor kértem a bort, a kezemben volt a személyim, hogy felmutassam, hogy már nagykorú vagyok. És tudjátok mi történt??? Nem kérték!!! ??? Hát normálisak???
Ekkor elkezdtem nevetni, mert számomra ez volt az első jele annak, hogy elhagytam Amerikát, azaz nem kérnek személyit mikor iszom.
Je-je-je-je-je-je, jipi-jpi-jpi-jííí!!!
A repülő leszállt Frankfurtban, ekkor már zombi voltam a fáradtságtól, hiszen már a harmadik este maradt ki rendes alvás nélkül.
Útlevél ellenőrzés, majd félrehívnak.
Tudtam én!!! Miért is úsznám meg "gyanú" nélkül az utat. Mexikóban is engem állítottak ki a tömegből.
Ki kellett szednem a táskámból a fényképezőgépem tokját, és a kispárnámat. Mindkettőn ragasztócsíkokat húztak végig, majd betették azokat egy gépbe, ami miután kiírt valami eredményt, elnézésemet kérték, és továbbengedtek. Azt hiszem, valami polleneket ellenőriztek.?.?.?
Annyira, de annyira szeretem a Lufthansát :D. A kapunál volt forrócsoki-, kávé-, és tea autómata, teljesen ingyenesen. Ja és 10 percig volt ingyenes net is, ami idő alatt kiírtam facebookon, hogy "Két óra múlva Magyarországon leszek", aztán jöttek is rá a kommentek, hogy "Ezt a levegőből írtam?". Senki sem gondolt az átszállás lehetőségére :).
ÜDVÖZLŐ BULI MAGYARORSZÁGON :)
Leszáll a gép, és én el sem hiszem: ITTHON VAGYOK!!! Süt a nap, csodás reggel van, ez Magyarország, régen látott kis hazám. Mindig is tudtam, hogy csodás idő lesz, mikor megérkezem :D.
Már biztos voltam abban, hogy a csomagom elkeveredett, de aztán utolsóként kijött a futószalagon. A kijárat közelében még megállítottak, hogy leellenőrizzék, tényleg a saját csomagom van-e nálam. Vicces volt, mert az engem ellenőrző magyar pasashoz angolul beszéltem. Reflex...
Mikor kilépek az érkező váróba, két ismerős arccal találom szemben magamat. Lefagytam. Pár másodpercig csak néztem rájuk, majd fölfogtam, hogy ők Lilla és Mariann, két nagyon jó barátnő, és azért vannak a reptéren, hogy a nyakamba ugorjanak.
El sem hittem, hogy itt vannak. Ölelések, puszik, könnycseppek....
Lillával és Mariannal, nem tudommitől lilult be a kép :)
Beültünk egy reptéri kávézóba, ami egyébként már ismerős volt, mert itt reggelizem azon a napon is, mikor New Yorkba indultam. Ennek a kávézónak már történelmi jelentősége van.
Találjátok ki, mit hoztak nekem a lányok a reptérre: kakaóscsigát.
KÖSZI CSAJOK! Már egy éve nem ettem ilyen finomat.
Egy jó beszélgetés után elbúcsúztunk a lányokkal, menniük kellett, hiszen most munkaidő van, csak miattam kérezkedtek el, hogy kijöhessenek a reptérre. Én leültem az érkező oldali kijárat közelébe, és vártam, hogy megérkezzen a családom is, mert ugye az ő gépük később indult New Yorkból, és így később is érkezik Magyarországra. Egy szűk órát vártam rájuk. Majdnem elaludtam, mert a fejemet lefektettem a hatalmas bőröndömre.
Megjött a családom. Milyen furcsa, én mindig azt hittem, majd ők fognak várni engem a reptéren, de aztán fordítva történt.
Kisbusszal mentünk az őrzött parkolóba, ahol a családom autója volt, amivel hazajöttünk hozzám(mert én Pesten lakom, a családom pedig Kisvárdán). Letettük a cuccokat, majd elmentünk egy közeli kínai étterembe.
Vicces volt, mert mikor visszavittem a tálcát, angolul beszéltem a felszolgálókhoz, és még én nem értettem, hogy miért néznek rám értetlenül.
Ez egyébként nagyon jellemző volt a következő 3-4 napra, hogy a zebráknál leléptem az útra, és emiatt majdnem elütöttek az autók, mindenkinek helóval köszöntem, mindenkit tegeztem, köszönöm helyett Thank You-t mondtam, bocsánat helyett Sorry-t... stb.
Hát igen, ez nagyon-nagyon vicces. De kérlek senki se szóljon meg azért, amiért azok a szavak, amiket egy éven keresztül minden nap használtam, hamarabb jutnak eszembe azoknál a magyar szavaknál, amiket szinte egyáltalán nem használtam ez idő alatt.
Egyébként Amerika(New York) után elég lepusztultnak tűnik kis hazánk. Három dolog jut eszembe akkor, mikor a tömeget figyelem: szegénység, boldogtalanság, alkoholizmus.
Kár...
Ja és az eladók, atya isten, borzasztóak!!! Belépek valahová, és az eladó szikrákat hány felém, hogy minek a fenébe jöttem be, mert most akkor abba kell hagynia a telefonálást vagy körömreszelést, és figyelnie kell, nem-e lopni akarok valamit.
Elmentem anyával enni a Sugár plázába, és egy ételes pultnál kértem csirkehúst petrezselymes burgonyával, amire a csaj közölte, hogy bármilyen köretet kérhetek, csak a petrezselymes burgonyát nem, mert az csakis a csirkecombokhoz van. Persze ez sehol sem volt kiírva...
Mosolyogtam a csajra nagyon kedvesen(mert ugye én Amerikából jöttem, és átvettem "csupakedvesség" mentalitást), és mondtam neki, hogy akkor köszönöm szépen, nem kérek semmit(gondoltam, majd veszek egy másik ételpultnál mást). Ekkor a csaj cuppantott egyet a szájával, lecseszte a tányért a pultra, és rögtön a munkatársa felé fordult, hogy félhangosan kommentálja neki a történteket, és kritizáljon engem.
Ez szerintem borzasztó...
Amerikában tudjátok mi lett volna? Először is el lett volna különítve a köret a többitől, vagy kiírták volna, hogy ez egy menü része, nem lehet bármihez kikérni. De ennek ellenére ha mégis abból kértem volna, a kiszolgáló nagyon szépen a bocsánatomat kérte volna, amiért nem tud adni belőle, és megkért volna, hogy várjak egy percet, mert megkérdezi a főnökét, hogy mégis nem adhatna-e valahogy belőle.
Amik még változtak itthon az elmúlt egy év alatt, hogy sok mindennek fölment az ára(kb. 1/3-al). Sok bevásárlóközpont(pl. Tesco) sokkal modernebb lett, de a kártyás fizetés még mindig hihetetlen lassú, és az eladók még mindig nem tudnak összeadni 4-5 vagy több bankjegyet. Egyem a szívüket...
Légyszi senki se fizessen étkezési csekkel/utalvánnyal, mert borzasztó lassan számolják össze az eladók a 200 Ft-os cetliket.
Itthon, Pesten az érkezés napja és a következő nap takarítással telt, mert sajnos nem olyan tisztán kaptam vissza a szobámat, mint ahogyan azt odaadtam egy ismerősnek(albérlőnek).
A második este takarítás közben teljesen elvesztettem az időérzékemet, és nem értettem, miért kezd világosodni. Aztán előkerestem egy dobozból egy órát, és kiderült, hogy reggel 6 van, csak az időeltolódás miatt én teljesen azt éreztem, mintha még csak éjfél-hajnali egy lenne.
Sikerült délig aludni, majd folytattam a takarítást. Este muszáj volt leállnom, mert bulizni "kellett" menni. Welcome buli.
Livi, középiskolai barátnőmnél volt a találkozó, ahol a régen látott barátokkal leültünk beszélgetni, beszámolni egymásnak az elmúlt év történéseiről. Hamar elfogyott egy üveg tequila is.
Olyan jó volt újra látni a régi barátokat. Itt is sikerült véletlenül elejtenem egy-két angol szót, de Lacus erre azzal reagált, hogy ne aggódjak, a társaságban mindenki tud angolul-magyarul, így nyugodtan beszéljek bármely nyelven, ők érteni fogják.
Később elmentünk a Margitszigetre bulizni(Tudom, nagyon furcsa Central Park helyett Margitszigetről olvasni a blogomban, haha ).
Itt már csatlakoztak egyetemi barátok is.
A srácok meghívtak egy Route 66 koktélra, ami Baileys + Absint keveréke, de az absintot helyettesíteniük kellett valamivel, mivel az éppen elfogyott. Nagyon fincsi itóka volt.
Bolondoztunk, táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Volt két nagyon vicces figura a szórakozóhelyen, az egyik egy guminővel jött bulizni, a másik pedig fél óra asztaltámasztás után fél óráig nagyon őrülten táncolt, majd utána ismét az asztalon feküdt bekómálva :D.
Oké, elismerem, nem csak New Yorkban vannak vicces alakok :D .
SRÁCOK! KÖSZI A BULIT :).
Mikor elmentem New York-ba, attól féltem, hogy mikor hazajövök, már nem lesznek meg a régi barátok. Hogy én mekkorát tévedtem!
Nincs olyan jó barát, aki ne keresett volna alkalmat arra, hogy az első itthon töltött hetem alatt találkozzunk. A barátok, azok barátok. Jóban, rosszban, hosszú idő után is. Tényleg köszi mindenkinek!
Fölvették az ajándékpólókat :)
Livi, Ádám, Lacus, Szandra
Lacus, Szandra, Livi, Ádám, Kinga, Évi, Barbi
Azért még nem ez volt az utolsó bejegyzés :)
Puszi,
Évi
2010. augusztus 17., kedd
New York-ban a családom!
Először nővérem érkezett meg Malajziából. Dórival a 17. utca és a Broadway sarkán lévő Starbucksban találkoztunk. Ahelyett, hogy puszival és öleléssel üdvözöltük volna egymást, csak döbbenten álltunk egymás előtt és találgattunk, hogy vajon Dóri ment-e össze, vagy inkább én nőttem az elmúlt egy év során. Szerintem Dóri ment össze a túl sok irodában üléstől, szerinte pedig én nőttem a hormonkezelt amerikai kajáktól :) .
Kisebb magasságkülönbségre emlékeztünk mindketten. Egyébként nővérem 13 hónappal idősebb tőlem, de én vagyok a magasabb.
Na és mit csináltunk az első közös New York-i estén?
Buli!!!!!!!!!!! :)
Pont ugyanezen a napon itt volt Barna is New York-ban. Ha még emlékeztek, korábban írtam róla, hogy ő Szingapúrban él, és a nővérem jó barátja. Egyszer már találkoztam vele a Nagy Almában.
Barna foglalt asztalt ma estére a Pacha Club VIP részlegén.
Dóri és én
Nem csak hárman voltunk, mert ott volt még Nick(ausztrál srác, buliképeimen láttátok már), András(Barna egy magyar haverja) és Stefani (kanadai), akit csak én nem ismertem.
Nagyon jó kis buli volt, bár be kell vallanom, hogy most először fordult elő, hogy többet beszélgettem mint táncoltam. Barnának mindenki nevében köszönöm, hogy mindig újratöltött a poharunkba :).
Dórival hajnali 4-kor értünk haza. A ház üres volt, mert a host családom elutazott.
Megengedték, hogy Dóri nálunk aludjon. (Egyébként soha senki nem aludhatott nálunk.)
A következő nap nagyon-nagyon nehezen ébredtünk.
Amíg Dóri otthon maradt kipihenni a bulit, én kimentem a JFK reptérre, ahová anya-apa-hugi gépe érkezett.
Ott vártam az érező kapunál, körülöttem csupa Amerikában élő magyarokkal, akik mind a régen látott rokonokat várták a reptéren.
Folyamatosan jöttek ki a magyarok az érkezőkapun, egyik a másik után, de az én családom csak nem jött. Már a sírás szélén álltam az izgalomtól, mikor végre megláttam őket. Természetesen könny szökött mindenki szemébe, mely megható pillanatot egy minket arrébb lökdöső őr szakított félbe.
Taxiba szálltunk, ahol én majd meg fulladtam mire beértünk Manhattan-be, mert annyira büdös volt a kínai sofőr. Ha valakinek nincs ideje fürödni, miért nem fújja be magát legalább valami dezodorral? Ez a kérdés már 8 éve megfogalmazódott bennem, mikor középiskolásként kollégista voltam. Válasz még nem érkezett... haha.
A taxis kitett minket a megbeszélt helyen, de akkor jött egy sms dóritól, hogy nincsen készpénze, a kártyájával pedig nem sikerül metrójegyet venni, hogy odametrózzon hozzánk. Mivel volt még egy óránk a Washington DC.-be induló busz indulásáig, a kis családomat beültettem egy helyre sütizni, én pedig metróra pattantam, és elmentem Dóriért a Union Square-re.
Úgy fél óra múlva visszaértem Dórival, és ekkor eljött az a pillanat, amit már mindenki nagyon várt: mind újra együtt voltunk, az egész család. Egy időben, egy földrészen, egy országban, egy városban.
Már nagyon régen nem láttuk egymást, mert 3 különböző kontinensen töltöttük az elmúlt 13 hónapot.
Puszik, ölelések, könnycseppek, minden volt aminek ilyenkor csak lennie kell :).
Fél óra múlva már busszal robogtunk az USA fővárosa, Washington DC. felé.
Kereken 4 óra az út.
A hotelszobánk nagyon szuper volt :). Mondtam is a családomnak, hogy jobb ha ezt most kiélvezik, mert New York-ban nem lesz ilyen jó.
Lefekvés előtt húgommal belakmároztunk az anyáék által hozott vaníliás karikából.
Két teljes napunk volt Washington DC.-ben, ami szerintem tökéletesen elég. Egy napunk volt az emlékművek, egy pedig a múzeumok megtekintésére. Figyelmeztetés: vasárnap a Fehér Ház és a Kapitólium látogatói centruma zárva van!
Washington DC.-nek nagy taps azért, amiért ingyenesek a múzeumok, és ejnye-bejnye azért, mert alig lehet kajálós helyeket találni.
A második nap felfedeztünk egy csinos kis halpiacot a hotel közelében, ahol ha kérted, el is készítették, megsütötték amit kértél. Első alkalommal homárt rendeltünk. Nagyon megszenvedtünk, hogy hozzájussunk a megfőtt soklábú húsához. Borzasztóan kemény volt a páncélja. Végül kaptunk egy fakalapácsot, amivel már képesek voltunk felnyitni a főtt homárt.
Még ugyanazon a napon este újra visszamentünk a helyre. Az egyik eladó srác, aki korábban kinézett engem, most is dolgozott. Mikor visszaadta a visszajárót, megsimogatta a kezemet. Brrr...
Aztán később még egy papírt is a kezembe nyomott, amin a neve és telefonszáma volt. Persze soha nem hívtam fel.
Mall, Air & Space Museum, Kapitólium, National Gallery of Art, White House, Washington Monument, Jefferson Monument, Franklin D. Roosewel Memorial, Lincoln Memorial, National World War II Monument, National Museum of American History...
Körülbelül ezek azok a látványosságok, amiket meglátogattunk, majd szedtük a sátorfánkat, és visszabuszoztunk New York Citybe :).
Első utunk természetesen a szálláshoz vezetett. A többiek szemében komoly csalódást láttam, miután beléptünk a hotelszobánkba. Pedig én figyelmeztettem őket...
Persze én is csalódott voltam, mert amikor pár hónappal ezelőtt személyesen jöttem el leellenőrizni a szállást, akkor egy szebb szobát mutattak, és egyébként én konkrétan azt is foglaltam le, csak valami tévedés miatt az most foglalt volt(kiadták másoknak). Persze azonnal mondták, hogy két nap múlva, amint felszabadul az a szoba, átköltözhetünk.
A "szoba" valójában 2 szoba volt. Egyik helységben volt egy francia ágy(és egy konyhasarok), a másikban pedig két emeletes ágy.
Alig telt el néhány perc, hogy megérkeztünk, hallom, hogy a húgom hangosan nevet. Persze mind odasereglettünk megnézni, hogy vajon mi történhetett. Húgom röhögve mondja, hogy egy egeret talált a ruhásszekrényben. Apa nem hiszi el, anya lesápad, Dóri pedig reflexesen elkezdi védeni az egeret, hogy "Jajjj szegény pici egér, biztosan nagyon megijesztettük."
Kinyitottam a húgom által visszazárt ruhásszekrényt, és láss csodát, valóban ott remegett a sarokban egy pici kis egér, majd abbahagyta a remegést, mert futni kezdett, és elbújt egy másik szekrényben.
Na, gondoltam magamban, ezek után megyünk is el innen, mert anya itt biztosan nem mer majd aludni, aztán kiderült, hogy annyira nem is fél az egértől :).
A hűtő működött, a légkondi is(borzasztó nagy zajjal), nem volt nagy kosz(csak kicsi), csendes volt a szoba, nem az utca mellett volt, meleg víz is volt mindig. Viszont ami nem volt, és az megbocsáthatatlan, az az internet. AZ ÉN CSALÁDOM NEM TUD ÉLNI INTERNET NÉLKÜL. FŐLEG ÉN NEM.
A hotel managere megpróbált intézkedni az ügyben, de hiába hívogatta a kiszolgáltatót, nem jutott semmi eredményre.
Hat teljes napunk volt a Nagy Almában. Megpróbálok visszaemlékezni, hogy melyik nap mit csináltunk.
Aznap, mikor megérkeztünk Washington DC.-ből, a szállás elfoglalása után elmetróztunk Brooklynba, mert van ott egy nagyon szupi Thai étterem. Nővérem nem örült neki, mert "Elegem van a rizsből, rá sem tudok nézni." - mondogatta.
Isteni jót ettünk. Abból a helyből sosem elég, szeretnék minden nap ott enni. Egy másik nap vissza is mentünk, de harmadik alkalommal már nem tudtam rávenni a családomat :).
Egér ide vagy oda, én nagyon jól aludtam. Szegény nővérem viszont nem igazán tudott a 12 órás időeltolódás miatt.
Hová mentünk az első nap reggelén? A Szabadság-szoborhoz!!!
Elkészültek a kötelező családi fényképek, majd átkompoztunk Ellis Island-re is. Ott még sosem voltam, így nagyon-nagyon tetszett.
Irány vissza Manhattan, ahol a városrész déli részének felfedezése volt soron.
Charging Bull(Bronzbika), Trinity Church, Wall Street, New York Stock Exchange(Tőzsde), Federal Hall, Ground Zero(World Trade Center helye), St.Paul's Chapel...
Nagyon meleg volt, így ennyi látnivaló után el is fáradt a család. Elmentünk egy a Union Square közelében lévő kedvenc pizzázómba pizzázni, ami nagyon finom volt. Miután fizettünk, visszajött a pincér, hogy kevés borravalót adtunk... kapja be!!!
Ezek után bárhol is ettünk, nagyon pontosan kiszámoltuk a kötelező 15-20%-os borravalót, hogy nehogy megint szóljanak miatta, haha.
Egyébként ez a borravaló dolog teljesen illegális, viszont ettől függetlenül kötelező New York-ban. Minimum egy dollárt(fejenként) le kell tenned az asztalra. Ha nem teszed meg, ne lepődj meg, ha szólnak.
Sok példát hallottam már rá.
Na erről ennyit.
Második nap ott folytattuk a városnézést, ahol előző nap abbahagytuk. Brooklyn Bridge, City Hall, China Town(természetesen itt ebédeltünk :), Madison Square Park és Flatiron Building(Vasalóház). Mivel nagyon közel van a Vasalóházhoz a hostcsaládom otthona, a szüleimmel elmentem oda, Fanni és Dóri pedig talán elmentek shoppingolni.
Apával és anyával elcipeltünk pár bőröndöt a hostcsaládomtól a hotelünkbe, majd én el is rohantam, mert erre az estére volt időpontom egy pedikür-manikür szalonban. Az ideszóló kupont még a hostcsaládomtól kaptam szülinapomra.
Két és fél órán át kínoztak a szalonban, majd a Union Square-en találkoztam a már egy órája aggódó családommal.
Örültek, hogy meglettem, és pedig magyarázkodtam, hogy azt mondták a szalonban, hogy csak 1,5 óra lesz, nem pedig 2,5...
Na mindegy.
Elmentünk a Times Square-re. És itt végre valaki azt mondta valamire, hogy tetszik. Köszi Apa!
Azt hiszem a kis családom már túl sokat utazgatott ahhoz, hogy holmi New York-tól leessen az álluk. Ez van...
A harmadik nap a "42. utca nap" volt. Elmetróztunk a 42. utca nyugati oldalára(8. Sugárút), majd elindultunk gyalog kelet felé. A látnivalók itt szépen követik egymást:
Times Square(mert ugye tegnap csak sötétben láttuk), Bryant Park, Public Library, Grand Central Terminal, Chrysler Building. Persze néha elkóboroltunk a 42. utcától északra is, hogy elsétáljunk pár nagyon magas felhőkarcoló mellett :).
Amikor a Grand Central Terminál piacán nézelődtünk, mindenki megéhezett a minket körülvevő finomságoktól, így együttesen úgy döntöttünk, itt van az ebéd ideje.
Én szívem(vagyis gyomrom) szerint megint Brooklynba mentem volna a Thai étterembe, de a családom új ízekre vágyott, így végül egy a Broadway déli szakaszán lévő mexikói étterembe mentünk.
Este a szüleim és én elmentünk Greenwich Village-be. Végigsétáltunk az egyik kedvenc New York-i sétautamat. Először a Washington Square-re mentünk, ahol nagy klassz volt a hangulat. Egy pasi eltolt a térre egy zongorát. Zongorajátékával fantasztikus hangulatot teremtett. Egy fekete pár el is kezdett lassúzni.
Képzeljétek csak el: kellemes nyári este, a tér bejáratánál egy diadalív, közepén egy szökőkút. A padok tele vannak fiatalokkal, egy ürge szaxofonozik, egy másik pedig zongorán játszik.
Ilyet is csak New Yorkban látni.
Ezek a pillanatok nagyon fognak hiányozni...
A Washington Square-ről a Bleecker Street-en sétáltunk el a Father Demo Square-re, ami arról híres, hogy itt élnék, ha New York-i lennék :) :) :).
A környék tele van kávéházakkal, éttermekkel, csinos kis üzletekkel, fiatalokkal.
Elsétáltunk a Sheridan Squarre is, ami New York melegközpontja.
A negyedik nap az Ötödik Sugárutat fedeztük föl.
Kihagyhatatlan volt, hogy a Build-a-bear üzletbe bevigyem a családomat :).
Tetszőlegesen választhatsz egy plüss figurát több féle maci, hello kitty, cica, kutya, pingvin...stb közül. Választanod kell hozzá ruhát is, ami lehet plédául I Love NY-os, rendőrös, tűzoltós, balerinás, szuperhősös...stb, és természetesen egy pár neked tetsző cipőcskét is kell találnod :). Ezek után odamégy a tömőgéphez, ahol miután beletették az üres plüssfigurába az általad választott szívet, kitömik a játékot. Ezek után felöltözteted, majd kifizeted a kb. 30 dollárt, ami után boldogan hazaviszed a játékod :).
Észak felé haladtunk az Ötödik Sugárúton. Megnéztünk ezt-azt(St. Patrick's Cathedral, Apple Store...), majd eljutottunk a Central Parkig. Itt én Game Over-t jelentettem(azaz hulla vagyok, max. egy ágyig bírok elmenni:).
Visszamentünk a hotelbe, ahol magunkhoz vettünk egy meleg ruhát(felkészülve az esti felhőkarcolómászásra:).
Ez után a Wall Street-hez mentünk, aminek a közelében van a kedvenc bárom, az Ulysses Bar.
Itt szépen összegyűltünk: Anyu, Apu, tesók, Csilli, Zsófi és Ilyes.
Beszélgettünk, ettünk és ittunk, csak szegény Ilyes nem ehetett, mert éppen a Ramadán időszaka van, amikor a muszlimok egy hónapon keresztünk nem esznek és isznak napközben. Szegénynek éreztem a hangján, és látszott a mozdulataiból is, hogy nagyon szenved amiatt, hogy mi ott eszünk és iszunk előtte, de ő még csak egy korty vizet sem fogyaszthat el.
A családdal még sötétedés előtt elbúcsúztunk a többiektől, és a Rockefeller Center felé vettük az irányt. Nemsokára már a felhőkarcoló tetejéről kémleltük New York City-t.
Ahogyan sötétedett, egyre szebb látványt nyújtott a város. A kedvencem az volt, amikor felkapcsolták az Empire State Building fényeit.
Következő reggel Bronxban kötöttünk ki, és hiper-szuper reggelit ettünk egy tipikus külvárosi reggelizős helyen.
Bronx után visszametróztunk Manhattanbe, ahol a 125. utcánál szálltunk le. És ugye itt van Harlem. Harlem megmutatta nekünk arcát egy kis buszozás keretében, majd onnan kiérve a Természettudományi Múzeumban(American Museum of Natural History) találtuk magunkat. Itt kb. 10 percet töltöttem, mert miután már vagy 100-szor jártam itt, úgy döntöttem inkább elmegyek shoppingolni. A családom a múzeumban maradt.
Este Dórival bulizni készültünk. Mivel ez volt az utolsó bulim New York-ban, természetesen a Webster Hall-ba mentünk. Itt buliztam először, itt is bulizzak utoljára. Így vannak a dolgok a helyén, haha. Képek a buliról a következő beszámolóban.
Az utolsó napon szüleimmel az Intrepid Sea-Air-Space Museumba mentünk. Még én sem jártam itt. (Tesókáim ekkor vásárolni mentek.)
A múzeum lényegében egy hatalmas anyahajó, aminek a belsejében kiállítás van(helikopterek, repülők...stb). Az anyahajó felszínén pedig szintén repülők sorakoznak. Édesapám nagy repülőgép szakértő, így mondott pár érdekességet.
Kora délután a Union Square-en találkoztunk a shoppingoló tesóimmal, majd elmentünk ugyanabba a mexikói étterembe ebédelni, ahol már korábban jártunk.
Ebéd után úgy gondoltunk, hogy ha már ilyen közel vagyunk China Town-hoz, nézzük el újra oda.
Miközben a kínai negyed felé sétáltunk, elkezdett szemerkélni az eső. Talán ez volt az egyetlen nap, amikor esett egy kicsit. Kibírtuk :). Egyébként végig gyönyörű időnk volt, néha talán túl meleg.
Este Fanni és Dóri a hotelben maradtak, Apa, anya és én elmentünk hostcsaládom otthonába, akik nem voltak otthon, így az asztalon hagytam a kulcsokat, mobiltelefont, és egy kis búcsúajándékot a családnak. A szülőknek magyar bort, a piciknek pedig pólókat, amiket San Diegoban és Las Vegasban vettem nekik.
Mielőtt kiléptem a házból, még utoljára jól körbenéztem. Már majdnem teljesen készen volt a konyha a holnapi forgatáshoz...
Nagyon nehéz volt sírás nélkül becsukni az ajtóját egy olyan háznak, ami 13 hónapig az otthonom volt.
Emlékszem, anya ezt mondta, miután bezártam az ajtót: "Ezzel együtt bezártad az évedet is, ugye tudod..."
Odakint esett. Az időjárást mintha az én lelkiállapotom irányította volna. Az utolsó estém New York-ban.....
Anyával és apával elmentünk a Union Square-en lévő Whole Foods Marketbe, ahol vettünk sushit, répatortát és sajttortát. Az utolsó kettőt nekem, mert hogy ilyen finom répatortát és sajttortát biztosan nem lehet majd otthon, Magyarországon kapni. Miután jóllaktunk, elmentünk a Times Square-re. Ezt én már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy utolsó este a Times Square-re fogok elmenni.
A Time Square-re folyamatosan érkeztek a rendőr-, tűzoltó-, és mentőautók. Még soha életemben nem láttam ennyi villogó fényt. Nagyon ijesztő volt. Apa mondta is, hogy jobb lesz innen eltűnni, mielőtt történik valami. Egy járókelő kérdésemre azt mondta, hogy állítólag egy hotel liftjében tűz van, és emiatt vonult ki New York összes tűzoltója és mentője.
Mikor visszamentünk a hotelbe, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni.
Be is kapcsoltam a tv-t, csak a húgomat míg ez tegnap nem zavarta, ma úgy döntött, nem tud aludni villogó fény mellett, így leléptem otthonról.
Hatalmasat sétáltam a Fifth Avenue-n, majd végül beültem a Times Squaren moziba, és megnéztem a Leonardo DiCaprio: Inception című filmet.
Éjjel 3 körül értem vissza a hotelünkbe...
Remélem tetszett New York a családomnak. Én nagyon jól éreztem magam itt egy éven át. Örülök, hogy mielőtt hazamentem, körülnézhettem még egyszer a városban turistaként.
Jó kis hét volt, leszámítva azokat a pillanatokat, mikor a húgommal vitatkoztam, kac-kac.
Készítettem egy rövidke videót a családommal töltött 10 napról.
Enjoy!
Kisebb magasságkülönbségre emlékeztünk mindketten. Egyébként nővérem 13 hónappal idősebb tőlem, de én vagyok a magasabb.
Na és mit csináltunk az első közös New York-i estén?
Buli!!!!!!!!!!! :)
Pont ugyanezen a napon itt volt Barna is New York-ban. Ha még emlékeztek, korábban írtam róla, hogy ő Szingapúrban él, és a nővérem jó barátja. Egyszer már találkoztam vele a Nagy Almában.
Barna foglalt asztalt ma estére a Pacha Club VIP részlegén.
Dóri és énNagyon jó kis buli volt, bár be kell vallanom, hogy most először fordult elő, hogy többet beszélgettem mint táncoltam. Barnának mindenki nevében köszönöm, hogy mindig újratöltött a poharunkba :).
Dórival hajnali 4-kor értünk haza. A ház üres volt, mert a host családom elutazott.
Megengedték, hogy Dóri nálunk aludjon. (Egyébként soha senki nem aludhatott nálunk.)
A következő nap nagyon-nagyon nehezen ébredtünk.
Amíg Dóri otthon maradt kipihenni a bulit, én kimentem a JFK reptérre, ahová anya-apa-hugi gépe érkezett.
Ott vártam az érező kapunál, körülöttem csupa Amerikában élő magyarokkal, akik mind a régen látott rokonokat várták a reptéren.
Folyamatosan jöttek ki a magyarok az érkezőkapun, egyik a másik után, de az én családom csak nem jött. Már a sírás szélén álltam az izgalomtól, mikor végre megláttam őket. Természetesen könny szökött mindenki szemébe, mely megható pillanatot egy minket arrébb lökdöső őr szakított félbe.
Taxiba szálltunk, ahol én majd meg fulladtam mire beértünk Manhattan-be, mert annyira büdös volt a kínai sofőr. Ha valakinek nincs ideje fürödni, miért nem fújja be magát legalább valami dezodorral? Ez a kérdés már 8 éve megfogalmazódott bennem, mikor középiskolásként kollégista voltam. Válasz még nem érkezett... haha.
A taxis kitett minket a megbeszélt helyen, de akkor jött egy sms dóritól, hogy nincsen készpénze, a kártyájával pedig nem sikerül metrójegyet venni, hogy odametrózzon hozzánk. Mivel volt még egy óránk a Washington DC.-be induló busz indulásáig, a kis családomat beültettem egy helyre sütizni, én pedig metróra pattantam, és elmentem Dóriért a Union Square-re.
Úgy fél óra múlva visszaértem Dórival, és ekkor eljött az a pillanat, amit már mindenki nagyon várt: mind újra együtt voltunk, az egész család. Egy időben, egy földrészen, egy országban, egy városban.
Már nagyon régen nem láttuk egymást, mert 3 különböző kontinensen töltöttük az elmúlt 13 hónapot.
Puszik, ölelések, könnycseppek, minden volt aminek ilyenkor csak lennie kell :).
Fél óra múlva már busszal robogtunk az USA fővárosa, Washington DC. felé.
Kereken 4 óra az út.
A hotelszobánk nagyon szuper volt :). Mondtam is a családomnak, hogy jobb ha ezt most kiélvezik, mert New York-ban nem lesz ilyen jó.
Lefekvés előtt húgommal belakmároztunk az anyáék által hozott vaníliás karikából.
Két teljes napunk volt Washington DC.-ben, ami szerintem tökéletesen elég. Egy napunk volt az emlékművek, egy pedig a múzeumok megtekintésére. Figyelmeztetés: vasárnap a Fehér Ház és a Kapitólium látogatói centruma zárva van!
Washington DC.-nek nagy taps azért, amiért ingyenesek a múzeumok, és ejnye-bejnye azért, mert alig lehet kajálós helyeket találni.
A második nap felfedeztünk egy csinos kis halpiacot a hotel közelében, ahol ha kérted, el is készítették, megsütötték amit kértél. Első alkalommal homárt rendeltünk. Nagyon megszenvedtünk, hogy hozzájussunk a megfőtt soklábú húsához. Borzasztóan kemény volt a páncélja. Végül kaptunk egy fakalapácsot, amivel már képesek voltunk felnyitni a főtt homárt.
Még ugyanazon a napon este újra visszamentünk a helyre. Az egyik eladó srác, aki korábban kinézett engem, most is dolgozott. Mikor visszaadta a visszajárót, megsimogatta a kezemet. Brrr...
Aztán később még egy papírt is a kezembe nyomott, amin a neve és telefonszáma volt. Persze soha nem hívtam fel.
Mall, Air & Space Museum, Kapitólium, National Gallery of Art, White House, Washington Monument, Jefferson Monument, Franklin D. Roosewel Memorial, Lincoln Memorial, National World War II Monument, National Museum of American History...
Körülbelül ezek azok a látványosságok, amiket meglátogattunk, majd szedtük a sátorfánkat, és visszabuszoztunk New York Citybe :).Első utunk természetesen a szálláshoz vezetett. A többiek szemében komoly csalódást láttam, miután beléptünk a hotelszobánkba. Pedig én figyelmeztettem őket...
Persze én is csalódott voltam, mert amikor pár hónappal ezelőtt személyesen jöttem el leellenőrizni a szállást, akkor egy szebb szobát mutattak, és egyébként én konkrétan azt is foglaltam le, csak valami tévedés miatt az most foglalt volt(kiadták másoknak). Persze azonnal mondták, hogy két nap múlva, amint felszabadul az a szoba, átköltözhetünk.
A "szoba" valójában 2 szoba volt. Egyik helységben volt egy francia ágy(és egy konyhasarok), a másikban pedig két emeletes ágy.
Alig telt el néhány perc, hogy megérkeztünk, hallom, hogy a húgom hangosan nevet. Persze mind odasereglettünk megnézni, hogy vajon mi történhetett. Húgom röhögve mondja, hogy egy egeret talált a ruhásszekrényben. Apa nem hiszi el, anya lesápad, Dóri pedig reflexesen elkezdi védeni az egeret, hogy "Jajjj szegény pici egér, biztosan nagyon megijesztettük."
Kinyitottam a húgom által visszazárt ruhásszekrényt, és láss csodát, valóban ott remegett a sarokban egy pici kis egér, majd abbahagyta a remegést, mert futni kezdett, és elbújt egy másik szekrényben.
Na, gondoltam magamban, ezek után megyünk is el innen, mert anya itt biztosan nem mer majd aludni, aztán kiderült, hogy annyira nem is fél az egértől :).
A hűtő működött, a légkondi is(borzasztó nagy zajjal), nem volt nagy kosz(csak kicsi), csendes volt a szoba, nem az utca mellett volt, meleg víz is volt mindig. Viszont ami nem volt, és az megbocsáthatatlan, az az internet. AZ ÉN CSALÁDOM NEM TUD ÉLNI INTERNET NÉLKÜL. FŐLEG ÉN NEM.
A hotel managere megpróbált intézkedni az ügyben, de hiába hívogatta a kiszolgáltatót, nem jutott semmi eredményre.
Hat teljes napunk volt a Nagy Almában. Megpróbálok visszaemlékezni, hogy melyik nap mit csináltunk.
Aznap, mikor megérkeztünk Washington DC.-ből, a szállás elfoglalása után elmetróztunk Brooklynba, mert van ott egy nagyon szupi Thai étterem. Nővérem nem örült neki, mert "Elegem van a rizsből, rá sem tudok nézni." - mondogatta.
Isteni jót ettünk. Abból a helyből sosem elég, szeretnék minden nap ott enni. Egy másik nap vissza is mentünk, de harmadik alkalommal már nem tudtam rávenni a családomat :).
Egér ide vagy oda, én nagyon jól aludtam. Szegény nővérem viszont nem igazán tudott a 12 órás időeltolódás miatt.
Hová mentünk az első nap reggelén? A Szabadság-szoborhoz!!!
Elkészültek a kötelező családi fényképek, majd átkompoztunk Ellis Island-re is. Ott még sosem voltam, így nagyon-nagyon tetszett.Irány vissza Manhattan, ahol a városrész déli részének felfedezése volt soron.
Charging Bull(Bronzbika), Trinity Church, Wall Street, New York Stock Exchange(Tőzsde), Federal Hall, Ground Zero(World Trade Center helye), St.Paul's Chapel...
Nagyon meleg volt, így ennyi látnivaló után el is fáradt a család. Elmentünk egy a Union Square közelében lévő kedvenc pizzázómba pizzázni, ami nagyon finom volt. Miután fizettünk, visszajött a pincér, hogy kevés borravalót adtunk... kapja be!!!
Ezek után bárhol is ettünk, nagyon pontosan kiszámoltuk a kötelező 15-20%-os borravalót, hogy nehogy megint szóljanak miatta, haha.
Egyébként ez a borravaló dolog teljesen illegális, viszont ettől függetlenül kötelező New York-ban. Minimum egy dollárt(fejenként) le kell tenned az asztalra. Ha nem teszed meg, ne lepődj meg, ha szólnak.
Sok példát hallottam már rá.
Na erről ennyit.
Második nap ott folytattuk a városnézést, ahol előző nap abbahagytuk. Brooklyn Bridge, City Hall, China Town(természetesen itt ebédeltünk :), Madison Square Park és Flatiron Building(Vasalóház). Mivel nagyon közel van a Vasalóházhoz a hostcsaládom otthona, a szüleimmel elmentem oda, Fanni és Dóri pedig talán elmentek shoppingolni.
Apával és anyával elcipeltünk pár bőröndöt a hostcsaládomtól a hotelünkbe, majd én el is rohantam, mert erre az estére volt időpontom egy pedikür-manikür szalonban. Az ideszóló kupont még a hostcsaládomtól kaptam szülinapomra.
Két és fél órán át kínoztak a szalonban, majd a Union Square-en találkoztam a már egy órája aggódó családommal.
Örültek, hogy meglettem, és pedig magyarázkodtam, hogy azt mondták a szalonban, hogy csak 1,5 óra lesz, nem pedig 2,5...
Na mindegy.
Elmentünk a Times Square-re. És itt végre valaki azt mondta valamire, hogy tetszik. Köszi Apa!
Azt hiszem a kis családom már túl sokat utazgatott ahhoz, hogy holmi New York-tól leessen az álluk. Ez van...
A harmadik nap a "42. utca nap" volt. Elmetróztunk a 42. utca nyugati oldalára(8. Sugárút), majd elindultunk gyalog kelet felé. A látnivalók itt szépen követik egymást:
Times Square(mert ugye tegnap csak sötétben láttuk), Bryant Park, Public Library, Grand Central Terminal, Chrysler Building. Persze néha elkóboroltunk a 42. utcától északra is, hogy elsétáljunk pár nagyon magas felhőkarcoló mellett :).
Amikor a Grand Central Terminál piacán nézelődtünk, mindenki megéhezett a minket körülvevő finomságoktól, így együttesen úgy döntöttünk, itt van az ebéd ideje.
Én szívem(vagyis gyomrom) szerint megint Brooklynba mentem volna a Thai étterembe, de a családom új ízekre vágyott, így végül egy a Broadway déli szakaszán lévő mexikói étterembe mentünk.
Este a szüleim és én elmentünk Greenwich Village-be. Végigsétáltunk az egyik kedvenc New York-i sétautamat. Először a Washington Square-re mentünk, ahol nagy klassz volt a hangulat. Egy pasi eltolt a térre egy zongorát. Zongorajátékával fantasztikus hangulatot teremtett. Egy fekete pár el is kezdett lassúzni.
Képzeljétek csak el: kellemes nyári este, a tér bejáratánál egy diadalív, közepén egy szökőkút. A padok tele vannak fiatalokkal, egy ürge szaxofonozik, egy másik pedig zongorán játszik.
Ilyet is csak New Yorkban látni.
Ezek a pillanatok nagyon fognak hiányozni...
A Washington Square-ről a Bleecker Street-en sétáltunk el a Father Demo Square-re, ami arról híres, hogy itt élnék, ha New York-i lennék :) :) :).A környék tele van kávéházakkal, éttermekkel, csinos kis üzletekkel, fiatalokkal.
Elsétáltunk a Sheridan Squarre is, ami New York melegközpontja.
A negyedik nap az Ötödik Sugárutat fedeztük föl.
Kihagyhatatlan volt, hogy a Build-a-bear üzletbe bevigyem a családomat :).
Tetszőlegesen választhatsz egy plüss figurát több féle maci, hello kitty, cica, kutya, pingvin...stb közül. Választanod kell hozzá ruhát is, ami lehet plédául I Love NY-os, rendőrös, tűzoltós, balerinás, szuperhősös...stb, és természetesen egy pár neked tetsző cipőcskét is kell találnod :). Ezek után odamégy a tömőgéphez, ahol miután beletették az üres plüssfigurába az általad választott szívet, kitömik a játékot. Ezek után felöltözteted, majd kifizeted a kb. 30 dollárt, ami után boldogan hazaviszed a játékod :).
Észak felé haladtunk az Ötödik Sugárúton. Megnéztünk ezt-azt(St. Patrick's Cathedral, Apple Store...), majd eljutottunk a Central Parkig. Itt én Game Over-t jelentettem(azaz hulla vagyok, max. egy ágyig bírok elmenni:).
Visszamentünk a hotelbe, ahol magunkhoz vettünk egy meleg ruhát(felkészülve az esti felhőkarcolómászásra:).
Ez után a Wall Street-hez mentünk, aminek a közelében van a kedvenc bárom, az Ulysses Bar.
Itt szépen összegyűltünk: Anyu, Apu, tesók, Csilli, Zsófi és Ilyes.
Beszélgettünk, ettünk és ittunk, csak szegény Ilyes nem ehetett, mert éppen a Ramadán időszaka van, amikor a muszlimok egy hónapon keresztünk nem esznek és isznak napközben. Szegénynek éreztem a hangján, és látszott a mozdulataiból is, hogy nagyon szenved amiatt, hogy mi ott eszünk és iszunk előtte, de ő még csak egy korty vizet sem fogyaszthat el.A családdal még sötétedés előtt elbúcsúztunk a többiektől, és a Rockefeller Center felé vettük az irányt. Nemsokára már a felhőkarcoló tetejéről kémleltük New York City-t.
Ahogyan sötétedett, egyre szebb látványt nyújtott a város. A kedvencem az volt, amikor felkapcsolták az Empire State Building fényeit.
Következő reggel Bronxban kötöttünk ki, és hiper-szuper reggelit ettünk egy tipikus külvárosi reggelizős helyen.Bronx után visszametróztunk Manhattanbe, ahol a 125. utcánál szálltunk le. És ugye itt van Harlem. Harlem megmutatta nekünk arcát egy kis buszozás keretében, majd onnan kiérve a Természettudományi Múzeumban(American Museum of Natural History) találtuk magunkat. Itt kb. 10 percet töltöttem, mert miután már vagy 100-szor jártam itt, úgy döntöttem inkább elmegyek shoppingolni. A családom a múzeumban maradt.
Este Dórival bulizni készültünk. Mivel ez volt az utolsó bulim New York-ban, természetesen a Webster Hall-ba mentünk. Itt buliztam először, itt is bulizzak utoljára. Így vannak a dolgok a helyén, haha. Képek a buliról a következő beszámolóban.
Az utolsó napon szüleimmel az Intrepid Sea-Air-Space Museumba mentünk. Még én sem jártam itt. (Tesókáim ekkor vásárolni mentek.)
A múzeum lényegében egy hatalmas anyahajó, aminek a belsejében kiállítás van(helikopterek, repülők...stb). Az anyahajó felszínén pedig szintén repülők sorakoznak. Édesapám nagy repülőgép szakértő, így mondott pár érdekességet.
Kora délután a Union Square-en találkoztunk a shoppingoló tesóimmal, majd elmentünk ugyanabba a mexikói étterembe ebédelni, ahol már korábban jártunk.Ebéd után úgy gondoltunk, hogy ha már ilyen közel vagyunk China Town-hoz, nézzük el újra oda.
Miközben a kínai negyed felé sétáltunk, elkezdett szemerkélni az eső. Talán ez volt az egyetlen nap, amikor esett egy kicsit. Kibírtuk :). Egyébként végig gyönyörű időnk volt, néha talán túl meleg.
Este Fanni és Dóri a hotelben maradtak, Apa, anya és én elmentünk hostcsaládom otthonába, akik nem voltak otthon, így az asztalon hagytam a kulcsokat, mobiltelefont, és egy kis búcsúajándékot a családnak. A szülőknek magyar bort, a piciknek pedig pólókat, amiket San Diegoban és Las Vegasban vettem nekik.
Mielőtt kiléptem a házból, még utoljára jól körbenéztem. Már majdnem teljesen készen volt a konyha a holnapi forgatáshoz...
Nagyon nehéz volt sírás nélkül becsukni az ajtóját egy olyan háznak, ami 13 hónapig az otthonom volt.
Emlékszem, anya ezt mondta, miután bezártam az ajtót: "Ezzel együtt bezártad az évedet is, ugye tudod..."
Odakint esett. Az időjárást mintha az én lelkiállapotom irányította volna. Az utolsó estém New York-ban.....
Anyával és apával elmentünk a Union Square-en lévő Whole Foods Marketbe, ahol vettünk sushit, répatortát és sajttortát. Az utolsó kettőt nekem, mert hogy ilyen finom répatortát és sajttortát biztosan nem lehet majd otthon, Magyarországon kapni. Miután jóllaktunk, elmentünk a Times Square-re. Ezt én már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy utolsó este a Times Square-re fogok elmenni.
A Time Square-re folyamatosan érkeztek a rendőr-, tűzoltó-, és mentőautók. Még soha életemben nem láttam ennyi villogó fényt. Nagyon ijesztő volt. Apa mondta is, hogy jobb lesz innen eltűnni, mielőtt történik valami. Egy járókelő kérdésemre azt mondta, hogy állítólag egy hotel liftjében tűz van, és emiatt vonult ki New York összes tűzoltója és mentője.Mikor visszamentünk a hotelbe, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni.
Be is kapcsoltam a tv-t, csak a húgomat míg ez tegnap nem zavarta, ma úgy döntött, nem tud aludni villogó fény mellett, így leléptem otthonról.
Hatalmasat sétáltam a Fifth Avenue-n, majd végül beültem a Times Squaren moziba, és megnéztem a Leonardo DiCaprio: Inception című filmet.
Éjjel 3 körül értem vissza a hotelünkbe...
Remélem tetszett New York a családomnak. Én nagyon jól éreztem magam itt egy éven át. Örülök, hogy mielőtt hazamentem, körülnézhettem még egyszer a városban turistaként.
Jó kis hét volt, leszámítva azokat a pillanatokat, mikor a húgommal vitatkoztam, kac-kac.
Készítettem egy rövidke videót a családommal töltött 10 napról.
Enjoy!
My family and summer in the City from Eva T on Vimeo.
2010. augusztus 15., vasárnap
Trip to California, Nevada and Arizona
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késve tettem fel a bejegyzést. Hol internethiány, hol pedig túl sok elfoglaltság miatt nem tudtam hamarabb befejezni a beszámolót.
Na és ugye a sok mondandó leírása időt igényel :).
Utazás Kaliforniába
Anyuka szombat reggel kocsival kivisz a reptérre. Becsekkolok, leadom a csomagomat, amitől fájó búcsút veszek. Mondom a csomagátvevőnek, hogy "Remélem San Franciscoban viszont látom a bőröndömet". Erre a srác válasza, hogy "Ő is reméli".
Na ezzel nem nyugtatott meg (: , inkább valami olyasféle választ vártam volna, hogy "Hölgyem, semmi oka aggodalomra, a mi légitársaságunk a legmegbízhatóbb az egész Földön, még nem vesztettünk el egy csomagot sem".
Na majd meglátjuk, gondoltam. Kicsit aggódom, mert a Sun Country Légitársaság gépével utazom, amiről korábban sosem hallottam.
Beszállok a repcsibe, bal oldalt ülök ablak mellett a szárnyon. Mellettem egy nagy feka csaj ül, sprite-ot vedel. Amolyan tipikus New York-i külvárosi csajszi, kicsit fiúsan öltözve.
Fekete bő póló, térdig érő bő naci, haja apró fonatokban, hálóval fölfogva, azon baseball sapka. Karján szivárvány színű gyöngyökből karlánc, mellette szöges karperec, karján tetkók. Nyakában három vastag, hosszú lánc lóg, egyiken nagy kereszt.
A csaj táskájából félig kilóg egy zászló, amit kétszer is elővesz, gondosan összeteker, majd visszateszi. A zászlót a szivárvány színei díszítik, amiről a meleg felvonulás óta tudom, hogy mit jelent.
A gép eléggé rázkódik, a lány mellettem mélyeket sóhajt, én pedig kissé aggódom, hogy nehogy viszontlássuk a fél órával ezelőtt lekortyolt sprite-ot :).
Minneapolis felett repülve csodás a kilátás. Minden csupa zöld, és csak elvétve látok házakat, épületeket. Szinte több tó és mocsár van, mint szárazföld (: .
A gép leszáll Minneapolisban, itt két órám van a következő gép indulásáig, addig is beülök a Business Service Centerbe, ahol a székekhez asztal is van, legalább le tudom tenni a laptopomat valamire, és nem az ölemben tartva kell gépelnem. Blogot írok, majd elmegyek egy kis termináli sétára. Mindenütt minneapolisos szuvenírek, a legtöbbjét jávorszarvas motívum díszíti.
Hamar elrepül a két óra, és már is San Francisco felé repülök. Ismét ablak mellett ülök, és azon agyalok, hogy vajon átszálláskor átették-e a csomagomat erre a gépre, vagy sem...
Nem tudom miért, de betegesen félek attól, hogy egyszer elhagyják a csomagomat.
Szinte végigalszom az egész utat, csak néha nézek ki a fejemből, hogy lássam mi fölött repülünk. Szinte mindig csak sziklákat, és rengeteg homokot látok.
A gép helyi idő szerint délután ötkor landol az SFO reptéren(San Francisco-i nemzetközi repülőtér). Egy óra múlva mosollyal az arcomon szedem le a csomagforgóról a bőröndömet. Éljen a Sun Country Airlines!!!
Egy a gépet muszáj volt lefotóznom a reptéren. Biztosan nekem készítették, hiszen az én nevem van rajta, csak azt nem értem, hogy miért nem adták még ide :) :) :).
San Francisco, California
Egy kis bolyongás a reptéren, majd rászállok a BART vonatra, ami elvisz a Powell Street-re. A vonat megállója a Powell Street - Market Street kereszteződése alatt van, ami szerintem a legfontosabb hely egész San Francisco-ban. Miért? Mert 3 cable car-ból kettő innen indul, köztük a legfontosabb vonal, a Powell-Hyde Cable Car.
Az én tapasztalt véleményem az, hogy két jelképe van San Francisco városának, egyik a Golden Gate Híd, a másik(és szerintem a fontosabb) a cable car-ok(kábelvontatású kocsik/drótköteles villamos).
Első képem San Franciscoban :)
A BART Powell Streeti megállójától 10 percet sétálok a Union Square felé, majd becsekkolok a hostelbe (hostel=diákszálló, diákigazolvánnyal vagy nemzetközi útlevéllel kell rendelkezned...). Megkapom a kulcsot, lifttel fel, nyitom a szobaajtót, ami mögött három ázsiai pofika mosolyog. Hamar összehaverkodunk, pár perc múlva már mindenüket kölcsön akarják adni, hajszárító, térképek...
Helyi idő szerint este 7 van, azaz a 3 óra időeltolódás miatt New Yorkban már 10 óra, és bizony az én belső órám még New York szerint jár. Nagyon fáradt vagyok, és még annál is éhesebb, mert nem volt kaja a gépen. Hostel-t elhagyom, sötét van, elindulok ennivalót venni. Hamburger, pizza, gyorsétterem...fújjj. Feladom, és végül egy ócska kis helyen rendelek egy görög salátát, azt csak nem lehet elrontani (?). Aztán ők bebizonyították, hogy igen, egy salátát is el lehet rontani. Éhesen feküdtem le aludni, ahogyan becsuktam a szemeimet, abban a pillanatban megszűnt a külvilág...Zzzzz.
Július 25, vasárnap
Mikor reggel felébredek, mosolygok, "Wow, ma reggel Kaliforniában ébredtem fel, itt vagyok, tényleg itt vagyok!!!!"
Ránézek az órámra, alig múlt hajnali 5.
Oké, veszem a lapot, hogy akkor a következő pár napban korán fogok ágyba bújni, és korán fogok kelni, nincs mit tenni, a belső órám nagyon pontos :). Ágyamra emelem a laptopomat, bekapcsolom a skype-t, hamarosan édesanya szavait olvasom. Kérdezi hogy vagyok, mi újság, megnyugtatom, minden OK.
Elmesélem neki az első tapasztalataimat, mi szerint NAGYON HIDEG VAN és FÁZOM!
Hát persze, hogy fázom, az elmúlt egy hónap minden napján 28-38 fokot "élveztem" New Yorkban, itt pedig most éppen csak 14 fok van.
Anyutól elbúcsúzom, mennem kell, vár San Francisco, fel kell fedeznem :).
Indulás előtt még sütök két adag gofrit (waffle) a konyhában, ez a reggeli a hostel-ben.
Végre elindulok várost nézni, majd pár perc múlva vissza is jövök, átöltözök, több réteg kell (: .
Újra útnak indulok, és az első dolog amit meglátogatok, az egy H&M, ahonnan sállal egy új sállal a nyakamban jövök ki.
Átfutom a térképet, hol is kezdjem a városnézést?
Egy lengyel barátnőm, aki élt San Francisco-ban, írt nekem pár jó tanácsot, így célba veszem az Alamo Square-t. Állítólag innen csodás a kilátás, és a teret délről határoló csinos kis házak között vannak a Painted Ladies. Oda felé tartva rátalálok egy csinos kis vásárra, és a City Hallra(városháza).
Egy klassz kis vásár, háttérben a City Hall(Városháza) épülete
City Hall
Egy vicces szobor a Városháza előtt :)
Egy vicces utcaseprő a Városháza mellett :)
Séta közben elhagyom a turistaközpontot, legtöbbször egyedül sétálok egy-egy utcában. A "fázás" megszűnik, melegem lesz. Hogy mitől? Mert dombnak fölfelé sétálok/mászok(?). Egész San Francisco dimbes-dombos, ez adja a sajátos hangulatát, emiatt vannak cabel car-ok, és az én új dilis elméletem szerint azért van hideg San Francisco-ban, hogy az állandóan dombra föl és le rohangáló embereknek ne legyen nagyon melegük (: (: (: .
Az Alamo Square egy domb tetején van, tényleg szép a kilátás, és tényleg szépek a Painted Ladies.
Panoráma kép a Painted Ladies utcaszakaszáról
Ennyire fáztam a pálmafák alatt (:
Elindulok vissza gyalog. Megint kihalt minden. Egy bizonyos "Afroamerikai negyed"-be tévedek.
Találok egy-két fényképezésre ösztönző dolgot.
Elmegyek pár látványosság mellett, keresztezem a Powell Street-et. Ez egy óriási séta volt, és mostanra lassan éhen halok, és kitalálom, hogy akkor a következő látnivaló China Town lesz, és ha már "véletlen" arra fogok járni, meg is ebédelek :). Keresztezem a Union Square-t, ami egy pálmafákkal körbevett központi tér.
E tér körül helyezkedik el San Francisco shopping centruma. Macy's, Louis Vuitton, Prada, Gucci...
Három blokkra van a szállásom, de nem haza megyek, hanem China Town-ba.
Az alagút túloldalán van China Town
Végre megtalálom China Town-t, beülök egy helyre, kesudiós csirkét ajánlanak, belegyezem, nem kellett volna. De az plusz pont, hogy míg a kajára vártam, kihoztam egy kanna teát, ami nagyon jól esett, felfrissített, átmelegített.
Az ebédhez kaptam egy szerencse sütit,
amiben az állt, hogy:
"Most van itt a legjobb ideje annak, hogy néhány új hobbit gyűjtsek"
Jóllakva séta China Town-ba, ami sokkal barátságosabb mint a New York-i. Mivel ide közel van a Financial District (Üzleti Negyed, azaz a "felhőkarcolós negyed"), az a soros, hogy megnézzem. Sorra felkeresem a híres felhőkarcolókat, valóban hatalmasak :).
Bank of America gránitépülete(52 emeletes)
Transamerica Pyramid
Nem emlékszem a nevére, de szép volt (:
Az Üzleti Negyed San Francisco Öböl partján van, és ha már ilyen közel vagyok a parthoz, megnézem a kikötőnél álló Ferry Buildinget, ahol az 1930-as években 50 millió utas haladt át útban az oaklandi transzkontinentális vasúthoz...
Innen tökéletes a rálátás a Bay Bridge-re, amit nem értek miért nem olyan híres mint a Golden Gate Híd. Rám mindkét híd látványa egyformán nagy hatással volt.
Ferry Building(balra)
Érdemes megfigyelni a háttérben a meredek lejtőt :)
Mikor áll a cable car, a sofőr adja az utasítás a megállóban(kereszteződés közepén,haha), hogy hány ember fér még fel, és hová(előre, hátra, balra vagy jobbra). Mikor mindenki felszállt, a vezető csenget és elrikkantja magát, hogy "HOLD ON!!!!", azaz "Kapaszkodj!!!". Ilyenkor az oldalon lógó emberek gyorsan fölvesznek egy számukra biztonságos pozíciót, a figyelmeztetés miatt senki sem lepődik meg az induláson, senki sem zuhan le. A cable car-t, azaz a drótköteles villamost hatalmas drótkötelek mozgatják a föld alatt. Miközben a car halad, hallod az alattad "suhanó" drótköteleket. Sőt, van egy Cable Car Múzeum is, ahol láthatod azokat a hatalmas kerekeket, amik jelenleg is mozgásban tartják a drótköteles villamosokat.
A végállomásig le sem szálltam a cable car-ról. A végállomás a Fisherman's Wharf-nál van, ami egy halászkikötő, és egyben San Francisco leglátogatottabb helye. Ma már elsődleges szerepe a vendéglátás. Minden San Franciscoba érkező turista eljön ide enni egy kis homárt (: .
A 39. Pier-nél (mólónál) fókák sütkéreznek. Elmentem megnézni őket. Nagyon viccesek voltak, ahogyan egymás hegyén-hátán másztak át :) .
Megérdeklődtem, hogy másnap reggel melyik mólótól indulnak a séta hajók az Alcatraz Islandhoz(ezen van a híres Alcatraz börtön) és a Golden Gate Hídhoz, utána vettem egy san francisco-s pólót, újra cable car-ra pattantam, ami elindult vissza a Union Square felé, amerre én is lakom.
Ismét a cable car legelején, jobb oldalt lógtam. A vezető nagyon vicces volt, mondta, hogy ma 4 ember esett le onnan, mindig ugyanabban a nagy kanyarban, ezért kapaszkodjak erősen. Csak nevettem...
Aztán megkérdezte a nevemet. Ekkor már minden utas a párbeszédünket figyelte. Miután megmondtam neki, elkezdte harsogni, hogy "Hold on Eva! Hold on Eva! Hold on Eva!" ("Kapaszkodj Éva!...."), és elkezdte harsogni az egész kocsi, minden utasa, egyszerre, jó hangosan. Én meg persze annyira zavarba jöttem, hogy pont emiatt majdnem leestem, kac-kac. Mikor túljutottunk azon a bizonyos nagy kanyaron, megállt a kocsi, és megtapsoltak az utasok, hogy milyen ügyes voltam, amiért nem zuhantam le a kocsiról. Mikor beértünk a végállomásra, és leszálltunk, páran a nevemen szólítva köszöntek el. Nagyon nagy élmény volt!!! (: .
Este fél 10, pontosan 12 órája várost nézek, és ismét farkas éhes vagyok. Eszembe jutott, hogy a koreai szobatársak mondták, hogy van a közelben egy híres hely: Tad's Steakhouse. Elmentem oda, megvacsoráztam. Itt is hamburger-pizza-sült krumpli kategóriájú kaják voltak, de azzal vigasztaltam magamat, hogy ez a kaja nem szimplán "egészségtelen", hanem híres "egészségtelen" kaja, amitől kicsit jobb lesz, vagy nem?
Nem bírtam megenni az óriási adagot. "Visszagurultam" a hostel-hez, zuhany, alvás...
Július 26, Hétfő
Ismét hajnalban kelek, anyu ismét skype-n, ismét sütöm a gofrit, ismét úton vagyok.
De elhatározom, hogy ma már nem gyalog fogok járni, hanem busszal és cable car-ral, amire 13 dolcsiba kerül a napi bérlet. Megvettem, és később bebizonyosodott, hogy megérte. Első utam a Fisherman's Wharf-hoz vezetett, vissza oda, ahol tegnap voltam. Utolsó pillanatban felpattanok egy a 10-kor induló sétahajóra, ami elvitt a Goldeg Gate Híd alá és vissza, majd pedig ment egy kört az Alcatraz Island körül. Majdnem megfagytam, a hajókázás alatt végig ömlött a könny a szememből. Kaptunk kis rádiót, fejhallgatót, amin keresztül az 1 órás út alatt érdekességeket hallgattam a városról, a hídról, és az Alcatraz börtönről. Ez jó volt. Ami a legjobban tetszett, hogy néha láttam fókákat, és egyszer egy cápát is. A cápa dolog fura, mert állítólag nem úsznak át a Golden Gate hídtól keletre lévő területre.
Egy tuti átúszott!!!
Golden Gate Bridge a hajóról
Alcatraz Island
Alcatraz Island
Hajókázás után anyukám tanácsára beültem valahová egy teára, majd amikor ismét képes voltam mozgatni a korábban "megfagyott" ujjaimat, sétára indultam a kikötő mentén, majd felszálltam egy buszra, ami a Golden Gate hídnál tett le. Hatalmas séta következett a hídon. Leírhatatlan élmény volt!!! DC.Dórinak nagy kedvence a híd, így írtam neki egy kevésbé nőies sms-t, hogy "Itt állok a hidadon b*****g", tudtad hogy nemzeti narancsszínű?". Hahaha.
Elsétáltam a híd végéig, majd vissza, készítettem pár ezer fényképet, majd ismét buszra szálltam, ami a Golden Gate Parknál tett ki. Itt úgy döntöttem, mégsem sétálok be a park belsejébe, elég azt így oldalról látni, sok-sok fa.... kac-kac.
Buszra pattantam, irány a belváros, van még ott mit látni :). Beugrom Tad's Steakhouse-ba, ahol megint nem tudom befejezni a kihozott adagot. Valamivel később ismét cable car oldalán lógok, irány a Wells Fargo History Museum, ami nagyon pici, de nagyon szuper. Régi postakocsi, pénznyomtatás saját arcképpel...etc.
Ismét cable car-on lógok, irány a Grace Cathedral, aminek a terveit a párizsi Notre Dame ihlette. Bementem, körülnéztem. Hatalmas gótikus katedrális, csodás üvegablakokkal.
Grace-katedrálisból ki, ismét cable car-on repülök, irány a Lombard Street, a "világ leggörbébb utcája". A 27 fokos lejtőn épült utca túl meredek volt a járművek számára, így belevágtak 8 szűk kanyart. Nagyon vicces látvány, ahogyan az autók kanyarognak le a lejtőn, és a kilátás is fantasztikus innen.
Miután ezt is megnéztem, cable car-ra szálltam, hogy visszamenjek a hostelbe. Utolsó cable car-ozás... :(
A cable car sofőrje :)
Ismét egy vicces hajléktalan
Mikor visszaérkeztem a szobámba, egy kis üzenetet találtam az ágyamon, amit egyik szobatársam írt nekem. Nagyon kedves volt Tőle...
Remélem egyszer majd újra találkozunk.
Átnéztem a foglalásokat, hogy holnap honnan és mikor indul a buszom Santa Barbarába, majd egy kis skype-olás után, ágyba zuhantam.
Összefoglalás San Franciscoról:
A város jellegzetessége a sok-sok domb. Állítólag összesen 43 dombja van San Francisco-nak, emiatt az utcák többsége meglehetősen meredek. Ez a nagyvárost kicsit kisvárosiassá teszi :) . Sok a zöld, sokkal több a fa mint New Yorkban, na és a pálmafák :) ....
Az idő sosem túl hideg, vagy túl meleg. A hőmérséklet egész évben 13 és 20 fok között marad.
Persze most, mikor én voltam, főleg 11-14 fok volt. Nem volt szerencsém :).
Talán a kellemes klíma az oka annak, hogy rengeteg hajléktalan van. Még soha életemben sehol nem láttam annyi hajléktalant, mint itt. Hemzseg tőlük az egész város. Ott vannak minden sarkon, néha csoportosan, és kéregetnek. Van aki táblát tart a kezében:
"Miért hazudjak? Őszinte leszek, sörre kell a pénz."
"AIDS-es vagyok, éhezem."
"Nagyon nagy szükségem van pénzre, fűre kell..." - ez a tábla két hippinél volt.
Pont emiatt, a sok hajléktalan miatt egyáltalán nem tartom San Francisco-t biztonságosnak. New Yorkban(Manhattanben) gond nélkül sétálok az éjszaka közepén, de San Franciscoban este éjfél után, biztosan nem mernék kimenni az utcára, még a központibb helyeken sem.
DE! Hajléktalanok ide vagy oda, a város nagyon szép, így nem most jártam itt utoljára.
Július 27, kedd
Hajnali fél4-kor kelek, a buszom 5.20-kor indul, de jegyvételkor figyelmeztettek, hogy előtte egy órával már ott kell lennem, be kell csekkolnom. Fél ötkor kilépek a hostel-ből. Egy blokkal arrébb van a Hilton Hotel, több taxis áll előtte. Beszélek az elsővel, mondom neki, hogy a Greyhound Bus Station-re kérem, hogy elvigyen. A taxis válasza az, hogy az túl közel van, inkább sétáljak. De én nem akarok sétálni, mert nem lenne biztonságos. Megkérdek még egy taxist, az is elutasít. Végül elsétálok a legközelebb levő térre, hátha ott több szerencsém lesz. Az első taxis azt mondja(hazudja), hogy éppen vár valakire, kérdezzek meg mást.
Nincs mit tennem, gyalogolnom kell. Sétálok pár blokkot, de egy csapat sötétbőrű, feketébe öltözött fiatal jön szembe, és elég egyértelműen felfigyelnek rám. Gyorsan beállok a közeli villamosmegállóba, mert ott áll egy szimpatikus srác. Mikor mellé érek, éppen leint egy taxist. Mondom a srácnak, hogy a taxisok nem visznek el, mert túl közelre tervezek menni, így nem lenne-e e gond, ha beszállnék hozzá, és akkor előbb engem elvinne a taxis, majd őt. A srác azonnal beleegyezett, mondta, jobban is teszem, ha nem sétálok ilyenkor egyedül. A taxis kitesz a Greyhound Bus Sation-nál, de nincsen ott semmi, csak egy üres épület, előtte ezer hajléktalannal. Valami nem stimmel...
Gyorsan leintek egy másik taxist, és mondom neki, hogy engem ide hoztak, hogy ez a Greyhound Bus Station, de szerintem ez nem az. Nevet a taxis, hogy már évek óta elköltözött innen....
Tíz dollárért elvitt az új helyre.
Közel fél hatkor fáradtan, csalódottan és mérgesen szállok buszra.
Hamar elszáll a mérgem, mert összeismerkedem Kevinnel, akivel ugyanazon a buszon utazunk. Ír srác, éppen nyári munkán van San Francisco-ban, egy biciklikölcsönzőben dolgozik. Nemrég fejezte be a fősulit Írországban, és eljött az USA-ba, hogy egy kicsit világot lásson.
Sokat beszélgettünk. Mikor az éhenhalás szépén álltam, kaptam tőle egy joghurtot, és amikor kisütött a nap, adtam neki a naptejemből :). Kibeszéltük Írországot és Magyarországot. Kevin évek óta tervezi, hogy elmegy a Sziget Fesztiválra. Talán majd jövőre összejön.
Alvás, beszélgetés Kevinnel, alvás, beszélgetés...
Lassan telnek az órák. Kilenc órás buszozás... ajjj.
A busz rengeteg helyen megáll, mint például Santa Cruz, St. Louis Obispo, Santa Maria...
Egyre több érdekes ember száll fel, főleg mexikói-amerikaiak. Egyik bácsi bekapcsolja a magnóját, kellemes spanyol zene szól, Kevinnel összenézünk, mosolygunk.
Már nem alszom többet, csak kifelé nézek a busz ablakán. Termőföldek mellett megyünk el, a földeken emberek dolgoznak. Több mint egy éve nem láttam ilyet, így nagyon tetszik :).
Az utakon nyugati autók, a buszmegállókban szappanoperákra emlékeztető öltözetű emberek. Egyre több a napfény, egyre több a pálmafa.
Kikötők mellett haladunk el, a vízben fókák úszkálnak, nagyon nagy élmény. Olyan madarakat látok, amilyeneket előtte csak természetfilmekben.
Az út szélén pár helyen articsókát árulnak, majd egy kis településen látok egy kiírást: "Articsóka fesztivál". Csak nevetek.
Őzikék a dombtetőn, mezőkön legelő tehenek, nagy lovas rancsok, medvére figyelmeztető útjelző tábla, és St Louis Obispoban látok egy zöld tűzoltóautót is :) .
Kevinnel a térképemet kémleljük, vajon hol járhatunk éppen? Megállapítjuk, hogy hamarosan elő kell tűnnie az óceánnak. Perceken belül fel is tűnik. Vigyorgunk. Gyönyörű kék vizű óceán, hatalmas homokos beach-ek. Még többet vigyorgunk.
Santa Barbara, California
Végre megérkezünk Santa Barbarába. Kevinnel a "NA VÉGRE!!!" tekintettel nézünk egymásra.
Leszállunk, Kevin haverja már ott van, elkísérnek a fiúk a szállásomhoz, hogy nehogy eltévedjek egyedül. Megkapom az instrukciókat a "Te mit csinálnál ha egy napod lenne Santa Barbarában?" kérdésre.
Hostelben ledobom(lelakatolom) a cuccaimat az ágyamhoz, majd irány a beach. Már a homokban sétálok, szandálom a kezemben, mikor elhangzik a fülembe(mp3 lejátszó), hogy "Where do you go?(Hová mégy?)" Hangosan nevetek, majd magamban közlöm a választ: "Egyenesen bele a Csendes-óceánba" :).
Készítek ezer képet, majd megcélzom a State Streetet, ami Santa Barbara központja. A szállásom a beach és a State Street között van, a lehető legjobb helyen :) . Maga a szállás nagyon sza*, azért jöttem el azonnal, miután ledobtam a cuccaimat.
Tehát a beach után irány a State Street, ott is készítek ezer fényképet, a vigyor folyamatosan az arcomon van a tudattól, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek.
Santa Barbara:
1925-ben nagy erejű földrengés volt, miután újra kellett építeni a várost. Az építkezés szigorú szabályok szerint ment, mediterrán stílusú építészeti elvek jegyében. Ennek köszönhetően nagyon szép a város. Ami szerintem a legklasszabb, az a kilátás a partról. Ha lemégy a beach-re, majd hátat fordítsz a víznek és a várost kémleled, a következőket fogod látni: az épületek alacsonyak, köztük magasba szöknek a pálmafák, és ennek az egésznek háttérben hegyek állnak. Egyszerűen csodálatos (: .
Este visszatértem a szállásra, blogot akartam írni, de 11.30kor bezárták a lobbyt, ahol a wifi-t lehetett fogni, így nem volt mese, lefeküdtem aludni éjfélkor. Úgy tűnik mára sikerült átállnom(időeltolódás), hiszen ma volt először az, hogy nem álmosodtam el már nyolckor.
Július 28, szerda
Reggel 7.30kor kelek(11 másik lánnyal egy szobában), kicsekkolok, reggeli, majd irány a buszállomás. Séta közben látok egy hajléktalant, akinél laptop van.
Buszra szállok, mely tízkor indul Santa Barbarából, és délután egyre már Hollywoodban vagyok.
Los Angeles, California
A buszról leszállva papírok után kutatok a táskámban. Hamar megvannak. A hotel küldött leírást, hogy a buszmegállótól hogyan jutok el a szálláshoz. Pár perc múlva már a híres csillagokon sétálok a Hollywood Boulevard-on. Ismét vigyor a fejemen. Sajnálom a csillagokra ráhúzni a táskámat, de néha a tömeg miatt elkerülhetetlen.
Nemsokára már becsekkolok a hostel-be. A hostel a lehető legjobb helyen van, a Hollywood Boulevard legfontosabb szakaszán.
A szoba nagyon nagy, kilátás egyenesen a csillagokra. Négy ágyas szoba, rajtam kívül még két kedves brazil lány lakik benne. Az angol nyelv nem az erősségük, de én a kézzel-lábban magyarázást is jól értem :). Gyorsan kikérdezem őket, mit érdemes megnézni Los Angelesben, mik az eddigi tapasztalataik. A hallottak alapján hamar meg is tervezem a ma délutánomat, és az azt követő két napot.
Cuccomat megint az ágyhoz lakatolom, mini szoknyát veszek, itt talán már végre nem fogok fázni :).
Irány Hollywood!
Farkas éhes vagyok, de ismét csak sza* kajákat árulnak. Meki, pizza, fagyi...fúúj. Kiszúrom egy blokkal arrébb a Hard Rock Cafe, és tudom, hogy megmenekültem, rendes kaját fogok enni. Bemegyek, felveszik a nevemet, kikérdezik honnan jöttem, úgy viselkedik mindenki, mint ha évek óta legjobb barátok/barátnők lennénk. Kérnek üljek le a bárhoz 10 percre, majd szólnak, amint van szabad asztal. Végül leülni sincsen időm, azonnal kapok asztalt. Odakísér valaki...
A pincérnő ajánlja mit egyek-igyak. Rendelek: Csirke quesadilla és gyümölcslé-koktél. Hamar kihozzák, minden nagyon ízlik. Az italomat később hozták ki, mint az ételt, amin egy kicsit csodálkoztam.
Többször odajönnek megkérdezni, hogy minden rendben van-e, mosolygok, hogy igen. Mikor már majdnem elfogy az isteni finom koktélom, egy pincérnő felkapja a poharamat az asztalról, és letesz egy újat, ami tele van, majd kedvesen hozzáteszi: "Ez a ház ajándéka".
Évike örül, majd azt is megissza (: .
Jóllakva, boldogan vágok neki Hollywoodnak. Még csak délután három óra, előttem van az egész délután.
HOLLYWOOD BOULEVARD
A Hollywood Boulevard-on lépkedek, a Walk of Fame-n, azaz a "Dicsőség Sétányán". A járdaszakaszt több mint 2000 csiszolt márványcsillaggal rakták ki. A csillagokon lévő neveket olvasgatom. A legtöbb ismeretlen, de néha fel-fel tűnik egy-egy ismert név. Tom Cruise, Steven Spielberg(a nagy kedvenc), Arnold Schwarzenegger...
Néhány perc múlva a Mann's Chinese Theater-nél vagyok, ami előtti járdaszakaszon híres emberek kéz- vagy láblenyomatai láthatóak.
Norma Talmadge véletlenül a színház előtti nedves cementbe lépett, amivel egy a mai napig tartó hagyományt teremtett :) .
Chinese Theater
Sétára indulok, hogy megnézzem az összes csillagot. Sétálok, sétálok, de még mindig nem fogynak el. Később kapom az infót, hogy 2500 db van belőle. Na azért nem fogynak el...:).
Néhányon még nincsen név, lehet az egyiken egyszer az enyém lesz??? Jajjj már megint álmodozom... :) .
Feladom, hogy az összes csillagot megnézzem, és visszamegyek a hostelbe. Ezek után közel 4 óra internetezés következett... haha.
Na és végre összefutok a szobatársakkal is. Két brazil lány, akikkel azonnal megtaláljuk a közös hangot, amit kiderül, hogy orvostanhallgatók (: .
A lányok este bulizni készülődnek, engem is hívnak, de hulla vagyok, nem megyek. Én már aludtam, mikor elindultak.
Július 29, csütörtök
HOLLYWOOD SIGN, SUNSET BOULEVARD, BEVERLY HILLS, SANTA MONICA
Hollywoodban ébredek fel :) . Azért az igazán szuper, nem?
Kinézek az ablakon, az ablak alatt ott vannak a sztárok csillagai :). Tudtam én, hogy a Hollywood Boulevard-ra kell szállást foglalni :).
Átnézek az utca túloldalára, ott virít a Kodak Theatre, az Oscar Gála színhelye :).
Valamivel elütöm az időt 11-ig, amikor is kisbuszba ülök, és egy 6 órás városnéző túrára indulok.
A kisbuszban csak néhányan vagyunk, mind a hostel lakói. A sofőr egy középkorú orosz pasi, aki folyton nevet, és teljes odaadással beszél a látnivalókról.
Néha lelassít a kisbusszal egy-egy hely mellett, hogy elmondja, hogy például: "Ezen a sarkon vette fel Richard Gere Julia Roberts-et a Pretty Woman című filmben.", vagy hogy "Itt vették a fel a Szellemírtók egyik jelentét".
Eközben a Hollywood Sign (Hollywood óriás felirat) felé haladunk. Mikor odaérünk, mindenki fotózkodik. Megkérek egy egyedül álldogáló srácot, hogy készítsem rólam pár képet, majd utána ő is megkér engem. Aztán megbeszéljük, hogy az egész túrán egymás fotósai leszünk :).
Ahol éppen állunk, onnan nagyszerű a rálátás Madonna egykori házára, amit azért adott el, mert megpróbált egy fiatal srác bejutni hozzá, akit lelőttek a biztonságiőrök. Ez annyira megviselte Madonnát, hogy elköltözött.
Visszaautóztunk a Sunset Boulevard-ra, ahol a sofőr mutatott egy híres gitár boltot, ami előtt híres zenészek kézlenyomatai vannak. A híres színészek kézlenyomatai a Hollywood Boulevardon vannak, a Chinese Theater előtt. A Sunset Boulevard azért híres, mert esténként itt van a legnagyobb élet Los Angelesben. A legmenőbb hotelek, éttermek, bárok és klubok mind itt sorakoznak. Vannak olyan exclusive klubok, ahová csak a sztárok jutnak be.
Rengeteg híres hely mellett autózunk el, mint például egy autómosó mellett is, ami több filmben is szerepelt, egy italbolt, ahová Lindsay Lohan jár vásárolni(ezt csak viccből mondta a sofőr:), majd egy messzi dombtetőn látjuk Steven Spielberg házát.
Nemsokára megérkezünk Beverly Hills-be, ahol a sztárok is laknak.
A hely nagyon szép, nagyon rendezett. Nem csak fancy házakat látunk, hanem egy hotelt is, ahol például Cher-nek egy saját emelete van.
Lelassítunk Ozzy Osbourne régi háza mellett, ahol most jelenleg Christina Aguilera lakik.
Megnézzük(vagyis látunk belőle egy picit) Tom Cruise házát, Frank Sinatra kapuját, Dr. Phil házát, majd látjuk Beckham és Victoria házának a tetejét :). Ezek után következik Madonna háza, Elvis Presley hajdani lakhelye, Michael Jachson háza, ahol meghalt, a híres erkély, ahonnan kilógatta a gyerekét, a kapu, ahová beállt az ambuláns kocsi...stb.
(Amikor találok majd sok-sok szabadidőt, utólag feltöltöm a sztárok házairól készített fényképeket is.)
Megnéztük a Golden Globe átadás helyszínét a Beverly Hilton-t, és egy templomot, ahová több híresség is jár.
Ezek után megálltunk a Rodeo Drive-on, ami Beverly Hills-ben van, és ez az utca/környéke tele van luxus üzletekkel. Na kik járnak ide vásárolni? A sztárok :). A német sráccal (akivel egymás fotósai vagyunk) sétáltunk egyet a Rodeo Driven, de nem mentünk be sehová. Egyébként láttunk olyan boltot is, ahová a sztárok is csak előzetes(4 hónappal előre) időpontkéréssel tudnak bemenni.
A bugattim. Szeptembertől majd ezzeljárok suliba (: .
Tudom, tudom: álmodik a nyomor :D.
Ebédelünk a német sráccal
Később tartottunk egy rövid megállót a Santa Monica Pier-nél is, ami egy nagy móló óriáskerékkel, és egyéb szórakoztató dolgokkal.
Mielőtt a sofőr visszafuvarozott minket a szállásra, még megmutatott(kívülről) néhány híres múzeumot és a Framer's Market-et.
Délelőtt 11-kor indultunk, este fél7-re értünk vissza. Megbeszéltünk a német sráccal egy 8 órai találkozót, majd én elmentem netezni(nem is én lennék különben...), ő pedig elment aludni.
Nyolckor újra találkoztunk, elmentünk egy kis esti sétára. Megkerestük a csillagok között az ő és én kedvenc csillagomat, és készítettünk pár fényképet, majd pedig beültünk a Hard Rock Cofe-ba vacsorázni, ahol ismét tökéletes volt a kaja :).
Hard Rock Cafe :)
Egy baseball sapka boltban :D
Egy tábla a metrónál, ami felkeltette érdeklődésünket.
Kiértékeltük a táblát: Los Angelesben mindenért büntetnek :)
Korán kelek, futás a metróhoz(red line), irány az Universal Studio.
Kilencre, azaz nyitásra ott kell lennem, ha nem akarok egy órát sorban állni.
Bejött a tervem :), alig voltak csak páran a pénztáraknál. Volt kuponom, így 8 dolcsi kedvezménnyel vettem jegyet :).
A Universal Studio park igazából egy vidámpark. Összesen 13 attrakció van. Ebből egy, a Studio Tour kilóg a sorból. Ez arról szól, hogy bevisznek a forgatási területre(ami a vidámpark mellett fekszik), ahol a tv-ből/mozifilmkből ismerős valódi díszleteket láthatasz.
A többi 12 attrakciónak meg van a saját témája, mint például a Jurassic Park vagy Múmia stb. Ezeknél már nem forgatási helyszíneket vagy valódi díszleteket nézel meg, hanem hullámvasutazol (Múmia), hajókázol (Jurassic Park), szimulátorba (The Simpsons) ülsz, stb...
Írok mind a 13 attrakcióról egy kis véleményt(plusz két video), mert ha valaki a közeljövőben odakészülődik (Csilli Tours :), annak hasznos lehet.
1) NBC Universal(ez egy kiállítás, kihagyható!)
2) Mummy (hullámvasút szinte teljes sötétségben, de amugy sem láttam volna semmit, mert szinte végig be volt csukva a szemem, végigsikítottam, túl rövid volt)
3) Jurassic Park (annyira tetszett, hogy többször is végigmentem rajta, figyelem!-totál elázol a végére)
Készítettem egy kis videot:
5) Terminator 2:3D (a 2D és 3D keverve volt, jobb lett volna ha csak 3D van, de így is jó volt)
6) Curious George(annyira gyerekesnek tűnt, hogy be sem mentem)
7) Shrek 4D (azt mondták piciknek való, így kihagytam, pedig nem kellett volna)
8) The Blues Brothers (zenés műsor, kihagytam)
9) House of Horrors (nagyon gyenge volt, végigröhögtem)
10) Special Effect Stage (filmes trükköket mutattak be, kihagyhatatlan!)
11) The Simpsons Ride (beülsz egy imitátorgépbe, ahol 3D-ben hullámvasútozol, nagyon klassz!, mellettem ült egy fogyatékos lány, ő azt hitte valóság ami történik, borzasztóan sikított és zokogott - ez nem volt klassz...).
12) Water World (egy színi előadást nézhetsz meg, de színpad helyett egy medence van, egyik nagy kedvencem volt, szuper trükkök, itt is vizes leszel...)
Video:
Ez a legfontosabb mind közül!!! Bevisznek az igazi filmes kulisszák közé, látsz néhány igazi kelléket pl. a Jurassic Parkból, a Született Feleségek utcáján is végigocsikázol, átélsz egy földrengést, árvizet, 3D King Kong... ULTRASZUPER!!! Ha eljössz a parkba, itt kezdd a napot!!!
Képek:
Az Universal Studio bejárata
Egy épülő díszlet(Studio Tour)
New York díszlet(Studio Tour)
Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből(Steven Spielberg rendezés, Tom Cruise főszerep)
Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből
Jurassic Park díszlet(Studio Tour)
A Született feleségek utcájában(Studio Tour)
A Született feleségek utcájában(Studio Tour)
Jurassic Park
Water World
Water World
A Múmia előtt :)
Reggel 9től este 8ig a parkban voltam, de a 13 attrakcióból csak 10-et láttam, bár amit kihagytam, azt szándékosan. Egyébként még lett volna időm megnézni a hiányzókat is, de jött egy telefonhívás...
Több mint egy óra volt mire hazajutottam az Universal Studióból.
A hostelben pihentem egyet(neteztem :), majd irány a Kodak Theatre. Úgy 2 percet vártam előtte, mikor lelassított egy autó mellettem. Beszálltam, és láss csodát kik ültek az autóban??? Két volt osztálytársam még általános suliból: Ildi és Tünde :).
Miután megérkeztem Los Angelesbe jutott csak eszembe, hogy Ildi és Tünde itt élnek.
Gyorsan felkutattam az email címüket(köszi iwiw!!!), írtam nekik, megadtam a számomat, kértem, hogy hívjanak ha itt vannak/ráérnek. És éppen az Universal Studioban voltam, mikor hívott Ildi :)...
Tehát bepattantam hátra a kocsiba, és elmentünk a Sunset Boulevardra, ahol híresen nagy éjszakai élet van Los Angelesben. Beültünk egy helyre, mindenki rendelt valami alkoholmenteset, majd megbeszéltük az elmúlt 10 év történéseit :).
A lányok(ikrek) 6 éve jöttek ki Los Angelesbe, azóta haza sem mentek. Meglepődtek, hogy még mindig(10 év után) meg tudom őket különböztetni, hogy ki-kicsoda. Őszintén szólva semmit sem változtak, és szerintük én sem.
Nagyon jót beszélgettünk, majd kocsikáztunk egyet a Sunset Boulevardon, megmutattak pár klubot. Éjfél körül visszavittek a hostelemhez, elbúcsúztunk.
Azért ezt pár nappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy majd volt osztálytársakkal fogok összefutni Los Angelesben :). És egyébként a lányok is mondták, hogy az elmúlt 6 év alatt én voltam az egyetlen régi ismerős, aki erre járt :).
Július 31, szombat
San Diego, California
Szombat reggel busszal utaztam Los Angeles-ből San Diego-ba. Az úton összeismerkedtem egy ausztrál és két angol lánnyal. Vicces volt hallgatni az eltérő akcentusukat.
Még mindig a fejemben van, ahogyan mondják, hogy soon=> szűn(british) (amerikában: szún); és can't=> kant(british) (amerikában: kent).
Beszélgettünk a lányokkal, majd mindenkit elnyomott az álom. San Diegoban ébredtem fel :).
Könnyen megtaláltam a buszt, ami a hostelhez vitt. A hostelem ismét a legjobb helyen van, mint ahogyan a többi helyen is volt :). A recepciós srác nagyon rendes, válaszol mind a 10ezer kérdésemre, ellát térképpel, jótanácsokkal.
Mivel mindenütt csak 2-2,5 napot töltök el, nem akarok arra időt pazarolni, hogy minden nap bebuszozzak a hosteltől a fontosabb helyekre, így, hogy ezt elkerüljem, utánaolvasok előre a látnivalóknak, majd úgy foglalok szállást, hogy az a látnivalókhoz nagyon közel legyen. Ezért volt az, hogy San Franciscoban a Union Square mellett, Santa Barbarában a beach és State Street között, és Los Angelesben Hollywoodban, a Kodak Theatre közelében foglaltam szállást.
És most San Diegoban a Gaslmap Quarter mellett lakom(5 perc séta).
Miután ledobtam a cuccaimat a szobámban, el is mentem arra az 5 perces sétára, be egyenesen DOWNTOWNba(GASLAMP QUARTER) :).
A Gaslamp Quarter a naplementekor meggyújtott hangulatos gázlámpáiról híres, és persze az ottani nagy éjszakai életről. Sok kávézó, sok étterem, sok ember, jó hangulat...
Kerestem egy mexikói éttermet, majd miután jóllaktam, bementem az étteremmel szembeni plázába. Meg is állapítottam, hogy itt semmi újat sem fogok venni, mert ugyanazok az üzletek vannak, mint New Yorkban.
Augusztus 1, vasárnap
A hostelben ugyanaz volt a reggeli, mint San Franciscoban: magadnak sütött gofri :).
Reggeli után elsétáltam a BALBOA PARKba, ami San Diego egyik legnépszerűbb látnivalója.
A város szívében fekszik, 485 hektáros terület. Sokan napoznak, kocognak vagy kutyát sétáltatnak a parkban. A park főútja az El Prado. Ennek az útnak a mentén fekszenek a múzeumok, és egyéb látnivalók.
Megnéztem a Museum of Man-t, Botanical Building-et, Plaza de Panama-t, felültem egy ingyenes park-buszra.
A Balboa Parkot keresve belebotlottam
egy templomba, ahol a gyülekezet tácolva énekelt :)
Hurrá, megtaláltam a Balboa Parkot!
El Prado, a park főútja
Museum of Man
Évi az El Pradon :)
Egy, az El Prado mentén fekvő épület.
Egy elragadó kis szökőkutacska
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Már jócskán eltávolodtam a Palm-canyontól, mikor egyszer csak azt veszem észre, hogy egy magyar zászló leng a távolban. Az arcomról a meglepetés és döbben jeleit olvashattátok volna le.
Odasétáltam, és az épületre rá volt írva, hogy House of Hungary(Magyar Ház). Páran ültek előtte, akik mikor észrevették, hogy nézem őket, megszólítottak: "Magyar vagy?".
Leültettek maguk közé, kaptam egy-egy szelet diós-, és mákos bejglit :).
Már több mint egy éve nem ettem ilyet . A beszélgetőpartnereim mind 35-40 éve élnek már az USAban, így amerikai akcentussal beszélték a magyart, és néha-néha elejtettek egy-egy angol szót is.
Később az egyik magyar bácsi, aki rendőr San Diegoban, elvitt kocsival a villamos állomáshoz, ahonnan a villamosok indulnak Old Townba. Miközben az autóban ültünk, mutatta, hogy hol van a san diegoi "getto", és mutatott graffitiket is, melyek által a bandák üzengetnek egymásnak például arról, hogy legközelebb kit fognak megölni.
Nos, addig a percig éreztem San Diegot biztonságosnak :D.
OLD TOWN, azaz Óváros.
Az Old Town San Diego State Historic Parkban 18. századból származó, helyreállított épületek láthatóak. Némelyikben kiállítás, némelyikben múzeum van. Nagyon hangulatos a környék, inkább éreztem magamat Mexikóban, mint az USAban :).
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Este elmentem egy sétára, hogy megkeressem SEAPORT VILLAGE-t, ami egy emberektől hemzsegő kikötő. Meg is találtam, de emberek nem nagyon voltak arra. Megkérdeztem egy arra járó házaspárt, hogy mikor van itt nagy élet. Azt mondták, hogy főleg nap közben, de semmi képen sem vasárnap késő este. Na oké, felfogtam, rosszkor jöttem ide.
Egy kicsit még tovább sétáltam a kikötő mentén, majd visszamentem a belvárosba. Vagyis mentem volna, de az nem volt sehol. Valahol rossz fordulatot vehettem, mert csak kihalt utcákon sétáltam. Kicsit be voltam tojva. Se busz, se villamos sínek, se emberek. Na most aztán kereshetem a visszavezető utat.
Rövid időn belül arra jött egy biciklis, akinek a biciklijéhez amolyan talicska(két ember beleülhet) volt erősítve, és megkérdezte, kell-e fuvar. Reflexből nemet mondtam, mert arra gondoltam, hogy én bizony nem fogok "taxira" pénzt költeni. Erre a pasi is rájöhetett, mert egy kis hezitálás után azt mondta, hogy elvisz engem ingyen, ha a belvárosba(downtown) tartok, mert úgy is oda tart. Azonnal kihasználtam a helyzetet, és 10 perc múlva már downtownban voltam. Gyorsan kerestem a zsebemben egy egydollárosat, amit odaadtam neki. Nem akarta elfogadni, mert "Mondtam, hogy ingyen hozom el a hölgyet!", de eztán csak otthagytam a pénzzel a kezében.
Egyébként néztem a tarifát(ki volt írva a biciklire), és 10 dolcsiba került volna...
Augusztus 2, hétfő
Ma készült el a kedvenc fényképem :).
Egy kolibrit kaptam lencsevégre CORONADO ISLAND-en, amikor éppen egy virág nektárját nyalogatta.
Colibri/Humming-bird
Colorado Island, California
A szigetre azért mentem, mert ott található a híres Hotel Del Coronado, ahol a Titanic című film egyes jeleneteit forgatták. Bejártam az egész hotelt. Belülről még a mennyezet is fából van, és a bútorok is régiek. Tökéletesen megfelel régi luxushajó belsőnek.
Hotel Del Coronado, Coronado Island
Hotel Del Coronado, Coronado Island
Hotel Del Coronado, Coronado Island
A sziget után ismét ott kötöttem ki, ahol már tegnap is jártam: Old Townban. És miért? Mert a pocim odavezetett, és isteni finom mexikói ételt ebédeltem :).
Jóllakva buszra szálltam, ami az óceánparton tett le. Hatalmas sétára indultam MISSION BEAC-re, majd PACIFIC BEACH-re. Fújt a szél, fáztam volna, ha nem a meleg homokban lépkedek. Sokan voltak a parton, főleg homokvárat építő kölykök, és szörföző fiatalok.
Este ismét elsétáltam a központba(downtown - Gaslamp Quarter), hiszen nem tölthetem az utolsó kaliforniai estémet a szobámban, igaz? Na és még New Yorkban elterveztem, hogy San Diegoban feltétlen fogok készíteni sötétedéskor képeket a Gaslamp Quarter-ről. És sikeresen el is készültek azok a fotók, és pont olyanok lettek, mint az korábban elképzeltem.
Gaslamp Quarter, San Diego
(Ezt az utcaszakaszt szándékosan kerestem meg, mert korábban láttam egy könyvben. Az épület, és a mellette álló gázlámpák hangulata egész San Diego hangulatát tükrözi. Ugráltam örömömben, mikor megtaláltam... :)
Gaslamp Quarter, San Diego
San Diego kipipálva, megkaptam amiért jöttem.
Holnap elhagyom Kaliforniát, irány Nevada Állam, hiszen vár rám V E G A S!!!
Augusztus 3, kedd
Las Vegas, Nevada Állam
Kora reggel taxival megyek a reptérre. Becsekkolok, majd a repülő indulásáig eltelő két óra alatt a reptér ingyenes wifi-jét élvezem, kivéve akkor, mikor egy mormon lány téríteni próbál.
Felszállok a Salt Lake City felé tartó gépre, majd egy rövid idő múlva le is szállok, és 40 perc múlva már egy a Las Vegas felé tartó járaton ülök. A mellettem ülő jókedélyű pasival jót beszélgetünk a világ nagyvárosairól.
Nem telik el sok idő, a gép megérkezik Vegasban.
VEGAS!!! OMG, hát itt vagyok!!!
És most már kipipálhatom a listán az "Eljutni Nevada Államba"-t is (: .
A reptéren ér az első döbbenet: játékgépek az induló/érkező kapuknál.
A második döbbentet akkor ér, mikor kilépek a reptéri terminálból: forróság!
A san diegoi 20-22 fok után igen nagy meglepetés a 38-45 fok :).
Shuttle-re(kisbusz) ülök, hamar a hotelbe(Imperial Palace) érek, ami a híres Las Vegas Strip közepén foglal helyet. A Las Vegas Strip (The Strip = Szalag) a Las Vegas Boulevard-nak azon szakasza (utcaszakasz), ahol a híres szállodák/kaszinók foglalnak helyet.
Belépek a hotelbe, és leesik az állam. Egy kaszinóban fogok lakni???
És akkor jut eszembe, hogy olvastam is Vegaszról, hogy a hotelekben van kaszinó.
Ha valaki még nem látott ilyet, arra tuti sokkolóan hat.
Pozitívan sokkolóan... ugye értitek?
Mikor benyitok a szobámba, a fülemig ér a mosoly. Végre nem hostel-ben (=diákszálló), hanem rendes hotelben vagyok. Persze eddig jó volt a hostel, mert a szobatársak révén társaságom is volt, de itt, Vegasban, akkora nagy rohanásban leszek, hogy nem lesz időm "társaságra", és végre jól jön egy kis egyedüllét is. Ruhát le, zuhi, csupaszon rohangálás...
Na ez az, amit azóta nem tudtam megtenni, hogy kijöttem az USAba :).
Miután felfrissültem, nekivágtam Vegasnak.
Mivel a Las Vegas Strip közepén van a hotelem, úgy döntöttem, hogy ma a Strip tőlem balra eső felét, holnap este pedig a tőlem jobbra eső felét fogom felfedezni.
Nem csak kívülről néztem meg a hoteleket, hanem bementem a kaszinókba is. Szabadon ki-be lehet járkálni.
Egyes hotelek, azaz hatalmas hotel-komplexumok egy-egy nagyváros témáját ölelik, fel, mint például: Párizs, New York vagy Monte Carlo.
Ilynekor a hotel köré fel vannak építve a város főbb látnivalóinak a másolatai, mint pl. Párizs esetében bele van építve a hotelbe egy eiffel-torony. A torony egyik lába a járdán, a másik 3 lába bent a hotelban, a kaszinóban :). De a Hotel Paris Las Vegas-nál nem csak Eiffel-torony, hanem Diadalív másolat is van :).
Hotel New York New York-nál van Szabadság-szobor, Brookly Bridge, Empire State Building és egy Chlysrel Building másolat is.
Egy kaszinós kép rólam is kell :)
Excalibur (Anglia)
Grand Canyon, Arizona Állam
Hajnali 5-kor kelek, majd úgy 20 perc múlva megszólal a hotelszobám telefonja is. Azért hívtak, hogy figyelmeztessenek, hogy a mai napon 6-tól Grand Canyon túrám lesz. Mondtam nekik, hogy OK, tudok róla, már fölkeltem magamtól... :).
Hatkor a hotel előtt felvett a busz, irány Arizona Állam.
Egy nagyon szipmatikus puerto rico-i bácsi ült mellettem. Mikor a bácsi helyet keresgélt, én szóltam neki, hogy mellettem van egy szabad hely. Szipmatikus volt, és úgy döntöttem, hogy inkább magam mellé ültetem Őt, mint megvárjam, hogy valaki olyan üljön le mellém, akitől "kiráz a hideg".
És igazam volt a bácsival kapcsolatba, mert nagyon "jófej" volt. Sokat beszélt, de nem túl sokat, és ha hallanátok a nevetését... :) , hát az valami egészen fantasztikus, hahaha.
A bácsi már bejárta egész Amerikát, jó volt hallgatni a tapasztalatait.
A busz körülbelül 6 óra óra alatt ért a Grand Canyonhoz. Közben többször is megálltunk(enni; megnénzi egy erőművet; National Geographic központ - egy Imax film megnézése a Grand Canyonról). A táj, ahol a busz végighaladt, csodálatos volt. A buszsöfőr mindig szólt, hogy például "Mindenki nézzel balra, mindjárt elmegyünk egy az út szélén álldogáló jávorszarvas mellett!", vagy, hogy "Ezen az útszakaszon forgatták x filmnek az Y jelentét".
A Grand Canyon egy hatalmas hasadék(349 km hosszú), amit a Colorado folyó vágott ki a Colorado-fennsíkból közel 6 millió év alatt.
A Grand Canyon Nemzeti Park ma a világörökség része. A parknak két fő bejárata van a canyon északi és déli peremén(North Rim, South Rim). A legszebb kilátás a Déli-peremről/South Rim-ről van. Örülök, hogy ennek korábban utánaolvastam, mert mikor a foglalást csináltam a Grand Canyon túrára, akkor a lehetőségek közül(Északi-, Déli- vagy Nyugati-perem) könnyen tudtam választani, hiszen tudtam hová érdemes menni. Mások csak úgy találomra választották ki, hogy a canyon melyik pereméhez menjenek. Sorry....
A Hoover Dam vízerőműnél
A Hoover Dam vízerőmű
Az erőmű közelében épülő híd
Már a Grand Canyon Nemzeti Parkban
Láttam szép virágokat, és
...találkoztam Chip és Dale-el :)
Majd megpillantottam a várva várt
Grand Canyont:
A busz nem sokkal este 11 előtt ért vissza Vegasba. Ettem valamit a Strip-en, majd utána visszasétáltam a hotelbe. Sokat vártam a hotel lobbyjában, reklamálni akartam, hogy tegnap csak pár percig működött az internet, pedig 24 órára fizettem(10 dollár) elő. Úgy 15 perc várakozás után végre odajött valaki. Na ekkor már nagyon mérges voltam...
A srác hívta a managert, hogy mit tegyen, nem működött a netem...
A manager utasította, hogy adják vissza a 10 dolláromat. Aztán mondtam a srácnak, hogy nekem most is szükségem lenne netre, de csak egy órára, és így nem akarok fizetni 10 dollárt. A srác variált, szegény próbált megoldást találni, míg végül megint odajött a a manager, és közölte, hogy az elnézésemet kérik, és mostantól ingyen internetet kapok az ittlétem alatt. Egyből jókedvem lett :).
Az "ittlétem" egyébként már csak 3-4 órát jelentett, mert ugye már éjfél elmúlt, és a buszom hajnali 4kor indult a reptérre. Ez idő alatt összepakoltam a bőröndömet, skypoltam, facebookoztam, emaileket írogattam..
Augusztus 5, csütörtök
Vissza New Yorkba
Hajnali négykor felvett egy kisbusz(shuttle), irány a reptér...
A repülő ablakából még láttam Vegast, és megígétem "neki", hogy még visszajövök :).
New York JFK repteréről másfél óráig tartott hazaérni, hostcsaládom otthonába. Ott azonnal megcéloztam a konyhát :). Senki sem volt otthon, csak a stúdió dolgozói, de ők rögtön körémgyűltek, hogy meghallgassák az élménybeszámolómat, hiszen olyan helyeken jártam, ahol ők még sosem.
Este megjöttek a hostszüleim is. A picik nem voltak otthon, elmentek a nagymamával Fire Islandra a nyaralójukba. Mikor ezt megtudtam, nagy szomorúság lett úrrá rajtam, hiszen kiderült, hazautazásomig már nem fogok találkozni a gyerekekkel.
Este 10kor teljesen kimerülve a 40 órás nemalvás után, végre ágyba dőltem.
Érdekes, hogy csak alig két hétig tartott a nyaralásom, de én két hónapnak érzem. Ez talán azért van, mert "túl" sok újat láttam, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi e-mail címet gyűjtöttem be :). Persze lehet nem megyek az elkövetkezendő években Németországba, Brazíliába, Koreába vagy Kínába, de ahogyan az okos emberek szokták mondani: Sose lehet tudni!
Az biztos, hogy nem ez volt utolsó utam, ahová egyedül mentem. A mostani után tudom, hogy nagyon jól lehet szórakozni egyedül is, csak nyitottnak kell lenni, és ez nekem nagyon-nagyon jól megy :).
Azt, hogy mennyire vagyok fáradt, nem tudjátok elképzelni :). Persze általában az emberek pihenés okából mennek vakációzni, de a "a tengerparton fekszem egy hétig" dolog valahogy nem működne, mert elpocsékolt időnek tartanám. Ha testileg pihenni akarok, ágyban maradok egy hétvégére. Viszont ha az agyamat akarom pihentetni, kikapcsolni, vagy elterelni a hétköznapokról, akkor a legjobb egy olyan útnak nekivágni, ami most mögöttem van. Úgy érzem teljesen felfrissültem agyilag :). Juhéééj!!!
És nagy-nagy köszönet mindazoknak, aki sms-t vagy e-mailt írtak, hogy "Merre jársz és minden rendben?". Na és persze Nektek is, mert a blogomban bőven találtam lelkesítést :).
:) :) :) :) :)
Az utam tökéletes volt. Minden perce. Kihoztam az útból, és magamból is a maximumot :).
Minden terv szerint haladt, kivéve, hogy hideg volt Kaliforniába, de ha arra gondolunk, hogy hidegben vagy melegben jobb-e várost nézni, akkor a "hidegben"-re szavazok :).
Már a fejemben elkezdtem tervezni a következő USA túrát :). Jövő nyárra, két hétre, és ha minden jól megy, már fogorvosként.
A képeket majd fel fogom tölteni a picasa albumokba, és video is lesz egyszer (: .
Ha az úttal kapcsolatban(vagy mással kapcsolatban) bárkiben kérdés merül fel, írjatok nyugodtan :).
I am so happy:)
Évi
Na és ugye a sok mondandó leírása időt igényel :).
Utazás Kaliforniába
Anyuka szombat reggel kocsival kivisz a reptérre. Becsekkolok, leadom a csomagomat, amitől fájó búcsút veszek. Mondom a csomagátvevőnek, hogy "Remélem San Franciscoban viszont látom a bőröndömet". Erre a srác válasza, hogy "Ő is reméli".
Na ezzel nem nyugtatott meg (: , inkább valami olyasféle választ vártam volna, hogy "Hölgyem, semmi oka aggodalomra, a mi légitársaságunk a legmegbízhatóbb az egész Földön, még nem vesztettünk el egy csomagot sem".
Na majd meglátjuk, gondoltam. Kicsit aggódom, mert a Sun Country Légitársaság gépével utazom, amiről korábban sosem hallottam.
Beszállok a repcsibe, bal oldalt ülök ablak mellett a szárnyon. Mellettem egy nagy feka csaj ül, sprite-ot vedel. Amolyan tipikus New York-i külvárosi csajszi, kicsit fiúsan öltözve.
Fekete bő póló, térdig érő bő naci, haja apró fonatokban, hálóval fölfogva, azon baseball sapka. Karján szivárvány színű gyöngyökből karlánc, mellette szöges karperec, karján tetkók. Nyakában három vastag, hosszú lánc lóg, egyiken nagy kereszt.
A csaj táskájából félig kilóg egy zászló, amit kétszer is elővesz, gondosan összeteker, majd visszateszi. A zászlót a szivárvány színei díszítik, amiről a meleg felvonulás óta tudom, hogy mit jelent.
A gép eléggé rázkódik, a lány mellettem mélyeket sóhajt, én pedig kissé aggódom, hogy nehogy viszontlássuk a fél órával ezelőtt lekortyolt sprite-ot :).
Minneapolis felett repülve csodás a kilátás. Minden csupa zöld, és csak elvétve látok házakat, épületeket. Szinte több tó és mocsár van, mint szárazföld (: .
A gép leszáll Minneapolisban, itt két órám van a következő gép indulásáig, addig is beülök a Business Service Centerbe, ahol a székekhez asztal is van, legalább le tudom tenni a laptopomat valamire, és nem az ölemben tartva kell gépelnem. Blogot írok, majd elmegyek egy kis termináli sétára. Mindenütt minneapolisos szuvenírek, a legtöbbjét jávorszarvas motívum díszíti.
Hamar elrepül a két óra, és már is San Francisco felé repülök. Ismét ablak mellett ülök, és azon agyalok, hogy vajon átszálláskor átették-e a csomagomat erre a gépre, vagy sem...
Nem tudom miért, de betegesen félek attól, hogy egyszer elhagyják a csomagomat.
Szinte végigalszom az egész utat, csak néha nézek ki a fejemből, hogy lássam mi fölött repülünk. Szinte mindig csak sziklákat, és rengeteg homokot látok.
A gép helyi idő szerint délután ötkor landol az SFO reptéren(San Francisco-i nemzetközi repülőtér). Egy óra múlva mosollyal az arcomon szedem le a csomagforgóról a bőröndömet. Éljen a Sun Country Airlines!!!
Egy a gépet muszáj volt lefotóznom a reptéren. Biztosan nekem készítették, hiszen az én nevem van rajta, csak azt nem értem, hogy miért nem adták még ide :) :) :).
San Francisco, California
Egy kis bolyongás a reptéren, majd rászállok a BART vonatra, ami elvisz a Powell Street-re. A vonat megállója a Powell Street - Market Street kereszteződése alatt van, ami szerintem a legfontosabb hely egész San Francisco-ban. Miért? Mert 3 cable car-ból kettő innen indul, köztük a legfontosabb vonal, a Powell-Hyde Cable Car.
Az én tapasztalt véleményem az, hogy két jelképe van San Francisco városának, egyik a Golden Gate Híd, a másik(és szerintem a fontosabb) a cable car-ok(kábelvontatású kocsik/drótköteles villamos).
Első képem San Franciscoban :)
Helyi idő szerint este 7 van, azaz a 3 óra időeltolódás miatt New Yorkban már 10 óra, és bizony az én belső órám még New York szerint jár. Nagyon fáradt vagyok, és még annál is éhesebb, mert nem volt kaja a gépen. Hostel-t elhagyom, sötét van, elindulok ennivalót venni. Hamburger, pizza, gyorsétterem...fújjj. Feladom, és végül egy ócska kis helyen rendelek egy görög salátát, azt csak nem lehet elrontani (?). Aztán ők bebizonyították, hogy igen, egy salátát is el lehet rontani. Éhesen feküdtem le aludni, ahogyan becsuktam a szemeimet, abban a pillanatban megszűnt a külvilág...Zzzzz.
Július 25, vasárnap
Mikor reggel felébredek, mosolygok, "Wow, ma reggel Kaliforniában ébredtem fel, itt vagyok, tényleg itt vagyok!!!!"
Ránézek az órámra, alig múlt hajnali 5.
Oké, veszem a lapot, hogy akkor a következő pár napban korán fogok ágyba bújni, és korán fogok kelni, nincs mit tenni, a belső órám nagyon pontos :). Ágyamra emelem a laptopomat, bekapcsolom a skype-t, hamarosan édesanya szavait olvasom. Kérdezi hogy vagyok, mi újság, megnyugtatom, minden OK.
Elmesélem neki az első tapasztalataimat, mi szerint NAGYON HIDEG VAN és FÁZOM!
Hát persze, hogy fázom, az elmúlt egy hónap minden napján 28-38 fokot "élveztem" New Yorkban, itt pedig most éppen csak 14 fok van.
Anyutól elbúcsúzom, mennem kell, vár San Francisco, fel kell fedeznem :).
Indulás előtt még sütök két adag gofrit (waffle) a konyhában, ez a reggeli a hostel-ben.
Végre elindulok várost nézni, majd pár perc múlva vissza is jövök, átöltözök, több réteg kell (: .
Újra útnak indulok, és az első dolog amit meglátogatok, az egy H&M, ahonnan sállal egy új sállal a nyakamban jövök ki.
Átfutom a térképet, hol is kezdjem a városnézést?
Egy lengyel barátnőm, aki élt San Francisco-ban, írt nekem pár jó tanácsot, így célba veszem az Alamo Square-t. Állítólag innen csodás a kilátás, és a teret délről határoló csinos kis házak között vannak a Painted Ladies. Oda felé tartva rátalálok egy csinos kis vásárra, és a City Hallra(városháza).
Egy klassz kis vásár, háttérben a City Hall(Városháza) épülete
City Hall
Egy vicces szobor a Városháza előtt :)
Egy vicces utcaseprő a Városháza mellett :)
Séta közben elhagyom a turistaközpontot, legtöbbször egyedül sétálok egy-egy utcában. A "fázás" megszűnik, melegem lesz. Hogy mitől? Mert dombnak fölfelé sétálok/mászok(?). Egész San Francisco dimbes-dombos, ez adja a sajátos hangulatát, emiatt vannak cabel car-ok, és az én új dilis elméletem szerint azért van hideg San Francisco-ban, hogy az állandóan dombra föl és le rohangáló embereknek ne legyen nagyon melegük (: (: (: .
Az Alamo Square egy domb tetején van, tényleg szép a kilátás, és tényleg szépek a Painted Ladies.
Panoráma kép a Painted Ladies utcaszakaszáról
Ennyire fáztam a pálmafák alatt (:
Elindulok vissza gyalog. Megint kihalt minden. Egy bizonyos "Afroamerikai negyed"-be tévedek.
Találok egy-két fényképezésre ösztönző dolgot.
Elmegyek pár látványosság mellett, keresztezem a Powell Street-et. Ez egy óriási séta volt, és mostanra lassan éhen halok, és kitalálom, hogy akkor a következő látnivaló China Town lesz, és ha már "véletlen" arra fogok járni, meg is ebédelek :). Keresztezem a Union Square-t, ami egy pálmafákkal körbevett központi tér.
E tér körül helyezkedik el San Francisco shopping centruma. Macy's, Louis Vuitton, Prada, Gucci...
Három blokkra van a szállásom, de nem haza megyek, hanem China Town-ba.
Az alagút túloldalán van China Town
Az ebédhez kaptam egy szerencse sütit,
amiben az állt, hogy:
"Most van itt a legjobb ideje annak, hogy néhány új hobbit gyűjtsek"
Bank of America gránitépülete(52 emeletes)
Transamerica Pyramid
- a város legmagasabb épülete, piramis alakú.
Embarcadero Center
Embarcadero Center
- 4 toronyból álló óriáskomplexum
Nem emlékszem a nevére, de szép volt (:
Ferry Building(balra)
San Francisco Bay Bridge
Ismét visszabattyogom a Powell Street- Market Street kereszteződéséhez, és úgy döntök eljött az ideje annak, hogy kipróbáljam a világhíres cable car-t :) . A megállónál veszek jegyet(egy út: 5 dollár, napi: 13 dollár), majd fél óra sorbaállás után már egy cabel car oldalán lógok, és hatalmas vigyorral a fejemen értem meg, hogy miért is olyan "cool" a cable car, haha. A cable car szépen halad fel a dombon (Nob Hill -> a város legmagasabb pontja felé), és az útkereszteződések közepén megáll (ekkor az autók is megállnak, forgalom-stop). Azért itt áll meg, mert itt vízszintesen állhat, mert egyébként mindenhol lejt az út, kivéve a kereszteződésekben. Megálláskor leszáll pár ember, majd újak szállnak fel. Ha nincsen ülőhely(általában nincsen (: ), akkor a cable car két oldalán lévő "állókára" tudsz rálépni, és egy korlátot átölelve tudsz kapaszkodni. Tehát miközben a cable car mozgásba van, emberek lógnak az oldalán, és gyakran ha egy autó túl közel halad el, néha szinte hozzád ér.
Érdemes megfigyelni a háttérben a meredek lejtőt :)
Mikor áll a cable car, a sofőr adja az utasítás a megállóban(kereszteződés közepén,haha), hogy hány ember fér még fel, és hová(előre, hátra, balra vagy jobbra). Mikor mindenki felszállt, a vezető csenget és elrikkantja magát, hogy "HOLD ON!!!!", azaz "Kapaszkodj!!!". Ilyenkor az oldalon lógó emberek gyorsan fölvesznek egy számukra biztonságos pozíciót, a figyelmeztetés miatt senki sem lepődik meg az induláson, senki sem zuhan le. A cable car-t, azaz a drótköteles villamost hatalmas drótkötelek mozgatják a föld alatt. Miközben a car halad, hallod az alattad "suhanó" drótköteleket. Sőt, van egy Cable Car Múzeum is, ahol láthatod azokat a hatalmas kerekeket, amik jelenleg is mozgásban tartják a drótköteles villamosokat.
A végállomásig le sem szálltam a cable car-ról. A végállomás a Fisherman's Wharf-nál van, ami egy halászkikötő, és egyben San Francisco leglátogatottabb helye. Ma már elsődleges szerepe a vendéglátás. Minden San Franciscoba érkező turista eljön ide enni egy kis homárt (: .
A 39. Pier-nél (mólónál) fókák sütkéreznek. Elmentem megnézni őket. Nagyon viccesek voltak, ahogyan egymás hegyén-hátán másztak át :) .
Megérdeklődtem, hogy másnap reggel melyik mólótól indulnak a séta hajók az Alcatraz Islandhoz(ezen van a híres Alcatraz börtön) és a Golden Gate Hídhoz, utána vettem egy san francisco-s pólót, újra cable car-ra pattantam, ami elindult vissza a Union Square felé, amerre én is lakom.
Ismét a cable car legelején, jobb oldalt lógtam. A vezető nagyon vicces volt, mondta, hogy ma 4 ember esett le onnan, mindig ugyanabban a nagy kanyarban, ezért kapaszkodjak erősen. Csak nevettem...
Aztán megkérdezte a nevemet. Ekkor már minden utas a párbeszédünket figyelte. Miután megmondtam neki, elkezdte harsogni, hogy "Hold on Eva! Hold on Eva! Hold on Eva!" ("Kapaszkodj Éva!...."), és elkezdte harsogni az egész kocsi, minden utasa, egyszerre, jó hangosan. Én meg persze annyira zavarba jöttem, hogy pont emiatt majdnem leestem, kac-kac. Mikor túljutottunk azon a bizonyos nagy kanyaron, megállt a kocsi, és megtapsoltak az utasok, hogy milyen ügyes voltam, amiért nem zuhantam le a kocsiról. Mikor beértünk a végállomásra, és leszálltunk, páran a nevemen szólítva köszöntek el. Nagyon nagy élmény volt!!! (: .
Este fél 10, pontosan 12 órája várost nézek, és ismét farkas éhes vagyok. Eszembe jutott, hogy a koreai szobatársak mondták, hogy van a közelben egy híres hely: Tad's Steakhouse. Elmentem oda, megvacsoráztam. Itt is hamburger-pizza-sült krumpli kategóriájú kaják voltak, de azzal vigasztaltam magamat, hogy ez a kaja nem szimplán "egészségtelen", hanem híres "egészségtelen" kaja, amitől kicsit jobb lesz, vagy nem?
Nem bírtam megenni az óriási adagot. "Visszagurultam" a hostel-hez, zuhany, alvás...
Július 26, Hétfő
Ismét hajnalban kelek, anyu ismét skype-n, ismét sütöm a gofrit, ismét úton vagyok.
De elhatározom, hogy ma már nem gyalog fogok járni, hanem busszal és cable car-ral, amire 13 dolcsiba kerül a napi bérlet. Megvettem, és később bebizonyosodott, hogy megérte. Első utam a Fisherman's Wharf-hoz vezetett, vissza oda, ahol tegnap voltam. Utolsó pillanatban felpattanok egy a 10-kor induló sétahajóra, ami elvitt a Goldeg Gate Híd alá és vissza, majd pedig ment egy kört az Alcatraz Island körül. Majdnem megfagytam, a hajókázás alatt végig ömlött a könny a szememből. Kaptunk kis rádiót, fejhallgatót, amin keresztül az 1 órás út alatt érdekességeket hallgattam a városról, a hídról, és az Alcatraz börtönről. Ez jó volt. Ami a legjobban tetszett, hogy néha láttam fókákat, és egyszer egy cápát is. A cápa dolog fura, mert állítólag nem úsznak át a Golden Gate hídtól keletre lévő területre.
Egy tuti átúszott!!!
Golden Gate Bridge a hajóról
Alcatraz Island
Alcatraz Island
Elsétáltam a híd végéig, majd vissza, készítettem pár ezer fényképet, majd ismét buszra szálltam, ami a Golden Gate Parknál tett ki. Itt úgy döntöttem, mégsem sétálok be a park belsejébe, elég azt így oldalról látni, sok-sok fa.... kac-kac.
Buszra pattantam, irány a belváros, van még ott mit látni :). Beugrom Tad's Steakhouse-ba, ahol megint nem tudom befejezni a kihozott adagot. Valamivel később ismét cable car oldalán lógok, irány a Wells Fargo History Museum, ami nagyon pici, de nagyon szuper. Régi postakocsi, pénznyomtatás saját arcképpel...etc.
Ismét cable car-on lógok, irány a Grace Cathedral, aminek a terveit a párizsi Notre Dame ihlette. Bementem, körülnéztem. Hatalmas gótikus katedrális, csodás üvegablakokkal.
Grace-katedrálisból ki, ismét cable car-on repülök, irány a Lombard Street, a "világ leggörbébb utcája". A 27 fokos lejtőn épült utca túl meredek volt a járművek számára, így belevágtak 8 szűk kanyart. Nagyon vicces látvány, ahogyan az autók kanyarognak le a lejtőn, és a kilátás is fantasztikus innen.
Miután ezt is megnéztem, cable car-ra szálltam, hogy visszamenjek a hostelbe. Utolsó cable car-ozás... :(
A cable car sofőrje :)
Ismét egy vicces hajléktalan
Mikor visszaérkeztem a szobámba, egy kis üzenetet találtam az ágyamon, amit egyik szobatársam írt nekem. Nagyon kedves volt Tőle...
Remélem egyszer majd újra találkozunk.
Átnéztem a foglalásokat, hogy holnap honnan és mikor indul a buszom Santa Barbarába, majd egy kis skype-olás után, ágyba zuhantam.
Összefoglalás San Franciscoról:
A város jellegzetessége a sok-sok domb. Állítólag összesen 43 dombja van San Francisco-nak, emiatt az utcák többsége meglehetősen meredek. Ez a nagyvárost kicsit kisvárosiassá teszi :) . Sok a zöld, sokkal több a fa mint New Yorkban, na és a pálmafák :) ....
Az idő sosem túl hideg, vagy túl meleg. A hőmérséklet egész évben 13 és 20 fok között marad.
Persze most, mikor én voltam, főleg 11-14 fok volt. Nem volt szerencsém :).
Talán a kellemes klíma az oka annak, hogy rengeteg hajléktalan van. Még soha életemben sehol nem láttam annyi hajléktalant, mint itt. Hemzseg tőlük az egész város. Ott vannak minden sarkon, néha csoportosan, és kéregetnek. Van aki táblát tart a kezében:
"Miért hazudjak? Őszinte leszek, sörre kell a pénz."
"AIDS-es vagyok, éhezem."
"Nagyon nagy szükségem van pénzre, fűre kell..." - ez a tábla két hippinél volt.
Pont emiatt, a sok hajléktalan miatt egyáltalán nem tartom San Francisco-t biztonságosnak. New Yorkban(Manhattanben) gond nélkül sétálok az éjszaka közepén, de San Franciscoban este éjfél után, biztosan nem mernék kimenni az utcára, még a központibb helyeken sem.
DE! Hajléktalanok ide vagy oda, a város nagyon szép, így nem most jártam itt utoljára.
Július 27, kedd
Hajnali fél4-kor kelek, a buszom 5.20-kor indul, de jegyvételkor figyelmeztettek, hogy előtte egy órával már ott kell lennem, be kell csekkolnom. Fél ötkor kilépek a hostel-ből. Egy blokkal arrébb van a Hilton Hotel, több taxis áll előtte. Beszélek az elsővel, mondom neki, hogy a Greyhound Bus Station-re kérem, hogy elvigyen. A taxis válasza az, hogy az túl közel van, inkább sétáljak. De én nem akarok sétálni, mert nem lenne biztonságos. Megkérdek még egy taxist, az is elutasít. Végül elsétálok a legközelebb levő térre, hátha ott több szerencsém lesz. Az első taxis azt mondja(hazudja), hogy éppen vár valakire, kérdezzek meg mást.
Nincs mit tennem, gyalogolnom kell. Sétálok pár blokkot, de egy csapat sötétbőrű, feketébe öltözött fiatal jön szembe, és elég egyértelműen felfigyelnek rám. Gyorsan beállok a közeli villamosmegállóba, mert ott áll egy szimpatikus srác. Mikor mellé érek, éppen leint egy taxist. Mondom a srácnak, hogy a taxisok nem visznek el, mert túl közelre tervezek menni, így nem lenne-e e gond, ha beszállnék hozzá, és akkor előbb engem elvinne a taxis, majd őt. A srác azonnal beleegyezett, mondta, jobban is teszem, ha nem sétálok ilyenkor egyedül. A taxis kitesz a Greyhound Bus Sation-nál, de nincsen ott semmi, csak egy üres épület, előtte ezer hajléktalannal. Valami nem stimmel...
Gyorsan leintek egy másik taxist, és mondom neki, hogy engem ide hoztak, hogy ez a Greyhound Bus Station, de szerintem ez nem az. Nevet a taxis, hogy már évek óta elköltözött innen....
Tíz dollárért elvitt az új helyre.
Közel fél hatkor fáradtan, csalódottan és mérgesen szállok buszra.
Hamar elszáll a mérgem, mert összeismerkedem Kevinnel, akivel ugyanazon a buszon utazunk. Ír srác, éppen nyári munkán van San Francisco-ban, egy biciklikölcsönzőben dolgozik. Nemrég fejezte be a fősulit Írországban, és eljött az USA-ba, hogy egy kicsit világot lásson.
Sokat beszélgettünk. Mikor az éhenhalás szépén álltam, kaptam tőle egy joghurtot, és amikor kisütött a nap, adtam neki a naptejemből :). Kibeszéltük Írországot és Magyarországot. Kevin évek óta tervezi, hogy elmegy a Sziget Fesztiválra. Talán majd jövőre összejön.
Alvás, beszélgetés Kevinnel, alvás, beszélgetés...
Lassan telnek az órák. Kilenc órás buszozás... ajjj.
A busz rengeteg helyen megáll, mint például Santa Cruz, St. Louis Obispo, Santa Maria...
Egyre több érdekes ember száll fel, főleg mexikói-amerikaiak. Egyik bácsi bekapcsolja a magnóját, kellemes spanyol zene szól, Kevinnel összenézünk, mosolygunk.
Már nem alszom többet, csak kifelé nézek a busz ablakán. Termőföldek mellett megyünk el, a földeken emberek dolgoznak. Több mint egy éve nem láttam ilyet, így nagyon tetszik :).
Az utakon nyugati autók, a buszmegállókban szappanoperákra emlékeztető öltözetű emberek. Egyre több a napfény, egyre több a pálmafa.
Kikötők mellett haladunk el, a vízben fókák úszkálnak, nagyon nagy élmény. Olyan madarakat látok, amilyeneket előtte csak természetfilmekben.
Az út szélén pár helyen articsókát árulnak, majd egy kis településen látok egy kiírást: "Articsóka fesztivál". Csak nevetek.
Őzikék a dombtetőn, mezőkön legelő tehenek, nagy lovas rancsok, medvére figyelmeztető útjelző tábla, és St Louis Obispoban látok egy zöld tűzoltóautót is :) .
Kevinnel a térképemet kémleljük, vajon hol járhatunk éppen? Megállapítjuk, hogy hamarosan elő kell tűnnie az óceánnak. Perceken belül fel is tűnik. Vigyorgunk. Gyönyörű kék vizű óceán, hatalmas homokos beach-ek. Még többet vigyorgunk.
Santa Barbara, California
Végre megérkezünk Santa Barbarába. Kevinnel a "NA VÉGRE!!!" tekintettel nézünk egymásra.
Leszállunk, Kevin haverja már ott van, elkísérnek a fiúk a szállásomhoz, hogy nehogy eltévedjek egyedül. Megkapom az instrukciókat a "Te mit csinálnál ha egy napod lenne Santa Barbarában?" kérdésre.
Hostelben ledobom(lelakatolom) a cuccaimat az ágyamhoz, majd irány a beach. Már a homokban sétálok, szandálom a kezemben, mikor elhangzik a fülembe(mp3 lejátszó), hogy "Where do you go?(Hová mégy?)" Hangosan nevetek, majd magamban közlöm a választ: "Egyenesen bele a Csendes-óceánba" :).
Készítek ezer képet, majd megcélzom a State Streetet, ami Santa Barbara központja. A szállásom a beach és a State Street között van, a lehető legjobb helyen :) . Maga a szállás nagyon sza*, azért jöttem el azonnal, miután ledobtam a cuccaimat.
Tehát a beach után irány a State Street, ott is készítek ezer fényképet, a vigyor folyamatosan az arcomon van a tudattól, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek.
Santa Barbara:
1925-ben nagy erejű földrengés volt, miután újra kellett építeni a várost. Az építkezés szigorú szabályok szerint ment, mediterrán stílusú építészeti elvek jegyében. Ennek köszönhetően nagyon szép a város. Ami szerintem a legklasszabb, az a kilátás a partról. Ha lemégy a beach-re, majd hátat fordítsz a víznek és a várost kémleled, a következőket fogod látni: az épületek alacsonyak, köztük magasba szöknek a pálmafák, és ennek az egésznek háttérben hegyek állnak. Egyszerűen csodálatos (: .
Este visszatértem a szállásra, blogot akartam írni, de 11.30kor bezárták a lobbyt, ahol a wifi-t lehetett fogni, így nem volt mese, lefeküdtem aludni éjfélkor. Úgy tűnik mára sikerült átállnom(időeltolódás), hiszen ma volt először az, hogy nem álmosodtam el már nyolckor.
Július 28, szerda
Reggel 7.30kor kelek(11 másik lánnyal egy szobában), kicsekkolok, reggeli, majd irány a buszállomás. Séta közben látok egy hajléktalant, akinél laptop van.
Buszra szállok, mely tízkor indul Santa Barbarából, és délután egyre már Hollywoodban vagyok.
Los Angeles, California
A buszról leszállva papírok után kutatok a táskámban. Hamar megvannak. A hotel küldött leírást, hogy a buszmegállótól hogyan jutok el a szálláshoz. Pár perc múlva már a híres csillagokon sétálok a Hollywood Boulevard-on. Ismét vigyor a fejemen. Sajnálom a csillagokra ráhúzni a táskámat, de néha a tömeg miatt elkerülhetetlen.
Nemsokára már becsekkolok a hostel-be. A hostel a lehető legjobb helyen van, a Hollywood Boulevard legfontosabb szakaszán.
A szoba nagyon nagy, kilátás egyenesen a csillagokra. Négy ágyas szoba, rajtam kívül még két kedves brazil lány lakik benne. Az angol nyelv nem az erősségük, de én a kézzel-lábban magyarázást is jól értem :). Gyorsan kikérdezem őket, mit érdemes megnézni Los Angelesben, mik az eddigi tapasztalataik. A hallottak alapján hamar meg is tervezem a ma délutánomat, és az azt követő két napot.
Cuccomat megint az ágyhoz lakatolom, mini szoknyát veszek, itt talán már végre nem fogok fázni :).
Irány Hollywood!
Farkas éhes vagyok, de ismét csak sza* kajákat árulnak. Meki, pizza, fagyi...fúúj. Kiszúrom egy blokkal arrébb a Hard Rock Cafe, és tudom, hogy megmenekültem, rendes kaját fogok enni. Bemegyek, felveszik a nevemet, kikérdezik honnan jöttem, úgy viselkedik mindenki, mint ha évek óta legjobb barátok/barátnők lennénk. Kérnek üljek le a bárhoz 10 percre, majd szólnak, amint van szabad asztal. Végül leülni sincsen időm, azonnal kapok asztalt. Odakísér valaki...
A pincérnő ajánlja mit egyek-igyak. Rendelek: Csirke quesadilla és gyümölcslé-koktél. Hamar kihozzák, minden nagyon ízlik. Az italomat később hozták ki, mint az ételt, amin egy kicsit csodálkoztam.
Többször odajönnek megkérdezni, hogy minden rendben van-e, mosolygok, hogy igen. Mikor már majdnem elfogy az isteni finom koktélom, egy pincérnő felkapja a poharamat az asztalról, és letesz egy újat, ami tele van, majd kedvesen hozzáteszi: "Ez a ház ajándéka".
Évike örül, majd azt is megissza (: .
Jóllakva, boldogan vágok neki Hollywoodnak. Még csak délután három óra, előttem van az egész délután.
HOLLYWOOD BOULEVARD
A Hollywood Boulevard-on lépkedek, a Walk of Fame-n, azaz a "Dicsőség Sétányán". A járdaszakaszt több mint 2000 csiszolt márványcsillaggal rakták ki. A csillagokon lévő neveket olvasgatom. A legtöbb ismeretlen, de néha fel-fel tűnik egy-egy ismert név. Tom Cruise, Steven Spielberg(a nagy kedvenc), Arnold Schwarzenegger...
Néhány perc múlva a Mann's Chinese Theater-nél vagyok, ami előtti járdaszakaszon híres emberek kéz- vagy láblenyomatai láthatóak.
Norma Talmadge véletlenül a színház előtti nedves cementbe lépett, amivel egy a mai napig tartó hagyományt teremtett :) .
Chinese Theater
Sétára indulok, hogy megnézzem az összes csillagot. Sétálok, sétálok, de még mindig nem fogynak el. Később kapom az infót, hogy 2500 db van belőle. Na azért nem fogynak el...:).
Néhányon még nincsen név, lehet az egyiken egyszer az enyém lesz??? Jajjj már megint álmodozom... :) .
Feladom, hogy az összes csillagot megnézzem, és visszamegyek a hostelbe. Ezek után közel 4 óra internetezés következett... haha.
Na és végre összefutok a szobatársakkal is. Két brazil lány, akikkel azonnal megtaláljuk a közös hangot, amit kiderül, hogy orvostanhallgatók (: .
A lányok este bulizni készülődnek, engem is hívnak, de hulla vagyok, nem megyek. Én már aludtam, mikor elindultak.
Július 29, csütörtök
HOLLYWOOD SIGN, SUNSET BOULEVARD, BEVERLY HILLS, SANTA MONICA
Hollywoodban ébredek fel :) . Azért az igazán szuper, nem?
Kinézek az ablakon, az ablak alatt ott vannak a sztárok csillagai :). Tudtam én, hogy a Hollywood Boulevard-ra kell szállást foglalni :).
Átnézek az utca túloldalára, ott virít a Kodak Theatre, az Oscar Gála színhelye :).
Valamivel elütöm az időt 11-ig, amikor is kisbuszba ülök, és egy 6 órás városnéző túrára indulok.
A kisbuszban csak néhányan vagyunk, mind a hostel lakói. A sofőr egy középkorú orosz pasi, aki folyton nevet, és teljes odaadással beszél a látnivalókról.
Néha lelassít a kisbusszal egy-egy hely mellett, hogy elmondja, hogy például: "Ezen a sarkon vette fel Richard Gere Julia Roberts-et a Pretty Woman című filmben.", vagy hogy "Itt vették a fel a Szellemírtók egyik jelentét".
Eközben a Hollywood Sign (Hollywood óriás felirat) felé haladunk. Mikor odaérünk, mindenki fotózkodik. Megkérek egy egyedül álldogáló srácot, hogy készítsem rólam pár képet, majd utána ő is megkér engem. Aztán megbeszéljük, hogy az egész túrán egymás fotósai leszünk :).
Ahol éppen állunk, onnan nagyszerű a rálátás Madonna egykori házára, amit azért adott el, mert megpróbált egy fiatal srác bejutni hozzá, akit lelőttek a biztonságiőrök. Ez annyira megviselte Madonnát, hogy elköltözött.
Visszaautóztunk a Sunset Boulevard-ra, ahol a sofőr mutatott egy híres gitár boltot, ami előtt híres zenészek kézlenyomatai vannak. A híres színészek kézlenyomatai a Hollywood Boulevardon vannak, a Chinese Theater előtt. A Sunset Boulevard azért híres, mert esténként itt van a legnagyobb élet Los Angelesben. A legmenőbb hotelek, éttermek, bárok és klubok mind itt sorakoznak. Vannak olyan exclusive klubok, ahová csak a sztárok jutnak be.
Rengeteg híres hely mellett autózunk el, mint például egy autómosó mellett is, ami több filmben is szerepelt, egy italbolt, ahová Lindsay Lohan jár vásárolni(ezt csak viccből mondta a sofőr:), majd egy messzi dombtetőn látjuk Steven Spielberg házát.
Nemsokára megérkezünk Beverly Hills-be, ahol a sztárok is laknak.
A hely nagyon szép, nagyon rendezett. Nem csak fancy házakat látunk, hanem egy hotelt is, ahol például Cher-nek egy saját emelete van.
Lelassítunk Ozzy Osbourne régi háza mellett, ahol most jelenleg Christina Aguilera lakik.
Megnézzük(vagyis látunk belőle egy picit) Tom Cruise házát, Frank Sinatra kapuját, Dr. Phil házát, majd látjuk Beckham és Victoria házának a tetejét :). Ezek után következik Madonna háza, Elvis Presley hajdani lakhelye, Michael Jachson háza, ahol meghalt, a híres erkély, ahonnan kilógatta a gyerekét, a kapu, ahová beállt az ambuláns kocsi...stb.
(Amikor találok majd sok-sok szabadidőt, utólag feltöltöm a sztárok házairól készített fényképeket is.)
Megnéztük a Golden Globe átadás helyszínét a Beverly Hilton-t, és egy templomot, ahová több híresség is jár.
Ezek után megálltunk a Rodeo Drive-on, ami Beverly Hills-ben van, és ez az utca/környéke tele van luxus üzletekkel. Na kik járnak ide vásárolni? A sztárok :). A német sráccal (akivel egymás fotósai vagyunk) sétáltunk egyet a Rodeo Driven, de nem mentünk be sehová. Egyébként láttunk olyan boltot is, ahová a sztárok is csak előzetes(4 hónappal előre) időpontkéréssel tudnak bemenni.
A bugattim. Szeptembertől majd ezzeljárok suliba (: .
Tudom, tudom: álmodik a nyomor :D.
Kocsikáztunk egy kicsit a Route 66-en(Chicago-t és Los Angeles-t összekötő híres út), majd megérkeztünk Santa Monica-ba. Megálltunk Venice Beach-nél, ami nagyon-nagyon tetszett(és nagyon fincsi volt a pizza is:), még biztosan vissza fogok ide jönni.
Ebédelünk a német sráccal
Mielőtt a sofőr visszafuvarozott minket a szállásra, még megmutatott(kívülről) néhány híres múzeumot és a Framer's Market-et.
Délelőtt 11-kor indultunk, este fél7-re értünk vissza. Megbeszéltünk a német sráccal egy 8 órai találkozót, majd én elmentem netezni(nem is én lennék különben...), ő pedig elment aludni.
Nyolckor újra találkoztunk, elmentünk egy kis esti sétára. Megkerestük a csillagok között az ő és én kedvenc csillagomat, és készítettünk pár fényképet, majd pedig beültünk a Hard Rock Cofe-ba vacsorázni, ahol ismét tökéletes volt a kaja :).
Hard Rock Cafe :)
Egy baseball sapka boltban :D
Egy tábla a metrónál, ami felkeltette érdeklődésünket.
Kiértékeltük a táblát: Los Angelesben mindenért büntetnek :)
Július 30, péntek
UNIVERSAL STUDIO
UNIVERSAL STUDIO
Kilencre, azaz nyitásra ott kell lennem, ha nem akarok egy órát sorban állni.
Bejött a tervem :), alig voltak csak páran a pénztáraknál. Volt kuponom, így 8 dolcsi kedvezménnyel vettem jegyet :).
A Universal Studio park igazából egy vidámpark. Összesen 13 attrakció van. Ebből egy, a Studio Tour kilóg a sorból. Ez arról szól, hogy bevisznek a forgatási területre(ami a vidámpark mellett fekszik), ahol a tv-ből/mozifilmkből ismerős valódi díszleteket láthatasz.
A többi 12 attrakciónak meg van a saját témája, mint például a Jurassic Park vagy Múmia stb. Ezeknél már nem forgatási helyszíneket vagy valódi díszleteket nézel meg, hanem hullámvasutazol (Múmia), hajókázol (Jurassic Park), szimulátorba (The Simpsons) ülsz, stb...
Írok mind a 13 attrakcióról egy kis véleményt(plusz két video), mert ha valaki a közeljövőben odakészülődik (Csilli Tours :), annak hasznos lehet.
1) NBC Universal(ez egy kiállítás, kihagyható!)
2) Mummy (hullámvasút szinte teljes sötétségben, de amugy sem láttam volna semmit, mert szinte végig be volt csukva a szemem, végigsikítottam, túl rövid volt)
3) Jurassic Park (annyira tetszett, hogy többször is végigmentem rajta, figyelem!-totál elázol a végére)
Készítettem egy kis videot:
Jurassic Park from Eva T on Vimeo.
4) Unniversal Animal Actors(azt mondták ici-pici gyerekeknek való, így kihagytam)5) Terminator 2:3D (a 2D és 3D keverve volt, jobb lett volna ha csak 3D van, de így is jó volt)
6) Curious George(annyira gyerekesnek tűnt, hogy be sem mentem)
7) Shrek 4D (azt mondták piciknek való, így kihagytam, pedig nem kellett volna)
8) The Blues Brothers (zenés műsor, kihagytam)
9) House of Horrors (nagyon gyenge volt, végigröhögtem)
10) Special Effect Stage (filmes trükköket mutattak be, kihagyhatatlan!)
11) The Simpsons Ride (beülsz egy imitátorgépbe, ahol 3D-ben hullámvasútozol, nagyon klassz!, mellettem ült egy fogyatékos lány, ő azt hitte valóság ami történik, borzasztóan sikított és zokogott - ez nem volt klassz...).
12) Water World (egy színi előadást nézhetsz meg, de színpad helyett egy medence van, egyik nagy kedvencem volt, szuper trükkök, itt is vizes leszel...)
Video:
Water World (Universal Studio, Hollywood) from Eva T on Vimeo.
13) Studio Tour-Including King KongEz a legfontosabb mind közül!!! Bevisznek az igazi filmes kulisszák közé, látsz néhány igazi kelléket pl. a Jurassic Parkból, a Született Feleségek utcáján is végigocsikázol, átélsz egy földrengést, árvizet, 3D King Kong... ULTRASZUPER!!! Ha eljössz a parkba, itt kezdd a napot!!!
Képek:
Az Universal Studio bejárata
Egy épülő díszlet(Studio Tour)
New York díszlet(Studio Tour)
Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből
Díszlet a Világok háborúja/War of the Worlds -ből
Jurassic Park díszlet(Studio Tour)
A Született feleségek utcájában(Studio Tour)
A Született feleségek utcájában(Studio Tour)
Jurassic Park
Water World
Water World
A Múmia előtt :)
Reggel 9től este 8ig a parkban voltam, de a 13 attrakcióból csak 10-et láttam, bár amit kihagytam, azt szándékosan. Egyébként még lett volna időm megnézni a hiányzókat is, de jött egy telefonhívás...
Több mint egy óra volt mire hazajutottam az Universal Studióból.
A hostelben pihentem egyet(neteztem :), majd irány a Kodak Theatre. Úgy 2 percet vártam előtte, mikor lelassított egy autó mellettem. Beszálltam, és láss csodát kik ültek az autóban??? Két volt osztálytársam még általános suliból: Ildi és Tünde :).
Miután megérkeztem Los Angelesbe jutott csak eszembe, hogy Ildi és Tünde itt élnek.
Gyorsan felkutattam az email címüket(köszi iwiw!!!), írtam nekik, megadtam a számomat, kértem, hogy hívjanak ha itt vannak/ráérnek. És éppen az Universal Studioban voltam, mikor hívott Ildi :)...
Tehát bepattantam hátra a kocsiba, és elmentünk a Sunset Boulevardra, ahol híresen nagy éjszakai élet van Los Angelesben. Beültünk egy helyre, mindenki rendelt valami alkoholmenteset, majd megbeszéltük az elmúlt 10 év történéseit :).
A lányok(ikrek) 6 éve jöttek ki Los Angelesbe, azóta haza sem mentek. Meglepődtek, hogy még mindig(10 év után) meg tudom őket különböztetni, hogy ki-kicsoda. Őszintén szólva semmit sem változtak, és szerintük én sem.
Nagyon jót beszélgettünk, majd kocsikáztunk egyet a Sunset Boulevardon, megmutattak pár klubot. Éjfél körül visszavittek a hostelemhez, elbúcsúztunk.
Azért ezt pár nappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy majd volt osztálytársakkal fogok összefutni Los Angelesben :). És egyébként a lányok is mondták, hogy az elmúlt 6 év alatt én voltam az egyetlen régi ismerős, aki erre járt :).
Július 31, szombat
San Diego, California
Szombat reggel busszal utaztam Los Angeles-ből San Diego-ba. Az úton összeismerkedtem egy ausztrál és két angol lánnyal. Vicces volt hallgatni az eltérő akcentusukat.
Még mindig a fejemben van, ahogyan mondják, hogy soon=> szűn(british) (amerikában: szún); és can't=> kant(british) (amerikában: kent).
Beszélgettünk a lányokkal, majd mindenkit elnyomott az álom. San Diegoban ébredtem fel :).
Könnyen megtaláltam a buszt, ami a hostelhez vitt. A hostelem ismét a legjobb helyen van, mint ahogyan a többi helyen is volt :). A recepciós srác nagyon rendes, válaszol mind a 10ezer kérdésemre, ellát térképpel, jótanácsokkal.
Mivel mindenütt csak 2-2,5 napot töltök el, nem akarok arra időt pazarolni, hogy minden nap bebuszozzak a hosteltől a fontosabb helyekre, így, hogy ezt elkerüljem, utánaolvasok előre a látnivalóknak, majd úgy foglalok szállást, hogy az a látnivalókhoz nagyon közel legyen. Ezért volt az, hogy San Franciscoban a Union Square mellett, Santa Barbarában a beach és State Street között, és Los Angelesben Hollywoodban, a Kodak Theatre közelében foglaltam szállást.
És most San Diegoban a Gaslmap Quarter mellett lakom(5 perc séta).
Miután ledobtam a cuccaimat a szobámban, el is mentem arra az 5 perces sétára, be egyenesen DOWNTOWNba(GASLAMP QUARTER) :).
A Gaslamp Quarter a naplementekor meggyújtott hangulatos gázlámpáiról híres, és persze az ottani nagy éjszakai életről. Sok kávézó, sok étterem, sok ember, jó hangulat...
Kerestem egy mexikói éttermet, majd miután jóllaktam, bementem az étteremmel szembeni plázába. Meg is állapítottam, hogy itt semmi újat sem fogok venni, mert ugyanazok az üzletek vannak, mint New Yorkban.
Augusztus 1, vasárnap
A hostelben ugyanaz volt a reggeli, mint San Franciscoban: magadnak sütött gofri :).
Reggeli után elsétáltam a BALBOA PARKba, ami San Diego egyik legnépszerűbb látnivalója.
A város szívében fekszik, 485 hektáros terület. Sokan napoznak, kocognak vagy kutyát sétáltatnak a parkban. A park főútja az El Prado. Ennek az útnak a mentén fekszenek a múzeumok, és egyéb látnivalók.
Megnéztem a Museum of Man-t, Botanical Building-et, Plaza de Panama-t, felültem egy ingyenes park-buszra.
A Balboa Parkot keresve belebotlottam
egy templomba, ahol a gyülekezet tácolva énekelt :)
Hurrá, megtaláltam a Balboa Parkot!
El Prado, a park főútja
Museum of Man
Évi az El Pradon :)
Egy, az El Prado mentén fekvő épület.
Egy elragadó kis szökőkutacska
Bárcsak hazavihetném ezt a helyet :)
A Balboa Parkon belül a nagy kedvencem a Palm-canyon volt, ami egy növényekkel benőtt terület, és mikor ott sétáltam, olyan volt, mint ha egy dzsungelben lennék :).
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Palm-canyon, Balboa Park, San Diego
Már jócskán eltávolodtam a Palm-canyontól, mikor egyszer csak azt veszem észre, hogy egy magyar zászló leng a távolban. Az arcomról a meglepetés és döbben jeleit olvashattátok volna le.
Odasétáltam, és az épületre rá volt írva, hogy House of Hungary(Magyar Ház). Páran ültek előtte, akik mikor észrevették, hogy nézem őket, megszólítottak: "Magyar vagy?".
Leültettek maguk közé, kaptam egy-egy szelet diós-, és mákos bejglit :).
Már több mint egy éve nem ettem ilyet . A beszélgetőpartnereim mind 35-40 éve élnek már az USAban, így amerikai akcentussal beszélték a magyart, és néha-néha elejtettek egy-egy angol szót is.
Később az egyik magyar bácsi, aki rendőr San Diegoban, elvitt kocsival a villamos állomáshoz, ahonnan a villamosok indulnak Old Townba. Miközben az autóban ültünk, mutatta, hogy hol van a san diegoi "getto", és mutatott graffitiket is, melyek által a bandák üzengetnek egymásnak például arról, hogy legközelebb kit fognak megölni.
Nos, addig a percig éreztem San Diegot biztonságosnak :D.
OLD TOWN, azaz Óváros.
Az Old Town San Diego State Historic Parkban 18. századból származó, helyreállított épületek láthatóak. Némelyikben kiállítás, némelyikben múzeum van. Nagyon hangulatos a környék, inkább éreztem magamat Mexikóban, mint az USAban :).
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Old Town, San Diego
Egy kicsit még tovább sétáltam a kikötő mentén, majd visszamentem a belvárosba. Vagyis mentem volna, de az nem volt sehol. Valahol rossz fordulatot vehettem, mert csak kihalt utcákon sétáltam. Kicsit be voltam tojva. Se busz, se villamos sínek, se emberek. Na most aztán kereshetem a visszavezető utat.
Rövid időn belül arra jött egy biciklis, akinek a biciklijéhez amolyan talicska(két ember beleülhet) volt erősítve, és megkérdezte, kell-e fuvar. Reflexből nemet mondtam, mert arra gondoltam, hogy én bizony nem fogok "taxira" pénzt költeni. Erre a pasi is rájöhetett, mert egy kis hezitálás után azt mondta, hogy elvisz engem ingyen, ha a belvárosba(downtown) tartok, mert úgy is oda tart. Azonnal kihasználtam a helyzetet, és 10 perc múlva már downtownban voltam. Gyorsan kerestem a zsebemben egy egydollárosat, amit odaadtam neki. Nem akarta elfogadni, mert "Mondtam, hogy ingyen hozom el a hölgyet!", de eztán csak otthagytam a pénzzel a kezében.
Egyébként néztem a tarifát(ki volt írva a biciklire), és 10 dolcsiba került volna...
Augusztus 2, hétfő
Ma készült el a kedvenc fényképem :).
Egy kolibrit kaptam lencsevégre CORONADO ISLAND-en, amikor éppen egy virág nektárját nyalogatta.
Colibri/Humming-bird
Colorado Island, California
A szigetre azért mentem, mert ott található a híres Hotel Del Coronado, ahol a Titanic című film egyes jeleneteit forgatták. Bejártam az egész hotelt. Belülről még a mennyezet is fából van, és a bútorok is régiek. Tökéletesen megfelel régi luxushajó belsőnek.
Hotel Del Coronado, Coronado Island
Hotel Del Coronado, Coronado Island
Hotel Del Coronado, Coronado Island
A sziget után ismét ott kötöttem ki, ahol már tegnap is jártam: Old Townban. És miért? Mert a pocim odavezetett, és isteni finom mexikói ételt ebédeltem :).
Jóllakva buszra szálltam, ami az óceánparton tett le. Hatalmas sétára indultam MISSION BEAC-re, majd PACIFIC BEACH-re. Fújt a szél, fáztam volna, ha nem a meleg homokban lépkedek. Sokan voltak a parton, főleg homokvárat építő kölykök, és szörföző fiatalok.
Este ismét elsétáltam a központba(downtown - Gaslamp Quarter), hiszen nem tölthetem az utolsó kaliforniai estémet a szobámban, igaz? Na és még New Yorkban elterveztem, hogy San Diegoban feltétlen fogok készíteni sötétedéskor képeket a Gaslamp Quarter-ről. És sikeresen el is készültek azok a fotók, és pont olyanok lettek, mint az korábban elképzeltem.
Gaslamp Quarter, San Diego
(Ezt az utcaszakaszt szándékosan kerestem meg, mert korábban láttam egy könyvben. Az épület, és a mellette álló gázlámpák hangulata egész San Diego hangulatát tükrözi. Ugráltam örömömben, mikor megtaláltam... :)
Gaslamp Quarter, San Diego
San Diego kipipálva, megkaptam amiért jöttem.
Holnap elhagyom Kaliforniát, irány Nevada Állam, hiszen vár rám V E G A S!!!
Augusztus 3, kedd
Las Vegas, Nevada Állam
Kora reggel taxival megyek a reptérre. Becsekkolok, majd a repülő indulásáig eltelő két óra alatt a reptér ingyenes wifi-jét élvezem, kivéve akkor, mikor egy mormon lány téríteni próbál.
Felszállok a Salt Lake City felé tartó gépre, majd egy rövid idő múlva le is szállok, és 40 perc múlva már egy a Las Vegas felé tartó járaton ülök. A mellettem ülő jókedélyű pasival jót beszélgetünk a világ nagyvárosairól.
Nem telik el sok idő, a gép megérkezik Vegasban.
VEGAS!!! OMG, hát itt vagyok!!!
És most már kipipálhatom a listán az "Eljutni Nevada Államba"-t is (: .
A reptéren ér az első döbbenet: játékgépek az induló/érkező kapuknál.
A második döbbentet akkor ér, mikor kilépek a reptéri terminálból: forróság!
A san diegoi 20-22 fok után igen nagy meglepetés a 38-45 fok :).
Shuttle-re(kisbusz) ülök, hamar a hotelbe(Imperial Palace) érek, ami a híres Las Vegas Strip közepén foglal helyet. A Las Vegas Strip (The Strip = Szalag) a Las Vegas Boulevard-nak azon szakasza (utcaszakasz), ahol a híres szállodák/kaszinók foglalnak helyet.
Belépek a hotelbe, és leesik az állam. Egy kaszinóban fogok lakni???
És akkor jut eszembe, hogy olvastam is Vegaszról, hogy a hotelekben van kaszinó.
Ha valaki még nem látott ilyet, arra tuti sokkolóan hat.
Pozitívan sokkolóan... ugye értitek?
Mikor benyitok a szobámba, a fülemig ér a mosoly. Végre nem hostel-ben (=diákszálló), hanem rendes hotelben vagyok. Persze eddig jó volt a hostel, mert a szobatársak révén társaságom is volt, de itt, Vegasban, akkora nagy rohanásban leszek, hogy nem lesz időm "társaságra", és végre jól jön egy kis egyedüllét is. Ruhát le, zuhi, csupaszon rohangálás...
Na ez az, amit azóta nem tudtam megtenni, hogy kijöttem az USAba :).
Miután felfrissültem, nekivágtam Vegasnak.
Mivel a Las Vegas Strip közepén van a hotelem, úgy döntöttem, hogy ma a Strip tőlem balra eső felét, holnap este pedig a tőlem jobbra eső felét fogom felfedezni.
Nem csak kívülről néztem meg a hoteleket, hanem bementem a kaszinókba is. Szabadon ki-be lehet járkálni.
Egyes hotelek, azaz hatalmas hotel-komplexumok egy-egy nagyváros témáját ölelik, fel, mint például: Párizs, New York vagy Monte Carlo.
Ilynekor a hotel köré fel vannak építve a város főbb látnivalóinak a másolatai, mint pl. Párizs esetében bele van építve a hotelbe egy eiffel-torony. A torony egyik lába a járdán, a másik 3 lába bent a hotelban, a kaszinóban :). De a Hotel Paris Las Vegas-nál nem csak Eiffel-torony, hanem Diadalív másolat is van :).
Hotel New York New York-nál van Szabadság-szobor, Brookly Bridge, Empire State Building és egy Chlysrel Building másolat is.
Egy kaszinós kép rólam is kell :)
Excalibur (Anglia)
Bellagio
Bellagio
A szökőkút fantasztikus,
a vízsugarak zenére lövellenek fel.
A Hotel nevére nem emlékszem,
de a tornyokat szándékosan megdőlve építették.
Monte Carlo
Monte Carlo
Caesar's Palace
Caesar's Palace
Augusztus 4, szerda
Bellagio
A szökőkút fantasztikus,
a vízsugarak zenére lövellenek fel.
A Hotel nevére nem emlékszem,
de a tornyokat szándékosan megdőlve építették.
Monte Carlo
Monte Carlo
Caesar's Palace
Caesar's Palace
A kézépső kék: Imperial Palace
Az én hotelem :)
Nem tettem fel képet minden hotelről, amit láttam.
Amit elfelejtettem lefényképezni(úristen, ez hogy lehet???) és nagy kedvencem volt, az a Luxor. Képzeljetek el egy óriási nagy piramist, aminek este csak az élei vannak kivilágítva, és a piramis közepéből/csúcsából egy hatalmas fénysáv tör az ég felé. Nagyon klassz! Ezt a képet neten találtam:
A terv az volt, hogy a Strip egyik felét ma, a másik felét pedig holnap nézem meg. Viszont másnap olyan későn értem haza a Grand Canyon túráról, hogy képtelen voltam nekivágni a Strip kimaradt felének. Így azt majd akkor fogom megnézni, mikor legközelebb jövök Vegasba.
Tehát Circus Circus, Sahara és Startosphere Tower... nektek még várnotok kell rám :).
Az én hotelem :)
Nem tettem fel képet minden hotelről, amit láttam.
Amit elfelejtettem lefényképezni(úristen, ez hogy lehet???) és nagy kedvencem volt, az a Luxor. Képzeljetek el egy óriási nagy piramist, aminek este csak az élei vannak kivilágítva, és a piramis közepéből/csúcsából egy hatalmas fénysáv tör az ég felé. Nagyon klassz! Ezt a képet neten találtam:
A terv az volt, hogy a Strip egyik felét ma, a másik felét pedig holnap nézem meg. Viszont másnap olyan későn értem haza a Grand Canyon túráról, hogy képtelen voltam nekivágni a Strip kimaradt felének. Így azt majd akkor fogom megnézni, mikor legközelebb jövök Vegasba.
Tehát Circus Circus, Sahara és Startosphere Tower... nektek még várnotok kell rám :).
Grand Canyon, Arizona Állam
Hajnali 5-kor kelek, majd úgy 20 perc múlva megszólal a hotelszobám telefonja is. Azért hívtak, hogy figyelmeztessenek, hogy a mai napon 6-tól Grand Canyon túrám lesz. Mondtam nekik, hogy OK, tudok róla, már fölkeltem magamtól... :).
Hatkor a hotel előtt felvett a busz, irány Arizona Állam.
Egy nagyon szipmatikus puerto rico-i bácsi ült mellettem. Mikor a bácsi helyet keresgélt, én szóltam neki, hogy mellettem van egy szabad hely. Szipmatikus volt, és úgy döntöttem, hogy inkább magam mellé ültetem Őt, mint megvárjam, hogy valaki olyan üljön le mellém, akitől "kiráz a hideg".
És igazam volt a bácsival kapcsolatba, mert nagyon "jófej" volt. Sokat beszélt, de nem túl sokat, és ha hallanátok a nevetését... :) , hát az valami egészen fantasztikus, hahaha.
A bácsi már bejárta egész Amerikát, jó volt hallgatni a tapasztalatait.
A busz körülbelül 6 óra óra alatt ért a Grand Canyonhoz. Közben többször is megálltunk(enni; megnénzi egy erőművet; National Geographic központ - egy Imax film megnézése a Grand Canyonról). A táj, ahol a busz végighaladt, csodálatos volt. A buszsöfőr mindig szólt, hogy például "Mindenki nézzel balra, mindjárt elmegyünk egy az út szélén álldogáló jávorszarvas mellett!", vagy, hogy "Ezen az útszakaszon forgatták x filmnek az Y jelentét".
A Grand Canyon egy hatalmas hasadék(349 km hosszú), amit a Colorado folyó vágott ki a Colorado-fennsíkból közel 6 millió év alatt.
A Grand Canyon Nemzeti Park ma a világörökség része. A parknak két fő bejárata van a canyon északi és déli peremén(North Rim, South Rim). A legszebb kilátás a Déli-peremről/South Rim-ről van. Örülök, hogy ennek korábban utánaolvastam, mert mikor a foglalást csináltam a Grand Canyon túrára, akkor a lehetőségek közül(Északi-, Déli- vagy Nyugati-perem) könnyen tudtam választani, hiszen tudtam hová érdemes menni. Mások csak úgy találomra választották ki, hogy a canyon melyik pereméhez menjenek. Sorry....
A Hoover Dam vízerőműnél
A Hoover Dam vízerőmű
Az erőmű közelében épülő híd
Már a Grand Canyon Nemzeti Parkban
Láttam szép virágokat, és
...találkoztam Chip és Dale-el :)
Majd megpillantottam a várva várt
Grand Canyont:
A busz nem sokkal este 11 előtt ért vissza Vegasba. Ettem valamit a Strip-en, majd utána visszasétáltam a hotelbe. Sokat vártam a hotel lobbyjában, reklamálni akartam, hogy tegnap csak pár percig működött az internet, pedig 24 órára fizettem(10 dollár) elő. Úgy 15 perc várakozás után végre odajött valaki. Na ekkor már nagyon mérges voltam...
A srác hívta a managert, hogy mit tegyen, nem működött a netem...
A manager utasította, hogy adják vissza a 10 dolláromat. Aztán mondtam a srácnak, hogy nekem most is szükségem lenne netre, de csak egy órára, és így nem akarok fizetni 10 dollárt. A srác variált, szegény próbált megoldást találni, míg végül megint odajött a a manager, és közölte, hogy az elnézésemet kérik, és mostantól ingyen internetet kapok az ittlétem alatt. Egyből jókedvem lett :).
Az "ittlétem" egyébként már csak 3-4 órát jelentett, mert ugye már éjfél elmúlt, és a buszom hajnali 4kor indult a reptérre. Ez idő alatt összepakoltam a bőröndömet, skypoltam, facebookoztam, emaileket írogattam..
Augusztus 5, csütörtök
Vissza New Yorkba
Hajnali négykor felvett egy kisbusz(shuttle), irány a reptér...
A repülő ablakából még láttam Vegast, és megígétem "neki", hogy még visszajövök :).
New York JFK repteréről másfél óráig tartott hazaérni, hostcsaládom otthonába. Ott azonnal megcéloztam a konyhát :). Senki sem volt otthon, csak a stúdió dolgozói, de ők rögtön körémgyűltek, hogy meghallgassák az élménybeszámolómat, hiszen olyan helyeken jártam, ahol ők még sosem.
Este megjöttek a hostszüleim is. A picik nem voltak otthon, elmentek a nagymamával Fire Islandra a nyaralójukba. Mikor ezt megtudtam, nagy szomorúság lett úrrá rajtam, hiszen kiderült, hazautazásomig már nem fogok találkozni a gyerekekkel.
Este 10kor teljesen kimerülve a 40 órás nemalvás után, végre ágyba dőltem.
Érdekes, hogy csak alig két hétig tartott a nyaralásom, de én két hónapnak érzem. Ez talán azért van, mert "túl" sok újat láttam, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi e-mail címet gyűjtöttem be :). Persze lehet nem megyek az elkövetkezendő években Németországba, Brazíliába, Koreába vagy Kínába, de ahogyan az okos emberek szokták mondani: Sose lehet tudni!
Az biztos, hogy nem ez volt utolsó utam, ahová egyedül mentem. A mostani után tudom, hogy nagyon jól lehet szórakozni egyedül is, csak nyitottnak kell lenni, és ez nekem nagyon-nagyon jól megy :).
Azt, hogy mennyire vagyok fáradt, nem tudjátok elképzelni :). Persze általában az emberek pihenés okából mennek vakációzni, de a "a tengerparton fekszem egy hétig" dolog valahogy nem működne, mert elpocsékolt időnek tartanám. Ha testileg pihenni akarok, ágyban maradok egy hétvégére. Viszont ha az agyamat akarom pihentetni, kikapcsolni, vagy elterelni a hétköznapokról, akkor a legjobb egy olyan útnak nekivágni, ami most mögöttem van. Úgy érzem teljesen felfrissültem agyilag :). Juhéééj!!!
És nagy-nagy köszönet mindazoknak, aki sms-t vagy e-mailt írtak, hogy "Merre jársz és minden rendben?". Na és persze Nektek is, mert a blogomban bőven találtam lelkesítést :).
:) :) :) :) :)
Az utam tökéletes volt. Minden perce. Kihoztam az útból, és magamból is a maximumot :).
Minden terv szerint haladt, kivéve, hogy hideg volt Kaliforniába, de ha arra gondolunk, hogy hidegben vagy melegben jobb-e várost nézni, akkor a "hidegben"-re szavazok :).
Már a fejemben elkezdtem tervezni a következő USA túrát :). Jövő nyárra, két hétre, és ha minden jól megy, már fogorvosként.
A képeket majd fel fogom tölteni a picasa albumokba, és video is lesz egyszer (: .
Ha az úttal kapcsolatban(vagy mással kapcsolatban) bárkiben kérdés merül fel, írjatok nyugodtan :).
I am so happy:)
Évi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
